Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-24 / 299. szám

1949 DECEMBER 24 HIPL© & dt 70 iaej dilates JLa^m elatárs ! 240 százalékkal k&sz&atötte Sztálin dotámal 1905. A vasmunkások ná.1 új kar­tont állítanak ki, Magos Lajos la­katosét. Sokat van közöttük. Kitá­gul a látóköre, megismeri a maga életét, megismeri a munkásosztály harcának törvényeit. 1917. Schlitt gyár. Az utcára ro­hannak a munkások. S Magos Lajos szájából is szinte szívetrepesztő örömmel cseng a kiáltás: — Éljenek a bolsevikok! Éljen a vörös forradalom­tjt Évtizedek teltek el azóta, s a harc, amit akkor vállalt Ma­gos elvtárs, győzelem- é változott. Nemcsak Oroszország­ra, hanem nálunk is. Uj életbe fo­gott a magyar nép is. Igen, évtize­dek teltek el. Nem nyomtalanul. Magos elvtárs közben a 70. életév felé közeledik. Hetven év, nagy idő. El lehet fáradni benne. — De én nem akarok fáradt len­ni, nem is vagyok — mondja Ma­gos elvtárs, a pécsi Magasépítési NV lakatosa — még egy' pár évig aka­rok segíteni munkámmal annak a rendszernek,, amelyért 45 évig. har­coltam. Ez az akarat nemcsak puszta sza­vakban jut kifejezésre. Nemcsak sza­vak mondják el ezt az akaratot, ha­nem kiváló eredmények bizonyítják. A nagy Sztálin születésnapján Ma­gos Lajos elvtárs 240 százalékot tel­jesített. De volt olyan óra is a sztá­lini műszakon, hogy 304 százalékot. Nem akart, elmaradni a fiatalok mögött. Hiszen ő sem szereti ke- vésbbé Sztálin elvtársat Sőt. Milyen régóta ismeri már. Milyon régóta je­lent neki reménységet, milyen rég-’ óta tanítja őt Sztálin. — Csak egyszer látnám életemben. Azt szeretném igazán — mondja ma­ga elé Magos elvtárs. Sok mindent elmondana neki. Elmondaná, hogy itt az élet a sztálini utat járja. S hogy7 ez az út szép és jó. Neki, Mago« elvtársnak is, ós sok százezer és millió Magosnak. Elmondaná, hogy milyen nagy üzem az a pécsi Magasépitési NV. Mennyi munka akad itt és mennyi munkásnak kenyér. Fehér és puha. És más is jut mellé. Elmondaná, hogy a fiatalok mi­lyen szép eredményeket érnek el. De panaszkodna , is egy kicsit rájuk. „Nem mindig dolgoznak ám jól. Sztálin elvtársi Különösen a lányok. Boldogok, hogy üzembe kerülhet­tek, de nem tudnak él­ni sokszor ezzel a jog­gal. Nem veszik mindig komolyan a munkát, bizony nbm mindig Sztálin elvtárs...“ mondaná. De azért aztán hozzátenné azt is, „hogy azért majd tanítom őket, jó szívvel... bogy ők is segítsék építeni a szocializmust...“ Arról nem beszélne, mert nehéz el­mondani, kevés a szó hozzá, hogy milyen boldogságot érzett akkor amikor az első orosz katonát meg­látta 1944-ben. — Tudtam, hogy a felszabadulást hozzák nekünk. Ahová ők lépnek, ott új élet kezdődik. Olyan, amilyet mi, munkások akarunk, hogy min­denkinek, aki dolgozik, jó élete le­gyen­70 éves lesz Magos KemsoKára elvtárs. „Annyi, mint a nagy Sztálin“ — csillan fel Magos elvtárs mosolya. Én aján­dékot akartam küldeni Sztálin elv- társnak a munkámmal, ö már „elő­legben“ van nálam. — Annyit kaptam tőle, hogy száz születésnapra is tellene belőle. Száz élet is kevés lenne hozzá, hogy visz- szaadhassuk neki azt, hogy meghálál­hassuk, amit tőle kaptunk. Nekem csak egy életem van, mint mind­annyiunknak — mondja Magos elv­társ, — .ezt annak a harcnak szen­telem a szocializmusért, amelynek ő a vezére. De sokan vagyunk és így sok élet tevődik össze. És sok hálás szív kívánt most Neki, a nagy Sztá­linnak tengernyi jót. Magos elvtárs 70 éves. Annyi mint a nagy Sztálin. Akiért Magos elv­társ a sztálini műszakon 240 száza­lékot teljesített, akinek tettével üze­ni mély, igaz szeretet ét. hogy Egy fiatal tudós elmond] a, mit köszönhet a népi demokráciának r Hófehér ablakkeretek, bútorok, gon­doson Úszta falak verik vissza a kis szobában a téli, erőtlen napot. Gyen­ge éterszag árad arcunkba, a jelleg­zetes kórházi hangulat vesz körüL ket­tőnket, ő beleillik a halovány környe­zetbe fehér köpenyével, nyngodl mo­dorával. Fiatal még és az életkedv szinte sugárzik szemeim át. Varga Ferencnek hívják. Adjunktu­sa a pécsi egyetem gyermekkliniká­jának. Úgy beszélgetünk, hogy én kér­dezek inkább és 6 felelget csak, ma­gáról beszél. _ A harmincas évek végén, ponto­sabban 1038-ban szereztem meg.nagy- tiehezen Budapesten az orvosi diplo­mát. Amit most egy mondatta! fogla­lok össze, az ke serves, sivár éveket jelentett ii valóságban. Rengeteg lemondásába került szüleimnek, hogy orvossá le­hettem. — És mit kezdeti a diplomával? — kérdezzük. % — Természetesen azonnal állás után néztem.' • Felemeli a fejót, fejem felett fut át a tekintete, úgy látom még a falakon is keresztül suhan. Elmosolyodik ke­serűen, gúnya szemmelIáthatóan an­nak szól, amiről most beszélni fog: — Gyermekgyógyász szerettem vo* na lenni, ezért elsősorban a pesti kii nikán szerettem volna elhelyezkedni Azonban pontosan a harniinckeltcdil díjtalan bejáró orvos lehettem volna aminek velejárója lenne — gondoltán akkor —, hogy „öregedő, fáradó srii k-im támogatására nem is gondolha tok. Sőt! Tovább is az ő nyakúkor maradhattam volna. Ezért jöttén Pécsre akkor, mert itt legalább lakás és kosztot kaptam és néhány hőnaj múlva már az úgynevezett kiskasszából némi díjazási is juttattak munkámért. —, Mikor lett tanársegéd? — Hétéves klinikái mull után. Eze.r- kilencszáznegyvonölben lettem fizeté­ses tanársegéd. Jól emlékezhet, hogy i>z infláció alatt mit ért a fizetés, de Így is boldog voltam, hisz „díjas“ ál­lásom volt már. A stabilizáció után ez :|z öszeg már komoly alapját jelen- lelte a megélhetésnek, de még nem elegendő munkám nyugodt folytatásá­hoz. Ezért más munkát is vállalnom heMélt, ami azt jelentene, hogy a fű­den ányos munkára — amit pedig leg­szívesebben végeztem volna — alig maradt időm. Sztálin élvtárs életrajzát kérem! — szól rövid gondolkodás után Né­meth Imréné a pécsi Lakatosáru- gyár Szikra könyvespolca előtt. — Ez már a negyedik ma — gondolja magában Oláh elvtárs, miközben át­nyújtja Némothnének a csinos ki­állítású, aranynyomású könyvet Németh elvtárső pedig alig várja, hogy kezébe |tf vehesse, hogy belelapozhas­son, hiszen már olyan régóta szeret­te volna ezt a könyvet. — Most tel­jesült a vá­gyam —»■ szól a mellette ál­ló munkatár­sainak. — Megvettem magamnak a karácsonyi ajándékot! — Belenéz a könyvbe, átfutja a képeket, s utol­jára azt a lapot nyitja fel a piros könyvjelzőszalaggal, melynek min­den sorából a szovjet nép mérhe­tetlen szeretete árad Sztálin elvtárs felé. Olvassa az idézetet: „Megyünk Sztálinnal, úgy mint Leninnel, be­szélünk Sztálinnal úgy mint Lenin­nel, ő tudja minden gondolatunkat, egész életében rólunk gondoskodik!" — Én is Sztálin életrajzot kérek! — csendül fel Gulyás Jánosné hang­ja. — Kommunista vagyok! Hadd legyen, mag nekem is! — Megkapja ő is a könyvet, és ő is éppúgy mint előtte négyen, boldogan távozik a könyvespolctól. Jönnek, mennek a dolgozók. Ki Puskin-könyvet, ki Lenin műveit vásárolja, de nagyon jól mennek az ifjúsági könyvek is. Az „Ifjú Gár­da", melynek hősei példát mutatnak minden hazáját szerető fiatalnak, nemcsak az ifjakat, hanem az idő­sebb elvtársakat is érdekli. Jönnek a Laikatosárugyár dolgozói, és Oláh elvtárs, aki az üzemben a könyve­ket árusítja, alig győzi kielégíteni a vásárlókat. — Én Komsaomol Har­cos Utjá-t kérek! A kapitány lányát veszem meg! Nekem az Ifjú Gárdát adja Oláh elvtárs! — hangzik jobb­ról. is, halról is. És Oláh elvtárs szí­vesen teljesíti a kívánságokat, mun­kástársaival együtt örül annak, hogy jó munkájukért járó bérükből már könyvekre is telik. ÖTÉVES TERVs ÚJ ÜZEMEK, ÚJ GÉPEK [ — Mikor változott meg ez a hely­zete? — A hároméves terv »megindulása irtán azonnal. Ahogy kormányunk a kulturális program meg valósításába fogott, egyszerre megváltozóit a hely­zet. A népjóléti minisztérium támoga­tásával 1948-ban háromhetes orvosto- váhbképzö tanfolyamon vehettem részt Svájcban, 1949-hsn pedig a Tudomá­nyos Tanács olyan fizetést biztosított számomra, amibő! gond nélkül élhetek már. Most aztán lehetővé válóit régi ál­mom: minden időmet a tudományos munkának szentelni. — Milyen eredményeket hoz.oft ez a változás munkásságában? — Az elmúlt két év alatt több tu­dományos dolgozatom jelent meg, mint az azelőtti tízéves klinikai mű­ködésem alatt. Persze munkám ered­ményességében professzorom irányítá­sának ;s nagy szerepe voll s ezf nem hagyhatom figyelmen kívül. — Mik a tervei? — Meghálálni a népj demokráciá­nak eddigi támogatását azzal, hogy méltó leszek a bizalomra. Minden erőmmel azon leszek, hogy a jövőben is kiérdemeljem ezt a támogatást és az ötéves terv évei alatt jóval többet szeretnék dolgozni. Az ötéves terv és népi demokráci­ánk erre minden lehetőségei megad <lr. Varga Ferencnek, aki a napokban tar­totta meg magántanári próbaelőadá­sát, amelyről az orvoskar professzo­rai igen nagy elismeréssel nyilatkoz­tak. Félbeszakad a beszéltei és, mert Ar. Varga Ferencet hívják valahova. Ami­kor elbúcsúzunk tőle, mosolyogva fog kezet velünk. S úgy indul vissza dol­gozni. Mosolyogva. A mai tudóshoz illően. Kedvvel és lelkesen. Az Uralnak roppant nagy szerepe van a háborúutáni ötéves terv végre­hajtásában. Maga a szverdlovsziki te­rület. amely hozzávetőleg az Ural vi­dékének egyharmada, 1950-re több va­sak és acélt termel, mint a Nagy Hon­védő Háború előtt az egész Ural. A háborúutáni ötéves tervben az állam .gondoskodása folytán új acél- és vas­művek épültek. Üzembeállították az Ural legnagyobb rézkitermelő iparte­lepéi 49 új szénbányát tártak fel és az észak-urali aluminiumüzemek ter­melőképességét is jelentős mértékben emelték. Az „Uráli Gépgyár" — a Szovjet­unió egyik legnagyobb gépgyártó üze­me — többezer főnyi dolgozója teljes egészében kiveszi részét a szocialista munkavereenyből. A leggazdaságosabb munkamódszerek elkalmazása mellett olyan eredményeket énnek lel, ame­lyek az egész szocialista társadalom becsületére válnak. Nem nehéz pél­dát keresni. Ponomarjov mester az ötéves terv első károm esztendeje alett 20 évi normáját teljesítette. Kovalen­ko, a I-enin-renddel kitünta'eít híres kovács naponta legalább 3 normál teljesít. Könyvtárt betöltő irodalmat lehetne írni. ha a termelésben kitűnt dolgozók eredményeit mind összefog­lalnék. — Nekünk, az ..Ural Gépgyár“ dol­gozóinak az a legnagyobb örömünk — mondják a munkások —, hogy a gépe­ket az utolsó csavarig hazai anyag­ból, a mi szovjet mérnökeink tervei szerint készítjük és az általunk elő­állított berendezések szovjet hazánk iparát erősítik, fejlesztik. Gyakran üzemgyártó üzemnek ne­vezik az ..Uráli Gépgyárat", mert az iparvidékeik fölszerel ősein ck legna­gyobb részét ebben a gyárban, állít­ják elő. A „Novo-Tagil‘‘-i kohóüzem részére elküldött gépalkatrészek súlya hozzá­vetőleges fogalmat ad arról, milyen hatalmas móre’.tekben folyik a munka. A felszerelés összsúlya 15.500 tonna éj szétszedett állapodban a szállításnál ezer vasúti kocsit vett igénybe. . Az „Uráli Gépgyár“ dolgozóinak eredménye az ötéves t<erv, a szocia­lista társadalom sikere és egyúttal a szocialista termelés győzelme a kapi­talista ipar felett Minden tárgyilago­san gondolkodó ember világosan lái-já a tervgazdálkodás felmérhetetlen elő­nyét. Ezt bizonyítja a Szovjetunió szocialista társadalmán; (: hatalmas fejlődése, a népi demokratikus orszá­gok gazdasági életének megerősödése és vasi tagon aláhúzza e sorokat az imperialista országok termriésének visszafejlődése, A Szovjetunió nehéziparának és a szovjet dolgozók életszínvonalának fejlődése iránya a magasba íveL Ál­landóan növekszik az üzemek kapaci­tása. emelkedik a munka termelólceny- ;ége, hogy megfeleljenek a sztálini öt- íves tervek .nagyszerű kővetolrnényei- lek. 'M tag.alc faivttetéud a tetondíksepMil fehér kenyerünk záloga, 15 holdon pedig a rozs. És száz hold felszántva várja a tavaszt. Várja, hogy a cso­port tagjai felélesszék téli álmából hogy új életre keltsék és új életet csalogassanak ki munkájukkal be­lőle. Mostanában az állatok c-gyüttar- tásán dolgozik a csoport. Az elhelye­zésnek még vannak akadályai. De ahogy a többi nehézségeket áthidal­ták, meg fogják oldani ezt a kérdést is. Hisz a csoport, másvonalon is megerősödött. Megtisztította sorait és kizárta az oda befurakodott kn Iákot. Halkan peregnek Dancsó József szavai és a csoport tagjai kicsit megilletődve hallgatják saját törté netiiket. DentcgTann.ik i!le1őáTt> azok is, akik még csak ezután lesznek — legalább is hivatalosan — a csoport tagjai. Mert a. mai értekezletnek ti- enhat új jelentkező felvételéről kell döntenie. Tizenhatan vannak azok, akik ed­dig figyelték a csoport munkáját. Nézték, mint alakul ki a csoport birodalma. Nézték, hogy megy a szántás-vetés a csoportban és ’ lát­tak, mint fejlődik, mint szilárdul napról napra. Aztán számot vetettek önmaguk­kal. Megnézték, mijük van, mit tud­tak éveken keresztül elérni s meg­állapították: — Könnyebb volna velük együtt dolgozva küzdeni a jövőért. Végül szóltak. Az egyik az elnök­nek, a másaik a csoport pártszerve­zete titkárának, a harmadik csak valamilyen tagnak. — ügy gondolom — kezdték ki­csit ■ bátortalanul némelyek. — Gondolkoztam a belépésen —, kezdték mások bátrabban. — Elírni úroztnm, hogy helípck.J vegye tok fel — mondták ismét má- \ sok határozottan. S most dönt a csoport. Ebben a. pillanatban éppen Szilágyi Ferenc J felvételéről. Csend van, egyedül Szí-, lágyi Ferenc szava hallatszik. — Veletek voltam a cselédsorban, í míg földet nem. kaptam a demokrá- fi ciától. Ahogy ti kínlódtatok, úgy f | kínlódtam ón is. A ti bánatotok azp én bánatom volt egyúttal. Látom, (I hogy ti sokkal könnyebben bo!do-t,l gultok, mint én. Tizenegy hold föl-** dem van, ezzel akarok belépni. Ami . állatom van, azt is beadom, ti mond- ‘ játok meg, hogy mit hagyjak kinn. Eddig tegezést használt, mint. régi^ ismerőseihez, most azonban, talán a ■ perc ünnepélyességétől meghalva a ( csoporthoz, mint testülethez szól: ( — Kérem a csoportot, vegyen fel j tagjai sorába. ' ( Aztán magasba lendülnek a ka- \ rok, a csoport minden tagja meg szavazza Szilágyi Férenc felvételét.* Utána Barta Mihályné következik, j — Ö« kisgyerekes nnoSci* _ < mondja — ti is tudjátok, hogy ; sok bajjal és gonddal, ügy látom, * hogy veletek dolgozva könnyebb lesz ) az életem és a gyerekeim jövője is i biztosítva lesz. j Öt is felveszik, aztán a többieket f is. Becsületes dolgozó parasztokat, f akik meglátták, hogy hol a helyük, hol a jövőjük, hol a boldogulásuk FELHÍVÁS AZ EGYÉNI TANULÓKHOZ! Az egyéni tnnTifíSk: a december 18-i konferencia után a k3ref!:ező anyagot vosyék át: „A“ tanfolyam (áj egyéni bumlók) a ßoJ$c% ik Párt története II. fejozeU;t dolgozzuk fel. A fejezetet «* I.—VL fe­jezet tanulmányozúsúho* kiadott Ütmu- totd „Tanterv a II. fejezet feldolgozásá- ho7.*‘ r. része alapján dolgozzák fel. A tan terv második heti anyagát a következő változta fással vegyék át. ..Az MDP Politikai Bizottságának 194S szeptember 2-i határozata a tag- felvételi és ta.'cíi'löllfelvétcli zárlatráP* e* ..Kovács lst\án elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség t949 májn* 31-i ti lé­sén*“ helyett: Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a 2 éves pártfőiskola megnyitásén: „Emeljük Pártunk elméleti szín von a] áf4*. (Megjelent a Pártmunkás 1949 novem­ber iO-i számában cs az JEmcIjök Pár­tunk elméleti színvonalai** c. kiadvány­ban.) A Tájékoztató iroda határozatéból: .^A munkásosztály egvsége és a kom- tnnpista és munkáspártok feladatai** e, rész. (Megjelent bér 2f»-i és a számúban.) A MT)P Politikai Bizottságának hafá- ióznia n tagfelvétel megindításáról. (Megjelent a Szabad NTép 1949 noyem. Imr H-i és a Pártmunkás november 2:5-i számában.) „1P‘ tanfolyam (régi egyéni tanulok.) A tfi-i konferencia utáni egy lict alatr fegv/rfeliék ki n Bolsevik Párt törté­nete VTTi. fejezetét. (\ VITT. fejezet feldolgozásához ké cziilt ÜtmutatfSy prjtlólng kapják meg.) n Tartó«? béke 1949 norem. Szabad Nép november 29-i VrU, v | ük, f 8 luk. I « MDP Központi Vezetősége Oktatási Osztály ünnepi csoportértekezletre hívta össze Jandö György elvtárs Sztálin elvtárs születésnapján a pécsváradi csoport tagjait. — Az új tagok felvételével ünne­pelünk — mondta a gyűlés előtt Dancsó József, a csoport elnöke. Ünnepi hnnsnlnt löílí he a cso­port termét. Ünnepi hangulatot tük­röznek a falak és ünnepi hangulat honol a szívekben. De aztán fel­oldódik a meghatottság és az egész érem zúgva köszönti Dancsó elvlárs bejelentését, hogy tizenhat új tag céri felvételét a csoportba. — Teljesítettük, amft Sztálin elv­árénak ígértünk — mondja. Szüle- ésnapjára megduplázódott a cso­port tagjainak száma. És most a nagy napon Dancsó elv­ára visszatekint azokra a küzdel- nekre, amiket a csoportnak meg éllett vívnia, míg eddig elért. A eldíszített terem eltűnik a tagok zeme elől. Pár hónappal visszafelé ordu! az fdő kereke. Szeplemlirr-. Keresni T.igrynnk aég a csoportban. De mind kivétel élkül azzal a szilárd meggyőződés­ei, hogy megtalálták a helyes utat. !s egyik nap is, másik nap is újabb ig ok kérték felvételüket. Aztán regkezdödött a földösszevenás, majd vetés. És nem volt olyan munkája a cso- ortnak, amit ne előzött volna meg lculákok suttogása. Először azt sut- >gták, hogy sohse lesz felszántva a ioport földje. Felszántották. Aztán r.t, hogy nem bírnak elvetni. El­etettek. Ma a csoportnak 50 hold- i zöldéi az őszi búza, jövő évi hó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom