Dunántúli Napló, 1949. december (6. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-18 / 294. szám

■6 N Ä P 1, O m* WECEMBEt ffl ■v A szocializmus országának irodalma ’ Az irodalom társadalmi szerepet jellemezve, Sztálin az írókat az emberi lólek mérnökeinek nevezte. Sztálin határozta - még a szovjet irodalom módszerét, a szocialista realizmust is, amikor életbevágó fontossága kérdésként került elő leibe az egységes irodalmi mód­szer szempontjainak tisztázása. A szovje’ írók első kongresszusán Zsdanov fejtette ki ezzel kapcso­latban a sztálini elveket: A - emberi lélek mérnökének * * lenni — ez annyit jelenti hogy az írónak mindkét lábával a reális élet talaján kell állnia. Ez pedig szakítást jelent a régi típusú romantikával, azzal a romantiká­val, amely nem lélelő életet és nrn létező hősöket ábrázol es az olvasót az élet ellentmondásaikéit, keserveiből egy megvalósíthatatlan világba — az utopia világába ve. zette. A mi irodalmunktól, amely a szó szoros értelmében szilárd materiális talajban gyökeredzik, nem lehet idegen a romantika, de ez a romantikának újszerű típusa: forradalmi romantika. Állítjuk hogy a szovjet szépirodalom és irodalomkritika alapvető mődszc re a szocialista realizmus, annak pedig előfeltétele, hogy a fórra dalmi romantika az irodalmi alko tás szerves részévé váljék, mivel pártunk léte, a munkásosztály éle- le és harca egyesíti magában a jó zan, kemény gyakorlati munkát a nagyszerű hősiességgel és a tágas perspektívákkal.” A szocialista realizmus alkalma­zása a szovjetirodalomban, módfe­lett kiszélesítette a művészi, író-' dalmi ábrázolás területét. A szov­jet irodalom száz és száz terméke mutatja be a legvalóságosabb mó­don a népet, a tömegeket, mint a történelem hordozóját. A szociális, ta realizmusba a tömegek, és a re­gényhős kölcsönös viszonyát a sztálini alapelvck határozzák meg. ki és a történelmi folyamatok meghatározó erejeként tűnik . fel. Maguk a műfajok — regény, elbe­szélés, dráma, verő — is kibővül­tek, olyan jelenségeket vettek fel magukba, amelyeknek ábrázolására a burzsoá irodalom nem is képes. A sztálingrádi traktorgyár építésé­nek leírása IIjin „Nagy futószalag" című regényében, a kolhozparaszt­ság munkájának kepe Solohov „(7/ barázdát szánt az eke“ című müvé­ben és a szovjet regények egész sorában mutatkozó megannyi példa világít rá a szovjet irodalom újító szellemére. A szovjet regény a szo­cialista társadalom munkáját to. remtö folyamatként, lelki szükség­letként ábrázolja és megmutatja a munka nevelő hatását a szocialista társadalomban. A szovjet irodalom Sztálin által meghatározott sajátságai alapján megállapíthatjuk; a szocialista rea­lizmus új fejlődési fokot jelent a művészi gondolkodás terén. A <zov. jet irodalom kiharcolta az általá­nos elismerést és tekintélyt: a vi­lág legkiválóbb és legeszmeibb iro­dalmának tekintélyét. Tgy vált az irodalom fegyverré is a társadalom kommunista átalakulásában A szovjet irodalmi művekben kommunisia eszmék hon' takoznak ki, összefogják a sokmil­liós tömegeket, munkára ős harcra mozgósítják. A Bolsevik Párt hatá­rozatai az ideológiai munka kér­déseiről újabb ösztönzésül szolgál­tak a szovjet irodalom és művészet teremtő lendületére. Azok a hő­sök, akikkel a szovjet regényekben találkozunk, a kommunista építés * * t hősei, az elénk táruló különféle^ jellemek cs élét jelenségek aj szovjet irodalom legjobb műveinek? alakjai ~ mintaképként szolgáinak,jj utánzásra késztetik az olvasókat. ^ Az irodalom feladata: méltónak^ lenni a nagy eszmékhez és a népf nagy ügyéhez. De van még egy lii-f vatása az irodalomnak: elébe vag-1 ni az életnek — vonzani, előref vinni a népei, nevelni, mutatni nc-J ki a fejlődés útját, A sztálini esz-J mók nagy ereje a legyőzhetetlen- > seg forrását jelenti. Ezek az esz-£ mék nemcsak a szovjet állam, »(* szocialista kultúra, hanem a rmW vészét és irodalom felvirágzáí-ánaklf forrása is. ISZ tKOTSMIJ: EQY SZÓ SZTÁLIN ELVTÄR5HOZ Nem várva hívást, leltart&zhatatlan Tör fél szívemből, itt van ajkamon ■.. Hagyd, hogy amint jött, Néked általadjam, Egyszerű szómat hagyd kimondanom. Eljött a várt nap. Az idők megérteti. A nyugalom a földre visszatért. Köszönöm, mit föd s karod a honért tett Köszönet sok-sok fáradalmadért. Köszönöm Néked, hogy kiálltai épen A harci próba súlyos éveit, Úgy bízva Szlálin elvtárs erejében, Ahogy szívünk tán magunkban se hitt. AÍÜVfJZE T \ « t J A szovjet írók müveiben a liós, * *" a7. egyén nem válik el a tö­megektől és nem áll szemben ve­lük, hanem mintegy megtestesítője, kifejezője a népi tömegek törekvé­seinek, Eszméik és történelmi re­ménységeik gyújtópontjában All. A szovjet irodalom képviselői a marxizmus-leuinizmus szellemében és az élet állandó gondos tanul­mányozásával olyan müveket al­kotnak, amelyekben az ember munkája, közösségi tevékenysége teljes jelentőségében bontakozik Az ISZXUSZTVE, a Szovjelunióf állami kiadója, kétmilliós példány- f számban, többszínű nyomással adja j) ki a Sztálin 70. születésnapjára ler- if vezeti művészi falragaszt és cgyrail- J liós pcfdányszámban jelenteti meg ^ Szfálin művészi képmását. f A SZABAD FÖLD Téli E?ték elö- f adássorozatai mind nagyobb siker-*’'1 rel folynak szerte az országban. A dolgozó parasztság él a tanulás [ebe tőségével és egyre növekvő számban vesz részt az előadásokon. Sok köz­ségben annyi az érdeklődő, ho-gy szükségessé vált főbb ' párhuzamos előadás megszervezése. Az előadások igen népszerűek. A iömagszervezetek nívós kulíúrelőadásai még népszerűb­bé teszik az előadásokat. A bizonyosság Te voltál, a zálog, Hogy ki gáládul ránk tört, elveszett. Előtted mélyen meghajolva Siók, Mig megszorítom ezt a hű kezet. S megköszönöm hűséged a Hazádhoz, Hogy tudsz bölcs lenni, hitet vallani, Hogy életed nagy, tiszta fényt sugároz, Hogy igaz ember vagy — és az, ami. Hogy a Kremlben fenn vigyázta néped Éber szemed, míg viharzott a vész. Hogy mellettünk vagy, köszönöm Teneked S köszönöm, elvtárs, köszönöm, hogy élt*. Gáspár Endre fordítóm. Az ötéves terv során új főiskolák és színházak épülnek As ötéves terv során 70 millió forintot ruházunk be a művészetek felvirágoztatására és művészeti irv'.éz menyek kibővítésére, Ennek az ösz- szognev közel a felét a fiatal műves zok nevelését szolgáló főiskolák kibő. víícsére, illetve létesítésére használjuk fal. Kibővíik a képző, zenemű* vésheti főiskolát. A követelményeknek megfelelő új színház-, film- és iparművészeti főiskola épül. Az új főiskolák a munkás és dolgozó pa- rasztfLatalok számára készülnek. A 70 millió forint másik felét új mű­vészeti intézmények létesítésére fordítja népi demokráciánk. Megépítjük Budapesten az új Nemzeti Színházat. A mai épület ugyanis rossza akusz­tikájú, nézőtere pedig kicsi. A színház terén gondoskodni kíván a terv vidéki színházaink tájszfn- házi működéséhez szükséges közlekedési eszközök beállításáról is és min­den vidéki színház azonkívül, ho$y valamelyik városban játszik állan­dóan, 30—40 kilométeres körzetben, párhuzamosan a városban tartott elő­adásaival, ugyanazokat a darabokat a környező községekben is bemutatja. Ezt csak úgy tudják zökkenésmentesen megoldani, ha megfelelő közleke­dési eszközök állnak rendelkezésükre. fflltMERJÖK MEG A VAtéMCOTll A földrétegek, a régmúlt idők tanai Az egyre behatóbb földtani kuta­tások során egyre, több és több kö- v fi lot került napvilágra, másrészt egyre részletesebben kezdték megis­merni \ földkéreg: réteges szerkeze­tét. Az újabb ismeretek mind na­gyobb zavarba hozták a vízözön el­méletnek hívért. E fry re több föld­réteget, találtak etrvmás felett, még hozzá nem egynek igen tekintélyes volt a vastagsága. Kétségtelen volt. hogy minden alul fekvő rétegnek élőbb kellett letelepülnie, mint a felette tevőknek, tehát a rétegek kü­lönböző korokból származnak. Kövületek minden rétegben van­nak ó« így teljességgel megmagya- rázhatalan, hogy egyetlen, negyven napig tartó vízözön maradványai több, egymástól elkülönült rétegek­ben rakódtak le. Azt kellet* gondol­ni, hogy nem egy vízözön volt a Földön, hanem előbb is pusztított, nem is egy, s mindegyik egy-egy Ez s történet a győzelmes szocialista forradalom után, a fehérgárdisták elleni harc Idején játszódik le. 'A páncélvonat egy mély hajlásban állt meg. Tll megint fel voltak robbantva a sínek. Ügy lát­szik, nem is olyan régeu robbantották fel, mert az egyik talpfa még mindig izz.ott. A felderítő csoport felfelé kapaszkodott a lejtőn. A napégetle sztyeppe olyan volt. mint a sivatag. Messze elől, úgy jó két versztnyire, állomás-épületek totói csillogtak a napon cs egy mozdonyitaló meredt a magasba. A felderrlők elmentek egészen az állomásig. ’Az állomás teljesen üres volt. A pályaudvar abla­kai be voltak verve, a távíró és telefonkészülékek összetörve hányódtak szanaszét. Az állomásépület udvarán a pinceajló előtt egy bevertfejü ember levetkőztetett hullája feküdt. Az állomás üres és kicsi volt, ott tulajdon­képpen nem igen volt mit rabolni és az efféle rajtaütés furcsának Iáiszoit; annál is furcsábbnak, mert a páncélvonat útja során amely titokban hagyta el Caricint, ez ,már a harmadik feldúlt állomás volt Mintha szándékosan a páncélvonat keresztiilhaladásának tiszteletére csinálták volna. —- Teljesen nyilvánvaló, hogy értesítették őket az egész Tonaton — mondotla Vorosilov, ami­kor Sztálinnal együit a mozdony felé haladt. A javítómunkások szétcsavarlák a síneket, el­takarították onnan a megrongált talpfákat cs a nyitott vagonról tartalék talpfákat cipeltek oda. Itt akadt vagy két órára való munka. Vorosilov kikérdezte a visszatért felderítöket és azt aján- tetta, hogy ménjenek gyalog az állomásig. Vállára dobta karabélyát. Sztálin egy diófapál­cát vett a kezébe. Kettesben indultak el a töltés mentén. A hajlás Jobbra kanyarodott és a páncél­vonat eltűnt a szemük elől. Ä nyílt sztyeppén for­ró, de azért mégis kellemes szél fújt. A látóhatár .szélén délibáb hullámzott. Nagyon messzire, egy krétahalmon, egy' malom látszott. Vorosilov arra­felé mutatott: '„Onnan 'jött ez a rajtaütés...“ A sápadt égen ragadozók úsztak. Sztálin azt figyelte.-hogyan zúdult le a föld felé •tfy héja — egészen közel hozzájuk, úgvhogv még keményen kifeszftett szárnyainak suhogását is jól lehetett hallani — és majdnem lecsapott egy kis ürgére. amely egy alacsony kurgjnon —• valami hun lovas ősrégi strhatmán — úgy állt lvuka mel­lett, ■mint a cöyek. Az ürgének sikerült villámgyor­san a föld alá bújni, miközben szaporán csóválta «Metszeni Tntkinenját. A héja úgy telt, mintha Bek: egyáltalán nem is kellene a hús és felfelé KZí-Hi a forró légáramlatban. ___________ Al exej Tolsztoj: A TŰZVONALBAN Sztálin elnevette magát és lába szárát csapkod­ta pálcájával. — Egyszer majd mi is megtanulunk ilyen repülőgépeket építeni — mondta. — Tökéletes re­pülés! És milyen tökéletesen ura erejének! De *z emberek jobban is repülhetnek, .ha felszabadítják erőiket... Mi jobban fogunk repülni... Alsó szemhéja kissé (elhúzódott. Most már nem nézeti se a héjákra, se az ürömbokrocskák között álló ürgékre, hanem maga elé tekintve lépkedett. Vorosilov arról a támadási tervről kezdett be­szélni, amelyet okvetlen ki kellett dolgozni még a hadsereg átcsoportosítása előtt, mert meg kotlett akadályozni azt, hogy esetleg fennakadás történjék a Moszkvába irányított vonatok útnak indításánál. Az ő feltevése szerint az önkéntes Hadsereg, miután komoly sikereket ért el a tyichorjeckájai fővonal mentén, semmi szín alatt sr;n mehet (di­riéin felé, hanem délnek fordul, mert a hálában még ottmaradt a jokatyerinodári helyőrség - (ame­lyik márciusban szétverte Kornilov Önkéntes Had­seregét),.a nosorisszijszki feketetengeri matrózok és a szárnyon, az Azovi-lcngcr partján — Szbrokin hadserege. — Gvenikin okvellenül és mindenekelőtt Szo- rokinnal kell, hogy felvegye az érintkezést, vagyis le kell térnie a vonalról. Legfeljebb csak egy kis fedezetet hagy mellette és akkor mi a déli szaka­szon maradt erőnkkel is meg tudjuk .tisztítani és helyre tudjuk álílani az egész vonalat Tyichor- jóckájátg és újból járathatunk rajta gabonavona­tokat. — Mire újjászervezzük a hadsereget — mon­dotta Szlálin.—■ és behívjuk azt a hét korosztályt, akkorára az ellenség számszerűit is erősebb lesz nálunk. Uj taktikát kell kidolgoznunk. Nem sza­bad., hogy hadosztályaink nehézkesek legyenek, ha. nem rugalmasan és hajlékonyait kell mozogniuk, fokozottabb mértékben fel kell szerelni őket golyó, szórókkal és ágyúkkal. Ebben a háborúban a lo­vasságnak nagv jövője van. A gy a loghaelasz Iá Ivó­kat nagy lovasegységekkel kell kiegészíteni, ame­lyek önálló hadműveleteket is ki tudnak fejteni. Túlsúlyra kell szert tennünk, a felszerelés terén, tűzfiiggönyt kell vonnunk magunk elé. nánc.élvo- natokból és páncélautókból. Nekünk tégiflolta kell, Légiflollál kell teremtenünk!.,. Odaértek az üres állomáshoz A víztorony sze. zenesére épen maradt. Kinyitották a csapot, élve­kövületekkel megrakott réteget ha­gyott emlékül *. földkéregben. Men­nél több réteget fedeztek fel, sónál több vrr.özönt kellett feltételeim, úgyhogy már s neyyvcnéftödikrzél tartottak. Ekkor aztán mégis csak be kellett látni, hogy a vízözánefmé- let nem állja meg a helyét. Természetesen hamar feltfbrt s geológusoknak, hogy a földrétegek nem fekszenek mindenütt vízszinte­sen, szép sorjában egymás fetett, ha­nem vetődtek, gyűrödtei, egymásra t.üroinletek, pusztultak ée olyasmi is előfordult, hogy egv-egy rétegsor folytatását nem messzire éppen for­dított sorrendben találjuk meg. Lassanként világossá lett, hogy valamennyi réteges kőzet, tehát üle­dék, a palák, homokkövek, mészkö­vek, agyagok határozott rendszerben fordulnak elő s szőkébb területeken sikerült is a rendszert, kihámozni. Semmi mód sem volt még azonban arra, hogy messzebbi rétegeket azo­nosítsanak egymással. Már pedig, amikor egy még ismeretlen terület földtani szerkezetét vizsgáljuk, nem tudjuk például az ott talált mészkő helyét megállapítani a rendszerben, jamig nem tudjuk összehasonlítani v*- l lamely már ismert mészkővel, mely- I nek helyét már meghatároztuk. Kezdetben arra gondoltak, hogy a rétegek *zine, szerkezete, anyaga, (Vastagsága, összetétele, keménysége |S más fizikai vagy kémiai tulajdon- isága elég ismertetőjclet szolgáltat a I különböző helyeken talált kőzetek • azonosításához s ezeknek a tulajdon­ságoknak az alapján követni lehet a 1 rétegeket nagyobb távolságokra is. Hamarosan kiderült, hogy ezen az ,alapon nem lehet eredményt elérni. ,A rétegek oly szeszélyes összeyissza- iSágban jelentkeznek néhol, hogy szó 'sem leheit az ilyen módon való azo- 1 uositásukról. i Végre William Smith, angol tudó«, a 18. század vége fölé rájött a meg­oldásra- Akkortájban rengeteg csa­tornát ástak Anglia területén és ő fáradhatatlanul járhált mindenfelé az ásá.sok nyomában « vizsgálhatta az újonnan lefejtett me­redek falakat, közben összeszédeget- ve minden legapróbb kövületet, ami napvilágra került. Valamit sejtett és kutatásai teljes ' bizonyossággá tették sejtéseit. Fa- ; ját szavaival így .fogalmazta meg • eredményeit: ,.A kövületeket már j régóta tanulmányozzák, mint furcsa jelenségeket, nagy szorgalommal gyűjtögették őket é<s megőrizték, ' mint csodát mutogatva, de senkisem | látta meg azt a csodálatos rendszert és szabályszerűséget, mellyel a termé­szet a kövületeket rendezte s arnely- nok alapján minden egyes kövület­csoport bizonyos rétegűt határo* meg.. zette! mosakodtak meg derékig és teleilták magú kát jó hidegvízzel. Vorosilov odahozott egy létrát nekitámaszlotta az egyemeletes állomásépület falá nak és felmászott a tetőre, hogy onnan egy kissi jobban szemügyre vegye a terepet távcsövével Szlálin lent maradt. Alig mászott fel Vorosilov, alig emelte szemé hez távcsövét —• mintha borsót zúdítottak volna, j pléhetőre... — Azonnal le! Azonnali — kiáltotta Sztálin Lövések durranlak. A golyók az állomásépii lel gerendafalóba fúródtak. Vorosilov leugrott \ i tetőről. Mégis volt annyi ideje, hogy megnézze honnan lőnek. Körülbelül egv verszlnyire innen egy kurgán mögül lövöldöztek. Amikor odébbmen lek egy fedezék inogó, azt mondotta: — Bocsásson meg Joszif Visszarionovics, iga zán ... (Arca egészen clsápadt, zavarában. Sztálir elnevclle magát: „Megesik az ilyesmi...“) Itt mej lehelne várni a páncélvonafot, de állót félek, hogy a kozákoknak még eszükbe jut és lovassággal ro hámoznák meg bennünket... Jobb, ha vissza­megyünk ... —• Na menjünk. Vorosilov levette válláról a karabélyát. Meg­kerüllek az állomást és elindultak visszafelé kissi oldalt a töltéstől. Puskagolyóval ugyan nehéz voll i!t utolérni őkel,.de mégis: nem egv golyó fütyüli el a fejűk felett. Sztálin most is ugyanolyan nyu­godtan mendegélt tovább cs a lába szárát csap kodla a pálcával. Vorosilov izgalollan tekintgeteli hol Sztálinra, hol pedig a távoli kurgán felé. Egy­szerre csak olt, a dombhát felett sárgás füst go- molygoit a magasba, egy lövedék süvített el fe­lettük és ágyűdörgés reszkettelle meg a levegőt. — Hülyék! — kiáltotta Vorosilov. — Ágyúval lőnek magános célpontokra. A hülyék... Továbbhaladtak, nyugodtan, anélkül, hogy meggyorsították volna lépteiket. Egy pillanat múlva valóságos földtölcsért lökött a levegőbe egy becsapódó gránát. Még messze volt a hajtás, ahol az innen még nem látható páncélvonat állt. A kö­vetkező gránát előttük robbant fel. — Alihoz képest, hogy- kozákok, nem is olyan •osszuT lőnek — jegyezte meg--Vorosilov. Végre aztán megszólalt a hajtásból a páncél- i’onai nehézágyúja is. Olyan félelmetesen bömböli, íogv a kurgán mögötti kozákok ágyúja csak vak- íflnlott még egyet és elhallgatott. A hnjlás gerin- •én folderftök vágtattak, rajvonalban száguldói­nk a kurgán felé. Sztálin megállt, tenyerével eltakarta a szék­ül az égő gyuiaszálal és pipára gyújtott...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom