Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-10 / 261. szám

DUNÁNTÚLI F APLO A falvak dolgozóinak lelkes felajánlásai Sztálin elvtárs születésnapjára Kisújbánya befejezte a mélyszántást Vigyük diadalra a Dunántúli Napló terjesziési kampányátl VI. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1949 NOVEMBER 10 SZÍNHÁZUNK ÜGYE (R- L) „Országunkban a színház Hz élenjáró szovjet ideológia, kul­túra és erkölcs fészke. Nevelő sze­repe minenekelőtt abban átl, hogy a szovjet emberek hősiességének megnyilvánulását ábrázolja a kom­munizmusért vívott harcban, ezer. keresztül fejleszti és ápolja a szovjet hazafisúg életetadó érzését, nemesen büszkévé teszi a szovjet embereket nagy hazájukra" — irta a közelmúltban a Pravda. A Szovjetunióban a színháznak első­rendű nevelő feladata van, amit az igényes szovjet dolgozók meg is követelnek a drámaíróktól és a színpad mestereitől. Igazságos bí­rálattal támogatják a színművészet munkásait és azáltal, hogy mind nagyobb követelményekkel lépnek fel velük szemben, fejlesztik a szovjet színművészet erkölcsi és művészi színvonalát Különös gonddal és szeretettel vigyáz a szovjet színház szakadat­lan fejlődésére, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a szovjet kormány és maga Sztálin elvlárs is. Egy-egy régi színház fennállásának évfordulója — mint legutóbb a Moszkvai Kis Szín­házé — az egész szovjet nép kul­túrájának ünnepét jelenti, az élen­járó drámaírókat és színművésze­det megbecsüléssel veszik körül és a legmagasabb kitüntetéssel, a ?vztálin-díjjal jutalmazzák. A Bol. «S'vik Párt Központi Bizottsága ha­tározataiban bírálat tárgyává tette a színházak műsorpolitikáját és kötelezte a helyi pártszervezete­ken'., hogy behatóan foglalkozzanak a .színházak művészi munkásságá­val^ nyújtsanak azoknak állandó segítséget nagy feladatuk teljesí tés-öben. \ A Párt irányításával a szovjet színművészet munkásai be is töltik magasrendü hivatásukat. A szov jet dolgozók az új művészet, a szocialista realizmus lelkes támo­gatói és élvezői. Köztudomású, ogy színházaikban hetekkel előbb is neáhéz jegyhez jutni, mert a szervezett bérletezők nap, mint nap csaknem maradéktalanul meg­töltik a nézőtereket A Szovjet­unióban diadalmasan lezajlott az a nagy kultúrforradalom, amit a békés építő munka kezdetekor, az imperialista betolakodók kiverése után Lenin elvtárs olyan szenve­délyesein követelt „Míg ezelőtt a súlypontot a politikai harcra, a forradalomra, a hatalom meghódl- tására, etb. helyeztük és azokra is kellett helyeznünk, most a helyzet annyira megváltozott, hogy a súly­pontot a békés szervező, „kulturá­lis" munkára kell áthelyeznünk. Hajlandó volnék azt mondani, hogy a súlypont számunkra a kul túra terjesztésére helyeződik át — ha nem kellene számolnunk a nem xetközi viszonyokkal és nem vol­nánk kötelesek a pozíciókért nem­zetközi méretekben harcolni. De ha ettől eltekintünk és csak a belső gazdasági viszonyokat vesszük fi­gyelembe, úgy a munka súlypontja nálunk csakugyan a kultúra ter­jesztésén van" — írta 1923 január­jában. És nemcsak általában a dolgozókat serkentette magasabb kulturális színvonal elérésére, de különös súllyal sarkalta külön a kommunistákat is. 1922 márciusá­ban a Bolsevik Párt XI. Kongresz- tzusán tartott beszámolójában így vetette fel a kérdést: „Mi az hát, ami elégtelen? Világos, hogy mi az, ami nem elégséges; annak a kommunista rétegnek, amely kor­mányoz, nincs elegendő kultúrája." Ezt az elmaradottságot hosszú évek felvilágosító, szervező mun­kájával már regen behozták n szovjet dolgozók és nagyszerű nemzeti hagyományaikat új virág­zásnak indítva, megteremtetitek a világ élenjáró, minden nép sza­rnám példamutató szocialista kul­túrát. Nekünk is sok a bepótolni- valónk. A Horthy-fasúzmus egy­részt a kizsákmányoló társada­lom ellenséges, rothadt, művészi­eden és hazafíatlan kultúrájának egyik napról a másikra el nem múló nyomait hagyta hátra, más­részt a kulturális örömöktől gon­dosan elzárt dolgozók millióit, akik előtt csak most nyíltak meg a könyvkereskedések, koncert­termek és színházak kapui. Mond­juk meg őszintén, hogy a nagy lehetőséggel még nem éltek kellő mértékben a dolgozók és párttag­jaink sem. A kapuk szélesre ki­tárultak, de csak szórványosan lépegetünk át rajtuk. Erre példa Pécsi Nemzeti Színházunk hely­zete is. Pécsett az idén állami színház működik. Ez már magábanvéve is biztosíték arra, hogy ott a nép demokrácia elveinek megfelelő müsorpolitika valósul meg, még­hozzá az eddiginél különb művé­szi színvonalon. Valóban ez a helyzet A színművészet alkotó munkájának alapja, a műsor, lé­nyegileg jól összeállított, komoly nevelő hatású. A művészi teljesít mény magasabbrendű, mint tavaly vagy eddig bármikor volt. Az első színrehozott mű, Móricz Zsigmond nagyszerű alkotása, az „Úri muri" bizonyíték arra, hogy színművé­szeink alapjában véve megértet­ték feladatukat, amely röviden annyi, mint az író gondolatait, el­képzeléseit hűségesen visszaadni. Ha néhol, néhány szereplő részé­ről még történik is bizonyos el­ferdítés, ez az egész teljesítmény értékét nem rombolja le. Annak ellenére, hogy állami színházunk nevelő, színvonalas munkát végez, megnemértést ta­pasztalunk irányában. És éppen azoktól, akiknek az állam a szín­házat szánta: a dolgozók, munká­sok és értelmiségiek részéről. Még nem vették valamennyien tudo­másul, hogy a színház is a miénk, értünk van, hogy fejlesszen, mű­veljen bennünket. Pártunk pécsi végrehajtó bizott­sága a napokban vizsgálat alá vette a színház ügyét és megállapí­totta a mulasztásnál a Párt fele­lősségét is. Üzemi pártszerveze­teink közül csak néhány jár elől követendő jó példával, így a Mestrits-garázs és a Sopiana-gép- gyár dolgozói. A jóknál lényege­sen több példát lehetne felhozni arra, hogy mennyire mellékes fel­adatnak kezelték kulturális fejlő­désünket s azon belül a színház ügyét üzemi pártszervezeteink, így a Fém- és Lakatosárugyárban vagy a Sörgyárban és még jóné- hány más üzemben egyetlen egy bérletet sem váltottak és olyan nagy üzemben, mint a Bőrgyár, csak 22, a Dohánygyárban 16-ot, a Zsolnay-gyárban 25-öt, a Nép­bolt vállalatokban összegen 14-et. Ezekből a számokból visszatükrö­ződik, hogy bérletszerző népneve­lőink sem vették elég komolyan feladatukat, jónéhányan közülük még meg sem kísérelték a <-zer- vezőmunkát. Most előttünk áll a feladat, hogy elsősorban pártszervezeteink­ben vessük fel a dolgozók kultu­rális fejlesztésének rendkívüli szükségességét és az állami szín­ház jelentőségét. A kommunisták­nak kell itt is a jó példát mutat- r.iok, a kommunistáknak, akiknek nemcsak jólképzctt harcosoknak, a marxizmus-leninízmus ismerői­nek kell lenniük, hanem széleslátó­körű, müveit embereknek is. Meg kell javítanunk bérletszcrző nép­nevelőmunkánkat és ennek során fel kell világosítanunk a dolgozók széles rétegeit arról, hogy a kul­túra immár nem ünnepi, vasárnapi esemény számukra, hanem elenged­TÁVIRATOK SZTÁLINHOZ az Októberi Forradalom 32. évfordulóján A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 32. évfordulója napján Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt köz­ponti bizottságának elnöke, táviratot intézett Sztálinhoz, amelyben tolmá­csolja a Szovjetunió népeinek, a len­gyel munkásosztály és az egész len­gyel irép szívből jövő forró üdvözle­tét és további kimagasló sikereket kí­ván. amelyek egyúttal az egész haladó emebriség sikerei is. — A Nagy Októberi Szocialista For­radalom eszméinek — Lenin és Sztálin eszméinek — győzelmes előrenyomulását sem­miféle erő sem tudja megakadá­lyozni. Az angol-amerikai imperialisták pro­vokációi és fenyegetései és a trockista Tito-kükk gaztettei semmiféle ered ményt sem tudnak elém. A lengyei dolgozó tömegek feleletül a háborús gyújtogatok ármánykodására megerő­sítik és mcgszilárdflják testvéri kap­csolatukat a Szovjetunióval és a népi demokráciák országaival — és tanul­va Lenin és Stáiin élenjáró pétrjSnak tapasztalataiból — fokozzák éberségüket az ellenség törekvéseivel 6zemben. A lengyel nép mélyen meg van győ­ződve arról, hogy a haladás és a de­mokrácia erőj az ön vezetése alatt biztosítják az emberiség számára a tartós békét és a boldog jövendőt — mondja többek között a távirat. lVIao-Cc-Ttuig a kínai és szovjet nép űrök barátságáról Mao-Ce-Tung, a Kínai Népköztársa­ság központi népi kormányának el­nöke Sztálinhoz intézett táviratban to­vábbi sikereket kíván a Szovjetunió szocialista építése ügyének szüntelen növekedésében. — A legjobbakat kívánom a világ Szovjetúnió-vczette béke és demokra­tikus táborának. Kívánom, hogy örökös legyen a barátság és együttműködés a kínai és a szov­jet nép közölt. V. Kolarov, a Bolgár Népköztársa­ság minisztertanácsa elnökének Sztá­linhoz intézett távirata megállapítja, hogy a bolgár nép sohase felejti el, hogy az Októberi Forradalom szülött­je, a hatalmas Szovjetunió szabadí­totta fel a német fasiszta iga alól, biz tosítotla számára a függetlenséget. Ma, amikor a nemzetközi reakció az angol-amerikai imperialistákkal az élen rágalmazó hamisításokkal gonoszul és becstelenül tör hazánkra, a bolgár nép maga mögül- érzi a baráti szovjet kormány, a test­véri szovjet nép, védelmzöje és barátja, a nagy Sztálin megingat­hatatlan támogatását és biztos léptekkel halad a szocia­lizmushoz vezető úton. Tanítónk és vezérünk, Gcorgij Dimitrov legnagyobb örökségként hagyta ránk: Mint a sze­melek fénye, úgy őrizzétek a Szovjet­unió iránti barátságot. A bolgár kor­mány és a bolgár nép a Kommunista Párt vezetése alatt mindig bű is ma­rad .ehhez, az örökséghez. A Német Demokratikus Köztársaság jókívánságai Grotcwold, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a követ kezű táviratot intézte Sztálinhoz: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulója alkalmából a legszivy- lyesőbb üdvözletét küldöm önnek és a Szovjctúnió kormányának a Német Demokratikus Köztársaság nevében. A Nagy Októberi Szocialista forradalom eredményeképpen, amely új utat nyi­tott meg az emberiség történetében, a Szovjetunió vezető helyet foglal el a haladó államok között és a béke s a népek közötti barátság reményteljes biztosítékává vált. A Szovjetunió népeinek az ön bölcs ve­zetése alatt elért sikerei erőt és re­ményt öntenek a világ minden béke­szerető népébe és köztük a német nép demokratikus erőibe is, amelyek rend­kívüli örömmel ünnepük a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfor­dulóját. Az olasz Kommunista Párt központi bizottsága nevében Paimiro Togliatti intézett táviratot Sztálinhoz. Az olasz kommunisták 'és dolgozók hálásak önnek és a szovjet népnek azért a felbecsülhetetlen támogalásért, ame­lyet a szovjet nép nyújtott az emberi- ségnek az új háború fenyegetéseitől való megszabadulásért folytatott harc­ban — írja a táviratban — Az olasz kommunisták és dolgo­zók tudják, hogy a Szovjetunió a béke, a szabadság és haladás legyőzhetetlen támasza az egész világon. Kim-Ir-Szen, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság minisztertanácsá­nak elnöke táviratában megállapítja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg a világ első szocialista államát, amely szilárd erkölcsi és politikai támasz* a gyar­mati és függő népeknek az imperialista járom ellen folytatott nemzeti felsza­badító harcukban. A koreai nép a Szovjetúnió hatal­mas é* önzetlen támogatására ,|á- maszkodva harcol hazája egysé­géért és függetlenségéért. Csejbnlszán marsall, a Mongol Nép- köztársaság miniszterelnökének táv­irata beszámol arról, hogy n mongol nép mérhetetlen örömmel és büszke­séggel halad a szovjet nép hatalma» győzelmei nyomán, amely önfeláldozó és hősies harcot folytat a kommupit- mus építéséért. A Magyarországon élő jugoszláv politikai emigránsok távirata A Magyarországon élő jugoszláv politikai emigránsok a Nagy Októ­beri Szocialista forradalom 32. évfor­dulója -alkalmából megtartott gyűlé­sükről a következő táviratot küldték Sztálin generalissr.imusznak: — Mi, Magyarországon tartózkodó jugoszláv politikai emigránsok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulója alkalmából lángoló üdvözletünket küldjük önnek, Sztálin elvfán. Önön keresztül a dicső Bolsevik Párt­nak és az egész szovjet népnek a se­gítségéért, amelyet a Bolsevik Párt és ön személyesen, Sztálin elvtárs, ne­künk, Jugoszlávia kommunistáinak, népeinek és munkásosztályának nyúj­tottak, rámutatva Tifo klikkjének árulá­sára és országunk felszabadítá­sának útjára. Felbecsülhetetlen értékű népünk har­cában, hogy Jugoszláviát újból vissza­vezeti a béke és a demokrácia tábo­rába. A megingathatatlan hit és sze­retet a Szovjetunió, a Bolsevik Pst* és Ön iránt személyesen, készségűnk, hogy harcolunk az imperialista ag- gresszió ellen, hazánk árulói elleni harcosok soraiba állított minket. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a béke és a haladás nagy front­jába tartozunk, amelynek élén ott áU Sztálin elvlárs. Mi, politikai emigránsok, mint népünk alkotó része, ígérjük, mindent meg­adunk, hogy segítsük népünk harcát a nacionalista, fasiszta Tito—Ranks- vies klikkje ellen, hogy országunkat minél előbb visszavezessük a népi de­mokráciák testvéri családjába, amely­nek élén a hatalmas Szovjetunió áll. * Hamburg dolgozói hatalmas tö­meggyűlésen emlékezteié meg az évfordulóról. A tömeggyűléscn kö­vetelték a szoros barátság kímélyf- lését a Szovjetunióval és a béke állandósítását. Oslóban ünnepélyes keretek kö­zött koszorúzták meg a szovjet hő­sök sírját. Semmisítsük meg az Atlanti Egyezményt, kössünk békeegyezményt a Szovjetunióval Az Amerikai Kommunista Párt nyilatkozata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Az Amerikai Kommunista Párt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulója alkalmából nyilatkozat ut tett közzé. A Szovjetunió — hang­zik a nyilatkozat — a békéért és a haladásért harcol. A Szovjetunió hatalmas szocialista állam, amelyben megsemmisítették a kapitalista kizsákmányolást és a nemzeti elnyomást. Az általános béke kulcsa a legnagyobb államok, a Szovjetunió és az Egyesült Allamcík népeinek barátsága és együttműködése — állapítja meg a párt országos bizottsága és rámutat arra, hogy a hideg­háború nem Moszkvában kezdődött. A hidegháborút a Wall Street képviselői indították cl és folytatják. Ezek az atomvillámháború könnyű győzelméről ábrándoznak. A szovjetunió következe les békcpolitikát folytat, mert szo­cialista állam, amelyet a munkásosztály irányít. A szocialista ország Jellegé­nél fogva határozottan ellenzi a támadást és a háborút. Felszólítva az amerikai népei a Wall Street háborús propagandájának el­utasítására áz Amerikai Kommunista Párt országos bizottsága befejezésül rámutatott nyilatkozatában, hogy a Szovjetunió megalapításának 32, év­fordulóját a békéért, a háborús bujlogatók terveinek meghiúsításáért foly­tatott harc fokozásának jegyében az egyesült népfront megalakításának és a szovjet—amerikai barátságért folytatott harcnak a jegyében kell meg­ünnepelni. Semmisítsük meg az Észak atlanti Egyezményt, kössünk béke­egyezményt a Szovjetunióval — fejeződik be a nyilatkozat. hetellen tartozéka dolgos hétköz­napjainknak. A hároméves tervet becsülettel teljesitő és az ötéves tervre lelkesen készülő munkás­osztály joga a művészi i-zórakozas és ezzel a joggal élnie kell! Csak a reakció érdeke a munkásosztály műveltségében még fellelhető sok hiányosság megőrzése és újabb je­lentős csapást mérünk rá, ha le- maradoltságunkat ezen a téren is behozzuk. Egyszóval: fordulatot kell ten­nünk a kulturális nevelés felé álta­lában és az állami színház néző­terét e'té: öl-cstérc zsúfolásig meg kell töltenie az új társadalom épí­tőinek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom