Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-20 / 270. szám

4 H & P I* 6 tf!49 NOV5&/JBEB Ä MAP A f BiŰLPOUIIIÍABAN rasnaasaa». visiNszaj Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében mozgalmas napok zajlottak le, az egész emberiség számára oly fontos atomfegyver-kérdést vitatták. A szovjet küldöttség az ügy jelentő­ségéhez mérten nagy gondot fordí­tott a vitára. Visinszkij elvtárs két hatalmas beszéd­ben verte széjjel az imperialisták rágalmait, muta­tott rá kétszínű­ségükre, a béke­frázisok mögött meghúzódó kato­nai készülődések­re és rendkívüli meggyőző erővel, a népek százmil­lióinak akaratát tolmácsolva, fej­tette H a Szovjetunió békepoiitiká- ját. Visinszkij mesteri érvelése úgy érte az imperialistákat az ENSZ padsoraiban, mint a nehéz tüzérségi tűz: pontosan és céltudatosan rom­bolta széjjel az új háború készítői­nek hitvány szőfedezékeit. Mi sem bizonyítja jobban a Szov­jetunió rendíthetetlen békeakaratát, mint az, hogy az atomerő birtokában továbbra is szenvedélyesen síkra- száll romboló eszközként való fel- használása ellen és az életben bizo­nyítja be, hogy ezt a hatalmas ener­giaforrást építésre, a népek boldo­gulására lehet és kell felhasználni. „Bfi a Szovjetunióban nem arra használjuk fel az atomerőt — mon­dotta Visinszkij — hogy atombomba tartalékokat halmozzunk fel, bár meggyőződésem, hogy amennyiben erre sajnálatos módon sor kerülne, Tesz annyi, amennyi szükséges. Mi az atomerőt gazdasági terveink sze­rint gazdasági és gazdálkodási ér­dekeink szolgálatában használjuk fel. Ml az atomerőt a békés építés nagy feladatai megoldásénak szol­gálatába alkarjuk állítani, hogy he­gyeket robbantsunk, folyókat át­tereljünk, sivatagokat öntözzünk, az élet újabb és újabb vonalait rakjuk le ott, ahol embri láb még alig járt.” A Szovjetunió követelése egyszerű és világos: nemzetközi ellenőrzést és ezzel egyidőben az atomfegyver megtiltását E két világszerte nép­szerű, javaslat megvalósítása meg­nyugvással töltené el a dolgozó né­peket a föld minden országában. Ezt a békepolitikát szilárdítaná meg és fejlesztené tovább az az egyez­mény is, amelynek megkötését Vi­sinszkij elvtárs sürgette az öt nagy­hatalom között. De az imperialisták nem azért imperialisták, hogy a Szovjetunió békejavaslatait elfogadjak. A békét egyszerűen „propagandának” minő­sítették és az atomfegyver vitájá­ban olyan döntést igyekeznek kicsi­karni, amely lehetőséget nyújtana az amerikai nagytőkének az egyes országok belügyeibe való avatko­zásra, ipari és katonai kémszerveze­tek felállítására, az amerikai atem- gyárosek világuralmára. Ezeket az örült terveket lrudsrcra kárhoztatta a Szovjetunió és az őt követő, el­söprő íölényü béketábor. Megvaló­sul az a céltudatos szívós szervező munka, amely minden becsületes embert összefog „a világuralomra törekvők újabb gaztetteinek meg­akadályozására.” Milyen igaz és nagyszerű az, amit Visinszkij elv­társ az ENSZ üléstermében az új háborúra éhes diplomata dögkese­lyűk felé mondott: „Az egész világ népei nem akarnak háborút; békét követelnek! És az egyre terjedő és növekvő békekövetelés úgy hangzik műiden országból, mint az emberi­ség megmentésének és boldogságá­riak harangszava.” Tisitaslualí a isépi demokráciák A Rajk-banda leleplezésének je­lentőségét összefoglaló beszédében Rákosi elvtárs megállapította: „A Rajk-ügy tanulságait nemcsak ml vontuk le, de az egész világ munkásmozgalma. Az összeesküvők leleplezésének fényében kiderült, hogy az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik az összes népi demokráciákban a mienkhez hason­lóan aljas terveket szőttek.” Ez volt az a híres „Operation X”. — a kom­munista pártokba beépített impe­rialista ügynökségek, amelyektől döntő sikereket reméltei; a béke, az emberi haladás, a Szovjetunió fék­telen ellenségei. A Rajk-ügy azon­ban nagy lehetőséget nyújtott a népi demokráciák számára, hogy sa.iát soraikban is felfedjél; és ár­talmatlanná tegyék a beépített kár­tevőket. A napokban ismertette Cservenkov elvtárs Szófiában Kosz- tov és csoportjának aljas aknamun­káját. „Pártunknak sikerült lelep­leznie a soraiba befurakodott ellen­séges ügynököket. Most kiveri eze­ket magából és kényszeríti őket, hogy a törvény előtt feleljenek tet­teikért.” Kosztov és társai, akárcsak Rajkók voltak, annak a nemzetközi bandának részei, amelyet az ameri­kai nagytőke Titoékcn keresztül tart kezében. Nekik is az volt felada­tuk, hogy Bulgáriában a kapitaliz­must helyreállítsák, elszakítsák a Szovjetuniótól, a'-titoista Jugoszlá­viához és- az imperialista nyugathoz csatolják. De a búlgár népi demo­krácia is elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a hazaárulók söpredék bandájától megszabaduljon. A Kosztov-üggyel egyidőben a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága is alaposabban megvizsgálta Gomulkánal; és társai­Forradalom a termel© erőkben Haldane angol professzor zseniális cifrfte a szovjet atotnrobbaníásről A A világhírű angol tudós a lon­doni Daily Worker október !íl-i számában írta ezt a cikkét, ak­kor, amikor a szovjet atomrob- bantások és azok célja még nem voltak ismeretesek. Ezért külö­nös érdeklődésre tarthat számot ez az írás, amely a magyar saj­tóban először lapunkban jelenik meg. mikor Truman elnök bejelen- fi'ctle, hogy a Szovjetunióban atomrobbanás történt, a szovjet kor­mány azt válaszolta, hogy modern módszerekkel végzett robbantó mű­veletek folynak a Szovjetunióban s hogy ók 1947. óta birtokában van­nak az atomenergia ,.titkának". Nem 'tudom még, hogy Tmaian el­nök megállapítását milyen bizonyí­tókra alapította. Majdnem bizonyos, hogy e megállapítás bizonyos mér­tékben arra vezethető vissza, hogy rádióaktív gázt és finom port észlel­tek a levegőben, minden valószínűség " szerin! a sztratoszférában. Az 13 megállapítást nyert, hogy Aíaiskaban a szeizmográfok, azaz a ícldrengés-jelző (készülékek földren­gést jeleztojk valahol Szibériáiban, amit azután helyesen, vagy helytele­nül ilyen atomrobbacássa! magyaráz­ták. Ez arról győz meg bennünket, hogy a robbantó műveletekre vonatkozó szovjet közlés teljességgel helytálló. Í Az atomenergia nemzetközi ellen­őrzésére vonatkozó amerikai tervek­kel szembún felhozott szovjet ellen­vetés főként abból a megfontolásból eredt, hogy űk békés célokra kiván- I ták az atomenergiát felhasználni és nem akarták, hogy ebben bárki gá ol- hassa őket. F eltéve, hogy czidőszerint plutó­nium és esetleg az uránium robbanó izotópja elegendő mennyiség­ben rendelkezésükre áll acélból, hogy atombombát gyár sarak, természetes­nek látszik, hogy ellenőrizni • kíván­ják atomfizikusaik -zámításait cs meg akarnak győződni arról, hogy a bom­ba valóban felrobban-e a számítások szerinti előfeltételek melíetí. Az amerikaiak is így jártak cl mi­alatt bombákat dobtak volna Japánra. Lényeges különbség van e tekintet- ben a Szovjetunió és Amerika k'özö t. A Szovjetunió az ország egész fejlő­désé' veszi tervbe. És nyilván pazar­lásnak tűnnék a szovjet kormány élőit, hogy az atomenergia óriási mennyiségét halmozza fel anélkül, hogy azt valamiképpen hasznosítaná. Az atombomba akkor alkalmas a legtöbb ember megölésére, ha néhány ezer láb magasságban a levegőben robban. A levegőben robbanó atom­bomba azonban nem váj tölcsért a földbe, jóllehet a föld színén lévő épületeket letarolja. Kétségtelen, hogy ha az atombomba, mint egy J geligr.lt f-'bbanó-5zer) — töltet föld alatt ■ hatalmas üreget váj ki. Ek’ V.séges, hogy ífelhaszoál­I ható-c atombomba bányászathoz, vagy .*• is, hogy egy hetfyvonulaton keresztül átjárót nyissanak, amelyen utat, vagy vasutat vezessenek át. K iválóan alkalmazható lehet azonban az atombomba egy mánk célra. A viíág néhány fegna- gyohb folyója észak felé folyik Szi­bérián kercsz'ül az Északi Jogesten- gerbe. Ezek a folyók bizonyos okok miatt mégsem képeznek ideális vizierö-for- rást, E folyók folyásának északi ré­sze meglehetősen egyenletes, ninoe- nck rajtuk olyan hirtelen vízesések, mint a Niagara és Zambézi folyókon. Es legmagasabb a vízállásuk tavasz- szak hóolvadás idején. Leheséges e folyók bizonyos pont- ján gátat emelni és ha a gat elég erős, a folyó egy tavat létesítene, amelynek esetleg egy szíklapárkény- nál lehetne valamely más helyen ki­folyása. így a hatalmas vízesés ré­vén óriási elektromos erőforrás kele ­kéinek és ez állandó volna óz év egész folyamán. A bombatölcsér ma­ga ugyan erősen rádióaktív lenne, do a bomba által kivetett föld és sziklák már nem lennének olyan erő­sen rádióaktlvak és amennyiben gon­doskodás lör énnék arról, hogy a víz­ből senki se igyék, az új kifolyónál létesülő kiesés erejét ki lehetne hasz­nálni ipari célra. L ehetséges azonban, bogy az. atombomba ilyesféle módon' ennél egyszerűbb robbantó művelet­hez is alkalmazható. A népi demokráciák kormányai valian élvezik a napok támoyalás í - ismsrte el Vernon M Isti angol képviseli Az angol alsóház pénteki, külügyi vitája coráa Vernon Bartlett pűrlon­kívüli képviselő éles szavakkal bíráíln az cagol sajtó háborús propagan­dáját. Kelct-Európ^ban tett látogatásé meggyőzte — mondotta —, hogy a népi demokráciákban régóta vedébe-- szociális reformokat valósítanák meg és kormányok „ezekben ez országokban sctcknl több népi lámoga- ,, fást élveznek, mint ahogy Angliában gondolják“. Sürgcíle a kelet—nyugat 18 ’ közötti kereskedelem kifejlesztéséi. 0 »amt. VJ CSAVAR A SZAVAZÓGÉPEDÉIBEN Az Egyesüli Zlc.tazclek Szc.ve^e-ánek most lelj ségz hűségesen szavazott gazdái oldalán; pontosan úgy táncolt, ahogy a Wall Street fütyült. Tito, ez a csuromvéres patkány nyílt« be&U »Z amerikai szavazd gépezetbe. A kétszínű játéknak külsőségei is : zctfoszlottak. Egy hegy belsejében aknát, vagy ala^mat lebet vájni és az ott beüt keletkező tágas kamrát vízzel meg­töltve a bombát annak közepében is fel lehetne robbantani. Egy olyan atombombáihoz, amely 20.000 ionná trinitrotoluol (robbanó-szojr)-uek megfelelő energiát képvisel, 30 mé­teres, efceüleg 20 méteres (átmérőjű vízkamránál kisebb kamra szüksége«­A víz túlhevűlt gőzzé változik át és magával viszi felfelé az »lomha - sad ás veszélyes rádióaktív t érmékéi­nek nagy részét. Ha ez lehetséges, úgy néhány hónapon belül biztonság­ban lehet dolgozni a kráterban. Például, ha egy víztömeget kívá­nunk felrobbantani, kívánatos, hogy előzőleg olyan anyagot oldjunk fel a vízben, amely nagyobb erővel rendel­kezik a magasfeszültségű sugárzás megakadályozására, mint a víz és ez a körülmény bizonyára jelentékenyen befolyásolja az idevonatkozó számí­tásokat. Akár atombombát használtak i* robbantáshoz, akár ncim, egészen bi­zonyos, hogv a szovjet mérnökök hónapokat '‘Öltőitek el annak kiszá­mításával, hogy az ekként alkalmaz­ható-e vagy sem és hogy miként használható fel a legmegfelelőbben, míg én mindössze néhány percet for­dítottam erre anélkül, hogy megbíz­ható éí'tcsüíésse! rendelkeznék a tárgyban. így ha valamelyikük olvassa .ezt. a cikket, kétségkívül mosolyogni fog rajta. M indazonáltal elképzeléseim nem . nevetségesen hely .olenek. 20.000 tonna trinitrotoluol felforral 30.000 fonna vizet, ami megfelel 400 köbméter forrponton és álmoszfóra- nyomá-s alatt lévő igöztmennyiségnek. Amennyiben túl’hevítstt .gőzre van szükség, az említeti terjedelem még kisebb lesz. Dalma.tovszki költőnek nemrég egy költeménye jelent meg a Novy Mir című folyóiratban, amelyben leírja, hogy hogyan robbantanak fel egy grániihagyet a Taigán, azaz a fagyott mocsaras területen avégbőf, hogy a gránithegyben rejlő termésérect föl­kutassák. A költő szerini ebhez '» puskapornál vagy dinároknál erősebb robbanóanyagot használtak. Ha a költő helyesen látott, fe! kell lé-tcleznünk, hogy meglelték valami" lycn módja' annak, hogy a tölcsért, amely a robbanás folytán keletkezik, veszély (elemi sók. Áradé a költők ál­lításai nem mindig helytállók, külö­nösen akkor Dem, ha olyasmiről ír­nak, amit nem láttak. Egy gránithegyben különféle ásvá­nyok találhatók. Talán legtöbbet ígé­rő közülük az ur&oium. Ha tehát * bányászat némileg veszélyes is, egy kevés külön rádióaktivitás r.em so­kat számít. Mindenesetre /valószínűnek látszik, hogy a Szovjetunió nagy erkölcsi jelentőségű gesztust teff azzal, hogy elsőnek mutatta meg, miként kell az új erőforrást békés célokra felhasz­nálni. Efölé óriási robbantások ritkán kí­vánatosak. De ha Ők elsők voltak ab­ban, hogy ilyen robbantásra használ­ják fel az atombombát, minden bi­zonnyal ugyancsak első lesznek ab‘ ban is. hogy azt állandó erőforrás­ként alkalmazzák. Ha így járnak el, ugyanolyan je­lentős változást idéznek elő a terme­lő erők tekintetében, mint amilyen jelentős változást hozott az 1917, évi forradalom a termelési viszonyok to­rén. * Ha Haldane professzor ma írná meg cikkét, amikor mar ismertekké vál'ak a Szibériában folyó hatalmas, fermészetformáló munkálatok, akkor úgy bizonyára következtetései még határozott ebbak lennének. De alán ígv még meggyőzőbb ez az Írás. Meg­állapításait lényegileg a bekövefke' zett események, igazol Iák. Igen, arról van szó, hogy a világ ké‘ hatalmas folyójának irányát megváltoztatják, ezentúl nem északra, hanem délre fognak folyni, hogy olyan hatalmas tó létesül, amely nagyobb, mint Anglia és olyan sivatagot lesznek ragyogó, termőfölddé, mint Francia- ország leríile e. Lenin és Sztálin népe megváltót- in la a fermelőviszonvoka’: a kapita­lizmus1 lerombolták sroclclhnust építettek, mo$< rc-’: • - f-rmelö erő' kel forradalmasig' '''s'ez is világ- történelmi esemény nak megalkuvó politikáját, naciona­lista tévelygéseit. A Központi Bi­zottság határozatot hozott, amely szerint Gomulkát és néhány társát sorai közül kizárta és minden ve­zető poszt betöltésétől megfosztotta. A Gomulka-ügy tanulságait össze­foglalva Bierut elvtárs kihang­súlyozta: „Az ellenség felismerésé­nek egyetlen útja az egész Párt po­litikai színvonalának emelése.” Ezt a tanulságot a Rajk-iigyből a ml Pártunk is leszűrte magának, mert csak a marxizmus-leninlzmus taní­tásainak megismerése és alkalma­zása védelmezi meg a fokozódó im­perialista aknamunka ellen a mun­kásosztály élcsapatának sorait. Két távirat Az a két távirat, amit Csu EnLaj elvtárs, a kínai népköztársaság kül­ügyminisztere küldött Romulo tá­bornoknak, az ENSZ közgyűlése elnökének és Trygve Lienek, az ENSZ főtitká­rának, egy új nagyhatalom, a kínai népi demokrácia el­ső jelentkezése a nemzetközi politika e fon­tos szervénél. A kínai nép nevében an­nak a határo­zott kívánsá­gának adott kifejezést Csu En Laj, hogy fosszák meg az áruló Kuomintang-kormány kép­viselőjét ENSZ-beli tagságától. „A kínai nép felszabadító háborúja döntő győzelmet aratott. A maradék reakciós Kuomintang-kormány vég­leges vereséget szenvedett és nem hivatott, hogy tovább képviselje a kínai népet." Bár a két távirat még nem szó! arról, hogy a kínai nép­köztársaság helyet követe! magának az ÉNSZ-ben, de ez a magára so­káig bizonyára nem váró követelés a szavak közt már fellelhető. „A kí­nai népköztársaság központi népi kormánya az egyetlen törvényes kormány, amely a kínai népköztár­saság valamennyi népét képviseli” — idézi a külügyrh,,***z::er Mao Cc Tung elvtárs sz~ ' kínai nép nemcsak saját r ■ 'ott félel­metes cs győző’ hanem a Világpolitikában : ■ ezt a nem­zetközi reakció bajnokainak is tudo­másul kell venniök. CSU EN LAJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom