Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-05 / 257. szám

10« NOVEMB1CÄ 3 NAPLÓ // HÁT EZÉRT RENDELTEM MEG EN IS... // cvywwwwwwwwwvwwwvwvwvywyywvwvwwwvw>írt !A szoba ablakát novemberi eső ÍGY KÉSZÜL MOSZKVA NAGY ÜNNEPÉRE OMwdatja, bdülröi pára teszi homá- lyojsi. A kályha békésen dorombol. A heverőn kiét emberpalánta fürkészi as általános iskola első osztályos ól" w.óíkónyvénok színes betüvilágát. Az asszony gyakran a kilincs után nyúl, hiszen aikad elég munka a ház kör­nyékén. Karács Sándor eMin, a re- »énypnsztai termelöcsoport tagja meg- eiégedetten néz körül otthonában, az­tán kérdések)kr« beszélni kezd. *—• Akkor aaég Csányoszróa Toltunk. ~ M&r akkor is magaménak éreztem. Megtudtam (öle, hogy mi van a nagy- vitádban, Kaegiiancrtetle velem is a tár- ■asgazdálkoéis minden előnyét. ílvrr mteti Budapestre, Debrecenbe, Pécsre it végit ifi* fa, Kejnénypusactim... — Kénóhb csak a csoport ír ódába* találko«tsm velő. A ad moeialixrur Iónkra tanított.. Valahogy m* vett min­dig as érzésem, hogy a hónom alá nyui. UÜ* igazit ott: ajeglsraortetett bennünket a ssentlőrind gépállomás­sal, «anelyifekel aztán éJetncszóló ixuAU aágot ki kötöttünk. Elmondta, hogy ml vom lndokinibnn... Es micsoda tedekiödéosel Tártok Uírekl Kínáról meg a Sxorjetúniórél, a kolhozok pa- rmt jahröt, a milliomos kolhozokról.. A Dmásatdll Naplóról beszélek *-“* néz magyaráz (Mag a szobába lépő Horga óhrtáncra. Aztán tovább foly­tatja. — legénykorondreaf Csányonsróta? Cask n járt mindig az eszemben, hogy httöt, aaeéyik kutóktój kaphatok halasodra földet «tani, hogy in gyes hkaszálok neki egy hold lucernát vagy létet. Meg metán botlotton» a Drasko- viab vnradolomhnM. bogy egyenesen kt- ngpték sxoi.st a caeiédeket, eküknek a kezébat* *jo%»t láttak. Pedig a sxe- ssneséOba legtóbbazör oívmsai «er» ttt- ÍjA Csatárát ott volt a kémügyében n anAera öntőt papír darab. •— Igaz — nés körűi motgyarázdfag M agg Italig meg «tatnak egymástól. És abbén ** időben gyakran éreztem olyan lelkiismeretfurdalás félét. — De most — csillan fel a szeme — megint ott lesz majd mindennap az asztalomon... g —... Szeretem olvasni — mosolyogja el magát — Nem hímez és hámoz, őszinte kritikával segít bennünket újabb és újabb célkitűzésék gyors megvalósításában. — Lám-lám, mennyit olvashatónk bridle. Meg aztán nőnek a gyerekek is. Nekik is kell majd a betű... £s hált a legfontosabbat majd elfeledem! A Párt beszél hozzánk minden során, minden betűjén keresztül. Hosszantartó csend következik. X két apróság is abbahagyta. * hancú­rozást, az asszony is az urára figyel. Kovács elvtárs csutával éleszti fel a kályha tüzét. Kint aiálibhagyott az eső. Kovács elvtárs tisztára törli az abla­kot, kinéz, aztán odafordul az asz- szonyhoz: — És mennyire igaz* volt, amikor a vetést is sürgette... A két gyerek nem nagyon ériá, amit az apa mond, de azért értelmes arc­cal, nyitva felejtett szájjal figyelnek minden szavára. A Napló szeret bennünket —1 mond­ja Kovács elvtár». — És nekünk is sze­retnünk kell őt... Hát ezért rendeltem meg én fa. LEVÉL MiCSURINSZKBÖL Magyar ösztöndíjasok botdog élete a Szovjetunióban A fatJipnO agrárta­dományi egyetem hnU- gatői körűt IS-en « vi­lág lvghvludottnbb me- zögazdaiágávni rendel­kező országban a Szov jetúntőfcan tanulnak. Szegény parasztok, mun­kások gyermekei: jöven­dő mezőgazdászok, ker­tészek, hficsnrinszkben, Moszkvában, Leningrád- bsn, Novocscrkaszban, Kazánban sajStilják el a ’ haladó «grárindom.á- nyokat, hogy négy-öt óv múltán itthon *z egész dolgozó magyar nép ja­vára érvényesíthessék tudásukat A letűnt ranfcjeTbtm a szegény párásod, vagy munkás gyermeke még fa’uja halárán sem Ju­tott túl, most kitárult '* világ. Varga fanná, wőgy­gyennekes balmazújvá­rosi azegényporaszt nap­számos fia, most mhrt jövendő kertész * nf «lídket Micsu­rin szikban sajátítja el. Többi társához hason­lóan, hosszá levelet írt legutóbb az egyetem MÍP szervezetének. Le­velében élőár őr az útról számol be. Részletesen leírja az embereknek egymáshoz való viszo­nyát. Nem betanult udva­riasság volt az — írja —, amivel körülvettek bennünket. Egészen ter­mészet es előzékenység él bennük embertársaik iránt. Láttam azt az ab­lakot, amely mögött a urs Leninje, Sztálin elv­társ dolgozik — írja le­velében — amikor mosz­kvai élményeiről beszá­mol. Azután megemlíti, hogy Mlcsurinszkban külön nyelvtanár fog­lalkozik velük és legki­tűnőbb könyvek állnak rep d die zésükre. Ha akarják felhívhatják te­lefonon itthoni bezzá­tartozóikzd. A dtákok és tanárok viszonyéról ír­va, megemlíti, hogy az előadó professzor ké pekket és gyakorlati pél­dáikkal azcmiélteti elő adását. A tanulókö­röket az adjunktusok veretik és a szovjet hall­gatók hihetetlen szorga lommal végzik munká­jukat. Baráti viszony áll fenn a tanárok és hallgatók közölt — írja levelében —, mégis a legnagyobb tisztelettel veszik körül mindany- nyian a tanárokat. Levelét — a Szovjet­unióban tanuló többi hallgatóhoz hasonlóan — Varga Imre fa a kö­szönet és hála szavaival fejezi be. Köszönetét «romi a nagy Szovjct- úniónak, a Magyar Dol­gozók Pártjának és né­pünk bölcs vezetőjének, Rákosi Mátyásnak, hogy ebben a kitüntetésben részesflotte. a püspóklaki bíróasszony Tanulásban, mélyszántásban egyaránt példát mutat (MfcäLfci* t»8g trijwu» oötft von is faSJe* b cssmmí te, csak «* «raws» V otápösö vfaocwpptA ütemes kopogásé hcUatnük. A kis héut * fala szóién m&yza hchtritoifa a rötSaég. Aztán vűígra lose as abtafc. * szobában « TÍP.wiy gyűlted fel. Az xs/omy, eU fri­gye p ja, óévre «menábaa »«egy a Itap- aKílót«,»*, hegy msfp a padló *e lecs- «*n» meg léptei alatt és utána is olyan csendesen öltözik, mintha add se vol­ta* siibb sólya mint fatraretödő ár- ^yftlnsl’. Coendcson k*C nsosa^ate egy raeg- 10:011 mék, M *vzt*ln*A egy reccse- sée« feSébreszthetné a kislányt, aki moaoüyal ajkán a Tussá» egy kétéves gyermek igaz Almát. Aztán isméi hal­kan kattan a kapcsoló és a sötétség venni hstalmáJw a kis szobát. A vi­lágosság pedig kiköltözik a konyhába. Wurik Jánosnó teül «s »srtalhoa, kinyitja a könyvet, M Mietet, kx-aóben a eensza. Az efeő saondatokat még el kell másodszor is olvasni, kicsit álmon szokott lenni eleinte. Aztán cfatAli as álmosság, ment már minden mondat élesen vé- ső<lik agyába, * ceruza pedig fürgén szántja a papírt. Kinnt még mindig sötét van, s. csen­det még mindig csak az esőcseppek kopogása szakítja «»cg. Benn a hu- szonötös égő hinti szét fényét a tűz­helyre, a stelázsira és az asztalra, melynél Lajcsik Jánosné Püspöklak bírája a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét tanul mányozza. — Csak úgy tudóim megoldani a ta­nulást, ha reggel, mfg a többiek al­szanak, korábban felkelek — mondja —, miután a kis konyhában leültet bennünket. Próbáltam már este is. De egész nap a községházán dolgozni, ha nagy munka van, mint most a mélv szántás, a mezön segíteni, a pártban is elvégezni a munkát, bizony éppen “lég. Este nem tudtam összeszedni a gondolataimat. Hol az járt a fejemben hogy kik nem vetettek még. hol meg a szövetkezet adott valami gondot. !y>! meg a tennelőcsoporton törtem a fejem. Kicsit zígyenlösen elmosolyodik, A Vörös-téren, az ünnepi vörös lobogók alatt már büszkén arányla­nak a szövetséges szocialista tanács- köztársaságok címerei az ünnepi díszbe öltözött paloták tőbbszáz- méterea homlokzatán, szemben a nagy Lenin vörös-fekete márványú nyughelyével, a Kreml vörös csilla^ gai alatt. A széles, Iákkal szegélyezett sugárutak hatalmas húsz-buszonkét- emelotea épülő palotái acélvázain friss, megenyhült szél lobogtatja a vörös lobogókat A szocialista világ fővárosa, Moszkva, ünnepre készül. Az utcákon, tereken, körutakon még sűrűbb áradatban hömpölyög az ünnepre készülő moszkvai nép, még több mosoly az arcokon, még több ember a hatalmas áruházak gazdag kirakatai előtt é* az előadó-termek­ben. A forgalom még nincs tetőpont­ján Alig pár beit« u egyik nagy moesbvai áruház 80.000 vevőbe« je lölte meg napi forgalmát. Az *gyik elárusító büszkén újságolja: novem bér 2-án az áruház forgalma 120.ÖC0 vevő volt. Mennyi ruha és rádió, kerékpár és Bárcipő, télikabát és /ennekjáték, mennyi virág és fény képezőgép, mennyi öröm éa rooeoly. Az áruházak külön „ajándékosztá­lyokat* rendeztek be. Az élelmlsxerArnhAzakban még nagyobb a gazdagság, még több a változatosság. Megérkezett atürk- menisztáni aranyló, vörösbe! Ü grá­nátalma, & kaukázusi citrom, az Üzbegisztán! dinnye^ a moldvai sző­lő, számtalan fajta szibériai bal, a kristá.!ytá!aken százféle , sütemény, tucatnyi sóidra, kolbász stb. A kioszkok előtt gyorsan változó sorokban férjek, anyák, gyermekek vásárolják a moszkvaköruyéki vi- rágkert-kombiná'ok milliószíntt ékes­ségeit. A könyvkereskedések az ünnep előtti napokban reggel tíztől este tíz­ig tartanak nyitva. Az egyik könyv- kereskedés előtt, ahol „olőjegyzéee- ket“ vesznek fel, 80—100 méteree sor. Mire várnak? — kérdezi az egyik tájékozatlan járókelő. Gogolj müvei­nek új kiadására lehet előjegyezni — felel szinte felháborodott csodál­kozással valaki. A színházak ax év legjobb darab­jait mutatják be. Moszkva vaíameny. nyi színháza különös gonddal és sze­retettel készül ezekre az ünnepi elő­adásokra, mikor a moszkvai gyárak és üzemok sztáhánovistái, tudósai, a szovjet hadsereg hősei, az egyetemi- ifjúság látogat el hozzájuk. Hagy bemutatókra készülnek az üzemek kultúr házainak szíijátoBÓ csoportjai te. Harminc moszkvai üzem színjátszói adnak bemutatót a szovjet írók új műveiből, — ezer és ozer szinjimdeeopo« készíti az ünnepi napok magasezinvonala, mű­vészi műsorát a kultúrházak százai­ba. Még frissebben pezseg as étet Moszkva utcáin. Még biztosabban, nyugodtabban, boldogabban járnak az emberek a vörös lobogóé tereken .és körutakon. Az üzemekben még ütemesebb, teremtőbb a munka. A* ünnepi lobogódíszbe öltözött Szakszervezetek Házának és a mi­niszterek tanácsa palotájának hóm lokzatáról a nagy Lenin éo a nagy Sztálin óriási arcképe mosolyog a boldog, ünnepre készülő Moszkvára. A BEflkáspárfi képviselőnő „nincs eliiinn“ a iiajiékielan munkások kiiiiíisépek A famdoni hsjléfctalcn családok, akik mMmiékhel ycken, dotogtózakba» és egyéb faséglakáteokban íiÚKÓdnak meg, küldöttségileg kérvényt vffctek Jenny Lee munkáspárti képviselőnő lakására. Ebben eürgetiték a kéfmeelőnőt, hasz­nálja fel befolyását, tiltakozzék a faktisépfté* tervezett csökkentése ellen és bírja rá • köreiényt tartsa meg éri 400.000 fatISs építésére teil választási ígé­retét, Edetrioező esetben — Így utol « kér­vény, — nd, angol »Sk, gyerekek és hadirokkantaik, még évek hosszú rt> ráta olyan viíaonyok között leszünk kénytelenek élni, «melyek nem «nb-r- bee, hanem disznókhoz méltóak. A képviselő — az épf kezésl akciót vezető Bevan közegészségügyi minisz­ter felesége — ■ küldöttek számára „nem volt otthon“. Ugyanakkor Bevan nrinásztrr törvény javaslarot nyújtott be az alsóházban. Ez a javaslat a városi hatóságoknak tíz évre szóló bérié jogo- ad bombá­zott házakra és elhanyagolt romié rőtetekre, amelyek*» « városok nem lakóházakat, hanem tereket és kerte­ke' létesíthetnek. A képmutató javaslat célja: el­tüntetni a romhalmazokat legalább London szívéből 195!-!g, s londoni világkiállítás megnyitásáig. Vágyás a „munkáspárti“ kermátvy mi- ttiátn sajó választ: ási KyLreteü meg ttvgadva becsapta az «mgol doigtazó- kat, most a voit romtakások beyéa emelt terekkel » külföldi Iá ©gátékor is félre akarják vezetai. RUtfTAk, te (t>l*U aetHnk^«K! Vlf* e kétes i»i*de* p&riszervexi> tankhoz megfelelő póWányszámban «I juttatja az Új Világ Kiadóhivatala a lap uoTcanhez első heti Cnnepi számát Pártszervezeteink condoskodjanak arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista For radalom 52. éríordnlójácak alkaUiakó! rendezett flnnepsógekea a lekfildöct «J- ság terjes/itését, árusítását goudooaa megszenrczzélu MACJAR DOLGOZOK PA RTJA KÖZPONTI VFZKTO^ÉGB Agitációs Osztály. NA ÉN JÓL BEVÁSÁROLTAM! rab besttngelö keretet. Ért nem tarifák micsoda, ág ií r/et ml mindig föl főn a háznál. Azt mondfák nyárt*n naggon fái főn. Ja is ami a legfőbb: hit­tak egy tétel í7-cs kaptafát, kilencezer párt. Nem tudták '•zz egészet kifizetni, de meg. állapodtak abbap, hogy a tartozást már kellően felül­bélyegzett pénzben egycnll. tik ki. fin bent ültem a szobá­ban és egykedvűen hallgat­tam a. kaptafák knppanását amint rakták lefelé a zsákok­ból. Az előszoba lassan meg­telt és egy olyan háromszáz párra való beömlótt a szo­bába is. Jelenleg nem tudók kimenni. A feleségem a kony­hában rekedt és az anyósom a fürdőszoba irányából pö. röí velem, valami olyasmit o-dibál, hogy fűzzem pert li­re a kaptafákat és ami sok, azt lógassam ki az ablakon. Ehelyett azonban én ezt a levelet dobom ki ez utcára. Közlöm mindenkivel, akit érint, hegy a: Amerika ha­zudó* hangját én többet nem hallgatom. Már csak azért sem. hogy ne legyen a Dunyha Jenőnek igazai nem leszek -n hülye,. (Szántó] de vlxrojd még jóformán meg van az egész fizetésem. Ja). Nekem nem szabad rohca*­nom, mert gyenge, beteg em­ber vaggok. Az orvos megtil­totta. Esküszöm, az a kövér szemüveges ember még éle­tében nem kapott két olyan egyforma pofont. Ügg kelt neki. Miért állt elém küenc- venharmadmagával a „Meleg Alsó Fehérnemű NV“ bejára­tánál. Ketten felsegítettek a föld­ről és lovagiasan felajánlot­tá]:, hogy megveszik a sáros kabátomat. „Ti marhák“, mondtam magamban. Vegyé­tek meg, majd veszek én ezen a pénzen olyan meleg alsó fehérneműt, amelyik nem sáros. De ezért azt a kövért többet nem pofozom meg. Mire bejutottam, nem volt hideg alsó fehérnemű sem, bár az enyém egész áthüH a várakozásban. Pertli .aég volt 1Ö20 méter. Persze megvettem, azt mond­ják sok mindennek a szélé­re oda lehet varrni. d: asszony és az anyósom (a feleségem anyja) sokkal üggesebb volt. Hoztak 17 da. hogy ezért jtem találtam meg később az egész város­ban sem Blimesákot, sem e társát, de azt aztán egyálta­lán. Ezután a megdöbbentő be­jelentés után szinte megkö­vültén ültem a rádióm előtt, me'ynek varázsszeme több­ször rámkacsintott és a töb­bi lényegbevágó hazugságot alig értettem. Ez járt az eszemben. ,,Annakidején, mielőtt bejött volna a /ormi, Amerika bariton hangja be­jelentette, hogy a forint faces, mert ez nem is igazi forint, hanem csak úgy hívják, meg úgy nyomtatják. Az igazi pénz csak a dollár, mert an­nak fedezetéül még a magyar aranyat U ellopták Na igen, igen, de most meg már olyan jo lenne a forint, hogy le­értékelik.“ Töprengéseimből csak ok­ker eszméltem fel, amikor Amerika Hangja már romá­néi beszélt. Valamit értek románul és ki tudtam há­mozni hogy éppen a lej le­értékelését és lebélyegzését jelenti be. Erre aztán felug­rottam. Már a lej isi Még jó, hogy nincs egy lejem se, Bál először is azzal kt9 kezdenem, hogg amit a Dur gha Jenó mondott, az nem igaz: nem vagyok hü­lye. Hát htenkém egyet és mást összevásároltam. Nem­sokára itt a Karácsony, a seretet ünnepe. Akkor ett vána a fene, amikor kinyitot- fam a rádiót. Ügy kezdődött, hogg azt mondta egy aránylag pikáns .hang, kissé hebegve hogg itt . Amerika Hangja beszél“. , Megvallom őszintén, ennél a | kijelentésnél mór többször , elgondolkoztam. Ha ez a pa- , sas Amerika hangja, akkor fiaiért mondják azt, hogy a I nagytőke a fejes odaát, Ha a I nagytőke a fej, akkor ő Is l beszél, mert ki hallott már I olyant, hogy egy macska I kutyahangon ugatna. Szóval >javában hallgatom a „Nagy I 'őke Hangját", amikor ér- I zem, hogy valami a zsebem- I be nyilai. > „Te jó ég" •— mondom ! ;magamban, hiszen ezek a fténzcinről beszélnek. Azt ! mondták, hogy rettentő nagy lebélyegzések, meg fo­rintleértékelések Icaiul: és Í ’kl leheti az vásároljon a .,BUmcsák és társánálEzt a részt nem érleltem, jól, lehet, V válaszol. Rövidesen kés* tet a má­sodik is. Hisz mi is nagyobb termést akarnak magunknak — mosolyog ránk. De a jó példa miatt is — te­szi mindjár hozzá. Hogy mondjam én a többieknek: „Siessünk emberek a mélyszántással“, ha én még nem végeztem el? Lolkiismertes, öntudatos asexony. Tudja, hogy tanulnia kell, ha jó munkát akar végezni, tudja, hogy csak akkor lehet jó kommunista, ha a termelésben is élenjár és tudja azt is, hogy faluja is csak akkor fog jó munkát végezni, ba látja a jó pél­dát. aiinttn Maony szégyem voHml, hogy Eubnt bírónak és pár'elnöknek ennyi hHmrralój* van, ami elvonja figyelmét a tanulástól. — Aztán kezdtem el a reggeli tanu­lást. így most már megy. A tanulásról beszélgetünk torSbh. Hogy mennyire nem tudunk dolgom!, ha lemaradunk a* elméleti képzésben. — Mindennap érzem, hogy ez igaz — mondja. És napközben, amikor számtalan ügyet kell elintéznem, netn egyszer átlók meg gondolkozni: hogy is tanultam és csak azután döntök. Igen, Lajcsik Jánosnó püspöklaki bíró mielőtt dönt visszagondol arra, i amit tanult Mert tanult már eddig te. Hosszú i volt az ót, amíg a járási bizottság 1 méltónak találta arra, hogy résztve-1 hessen a Bolsevik Párt történetének egyéni tanulásában. Tavaly például Gcresdre járt át szemináriumra, mert a községben csak alapfokú szemi­nárium volt. Természetesen gyalog kellett átmenni. Mintahogy most is gyalog megy át minden második va­sárnap reggel Erdősmecskére az ál­lomásra, hogy bevonatozzon Pécsvá- radra a tanulókörbe. Ilyenkor még korábban kel fel és sötétben vág neki a több,* mint hat kilométeres útnak. A vonaton jegy­zeteit nézegeti, nem akar szégyent vallani a tanulókörben, ö az egyet­len parasztasszony köztük, ő az egyedüli a faluból, nem hozhat szé­gyent se a parasztasszonyokra, se a falujára. Igen, a Párt felé a faluja becsü­letére kell vigyázni, a falu felé pe­dig a Párt becsületét kell kristály- tisztán őrizni, többek közt azzal is. hogy élen jár a termelésben. És a püspöklaki bíróasszonynál ebben sincs hiba. Nem jön zavarba akkor sem, amikor a mélyszántás fe'ől ér­deklődünk. — Két hold van felszántani való. abból az egyiket már felszántottuk —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom