Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-25 / 300. szám

UMÁNTÚLÍ

i7

APLO

DCzLLemej iimtepeket kíixámutk tyitjßs ís ßaiangii (lúigőzó íiéjfifoiejz

VI. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM

ARA 50 FILLÉR

VASÁRNAP, 1949 DECEMBER 2a

Jkz élet megjavult, mz mhi méám<mbh Iéli

„A szabadság egymagában még távolról sem elegendő. Ha kevés a kenyér, kevés a vaj és a zsír, kevés a ruhakelme, rosszak a lakások, magával a szabadsággal nem sokra leket menni. Magával a szabadsággal, elvtársak, jóllakni vajmi bajos. Ahhoz, hogy jól ás vidáman lehessen élni az kell, hogy a politikai szabadság áldásait anyagi jólét tetőzze be. Forradalmunk jellemző sajátsága abban áll, hogy nemcsak szabadságot adott a népnek, hanem anyagi javakat is, a jómódú és kuliúrszín- vona on álló élet lehetőségét is“ — ezt mondotta Sztálin elv.árs, ez a szocializmus álláspontja, ez a Szovjetunió politikája.

Sztálin elvtársi a Bolsevik Párt arra. tanítanak bennünket, hogy állandó gondunk legyen a dolgozó nép é'etszínvonalának emelése. A szocializmus építése és a munkások, parasztok, értelmi 'légitek

anyagi erősödése, jobb sorsa egymástól el nem választható, egyet jelent. „A kapitalista gazdasági rendszertől- eltérően a szocializmus elképzelhetetlen ané kül — és ebben áll fejlődési törvénye —, hogy az állam, állandóan ne gon- ga&kodjáh a dolgozók anyagi jólétéről ás na turális színvonaláról." (Malenkov).

Ezt beszédesen példázza a Szovjetunió fejlődése. Már az első ötéves terv eredményeinek összefog lalásakor 1933-ban, amikor a kapitalista világ mély gazdasági válságban fetrengett, büszkén jelenthette ki Sztálin clvtár§: „Az ötéves terv négy év alatt elért egyik löpivmánya az, hogy megszüntettük a munkanélküliséget és megszabadítottuk a Szovjetunió munkásságát annak szörnyűségeitől. Ugyanezt kell elmondanunk a parasztokról Ok szintén elfelejtet ek már a parasztoknak a ku'ákokra és szegény par ászt okra való rétegeződé ét, a szegény parasztság kizsákmányoló át a kulákok által, a tönkremenést, a.nely évenként a szegény parasztok százezreit és millióit juttatta koldusbotra."

Az eliő ötéves terv nagyszerű vívmányait újakkal, még hatalma- sabak’íal tetézték a szovjet dolgozók. Hogy csak a legfrissebb példákat említsük az ipari és mezőgazdasági termelés gyorsiramú emelkedésének alapján a szovjet kormány Í947. végén eltörölte a jsgvrendszert és kát alapos ár- leszáíií'árt hajtott végre a közszükségleti cikkek terén. A lakásépítés hatalmas ütemben folvik, aki ért a számokból, az tudja, mit ielent a második világháború óta felépített és helyreállt'ott több mint 61 millió négyzetméter területű lakás.

Nem vitás, hogy a szovjet dolgozók anyagi és kulturális színvonalának egyenesvonalú emelkedése a jövőben mégosak fokozódni fog, hisz olyan .hatalmas termelőerőt állítottak ennek szolgálatába, mint az atomenergia.

A magyar népi demokrácia az életszínvonal szakadatlan emelésében is hűségesen teljesíti Sztálin elv'árs tanításait, követi .a Szovjetunió nagyszerű példáját. Barát és ellenség egyaránt csodálattal ismeri el azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket Pártunk vezetékével dolgozó nénünk kiharcolt. Politikai és gazdasági gvő- zélmeimko't minduntalan nyomon követte a dolgozók sorsának javulása. egy-egv országos sikerünk csakhamar visszatükröződött egv munkás, paraszt vagy értelmiségi család helyzetében. „Az egyszerű emberek a politika helyességét elsősorban a Soiát é'etszinvonMuk javulásán mér>k. B'mwns fokig a helyes politika próbakövét és I

1 ellenőrzését látják a gazdasági színvonal javulásában“ — írta Rákosi elvtárs a „Tartós békéért, népi demokráciáén." egyik legutóbbi számában. Nem utolsósorban ezért helyesii a magyar kommunisták politikáját dolgozó népünk, mert saját sorsának állandó javulásából látja: kormányunknak, proliCárdíktat.urántknak gondja van arra, hogy jól és vidáman élhessen.

ötéves tervünk és jövőévi költségvetésünk megvitatása során az országgyűlésben pontos, beszédes adatok bizonyították népgazdaságunk erejét, .dolgozó társadalmunk növekvő jólétét. A hároméves .érv során nem az történt, amire előre számítottunk, hogy az úgynevezett „békebeli" 1938-as színvonalat 1950 augusztusára néhány százalékkal meghaladjuk, — azt már ezév novemberében 37 százalékkal túlszárnyaltuk. Mig 1938-ban a kereset 30 százalékát fizették a dolgozók lakbérre, addig most csak 10 százalékát. A húsfogyasztás évi 23.7 kg-ról 28.5 kg-ra emelkedett. A cukorfogyasztás 9.25 kg-ról 17.60 kg-ra, 27 százalékkal több kenyeret, 38 százalékkal több lisztéi', 31 százalékkal több vajat fogyasztunk, mint akkor, háremszorannyi dohányt füstölünk el, — hogy csa1' néhány példát ragadjunk ki.

Termérzctes, hogy ezt az előnyös fejlődést tapasztaljuk a dél- dunán’.úli megyékben is. Gondoljunk csak a most lezajlott karácsonyi vásárra, a zsúfolásig meg- temött üzletekre, a nagy csomagokkal hazasietö munkásokra, dolgozó parasztokra, akiknek kezében igen szép számmal akadt közszükségleti cikknek nem tekinthe- tő áru: játékszer, stb. is, A pécsi Állami Áruház december 7-től 14- ig — tehát még a tömeges karácsonyi beszerzések előtt — 1,260 000 forintos forgalmat bonyolít le és nemsokkal maradt mögöt e az édességboltok teljesítménye sem.

A karácsonyi rekorforgalom mellett számos adat húzza alá dolgozóink anyagi erősödéséi. Csak néhány példát: 1938-ban Pécsett évi 582 vagon kenyeret fogyasztottak, ezévben — a még nem teljes adatok szerint — 715 vagont. 1938-ban 3449 marhát vágtak le, ezévben 5324-et, akkor 3800 disznótort tartottak a magánháztartásokban, ezévben 10.200-at.

Baranya megyében a csecsemőhalandóság 1938-ban 109 százalékos volt, míg 1948-ban ez a szám 7.9 százalékra eset*, le. Kaposváron pedig 11 százalékról 4.4 százalékra. Az idei arány mégi óbbnak Ígérkezik. Somogy megyében a házasságkötések száma hétszerese űz 1938-asnak, de Szekszárdon is majdnem ketszerannyi házasságot kötöttek az idén, mint 1938-ban. Nem csoda, hogy szabad.és boldog hazánkban nem szívesen halnak meg az emberek. Pécsett a halálozások száma az 1938-as 13.1 százalékról 1948-ban 10 százalékra esett és míg akkor termesze es szaporulat nem volt, sőt két százalékkal csőikként a lakosság száma, addig tavaly az 3.2 százalékkal növekedett. Kaposvár természetes szaporulata 29-röl 177-re emelkedett, míg Szekszárdon az akkori 226-tal szemben, az idén csak 188-an haltak meg.

A fejlődés visszatükröződik a jobb fizetésekben is. Mig 1938-ban egy vájár 1 műszakra eső kerese- (e 4 pengő volt, addig ma a Sperrt István aknán a földalatti pótlékkal együtt 32.50 forint az ái lag. Katona Ferencné a Zsolnav gvárr ban 1938-ban 12 pengőt kercrett egy hétre, addig ma 113 forintot,

Csordás Mihályné préselőnö 11.97 pengővel szemben, 219 forint 60 fillért. Ezek az adatok tudatosan mutatják az átlagot, mert az új munkamódszerekkel dolgozó, magas termelékenységet elérő munkások tűnek két-háromszoro- sát, sőt többszörösét is egyköny- nyen elérik. Döntően ki kell hangsúlyoznunk azt, hogy munkásosztályunk életszínvonalának megja-, válását nemcsak a hetikereset mutatja, hanem az is, hogv például a Zsolnay-gyárban a múlt mostoha munkaviszonyaival szemben most gyönyörű bölcsőde és napköziotthon van, hogy szinte fillérekért kitűnő meleg ételt esznek az üzemi konyhán, hogy szépszámmal vettek részt a legszebb nyaralóhelyeken állami üdülte csben hogy gyermekeiket az állsm ingyenesen tanítja, a tehetségeseket kollégiumokba viszi csj egyetemi képesítéshez juttatja, hogy nem egy lett közülük fontos gazdasági vezető vagy katonatiszt, számosán kerüllek olyan körülmények közé, amelyekről a múltban még csak nem is álmodhattak.

Nem más a helyzet dolgozó parasztságunk. elsősorban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tagjai között. A reménypusztai Kovács Sándor és társai szép ünneplőruhát, bakancsot, cipőt, az asszony 3—4 ruhát, dunnahuzatot, u’b. vásároltak- az ifjúság bicik líkhez julott, sőt nem egy már motorra teszi félre a pénzét. Egy évi munka eredménvetéppen számos termelőcsoportbeli keresett 7—8—10.000 forintot.

Egyszóval a déldunáníúH dolgozók is lemérhetik saját életszínvonaluk javulásán a magyar kom- munis'ák politikájának helyességét. Az ország minden megyéjében minden dolgozó réteg hatalmasat emelkedett a horthysta rendszer hitvány életszínvonalhoz képest, amelyet megkeserítet' ás bizonytalanná tett a munka- nfú-ulisék ál'ancló reme is.

, Ha a többi népi demokrácia viszonyait vizsgáljuk, hasonló helyzetet tapasz álunk. De merőben más kép tárul elénk, ha tekintetünket a nyugati kapitalista országokra vetjük. „Ebben a tekintetben valóban két táborra osz’ik a világ. Az egyik tábor a szocializmust építő népeké, amelyet az egészséges, nyugodt, tervszerű minden válságtól mentes fejlődés jellemez. Vele szemben áll a kapi- talista front, benne az amerikai, egyre erősbödő krízissel, milliós munkanélküliséggel, bizonytalansággal és pénzleértek eléssel“ — mondotta Rákosi elvtárs szeptember 30-i beszédében és hozzátette: „A Marshall-terv úgy támogatja az illető országokat, mint az akasziottat a kötél“.

Nézzünk csak néhány jellemző példát. Az Amerikai Egyesült Államokban 4 millió tényleges és 10 millió részleges munkanélküli van. Olaszországban 2 és fél millió dolgozó egyáltalán nem, 4 millió csak. időnként jut munkához- Ugyanez a helyzet a többi kapitalista országban is, amelyekben együttvéve 40 millió ember áll dolog nélkül.

Sztálin elvtárs tanít bennünket arra, hogy a munkanélküliség az egész munkásosztályra rendkívül súlvos hátassal van. „A munkanélküliségtől nemcsak a munka- nélküliek szenvednek. Szenvednek tőle azok a munkások is, akiknek van munkájuk. Szenvednek, mert az, hogy nagyszámmal vannak a munkanélküliek, megingatja az ő helyzetüket is az üzemekben, bizonytalanná teszi számukra a halna ei napot. Ma még dolgoznak az üzemben, de semmi biztosítékuk

nincs arra, hogy holnap mikor felébrednek, nem fogják-e megtudni, hogy már el vannak bocsájtva.”

A legmélyebb nyomort jelentő munkanélküliségen túl a kapitalista termelés ezer átka sújtja a nyugati dolgozókat. Franciaországban az árak 1946. óta 165 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor a bérek csak 83 százalékkal, ami azt jelenti, hogy a dolgozók életszínvonala a felére süllyedt. Olaszországban a reálbér a háborúelőtti 87 százalékát teszi ki. Angliában 1946 óta a burgonya és tojáspor 100, a bab 117, a zsír 25 és a cukor ára 35 százalékkal emelkedett. Gerő elvíárs az ötéves terv parlamenti vitája során idézte a „Mit eszik a brit állampolgár?" című hivatalos angol kiadványt, amely 1949. novemberében büszkén számol be arról, hogy a szigetország állampolgára hetenként íegyre 22.7 dkg cukrot, 27 dkg birkahúst, 1.75 liter tejet, továbbá 5.7 dkg zsírt kap. Az angol hivatalos statisztika szerint az egy lakosra jutó élelmiszerfogyasztás kalóriaértékű átlag .40 százalékkal alacsonyabb, mint a háború előtt volt.

Mennyire mások a mieinkhez képest a népmozgalmi adatok is! Például Olaszországban 1949 első hat hónapja alatt a születések szá- ma 21 és fél ezerrel csökkent, a halálozások száma 19 és fél ezerrel növekedett, a gyermekha’an- dóság pedig 70-ről 75.6-ra ugrott fel.

Vehetnénk sorra az országokat, akár a „kispolgári jólét" szigetének gyakran lefestett F nnorszá- got, ahol a házbért az idén 38 5 százalékkal növelték, a kenyér ára csaknem kétszeresére emelkedett, a textil- és bőráruk árai pedig 15—25 százalékkal növekedtek. De vegyük szemügyre az imperialisták karmai közé kerü’t fi+rvinta Jugoszláviát is, amelynek népei drágán fizetik meg aljas vezetőik árulását. Szinte közmondássá vált a jugoszláv dolgozók nincstelensége, hogy egy varrótű!:, vagy egy közönséges színes szalagot nem képesek beszerezni, nem is szólva arról, hogv utalvánnyal is naphosszat kénytelenek sorban- állni egy pár méregdrága és selej- rp.« ciooórt yagv egvéb közszükségleti cikkért. A jugoszláv dolgozók eledele feleannyi kalóriamennyiséget tartalmaz, mint amennyire minimálisan szükség volna.

Az imperialista országok dolgozóinak életszínvonalát nem utolsósorban az rövidíti meg, hogy ncpellenes kormányaik új világháborút készítenek elő és ezért a nemzeti jövedelem tekintélyes részét fegyverkezésre fordítják. Míg a népi demokratikus Magyar- ország költségvetése 11.7 százalékát juttatja a békét védelmező néphadseregünk fejlesztésére, addig Olaszország 19 Anglia 24, Franciaország 27, az Egyesült Államok 36 százalékát .pazarolják el világuralmi kalandjaikra, Tito- ék pedig 800 ezer jan:csárjukat hizlalják a dolgozók nvakán.

Természetes az is, hogv ez a nagyfokú életszínvonal-csökkentés nem vonatkozik mindenkire, sőt a dolgozó nép fokozatos elnyomo- rctdásával szorosan együitjár egy szűk kizsákmányoló réteg hihetetlen méretű meggazdagodása. Olaszországban a lakosság 42 százaléka 22 ezer lírát keres havonta, míg a lakosság 2.4 százaléka 370 ezer lírát. (Egy átlagos család fenntartására havi 41 ezer lírára van szükség.) Az Egyesült Államokban a rcszvénvtár?a-á<*ok tiszta jövedelme 1939—-1949-ig évi 5 milliárd dollárról 21.2 milliárd

dollárra emelkedett, azaz több mint megnégyszereződött. Angliában tíz év alatt a vállalati nyereségek 250, Franciaországban 236 százalékkal emelkedtek. Finnországban az 51 legnagyobb bank 41 százalékkal növelte hasznát, Jugoszláviában a titoista bérencek dőzsölnek, a kulákok nehéztesti munkásoknak járó pótjegyekeit kapnak,

„El lehet tehát mondani —■ jelentette ki Malenkov elv.árs — hogy a világban a helyzet most úgy alakult, hogy azokban az országokban s azoknál a népeknél, amelyek megvannak az úgynevezett amerikai „segély" nélkül is, a dolgok jól mennek és meggyőződésünk. hogy még jobban is mennek majd. Magában A.merikában és azokban az országokban, amelyeket Amerika ,^egítr, a dolgok egyre rosszabbodnak."

Mi, magyar dolgozók is jogof, nagy bizakodással nézünk a jövő elé. Tudjuk, hogy dolgozó népünk életszínvonala népgazdaságunk megerősödésével hatalmas méretekben tovább növekszik. Meg van az a szilárd alap, amelyre bizton építhetünk. Felszámoltuk a nagybirtokosok, ipari burzsoák, bányabárók, bankárok hatalmát, dolgozó népünk kezében van a politikai hatalom és az ország minden döntő termelőeszköze. Azt is tudjuk, hogy ezek a be.ső adottságok nem jöttek volna létre és nem lennének elegendők, ha nem támogatna bennünket nagy szocialista barátunk, a Szovjetunió és a népi demokráciák elv- táraias segítsége. „Népi demokráciánk minden sikerének, minden eredményének kiinduló pontja a Szovjetunió felszabadító harca és az a segítség, amelyet a magyarság megértő nagy barátja, Sztálin nyújtott és nyújt nekünk" — hangsúlyozta Rákosi elvtárs. új alkotmányunk beterj'esztéaekor.

Alkotmányunk, a Magyar Nép- köztársaság alkotmánya a tőrvénv erejével is előírja dolgozó népünk árszínvonalának állandó emelését. Az ötéves terv pedig kimondja: „Az életszínvonalnak az ötéves terv időszaka alatt az 1949. évhez képest átlagban 35 százalékkal kell emelkednie és így 1954- ben eléri a háborúelőtti átlagos életszínvonal 185 százalékát." Ebben az újabb 35 százalékban az élelmicikkek fogyasztásának 25— 36 százalékos emelkedése, az egy főre eső pamut és gyapjuáru 40— 51 százalékos növekedése, 180 ezer új lakás, cipőlertnelésünk 78 százalékos emelkedése, 200 ezerrel több üdülő dolgozó és ki tudná felsorolni mennyi minden van!

És azt is látnunk kell, hogy a magyar sztahánovista mozgalom megindulásával ez a fejlődés minden bizonnyal még a vártnál is hatalmasabb lendületet vesz. Mert nálunk is kibontakozóban van ez a forradalmi mozgalom, a termelékenység, a jólét, a szocializmus építésének legfőbb eszköze. Mert mi is elmondhatjuk Sztálin elvtárs 1935-ben elhangzott szavaival: „A Sztahánov-mozgalom alapjául mindenekelőtt a munkások anyagi helyzetének gyökeres magjavulása szolgált. Az élet, elvtársak megjavult. Az élet vidámabb lett. Már pedig, ha az ember vidáman ól, akkor jól is dolgozik."

Az élet nálunk is megjavult, ae élet nálunk is vidámabb lett. Derűsen, jómunkával fejlesztjük népgazdaságunkat, fokozzuk jólétünket, kezdjük meg néhány nap múlva ötéves tervünket, amely „a népi demokrácia útja, a jómódú, erős, műveli szocialista Maüvar- országhoz."

HA«*Ó Ittil íl