Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-23 / 298. szám

Mi« DECEMTtm n KIPLÓ 5 Sztáljn elvtárs a bolsevik önkritikáról Részlet Malenkov elvtárs a Pravdában megjelent cikkéből Malenkov tlvtárs a Pravda szer­da! számában „Sztálin elvtárs a haladó emberiség vezére” címmel írt cikket, amelyben ismerteti azt az irtat, amelyen Sztálin Lenin ha­lála óta a Bolsevik Pártot és a szovjet népet vezette. Emlékeztet az imperialisták „piszkos és meg­vásárolt bértolnokainak” rágalmai­val szemben arra, hogy Sztálin elvtárs Ismételten kifejtette a Szovjetunió és a kapitalista orszá­gok megegyezésének lehetőségét. Ezután a Bolsevik Párt néhány alap vei 5 elvére mutatott rá, ame­lyet as alábbiakban közlünk:' S atann elvtárs arra tanít bennün­ket. hogy a bolsevikok pártja ■rért erős. mert a mozgalom vezeté­kében állandóan megőrzi és roegsok- •sorozza. kapcsolatait a dolgozók szé­les tömegeivei. „A bolsevikek ereje, a kommunis­ták ereje —mondta Sztálin elvtárs — abban rejlik, hogy körül tudják vermi Pártunkat a pártonkívüli aktíva mil­lióival. Mii bolsevilsok nem tudtunk volna olyan sikereket aratni, mint amilyeneket arattunk, ha nem tudtuk volna kivívni a Párt számára a pár­tonkívüli munkások és parasztok mil­lióinak bizalmát. És mi szükséges eh­hez? Ehhez az szükségest hogy a párt­tagok ne különüljenek el a párton- kívűlieklőlt hogy a párttagok ne zár­kózzanak be az ő pártcsigakúzukba, ne dőlylösködjenek párttagságukkal, ha­nem figyeljenek a pártonkivüliek sza­váról ne csak tanítsák a párlonkivji- liekel, hanem tanuljanak is tőlük." Sztálin elvtárs a szocialista társa­dalom felépítéséért folytatott harc és hatalmas alkotó munka minden sza­kaszában állandóan óva inti Pártun­kat é3 mindenekelőtt a vezető káde­reket. hogy ne essenek az önelégültség hibájába! hogy szüntelenül mutassanak ré a munka hiányosságaira. Az olyan vezető, áld nem veszi észre a hiányos­ságokat. beletörődik a hiányosságok­ba. képtelenéit előbbre lendíteni ' az ügyet: nem az állam javára, hanem annak kárára működik. Sztálin elvtárs tanít bennünket, hogy önkritika nélkül nem tudunk előrehaladni, hogy az önkritika úgy kell nekünk, mint a levegő, mint a víz. hogy a bolsevizmus ereje éppen abban rejlik, hogy nem fél a kritiká­tól, hanem hiányosságainak kritikájá- bő] erőt merít a további előrehaladás­hoz. nAz önkritika jelszava — mondja Sztálin elvtárs — a Bolsevik Párt alapjaiban gyökeredzik. A proletár­diktatúra rendszerében gyökeredzik. Ha országunk a proletariátus diktatú­rájának országai a diktatúrát pedig egy Párti a kommunisták pártja irá- nyitjái amely nem osztja meg és nem is oszthatja meg a hatalmai, más pár­tokkali akkor vájjon nem világos-e, hogy nekünk magunknak kell feltár­na qk, kijavítanunk hibáinkat! ha elő­re akarunk haladni...?“ Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy az önkritika a káderek nevelé­sének különleges, bolsevik módszere. m...Az önkritika eredményeként — mondja Sztálin elvtárs — gazdasági kádereink belejönnek a munkába, éberebbekké válnaki komolyabban kez­denek foglalkozni a gazdasági élet irányításának kérdésével. A párt-, szovjet-, szakszervezeti és egyéb ká­dereink figyelmesebbekké válnak, job­ban ügyelnek a tömegek igényeire.“ Sztálin elvtárs arra tanít bennün­ket. hogy az önkritika célja hibáink, gyöngéink feltárása és felszámolása, *Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fél a bolsevikoki hadd tárja fel orszá­gunk minden becsületes munkása és dolgozója — mondja Sztálin elvtárs munkánk hiányosságait, építésünk hiá­nyosságait, hadd jelöljék meg hiá- ' nyosságoinh felszámolásának útjait, hogy munkánkban, épilésünkben ne le­gyen fennakadás, mocsár, poshadás, hogy egész munkánk, egész építésünk napról-napra jobbá váljék és sikerről- sikerre haladjon." Tya az önkritika ügye rosszul áll. xi úgy ez a funkcionáriusoknál azt eredményezi, hogy feladataikhoz bü­rokratikusán viszonylanak. beképzel­tek. fennhéjázok, dölyfösek lesznek. A sikerek különösen alkalmasak arra, hogy önelégültséget, a hiányosságok­kal szemben kritikátlan magatartást szüljenek. Ezért fordul elő. hogy a szocialista építés sikeres kibontakozá­sa közepette számos párt-, szovjet-, gazdasági é® szakszervezeti vezetőnél túlzott önelégültség, az egyszerű kom­munisták soraiból kiinduló kritika hangjának elhanyagolása jelentkezik. Az ilyesfajta betegséget mindenek­előtt azzal lehet gyógyítani, ha a párt­tömegek megbírálják vezetőiket. Sztá­lin elvtárs arra tanít bennünket, hogy fölülről kiinduló ellenőrzést össze kell hangolni alulról kiinduló ellenőrzés­sel. „Egyes elvtársak azt gondolják — mondja Sztálin elvtárs —. hogy az embereket csak felülről leket felül­vizsgálni, ügyi hogy a vezetők bírál­ják munkájuk eredménye szerint azo­kat, akiket vezetnek. Ez helytelen. A felülről kiinduló ellenőrzés természe­tesen szükséges, ming hatásos eszköz, hogy az embereket és feladatokat el­lenőrizzük. A felülről kiinduló ellen­őrzés azonban távolról sem meríti ki az ellenőrzés problémáját. V an az ellenőrzésnek más fajtája is. Ez a: alulról kiinduló ellenőrzés, amikor a tömegek, a vezetetlek ellen­őrzik a veze őket, mutatnak rá hi­báikra, . és jelölik ki a hibák kijaví­tásának útját. Az ilyen faj'a ellenőr­zés az egyik lehatásosabb módja az emberek ellenőrzésének, A Párt tömegei az aktívákon, az ériekezle eken, a kongresszusokon be- számolóik meghallgatásávalr a hiá­nyosságok bírálata útján, végül pedig olymódon ellenőrzik vezetőiket, hogy bizonyos elvfársakat beválasztanak a veze ö szervekbe, másokat viszont nem választanak be. 1 A demokratikus centralizmus ma­radéktalan mcgvalósi'ása a Pártban — amint ezt Pártunk szerveze i sza­bályzata megköveteli — pár szervek feltétlen választhu ósága, a jelöltek állításának és visszahívásának joga, a titkos szpvazás, a birálai és önbirálat szabadsága — egyebek közöt — mindezek és hasonló intézkedések szükségesek ahhoz, hogy megkönnyít­sék a Párt vezeiőinek ellenőrzéséi a Párt tömegei részéről. A pártonkívüli tömegek a párton- kivüll ak'.ívúkon, a mindenfajta tö­megértekezleteken ellenőrzik gazdasá­gi szakszervezeti és egyéb vezetőiket, ahol mcg'iallga ják vezetőik beszámo­lóit, bírálják a hiányosságokat és megjelölik kijavításuk útját. Végül a nép, az ország vezetőit a Szovjetunió állami szerveinek válasz- dúsa alkalmával, az ál alános, egyen­lő, közvetlen és titkos szavazás útján ellenőrzi. A feladat az, hogy a felülről ki­induló ellenőrzést, egyesítsük az alul­ról kiinduló ellenőrzéssel." A z önkritika jelszavának követke­zetes végrehajtása eltökélt harcot követel mindazok ellen akik fékezik és akadályozzák az önkritika kifejlesztését, vétkeimet köve: el az üldözés elöl mindenki számára, aki egészséges kritikát gyakorol. Az igaz­ságos bírálónak maga mögött kell éreznie a közösség szervezett erejét. A hiányosságok elleni harc csak úgy erősödhet a tömegekben, ha a tömegek biztosak abban, hogv a námutaíás a hiányosságokra és azok feltárása tényleges eredménnyel jár. Sztálin elvtárs arra Tanít bennün­ket, hogy könyörtelen harcot kel! folytatni az önkritika megszorítása és üldözése ellen. „Az önkri ika üldözé­se — mondja Sz álin elvtárs — a pártszervezet mindennemű öntevé­kenységének megöléséi jelenti, alá­ássa a vezetőség tekintélyét a párt­tömegekben, szélbomlassza