Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-28 / 24. szám

ism jamtmq sa NAPLÓ yí« egyéni verseny szárnyakat ad a munkának Már a terv hetedik hetének előirányzatét teljesíti Exner András esztergályos Úgy számítja, ha kedden befeje­zik ezt a munkát, márciusi tervük anyagát kérik ki. Szeme többször tekint a növekvő halomra a pad vé­gén, satu orsókat csinál Exner And­rás, a Terv hetedik hetének munká­ját. A ma szobrásza 6/. mintázná meg gépe fölött, s sokáéig dolgozna azon, hogy a végteleti figyelmet, ami Exner András egyéni versenyző arcáról sugárzik munka közben, visszaadja az anyagon Hogyan ért el a hetedik hétig Exner András? Hourvsji indult a pé­csi Soplana esztergályosa? — Onnan, hogy szüretem Tervün­ket. Tudom, hogy a miénk. Különö­sen azóta érzem a magaménak is, amióta ismerem azokat a számokat, azokat a munkákat, amik az én gé­pemre várnak. Innen indult A folytatás az, hogy Exner András miniden reggel ponto­san áil a géphez. Amikor megszó­lal a jelzés, abban a pillanatban megindul Exner András gépe is. Elég régi mintájú Jóstág, sokat nem le­het kivenni belőle. Illetve egy- módoa lehet: újításokkal, észszerű- sftésseL Például ezeket a satuorsókat az­előtt egy késs/sl csiszolták. Exner elvtárs sokat gondolkozott, hogyan lehetne meggyorsítani a munkát. Megtalálta a módját, megszületett az újítás: egy ké|s helyett két késsel dolgoznak raj ja. Egyik késsel na­gyolja, a másikkal pedig már mé­retre veszi. Huszonhét óra helyett 15 óra alatt csinálta meg belőlük a ki­adott mennyiséget. A napokban újra kaptak ebből a munkából 55 órára kiszabva, de már a végefelé tartanait, és ezt is 23 óra alatt akarják be­végezni váltójával, Kollár Ágoston­nal. Vagy nézr.flk a másik újí­tást. Á fúrógépekhez eddig a spirál kereket egyenként készítették el. Mindegyik darabot külön kellett be­fogni, megmunkálni, mami, eszter- gáiyosni. Most egy hosszú hengert vesznek, ezen végzik el a marást, utána pedig olyan méretben, ami­lyen kelt, leszúrják, levágják a hen­gert így sokkai kevesebb idő alatt ítészül el és négy kérőiméi egy ötö­dik anyagét megtakarítják. így tudta Exner András minden­nap előbbre és előbbre vinni a Ter­vet Minden túlteljesített nap több kedvet, több lelkesedést adott a to­vábbi munkához. Az eredmények gyorsították a gépiét, gyorsították Exner András munkáját S amellett nem hanyagolta el a minőséget sem — Tudom, hogy egyedül több mun­kával nem győzünk. Csak ha jó is az a munka, akkor tudunk előre jutni — néz fői egy pillanatra Ex­ner elvtárs. ötéves terv... Hetedik heténél tart már Exner elvtárs. S közben arra gondol, hogy március elején há­rom új esztergapadot kapnak. Mo­dernebb, jobb esztergapadok lesz­nek. Azokkal még többet akar el­érni. Megpróbálni és követni a ssta- hárnavisták útját. Muszka Imréket, Horváth Edéket. Addig I* mist a gépelt megérkez­nek, sokat olvas és tanuk Egy szov­jet könyvet rendelt a gyorsvágásról. Múltkor Bíkov elvtársról olvasott, péntekenként a moszkvai rádió adá­sát hallgatja a szovjet sztahánovis- tákról. így járja, a Terv útját Exner András esztergályos. S mellette ha­lad adkszáz és sokezer Exner And­rás. Egy felé vezet ez az út: a jobb élethez. Sokszáz és sokezer Exner András jobb életéhez. A Eoziponfi Ellenőrző Bizottság közleménye A Központi Ellenőrző Bizottság a Világosság című lapban megjelent súlyos elírással kapcsolatban meg­állapítja, hogy egyre gyakrabban tapasztalhatók olyan