Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-12 / 263. szám

1949 NOVEMBER 12 NAPLÓ 5 A KOMMUNISTÁK pontosan f>etartják ígéretüket Sztálin efvtárs születésnapjára vállalt, felajánlását becsülettel teljesíti a Szilágyi- és Dömötor-brigád A pécsi Bőrgyár meszes műhelyé­ben november 2-án röpgyűlést tar­tottak a műhely dolgozói, ahol Sztá­lin elvtárs születésnapjára munka- felajánlásokat tettek. — A mi brigádunk dolgozói mun­kafelajánlásokkal kívánják kinyilvá­nítani Sztálin elvtárs iránti szerete- füket. és hálájukat. A brigád vállal­ja. hogy a termelését ló százalékkal felemeli, — ezeket mondotta id. Szi­lágyi József, a meszes-talpas brigád vezetője. * Brunner elvtárs, a párttitkár el­hárítja magától a felvilágosítást, mikor a meszes műhely felajánlásá­nak teljesítéséről érdeklődöm. — Menjen ki az elvtárs, beszéljen a brigádtagokkal. Tudják azok, mit kell teljesíteni az előirányzat szerint és mit teljesítettek azóta, hogy fel­ajánlásukat megtették. A röpgyűlés óta elmúlott kilenc nap. Vájjon teljesítik-e felajánlásai­kat a dolgozók? Kíváncsian indí­tónk útnak a meszes műhely felé. * A hatalmas műhely elején dolgo­zik a Szilágyi-brigád. A brigádveze­tő a csoport közepén éppen az egyik bőrt rakja a teknöalaku „asztalra“, iogri éles késével levágja róla a felesleges zsír- és húsmaradványokat. Oyors mozdulatai mintha azt hirdet­nék messzire: nem „alszanak" a bri­gádtagok! — A termeléssel hogy állunk és a felajánlással? — ismétli kérdésünket a brigádvezető. — Várjon elvtárs egy kicsit, ezt a bőrt lefaragom és elmondok mindent, amit tudni akar. # A hatalmas transzmissziók nagy zajt csapva forognak, hajtják az áztató hordókat, meg a „husoló“ gé­pet, ami szüntelenül ontja magából a végig hengerelt bőrdarabokat. Két munkás, aki a gép mellett dolgozik, alig győzi a brigád-tagokat, mert szinte sorba állnak a bőrökért. — Ez nem volt így mindig — kezdi a beszélgetést Szilágyi elv­társ. — Még ezelőtt három hete is felgyülemlett a gépből kikerült bőr, most pedig majdnem várni kell rá. — A termelés felemelkedett a fel­ajánlás óta, — mondja büszkén — mert megtartjuk ígéretünket! A válaszok csak úgy csattannak a kérdésekre. Szilágyi elvtársnak nines szüksége a brigádnaplóra, de a bri­gád tagjainak sem: fejből mondják az előirányzatot, a teljesítményt és azt, hogy mit értele el az utóbbi ki­lenc nap alatt, mióta felajánlásukat megtették. — Egy embernek egy óra ala.tt 48 kiló bőrt kell lefaragnia az elő­irányzat szerint. De ezen felül vo1- tunk már, mert normánkat 170 szá­zalékra teljesítettük a felajánlás előtt A felajánlás óta még jobb az eredményünk! A termelés valójában emelkedett. Nemcsak ígéretüket váltották be, hanem azt túl is teljesítették, — Az előirányzattal szemben heti teljesítményünk a kiértékelés alap­ján 1 órára 96 kiló. Tegnap 139 mázsa bőrt faragtunk le az elmúlt hetek 80 mázsájával szemben — mondja id, Szilágyi elvtárs. — Ilyen teljesítményünk nem volt soha — teszi hozzá Csete János — pedig én 26 éve dolgozol: ebben a műhelyben. Szavaikat alátámasztja a napi teljesítménynek pontos, ellenőrizhető kimutatása a brigádnaplóban. Dömötör István elvtárs, a talpas áztató brigád vezetője a röpgyfílé- sen 10 százalékos munkafelajinlást tett ök is, mint a Szilágyi-brigád, ígéretüket beváltották. A naponta előirányzott 100 mázsa bőr helyett 120 mázsa bőrt áztatnak be és az elmúlt héten már 670 mázsát, az az előtti 600 mázsás teljesítménnyel szemben. A két. brigád nemcsak ígérettel, hanem teljesítménnyel is bizonyítja szeretetét Sztálin elvtárs iránt. Kom­munista becsülettel teljesít ették a felajánlást. Tudják, hogy a kommu­nistákat az igeretek pontos be­tartása jellemzi. Ab. attSeitk trihätt uéqví munkáiét­LUK.JANOV ELVTÁRS X Mérvtől jfépáflomái igazgatóhe­lyettese már kora röggel munkában van. Sok a dolga, ki kell használnia minden percet Minden felmerülő kér­dést személyesen hell megbeszélnie m traktorvezetők el, kolhozmunkásokkal, agitátorokkal, kolhozvezetőkkel. Luk- janov igazgató tervszerű munkát vé­gez, Előző este elkészíti útitervét, pontosan tudja milyen idlötájban kivel kell találkoznia, kivel fog má-snap beszélni. Lukjanov elhatározta, hogy megláto­gatja a „Párisi Kommün“-kolhozt, Tudomására jutott, hogy a Titkov- brigád éjszakai műszaka nem végezte eí az előirt normát. A kolhoz techni­kusai és gazdászai sokat törték a fe­jüket, miként javíthatnák meg az éj­szakai brigád munkáját. Sikertelenül kísérletezlek. Lukjanov összehívta a traktoristá­kat. A beszélgetés során megállapítot­ta, hogy az éjszakai brigádban java­részt kezdő traktoristák dolgoznak. Azonnal határozott. Néhány idősebb, sokat tapasztalt nappali traktoristát osztott be az éjszakások közé. A hely­zet nyomban megváltozott. Az éjsza­kai csoport termelése lényegesen emelkedett. A „Vörös Hadsereg‘'-kolhozba is el­látogatott- Feltűnt neki, hogy Davi- dov traktorista csak 17—IS cm mé­és nehezen tudott időt szakítani arra, hogy közvetlenül érintkezzék a hozzá beosztott dolgozókkal. Eztdöben a brigádokban nem volt komoly nevelő munka, nem voltak komoly pártcso­portok, nem jelentek meg faliújság cikkek és bizony az agitátorok hang­ját is ritkán lehetett hallani. Amióta Lukjanov megállapította, hogy milyen veszélyeket rejt a poli­tikai munka elhanyagolása, azóta teL jesen megváltozott az élet. A gépállo­más politikai élete fellendült és a dolgozók a termelésben olyan eredmé­nyeket értek el, mint soha azelőtt. A verseny tömegmozgalommá vált. Sor­ra hívják ki egymást a traktoristák, a kombájnvezetők, a szerelőműhelyek dolgozói. Az eredményeket naponként falitáblán tüntetik fel a munka végeztével, A dolgozók egymásután keresik fel az eredményt feltüntető táblákat, hogy világos képet kapjanak a verseny ál­lásáról. Lukjanov munkája nyomán magasra szökött a versenykedv a kol­hozokban. Nem a gyilkos, a meggyilkolt a bűnös... Mans!ein háborús főbűnös perének felháborító tárgyalása Hamburgi jelentés szerint Mnnstein náci tábornagy háborús bfinperének tárgyalásán résztvevő lengyel hivata­los megfigyelő. Bemard Acht őrnagy, a védelem arcátlan és provokatív ma­gatartása elleni tiltakozásul csütörtö­kön kivonult a tárgyalóteremből. Bernard Acht őrnagy a következő nyilatkoizatot tette a Manstein ügyével foglalkozó angol törvényszék elnöke előtt: — Ezen a tárgyaláson a védelem vitathatatlanul bűncselekményeket di­csőit és a katonai fegyelemre hivat­kozva, igyekszik azokat mentegetni Az igazságügy történetében példa nél­kül áll az. hogy a védőügyvéd azt ál­lítsa: nem a gyilkos, hanem a meggyil­kolt a bűnös. A civilizált világ valamennyi elfoga­dott elviét kihívóan támadja meg a vé­delemnek az az érvelése, amely nem­csak törvényesíteni igyekszik a hadi­foglyokra vonatkozó nemzetközi egyez­mények bebizonyított megsértését, b*. nem még azt is állítja, hogy a német fogolytáborokban emberségesen bán­tak a hadifoglyokkal. Ezeknek a tá­bornokoknak nagyrésze lengyel terű­iden volt és a lengyel népnek pontos tudo­mása van a szovjet hadifoglyok kiirtásának kísérteties módsze­reiről. A tárgyalás körülményei és légkör* politikai tendenciákat fejez ki és azoknak a jótismert köröknek befo­lyását árulja el, amelyek igyekeznek a háborús bűnösöket és a náci mód­szereket rehabilitálni, a náci bűnök­nek a törvényesség látszatát adni- Ez a tárgyalás a nácizmus reha­bilitálására és fefdicsőifésére irá- nyuL Ezzel az új háborúra uszítást szol­gálja. Végül ki'eíentette, elhagyja a tár­gyalótermet, tiltakozásul „ tárgyalá­son és a tárgyalás körül keltett lég­kör ellen. ,,Keményen kell velük bánniI“ Molnár Imre elrtárs helyesli a lefülelt pesti rémhírterjesztők elítélését Molnár Imre elvtárs sokat jár-kel az utcán. Méghozzá nyitott szemmel és füllel, ahogy ő maga is nyomaté­kosan megállapítja. — Érdekel minden, ami az utcán történik — mondja —, mert ott le­het megtudni a legérdekesebb dol­gokat. Hogy mik A lánc FIGYELEMl mves­Állami Áruházak, IVéphoIíok, Föld szövetkezetek, Kövületek. Kiskereskedők! Mindenfajta férfi-, női- és gyermek hócsismák és hócipők as nlnnn Cipőnagykereskedelmi Nemzeti Vállalatoknál szerezhetők be: Budapest, Ftíe-u. 22­Pécs, 36« lyen szánt. Davidov arra hivatkozott, hogy a kolhozelnök nem kifogásolta. Az igazgató azonnal hivatta Szivilav elnököt és megkérdezte, hogyan dol­goznak a traktorosok. Az elnök így válaszolt: „Kitünően, jobban már nem is lehetne!" Erre Lukjanov kivitte az elnököt a mezőre és ott helyben be­bizonyította, hogy traktoristák nem dolgoznak a szerződésben vállalt kö­telezettség szerint. A kolhoz látogatása során Lukjanov rájött arra, hogy brigádokion belül pártcsoportok alakítása lényegesen emeli a munkakedvet és a termelékenységet. Tapasztalatát hasz­nosította az ellenőrzése alá tartozó kolhozokban. Keresztülvitte, hogy a brigádokon belül pártcsoportok ala­kultak. A pártcsoportok kommunistái naponként értekezletet tartanak és határozatokat hoznak a felmerülő kér­désekben. Szinte naponként adnak ki „Harcos felhívást" tartalmazó röpla­pokat, de rendszeresítették az újság- olvasást és rövid időközönként új fali­újságot adnak ki. így telik el a politikai vezetőhe­lyettes egy munkanapja. Lukjanov mindig ezt a munkamódszert alkal­mazza. Politikai munkáját az emberek között Ma már ritka történetről írunk. Hangsúlyoz- végzi. Kezdetben nem voltak sikerei, (zuk: ma. már. Mert azelőtt mindennapos volt az ilyen, Irodai tevékenysége nagyon elfoglalta }vagy hasonló történet. Packáztak a háziurak a. lakóic­rkal és nem agyszer megkeserítették az életüket. f Pécsett a Timár-utca 6 és a Báthory-utca 4. számú Jházak tulajdonosai Amerikában élnek. Ez az ő bajuk. Viszont a lakók baja, hogy hátrahagyták n „mérnök urat’’ gondnoknak. Ez a mérnök úr öreg ember és ezért jobbról is, balról is, azt mondták, hogy ne Írjuk ki a nevét. Úgyis ráismernek. £ A mérnök úr ugyanis hat vármegye liftfelügyc- flője. Nem kell ezen csodálkozni. Ilyen is van. Lift- t felügyel és közben eljárt feje felett az idő. Ö azt hiszi, 0 hogy még mindig a harmadikon van és 1930-ban, köz­iben már rég a földszinten van és 1949-ben. Ilyenek a t masinák ... t A IslUelicst el« líi- kötekedő ember hírében Jd.//. Azt mondják, nincs olyan szakmai értekezlet, ahol Jné/ci ne lenne különvéleménye és rettentően szeret n í jogalkotásban turkálni. És még valami: a dolgozókat, Aa szegényebb embereket nem. szereti, a Másfél évvel ezelőtt vídvezctókszerelövel elvágatta f a bátkot y-utcai ház vízvezetékét és a csövet befor- f rasztatta f Másfél évig nem volt a házban víz és ötven méter 1 távolságról kellett odavinni a vizet. A gondnok úrnak nem volt oka a víz elzárására. mert a lakók fizették a lakbért, csak szerinte nagyon ■keveset fizettek. azok az érdekes dol- _____________gok? A múltkor pél­dául találkozott egy ismerős asz- szonnyal. Szörnyen sietett. — Hova olyan sietve? - — kérdezte tőle. — Megyek bevásárolni — vála­szolt az asszony. — Hát nem szalad el az a bolt! — csodálkozott Molnár elvtárs. — De sietni kell — így az asz- szony —, mert a férjem két százast is hozott a fizetésében, azt most gyorsan el kell vásárolni, mert le­bélyegzik. — Tudja — hajolt közelebb bizal­masan —, ezeken a régi százasokon még a régi címer van és ezentúl csak az lesz érvényes, amelyiken már az új magyar címer lesz. Molnár elvtárs igyekezett meg­magyarázni, hogy ez valami sze- menszedett ostobaság, nálunk nem úgy van, mint Angliában, a mi fo­rintunkat nem fogjuk leértékelni. De az asszonynak beszélhetett. — Na ezt jól elbolondították! — nézett utána és csak mikor már messze járt, jutott eszébe, hogy meg kellett volna kérdezni: kitől hallotta ezt a dajkamesét. — Utánamegyek — gondolta, de aztán letett a tervről. Ha megkér­dezi, az aszony mond egy másik ne­vet,: az ismét egy másikat és így menne szinte a végtelenségig. valóban hosszú, de a ______ végén feltétlenül . ott va n az ellenség. És azért nyűit ez a lánc ilyen hosszúra, ■ mert amikor még rövid volt, amikor könnyen nyomára lehetett volna jutni a tu­datos rémhírterjesztőnek, akkor még nem jutott az első hiszékenyek eszé­be, hogy „Amerika Hangja” ostoba hazugságainak a terjesztői a dolgo­zók ellenségei. Olyanok, akiknek a múltban, az általuk sóhajtva emle­getett „békeidőben” módjuk volt a dolgozók nyakán élősködni, kizsák­mányolásból meggazdagodni, gond­talan here-életet folytatni. Most azt sírják vissza, azért a régi „boldog életükért” imádkoznak az „Amerika Hangja” prédikálása mellett. Molnár elvtárs ezt így végiggon­dolta és azóta még éberebben figyel az utcán, mert norma- és bérfelelős az élelmezési munkásoknál és ez sok mászkálással jár. — Ha látok valami kisebb csopor­tosulást, mindjárt odamegyek — me­séli — egyrészt azért, mert amúgy is kíváncsi vagyok, másrészt szere­tem tudni, hogy honnan erednek a kósza hírek. Mert nemcsak a pénz­leértékelés körül volt ilyesmi. I felesége is azzal fo- EsylK nap | gadta oHhorii hogy jövőre nem lehet disznót tartani senkinek és az idei disznókat is csak a vágóhídon szabad levágni és a disznó minden kilója után adót kell fizetni. Persze megmagyarázta neki a valóságot, nem azért élelme­zési munkás, hogy ne tudja. — Ezek az ostoba rémhírek — mondja —, zavart keltenek, arra valók, hogy megingassák a hiszé­kenyek bizalmát a mi államunkban. Nagyon helyes dolog, hogy azt a há­rom budapesti rémhírterjesztőt jó pár évi börtönre ítélték, de ez ke­vés. Mind le kellene fülelni. Ezek a lefülelt volt földbirtokosnék, ess- presszótulajdonosnők. ezek is az im­perialisták bérencei, akárcsak Rajkék voltak. Hogy ezek most fegyver he­lyett holmi pénzleértékeléssel, meg disznótartási tilalommal és vágási adóval hadakoznak, az nem nagy különbség. Keményen kell velük bánni, mint azokkal! Molnár elvtársnak igaza van. SJ 51 A HÁZ IRÉHie fő fő Jellemző rá, hogy nem a vízművekkel záratta «I a vizet, hanem felásatta a vezetéket és úgy vágta el. Ugyanígy csinálta ezt a Timár-utcal háznál is, azzal a különbséggel, hogy a saját részére biztosította a vezetéket, mert ő is a házban lakik. „A ház réme” — ezen a néven ismerték a liftfel­ügyelő urat a Timár-utcában. Szokása volt „vélet­lenül” könyökkel nekimenni a lakók ajtajának és „szórakozásból” ráköpdösött a kilincsekre. Mikwr a rendőri büntetőbíróhoz került, egy da­rabig még ezt az úri hangot ütötte meg: lehülyéztc a beidézett tanukat és a maga elé rakott paksamétából 1876-ban kiadott törvényekből idézett. A szó szoros értelmében egy bőröndben hozta magával az ilyen jogi irományokat. Többszörös rendreutasításra lecsendesedett. De meg is mondta a bíró neki. ■— Nézze, maga már közel hetven éves, közel áll a sírhoz, miért talál örömöt nbban. ha más emberek életét megkeseríti. A gondnok úr mindent tagadott, de feltűnő szol­gálatkészséggel vállalkozott arra, hogy három napon belül mindent megcsináltat, minden kárt megtérít. A rendőri büntetőbíró úgy határozott, hogy az ítéletet is három nap múltán hozza meg: attól függően, hogy a liftfel ügyelő betartotta-e a szavát. A városháza harmadik emeletén három nap múlva hoznak ítéletet, de a társadalom az ilyen urak felett és világuk felett már ítélkezett. (Szántó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom