Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-27 / 276. szám

NAPLÓ 1943 NOVEMBER 27 JL 'MAP A f KÜLPOLITIKÁBAN BID A ÜLT Egyesüljetek a nyomorúság ellen“ __ így szólította harcba a Francia Kommunista Párt központi lapja a dolgozók millióit. És pénteken nyolc­millió munkás megbénította egész Franciaország termelését és közleke­dését! Az ipari üzemek leál- lottak, a rádió elhallgatott, a telefon hasz­nálhatatlanná vált, az újsá­gok nem je­lentek meg, a vonatok a pá­lyaudvarokon vesztegeltek. November 25-e a francia dol­gozók hatal­mas tüntetése volt az áruló Bidault-kor- mány nyomor­politikája, a Marshal-terv, az amerikai behatolás, a háborús készülődés ellen. A monu­mentális tüntetés jelentőségét alá­húzza az, hogy a munkásosztály nagy baloldali szakszervezete, a CGT nem állott egymagában: a szakadár szak- szervezetek munkásai is — vezető­ségük akarata ellenére — egy em- bnrként támogatták munkás-társaikat, saját ügyüket. Mit bizonyít november 25-e? Első- porban és 'döntően azt, hogy Fran­ciaország igazi ura. a munkásosztály. Kz az a mindent elsöprő erejű, for­radalmi tömeg, amelynek elszántsá­ga, akarata az egész ország életét megállítja. Vészt jósló figyelmeztetés ez a nap a burzsoázia, az amerikai lakájok felé, hogy terveiket homok­ra építik, szilárd talaj nincs lábuk alatt, más úton járnak ők és más úton a dolgozó nép. November 25-e az egész francia nép hivatott veze­tőjének, a munkásosztálynak töretlen harci egységét bizonyítja. Hiába próbálják hónapok és évek óta pus­katussal, tankkal megtörni a prole­tariátus gerincét, a munkásosztály keményebbnek bizonyult, mint Moeii pribékjeinek rohama. Az országos tüntető sztrájk olyan győzelem, amely a további még nagyobbak alapját veti meg. De nemcsak a francia nép győzelme ez, hanem a Szovjetunió vezette nemzet­közi munkásmozgalomé, a szemmel- 1 át hatóan, szakadatlanul erősödő hé- ketáboré. A kapitalizmus sajátsága ellen 'Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben az imperialisták erőszakos, a nemzetközi egyezményeket ismétel­ten felborító magatartása nagyszerű példája annak, hogy azt a békés versenyt, amit Malenkov elvtárs az októberi forradalom évfordulóján tar­tott nagy beszédében említett, a ver­senyt a kapi­talista kormá­nyok nem akarják vál­lalni. Minden­áron azt sze­retnék elhitet­ni népeikkel, hogy a háború elkerülhetet­len, a meg­egyezésre nincs mód s midezért ter­mészetesen a felelősséget a Szovjetunióra igyekeznek hárítani. Visinszkij elvtárs az ENSZ közgyű­lésén tartott újabb mesteri felépített- ségü, az érvek tömegére támaszkodó beszédében pontos adatokkal muta­tott rá az amerikai agresszorok nagyszabású háborús készülődéseire. A marxizmus-leninizmus tanításai­nak nagyszerű kifejtésével bebizo­nyította, hogy mindezek ellenére ko­moly lehetőség van a kapitalizmus átkos, borzalmas és szükségszerű jel­legzetessége, a háború elkerülésére. Eines semmiféle ellentmondás akö­zött a tétel közölt, hogy a háború elkerülhetetlen jelenség a kapitalista imperialista társadalomban és a kö­zött a törekvés között, hogy korlá­tozzuk és fékezzük a törvény haté­konyságát. Ellenkezőleg, annak elle­nére, hogy a háború a kapitalizmus sajátsága, a demokratikus erők ab­ban a helyzetben vannak, hogy meg­hiúsítsák a háborút, hogy erőik tö­mörítésével és elszántságukkal meg­akadályozzák a háborút.“ Természetes, hogy a béke féke­vesztett ellenségei rettegnek attól, hogy újabb népi demokratikus, szo­cializmust építő országok az ENSZ 'közgyűlésébe bekerülhessenek. A szavazógépet, ha nehézkesen is, ha nem is a szokásos, óraműszerű pon- ■ ossággal, de elvetette Magyarország. Bulgária. Románia, Albánia és a Mongol Népköztársaság felvételi kó­MALENKOV relmét. Mi sem természetesebb ennél, hisz ezeknek az áLlamoknak képvise­lete azt jelentené, hogy a szovjet békejavaslatoknak, az atomfegyver eltiltásának, a fegyverkezés csök­kentésének újabb szószólói támadná­nak. Szerencse, hogy a háború és béke ügyét, nem az ENSZ szavazógépe- sete, hanem maguk a népek, a dol­gozók milliói döntik el! Káprázatos eredmények A természet átalakítása, az em­beri haladás szolgálatába állított atomerő, a Szovjetunió élenjáró tu­dománya to­vábbra is élénken fog­lalkoztatja a világ tudo­mányos és politikus kö­reit. E héten Joiiot Curie, a nagy fran­cia atomfizi­kus, a No- bel-dijas tudós újabb nyilatkozatot adott szóvjetim!óbeli tapasztalatal­JOLIOT-CURIE ról. „A szovjet tudósok fejlettsége világviszonylatban is páratlan és a fiatal utánpótlás számban is, minő­ségben is csodálatra méltó eredmé­nyeket mutat... Biztosíthatok min­denkit, hogy a szovjet atomeredmé­nyek rendkívüliek... Természetes, hogy a szovjet tudósok az atom­energia békés felhasználásának ügyében kutatták. Eredményeik va­lóban káprázatosak. Ami engem illet, nem gondoltam volna, hogy legutóbbi ottartózkodásom óta a szovjet tudósok ilyen gyors iram­ban tudnak előrehaladni.” így nyilatkozott az atomkutatás egyik legnagyobb tekintélyű tu­dósa. Szavaiból az öröm és a lelke­sedés árad, amely minden becsüle­tes haladó embert eltölt akkor, ami­kor a szocialista technika ragyogó vívmányairól emlékezik meg. Igen, optimizmus tölti el a világ minden haladó szellemű fizikai és szellemi dolgozóját, mert nemcsak az igazság és az erők túlsúlya, ha­nem az élenjáró tudomány, a tech­nika fölénye is a béke harcosainak kezében van. Ezért szitkozódik, rágalmaz és hazudik olyan tehetetlen düh­hel az Amerika Hangjú. emberevő Cannon nyomdokain A z Egyesült Államok parlament- jében nem is oly rég egyenes felhívás hangzofl el, hogy az európaia­kat használják fel ágyútölteléknek az amerikai imperializmus támadó terveinek megvalósítására. „Fel kell szerelnünk más országok katonáit, küldjék pusztulásba ők ifjúságuka, ahelyett, hogy mi küldenénk a mién­ket". Cannon emberevő kijelentése vi­haros felháborodást keltettek az eu­rópai országokban a béke hívei köz • Az angol-amerikai reakciós saf[ó, hogy enyhítse azt a hatást, amelyet Cannon cinikus beismerése kelteit, igyekeze ( úgy feltüntetni az ameri­kai kongresszus többi tagjait, mintha azok a béke angyalai lennének. Hogy azonban milyen az amerikai kongresz- szusi tagok többsége, erről tanúskodik Pougenak, az amerikai képviselőház tagjának az a nyilatkozó a, amely az Egyesült Államok kongresszusa hiva­talos kiadványának a „Congresszional Record“ hasábjain jelent meg. A kan­nibál Pouge az emberevő Cannon nyomdokain halad. TFTyllatkozatában kilejti és rész- ’ letezl kollégájának őrül! ter­veit. Pouge szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul hozzálássanak külföl­dön az amerikaiak zsoldos hadseregé­nek megszervezéséhez. Pouge az olcsó ágyútöltelék legalkalmasabb szállítói­kén Nyugatnéme országot és Japánt nevezi meg. Azt javasolja, hogy az első időkben Amerika számlájára szervezzenek és fegyverezzenek fel 25 némef hadosztályt, de ezekben a had­osztályokban a magasabbrangú tiszti állásokat, maga ól értetődik, améri- J'faiakkal kell betölteni. A zsoldosok zömét a fasiszta banditák közül fog­ják verbuválni. Mint Pouge hangsú­lyozza, nincs értelme a szabadság- szerelő államok ellen amerikaiaka küldeni háborúba, „ha lehet találni másokat, akik szívesen mennek, sőt éppen erről álmodoznak“. Mint ahogy a Wall-S/reetnek egy képviselőjétől cl ís várhet ó, egyidejű­leg foglalkozik a kérdés üzle/i olda­lával is. A fasiszták zsoldba fogadá­sa jövedelmező üzletnek ígérkezik, mivel „őket az amerikai katonák zsoldjának egy kis töredékével is ki­fizethetik“. Az amerikai kongresszus üzle. embere előrelátásban nagyon messzire megy. így például szüksé­gesnek tartja az ágyútöltelék megvá­sárlásakor előre kikötni szerződésileg, hogy az Egyesült Államok nem fizc( semmiféle nyugdíjat az új háború ál- doza ainak. A Cannon és Pouge javaslatai- hoz hasonló indítványok ke­letkezése egyáltalán nem véletlen- Az amerikai imperialisták félnek a béke védelmében folyó hatalmas mozga­lomtól, amelyben rész vesz az ameri­kai nép is. Tudják, hogy Amerika dolgozói nem akarnak meghalni a világuralom örült önjelöltjeinek érde­keiért. Ezért a háborúra gyujtogatók tuda os hazugságok és örült tervek segítségével igyekeznek elkábítani az amerikai egyszerű embert és el akar­ják hitetni vele, hogy neki nem kell majd véráldozatot hozni abban a há­borúban, amelyet az amerikai mono­polisták készítenek elő. Az amerikai háborús gyujtogatók gálád számításai azonban bukásra vannak ítélve. Mint Malenkov elvtárs, a Nagy Ok óberi Szocialista Forrada­lom 32. évfordulóján tartott ünnepi beszédében mondotta: „Az amerikai nép kezdi megérteni, hogy ha a há­borúra gyujfoga ók egy új ember­mészárlást sSAveznek, akkor az anyák, feleségek, nővérek és gyerme­kek fájdalma, gyásza az amerikai kontinenst is eléri. Ez pedig félelme­tes gyász lesz, amejyben elkerülhe­tetlenül elpusztulnak és megfullad­nak a háborúra gyuj ogaiók“­Csődöt mondott A Tíío-klSkk „ötéves terve“ Bclgríd fasiszta urai nemrégf­__________ben az ENSZ Európai Gazdasá gi Bizottságához memoran­dumot nyújtottak be Jugoszlávia gazdasági helyzetéről. A memoran­dumból kitűnik, hogy a jugoszláv ipar rosszul áJl. „Számos vállalat újjáépítésének — mónd.ja a memo­randum — csak átmeneti jellege van.“ Katasztrofális helyzetben van­nak az ország pénzügyei is. A pa­pírpénz forgalma az 1015. évhez vi­szonyítva, több mint kétszeresen fel­duzzadt és csaknem elérte a 40 mil­liárd ^inár fantasztikus összeget. Jugoslavia gazdásági életének min­den ágazata, ismeri el a memoran­dum, válságban tengődik. Ezt a Tito-memorandumot Jugo­szláviában nem hozták nyilvánosság­ra. A Tito-klikk iparkodik eltitkolni a dolgozók elől, hogy az ország gaz­dasági élete a katasztrófa szélére sodródott. Titoéknak azonban nem fog sikerülni elrejteni az igazságot. Jugoszláviában ma már mindenki vi­lágosan látja, hogy az ötéves terv megbukott. Az „ötéves terv“ tavalyi, máso­dik évi programját csak félig telje­sítették. Számos vállalat, így például a nisi kohászati gyár az 1048. évi tervet csak 1949. májusára teljesítet­te. ... „ . .... j az öt eves Megfeneklik | harraadik évi ________________ ter­vo is. 1949. év első hat hónapjában Horvátország ipara a félévi tervet mindössze (10 százalék erejéig telje­sítette. Szerbia ipara az év első négy hónapjának tervét csak 3 száza'ék erejéig hajtotta végre. A „Daily Telegraph and Morning Post“ angol újság beismerése szerint a jugoszláv ipar egész sor ágazatában az utolsó félév alatt a termelés 20 százalékkal csökkent. A titoisták néhányszor már csök­kentették az „ötéves tervet“. Ve még ezt- az erősen lecsökkenteti tervet is alig teljesítik 50 százalék erejéig, mint ahogy kénytelen ezt elismerni a Tito-klikk iránt jóindulatai reak­ciós párisi újság, a „Le Monde“ is. A francia munkásosztály céltudatos, kemény harcot folytat jogaiért. Az áruló kormányok út­jába állnak, de sorra keresztül gázol rfvMuk. így történt nemrég Queuille, eztán Moch és legutóbb Mayer zsoldos bandájával. Most Bidoult von soron. A francia munkások nem nyomort, hanem bol­dogulást, nem gyarmati sortot, hanem fliú-íetlenséget, nem szolgaságot, hancm szabadságot köve­telnek. A Bidault-féle figurák so tc nem kétséges és az sem, hogy & francia ncp harcát végül —és nem ís sokára — teljes győzelem koionásza. A mezőgazdaságban semmiféle tér* sincs. A titoisták irányt vettek * falun, a kuiákok minden -módon való megerősítésére és fejlesztésére e eze­ket tették meg fasiszta-gestapo rend­szerük főtámaszainak s ugyanakkor a dolgozó parasztságot nyomorúsá­gos te-ngődósre ítélték. A dolgozó parasztság az óriási adók és a min- denfajta beszolgáltatások terhe alatt nyög. A parasztok képtelenek meg­fizetni ezeket az adókat. Tito jani­csárjai számos községben a parasz­toktól adók meg nem fizetése miatt elveszik minden ingóságukat, még! vánkosukat is. „Az egész jugoszláv gazdasági élet — állapítja meg a római hírszolgá­lati ügynökség — katasztrófáiig helyzetben van“. TibS-fafikk az A fasiszta orszác ____________got zsákutcába vitte. A űrt óisták áruló politikájukat Jugo­szlávia dolgozóival fizettetik meg, Ä lakosság széles tömegeit éhségre é* nyomorra ítélik. Az árak egy év alatt három-négyszeresen emelkedjek. Ex ala t az idő alatt a munkások reál­bére (óbb mint 50 százalékkal vissza­esett- Erősen rosszabbodott a dolgo­zók élelmiszerekkel és ipari cikkek* kel való ellátása- A lakosság túlnyo­mó többsége még egy ttzedrészét sem kapja meg annak, ami la közellátási jegyek szerint „ járna neki. Ti tóék angol-amerikai pártfogói is kényte­lenek elismerni, hogy Jugoszlávia gazdasági élete a tönk szélén áll. A „New York Times“ nyu gjrala.osággal állapítja meg, hogy az angol-ameri­kai kölcsönök ellenére jugoszláv iparf az a komoly veszély fenyegeti, hogy tovább zsugorodik termelő tevé­kenysége“. A belgrádi fasiszta vezetők a* ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá­hoz in'.ézett memorandumukban le­mondanak az ötéves terv céljairól, az ország iparosításáról. ,', Jugoszláviá­nak — mondja ez a memorandum —‘ olyan országként kell fejlődnie, amely ipari és mezőgazdasági nyersanyagot termel“. fasiszta bandája kiárusít-j* Jugoszláviát, nagyban é* Tito kicsinyben kereskedik az ország kin- őseivel- Ez év első öt hónapjában Jugoszlávia rézből, krómból és ónból 8.705 tonnát, egyéb anyagokból i* összesen 3.734 ezer dollár értékben szállított ki az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok ugyanezen idő alatt pedig Jugoszláviába tejport, pa- rafint, varrógépeket és hasonló áru­kat vitt be 8.364 ezer dollárért. Az a gálád, áruló politika, amelyet a Titő-klikk folytat és amely Jugo­szláviát elszigeteli a Szovjetuniótól és a népi demokrácia országát ól, a* országban mélységes felháborodást kelt. Tito fasiszta bandája csak * pribék Rar.kovics janicsárjainak ter­rorjával tartja pozícióját- Az ország­ban napról-napra növekszik és széle­sedik a partizán mozgalom. Jugoszlcr via dolgozói, a munkásosztály élenjá­ró részének vezetése olajt szembefor' dúlnak a Tito-klikkel. Harcolnak azér>t, hogy Jugoszlávia ismét elfog­lalhassa helyét a demokrácia és a szocializmus táborában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom