Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-13 / 264. szám
NAPLÓ 4 tMs Noiaoa 0 HÜlPOUhSKÁBÁN Egész héten át, gyűrűztek annak a hatalmas beszédnek a hullámai, amelyet Malenkov elvtárs, a Bolsevik Part központi vezetőségének tagja mondott a Nagy Októberi Forradalom évfordulóján. A beszéd felmérte a Szovjetunió és az általa vezetett, minden országra kiterjedő hatalmas békemozgalom erejét. „Olyun korszakban élünk, midőn napról-napra fokozódik a 'néptömegek haladása a demokrácia és a szocializmus felé, midőn a béke és a demokrácia tábora az egész nemzetközi helyzet hatalmas tényezőjévé vált... A béke népeinek hatalmas mozgalma tanúsítja, hogy a népek ereje képes megfékezni az agresszorokat.“ Malenkov elvtársnak azok a szarai, hogy a Szovjetunió békés versenyre törekszik a kapitalista országokkal, nagy megnyugvást és örömet keltettek a "nyugati államok háborús propagandával elárasztott dolgozói között, míg az a fejtegetés, hogy „ha az imperialisták harmadik világháborút robbantanak ki, az nem egyes kapitalista államok, hanem az egész világkapitalizmus sírja lesz“ — félelemmel töltötte rl a halál-gyárosokat, A bérke a kapitalizmus számára végzetes, a háború viszont teljesen megsemmisítené — írta a beszéd méltatása so«rán a LTlumamité. — Érthető, ha eme ellentmondás következtében a kapitalista világ vezetői körében fejveSztettsca lesz úrrá. Reménytelenség, erőszak, kapkodás, az jellemzi az imperialisták politikáját, rendíthetetlen nyugalom, céltudatos, békés építőmunka — ez a Szovjetunió és az őt követő népek százmillióinak élete. A béke fegyveres erőinek megszilárdítása A béke erőinek megszilárdításához járult hozzá a Szovjetunió és Lengyelország közötti rendkívüli megállapodás. Biemt elvtárs, longyel köztársasági elnök kérésére a Szovjetunió kormánya Lengyelország rendelkezésére bocsátotta a lengyel aedrmazású Rokosowszki mar sálit, akit Bierut elvtárs nemzetvédelmi miniszterré nevezett ki. A lengyel hadsereget rendkívül erős kötelékek fűzik Rokosowszki mar- sallhoz, mert a hitleri megszállástól Lengyel- ország jó részét az ő vezetésével szabadították fel. Első napiparancsában az új nemzetvédelmi miniszter így fordult katonáihoz: „Mint lengyel, büszke vagyok arra a jelentős hozzájárulásra, (melyet a lengyel hadsereg a Szovjet Hadsereg oldalán tett a fasizmus kiirtása és a nemzetek felszabadítása érdekében. A haza szabadságáért vívott győzelmes csatákban tnegedzöd- vé veszem ma át. a lengyel hadsereg parancsnoki tisztét., eltelve a testvéri ragaszkodás és tisztelet érzésével a Szovjet Hadsereg iránt és őrt állva « testvéri népköztársaságok hadseregeivel a békéért, demokráciáért és szocializmusért.“ Rokosowszki marsai! lengyel nem- lötvédelmi miniszterré való kineve- aése a szocialista, népi domokratikus tábor hatalmas katonai erejének megszilárdítását jelenti. ^Bármilyen áron is l szocializmushoz“ Páriában tízezrek előtt ünnepelte fratoeja testvérpártunk a Szocialista Forradalom évfordulóját. A nagygyűlés jelentőségét növelte, hogy azon Thorez elvtárs meghatározta a francia munkásosztály új feladatait. Azét a munkásosztályét, amely elkeseredett dühvei, fokozott elszántsággal fordul szembe a számára nélkülözést és megalázást hozó amerikai poétikával. A harc a gazdasági fronton összefonódik a francia munkások szabadságharcával, forradalmi törekvéseivel. Immár nem csak arról van szó, hogy a közel 23 százalékos frank- leértékelés, az árak emelkedése ellen tiltakozzanak, hogy ismétlődő sztrájkokkal több bért követeljenek, hanem másról is. Thorez elvtár3 ezt így fogalmazta meg: „A francia proletárok előtt egyre szükségesebbnek tűnik, hogy igen komolyan számba vegyék azokat az utakat, amelyek bármilyen áron is, de a rzoCíaf Irmus hoz vezetnek. Innen ered a Naprj Októberi Szocialista forradalom jelentősége, ezért olyan fontos ennek a forradalomnak tanulságai minden proletár, minden kl-'ókmányott számára.” A közvetlen herei írtadat a> ú.1 kapitálist* BIERUT kormány elsöprése és demokratikus egység-kormány . kiharcolása, de az út tovább vezet: „bármilyen áron is a szocializmushoz.” A felszín alatt... Az amerikai, angol és francia külügyminiszterek néhány napon át vitáztak Párisban. Az értekezlet lényegileg abból állt, hogy Ache- eon amerikai külügyminiszter kiosztotta a parancsokat csatlósainak, akik azt duzzogva vagy tiltakozva elfogadták. Az ellentéteket úgy ahogy • elsimítgathatták, de a felszín alatt továbbra is ott vannak. Különösen az amerikaiak által gyarmatként kezelt Nyugatnémetország problémája okozott sok vitát, amely a kerékasztalnál távolról sem zárult le. Különösen Franciaországban váltott ki nagy visszatetszést és újabb tiltakozó hullámot a nyugatnémet bábállam felvétele az úgynevezett „európai tanácsba’'. Még a jobboldali Liberation is felháborodottan kiált fel: „Hát elvesztettük a fejünket? Felfegyverezzük az ora- douri gyilkosokat?” Igen, az amerikai nagytőke háborús tervei érdekében azzal a nyugat-német nagyACHESON tőkével paktái, amely II. Vilmos és Hitler hódító terveit, vadállati erőszakát élesztgette. A párisi tanácskozásokra hatalmas árnyként borult a Szovjetunió és a béketábor növekvő ereje és az imperialisták között dúló mind élesebb, szenvedélyesebb ellentét. Belső nehézségeikre fényt vet az a szavazás is, amely az olasz gyarmatok ügyében zajlott le. A Szovjetunió képviselője — híven a mar- xizmus-leninizmus elveihez — azonnali, teljes függetlenséget követelt az embertelen kizsákmányolásba süllyesztett, nemzeti elnyomás jármában tartott gyarmati dolgozóknak. A szavazás megbontotta az annyi kérdésben katonai fegyelmet tartó szavazógépezetet. Az imperializmus egyik döntő belső ellentmondása: az anyaország és a gyarmatok közötti ellentét nagyszerű példája volt az, amikor Egyiptom, Szíria, Irán, Pakisztán, Kuba és a többi gyarmati vagy függő ország küldöttei — akik pedig népük árulói közé tartoznak! — ellene szavaztak gazdáiknak, a gyarmattartó országoknak és együtt szavaztak a Szovjetunióval. Ez csak egy kis epizód a nagy események sodrában, de kcsiségében is mutatja az Amerika Hangján annyiszor világgá kürtőit „egység" nevetséges, nyilvánvaló hazugságát. Jugoszlávia rendőrállam — írja a New Statesman a katasztrofális ipari tervet bírálva Londoni jelentés szerint M. Worth Ef*y amerikai vasöntő levele A „Trttd* szerkeszt őségébe Moszkvába levél érkezőit bért W. Ka test 61, aki az USA Indlána államának Gsyrio városában VBsöntőimmkás. , 1 ,JCedves Uram! Vasipari munkás vagyok, az indiávabeH Gayrie városba*■ lakom és dolgozom. Munkanapjaim számát a jövő héttől kezdve öt napra csökkentik, mert munkáltatóim, mint mondják, nem kapnak elég megrendelést. Ez a világ ,leggazdagabb” országában történik, abban az or- ságban, ahol a kormány vezetői szinte naponként azt verklizik a sajtóban és a rádióban, hogy a Marshall-terv és az Atlanti Szerződés több munkát jelent majd az amerikai munkásoknak. Néha, a Szovjetunió ellen irányuló propagandaözön közepette, eljutnak hozzánk olyan hírek is, amelyek az önök országának hatalmas építkezési és iparfejlesztési terveiről számolnak be. Ez gondolkodóba ejtett engem és néhány munkástársamat. Ha az önök országa ilyen hatalmas terveket dolgoz ki, ebből az következik, hogy önöknek sok acélra és acélgyártmányra van szükségük. Nálunk vannak ugyan hatalmas acélöntő gyárak, de nagyrészük nincs üzemben. Arra gondoltunk, ha Önök és a mi országunk között barátságos kereskedelmi kapcsolatok lennének, bizonyára minden gyárunk állandóan dolgozhatna. Önök nagyon jól megvannak nélkülünk. Mi nem mondhatjuk el ezt magunkról. Ha szállíthatnánk önöknek acélárukat, minden tonna acél egy óra munkaidőt jelentene egy amerikai acélipari munkás számára és biztosítaná, hogy megélhetést nyújtson családjának. Bízom benne, hogy a kérdéseknek ilyen felvetése é* megvitatása szétoszlathatja azt a mesterségesen terjesztett sötétséget, amely akadályozza a tartós béke megvalósítását. Őszinte tisztelettel: Robert W. Kates" KÉT VILÁG: ÉSZAK- ÉSDÉL-KOREA a New Statesman Jugoszláviáról közölt cikkében többek között ezt írja: A jugoszláv vezetők nem akarják beismerni, hogy ötéves tervük nagyon messzemenő felülvizsgálatra szorul. A jugoszláv ter-vele túlméretezettek, számításaik katasztrofálisan tévesek. Ezt súlyosbítják a közlekedési nehézségek, a gépek és alkatrészek, valamint a külföldi devizák hiánya. Jugoszlávia rendőrállam — .jelenti ki a továbbiakban Wcrth és ha nem volna az, akkor azt kellene mondani“: Isten irgalmazz Tito- éknak. Jugoszláviában a nép nagy- része börtönben vagy munkatáborokban sinvlődik. A hősies győzelem, amelyet a Szovjet Hadsereg a japán imperialisták felett aratott, meghozta a szabadságot a koreai népnek. Harminchat évi gyarmati elnyomás után megnyíltak előtte a szabad állami fejlődé« nagyszerű távlatai. Korea északi és déli lakosainak sorsa azonban különbözőképpen alakult. Észak- Koreában az igazi szabadság és demokrácia uralma kezdődött meg. Dél-Korea — amelyet az amerikai hadsereg szállt meg — amerikai gyarmattá vált. Eszak-Koreában a felszabadulás után , földreformot ha jtottak végre. Három év alatt a vetésiem letet 40í> ezer holddal megnövelték, 100 ezer új parasztházat építettek, a községeket villamosították. Az ipar- államoAZ AMERIKAI MENEDÉKHELYEN sítása. során a nép kezébe ment át a legfontosabb iparágak 90 százaléka. A munkásosztály nemcsak 'helyreállította a japán betolakodók pusztításait, hanoin nagy számban épített új gyárakat, üzemeket, helyezett üzembe bányákat. Az ipar teljesítménye a felszabadulást követően az első évben 154 százalékkal, a kővetkező évben további 139 százalékkal növekedett. Óriási eredményeket, értok el a közművelődésben. A japán uralom alatt a lakosság 70—80 százaléka analfabéta volt. A felszabadulás óta két millió ember számolt le az (nistud.it lati súg átkával A demokratikus reformok Észák- Korcában megteremtették a lehetőséget a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelkedésére. Megalakultak a szakszervezetek, amelyek taglétszáma már több mint. félmillióra növekedett. A munkatőrvóny biztosítja a nyolcórás munkanapot, egyforma munkáért egyforma bért * nőknek és az ifjúságnak, évi 2—4 heti fizetett szabadságot, kőtelező társadalombiztosítást, a leendő anyák szabadságát, üdültetést, munkásvédelmi intézkedéseket, ingyenes gyógykezeltetést és más szociális juttatásokat. „Oly kevés a helyünk és most méjtfobban össze keU húznunk magunkat. Mir Csang-Kai- Seknek Is helyet kell szorítana nk.. .** Mi a helyzet ugyanekkor Dél- Koreában? Az ipar itt még ma is rombadőlt állapotban van. Az amerikaiak kirabolják Dél-Korcát, elviszik a nyersanyagot, a fontos iparvállalatokat japánbarát elemeknek, üzéreknek adják át. Állandóan fokozódik az amerikai silány élelmicik- kek és ipari áruk bevitele az országba, amellyel kimélyitik a helyi' ipar válságát, növelik a munkanélkü'isé- geL A falvak dolgozóinak sorsa sem jobb, a feudális viszonyok érintetlenül maradtak. Fokozódik a terror is Dél-Koreá- ban. Az amerikai hatóságok feloszlatták a népi hatalom szerveit, betiltották a demokratikus politikai pártokat, beszüntették a haladó sajtót, bebörtönözték a koreai nép legjobbjait Ma ugyanaz az állatni apparátus működik — kiegészítve újabb fasiszta elemekkel — amely,» japánok alatt is tevékenykedett Világos, hogy ilyen körülmények között Dél-Korea dolgozói » jobbágy- sorban élő' kulik szomorú életmódjában tengődnek, 15 órás munkanapon a régi alacsony munkabérek egyötödének megfelelő, éhmihaláshn* is kevés, silány fizetés mellett A munkanélküliek száma több mint 2 millió. Terror, éhség, nyomor ez a délkoreai munkások osztályrésze, A parasztság a földesurak és kulákok jármát nyögi. Dél-Korea dolgozói hősies küzdelmet folytatnak ólet jogai bért. A legutóbbi két év aljttt közel kéter.et sztrájkot kezdeményeztek. Hiába főt a sztrájkoló, harcoló munkásosztály ra a bábkormány szolgálatában áll/ fegyveres bánd», semmilyen term* és kínzás nem olthatja ki a dolgozói szivéből országuk szabadságáért, demokráciáért ' és függetlenségért lángoló hitüket, amely állandóan kozza elszántságukat. A délköre* munkásosztály mind nagyobb éröv* és eredménnyel küzd a* egyvég* demokratikus Koreáért.
