Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-07 / 233. szám

1549 OKTÖBHS 7

w h p l 6

s

T&i'vk&íesSnneltam őstsi munka elvégzésével egyaránt a® ©téves tervet szolgáljuk

Pél hat van. Már erősen szürkéd s a homályt még csak fokozza a haza. térő jószágok által felvert por. A levegőt halványan átszövő porfelhőt az

éhes jószágok bőgésc töri átal. A nap utolsó sugarai is eltűntei uj<ír ® gyek mögött. A nyitott kapukon egymásután fordulnak be a mezőről haza. térő kocsik. A kéményekből vékony füstszalag bodrozik az ég felé.

Váratli János a szőKxböl tart haza.

Lassan ballag az úton. Sokszor megtette már ezt az utat a felszabadulás óta, most mégis úgy néz jobbra-balra, mintha először menne errefele. Sőt a fordulónál meg is ál!. Már rohamosan sötétedik, már szinte elmosódnak előtte a hegyek körvonalai is és balkéz fel« már látszik, amint egyre több villany gyűl ki Pécsett, bem keil^ nagyon tiszta időnek lenni, hogy látni kisessen a város fényeit, hisz nincs messze Püspökbogád Pécstől,

'nézi Várad!

1U elmasédá negyeket

János, a város felöl idevillogó fényeket. Ha most le tudná Írni gondolatait — úgy érzi olyan szép lenne, amilyet még Boha sen*! nem irt le előtte. Benne volna ebben sok minden. Benne volna küszködése a három hold földdel a felszabadulás előtt. Benne volna az az idő, amikor kénytelen volt otthagyni a isiidet, munkát keresni, hogy legyen mit ennie szép számú családjának.

Aztán benne volna a felszabadít.a-3 is. Amikor kapott még egy holdat a háromhoz és kapott egy kis szollöt is. Ennek a szürctelését fejezte be imost. Elég szépen lett mustja, nem panaszkodhat. ,

; Itt a fordulóban találjuk, amint (még mindig elgondolkozva néz a ta- ! volba.

! — Arra gondoltam, •— mondja Ikicsit zavartan — hogy mennyit vál- jtozott az életünk ez alatt a pár év jalatt. Ma befejeztük teljesen a szü- j retet, s most valahogy egy pillanat ! alatt summáztam az egész év eredményét, Meglehetek vele elégedve.

az utunkat lefelé s közben a terv- kölosönjegyzés

flóriiii fsfylalsük

kerül szóba. Váradi János — mint (elmondja — becsülettel eleget tett t kötelességének.

1 — Sok meghálálni valóm van a népi demokráciának — mondja.

Később arról érdeklődünk, hogy miből fogja kifizetni.

— Nálunk is akadtak egynéhá- nyan olyanok, akik azt mondták, hogy nem jegyzek, mert nem vagyok benne biztos, hogy ki tudom fizetni — válaszok Hát ezt én nem hiszem ek Mindenkinek van egy kis kukoricája, szöllője, bora, vagy valami állatai, amiből ügy is pénzt _ akart csinálni, Abból mindenki kifizetheti amit jegyzett. Aztán még_ olyan is elég sok van, akinek szépen van eladni való fölösleg gabonája. Ha leadja, azért is kap rögtön pénzt. Mi szöllöt adtunk el a piacon.

Ami az őszi munkákat illeti, azzal sincs szégyenkezni valója Váradi Jánosnak. A rozsot teljes egészében ;és a búzát pedig 50 százalékban már (elvetette.

a sorstól, amit Rajkék szántak nő- künk és biztosította azt, hogy nyugodtan dolgozhatunk, akkor est fokozott munkával kel! megköszönni. Amikor pedig a tervkölcsönt jegyeztem, akkor is arra gondoltam, hogy ezzel is meg az őszi munkált elvégzésével is az ötéves terv sikerét mozdítom elő. Ezért igyekeztem én a tervkölcsönbe® is meg az őszi munkákban is. Nem választottam el őket egygjástól, éreztem, hogy a kettő összetartozik.

Már a pécsi országúton Járunk, de szeretném mégegy3zer visszakiáltani:

Igazad van Váradi elvtárs!

ÉLMÜNKASQK ÜDÜLNEK A MECSEKEN

üj vendégeket kapott a* Üdülő-1 itt mindenki mellét, cfct a hosszá szálló. Élmunkátok érkeztek az or- I asztal mellett ül. És akinek a hajtó- szág minden részéből, hegy két hé- kajáról hiányzik, az is csak széfig élvezzék a Mecsek üdítő levegőjét és kipihenjék magukat az évi znunka után.

Az őszi naj> még erőteljesen, majdnem nyári hévvel tűz be a hatalmas ablaktáblákon és a mesz- szebbre kalandozó sugarak vidáman csillannak fel egy-egy é'mun- kásjelvényen. El munkás j élvény díszíti

„VUh Jáska, en&sé imdasd mii iu{U&"

Glock József vájár párosversenyre hívta ki fiát, aki most lett csapatvezető

ülrielesi

• I bogv nem 5e— Sem m az, két vetni ----------------------- mondja. Ezt

cs

ak a kulákok terjesztik és azok akiket sikerült nekik megtéveszteniük. Nálunk szerencsére nem, sokat.

Ezt el is hisszük Váradi ■ Jánosnak. Hisz láttuk a földeket, amint bejöttünk a községbe a templomon felük Ebbe a részbe kerülnek nagyrészt, a búzák. Igen sok földön befejezték itt már a vetést s a földek nagyrésze pedig elő van készítve a yetésre. .,

Egészen este van mire beérünk a.

faluba. A hás elő,tt búcsúzunk Várad! Jánostól. Már messze kint járunk a faluból, de még mindig fülünkbe csengenek szavat, amiket a búcsúzáskor mondott:

— Amikor a Rajk-ügy volt, arra

gondoltam, hogy ezek a bitangok meg akartak fosztani bennünket mindenünktől. Meg akarták akadályozni, hogy mi nyugodtan dolgozhassunk. Mit válaszolhatok én erre _ kérde

ztem magamtól? Csak azt, hogv ha f Párt megmentett bennünket attól

Körmei ürofes-zor elssdása a debreceni orvoskonorssszuson

A debreceni orvoskongresszuson dr. Kömyei István pécsi orvos- professzor az agv vérkeringésének patológiáját ismertette. Kimerítően szólt először az idegrendszer vér-' ellátása megváltozásának következményeiről, majd az agyvérzés keletkezésének mechanizmusáról és a vérzésekről, illetve a körülöttük levő finom szövettani elváltozásokról. Hangsúlyozta, hogy számos, keletkezesében korábban nem ismeri uT°? élváltozás alapul az agy vér- eUatás zavarán.. Az agyvérzésre vo- , leozólag hangsúlyozta, hogy a Korább^, fontosnak vélt érfalmeg- ,7jn„’v 1 k’erdősege alárendelt és esn'oj-iműködési zavarok döntök.

Megkapták a munkabeosztásukat. Glock József vájár a IV. szintre a 4. telepi osztóvágatra került. Csapatvezetőnek. Életében először. Alig egy hónapja tette le a vájári vizsgát, alig egy hónapja fogadta meg ünnepélyesen a mecsekszabolcsi kul- túrházban, hogy munkájával és minden igyekezetével a dolgozó nép érdekeit fogja, képviselni. Most csapatvezető lett, saját maga és két munkatársa életéért, munkájáért felel. Hirtelen dobban bele az öröm. Örül a feladatnak, őrül, hogy bebizonyíthatja: mennyit én a pécsbányatelepi András-akna egyik legfiatalabb vájára.

az apját érzi maga mellett. Az „öreg” először csak nézi figyelmesen, nézi, hogyan fogadja az új beosztást fia. Azután kicsit mosolyogva mégdöngeti a fiú karját:

— No aztán most mutasd meg, mit tudsz. Figyelj csak ide, kihívlak versenyre. Mérkőzzünk csak egy kicsit, hadd lássam, milyen ember lesz a fiamból — mondja Glock Imre vájár.

Jóska zavartan, pirosán néz az apjára. Szinte alig érti. De ahogy a szemébe néz, érzi, komoly a dolog. Egy percig gondolkozik csak, aztán a két kéz jókora erővel fonódik egybe.

Csütörtök reggel írták alá a versenyszerződést. .igazolatlan műszak- mulasztás, kiküszöbölése, előirányzat teljesítése, biztonságra gondos figyelem, ideológiai képzés...” S a végén ott áll a két név egymásután: „Glock Imre... Glock József ...” All a két név a fehér papíron, olyan biztosan, mint két katona az őrségen. Apa és fia.

méter hosszú a gurító. Lépcsők vezetnek rajta fel, de így se lehet éppen a „mennyországba” vezető útnak nevezni. Ezen megy fel minden reggel abrl gád. Már akkor igyekeznek, mert a munkaidő teljes kihasználása is versenypont. Feléig érünk a gurítőnak, amikor már elénk szalad a réseiő egyenletes, ütemes zakatolása. Dől goznak odafent, sürgős a munka, nem kis tétről van szó: GIcck Jóska meg akarja mutatni az apjának, de az egész aknának, hogy a fiatalok is érnek annyit, ha igazán becsülettel dolgoznak, mint az öregebbje.

Hátrafordul a réselőgép mellől. Az arcán végigfutnak a verejték cseppek,

Hatvani? Tóm

egy pManataa látni • szemét, azután már újra csak hmos hátát látni. Nem akarja abbahagyni e munkát. Melléje csúszunk. Elül cgy-két percig a gép zaja.

— Nincs sok ebben — felel a kérdésre Jóska — kihívott az apám versenyre és rögtön meg is mondhatom, ezt a verseny! én szeretném megnyerni. — mondja Glock Jóska, öt a híres Farkas-brigád nevelte. Sok jót JanuM ott, most hasznosítani akarja. Nem hoz szégyent a brigádra. Végignéz a munkahelyen. Naponta 70 centimétert kel! előrehaladnia. Gyors számítást csinálnak Mosonyi Sándor bányamesterrel. Jóska egy kicsit pesszimista ®z eredmények tekintetében, de kiderül, hogy a feladatot idáig teljesítette.

Hárman

dolgoznak itt Mind a három ifi.

— így azután köcrynyebb a megértés és nem csak én, de az egész csapat szeretné, ha mi^ fennénk a győztesek. — Jó szerencsét kívánunk hozzá és újra visszalépünk a gurítóba. A következő pillanatban mar felcsattan a réseiő hangja. Jóska he akarja hozni az elbeszélgetett pár percet fe.

De ugyanilyen zakaieftás — sőt ml

tagadás, erősebb » fogad Glock Imrénél bennünket. Munkakedvben, versenylázban ift sincs hiány. Csak itt tempósabb egy kicsit. Glock Imre e2jv- társ mögött már harminc év tapasztalata áll. Mi tagadás, 5 fe csak azt állítja, hogy nem a második, az első akar tenni.

— De az se Tesz hiba, ha elhagy a gyerek. Akkor még büszkébb leszek rá. Alija meg a helyét, ha így kezdi a munkát nem indul rosszul — támaszkodik a résélőre Glock elvtárs. Aztán elmondja, fiogy egy ruhát vesz a fiának, ha mégis sikerül neki lehagyni az apját. „Akkor meg is érdemi«” — villán ki szenes, fekete 'arcálról a mosoly.

felmérik a munkahelyet. Az eredmény ugyanaz: a feli- adat idáig teljesítve. Az „öreg” és -a fiatal Glock fej-fej mellett haladnak. Glock elvtárs megindítja újra a réselőt. Csak egy mondatot szól még vissza:

— Ebből a versenyből nemcsak nekünk lesz hasznúnk, tanulnak belőle a többiek is, de válasz is lesz ez az imperialistáknak, válasz lesz Rajkáknak. Válasz és ígéret, hogy mi egész emberként állunk M a mi jövőnk, a mi boldogulásunk mellett.

II! ÉS

rénységből nem viseli. Jókedvűen és kifogástalan étvággyal tüntetik el az asztalról a bőséges ebédet.

— Aki itt étkezik, így néz H mint én — mutatkozik be, mint az üdülő reklámja Fárdás Imre elvtárs. ö egyúttal az üdülő élmun- hások k ült úr felelőse és el kell ismernünk, hogy ez a legfontosabb és legfalelősségteljesebb poszt egy ilyen üdülőhelyen. Ö gondoskodik a szórakozásról, de arról Is, hogy az üdülés módot nyújtson az tímunká- sok ismereteinek és tapasztalatainak bővítésére.

Ha Fárdás elvtárs ezért felelős, aklíor itt jókedvnek kell lennie. Van is. De ha felelős ez ismeret- és

tapasztalatszerzésért, akkor az is van. Legutóbb Is a Zsolnay-gtiárba látogattak el az üdülő élmunkásolc. Megnézték, hogyan dolgoznak és megállapították, hogy a pécsi üzemekben igen komoly eredményeket érnek el a munkások.

Laskovics Imre elvtárs Csepelen dolgozik a WM-ben, mindössze 18 éves, de már brigádvezeto és élmunkás. Most, hogy idelcüld- ték üdülni, első útja volt megnézni a bányát. Farkas Ferenc elvtárs brigádját kereste fel és ahogy büszkén újságolja: ő maga is belefért a szénbe a légfúróval. Dicséri a bányászbrigád munkáját, szervezettségét, aztán mesél a „saját" brigádjáról. SZIT-brigád az is, mint Farkas elvtársi és versenyben áll Diósgyőr SZlT-brigádjával. 130%-ke' kezték a versenyt, ma 160% -női tartanak.

Tegnap Pécs régiségeit látogatták meg, a város kulturális emlékeit és egyéb nevezetességeket, mert mint Fárdás elvtárs mondja: eg%

élmunkást a kultúra is érdekli.

Két hétig ismerkednek Péccsel, cs üzemekkel és a kultúrával. Ha hazamennek, majd elmondják, hogyan dolgoznak a pécsi munkások és elmondják, hogyan üdül ma az £U ! munkás a pécsi Üdülőszállóban.

„Boldogan jelentjük önnek, kedves Sztálin elvtárs...

ct

ÖTÉVES TERV NÉGY ÉV ALATT

A szovjet emberek magasfokú sió-1 muukasíkere nem magától jött létre,

oialista öntudata, hazájuk és a Bol- J hanem annak az erőfeszítésnek kösevik Párt iránt érzett határtalan szeretető és odaadása leginkább talán abban a levélben tükröződik vissza, amelyet Moszkva munkásai, munkásnői, üzemi mesterei, mérnökei, műszaki és más ipari alkalmazottai májusban intéztek Sztálinhoz. A levél igy szólt:

Kedves Joszif Visszdrionovics! A mull év december havában önnel: írt levelünkben szavunkat adtuk, hogy az ipari termelésben az ötéves tervet három és félév alatt megvalósítjuk. Boldogan jelentjük önnek, kedves Sztálin elvtárs, hogy Moszkva ipara már 11)19 áprilisában a legfontosabb iparágakban elérte azt a havi átlagos termelési színvonalat, amelyet a terv szerint az ötéves terv utolsó évében, vagyis 1950-ben kellene elérni“

Ä-iniagas!6 ni tinit a&yffzelmet

jelentett ez a levéL A moszkvaiak

vetkezményoként,, amelyet a szovjet főváros iparának többszázezer dolgozója kifejtett a munka termelékenységének fokozása terén. A sikerek a széleskörűen alkalmazott szocialista verseny eredményei, annak a munkaversenynek az eredményei, amelybe a Moszkva iparában dolgozók 96 százaléka bekapcsolódott.

A moszkvai dolgozók munkasikerei annak a nagy politikai és szervezési munkának eredményei is, amelyet a pártszervezetek fejtenek ki a dolgozók körében. E munkában fontos szerepet játszik a szovjet főváros iparvállalatai párt,szervezeteinek 65 ezer agitátora. Az agitáeiós munka különösen nagy lendületet vett a múlt év novemberében, amikor a moszkvai üzemek dolgozói elfogadták a Sztálinhoz decemberben intézett első levélben foglaltakat. Ez időtő! kezdve még hatvdnyozottabb mértékben jelentkezett a Párt szerepe a munka és a termelési folyamacA fű íiípjtmxilíí elMí az upjti leket akadály, fiűgji cneiuttfjf. fegyzeíl a sjzúmized

Késő este ért Hock Ferenc elvtárs Monyoródra. Nem volt egyedül, együtt ment vele több más népnevelő a pécsi üzemekből. Monyoródon legtöbben a llamerli kesztyűgyárból voltok, onnan jött Hock elvtárs is. Sötétedéit már, mikor bekopogtattak a falu párt. titkárához.

— Hogy megy itt az elvtársaknál a jegyzés9 — kérdezték.

— Hát akadozik — válaszolta a titkár elvtárs — legtöbben azt hajtogatják, hogy éppen most nincs pénzük, sokan meg csak hümmögnek és az1 mondják, hogy ők m<ír megvárják mennyit jegyez a szomszéd, eztán majd ahhoz igazodnak. Itt van például Kovács Pál középparaszt. Mikor vagy háromszor meglátogatták mór a népnevelőink, jegyzett ugyan, de csal, száz forintot. Pedig 6 a leggazdagabb ember most a faluban és mégis azt mondja, hogy nincs pénze, nem jegyez egy fillérrel sem többet.

— No én elmegyek Kovács Pálhoz — vállalkozott Hock elvtárs.

El is ment, otthon is találta a gazdát. Barátságosun köszöntötte, aztán beszélgetni kezdtek. Kovács gazda ha. marosan oda lyukadt ki a beszélgetésben, hogy 6 megtette a magáét, jegyzett már kölcsönt, több pénze nincs.

— Hiszen adnék én még — szabadott Kovács gazda — csakhogy mondom nincs pénzem. Csak n..mrég vettem rádiót, aztán egy szekrényt, erre ment el a pénz.

— No látja — vágott vissza Hock elvtárs — miért csak most vett rádiót meg bútort? Ugye azért, mert csak a demokráciában tudta magát annyira üsszeám, hogy ilyen jói éljen a tíz holdján? Most meg azt akarjuk, hogy ezután mégiobbnn éljen a parasztiéig Erre kell m >st a kölcsön.

Kovács Pál hosszú ideig tűnődött erre, aztán jól megrágva végre kimondta a szót;

— Hát nem bánom, írják be, hogy jegyeztem még háromszáz fortnto' Aztán, ha sikerül eladni egy-két apró. jószágot még teszek majd hozzá. Ne.

hogy azt mondják, hogy ellensége vagyok saját magamnak.

Elégedetten köszönt el Hock elvtárs. Hiszen tudta ö azt, azért is jött szívesen, hogy csak meg kell magyarázni az igazságot, megérti azt minden dolgozó ember.

Mielőtt eljött, beszélgetett még a népnevelőkkel. Megmondta, hogy járjanak elöl jó példával, mert a falu lakói csak ezt a jó példát: várják. Tegyenek úgy, mint az egyik földhözjvt. tatott népnevelő, akinek a családja 700 forintot jegyzett és nem úgy, mint a másik, aki örömmel dicsekedett, hogy sikerült 50 forintot jegyeztetni a komájával. Még megígérték, hegy meglátogatják őket máskor is, aztán elindultok. Hazafelé beszélték meg az eredményt, ami az volt, hogy Monyoródon szerdán este majdnem duplájára emelkedett a jegyzések összege.

— Jó munka volt ez és- szívesen segítettünk a falusi elvtársaknak — mondta Hock elvtárs és ebben valamennyien egyetértettek.

tok tervezésében. A* agitátorok ée

népnevelők lényegében a munkafolyamatok élére álltak és magukkal ragadták a többi kommunistát is az ötéves terv időelőtti teljesítésének feladataiban.

i^osJsüTa dolgoséinál* raarv

kasikerei tehát annak kővetkea« ménye is, hogy a kommunisták vállalják a legtöbb feladatot a terv teljesítésében, a szocialista munka- verseny kifejlesztésében, a termelékenység fokozásában, a gyáraM termelte cikkek minőségének javításiban, a belső tartalékok kihasználásában és a forgóalap keringésének gyorsításában. A kommunista dolgozóit áldozatvállaló és példátmutaté tevékenysége ragadja azután magával a pártonkívüll dolgozók széle* tömegeit

A kommunisták helyesen fogták

fel, hogy a kötelezettségek teljesítése nem rövid ideig tartó kampányt követel, hanem kitartó, állhatatos és naponta ismétlődő feladatot Moszkva 1 Sztálin kerületében — ahol az üzemek és vállalatok már április' 25-én teljesítették az ötéves tervet, nemcsak egészében, hanem részleteiben Is — január, február és március hónapokban is minden pártmegmozdulást az ötéves terv határidő előtti megvalósításáért folytatott küzdelemnek szenteltek. Minden dolgozó előtt kézzelfogható valóság lett Moszkva újjáépítési terve, minden dolgozó megértette és magáévá tette a forgóalap keringésének meggyorsításáért folyó harc célját.

Komsinafst.’i KezdeményeKésre vált általánossá a moszkvai üzemekben az élmunkások tapasztalatainak terjesztése. A pártszervezetek, szakszervezetek és a vállalatok vezetői nagy munkát fejtenek ki abban az irányban, hogy Moszkva dolgozói összes erőiket mozgósíthassák annak a kötelezettségnek teljesítése érdekében, amelyet ti Sztálinhoz intézett levélben magukra vállaltak.

Az össztevékenység tehát arra irányul, hogy az ötéves tér” négy év alatt megvalósuljon. A dolgozó!« tudják, miiyen nagy és megtisztelő szerepük van ebben a k-"r/'-:!•->rM»en. A moszkvai újságok -> u ■

figyelem központjában tartják •• !• adatot.