a Pártot és a Párt ádáz ellenségeinek pár el­lenes szokásait honosítja meg a párt. szervezet életében." Sztálin elvtárs Pártunk kádereit abban a szellemben neveli, hogy ne tűrjék a kérkedést és az egykedvűsé­get. hangoztatja, hogy a párlvezetők- nek nem szabad .szépíthetni a való­ságot, nem szabad eltitkolni a töme­gek előtt a dolgok tényleges állását. Ha a bolsevik szilárdan meg van győződve igazáról, nem szabad sem-, miféle véleménynek engednie, úgy kell cselekednie, ahogyan értelme és lelldismerele előírja. Ha a bolsevik­nek igaza van, ha kijelen'ései és el­járása meg,fele' a Párt eszméinek, felhívásának, döntések és utasításai­nak, akkor senki és semmi sem térít Sztálin elvtárs állandóan arra int, hogy nem felfuvalkodottság, hanem a szerénység a bolsevik ékessége, hogy mmden vezető, bármilyen mun­kakört töltsön is be, a nép szolgája. A bolsevik vezetés hagyománya ab­ban áll, hogy a vezetők állandóan kapcsolatot lartanak fenn a tömegek­kel, készek arra, hogy a tömegektől tanuljanak és kijavítsák azokat a hi­bákat, amelyekre a dolgozók rámu- ia in,ajk. S ztálin elvtárs arra tanít, hogy napi munkánk végzése közben ne topogjunk egyhelyben, ne csak a régi formákkal éljünk, hanem szűr­jük le a napi Tapasztalatokat és merjük kijavítani a hibákat, hogy az új élet építésének vezetése alkotó módon történjék. Az alkotó módon történő vezetés abban áll, hogy a marxisfa-lenimsta tant követve, ta­nulmányozzuk napjaink építésének és harcának tapasztalatait, tudományo­san általánosítjuk és a mindennapi vezetés gyakorlatában tükrözzük visz- sza ezt a tapasztalatot. „A kormánynál ülni — mondja Sztálin, elvtárs — és csak nézni, de semmit sem látni, mig a körülmények bele nem verik az orrunkat valami bajba — ez még nem jelent vezetést. A bolsevizmus nem így fogja fel a vezetést. Ahhoz, hogy vezessünk, elő­re kell látni." A szovjet nép határtalanul bízik Pártunkban, szereti Lerrin-fíztáJin pártját, saját kedves és szeretett Pártjának tekinti. Sztálin elvtárs sokra becsüli a nép bizalmi' és ar­ra tanítja c FMrrőt, hogy becsülje meg ezt a bizalmát. Minden szovjet em­bernek emlékezetesek nagy vezérünk léiként tő szavai, amelyeket 1945 má­jus 24-én a Vörös Hadsereg parancs­nokai számára a Kremlben rendezett fogadáson mondott, amikor szovjet népünk egészségére emelte poharát és forró köszönetét fejezte ki az orosz népnek a szovjet kormány iránt- ta­núsított bizalmáért, a Nagy Honvédő Háború nehéz ideje alatt, Szfálin elvtárs vezetése alatt né­pünk magabiztosan halad a kommu­nizmus felé vezető úton- A Szovjet­unió népeinek tekintete ugyanúgy, mbit a világ sokmillió népének tekin­tete a nagy hála érzésével fordul Sztálin elvtárs felé. A haladó emberi­ség szeretett vezérét és V-n{tóme-ite­rét latija Sztálin elvtársban. Hiszi és tudja, hogy Lenin-Sztáiín ügye le­győzhetetlen. „H&n volt mé$ i így értei el 254 százalékot sztálini niszakokbao a másai bányászok heti el ö: a helyes úlrdl. Az erdőkoszorúzta völgy Bzin'.e láthatatlan a sűrű ködben. A fák már régen lehullatták leveleiket és a dér vastagon üli meg ágaikat. A felfelé futó iparvasút mintha alngút- ban járna, úgy borulnak föléje a hosszúszárú akácfák. A nyilegyene sen futó sínpár merészen ível fel a hegytetőre, ahol hatalmas ötágii csil­lag szórja fényét a fehér ködbe. A mázai akna ünnepi díszben öl­tözve- magasan áll a falu felett. Az akna tornyán vörös zászlót lenget a szél, hirdetve a dicsőséget, amit a mázai bányászok szereztek a sztá ini műszakban. Mindenütt jelmondatok és sok-sok sztálini emléklap az oh vasóterem falain. 200 százalékos felajánlások sorakoznak a falakon már hetek óta és ezeket nagyrészt már teljesítették, mielőtt elkezdődött volna a nagy nap: Sztálin elvtárs 70. születésnapja. A táj derűs volt a keddi napon, olyan, mint a bányászok arca, akik a rövid röpgyülés után türelmetlenül álltak az akna lejáratánál, hogy' meg­kezdhessék a sztálini műszakot. — Ilyen lelkesedést még soha nem láttam — emlékszik a keddi napra Kiéri János elvtárs, párttitkár. A nap bőven ontotta sugarait Sztálin elvtárs hatalmas, színes arc­képére. • az aknára és a szállítógép vitte le a bányászokat kétszáz mé­terre a főid színe alá. Fent az akna szájánál „minden eshetőségre" felkészültek. Száth Jó­zsef csatlós még most is ismétli sza­vait: — Ami jön, szállítva lesz. És szállították is. Lent a föld alatt a 18-as, 6-os és a 24-es csapat dolgozott. Az óramutató alig haladta túl a három órát, ami­kor megindult a szállítás. Egy csille, két csille és így tovább, szinte meg­állás nélkül: Á nagy vaslemez még most is fényes a csillék fordulásá­tól. — Nem volt még soha ilyen telje­sítmény a mázai aknán — ezt mond­ja Vercze Mihály aknász. — A röpgyülés adott végső lendü­letet. a munkához az elvtársaknak, leküzdötték minden természeti aka­dályt — teszi hozzá Kiéri elvtárs. A csillék pedig egyre jöttek. Mire a délutáni harmad műszakja lezárult, a 18-as csapat tagjai fejenként az előirányzott 3 csille szén helyett 6 és fél csillét bányászott ki. Harka László, Móni.ngeT János, Zádori Sán­dor, Gradwohl János, GungI József, Schalp Fülöp egyenként 216 százai lékos teljesítményt értek el. A 6-os csapat tagjai a vállalt 3 csille he­lyett ugyancsak 6 és fél csillét kül­döttek. Itt a sztálini műszak hősei Nyers Mihály, Oláh Lajos, Teimel József és Píiszter András. Teljesít­ményük egyénenként 210 százalék. A kitűnő teljesítmények minden­nél ékesebben bizonyítják a végtelen szeretetet, hálát és ragaszkodást Sztálin elvtárs iránt A 24-es csapat tagjai a vállalt 2.5 csille helyett egyénenként 3 és fél esillét bányásztak ki az első harmad­ban. Simon Pál, Harka József, Mül­ler János II., Sipos István, Krausz Ádám és Boros Jáno3 teljesítették szintén túl a vállalt felajánlásukat. Ar. este 10 órakor felszálló bányá­szokat már türelmetlenül várták a* esti műszak dolgozói. — Mi akarunk az elsők lenni, hát úgy Í3 dolgozunk. Az eredményük 203 csille lett, míg a reggeli műszak 235 csillével állí­totta be a legmagasabb teljesítményt. A mázai bányászok 663 csille szenet termeltek a sztálini műszakban, minden eddigi eredményüket túlszárnyalva. Máskor a teljesítményük 400—450 csille körül mozog. Büszkék is az eredményükre (m jogosan. Büszke Kiéri elvtárs, Titer Lajos főaknász és a többiek is mind, akik resztvettek a sztálini műszak­ban. A sztálini-műszak . eredmény» 25-1 százalék, amivel a mázai bá­nyászok elsők lettek a MÄSZ mecse­ki kerületében. K ászon József ELET A KOLHOZBAN Meredeken futó kavicsos út vezet a szibériai Brazsnoje faluba, a nZav- jeá Iljicsa,,-kol,hofflhoz. A nappali fényben csillognak a lakóházak, köz­épületek és gazdasági építmények te­tői, az utcák során villany- és táv­beszélő hálózat oszlopai húzódnak. Az orvosi rendelő épületének fala fe­hérebb, mint a többié, de akár a rá- dióközponí háza előtt álldogálsz, akár elhaladsz a tízosztályos iskola melle!!, ahol 20 tanító oktatja a kolhozpa- rasziok 450 gyermekét, mindenüt; a vidám, jó élet hangulata fog el. lein is falu ez. hant-ni már inkább város — virágzó ipara van a kolhoznak. Villanymotorok dolgoznak a gép- és fafeldolgozó műhelyekben, ahol a kolhoz számára szükséges me- aö.gl-urilasági felszereléseket maguk készítik cs javítják. Villanyra, jár a fűrészüzem és a malom, az o’ajü.ö és a magszárüó. Az állami gépállomás nincs mesz- sze a falutól. Jól felszerelj állomás ez, sok traik or, 54 kombájn, egy sor vontató jár ki a földekre, ezek vég­zik a szántást-vctésil, lermés-befaka- rítást a „Zavjcti I!jicsa“-kolhoz tíz­ezer holdján is. Az it jeni parasz'ok az egyéni gazdálkodásban holdanként1. 7 mázsa gabonát arattak. A kolhoz­ban két- és félszer annyit, fivről-évre nagyobb a termés. A füves ve'ésforgó- rondszer tetve ezit. Idén holdanként átlag 15 mázsa gabona termett, 30 százalékkal több, mint a háború élői)’. Ljy nemcsak az államnak ad'ha'nak minden esztendőben !öbb gabonát, de növekszik a ko'hozparasztok egyéni •' jövedelme is. Brazsnoje faluban minden egyes kolhozcsalád otthonában bőség és elé­gedettség uralkodik. Kiválóan, dolgoz­nak. lelkiismeretesen és nagy hozzá­értéssel, az eredmény azután nem is lehet vitás. Csak gabonából 3.5—5 tonna jutott minden családra ebben az' évben, a többi terményen és kész­pénzen kívül. Van egy gyümölcsösük a falu határában, a Kán-folyó jobb pariján, ez egymaga 100.000 rubel jö­vedelme; hoz évenként a kolhoznak. Az öreg Sztyepán Vinokarov, aki már 20 éve vezeti egyfolytában az egyik földművelő brigádot, jól emlékszik a kolhoz megszületése előtti időre. Bi­zony, akkor elképzelni sem tudták, hogy piaci hozamra beállított gyü- mölcskeríészetet szervezhetnének. Hi­szen itt még nem is olyan régen pusz­ta sztyeppe terül; el, most meg min­den esztendőben virágba borulnak a gyümölcsfák, hiába zord Szibéria ég­hajlata. Micsurin tanainak felhaszná'ával nevelhették fel a gyümölcsfákat. Had­iárait indítottak az aszály ellen is, a szántóföldek körül erdőt üUcfjek, amelynek vonalát ez évben 15 km-rel meghosszabbították. — A füves Trtísforffá. no tue«; mindaz, amit . még az agrár'udomány- ból elsajátít ihattunk, állandósítja ná­lunk a bő termést. Szeretünk dolgoz­ni és mindig megtanulni az újat is, ennyi az egész! így beszél Sztyepán Vinokarov, aki a kolhozból 14 más paraszttal cévíibi megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. Nem titok, hogyan dolgoznak ebben a kolhozban. A vetést mos* is korán, válogatott magvakkal végezték. E'ozöleg hŐlégke2clést adV'k a ma­goknak, hogy növeljék életképességét és megróvidXeék a vagjetáeiós lét­szakot. ' Ha nem tanulnának, ha nem ismer­nék Liszenko és a többi szovjet ag­rártudós tanait, az idős Vinokarov feleslége, Xénia, asszonycsoportjával nem termelhetett volna asz általuk gondozott 30 hold minden egye» holdján ■—> magasan az átlagon felöl —- 18—19 mázsa gabonát E télen is a faluban a tanulás a legfontosabb. Agrártudományi (tanuló­körökbe járnak a parasztok, az asszo­nyok sem kivételek. A család mind«* tagja talál időt ehhez. A paraszlofe házában i«K Könyv van, tudományos könyv, szépirodalmi munka is. Aki esténként benyit Vino- karovékhoz — de akár más csalá­dokhoz — Iá itatja őket s könyv, vagy az újság fölé hajolva. Vidámság ül a tiszta, falak között, a kemence ontja a meleget, fehér fényt sugároz, a lámpa. Boldogok a* öregek, de még boldogabbak a fiata­lok. Nézzük csak meg a VhsokaTov-cs*- Iád sorsát. — Ha nem jött volna a szovjet uralom! a lányomból soha nem lett volna agronómus — mondja az őr eg. — A gyerekeim béresként dolgozhat­nának a kukáitoknál, akár csak én és a fenségem, amikor fiatalok voltunk. Lánya agronómus, fia traktorvezető és elektrotechnikus a kolhozban, fo­gadott fia pedig cgyész traktor-ősz1 a - got vezet és a Szocialista Munka Hőse Tett' Sokmillió szovjet parasztcsalád sor­sa tükröződik a Vinokarovóban. Jó­módban, művelődve, megbecsülésbe» és boldogan élnek a kolhozokban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom