Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

6 w ft ? I, 6 tflW TANUAK í U VIELT *ÉiZi E^DRE HoiükváhAl *<”<t hazaínlé. rA hosszú út elég időt adott arra, hogy elmorfondírozzbn, hogy visszaemlé­kezzen a látottakra, a hosszú évekre, melyeket ott töltött a csodálata* OT- szág soktornyú, mesébiillő szépségű fővárosában. Az opera jutott az eszé­be, ahova hetekkel előtte kell meg- vál.ani minden előadásra a jegyet. A múzeumok, könyvtárak, egyetemek épületei vonullak cl szemei előtt és » maga clete. Látta önmagát vitatkoz­ni kirgiz tanárjclöl e-kkel, üzbég or­vosokkal bjelorussz írókkal és űjrak-i gyulladt bensője mélyén az a tűz, amely min dm vitatásából áradt, am'nt szenvedéllyel nyúltak hozzá a tudományos, művészeti kérdésekhez. A kolhozok könyvtáraiba «uhant visz- sza gondolataiban, ahol Shakespeare művei forgatta a fehérorosz paraszt és a délelőtt. szénát gyűjtő paraszt­lányt látta maga előtt az esti villany­fényben, amint mikroszkópon át fi­gyeli élénk érdeklődéssel a ke lémet­szett búzaszemet. Boldog világ!— fu­totta be egy eóhaj a felvillanó képe­ket, aztán hazájára gondolt. — Meny­nyire erős. összefogásra lesz szükség, míg szülőfalumban a villannyal együtt kigyullad a szellem tüze isi? Már sütött a reggeli nap. amikor átrepültek az országhatár felett 0 'Wesérlsezís után egy nappal, felkereste öccsét, aki egy gépgyár­ban dolgozott, mini szerelő. Első meg­lepetése fivére clőlépése volt. Az egyik üzemrész vezetője lett időköz­ben. — Soha ilyen élvezettel és érdek­lődéssel nem fogtam munkához, mint az u óbbi évek minden reggelén — újságolta lelkesen öccse. Másnap elvitte, magával a gyárba Rövid Igazoltatás után beengedték és az üzem vezetője is hozzájuk csatla­kozott a sétára. Elsősorban a kuk u- rálls viszonyok érdekelték, há; beve­zették a gyáriak az üzem kulturler mébe, megmutatták a nyolcszázkö e- tcs könyvtárat is, az olvasótermet, amelyben a sakktól kezdve a legfr1- sebb bel- és külföldi folyóiratokig minden fellelhető volt, aroj a munká­tok kul urális továbbjutásához szük­séges. — Holnap a Rádióban szerepel az üzem vc-gyeskórusa — magyarázta a vállalatvezető. — Húsz munkásunk egyetemre jár, munkaidejük után többen jogot tanul­nak, mások meg bölcsésznek készüli nek — tette hozzá az öccse. Rádió is volt az olvasóteremben. — Az ö gves terv végén sokkal gazdagabbak leszünk — lelkesedet- egy harmadik, utóbb * csaúakorott munkás, aki — mint meg'udta — kul- túrfelelöse volt a gyárnak. — Könyv­tárunk ezer könyvvel bőrül, új szín­padunk lesz a kui árteremben és mű­vészi nevelést iá kapnak az elv tár. •ak. Színházba már most is sokat já­runk. Minden új darabot megnézünk, minden jobb filmet is és írók járnak ki hozzánk előadásokat tartam. Ken - . geteg kapcsolatunk van a hivatalos^ művésze:! éa irodalmi szervekkel. Ha < olőadót kérünk, azonnal megkapjuk. { És — kiragyogott az arca, ahogy a jő. vőre gondolt — az ötéves terv végén mindegyikünknek saját könyvtára lesz. j Ax egyik tújárt író mondotta egyszer:^ JMinden dolgozó tulajdona lesz min-^, den művészet“. Mikor elhagyta * gyárat, gokkal £ könnyebb volt a melle. Vidáman, fü- tyőrészve vágott át a kocsiúton s j egy trolibuszra szállt feL • A saját falnlára alle Ismert rá.! A vasúttól új, kövezett tttea. vezete't < a község szívébe. A régi szatócsüzlet helyén új portállal cslnoeítva állót: ( égy nagy űriét; „Földmű vessző vetkezet“ oJ varia at homlokzaton. Egyszeresük hatalmas ( puffogás, ropogás ütötte meg a fűiét 'A zaj egyre közeledett és egy pere múlva az egyik mellékutcából befor- < dúlt egy traktor, majd utána májjegy ( és egy harmadik is felbukkant a sor végén. Amiit a szülei meséltek, az szebb t volt, mint amire gondolni mert. A ( váróé tájszínháza havonta jár ki a fa- < tuba és nívós előadásokat mutat bs < a régi ripacs társulatok hajmeresztő operettjei helyett. Filmeké: hoznak? la községbe, pedig itt rossz mozi sem < volt eddig. — Villanyunk van, fiam! — reszke-G tett az nnya hangja, ahogy ráncos, öreg kezével a mennyezet felé muta-< tott. A fejétől egy fclméttrnyi ma­gasaágfcan fehér porc-ellántányér csil­logott, öble mélyén, mint egy furcsa, áttetsző gyümölcs, a villanykörte vil­logta vissza az ablakok kereur+fáivrí metszet kinti fényt. — Képzeld, — árulkodott ravasz mosollyal az apja — anyád regénye kot olvas! — Na, maga csak hallgasson, — ütött vissza félig tréfásan, félig ko­molyan édesanyja szava — úgy Ül bo esténként az oskola padjába, mini a zöldfülű gycrokemberókl Tudod-e fiam, mit tanul? Könyvelést! ötven­két éves korában! — Költ a szövetkezetben valaki, aki a* ilyen munkát is d tudja vé­gezni — döraögött az apja a bajsza alatt. Egyszót sem tudott szólni. Az ab. lakhoz lépett. Olyan furcsa nehézre' !e ; tel© a melLo, hogy mélyet kellett lélegzetbe. I.ta minden pólusa az ut­ca házait, fáit, elsuhanó, ballagó alakjait, min'.ka másként mentek vo! na az emberek is. Apja hangja rán­totta vissza a gomolygó gondolatok mellől: — Tudót} milyen kultűrfeázunk lesz őt éven W.ü3? Nagy könyvtár lesz benne, színpad, mozi, ping-pong, — vagy hogy hívják, — társalgó, ahol minden ügyes-bajos dolgot meg- hányunk - vöt tick majd. —■ Hogy dicsekszik kend. —* szólt oda a fe'.Wég — oszt nemrég még ijedten kiabált, hogy tőmereteszik a falut.-* Bolond voltam, — azógyenk* zott az övig ■*** de bolond volt a há roranogyed falu is. Az anyja odalépett az ajtó mellé s csavart egyet a villanykapcsolón Egy soecnpiliantás múlva, mint <gy csodálata« fénnyel ömlő felhőszaka­dás, elinti: *z aranyié víllanyvilág a taaieg szobi ben Az asztal ragyo­góit legjobban a fényben és két szl- t»es,;áblájú könyv annak tetején. Az •ffyriton sötéten kígyózott a cím ezö- vogaí „Az acélt ciogedzfk“. A másik sötétbarna . volt arany betűk tündök­lőtök • közepén: „Sztálin művei" — olvasta. Anyja kalécoíal telt tálat lett a könyvek mellé *z asztalra. Szép osendélet feküdt egy pillanatig a vil­lanyfényben: kóláé* és könyv. VASÚTON Heggel amint Barátra útiunk, l — sűrű homályt A világ eltünlt Esi szitált, szil verdesett. Mozdonyunk még evők meg te moccant, (tan amikor a gőz kibuggyant, Irinyiit hazánk a táj felett. Kingát hazánk, hogy lássak torba, kösse tekintet szép csokorba. Szárba szökkent a zsenge rozs! Amott a szántón szoknya villan, új huzalokkal int a villany, s egy kicsi folt most már napos. Kinyílt a táf! Ott hajladoznak barna rögön. Itt villamosnak sárgája int a főtéren. Képeink nőnek, élnek, telnek, keményen írnak történelmet, lobogó, lelkes Intelem, Kerek a domb, mint aranyérem, munka pezseg a tágas téren, új ez a híd a víz feletti S amerre látunk véges-végig ama kis láthatár-szegélyig közeleg a nép és Integet. Láthatod így most jövőnk sorsán dolgozik, épül Magyarország, tanít, tanul, áj arcot ölt. S mint kicsinyét a felnőtt vádi, olyan becses hazája néki, olyasi becses a gyár, a föld. Óvja ts Bt, mint anya lányát, turbltidt önt és robbant bányát, magaséba tőr s a mélybe ás. Óvja is öt! Mint anyját ggermekl Iskolák villany, kultúrtermek -- ez a jövő, a folytatás, \ . S lám a vasát lett partja mentéit' dolgozik népünk a szerencsén s tervét követve éri el, amit cstak lenge álmok blrtetk, s lázas szavak az égre írtak, valóság, lm, » nem égi jeL ötéves tervünk szép fáiéra, eddigi munkánk méltó bére, elektromosság, tűz és, vágy/ Vonat szalad! Nagy ipar épül s a Hortobágy finom szelétől megremegnek ttz almafák. f I Á tudót, a& faá m a fteda^égus tdlkesm kä&zäntt AZ ÖTÉVES TERVET Nincs foglalkozási ág az országban, amelynek ne jelentene gazdago­dást az ötéves terv és nincs halad 6 szellemű dolgozó, aki közömbösen ob vast a volna végig a terv 50 tnüliírdos brrnh ázását. Hogy milyen pers­pektívák nyílnak meg népünk előtt az Elkövetkező öt esztendő alatt, arra gondolni sem mertünk volna évekkel ezelőtt. S hogy a terv minden '.elő­irányzata betel jesül időre, orra a hú romáré* terv sikeres befejezése a leg' kltüuőbh - biztosíték. ' - j Az alábbiakban egy índós, egy fró fa egy pedagógia Byilafkea^t nf* hálrry szóban arról, hogy számára mh jelent az ötévé» terv. KüiAjibözS területen adja meg számukra a terv a lehetőségeket, de egybe« megegyez­nek: lelkesen folytatják a hároméves tervben megkezdett munkáikat s év­nek jegyében köszöntik az induló ötév«« tervet. Dr Lissák Kaim ón a tudós egyetemé lámát-, a Povlor-féV kísértet!-! egyik legkiválóbb magyar folytatójo tőié<dk í.ítröV ezt mondotta: —• 'A hároméves lerv sikeres w-oti*sA*iy«i bís*> csak a háború okozta veszteségek bénultságából emelték ki a magyar tudományos (Etetőt, hanem olyan nagy lebetdségefceá bteío.sftettek * Sntaté munkának, amely a magyar twJ0M»ay' törtóatóé- ben példa nélkül Ml. Ezért az ötéves txépfftoét.sfí$- tervünk indulásaikor már 'mein* tifTha’aövs az 19 AS-as „békenívót“, olyan terveket feéwítheWünk, melleknél a haladó szovjet tudomány mód-zéróit, munkatempóját és eredményeit is toki utol be ve­hettük. — A pécsi egyetem élettani intéMiéttek atuá kaközössége mir évek óta az idegműködés é)sé­ta ni mechanizmusának tanulmányozásával foglal kozák. A feltételes reflexek és gátlások kiépöéscr» abka'mns laboratóniunKrkat és modern állatUtál- lót kapunk az 1950. évben, melyek lehetővé le- szik, hogy a Pavlov által matatott úton tovább haladva vizsgáljuk a magasabb idegrendszer; mű­ködést. Hunyady József * flot.aI pécsi író, akinek „Az elsüllyedt országi aímű nagysikerű regénye éppen a napokban jelent ■aeg. rgen komoly kilátásokról beszél: — ár én számomra máris megmutatkoztak az Ménes terv el$5 fecskéi: A napokban értesített az illetékes hatáság, hogy négy idősebb irólársammal együtt beutaltak a sárospataki „Alkotók Hálába", hegy regénytrilógiám kővetkező fejezetein dolgoz­hassam nyugodtan, gondtalanak Kevesen sejlik, hogy mit jelent az író számára a nyugodt alkotó­munka lehetősége. Már eddig is nagymértékben elvettem a népi demokrácia kormányának támogar lását. Nemrégiben állandó leszállási engedélyt kap­tam a: egyik bányába, azonkívül regényem tisr’ leírt díja cigit abban, hogy ezentúl csak az írással ftylalkozhasmim. — A ma írója előtt, ha dolgozni akar, korlát­úm lehetőségek állanak. Az ótéves terv biztosítja ezt, azért köszöntőm őszinte lelkesedéssel az elkö­vetkező öt esztendő hallatlanul gazdag és tzo~ cialitmu.n építő programjának megindulását. Görcs László pedagógus teánygironá rising i&ctgsAd a urvrigjl sr vében nyilatkozott: — Hatalmas fejlődési prospekttvák nyDook meg előttünk, a népi demokráciában rns-gjiecaütt pedagógusok előtt. Mi a köznevetés területén va­gyunk hivatottak elősegíteni az ötéves terv siker rét s ennek ellenében mit kapunk írd ős' «eredt­jeink a tervtől? — Tízen kétezer új pedagógus erősíti épeg so­rainkat az ötéves terv folyamán, 339 új Iskoláit kapunk, 709 új tantermet, 26 új tanulicitthont, hatezer férőhellyel, azonkívül 784 új tanítói lakás épül eziclö alatt. Négyezer iskola új vegytani la­boratóriumi felszerelést kap, azonkívül fizikai kí­sérleti eszközöket s ez 200 ezer tanuló számara je­len ti a természettudományi oktatást. Háromezer iskola rádiót, ezer iskola műhelyberendcrést ás ta- nulókonyhát kap. Harminchétmillió forint azat- gólja majd a középiskolák korszerűsítését. Azt hi­szem folytatnom felesleges. A magyar pedagógus alig várja a terv megindulásét és azt szive mele­gével köszönti. KÉT POHÁRKÖSZÖNTŐ Irta: E. S2ERGE3EV Szilveszter estéjén a szerkesztőség­ben felhívott régi barátom; Grisa Kud­rin. — Üdvözöllek öregem — dörögi« mély hangján a (telefonban. — Hogy vagy-, gyűröd a papirost?; Mi az, meg sem ismersz? Itt Grisa beszél!... — Melyik Grisa? — kérdeztem rossemájúau, — a százhúsz kilós, álomszuszék, káposz'tukolletlel » szá­jában? — Hazudsz, papírpocsékoló! -r- így Grisa, —> Kudrin vagyok, jóvágáví, közepes életkorú, vonzó külsejű fér­fiú! Erról különben személyesen is meggyőződhetsz, ha megígéred, hogy az újesztendőt újra nálam köszöntőd f el... örömmel indultam útnak Grisa la­kása félé. Űt közben elgondolkoztam, s eszemhejutnlt íavalyi szilvesz-ierurík. 1047 utolsó óráit Is vele töltöttem. Nem hiába, a régi barátság nem rozsdásodik. — Grisa örömmel foga­dott.-—* Igazin te vagy az? — dőnnfigte mély hangján, s át akart ölelni. Ebben azonban megakadályozta hatalmas po. cakja. Cseppet sem változtál, ugyanolyan nyápic, gőndöThajú fhV vagy, mint voltál. — De ezt nem lehetne rólad mon­dani — mondtam nevetve, — f* az­tán alaposan meghíztál. Mi nz oka? Vízkór, elefánlkór vagy szívbaj?! — Egyszerűen helyes az életbeoSztá- sírni, — morogta Grisa önelégülten, s >elesüppcdt egy hatalmas karossszé >e. —• A kitűzőt tervei teljesítem h •om hónapra. A jó minőségre ügyele Kitünően eiszom, nyugodt vágyó iszta n lelkiismeretcm, jól végzem de -ómat Érted?... Jól tetted egyé eént, hogy eljöMél. Mit tanácsolsz,« yen pohárköszöntőt mondjak? Hív alosak hozzám a gyár emberei... B«Idog újévet! Sok sikert! — ilye- aokat »zoktak ilyenkor mondani. így vííaszoJtam. Grisa azonban nem voll megelégedve a válasszal. — Valami lelkesítőt is szeretnék Mondani., Ilyeneket: Három millió ru­bel j fvadalmazást kaptunkl De mi! mondhalnék még mást, ehhez hason­lót, lelkesítőt? — dohogta. Kiuya, nem kell ezen olyan sokat gmtdolkozui! Iseol egy két pohárkával, s inwjiásrl, egyszeribe Cicero lesz belő. iertS... Barátom arca hirtelen bánatossá vált, a ez az arckifejezés nevetséges ellentétben áftt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húima arcával... —• Te kfhmyen beszélsz! Inni! Or­vos tiltotta el! — mondta sóhajtva. — Elhájasodis! — Míg ti fejedelmi la- komát üttök, én káposztakotlett és szódavíz mellall buslakodh.tiLom ... fialsni 12 órakor Grisa nehézke. sets fcíesnelkedel't a karosszékből, s arcán méla undorral koccintotta sízze! lelt poharai a likőrös poharakhoz, — Boldog újévet! — hebegte. — Sok, a 'terveknek megfelelő sikeTtl S általában jó, csendes, nyugodt mun­kán Utána bágyadtan roskarlt székébe, s meg nem mozdult reggelig. Kifá­rasztotta az éjszakázás elkényeztetett kővár testét... Erre gondoltam, ahagy most bará­tom lakása felé közeledtem Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtt állt, s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra vagy ffflmázsúval kevesebbet mulatott, Az ördögbe! — Mi történt veled édes Griskám! — kérdeztem elhülve. — Térj magadhoz, — válaszol)!«, s olyat csapott n vállamra, hogy majd lerogytam. Valójában'megváltozott, — Nincs ebben semmi boszorkány­ság, — folytatta még mindig hahotázva: — Emlékszel még árra a buta po­hárköszöntőre tavaly szilveszterestén? „Csendes, nyugodt munka ..Beval. lom, most is ég a füiem, ha arra a békés önelégültségre gondolok, mely­ben akkor leledzoMem De szerencsé­re az élet bekszőlt, akkori hangula­tomba, s egy év alatt minden megvál­tozott. — Egy szép napon a minisztérium arról értesített, hogy gyárunk Javadal­mazását csökkentették. Felnyögtem és ellenkezni próbáltam. Persze nem le­hetett. Most már azt mondom: szeren­csére! Gyorsan át kellett szervezked­nünk, alaposan neki kellett látnunk a munkának: három hónap múlva ren­tábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor megállt, s éppen fel akartam !é- Iekzeni. mikor újabb utasítás érke­zett: 2 millió megtakarílásl Magával a miniszterrel csatázlam, de minden hiá. bal Bezártam az irodámat, a kulcsot zsehrevágtam, s végigjártam a műhe­lyeket. Láttam: vannak tartalékok. Az esztergályosoknak azt tanácsoltam, hogy gyorsabban indítsák be a pado­kat, a szerelők brigádját önálló gaz­dasági alapokra fektettem... — De sft dolog nem maradt ennyi­ben Már láttam, bogv egvre emelke­dik a nyereségünk, mikor egy hétre Leningrádba kellett átáznom, hogy ellenőrizzem a rendeléseket. Mire visz. srátértem, a pártbizottság h követke­zőket közölte: „Távolléted alatt » kö­zösség kissé •megváltoztatta a tervezd tét, — s kötelezettségei vállalt arra, hogy még további három milliót ta­karít meg... Vedd tudomásul, hogy helyetteseid nem emeltek kifogást ex ellen!“ FVInyögtem újra, immár har­madszor. De a titkár így vigasztalt* „Semmi baj! Gri.gor Sztycpámovicat K kollektíva majd segít neked, s tudod. Ka a nép ’»gazán akar vaTamil, »kár egy hegyet is elmozdít a helyéről...“ A munka utolsó, legkisebb nwr ranatát Is szabályozni kellett. Hosszú, teázással egybekötött gyülésezésekni gondolni sem lehetett! Sztahánov ta­nácsot szerveztem a gyárban. Jómte gam meg beiratkoztam » pénzügyi tervintézet esti tagozatára. Tanultam. S úgy takarékoskodtunk, hogy nem maradt egyetlen elpocsékolt szög sem] így aztán jól dolgoztunk, a* állam öt millióját december hatodikéig elót*^ remtettük az utolsó kopekig! Sót, még további kötelezettséget is vállaltunk. És most már nem is jajgatok ... Grisa barátom elmerengett a törté­neten, de aztán újra felderüK az áb­rázata. Olyan mozdulattal tapogatta meg karcsú alakjára simuló ruháját, mintha maga is csodálkozna ezen a változáson ... Örömömben majdnem a nyakába há­rultam ... — Nagyszerű, — kiáltottam — ak­kor most kitűnő vacsorát eszünk, utá­na énekelünk. S aztán — ha szabad kérdeznem, milyen pohárköszöntőt mondasz megfogvatkozott barátom? — Emiatt ne fájjon a fejed! Cs«X ennyit mondok: „Éljen az alkotó, fá­radhatatlan, küzdelemteljes szovjet életünk.!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom