Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-17 / 41. szám

1350 FEB5UAS 17 W A P L O 5 A káiolyi délszláv dolgozó parasztok Így válaszolnak ' a Tito-bandának: Januárban 88 új tag* lépett he a termelőcsoportba Emlékezetes nap marad a károlyi dolgozó parasztoknak december 21. Afmak a napnak az estéjén sűrűn nyílott a tanácsterem ajta ja. Jöttek sorban a dolgozó parasztok, ntagya ■ rok és délszlávok, melej; télikabát- ban, prémes kucsmában. Komoly lé­pésre Bzánták el magukat ezen a napon. Elhatározták, hegy megala­kítják a termelőesoportíot, és ők is belépnek a mezőgazdaság úttörői közé. Itótíiíí) gyfllóe aJjiítt a komoly arcok fokozatosan de­rűitek fel és a végén, amikor a csoport nevének a válasz- Sására került sor, nagy lelkesedéssel „December 21‘‘ novet, Sztálin elv- társ születése napját választották. EzzeJ is kifejezték őkzinte ragasz­kodásukat és igaz stíeroíetüket az­iránt, aki lehetőséget, nyújtott és utat mutatott a sz«ibb, boldogabb élet felá. Nem egész két hISnap telt el sz­ót-«- Ezalatt nagy fejlődésen ment keresztül a csoport, A tagság nap- ról-napra bővült, szélesedett. Ja­nuár hónapban 33 i aggal emelkedett a csoport létszáma. — Nap, mint na/p jönnek hozzánk dolgozó parasztok, magyarok és dél­szlávok, akik be akarnak lépni a csoportba — morndja Kaszapovics András elvtárs országgyűlési, kép­viselő, a csoport elnöke. — Most február 10-én is Bárom új tagot vet­tünk be, Trulics Istvánt, Arnold Gyulát és Balatinácz Frtlöpnét. Ma már hatvan taggal dolgozunk, amely a falu lakosságának egynegyed ré­szét teszi ki, de biztosak vagyunk benne, hogy őszre a falunak már több mint fele bont lesz a csoport - ban — folytatja Kaszapovics elvtárs. De nemcsak a tagok száma emel­kedett, hanem a vagyonuk is nőve keiíett. Nemrég!!«® vonták össze az állatokat. Tizenhét darab tehén, őt darab kétéves üsző és tizenhét növendék borjú ropogtatja a friss, illatos szénát az istállóban. Az álla­tok gondozására, tehenészesoportot szerveztek, amely »szakszerűen ápol­ja az állatokat. Ennek az eredmé­nye hamarosan meg is mutatkozott: az összevonás előtt negyvenkét liter tejet- fejtek naponta és most hatvan- hetven litert visznek a csarnokba. A tejhozam emelésével a csoport jövedelme is állandóan nő. — A múlt héten csoportórtekezle- tet tartottunk — mondja tovább Kaszapovics András elvtára — és ezen a gyűlésen a tehenészcsopo'rt tagjai nagy lelkesedéssel vállalták, bogy a tejhozamot hetenként négy­öt literrel emelik, hogy elérjük a napi nyolcvan literes átlagot. IgV- még több pénzűnk lesz. Már most is 11 ezer forintunk van, amit a tej­ből és a selejtes állatok eladásából hoztunk össze — teszi hozzá büsz­kén. Megfaszéiíéfc a legutóbbi cso­port értekezleten a tavaszi tenni­valókat is. Lelkes hangulatban járul­tak ahhoz a javaslathoz, hogy min­den munkájukat időben elvégzik és úgy dolgoznak, hogy a megyében az elsők legyenek. A magyar és a dél­szláv dolgozók nagy egyetértésben dolgoznak, nincs soha köztük semmi­féle nézeteltérés. Tizennégy ceoport- tag van nálunk, a többi mind dél­szláv dolgozó paraszt. Együtt beszé­lik meg a csoport minden ügyes- bajcs dolgát. Látják, hogy a népi demokráciában megbecsülik a dól- szlávokat és minden lehetőségük meg van a gondtalan, biztos életre. csoportértekezleten több felszólaló mondta ezt el, összehasonlítva, hogy milyen a,lja.s módon döntik nyomor­be a jugoszláv dolgozóikat. Zdráje- vics Páinó dolgozó parasztasszony felszólalásában ezt mondotta: — Mi a osoportalakítássa! vála­szolunk Titoék aljas rágalmaira. Azt fizenjük ezeknek a áruló bitan­goknak, hogy mi nagyon jól megért­jük egymást a magyar dolgozókkal és tudjuk, hogy szabad életünk csak a népi demokráciában lehet. Es mi jó munkával háláljuk mog, hogy nyugodtan és biztonságban él­hetünk. — De nemcsak Zdrájevics Pálné gyűlöli a jngoszláv fasisztákat — mondja Kaszapovics elvtárs, — ha­nem a kátolyi délszláv dolgozó pa­rasztság egésze. Mindannyian gyű'ö- lik Titoék aljas fasiszta módszereit és azzal adják meg a választ, hogy egymásután lépnek be a csoportba és kiveszik részűket a jó és bo'dog élet építésében. Ssslahánoirísta munka minden munkahelyen Forche elvtársnő ha!- nap alatt kilenc nap tervét teljesíti Ez a titka népnevelői sikereinek „Á kíiiEmunísfu öntudatos, odaadó, sjierény munkása Párt­jának, <iszfáíyának, dolgozó népének. Ez sikereink titka.“ (Rákosi Mátyás elvtársnak a Központ? Vezetőség ülésén el­mondott beszédéből.) Forche Antal né elvtársnő tizenöt év­vel ezelőtt is ia Zsolnay-gyár öntödé­jében dolgozott. Ott betegedett meg és az orvos könnyebb munkára helyeztet­te ét. Nemrég azonban visszajárt régi munkahelyére. — Ma már ez a munka is könnyebb munka — mondta— különösen ha az ember tudja, hogy miért dolgozik. Egyébként is most itt. oan rám nagyobb szükség. Néhány éve mindig így gondolkozik: ,.Azt kell tenni, amire a legnagyobb szükség van." Ezért lett népnevelő is, meri a Zsolr.ay-gyárban cs mindenütt szükség van most arra, hogy a legjob­bak neveljék az elmaradottakat. Még nem akadt olyan nmitkás a műhelyben, aki nem hitt volna Forche Antaljáénak. Ennek az az oka, hogy amit mond, aszerint cselekszik ő maga is. A többi munkással együtt ő k megkapta a terv ráeső részét. — Ennek nem szabad ilyen sokáig tartania. A tervet sokkal rüvidcbb idő alatt kell végrehajtanom — határozta el magában. Azóta állandóan Äierea figyeli, mennyire sikerült elhatározását meg­tartania. Egy hét alatt kilenc nap ter­vét teljesíti. Hetenként három nap. Ahogyan haladtak a heteki úgy gyara­podtak Forche Antalné listáján is az „előlegbe" teljesített napok és most mar hetek. A hatodik bérhét végén már a tizedik bérhét tervét teljesítette. — Éppen most fejeztem be a nő­napi mankómat — állapította meg mosolyogva a pénteki bérfizetéskor. A terv teljesítésével ugyanis akkor már március 8-nál, a nemzetközi nő­napnál tartott. Azóta is eltelt azonban négy munlvanap és ez már azt jelenti, bogy ha a naptár ie együtt haladna Forche Adtaínéval, akkor ma ünne­pelnénk a magyar szabadságharc év­fordulóját, március 15-ét. W«*ci is Komoly rés»c ran abban, hogy a Zsoinay-gyárban már 50 egyéni versenyző több mint két héttel előzte meg egyéni tervét. Forche Antalné azonban nem az egyetlen népnevelő a gyárban. Rajta kívül még van vagy száz. De az egyéni versenyzők szama ia alig ötvennel több, mint a népneve­lőké. Ez — akár jobbról számolj ült, akár balról — azt jelenti, hogy nem minden népnevelő dolgozik úgy, mini Forche, vagy akár mint Schmiedt Jó- zsefné, aki azzal támasztja alá nép­nevelőmunkáját, hogy egyéni tervével 16 százalékkal magasabb cllentervet állított szembe, ezt írásba adta és tel­jesíti ie. Ha a Z3olnay-gyár többi száz nép­nevelője is követné Forche Antalné példáját, akkor ma már nem 50 egyéni versenyző járna több mint két héttel it terv előtt, hanem legalább száz és ha valamennyi népnevelő úgy használ­ná fel saját teljesítményét népnevelő- munkája alátámasztására, mint ő, ak­kor a tervet messze túlhaladó egyéni versenyzők száma a népnevelők szá­mának többszöröse lehetne. ísy szAmolnAnK kommunista módon és így találnánk meg a terv túlteljesítésének reális alapját. — A többiek is igyekeznek — ez Forchené megállapítása, aki saját sze­mélyét semmiképpen sem akarja a többiek fölé emelni. Es igaza is van abban, hogy a legtöbben igyekeznek. Csak éppen azt nem tudják, hogyan lehetne jobb eredményeket elérni. Pe­dig nagyon egyszerű dolog. Ott van az öntödében Forche Antalné, megkérdez, hetik tőle js, szívesen megmagyarázza, de még arra sincs szükség. A példa- mutatás a „titka" a jó népnevelömuu- kának. — Beszélek, meghallgatnak, aztán nem csinálnak semmit — ezt pana­szolja legtöbb népnevelő. Elfelejti, hogy ö maga is csak beszél, örül, hogy meghallgatják és utána nem csinál semmit. Forche Antalné viszont beszél, aztán munkához lát és hat nap alatt kilenc nap tervét teljesíti. Azok pe­dig, akik meghallgatják, igyekeznek hasonlóképpen tenni. Csak ennyi a kü­lönbség a kétféle nepnevelömunka kö­zött, de ez a különbség alapvető és lé­nyeges. Csak ezt a különbséget kell megszüntetni, úgy, hogy minden nép­nevelő egyúttal a termelőmunkában ia ^példát mutasson úgy, mint Forche An­talné és akkor könnyen meglehet, hogy az egész gyár elavulttá teszi a naptárt, és úgy számítja a napokat, mint ő: egy hónappal előre. Számával, ezrével érkeznek s jelen tés-ek a Szovjetunió minden részéből a aranka új tehetségeinek alkotásain keresztül a muri k a terme Mkenység új és új győzelmeiről. Valamennyi szov jeí vállalat dolgos hétköznapjai gazda gok a sztahánovista munka résztvevői­nek váílvelett harcban elért győzel­meivel. A verseny élenjárói, a sztahá- o ovist ák lankadatlanul ész szerű sitik a termelést, bátran haladnak előre, szét törik az elavult normákat és a pétdá- jnleat követő dolgozók teljesítőképes­ségének felemelésével „ellen-terveket.“ szegeznek szembe a tefektetett gazda­sági tervekkel. A s z.taMr. ovi stá-k olyanok, mint a harci felderítő!», akik megnyitják ar utat a munka utánuk özönlő csapatai előtt. Előbbre viszik a termelési, gaz­dagítják a tudományt és a technikát. A’em vetetten, hogy n technika embe­rei, mérnökök, technológusok és ter­vezők egyre gyakrabban fordáinak a sztahanovista tapasztalatokhoz. Nincs az a tervező, aki új. kiváló munkapa­dot szerkeszthetne, ha nem tanulmá­nyozná az újítók, a gyorsmunkások tapasztalatait. Nincs at a technológus, aki tökéletes műszaki folyamatot al­kothatna, he nem ismerkednék meg gondosan * sztahánovisták. munka- módszereivel. A mj példamutatóink 1* a szovjet sztahánovisták. A moszkvai „Sarló és Knlnpács“-gyár számos acélöntője 15 —16 tonna acélt termet a kemence □ tápterületének minden négyzetméte­rére számítva. A dongeci bányavidék egyik risetőgdp-kezeiSje, Fedor Vés. cserjakov egy hónap alatt ÍS ezer tonna szenti riseH alá. Mórja Levesen ko, a moszkvai „Vihar-madár"-cipőgyár szabásznője — aki egy év ailstt két. év előirányzatát teljesítette — igen jelen tő* mennyiségül bőrt takarított mer, észszerűi ftett munkájával. Mennyire megnövekedhetik néhnek az acélöntés, a szénkitermelés, a cipő­gyártás és minden más termék előál­lítása, ha a magyar acélöntők; bányá­szok, a cipőgyári munkások és « lőh- l.l iparág dolgozói követik a szovjet sztahánovisták munkamódszereit, kö­vetik a mi sztahánooistáinkat, akik a szovjet sztahánovisták tanítványai. Az élenjáró tapasztalatok elterjedé­sét, a kollektív wtíihSnovista munka felvirágoztatáséi essk úgy biztosíthat­juk.. ha ennek érdiekében összefog a párt irányításává! valamennyi gazda­sági és üzemi szervezet, s velük együtt küzd a tudomány és a techrVka min­den embere is. Ahhoz, hogy a munka éTcnfáró mód. szereit kivétel nélkül mindern munka­helyen alfc*lmnzhus-sák, etőserflr vala­mennyi munkást nveg kell ismertetni a sztahanovista tspasa-talntrifcka). Má- sodsror, minden, munkahelyen meg keH teremteni a lehetőséget e tapasz­talatok alkalmazásához. E feltételek e-Uajátftásávat kövessük a szovjet dol­gozók milliód, akik alkotó munkaver­senyben, az általánossá vált sztahano­vista mozgalomban napról-napra gya­rapítják az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért vívott küzdelem siki reit. A moszkvai ..Sarló és Kalapács'1 gyár két híres «ztahánorvitta köb és*«» A baloldalt (átható C-*«™»loy acélonföttreóle.rí Lcain-renddeí tűntették ku ÖRÜLNEK A FIATALOK a<z i$á$4gi egy&é# meg-íe-ieftdésének Porgányi Béla a pécsi Kokszmű J SZÍT ti kára elgondolkozva vág ke-j resztül a sáros udvaron. Egyenesen a villanyszerelő műhely {elé tart. A sarkon fiatal hang szól utána. — Porgányi elvtárs! Légy szíves gyere fel hozzánk az osztályba. Kis- e'öadást lartok a fiúknak az egységes ifjúsági szövetségről és az egységes ifjúsági saj óról. Te nagyobb vagy min­őn, neked jobban szótfogadnak a fiúk mint nekem. Félek, hogy majd rendet­lenkednek előadás közben. Ezt mind egy szuszra mondta el a tizenhaiéves Szabó Laci, a vegyi­ipar iskola egyik nyílteszü kis 'anuló- ja, és még azt is. hogy a fiúk nagyon „zúgnak már" és kiváncsiak az elő­adásra. Laci jó! felkészült az előadásra. El­olvasta Rákosi elv árs legutóbbi be­szédét Szűcs Lajos e-lviársnak, a M1NSZ elnökének a Szikrában meg­jelent vezércikkét és a WM gyár5 jflúmunkások felhívását. Ahogy fel­lépett az emelvényre és végigtekin­tett a .ágas teremben, figyelmes ar­cokkal találta szemben magár. Bátran es tisztán beszélt. — Mi, dolgozó ifjak harcot folytat­tunk azért, hogy a munkás-paraszt és d'ákfiatalok között egység jöjjön lét­re, mert csak így és csakis igy tud­juk. végrehajtani azoka- a hatalmas feladatoka', melyek reánk hárulnak az öléves tervben, csak így tudjuk követni szeretett Pártunk, ú mu órá­sát, csak így járhatunk a helyes úton Laci szavaira hosszú taps válaszol. Zúg, lelkesedik az egész osztály, olyan mint egy zsongó méhkas. — Egy-sé-ge-sek leszünk! Nem 'e'Z különbség köz ünk! Éljen a magyar igfjúság egyvége! Éljen a Párt, éljen Rákosi elvtársi — hangzik fel kórus­ban. Befejezésül még az egységes ifjú­ságról be-szélt Szabó Laci. Az új ifjúsági lap segíteni fog majd a marx­is-a—leninista szellemben való neve­lésnél, hozzá fog járulni az ifjúság szociakzmnsérf vivott harcának sike­réhez, a békéért folyaía'wtf harc fokozásához közelebb hozza őket a Párthoz. A jólsiikerüit kiselőadás után a fiúk mondták el, hogy képzelik el, nwt várnak az új laptól. Foglalkozzék többet a szovjet ifjú­sággal. hiszen ők a mii példaképeink! Sok sportot hozzon! Foglalkozzanak velünk, vogyupari tanulókkal is. — Indítsanak szakkérdésekben vitát! írjanak a példamutató ifjúságról! Pel- kngérezzék ki azokat, akik nem akar­na.» tanulni! Olyan legyen a mi új la­punk, min- a Komszomolszkája Práv- da! Porgányi e’vlárs mosolyog a vidám fiatal nemzedék lelkesedése láttán. Elhatározza, hogy ezt megírja a Szik­rának, Beszél az üzemi dolgozó ifjú­munkásokkal is és közvetíteni fogja a fiatalok kívánságát az ifjúsági sajtó felé. Délben leül a műhely sarkában, az asztalon ovábbrakja az olajnyomos pepita füzeteket, előkeresi a magáét, kitépi a középső lapot és írni kezd: „Üzemünk fialalsága örömmel fo­gadta az ifjúsági egységről és az egy>óges ifjú-ági lapról szóló határo­zatot és az , hogy ezt Rákosi civtárs is helyesli. Elhatároz uk, hogy ezen­túl sokkal jobban fogunk dolgozni, é- «zíwe’.-lélék'f.el ?zon lezünk, hogy az egység mielőbb megvalósuljon* Tudjuk azt, hogy egységbe® az erő, és csak így tudunk harcot folyt»-1!»* a békáért, a termelésért, jobb (övünk­ért! Tanulná ia fogunk.! Sokkal töb­bet és jobban, mint eddig tettük! A Párt Központ« Vezetőségének határo­zata óta üzemünkben 54 ifjúmunkás jár szemináriumra és marxi—lenit** körre. Hiányosságainkat, hogy az egyéni és brigádverseny szervezésé: eddig teljesen elhanyagoltuk. Jobb munkával kijavítjuk. így szól a levél, amelyet még déL után elvitt a postára. De, hogy a levélben tett ígéret minél előbb megvalósulhasson, a kokszmüi SZlT-nck is jobb munkát kell végezni. Most valóban hozzá Kell -látni az egyéni verseny meg­szervezéséhez, a brigádverseny tovább, fejlesztéséhez. A tanulás: pedig vi­gyék jól ovább, tanuljanak fáradba* ia' anul. Ha munkájukat helyes irány­ba tere’ik, ha szoros kapcsoia'o: tar­tanak a Párttal, akkor nagyban eiő- segtlik a munkás, paraszt és diák- fia:a ok egységének mielőbbi mes­tereimé. éi. £ győri vasgyár 112.9 százaiéira teljesítette januári terveíöiránvzaíát A győri vágón- és gépgyár ja­nuári tervelőirányzatát 112.9% -ra teljesítette. A vállómühely február 14-én fe­jezte be az első negyedévi tervét. A gyár sztahanovista dolgozói a* ötéves terv teljesítésében példa­mutatóan járnak élők Horváth Ede, februári tervét a!» palvéve már a 24., Kék Zoltán po­ciig 13. heti tervét teljesíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom