Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-25 / 300. szám

10

1945 dec&mber 23

w » p ?. o

A LELKES MEEESZ-.GYULES

eltávolította az egyetemről a reakció ügynökeit

Az MDP Pécsi Pártbizottsága néhány nappal ezelőtt határozatot ho- xrrtí a Pécsi Tudományegyetem ifjúságánál tapasztalt ellenséges behatolás. jobboldali elhajlással kapcsolatban1949 október elsején a pécsi egyetemi Ifjúság szervezete, a MEFESZ ■»Gólyabált" rendezett A bál keretében olyan színművet adtak elő, amelyet a Sazadmüvelődéci Felügyelőség jóváhagyása után átírtak, népidemo. krácia ellenessé tettek.

Durva támadást intéztek a munkásosztály ellen, ki gúnyolták a

1 munkás- és szegényparasztszár- mazású fiatalság felvételét az egyetemre,

megrágalmazták népbírórságaínkat, becsmérelték a materialista tudományt, kigúnyolták a munkásifjúság tőmegszervezet.St» a SZlT-et. meggyalázták a hős partizánok küzdelmeiről «zóló Indul ókat, tüntettek a magyar nép nemzeti hagyományai ellen.

A Pécsi Pártbizottság határozatának »lapján taggyűlést hívott össze a MEFESZ új vezetősége, hogy döntsenek azok további sorsáról, akik nyíltan kimutatták fasiszta mivoltukat, a dpi gozó nép elleni gyűlöletüket Szűknek bizonyult a tudomány, egyetem aulája.

Néhány száz hallgatónak c*ak a folyosón futott hely. A hatalmas termet gyönyörűen feldíszítették. Az emelvény felett hatalmas Sztálin kép volt fenyő galvakkal körül fonva. Alatta felírás: „Lenin és Sztálin tanítása útján haladunk a szocializmus fajé".

Mindenki itt van. Még azok is, akik részesei voltak a provokációnak. A ••hetyke'*- legények most meglapulva, nticyin tekintettek a beszédre emelkedő uj MEFESZ-iiíkárra, Hegedűs István elvtár ara.

—■ Amikor mi a gólya-bálon történtek mélyebb okait akarjuk felkutatni, pern állhatunk meg ez ott történtek puszta vizsgálatánál Pártunk határozata enné] tovább mutat: rámutat a MEFESZ eddigi munkájának hibáira, hiányosságára.

Döntő hiba volt az, hogy a MEFESZ nett? tartott fenn szoros kapcsolatot az egyetemi párt- szervezettel,

amely pedig egyedül lett volna képes arra. hogy felfedje az ellenséget és ellene a harcot minden téren tervszerűen vezesse. Elszakadt a MEFESZ a MINSZ-től is. a magyar ifjúság egységes szervezetének iránymutatásától. De mulasztás terhel bennünket azért is, mert elszakadtunk a tnunkásifjú- ság szervezetétől, a SZIT-től is. Ezeket a hibákat ki kell és Pártunk segítségével ki is fogjuk javítani! (Ütemesen zúg az „Éljen a Párt. éljen Rákosi!“)

— Van még egy feladatunk, amelyről itt beszélni kell. Miután feltártuk a helyzetet, látnunk kell azt, hogy soraink között vannak ellenséges elemek, akik akarva vagy akaratlanul az ellenség uszályába kerültek. Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak pedig azt tanítják, hogy

az ellenséget fel kell fedni és könyörtelenül le kell számolnunk velük!

Percekig tartó ütemes éljenzés Javasolom- hozzon ez a taggyűlés olyan határozatot: távolítsuk el az egyetemről a dolgozó nép ellensé- geit!

Szavai után a taggyűlés hatalmas tapsviharral adott kifejezést akaratának, majd percekig zúgott: „Fuj! Fuj! Ki velük!"

Egymásután következnek a hozzászólások. Szabó Sándor. Bánkúti Piroska, Molnár Ferenc, Toldi Géza cs a többiek valamennyien azt követeltél«. hogy a fasiszta provokátorokat azonnal távolítsák el az egyetemről, de tiltsák ki őkot az ország öoszas egyetemeiről is. A felszólalók javaslatait hatalmas tüntető taps fogadta, ismételten felzúgott a „Fuj! Fuj! Ki velük!" kiáltás- Egyhangú lelkesedéssel fogadták el a reakció ügynökeinek eltávolítását az egyetemről. Végűi a taggyűlés a következő határozatot fogadta el:

t. A MEFESZ pécsi csoportja hálával és köszönettel fogadja a Magyar Dolgozók Pártja Nafgypccsi Pártbizottságának 1949 december 20- án a Dunántúli Naplóban közzétett határozatát.

2. A MEFESZ pécsi csoportja egyhangú lelkesedéssel fogadja, hogy a párthatározat útmutatását a jövőben maradéktalanul igyekszik megvalósítani, kiküszöböli azokat a mulasztásokat, amelyeket ezen a téren elkövetett.

3. Megfogadja, hogy a jövőben intenzívebben fognak ideológiai képzéssel foglalkozni és Rákosi Mátyás elv- társ útmutatása, valamint a Magyar Do’gozók Pártja Politikai Bizottságának október 20-1 határozata alapján cmeiik elméleti színvonalukat.

4. Valamennyi tag vállalja. Hogy fokozza az osztályharcot az ellenséggel, leleplezi a soraiba befurakodott ellenséget és elősegíti a velük való könyörtelen leszámolást.

5. Megfogadja, hogy szoros és és őszinte kapcsolatot épít ki a magyar ifjúsági szervezetekkel, a MINSZ- szel és a SZÍT-feil.

6. Tudatában vannak annak, hogy ezen feladatok megoldásának legfőbb előfeltétele az, hogy a kapcsolatukat a Párttal jobban elmélyítsék.

Az egyetemi hallgatók határozott, becsületes állásfoglalása bizonyíték arra- hogy a Pírt által felvetett hibákat képesek kiküszöbölni és teljesíteni azokat a jelentős feladatokat, amelyeket népi demokráciánk növekvő. új értelmiségére szab.

I riMEndiCk. a wmáMcxor Tf

Mit árul el a tudósoknak

egy parányi megkövesedett rák ?

A múlt század elején bevonult a geológiába is a fejlődés, az evolúció forradalmi gondolata, mely fokozatosan olyan csodálatos világot tárt fel. amelyről azelőtt álmodni sem lehetett volna. Rájöttek arra, hogy a földi élet hosszú idők folyamán fejlődött ki egészen kezdetleges formákból mai gazdagságáig és változatosságáig.

Követni tudjuk a fejlődés vonalát az egymásután következő földtörténeti korokban ki tudjuk mutatni, hogvan használta ki az élet a Föld

felületi alakulásában, éghajlatváltozásaiban megmutatkozó lehetőségeket. Lassanként kiderítettük a szerves élet fejlődésének történetét és kimondhattuk azt a tételt, hogy a növényen és állatok tökéletesedése ásóktól a változásoktól függ, amelyek környezetünkben végbementek.

Az éghajlat minden változása, a víz körforgása, a tengeráramlatoknak megváltozása, általában minden tényező okvetlenül hatással vau azoknak az élőlényeknek a fejlődésére, amelyekre a változások hatoltak.

Az élclfclíctcSelí rányomják bélyegükéi az élőkre

Megfordítva ezt a felismerést, megismerve azokat a változásokat, amelyeken a szerves élet keresztülment a hosszú idők folyamán, megvan a mód rá, hogy következtethessünk az életviszonyokra, más szóval a mcgkövcsült maradványokból magunk elé képzelhetjük azt a világot, amelyben az illető állat élt valamikor.

Szibériában nagyon sok mammutot és orrszarvat találtak a jégbe fagyva. A geológia abból az alapgondolatból indul ki, hogy a régebbi korokból származó kövületeket össze kell hasonlítani a mai állapottal s abból a fejlődési állapotból, amelyben ina van valamely állat- vagy növényfajta: visszakövetkeztetünk

arra, hogy minek kellett azóta történnie, mi volt akkor, amikor a megkövült állat még élt.

Á Sopiana gépgyárban

» sztálini-műszak»!.- végleges eredmé. eredményeket részben sztahanovista nyei így fadenek: A? üzem felajánlása 110% volt. Ebből a dolgozók 187%-ot teljesítettek.

■ Egyénileg a doíg'ozók közül 100%-ot 245 cn értek cl. 120-af öten, 150-eí 17-en, 200—500 között 12 dolgozó

munkamódszerrel, részben ú:ít&sokkaf, ésrszerűijítésekkeí, de légióként a munkaidő telje* kihasználásával, ügyes, gyors munkával értél« el a dolgozók. A sztálini műszakot megelőző és a sztálini műszak napján mulaszteljesitetfe a normáját. A kiemelkedő’ tót. és késők egyáltalán nem voltak.

lAAÁÁÁAÁAXAA'AjAAAÁ'ÁÁÁAÁÁAÁAAAÁÁAAAAAAAÁÁA/‘*.':,iA'AAAAAAAÁAAAAÁAÁAAAÁÁÁAXÁÁAAÁAAA/

— Zöldet? Ja! — s a fejemre ütök —, mert füvet rágtam a tcrraszokról.

— Nézzen csak ide, kolléga — mondja a lökmag —, hókusz-pókusz — s -varázslón gomolyog u kezével és köp.

— Hát maga miért köp sárgát? — kérdem fölvihogva.

ü ölhúzza a vállát:

— Hókusz-pókusz, mert én meg fát rágok.

— Aj, haj —- sóhajtom, — magának nincs állása?

— Régen. És maga mióta luftol?

— Régen.

—• Csak már a kormány bukna meg -t- mondom.

— Csak legalább hosszabb stimfJilset találnék az utcán — dörmögi.

•— De azért nem utolsó dolog betörni egy bankba, mi? — kérdem.

— Hiába, elkapják rögtön az ember!.

— Persze, több a detektív, mint a légy.

— Hopp — mondom tegezön —, a füleden is ül egy légy.

— Szervusz!... Szervusz!.,.

Kettesben ballagunk tovább. Ő néha lehajol,

fölkapni egy cigaretlacsutkát; én meg szeretnék egy jó villamosjegyei találni, bedőlni egy kocsiba s kicsit kiutazni látogatóba a sörgyárakhoz Kőbányára.

— Nincs' .valami pénzed? — kérdi hirtelen.

— Volt egy fillérem.

— Hol van? — kiáltja izgatottan.

— Csináltam neki egy hajót s ö lett a <kapi- tánya. Adtam neki két gyufalábal, egy gyufafeiet. meg kutvalejvitorlát.

— De hol van ? — kérdi makacsul, — azt mondd meg... meri nekem is van egy fillérein... s kettőért már egy egész Drámát kapok!

— A Bécsi úton —- mondóm meséién — messze .... egv árokban úszik, ha már le nem merült.

— A Bácsi-útón? — faggat —, a téglagyári ároknál?

. igen — lebiggyesztem az ajkam izgulsz?

— kiáltja mérgesen —, mert ki- . ha megtalálom, egy egész Drámát

Gellérl Andor Endre 1908-ban született Budapesten. Küzdelmes fiatalságában mint szállftómunka.«, kelmefestő, lakatos, slb. kereste kenyerét. 1644-ben, 36 éves korában, a nyilasok elharcolták és azóta nyoma veszett. Az alábbi novellája a harmincas éTek mnnkanélkülségéről szók Ma, miikor or- szágépítd hároméves tervünket befejeztük és a szocializmust megteremtő ötéves tervünket megkezdjük, jó tanulság látni azt a kapitalista mélységei, amelyből felemelkedtünk.

i

TUT at óra felé kibújtam a téglaszárllóból. Kö- rülnyaltam szikkadt számat, ujjaimmal kifésültem hosszú hajamból a téglaport... s elindultam ingyenes éjjeli szállásomról a Bécsi-ú‘ra nyíló gyárkapu felé. A mázsáié házikónál egy vízvezeték csöve kunkorodott ki: derékig meztelenül alágörnyedtem s nevetnem kellett, mikor a didergő víz lecsurgott a nadrágomba.

Kívül voltam a gyáron, s felfrissülve leültem az úton végighúzódó árok partjára. Olajosnak nézett ki a fenekén lassan tovaömló szennyes víz.

A Nap egyre gömbölyűbben állt fölé.je a ki- yájt anyagbányának s a dróton lógó csilléket te- leöntötte fénnyel. Gondoltam, később lemehetek a Dunához, de egyelőre jó az árokpart, mert hátha lesz fölvétel bányamunkára Addig is unaloműzőnek van egy _ öreg szerencse fillérem. Előkotortam, megforgattam, megnéztem az éleit, gurítgat- tam mutatóujjam csúcsáról tenyerem völgyébe... oldali tőlem egy cipősarokkal meglaposott Az Est hevert; Idehúztam lomhán s féljzemmel olvasni kezdtem: A román király... visszament... aztán baráti birtokba vettem néhány züllött, kor- niosfejű gyufaszálat s máris rásanditottam a ku- tyatoj sárga virágaira.

Kis féreghalak úsztak alattam, csöpp ormányukkal finom redőket verve, s minlha ez lenne ébredése a fűnek; lepkék lebbentrk.

Játszva bajogatni kezdtem kivénült ujjakkal a megtiport ujságlapból a papfrhajót. Sokszor megakadtam, mint az öreg hajóácsok: hogy is kell? Aztán ide-oda döntögetve az ólombelüs oldalakat, kész fregattomat felettem a fűszálak közé.

— Fillérként, kinesccskéna — mondtam a pénznek — kapsz két gyufaszállábat, egy gyufn- srálfejet kormos hajjal, a kabátomból kitépek egy kis cérnát s azzal odakőtle-k a kutyafej vitorlához, mint egy Odysseust!

— Fillérkéro, — búcsúztam tőle — menj.. • hess!

Ott állt a fillér úr a vizen; a sárga vitorlába [»"lefújt a szél s a fregatt lassan cammogott... ó, legjobb lenne utánavrfnera magamat a kusza hajónak s elmerülnöm utolsó kincsemmel a po csolya fenekén.

Hirtelen rámrivallt a gyár ekö dudálása. Főjem fölött megmozdultak a csillék: az üresek napfénnyel a bányába indultak; a tellek meg agyaggal jöttek a téglaprésekhez. Tompa dörrenés szállt; dinamittn! robbantottak, óriási darabokra törve alázúgott egy-egy magas agyagfal.

Átugrottam az árkon s lefutottam az irodáig.

«eltéri Andor Endre:

EGY FILLÉR

Tudtam, mi lesz kiírva, mégis egész közel mentem az üvegablakhoz és úgy bámultam: ..MA MUNKÁSFELVÉTEL NINCS".

Két karom azonnal zsrbredugtam: minek, táradjanak n lóhátaiba. És szívesen bedugtam volna elgyöngült lábaimat egy óriás zsebébe, csüggedt életemmel együtt. Ö, szí» esen fölnyalíam volna nyelvemmel! egy konyhát, a nyelvemmel,' csak • már munkát kapjak.

Gondoltam, erőszakkal bemegyek egy műhelybe, odaállok a satuhoz, veszem a reszelöt s elkezdek dolgozni. Ha valaki rámszól bámulva, ha el akar küldeni, oda se neki, csak reszelek, késő éjjelig. Majd csak adnak érte valamit.

Mentem, sovány árnyékomat nézve: úgy tűnt néha, hogy jobbra és balra rengeteg ilyen árnyék van velem, s azok közüt néha u szőj fölrujl egyet-egyet a sötétes felhőkbe. -- -Azok meghal tát — gondoltam könnyedén.

A Friss Újság hirdetései leié. »ellem az utam. A jé mögöttem volt már s a fénylő királyi vár is. Müven jó lenne -- gondoltam — egy lámpának lenni a királyi »’árban! Egy trónszéknek, »’agy... hisz ez lehetetlen .. . egy szakácsnak.

O eszembe jutva a reggeli étkezés, önkéntelen ^ tépdesni kezdtem a kávéházi teraszok zöld les-eleit. Volt amelyik nyálason morzsolódott ösz- sze, volt, amelyik száraz s kissé keserű volt: néha- néha édesebb fűszál is akadt. Nem sokat törődtem velük: léptem s kiköptem, átbámulva a homályos tükrökbe. Túlságosan nyúlánk voltam bennük, öklömnyi fejű és rágcsáló.

S bekukkantva a dologban álló kereskedősegédekre, összefncsarodoU a szívem. Csak a sok zagyva gondolat jön munka helyett, s ez már így megy az ötödik hónapja! Milyen szívesen nyögnék ‘bármilyen nehéz súly alatt... ebben a tétlenségben még megőrülök! Talán neküdulök egy iának s ha kérdik, miért áll itt hónapokon át: odasúgom: — »-űröm, míg gyökeret eresztek!

Milyen utálatos így ötletet-ötletre zavarni. De mit tegyek: ha becsukom ért a telki cirkuszt, ha leoltom benne a különös sárga lámpákat; előttem a Duna vagy egy fa száraz ága a Hűvösvölgyben

,.. Már tikikadtan dűlök a falnak s vizsgálom a Friss Újság hirdetéseit. Néha-néha 'belém- löbnek: kicsit vissza lökök s megtartom kényelmes pozíciómat. Végül is lemondóan, legyinjs'e kezemmel, elfordulok a hirdetéstől és keservesén köpök egyel, aztán még kellőt.

S befejezve ezl, megállók, magáin elé bámulva hogy most már mit csináljak?

Összerezzenve lepislanlok, mert »álamnál tök - magabh alakorska, feketére ,<üit képpel rángatja az ingem: — Köpjön csak — mondja komolyan

Isten neki.

— Miért köp zöldet? — kérdi s összehunyo- ritja macskaszemeit.

— Igen — de miért

— Te \i megyek érte szíhatok ...

S egyedül kószálok már. A kis Misi Imert-lgy hívták) elindult Óbudára a fillérért: ..hátha találok útközben is ógyei“ — mondogatta és elment ,.. Nem nagyon bánom. Amit a köpésről mondott, az. jó vicc. de máskülönben egy kis paraszt, aki loenné a fejemről a szőrt.

él van. Újra kezdem a kávéházi forraszok fosztogatását? De most már figyelem a nyúl lövedékem el. Zöld. zöld... s Isten felé clhá- imtlva, sóhajtva kérdem: — Urain, mikor köpök én már sonkásat, halasai, krémeset?

Egy poros pádra rreazkedek. Itt pihenek at egy harangszóközt. aztán gviifuszálakkul ráírom a púdra: Iü járt (í A. E. lüjjO, jót. I.

Mi lenne, ha ilyen pádra írnám a búcsúlevelem?,,, elfújná a szél?.,, ráülne valaki?

D

Ma az elenfántok és az orrszarvúak csak forró égöv alatt, laknak. Szibériában nagy hidegek, kegyetlen fagyok uralkodnak ma, de mégis azt kell kimondanunk, hogy amikor az ott talált mammutok és orrszarvúak éltek,

író|íttt!RÍ Kteíeqj vo!4

Szibériában la

Az éghajlat hidegebbé válása során aztán egyre délebbre húzódtak azok az állatok, amelyek nem tudtak alkalmazkodni a változó életkörülményekhez, talán azért, mert már hanyatlásban voltak maguk is.

Nem árt mc<| cjjy példát felhozni Mondjuk, hogy a geológus valamilyen kambriumi rétegben megtalálja egy rák szerű, három karéjú állat maradványait, melynek látszólag egyáltalán nem volt szeme, Triboliták- nak hívják ezt az állatfajtát cs rendkívül elterjedt volt hosszú korokon át.

Előkerült már most egy olyan trilobita, amelynek nagyon fejlett é« a mai lényéhez hasonló bonyolult szeme van. Ebből a két leletből azt keli következtetni, hogy az első, a vak trilobita homokban, vagy iszapban ólt, oda ásta be magát és nem volt szüksége, látásra, mint ahogyan a mai vakond is csaknem vak, mert nincs szüksége szemre földalatti lyukaiban. Utódai azután

elráutíoroltalí a mélyebb tengereit be,

ahol alkalmazkodnia kellett az új környezethez. A vízben volt némi világosság, s a ráknak kellett látnia, tehát olyan szemrendszer fejlődött ki benne, amellyel a gyenge fényből annyit foghatott fel, amennyit csalt lehetett.

Ila valahol dcvonkorbeli kőzetek, között megkövesedett, korallszirték maradványai bukkanni« elő, ebből azt kell következtetnünk, hogy azon a helyen a devonkorban olyan körülmények uralkodtak, amelyek lehetővé tették korall ok életét, tehát tenger volt,, mégpedig nőm mély és nem túl /sekély, s a víz hőmérséklete nagyjából állandó volt, mert a koral- lolcnak csak az ilyen körülmények kedvezők.

Vagy nézzünk egy valamivel bonyolultabb példát. A mai Alpok helyén valamikor meglehetősen mély tenger volt. Ettől az úgynevezett.

Tlfctics-fengertől északra ■ is,, délre is nagy kiterjedésű szárazföldek törültek el, az északi szárazföldön pedig sekély mélységű beltenger volt. T. rmészeteson a mélyebb tengerekben mindenkor olyan formákat, kell találnunk, amelyek a nyílt tengeri élethez alkalmazkodtak, s a be'tcn- gereket is különleges fajták jellemzik.

Ez a szóimnforgó beltenger Felső* szilézia helyén terült el s ott olyan atmnunirát találtak maradványaiban, amely tulajdonképpen óceáni lény 6« semmi keresnivalója nem lenne a. sekély Beltenger egészen másfajta állatvilágában. A geo-lógus arra következtetett ebből az eltévedt állattá l, hogy mégis rsak az óceánból kellőit átjutnia a beltengerbe, ennélfogva arról a korról olyan térképet szerkeszt, amelyen összeköttetés van az alacsony vizű beltenger és az. azóta már eltűnt óceán között. Meglepő és érdekes szolgála' az >’gy parányi rák fajta megkövesedett maradványától,