Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-08 / 7. szám
DUNÁNTÚLI A rnngprap kormány Jegyzéke lelepVat az USA újabb z-arolási manőverét Lapunk pályázata Feher Lajos elvtárs könyvéről Mindenki kaphat sertésvágási engedélyt VTL ÉVFOLYAM, 7. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1950 JANUAR 8 JAVÍTSUK MEG AGITÁCIÓS MUNKÁNKAT JUltH h«fl magyarázni a Pár! ás a szovjet hatalom utasításait, türelemmel ás figyelemmel kelt megmagyarázni, hogy az emberek megértsék, mit akar a Párt és hogyan vezeti az országot. Ha nem értették meg ma — igyekezzetek megmagyarázni holnap. Ha holnap nem értik meg — igyekezzetek megmagyarázni holnapután." (Sztálin) (M. F.) Az elmúlt héten hatalmas lendülettel és lelkesedéssel indult meg a népnevelömunka, hogy a dolgozók tömegét mozgósítsa az ötéves terv megvalósítására- Az első hét tapasztalatai megmutatták, hogy a népnevelők felismerték munkájuk jelentőségét, meglátták, hogy nem utolsó sorban a népnevelőmunka eredményességén múlik az ötéves terv győzelme. Ennek a felismerésnek megfelelő lelkesedéssel és buzgalommal vettek részt a népnevelői, az agitátorképző iskolákon, majd hozzáláttak, hogy a dolgozókban tudatosítsák az ötéves tervben rájuk váró feladatokat és meg s- mertessék őket az eddiginél szebb, jobb élet biztos jövőjével. Sorra találkoztunk már az első héten a népnevelőmunka kiváló módszereivel. Rozenbaum György, kaposvári cukorgyári népnevelő a sajtónak irt levelében ismertette népnevelőtársaival módszerét, a pécsi Hamerli kesztyűgyárban a tervfclbontás érdekében a népnevelők vállalták a munkalapok vezetését, Szent István-aknán néhány csapatvezető az étkezési szüneteket használta fel agltáció- ra. Buzgón és lelkesen indult a népnevelőmunka minden üzemben. Az első hét azonban már ta* pasztalatokat nyújtott népnevelőmunkánk hiányosságairól is. Elsősorban és leginkább az a hiba mutatkozott, amit a népnevelő elv- társak rossz „hagyományként" hoztak magukkal az ötéves tervbe: az, hogy munkájuk kampány- szerű. Amíg a kampány tart, a népnevelő lelkesen agitál, érvel, de a kampány után visszavonul. így most, már az ötéves terv első hetében láthattuk, hogy a lelkes munka rövid időszaka után, miután az ö'.éves tervet sikerrel beindítottuk, népnevelőink egyrésze fékezte a tempót Ezt a „hagyományt" & népnevelőknek le kell vetkőz- niök! Meg kell tanulniok az állandó, rendszeres agitációs munkát, amely munkaversenyre szervezi a dolgozók tömegeit és nemcsak pillanatnyilag mozgósítja őket a feladatok elvégzésére. Nem forrott még ki teljesen a népnevelők munkamódszere. Számtalan helyen tapasztaljuk, hogy népnevelőink az ötéves terv nagy, általános számadataival agitálnak és nem mutatnak rá a kézzelfogható, közelálló gyakorlati tényekre. Előfordul ennek ellenkezője is, amikor a népnevelő nem tárja fel az ötéves terv hatalmas perspektíváit a tervteljesítés nagyobb feladatait, hanem elmerül a szűk, kicsinyes, lényegtelen apróságokban. Kevés népnevelőnk van még, aki a két szélsőség között megtalálja a helyes utat. Tanulmányozzák népnevelőink a bolsevik agitátorok munkamódszereit és tnuljanaV arukból. Larikova szovhozmunkás agitátomö például megtanít bennünket arra hogyan lehet terv nagy távlatait az apró gyakor’ati tényekkel összehangolni. „Miután a hallgatóságot a hata’mas Szov- jetország mezögazd.acágának és iparának sikereivel megismertettem — írja sa;át munkáiá’-ól szó'ó levelében — áttértem szovhozunk munkáiéra." Elmondta, hogy m!- ből mennyit termelt a szovhoz, kik voltak a 'egjobb munkásnők, rámutatott ezeknek a tényeknek jelentőségére és ezzel elérte, hogy a szovhoz munkásai még lelkesebben fogtak hozzá munkájuk további javításához. Általános, k&roe jelenség a pártszervezetekben, hogy a népnevelő- munkát elválasztják a többi pártmunkáktól, a kevésbé képzett elv- társakra bízzák, a pártfunkc'oná- riusok nem is vesznek részt az agitációs munkában. Ez sem helyes, mert a népnevelőmuria fontossága és hatalmas jelentősége éppen azt kívánja, hogy a népneveléssel elsősorban a képzettebb elvtársak foglalkozzanak és a pártszervezetek vezetői legyenek a legaktívabb népnevelők. Népnevelőink még nem tanulták meg eléggé azt, hogy keményen és forradalmi lendülettel szálljanak harcba minden elmaradottsággal, minden elavult dologgal és minden| eszközzel támogassák az új élen-1 járó termelési módszereket. A nép-| nevelő az új társadalom, a szocia-g l’zmus építője. Munkája közben| nem szabad megtűrnie semmit, ami 1 visszafejlődést vagy megtorpanást! jelenthet. Állandóan ostoroznia | kell az elmaradottakat 6s meg kel] | szerveznie a tömegeket, hogy azokg az élenjáró munkásokhoz csatla-| kozzanak. A bolsevik agitátorok? „villámröplapokkal", a fali ujsá-a gon karikatúrákkal gúnyolják ki ajj maradiságot, lendületesen győzik! meg a maradi módszerekkel dől-1 gozó munkást, hogy nem féljen az § új.ól, dobja félre a fejlődés fék-« jét. így kell dolgozniok a mi nép-1 nevelőinknek is, legyenek a mi S népnevelőink is az újnak és élen- fi járónak bátor harcosai. Az ötéves terv első hetének ta-1 ppsztalatai arra mutatnak, hogy a| népnevelőmunkában még sok a ki-fi javítani való, sokat kell tanulniok népnevelőinknek. Elsősorban a bol-\ sevik agitátoroktól kell tanulniok, t akik a tömegek valóságos politikai oktatói, lelkesítői és szervezői. Elsősorban azt kell megtanulnunk és követnünk, hogy a legjobb agitáció'i módszer a személyes példa- mutatás. Úgy kell dolgozniok a mi népnevelőinknek is, mint Maria Scserbakova agitátor, aki három és félszer .eljeslti túl normáját, vagy mint Jevszejev, a motorkerékpárgyár agitátora, aki egy év alatt 3 év tervét teljesítette. Ezak a bolsevik agitátorok nemcsak sajá. munkájukat fokozták, hanem példamutatásukkal é$ nevelő, szervező munkájukkal vitték egész üzemük vagy műhelyük munkásait. Kevés üzemben vonták be a népnevelőmunkába a műszaki értelmiséget. Pedig a műszaki dolgozó az. aki szakmailag is kellően alá tudja támasztani az öltéves terv feladatait, segítséget tud nyujitani a munkásoknak és akinek a szava — éppen képzettsége miatt — súllyal bír a munkácok előtt. Itt is követnünk kell a bolsevik agitáció példáját. Az egyik szovjet autógyár szerszám- műh'elyében például agitátorként dolgozik Malkov elvtárs, a műhely 3 műszaki vezetője és helyettese, I Ignatov elvtárs is. Ncpnevelőmun- * káiuk legfőbb módszere az egyén1'. meggyőzés, amellyel igen nagy eredményeket érnek el a tervelőirányzatok túlteljesítésében. Népnevelőink eddig számos szép, igen komoly eredményt értek el. Eredményes munkáiuk^ak köszönhetjük ióré«zt a há'omévc* terv győzelmes befejezését is. A népnevelők munkája vit4c diadalra a sztálini mfi-zakot és az ötéves terv lendületes bendu’ásá* :s- Most. az ötéves tervucn népnevelőinkre vár, a győzelem megMinisztertanácsi határozat az ipari nusnkaeriyazdiSkeäisrsi és szakképzésre! A Hároméves terv állandóan növekedő termelésének és a beruházások építésének gyorsütemű. kibontakozásának eredményekéül 1949 januártól kezdve havonta mintegy 20.000 áj munkás került a gyáriparba és építőiparba, A létszám ilyen rohamos emelkedése több szakmában munkaerő- hiányt idézett elő. Míg 1949 áprilisában 300 munkahelyre, addig májusban 9,000 és szeptemberben már 13.000 munkahelyre nem tudtak a munka- közvetítő kirendeltségek munkást közvetíteni. A hiány elsősorban szakmunkásokban mutatkozik. Legégetőbb az esztergályosoknál, mintakészít őknél, öntőknél, géplakatosoknál, kőműveseknél, ácsoknál. Súlyosbítja a helyzetet, hogy munkaerő vándorlás indult meg a gyárak között, sőt a gyáriparból a kisipar felé is. A MÁVAG iból ez évben 1077, a Ganz Villamossági Gyárból 314 munkás lépett ki önként. A kilépetteknek több mint a fele szakmunkás. A lelkiismeretlen munkáscsábítók es a munkahelyüket néhány fil'érnyi beígért öbbkeresetért elhagyó munkások komoly nehézséget okoznak az üzemekben a terv teljesítéséiben. A munkaerőhiány ellenére sok üzemben nem használják jól fel a rendé,kezésreálló munkaerőt. Szakmunkások olyan munkát végeznek, amit be tani .ott munkások is elláthatnak. Mérnökök, technikusok nagyszámban foglalkoznak adminisztraimv munkakörben, a termeléstől távol. Míg egyes műhelyekben munkaerőhiány van, másutt a kapun belüli munkanélküliség az önkölíségget növeli. A munkaerőhiány mellett még mindig vannak munkát keresők. Ezek közt azonban gyáripari, építőipari szakmunkást, betanított vagy segédmunkást alig találunk. A munkát keresők legnagyobb része még neon dolgozott, Sokan jelentkeznek tisztviselői pályára, akik sem kellő képzettséggel, sem gyakorlattal nem rendelkeznek. Megállapítható tehát, hogy Magyar- országon a gyáripari munkások munkanélkülisége megszűnt és a munkanélküliséget munkaerőhiány váltotta fel. Az iparostanuló képzést a legutóbbi hónapokig az üzemek erősen elhanyagolták, Az idei őszi tanulószerzödte- tásek előtt az íparos.anulek 1/5-e volj csak gyáriparban szerződtetett. Az ez év tavaszán szerződteiteft 27.000 új gyáripari tanuló beiskolázásával érjük csak el, hogy a tanulóknak több mint a fele a gyáriparban dolgozzék, A tanulóidő három, illetve két év, ami ma, amikor a kisipart képzésről áttérünk a gyáripari képzésre éa Így a tanulóidő sokkal jobb kihasználását biztosítjuk, feleslegesen hosszú, hátráltatja a gyors utánpótlást. Az iparostanulóiskolák színvonala alacsony. A legtöbb iskolában különböző szakmákhoz lartozó -tanulók járnak egy osztályon és ennek következtében az egyes szakmák megfelelő tanításának nincsenek meg a lehetőségei. A szakmunkásképzés másik formája, a felnőtt munkások szakmunkássá való átképzése, egységes rendszer és irányítás nélkül folyik. A tanfolyamokat elkésve, a szükséglet jelentkezése után indítják. Nincs rendezve a tanfolyamok által nyújtott képesítés elismerése. A tanfolyamokon a szervezetlenség miatt nagy a lemorzsolódás. A továbbképzés tervszerütlenül, ötletszerűen folyik sokkal kisebb mértékben, mint ahogy iparunk technikai színvonalának emelése érdekében az szükséges lenne. A munkaerőgazdálkodás és szakképzés jelenlegi állapota, valamint a munkaerővándorlás az ötéves terv teljesítésében nehézségeket idézhet elő. Döntő fordulatra van tehát szükség. Ennek érdekében a minisztertanács a következőket rendeli el: Jelentősen felemelik a táppénzt 1. A táppénz felemelésével anyagilag is érdekeltté kell tenni a do’gozó- kat, hogy huzamosabb ideig dolgozzanak egy munkahelyen. Be kell vezetni azt a rendszert, hogy az állami üzemek dolgozói, amennyiben 1950 január 1-től számítva legalább két évig egy munkahelyen dolgoznak, magasabb táppénzt kapnak. A fizetés 65 százalékát kitevő táppénzt azoknak, akik ettől az időponttól számítva két évig dolgoznak egy munkahelyen, két év el tel.ével 75 százalékra, dlévtöl kezdve 85 százalékra és tíz év után 100 százalékra kell felemelni. A tíz évig egy munkahelyen dolgozók tehál meg fogják kapni betegség esetén is teljes fizetésüket. Azokat a munkavállalókat, akik az állami üzemekből önkényesen, a vállalat vezetősége jóváhagyása néikül távoznak el, új munkahelyükön kél éven át csak évi hatnapi fizetett szabadságban szabad részesíteni és táppénzüket egy évig 50 százalékban kell megállapítani, annak az elvnek alapján, hogy aki nem törődik a termelés, a népgazdaság érdekével, nem részesülhet a szocialista építésben tevékenyen résztvevő munkások számára nyújtott szociális előnyökből. 2. A munkáscsábítók ellen szigorúan cl kell járni. A kötelező munkaközvetítést megkerülöket, a kollektív szerződést áthágó kisiparosokat a fennálló rendelkezésekben megszabott büntetésben kell részesíteni. Az illetékes minisztériumok és az OMB szi gorílsák meg az ellenőrzést azokban a szakmákban, ahol munkáscsábítás veszélye fennforog. A nők fokozott bevonása a ferme’é-be 3. A nehézipari, könnyűipari, közlekedés- ég postaügyi miniszterek a minisztériumokban és a felügyelniük alatt álló hivatalokban, üzemekben a nem feltétlenül műszaki képzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott mérnököket és technikusokat helyezzék át üzemműszaki munkára. Az üzemek vezetői gondoskodjanak arról, hogy a szakmunkások képessé güknek megfelelő munkán dolgozzakájukkal hozzá fognak járulni a nők munkábaál'lításával és szakmunkássá képzésével szemben fennálló előítéletek eloszlatásához. Az ö.éves terv munka eröszükségle- tének fedezésére tömegesen kell bevonni az Iparba a következő években a leghatalmasabb munkaerőtartalékot, a mezőgazdaságban felszabaduló dolgozókat. nak. Nagy számban kell nőket bevonni azokra a munkaterületekre, ahol más szakmában elfogtált számarányuk alatt dolgoznak, elsősorban 3 vasiparban, közlekedésben, építőiparban és más '•parágakban. A vállalatok vezető' gondoskodjanak arról, hogy nőket jelentős arányszámban képezzenek ki szakmunkássá. A minisztertanács számít arra, hogy a szakszervezetek felvilágosító tminLes*állítják a tanulók kiképzési idejét 4. Az Országos Tervhivatal évente kötelezően írja elő a szakmánkint és üzemenkín't szerződtetendő tanulói lét számot. 5. A minisztertanács elrendeli az iparostanu’.ók kiképzési idejének a könnyebben elsajátítható szakmákban egy évre, a többi szakmákban másfél, illetve kétévre való leszállítását. a— hm mim —w——mw 6. A jó szakmai képzés legfőbb aks- dályát, a vegyesjellegű iparostanu óiskolákat át kell szervezni, 1950— 51-es tanévben ipari városokban a gyáripari tanulók által látogatott osztályokba kizárólag egy szakmára készülő tanulók járjanak. Az iskoláknak a gyakorlattal való szoros kapcsolata érdekében az üzemek mérnökeit, legjobb szakmunkásait be kell vonni az oktatás munkájába. 7. Az átképző tanfolyamok időtartamát, tananyagát az illetékes miniszterek állapítják meg. A tanfolyamokra általában a szakmában már gyakorlatot szerzett munkásokat kel! küldeni. A tanfolyamot elvégzett és a vizsgán sikeresen megfelelt átképzefteknek egységes mintájú czakmunkás-blzonyit- ványt kéül kiadni. Ugyanezt a bizonyítványt kapják meg azok is, akik gyakorlatban elsajátító ták a szakmát és tanfolyam hallgatása nélkül sikeresen felelnek meg a vizsgán. „Sztahánovigta iskolák“ 8. A munkások technikai színvonalának emelése érdekében a továbbképző tanfolyamok hálózatát jelentősen ki kell szélesíteni. Be kell vezetni a Szovjetunióban széles körben elterjedt „sztahánovisfa iskoláknak'* nevezett rövid tanfolyamokat, amelye. ken mérnökök, élmunkások, újítók tanítják meg a helyes .munkamódszerre, újításaik alkalmazására a dolgozókat. Ezeken a tanfolyamokon kívül a képzés valamennyi formáját alkalmazni kcLl, hogy a lehető leggyorsabban nyerjük minél több, magas termelékenységgel dolgozó munkást, jólkép- zeit szakmunkást. 9. Az üzemek munkaerÓgazdálkodí- sának, valamint az üzemi átképző, ovábbképző és egyéb tanfolyamok szervezésének feladat a, az a feladat, hogy nagy céljaink elérésére a dolgozók ezreit és tízezreit mozgósítsák. Hoív ezt clvégezh?s sék, ahhoz erősebben kell íclké- szülniök, fejleszteniük kell po’i- íikai tudásukat és nem szabad megelégedniük az eddig alka’ma zott módszerekkel. Népnevelőik tanulmányozzák alanosan a bo'se- vik agitátorok módszereit, vizsgának meg, hogyan készültek fel és hogyan küzdöttek a bolsevik agitátorok a szovjet ötéves tervek győzelméért. Vizsgálják felü! és értékelték ki saiét- rnunká'ukat cseréljék ki tapasztalataikat, mentenek át a népnevelők egvik üzemből a másikba, hogy megismerkedhessenek az ottaniak módszereivel, rendezzenek közös értekezleteket, amelyeken részletesen megvitatják: milyen legyen a helyes és eredményes népnevelőmunka. Az ötéves terv első hetének 'elkes, lendületes népnevelőmunkája azt mutatja, hogy népnevelőink képesek és készek is arra, hogy munkájukat á’landóan fejlesztve, szervezői legyenek az ötéves terv <*vőzelmének. Ha népnevelőink felismerik az ötéves terv nemzeti és nemzetközi jelentőségét, nem tévesztik szem elől a bolsevik agitátorok példáját, ha ugyanaz a lelkesedés és akarat hatja át őket, mint nagy példaképeiket, akkor sikerrel fogják tel- :es6teni nagy feladataikat, győzelemre viszik az ötéves terv. a szocializmus építésének ügyét.
