Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-26 / 22. szám
1850 JANUÁR 20 NAPLÓ Mozgósít az üzemi pártszervezet Sfogság ésareztifeés esyarásllmja fetezii! 0 J&vohetitaggyűlésre Kiértékelni a* eternit egy hónap munkáját ée megismertetni a felada tokát, amelyek pártszervezeteinkre a közeljövőbon várnak, ez a jövő hét elején tartandó taggyűlések föladata. Hogyan készülnek az özomi pártszervezetek &5 hogyan koll készüi- niök ezekre & taggyűlésekre? Alaposabban, jobban mint máskor. Mit jelent ez? S beszátnolóK nocsak regisztrálják, rögzítsék az elmúlt hónap eseményeit, röpgy üléseket tartóthangversenyt hogy pL tünk, a «rákot ervezet _ k adott ns üzem dolgozóinak, ta.pz.M- talatcaorén voltak nálunk N. gyártól, az oktatási munka folyik, hanem a beszámolók vessék fal & hibákat, hiányosságokat a pártszervezot, a pártvezriöség, a párttitkár munkájában. A taggyűlésen eieven formában éljen kritika és önkritika, A párt- vezetőség akkor tudja igazán jó! is helyesen végezni munkáját, ha minduntalan legfőbb erejére, a dolgozók, a párttagok tömegére, annak bírálatára támaszkodhat De nézzünk meg közelebbről «ry üzemet Hogyan készül például a pécsi Dohánygyár párttitkára, Petz elv társnő a taggyűlésre. Megnézi milyen hiányosságai voltak az előző taggyűlésnek, mit kellett javítani azóta és végrehajtották-« & határozatokat? — Az oiőző taggyűlés nőm volt rtéggé előkészítve — mondja Petz elvtársnő, — mert én beteg voltam és a vezetőségi tagok közül egyik ftein ment cl titkári értekezletre. Ezt mi vezetőségi ülésen felvetettük és [leszögeztük, hogy ennek a jövőben nem «szabad előfordulnia. De ezt a hibát felvetik majd as egész taggvCOe ie adató! lés előtt te, önkritikát gyakorolva. Az előző taggyűlésen történt, hogy az ellenőr rámutatott arra, hogy kevés a hozzászólás. Mit tesz most a pártvezetőség, hogy ez ne ismétlődjék meg: — ügy, hogy a népnevelőinknek már ma megmondtuk, hogy a taggyűlésen tárgyaini fogjuk Pártunk Központi Vezetőségének határozatát. A népnevelők vigyék ki és foglalkozzanak addig te & kérdéssel, mindegyik dolgozó tanulmányozza át a kérdést, hogy biztosan hozzá, merjen szólni — fele! Butez Péter elv- társ oktatási ■ felelős. kaptak ebben a kérdésben a tizesbizni- miak is. Hívják ösz- eze a hozzájuk tartozó 10—12 elvtársat, beszéljék át velük a Központi Vezetőség határozatát, nézzék meg. hogy a tíz, vagy tizenkét elvtárs hol lát módot arra, bogy javítsanak az üzemben az egyéni versenyzés, sztahánov-mozgalom terén, hol tudnának 200—300 százalékos brigádokat alakítani, vagy a meglévők vállalják, hogy állandóan 200, vagy 800 százalékra teljesítik előirányzatukat Ez a kis közösségi megbeszélés előkészíti a talajt ahhoz, hogy a kérdésben már biztosan álló elvtársak bátran hozzámerjenek szólni a kérdéshez a taggyűlésen is. — Fel fogjuk vetni, hogy a pártszervezet nem állt rá elég korán a minisztertanács munkaerőgazdálkodással kapcsolatos rendeletének ismertetésére, nem fogott hozzá a ten- nivalókhoz. Azzal, hogy összeírtuk a szakmunkásokat, még nem sokat tettünk az ügyben — folytatja Petz elvtársnö. — Továbbra is érzi, hogy 0-r rájuk x felvilágosító munka, hogy az átképzi« kérdésére éppúgy koll gondolni a pártszemftetnek is, mint a vállalatvezetőnek, vagy szak- szervezetnek. Csütörtökön délben összeáll a dohánygyári pártszervezet vezetősége Ó3 áttanulmányozzák x Központi Vezetőség határozatát, alaposan és gondosan, mert a titkári beszámolónak, nem egy ember, a párttitkár véleményét kell tartalmaznia, hanem annak egyeznie kell az egész párt- vezetőeég véleményével. Az előkészületnek r.agvon lelkiismeretesen keil folynia és annak is ki keli terjeszkednie, hogy a taggyűlésen minden tag résztvegyen. Hogy lehet ezt elérni? A dohánygyári párt- szervezetnél például mindig a családos asszonyokkal van a hiba. A gyerekek korábban kijönnek a napköziből, nem tudják kire bízni őket, A pártszervezet, úgy segít a kérdésen, hogy ezentúl minden hónapban a taggyűlés napján a napköziotihon tanítója még két vngv három órát együttmarad a gyerekekkel, míg a taggyűlés tart. " iíZES bizalmiak, a kis csoportok fejei, egyenként figyelmeztetik á■/. elv társakat a taggyűlés időpontjára és arra közösen mennek. Mind ott lesz, kivétel nélkül. hogy mindannyian megismerjék azokat a feladatokat, amiket a párt- szervezetnek- meg kell valósítania. A taggyűlésre a pártvezetőségnek, de mindéi) egyes tagnak fel kel! készülnie, hogy ezekkel a taggyűlésekkel valóban erősödjön a párt, hogy további munkájához a párt tömegeitől kapjon segítséget és a Központi Vezetőség iránytmutató határozatit minél jobban, minél nagyobb ered menyekkel valósíthassa meg. TÚLTELJESÍTJÜK A TERVET — Ezt vállalták üzemi gyűlésükön a liptódi állami gazdaság dolgozói Állami gazdaságaink ez idén ké- cdtettek először olyan Özem tervet, tncJy felölelj az egész gazdaság munkáját, megszabja a gazdaság helyét semzelgazdaságunk egészében, kijelöli & gazdaság egész évi munkáját, • a munka elvégzésének eszközeit, módját és idejét is előre pontosan meghatározza. Ezeket a terveket az állami gazdaságok vezetői a dolgozók bevonásával készítették el. Olyan tervek ezek, melyek reálisan határozták meg előre az eredményt te, amit el keü érni, olyan fokon, hogy becsületeseit meg kell dolgozni teljesítésükért. Nézzük csak a liptódi állami gazdaság tervét Lapozzuk fel a vaskos tervet Az állattenyésztés tervénél ezt találjuk: Gyapjuhozam előirányzata birkánként: 3 és fél kiló. Most pedig, hallgassuk meg az üzemi gyűlésen Zámbó Bertalan munkacsapat vezető juhászszámadót: — A terv 3 és fél kilót irányoz »btő juhonként — kezdte felszólalását Zámbó Bertalan, a tervgyűlés alkalmára szépen feldíszített -kultúrteremben, ahol jelen volt a gazdaság valamennyi dolgozója, mintegy kétszázan. — Ennyit lehet számítani, rendes gondozás mellett. De ez nem jelenti azt, hogy többet is ne lehetne elérni. Mi már számolgattunk és kiszámítottuk, hogy megfelelő gondozással ezt 5 _ kilóra lehet fokozni és mi vállaljuk is a terv ilyen arányú túlteljesítését A gazdaság tervében „Szántóföldi termelés” alcím alatt a következőket találjuk többek közt: 17. Tengeri előirányzat 14 mázsa, 15 százalékos víztartalommal, májusi morzsoltban számolva (mintegy 20 mázsa szeptemberi csövesnek felel meg). Aztán két sorral lejjebb 19-es sorszám alatt- Takarmányborsó előirányzat: 10 mázsa. Reális előirányzat mind a kettő, de: , ,, , , , — Vállaljuk, hogy sokkal lelkiT ismeretesebben fogunk kapálni, mint ezelőtt bármikor és általában minden növényápolás! ■ munkánkat a legloUciismeretesebben fogjuk elvégezni — mondotta a tervgyülésen Gyenes Mária szántóföldi brigádvezetó. — A brigádok, munkacsapatok és minden dolgozó között kifejlesztjük a versenyt és bevezetjük űz egyéni felelősségei minden munkáért. Vállaljuk, hogy tengeriből és takarmányborsóból 20 százalékká' többel termelünk az előirányzatnál. Nagy szó ez. Hisz ha meggondoljuk, a növénytermelő brigád vállalása tízezreket jelent a gazdaságnak, az államnak, a dolgozóknak. A tengerinél 150 hold vetést és a jelenlegi árakat figyelembe véve a mintegy 400 mázsa terméstöbblet 24.000 forintot tesz ki, a 300 mázsa borsó többlettermés pedig 33.000 forintot. 57.000 forint ez összesen! A vállalások azonban nemcsak a növénytermelőbrigád és a juhászok munkájára szorítkozik. A terv a sertéstenyésztőknél 6 és fél malacot irányoz elő átlagban göbénkint, 90 anyakocától 520 malacot összesen. Mit mondanak erre a malacgondozók: — Még sokkal nagyobb tisztaságot fogunk teremteni az ólakban — kezdte felszólalását a tervértekezleten Kresz Alajos ellető kanász. A kismalacokat még sokkal nagyobb figyelemmel fogjuk gondozni. Vigyázni fogunk, hogy minden malacot felneveljünk ha kell, úgy hogy dajkaságba adjuk (ez azt jelenti, hogy másik, kevesebb malacot ellett kocával szoptatják) vagy mesterséges táplálással. Vigyázunk rá, hogy okszerű takarmányozással jó erőben tartsuk a góbékét, hogy jól tudjanak szoptatni és arra is vigyázunk, nehogy agyonnyomják a kismalacokat. Vállaljuk, hogy a hat és. feles átlagot, nyolc és félre emeljük. Növénytermelők, állattenyésztők..' Elmaradhattak-e ezekután az iparosok? Annál inkább nem, mert már régen törik a fejüket egy újításon. Az újítás rövidesen elkészül és mint mondani szoktál:, „forradalmasítani” fogja a tengeri vetést. A gép szellemes és egyszerű. Két kanalas kerék a lényege, melyből az egyik a kukoricaszemeket, a másik a műtrágyát adagolja a csoroszlyába. .Két ilyen vetőgép öt régi gép munkáját végzi majd el. Így fogadták a tervet a liptódi állami gazdaság dolgozói. Lelkesedéssel, azzal az elhatározással, hogy túlteljesítik. Lelkesedésük, felajánlásuk bizonyítja, hogy tudatosult, bennük a munkához való megváltozott viszonyuk. LESZ 200-AS BRIGÁDJA a Zsolnay korongosműheiyéne A brigádtagok naponta olvassák az újságot. Elolvassák a Szabad Népet, a Naplót Olvasták a Központi Vezetőség határozatát a szocialista munkaversenyről, a verseny megszilárdításáról, a kétszázas, háromszázas brigádok mozgalmáról. Szeretnének ők is kétszázas brigád lenni. Szeretnek, ha brigádjuk — mely az első sztahánovista brigád a korongosműhelyben — állandóan tarthatná a kétszáz százalékot. j”~~. Ez nem is lenne ördöngösség. I 1 Araikor a mostani sztahánov- brigád tagjai még a „Mátra 1.” brigádban dolgoztak, elértek olyan százalékot, amilyenre még sohasem volt példa ebben a szakmában a pécsi Zsolnsyban. Egy brigádban dolgoztak akkor Nyerges István, Orsós Sándor, Becker Imre, Bocs Jenő, Dörgő Mihály. Amikor tavaly júliusban megalakulták, 145 százalékuk voK. Ahogy összeszoktak, a sázalékuk úgy emelkedett. Novemberben 176 száza léinra teljesítette a Mátra 1. brigád a normát örültek a brigádtagok a szép eredménynek és ezután még fokozottabb munkakedvvel iáttak hozzá, hegy az eddig elért teljesítményeket túlszárnyalják. A sztálini murutav rseny indulásakor új brigádot alakítottak. Ekkor lettek sztahánov-brigúd, melynek Jakovics József is tagja lett. A sztálini munkaversenybe valamennyien belevitték a szívüket, szeretetüket. Jó munkával, többtcrmeléssei akarták kifejezni a végtelen hálát és szereteket, melyet Sztálin elvtárs iránt éreznek. Nem beszéltek sokat munka közben. Elég volt, ha egymásra néztél:, ha egymás tekintetéből. olvastak. Valamennyien egy akaraton voltak. Azt akarták, hogy többet, jobbat termeljenek, szeretet- bőL, Sztálin elvtársért! Nem értei: el világraszóló eredményt, nem csináltak _ ezer, meg kétezer százalékot. de amit tettek, azt valóban szerétéiből, szívből tették! Százhetvenhatról százkilencvenötre emelték a teljesítményüket. Selejtjük olyan elenyésző volt, hogy említ feme sem méltó. A sztálini műszak óta erősen visz- szaestek. A brigádtagoikat szétszórták, elvitték az egyik faragót, az egyik hublihúzót, a masszaformázót. At kellett szervezni az egész brigádot, visszaesett a százalék. Amikor az új tagok összeszoktak újra, elértei: átlagban 130—140 százalékot. Ezt most egy idő óta tartják. De nem azért, mert nem tudnának többet teljesíteni, hanem egyszerűen ezért, mert rossz az anyagellátás. Előfordulnak olyan esetek mint például hétfőn. Fél tízkor kezdett a sztahár.ov-brigád dolgozni, mert nem volt „hubli”, a munkájukhoz szükséges kiadagolt porceilánmassza. Szerdán azért kellett nekik később kezdeniük, mert nem vök deszka, amelyre a HD 2048-as típusú csengő- szigetelőket rárakják megformáld« után. Munkaidejüknek jórésze várakozással telik el, melyet aztán később igen nehéz, vagy egyél 1 Mán nem is lehetséges behozni! Néha súrlódások is vannak a brigádtagok között, azért mert nincs meg mind«» brigádtagban a kollektív szellem, nem dolgoznak valamennyien egyforma lelkesedéssel. Pedig mindany- nyiukuak megvan hozzá a képessége. Hogy ezen a helyzeten változtatni kell, abban valamennyien egyetértenek. Ezért ülnek össze esténként.' éc ebédidő alatt, ezért szövögetik terveiket, melyet meg is lehet valósítani. Kétszázasok akarnak tenni! A tervük már megvan: tizenegytagú brigádot alakítanak. _____Ebből a tizenegy tagú brigádból nyolc szakmunkás és három segédmunkás. Ha ez megvalósulhat, akkor egészen máskép szervezik meg a munkát Felbontják az egészet részleteire. Be lesz szépen c . ríva: te taragaz, te formázol, te előkészíted az anyagot és így tovább. Szóval mindenkinek meglesz'a maga munkája, biztosítják a jó, állandó munkafolyamatot. Az egész munkafolyamat czalagrendszerű lesz. így biztosítani tudják azt, hogy termelésük kétszáz fölé emelkedjél; és rendszeres anyagellátás mellett ezt a százalékot tartani is tudják. Hogy ez megvalósulhasson, hogy a Zsolnay-gyárnak is legyen kétszáza» brigádja, ehhez segítséget kell nyújtania a Zsolnay vezetőinek, segh.eni kell a hrigádtagok kezdeményezéséi. Annál is inkább, mert Pártunk központi veztősége határozatban szögezi le: „Törekedni kell a munkaverzeay olyan kifejlesztésére, hogy rgósi brigádok és műhelyek, később cr.iea üzemek állandóan 200—300 száialáte- ra teljesítsék termelési tervüket hogy ez mellett a selejt alacsonyabb legyen a megengedettnél!” El kell indulnia a Zsolnay-gyár- ban is a sztahánov-mozgalom után a kétszázasok, háromszázEsok mozgalmának, • mely tért hódít majd nemcsak a korongosműhelyben, hanem a többi üzemelcben is. >, „Életem legnagyobb kitüntetése... Vereckei Lajos műszak mester kiváJómunkás lett — Kiosztjuk az étmunkás jelvényt a fizikai és szellemi dolgozók legjobbjainak, akik derekasan rész t- vettek a termelés irányításában cs- munkájukkal hozzájárultak a hároméves terv sikeres befejezéséhez. Kiválómunkás jelvényt kap Vereckei Lajos műszakmester elvtárs” ... Fejét felkapta, mikor nevét hallotta és elindult a dobogóhoz, ahol megkapta munkájának elismerését, az ötágú csillagot felette a felírással: „Magyar Kiváló Munkás 1949.” Büszke öntudat érzése feszült benne és ebben az ünnepélyes percben megfogadta: „Még többet a termelés érdekében, még jobban a fizikai dolgozókkal együttműködve a közös célért.” Ez a fogadalom egyszer már elhangzott nála Tokodon, amikor 1945-ben beiratkozott a Pártba, mert már ekkor tudta, hol a helye. Látta, hogy új élet, új jövő áll előtte, amikor igazán érvényesítheti tudását. Olyan történelmi fordulatot ért meg, ami gyökeresen megváltoztatja eddigi életét. Hogyan élt eddig? Úgy mint a legtöbb szellemi dolgozó. Elnyomtál:, mert nem a „felső tízezerből" származott és még közép- osztálybelinek sem tekintették. — Vereckei elvtársat keresem — mondom Jambricsek elvtársnak a rnecsekszabolcsi Istvan-akna pártirodájában. — Napszinten van, megkeressük — hangzik a válasz és pár perc múlva megjelenik az ajtóban Vereckei elvtárs szürke ruhában, gomblyukában á bányászjelvénnyel. Szemhéján még ott ül a szénpor, ami a bányajárásnál tapadt rá. Ő a bányajáró, „a fekete ember”, aki naponta végig járja körletét, a nyugati bányamezőt, hegy a helyszínen beszélje meg a bányászokkal a napi munkát, hogy a helyszínen irányítsa a termelést. Ezenkívül ő osztja be a munkaerőt, ö gondoskodik a munka folyamatosságáról, rajta múlik a ,nyugati” mező biztonságának megőrzése és rajta múlik a többlcrme- lés műszaki irányítása. Ezt végzi naponta és ebbcD a felelősségteljes munkában derekasan meg is állta a helyét. Ezért kapta meg a kiváló munkás jelvényt, amely, mint mondja: — életem legnagyobb kitüntetése. A nyugati bányamező 3 körletének vezetője 1945 június elseje óta és ezalatt az idő alatt, számtalan tanu- jelét adta, hogy megtalálta az utat, ami a munkásosztályhoz, a bányászokhoz vezetett. Munkája nyomán kezdődött körletében az egyéni verseny, ami szép eredményeket hozott a 3 éves terv megvalósításában. Ki- váiómunkás kitüntetése előtt a Bátai-fejtésben szervezte meg a dolgozókkal együtt az egyéni versenyt. Vereckei elvtárs tudását összeköti a napi politikai munkával és ennek eredményeként a nyugati bányamező a hároméves terv utolsó negyedévi előirányzatát 110—112 százalékra teljesítette. Vereckei elvtárs azok közé a műszaki értelmiségiek kiizé tartozik, alcik megtalálták a munkásosztállyal a közös célt és ezért együtt harcolnak. — Nagy fejlődésen mentünk keresztül az elmúlt öt évben és fejlődtem én is. Vallom azt, hogy fejlődni kell a műszála értelmiségnek politikailag ugyanúgy mint szakmailag, mert ha elmaradunk, elszakadunk az élettől, az ország vezetőercjétől, a munkásosztálytól. Aztán az új feladatokról, a terviről, a termelésről beszél: — Jelenleg a nyugati bányamezS 98 százalékban teljesíti az ötéves terv januári előirányzatát. Erre as eredményre büszke vagyok, mert ha visszanézek az indulásra, 'állandóan emelkedő százalékot kapok. De ez a* eredmény is emelkedik. Pár hónap és túlszárnyaljuk az ötéves terv előirányzatát — mondja és szavaiban érződik a kommunista öntudat. A sikert, a többtennclést a dolgozókkal együtt fogjuk megvalósítani — teszi még hozzá. A múltban Vereckei elvtárs nem igém harcolt .a több termelésért é* ahogy 'visszatér tokodi emlékeire, napvilágra keiül a múlt minden elnyomása, amiben neki is része volt Nem is szívesen beszél róla. Tokodról, a tokodi emlékről csak ezeket mondja: — A munkám kellett, de lenéztek. Rajtam múlott a felelősség, de mikor a bányabárók lefölözték és zsebre vágták a hasznot, a dolgozóknak csak a csendőr és a nyomor jutott. Nagyot változott a világ azóta. Igen! Az öt év alatt bekövetkezett a változás, megváltoztatta Vereckei elviárs életét is. Nem kiszolgáltatottja többé a tőkéseknek, hanem megbecsült tagja a dolgozók társadalmának. Ennek tudatában dolgozik Vereckei elvtárs és büszkén viseli a Kiváló Munkás jelvényt, a megbecsülésnek, jó munkának szemmel látható jelvényét