jelenségek, amelyek arra mutatnak, hogy a szerkesztőségekben és nyomdákban a politikai éberség még mindig ala­csony fokon van. Az igen gyakran előforduló érte­lemzavaró, többségükben ellenséges értelmű sajtóhibák arra mutálnák, hogy az ellenség ügynökei a nyom­dák ée szerkesztőségek hanyagságé ki índják használni. A KJSB felhívja a sajtó és * könyvkiadás területé* Aolgúffé kommunistákat, hogy a aserkesatS- eégek ét nyomdák munkarendjének gondos xoegszervesésével, a magsa- színvonalú politikai ellenőrzés, meg­valósításával, munkatársaik politi­kai képzettségének, állandó fajl«*e- tésével biztosítsák a «ajtó és könyv­kiadás területén a kommmifiáa éberséget. Remetei egyes s'airatol HleiékmeBlességérŐl A pénzügyminisztérium ma rende­letét adott ki egyes okinatok illeték­mentességéről. Eszerint illelékmeotes: az iparos vagy kereskedő üzletvitele körében kiállított számla, „ biztosító vállalattal, valamint nyugdíjintéz­ménnyel kötött biztosítási szerződés­ről kiállított okirat, ugyancsak az ilyen szerződés meghosszabbításáról, vagy módosításáról kiállított okirat. Kamattérítés után sem a hitelezőnek, sem az adósnak nem kell kamat­illetéket űzetnie. A vnsúti, hajózási és egyéb fuvarozó vállalatnak fuva­rozási illetékei fizetnie nem kell. Az iparosok és kereskedők által meg­vásárolt és felhasználatlanul maradt számliailleíék-bélyagek február vé­géig a postahivataloknál visszavált­hatók. A Pécsi Bőrgyárba» megalakult AZ ELSŐ 200-AS BRIGÁD Hat gép egymás mellett. Hat ember egymás gaellett egy célért; a 200 szá­zalékén, Békés Sándor, Nagy István, Kádár látván. Szegedi István, Kovács Lajos, Korpusz István számára a Köz­ponti Vezetőség határozata harci ria­dót jelenteit munkájuk üteméhez. — Újat, többet akarnak adni, A Pőc3i Bőrgyár chromos faragó­csoportja mától kezdve kétszázas bri­gádban dolgozik. Ságvári Endréről , nevezték el a brigádot. Arról, aki az ‘életéi adta azért a célért, amiért hat ember most napról-nspra !8l*!?et termel és szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy minden nehézséget leküzdve napról- napra 200 százalékot teljesítsen. A múlt héten még akadt & cso­portban 158 százalékos teljesümény is, bár legtöbbjük a kétszáz körű! járt. Ezen a héten valamennyien 213, 224, 236 százalékot teljesítettek. Tudják-e tartani? Tudják, mert akarják, mert megteremtik hozzá a lehetőségei, jó munkaszervezésisel, az Idő teljes kihasználásával, « legjobb munkamódszer átadásával, átvitelével minden gépre. Békés Sanyi ifjúmunkás szólt elő­ször. ö a legfiatalabb. De Sanyinak tekintélye van, mert örökké vidám fedve melleit is komoly eredményesei meist a munkája. A sztálini műszakon 3CS százalékot, az ötéves terv elindítása­kor 337 százalékot ért el. S azóta is állandóan kétszázszázalékon felül tel­jesít. — Nézzétek, egyszer elértük, na­pokon keresztül tar'ani is tudtuk. — Szóval menhi he'll neki tovább äs — mondotta reggeli közben. — A bri­gádot neih sokat kellett buzdítani. Hiszen miről van szó: az ötéves terv­ről, arról ami a Ságviri brigád min­den tagjának boldogabb életét jelenti. Vidámabbak, valami ' lelkes öröm fénylik a szemük sarkában, amikor újra munkához látnak. Szaporábban megy a munka, a napi 200 százalékért. De Békés Sanyi ennél sem akar megállni!. Hogy ezt a százalékot cl tudták érni, ahhoz újításokat kellett vériczn'i a gépeken. Csavaroka'- ^űly- iy-eszítettek he rajta, mert a kiálló al­katrészek állandó üzemzavart okoz­tak, • amellett magas selejtet is, mert a bőrt állandóan tépték. A kö­vetkező lépés: Békés Sándor meg­kérte a műszakiakat próbálják a gép fordulalszámát növelni, gyorsabban yégezzék ei a faragást a bőrökön. — Persze ezt csali úgy lehet, és úgy akarjuk, ha nem megy a minő­ség rovására — mondja Békés Sándor élmunkás. Alig pár napja lett az. De munkája mulatja, hogy méltó az öt ágú csillaghoz. — És azt akarom, hogy a brigád­ban minél több legyen az élmunkás, majd meg is látjátok a követkzö él- munkás kitüntetéseknél. Nem a le­vegőbe beszélünk. Úgy fogunk dol­gozni, hogy élmunkás brigád legyünk -— szól még utánunk. Utána újra in­dul a gép — a 200 százalékért. Hat gép egymás melleit. Hat ember egymás mellett egy célért. Többszáz női maróst, esztergályost, műszerészt képeznek ki X fiatalok közül egyre több leány jelentkezik vasipari tanulónak. Igeq. >ok lány van az elsőéves esztergf.; lyos, marós, telefon és rádiómüszcréi4z lanulók között. Számos leány tanulja fi lakatos és motorszerelő szakmát is. A nagy- és középüzemekben össze­sen 798 elsőéves tanulólány képezi magát a különféle szakmák tanulói között. A legnagyobb vegyiipari gyá­rakban 110 lány tanul szakmunkás­nak. A nő; segédmunkások és betanf'ot: munkások is nagy lelkesedéssel és igen nagy számmal vesznek részt a szakosítási tanfolyamokon. A most folyó tanfolyamok befejezése után új meg nagyobb létszámú tanfolyamok indulnak a nehéziparban. A nők egy­re nagyobb számban jelentkeznek a szakmák elsajátítására, hogy mini: szakképzett munkások járuljanak hoz­zá az ötéves terv sikeres teljest'ésé hez. Megjelent a SZOVJET KULTÚRA 1950. januári száma Lotonczy G//za vezércikke Lenin kulturális örökségéről. Beresz,nyevt Szocialista kultúra és burzsoá ücuítúra. SoszíákoviQS; A haladó zeneművészet döntő kérdéseiről. Aszratyián tanulmánya az alvásról és gvógyhatásáról. Povolockaja ismertet ése a nagy terv plakátjairól. Szovjet kritika Favíenkó: Boldogság című darabjáról. Novella, vers, kultúr krónika. Színes mlflíéklet, képek, illusztrációk. Ära: 4 forint Megrendelhető.- BUDAPEST. VI., SZTÁIIN-ÚT 25 TELEFON: 427—190. Posfafa/siarékpénzlári egyszámtaszam: 61.049. Szőttet (.Unt- A Ml PROBLÉMÁINKRÓL „Termelőcsoportjaitik munkájában lépten-nyomon érezzük a Szovjet­unió felbecsülhetetlen értékű támo­gatását, mindenek előtt a szocialista mezőgazdaság tapasztalatainak át­adásában(A termelőcsoport ók és gépállomások tanácskozásának na-tá- rozatábóh) Nem volt még egyetlen olyan szov­jet film, mely után, midőn kivilágo­sodott a moziterem, ne azzal az ér­zéssel keltünk volna fel: ebből Is rengeteget tanultunk. S ha ezt el­mondhatjuk a szovjet filmekre álta­lában, különösen elmondhatjuk ezt a „Kormány tagja” című most bemu­tatott szovjet filmremekre. A „Kormány tagja” egy egyszerű, ími-olvasni is alig tudó szovjet pa­rasztasszony, Szokolova Alexandra Grigorjevna életén keresztül mutatja be a kolhozmozgalom diadalát. Le­het-e ma nálunk ennél érdekesebb témája egy filmnek, ma, amikor fai- vainkban, egymásután alakulnak a termelőszövetkezeti csoportok, ami­kor a már megalakult termelőcso­portok gazdasági és szervezeti meg­szilárdításáért harcolunk. Es lehet-e aktuálisabb flirret el­képzelni, amikor fér merőcsoport­jainkban egyre inkább előtérbenyo­mul a nők kérdése, amikor harco­lunk azért, hogy a nők a munkában és a vezetésben egyaránt megkapják az őket illető helyei. Hisz ezt a har­cot mutatja be a maga csodálatos sokrétűségében és elevenségében a „Kormány tagja". Hőse Szokolova egyszerű, műve­letlen parasztasszwny, de ösztönösen érzi, hogyan kell c dolgokat jól csi­nálni. Erűn, mert a saját életén ke­resztül, melyből, mielőtt a kolhozba léptek vtoJna, legtöbbet a kulákok cselédjeként át le, megtanulta, hogy mi jó a dolgozó-parasztoknak és mi rossz. Látják ezt a többiek is és megválasztják a kolhoz elnökének. S ha valaki azt hiszi, hogy csak nálunk vannak nehézségei annak, hogy a nőket minden helyen a fér­fiak munkatársának állítsuk, altkor az nézze meg a „Kormány tagját”, Nézze meg: hogyan pofozza meg a férje, hogyan hagyja el, hogyan vá­dolja meg azzal „Férfi kell néked, nem kolhoz”, hogyan akarnak belőle kélycbb mértékben ú kételkedik, hogy a nők jó munkát tudnak vé- gezni minden helyen, a panasztasz- rzonyok is a ««portban, vagy akár annak élén. Mert Srokoíova, »kit a férje vert, papok butítottak s akit az ellenség megsebzett, legyőz min­den akadályt Legyőzi a legnagyobb akadályt, a jövedelem elosztása, körüli nehézsé­gekéi is. Es ez a másik találkozás pontja a filmnek termeVSsaövetkeseti mozgalmunk lég égé több kérdéseivel. Nálunk is számos csoportnál ütötte fed a fejét, sőt kísért még ma is az „egyenlősdi”, az egyenlő elosztás, tekintet nélkül arra hogy ki mennyit dolgozott. Szokolova kolhozában is dühöng az egyenlősdl. „Egyenlő részesedéi a termelt javakban — ez a kommu­nizmus elve, ezért harcol a Batrevik Párt” — üvölti a kolhoz bomlaszté- sára, később pedig, mikor ez nem sikerül neki, Szokolova ételére törő régi hajcsárjogait visszuürató gas- dász. A munka azonban közben csak marad. — Nem érdemes dolgozni. Ha' dolgozok, ha nem — ugyanannyit kapok — mondják a kolhoztagok. Végül azonban győz Szokolova ja­vaslata: mindenki annyit kapjon, amennyiért megdolgozott. Mostmár érdemes dolgozni, inostmár érdeke mindenkinek, hogy többet dolgozzék. A kolhrc rendbejön, a Javaslatot pe­dig, amit Szokolova nagy bajában megírt Sztálin elvtársnak, törvénybe firtatják s a párttilkár széles mozdu­lattal mutatja a térképen a hatalmas Szovjetuniót: — Nézd, ezután ezen az egész te­rületen úgy számolják el a mynkát és úgy «szíják el a jövedelmet, ahogy Te javasoltad.” Szokolova és SzoknJován keresztül a végzett munka arányában való el­osztás győzött. Győzött nemcsak Szo­kolova kolhozában, hanem a hatal­mas Szovjetunió valamennyi kolho­zában. Nem ckókumentföm a „Kormány tagja” — mégis dokumentum ez » film. Dokumentum arra, hogy * Szovjetunió tapasztalatai azok, me­lyekre a szocializmus falun való épí­tésében is támaszkodnunk kell, mely csúfot űzni, hogyan hagyják ma-' vezérfonalként kell hogy lebegje» gára... I előttünk termelőcsoportjaink épfté­De az is nézze meg, aki « legese-1 sében ts. Ä MUMKÁSLEVIEÍLEZ© Amikor ott ült bányásztársaival a mecsekszabolcsi szakszervezeti szék­házban a munkáslevelező értekezle­ten, komoly arccal figyelt. Eddig csak neve volt hogy munkáslevelező, de a szó értelmét, a megbízatás je­lentőségét nem tudta még. Az értekezleten hallott először ar­ról, hogy Lenin elvtárs, a Bolsevik Párt megszervezője milyen nagy je­lentőséget tulajdonított annak, hogy a bolsevik sajtó kapcsolatot te­remtsen a széles tömegekkel olyan­formán, hogy levelezőket szervez a munkások soraiból. Az értekezleten, hallotta, hogy amilyen nélkülözhe­tetlen volt a nép száméra a harcos forradalmi lap, az Iszkra, később pedig a Pravda, ugyanolyan nélkü­lözhetetlen volt a lap számára is a dolgozó tömegekkel való szoros kap­csolat. A Szovjetunió lapjait ma is elszakíthatatlan kapcsolatok fűzik a tömegekhez. A szovjet emberek résztvesznek az újságok és folyóira­tok szerkesztésében, leveleikkel, ta­nácsaikkal, bírálatukkal támogatják a hivatásos újságírókat. Lenin és Sztálin elvtársak arra nevelték a bolsevik sajtó munkásait, hogy min­den időben a legkomolyabb figye­lemmel forduljanak a dolgozók le­velei felé. Az életben felmerülő pro­blémák legfőbb forrásának tartották a munkásleveleket. Eszter elvtárs amikor azt hallotta, hogy a magyar sajtó is a szovjet példát alcarja követni, hogy a Napló is ezen az úton akar járni, kétkedett. Ezt nem is titkolta. Ki lehetett érezni minden szavából, amikor , felszólalt. Magában pedig ezt gondolta: — Majd meglátom! Ha én is írok, vájjon leközlik-e majd egy egyszerű bányász levelét? Eszter elvtárs nyitott szemmel jár az életben, örül az eredményeknek, de éles szemmel figyeli a hibákat is. Az értekezlet után jó ideig nem írt. Egy vasárnap délután mégis neki­ült. Tintát, tollat vett, meg fehér pa­pirost. Figyelte az asszony is, hogy mit ír, odasettenkedett Sanyi ka is, a nagyobb fia. Csendesen figyelték az egybefolyó betűket, a szép, egyenes soroltat. Az asszony nagy jelentősé­get tulajdonított a levélnek, de még Sanyi is, mert amikor Józsika nagy zajjal beszaladt a konyhába, lein­tették: — Pszt! Apuka levelet ír az újság­nak! Az első levél a fizetésrendezésről szólt Amikor a levél a szombati bányászmellékletben megjelent, kel­lemesen csalódott. Irt azóta sokszor kritikát is! A hibákért, melyeket felvetett, néha „megmosták a fejét”, Persze azok, akik a hibát okozták! Ilyenkor visszagondolt az értekezle­ten hallottakra. Jól megszívlelte, amit hallott. Hogy a Párt milyen nagy súlyt helyez az alulról jövő bí­rálatra, a tömegek kritikájára. Ha eljön a vasárnap délután, már nem is tudná megtenni, hogy ne írjon. A kis Józsika selypítve mond­ja ilyenkor: — Aputa! Józsika isz ír. — A le­velek rendszeresen befutnak a szer­kesztőségbe. Eszter József elvtárs aktív segítője, társadalmi újságírója a „Jószerencsót” bányászmelléklet­nek. Leveleiben olyan üzend hibákra mutat rá, melyet a kívülről jött új­ságíró a rendelkezésére álló idS rövidsége miatt nem mindig ismer fel. Eszter elvtárs aktív segítője a pártsajtónak, jól ismerte fel a mun­kást cv élezés jelentőségét. Tudja azt, hogy a kommunista sajtó tömegete­kéi való közvetlen kapcsolatának ki­fejezője a munlMsIevclczés, és eset másokkal is tudatosítja. A pécsbányatelepi Széchenyi-ak­nán, ahol vájárként dolgozik, szer­vezi a levelezőket. Néha úgy érzi, hogy jó lenne, ha segítségére lenne a szerkesztőség. Ezért nagy segítsé­gére lesz majd neki és a többi leve­lezőnek is a levelezőértesiiő, mely­ben bőven lapnak szempontokat le­veleik megírásához. De ha nem kap­ná meg az értesítőt, Eszter elvtárs akkor is ima tovább szorgalmasan, mint eddig. Azért, mert szereti ■ Pártot, a párt lapját., szereti a kommunista sajtót, mely ma már szintén a dolgozóké. Ha eljön a va­sárnap délután, a toll megint perceg a fehér papíron. Válla felett felesége nézi az írást, mellette pedig csende­sen állnak a pirospozsgás gyerekek, Sanyika és Józsika. A kisebb fiú pámás ujjacskált a magasba emeli és így súgja: — Pszt! Aputa levelet ír az ujs-ág- naki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom