Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-12 / 237. szám
1943 OKTÖSSE« MfíPLÓ EGY DOLGOZÓ ASSZONY BESZÉL A ZSÍR-ÁRLESZÁLLÍTÁSRÓL „Ha még mindig a kulákok kezében lenne a sertéskereskedelem, akkor nem lett volna olcsóbb a hús, meg a zsír" jl *ok«# «r,egtekarftt*níc a Marc-ót 81. « 1st Jaknak Schacfóe- r&. A férfi bányász a Széchenyi-ak- cáu, a fia bányász a Széchetiyi-aknán, a lánya otthon főz és rendben tartja a házat, a felesége pedig tnuakásnő a Dohánygyárban. Négyen vannak, de cs^i reggel, mert nappalra hárman riwakába mennek. Ma reggel n — azinte erjak egy szemvíDanásnyira —■ de együtt voít a csalid. Ilyenkor reggel — árért mindenki siet — nem sokai beszélnek. Éppen csak a legfontosabbat. Ilyesmit; , — Lajos,' ina igyekezz haza, mert délután cipőt akarok neked nézni. Schnekfcrné ma külön ősén esetett, mert még mielőtt bement volna * gyárba, krumplié akart vásárolni télre és így csak fél fül lel hallotta, amint a leánya belelapozva az újságba bejelentette, hogy valamilyen újabb árleszállításról olvasott. Azt hitte, bogy a hús árának leszállítása van bent az újságban és ebben a bJedelembec ült le a gyárban az asztala elé. Ott JE Schneider Lajosaié a csomagold asztei előtt és szemkápráztató gyorsasággal dolgozik. Beszélgetni sem £8 meg. — Beszéljen, kérdezzen csak nyugodtan, de azért én közben dolgozom. mondja. Százas csórna göJónö. Ez a beosztása. Nagy ládákban áll az asztalán a Kossuth, időnként oldalra borít egy ládát. Belemarkol a dgarettalia'.omba, gyorsan egy kis lapátra simítja a cigarettái Az dső lapátra üzen ötöt rak és io társa ötször tizenhetet Ez száz és ezt teszi bele a százas dobozba. Persze « sdejí cigarettái közben kiválogatja. Kitencveneeret csomagol rstpowta. A háború előtti csak ötvenezret. Aztán kommunista Jett: távirta hetvenötig. Elméletileg képezte magát, megértette az összefüggéseket: nyolcvanezret csomagolt. Ezután már a käeoevenczer, ha nem is volt gyerekjáték, de nem ss veit nehéz. Schneider elvtársnő örült, amikor meghallotta, bogy • zsír árát fa feszáőítctták, de egy pülanatra sem hagyta félbe a munkát, hiszen ez 6 munkája la kapcsolatban van ezzel. — HaSotiam, hogy a lányom valamit felolvasott, de nem gondoltam, hogy Syen egymásutánban jönnek *z árleszállítások. Egy dobozt bezár ét ■ többihez rakja. — Nem fa cSyau rég a kenyér, most. a hús, aztán mindjárt rá a xsfr lett olcsóbb. — így persze !öbb kerül másra. Üjabb ládát borit oldatra, most egy időre elég lesz az asztalon a cigaretta. — Brigádban dolgozom és a teljes it- rr^nyünk 131 százalék. Igazán nem panaszkodhattam, mert jut is mindenre. A lányom rövidesen férjhez megy. Egy vájár veszi el, elrepül a háztól. De nem üresen Most két aetejt cigarettára fa akad egymás után. — Szépen ki tudtuk egy pár hónap alatt stafirozni és ami még hiányozna, azt rövidesen megvesszük. Az árleszállítások utón háztartásnál. Egyre tornyosulnak a száza» csomagok, már arrébb is kel tolni a sort. — Zsfr náíunk elég sok fogy, mert a férjem Is, a fkán fs rendszerint zsíros kenyeret visz magával a többi hideg étel mellé a bányába. Este aztán bőséges meleg vacsorát esznek. — Hej, emlékszem még, amikor nem vsát az egész házban egy csepp zsír sem. Három dimyhahuzatot kértek egy kis olajért. — Ezentúl majd , vastagabban kenjük a zsírt, mert hát aki dolgozik, annak jól fa kell enni Idáig sem éppen azért nem ke.nytünk vastagon, mert nem jutott, hanem azért, mert nem voTt fél éa nem fagyott meg. — mondja mosolyogva. Üjabb láda ború*, az asztak*. — Aztán még valamit elrtárs. Eli üzemi falujáró is vagyok Aztán • falujárásban nemesik tanítunk, hanem sokat tanulunk fa. — Például most értettem meg, hogy miért és hogyan verték Jel még nem fa olyan régen az égig az élelmiszer- árakat. A kuíákok uralták a piacot és ők szabták meg az árakat. Az biztos, ha rajtuk múlik, aljkor nem leszállítják, hanem felemeld: a zsír árát. — Vasárnap Monyoródon voltunk falujáráson. Ott fa van termelccsoport, ők is fogiMcozirak sertéfih íz Mással, meg ez állami gazdaságok fa. Láttáim én olt mindjárt, hogy nem lesz hiány az idén sem húsban, sem zsírban. — Most meg már azt is látjuk, hogy olcsóbb lett, meg azt fa, hogy jó befektetés a tervkőlcsön. MEGSZŰNT Á „SVÁBKÉRDÉS" ,,Minden eddigi korlátozás alól mentesülnek és a többi magyar állampolgárral azonos elbírálás alá eSneh" — így szól Népköztársaságunk rendelete egy eddig rendezetlen kérdésben, az áttelepítésre kijelölt, de ittmaradt németajkúak ügyében. Népi demokráciánk nem tűr „nyitott kérdéseket", nem hagy bizonytalanságban egyetlen dolgozó réteget sem. Most Rákosi Mátyás Ígérete szerint az úgynevezett „svábkérdés" is rendeződött. Ezentúl nem lehet a sváb dolgozókat a kóláknak korlátlanul kizsákmányolni! A sváb dolgozók ügyében is népi demokráciánk nemzetiségi törvénye diadalmaskodott, alkotmányunk szavai váltak valóra: „A Magyar Népköz, társaság a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja." Azzal, hogy a németajkúak teljesjogú állampolgárok lettek, a falusi kízsákmá- nyolólc korlátozását éppúgy szolgáltuk, mint az ország, rendjének megszilárdítását. Nem véletlen, hogy ez a prof^ léma éppen most rendeződik, . a közelmúltban hangzott el Rákja» elvtárs Ígérete és most jelent ijieg Népköztársaságunk rendezte. Ea-fősben a napokban szervezik a nézhet kommunisták, a Szocialista Egységpárt vezetésével az új, demokratikus német köztársaságot. fCe- letnémetország népe be akarja bizonyítani, hogy tud élrtí szabadságával és hazáját minden impejria- lista mesterkedés ellenére egységessé és demokratikussá fibgja tenni, hazájuk nem az új háború szítóinak ugródeszkája, hányán a béke földje, lesz. Keletnémetor tzág- ban a kommunisták, a szabgjdság és a béke szilárd harcosai Vfették kezűkbe a német nép irányítását, ezért bízunk a hatalmas öjjunka sikerében. A magyarországi németajkúak ma már egy demokrtltikus köztársaság itt élő nemzetiségét jelentül. Az állampolgár! jogikban való részesedés ezért is me, JíTTeti őket. Bosnyák MáMM £eU Ä személyi délszláv dolgozó parasztok eleinte nem értették pontosan, hogy ml Is az a tervkölcsőn. ’Azt hitték, el akarnak venni tőlük és ezt bizony furcsának találták, hisz nem volt erre példa a felszabadulás éta. 1944 előtt volt ez divat, neüi mostanában — gondolták magukban. Bizony a személyi népnevelőknek nem volt könnyű dolguk az első napon. Uzon Márk is hiába ment házról ’ házra eleinte, bizony mindenütt visszautasításra talált — Nincs pénz, miből adjunk hangzott a kitérő válasz. Uzon Márk is, meg a többiek is érezték, hogy nem őszinte, beszéd ez. Sőt tudták is, itogy ném ez az igazi ok. Valami más baj van. Hamarosan'rá is jöttek, hogy mi. iV©Kölnit leéli Jő példával előljámi — mondotta Uzon Márk. — Én Indítványozom, hogy csak az mehessen tervkölcsont jegyeztetni, aki a tőle telhető legnagyobb ősz- szeget lejegyezte. Mindenki egyetértett ezzel a javaslattal. Idős Uzon János, annak ellenére, hogy csak 5 holdja van, nemsokára már 200 forintos igazolással zsebében ment' jegyeztetni, ifj. Uzon János ívén pedig az első sorban a saját neve mellett 400 forint volt bejegyezve. Hasonlóan jár- i-‘- el a többi népnevelők is. tak Ez már lendített valamit. Nemsokára megszületett az első jegyzés. — Máli Antal 4 holdas szegényparaszt 150 forintot jegyzett — újságolta este örömmel az egyik népnevelő. De rííjBtteft, hogy mér a személyes példamutatás sem elég, ha nem beszélik meg jól a kérdéseket e dolgozó parasztokkal, ha nem világosítják fel őket, ha nem mutatnak rá, hogy mennyire megváltozott most a délszláv dolgozó parasztok életé a felszabadulás óta, ha nem mutatnak rá, hogy mennyivel Joboan megy most soruk a 3 éves terv következtében és még menynyivel jobb lesz, ha megvalósul az 5 éves 1evv. B.osnyák Márk — a helybeliek hozzá szekták tenni még a nevéhez: Fekete — bizony még személyi viszonylatban se mondható valami tehetős gazdának. Szegényparaszt. Bosnyák Márkhoz Is elment az egyik népnevelő. Behívta, leültette és sokáig beszélgettek. Előjött ebben a beszélgetésben attól kezdve, hogy mije volt 1945-ben Bosnyák Márknak, addig, hogy mit szeretne, hogy legyen 1955-ben, minden. Az tán előjött az is, hogy a tervköl- csönt visszafizetik mindenkinek, méghozzá kamatostól, hogy pcdi_ nyerni is lehet vele akár százezer forintot is. Bosnyák Márk figyelmesen hallgatta a népnevelőt s úgy érezte, igaza van neki. Nem habozott mostmár sokáig. Jegyzett, de amikor búcsúztak, már csak fél füllel figyelt arra, amit a kisajtó felé menet a népnevelő mondott. Másutt jártak a gondola tai. ta án megbánta — gondolta a felesége, mert olyan arccal ült a lócán, mint amikor nagyon töri valamin a fejét. — Ha ez ilyen jó nekem — járt egyre Bosnyák Márk fejében, akkor biztosan jó az apámnak is. Csakhogy ő ezt nem tudja. És hátha meg se magyarázzák. Idősebb embernek nehezebb már az ilyesmit megmagyarázni és hátha nem lesz elég türelme hozzá a népnevelőnek. — Elmegyek apámhoz —, vetette oda, hirtelen felemelkedve, a feleségének. Az apjának úgy kezdte el magyarázni a kölcsönt, ahogy neki a népnevelő mondotta. Nyugodtan, türelmesen, úgy beszélt, mint amikor azt szokták megbeszélni, hogy a süldők közül kellene-e eladni kettőt, vagy várják meg még, amíg a tehén leborjadzik. Boldogan jött ei az apjától. „Nem mondhatja, hogy netn törődök vele-’ gondolta, amikor kijött tőié. hogy keressen egy népnevelőt. (Szólni kell neki, hogy menjen el, jegyezni akar az apja.) Mikor aztán ezzel is megvolt, megnyugodva indult. hazafelé. Félúton azonban eszébe jutott egvik falubeli rokona, Orsokity György. :eő3 ni Séne )iolii is. elvégre ő is rokon. —- Másrészt azonban ott volt a munka. Az is sürgős, nem akarja, hogy elmaradjon az őszi munkákban. Márpedig ma még nem jutott hozzá, hogy nekilásson. Azért csak rászánta magát. Elmegy Orsokityékhoz. Nem veszi a lelkére, hogy azok kimaradjanak. Talán mondani se leéli, hogy amikor mar elintézte az Orsokttyék jegyzését is, akkor' újabb jutott eszébe: Stázity János. Bosnyák Márknak az elkövetkező két napban igen meg kellett szorítani a munkát, hogy behozza az előző napi mulasztást. De megtette. Vígan, néha magában elégedetten e!-elmosolyodva haladt az eke után. Alii látta, érezhette, hogy ennek az embernek valami igen erősen melengeti a szívét. „A szüleimnek köszönhetem, hogy élek, A PARTNAK MEG, HOGY ILYEN BOLDOGAN ÉLEK.!“ Fiafalok beszélnek a kitűnő eredménnyel elvégzett szemináriumiéi í A meszestetepi PártháztxS vígan száll -a fiatalok éheka Ha az ember belép, csupa jókedvű SZIT-istát talál a szépen, feldíszített teremben. Amíg a nóta szál!, fürge kezekkel dekorálnak a lányok. At egyik falat „Komszomol faí”-nak nevezték el. Fel i® díszítettek szépen. Vörös csillag sugarai alatt sorakoznék az „Ifjú Gárda” hőseinek képei. Mellettük nagybetűs felirat: „Munkában és tanulásban példaképünk e. hős szovjet Komszomol!” Ezen a feliraton siklott végig nem egyszer a szemináriumot hallgató SZIT- fiatalok tekintete tarafás közben. Ez adott mkidarmyiszor új erőt, új lendületet nekik a munkában, tanításban. Az eredmény nem is maradt el, a SZIT- esek nagy felkészüKsögrőí tőitek tanúbizonyságot. Bodzái János olvtárs párt- titkár örömmel állapította meg: — Ez a munka, amit ti most elvégeztetek, jó munka, igazi kommunista munka volt. '(t)’ Magas szőke leánnyal/’ Hamvas Nórával beszélgetünk. A vizsgán .talán ő „drukkolt” « legjobban^ pedig neki volt a legkevesebb oka rá, mert az órákra mindig becsületesen készült. — Nagyon örülök annak, hogy ilyen szépen végeztünk és örömet szerezhettünk « Pártnak is! — mondja egysze- ríiera. — Mindig erősségünk lesz a, martfata-leninista tudás — szól közibe Rozin ger Anna. — Most érzem csaty, hogy mit adott nekünk a Párt akkori éráikor biztosította a dolgozók tamítisi jogát. A SZIT-isták nevében fo.pdha- ttom, hogy ezzel a joggal mindig élni fogunk. Magunkévá tesszük mindazt a tudásit, amit a múlt átko* rendje (elzárt elölünk. □ Steiner Gyula a múltban nem tanulhatott. Szülei szegények voltak, egy pusztán cselédeskedtek. A íelszabadulás adott nekik földet, meg tanulási lehetőséget a gyerekeiknek. Ki is használta ezt a Gyuszi. Elvégezte a íeíső- ipari!, de iskolábajárás közben sem feledkezett meg sem a Pártról, sem » SZIT-ről. Portosan eljárt a párnapokra és az űrnapokra. A többi SZIT-istávai együtt végezte el ő is az alapfokú szemináriumot. — Kimondhatatlanul ’ hálás vagyok Pártunknak, hogy most már mf fa te- nullra!unk és képezhetjük magunkat —■ mondta ragyogó arccal. — Nekerr az ®külön boldogságot jelent. — Mos' Műszaki Főiskolára megyek, ingyen el látást és ösztöndíjat fogok kapni Sokszor mondottam barátaimnak és most újra megismétlem: „A szüleimnek kő szönhetem, hogy étek, de a Pártnál köszönhetem, hogy ilyen boldog,-» élek!” A ítLDÁ EREJE Látogatás a moszkvai „Vörös Proletár“ gépgyárban Megtekintettük a moszkvai „Vörös Prole tár:‘-gépgy ár szerelőműhelyét. -Csoportunkban olyan személy is jelen volt, aki maga is 12 évig dolgozott ebben a gyárban. Mégis feszült figyelemmel \ kísért mindent. Rengeteg újdonságot talált. Többek között új volt az itt megalapított futószalag-rendszerű szerelési utód. A szerelőműhely főnöke, a Sztálin- díjas Kirilin, ezeket mondja: — Azelőtt a hatorsós fémáutomaták D. I. P. védjele azt jelentette, „Érd be és hagyd el“. Ma mást jelent: „Beértük és elhagytuk14-. A Szorjetnniát mar regen nem __________________érdeklik a külföldi gépek leírásai. Az ipar bármely szükséglete számára kiváló hazai gépekét gyártanak. A szovjet tervezők sikeresen oldják meg az ipar által támasztott legbonyolultabb feladatokat is. — A Nyugatot azonban nemcsak 02 ipari technika színvonalán hagytak el — mondja Kirilin. — Az az alap, amelyen termelésünk áll, teljesen más. Ez nemcsak fejlettebb, hanem lényegét tekintve■ elérhetetlenné vált a kapitalista rendszer szántára. ■ Ezért jelenleg olyan feladataink vannak, amelyeket a- kapitalista technika nemhogy megoldani, de kitűzni sem képes. Az újszerűség példáit' a „Vörös Prpletár“ összes műhelyeiben láthatjuk. Az első mechanikai műhelyben a legszembetűnőbb helyen plakát függ. Nagy vörös és szürke betűkkel a következő felirat: „Üdvözöljük Szeíjcov esztergályos elvtársid és Szicscv fém- gyalus elvfársaf. mini a gyorsított (Tiunl:«cljárás alkalmazód, akik a gépgyártás: ipar országos verse gyében, a fémvágás gyorsított módszerének alkalmazása terén az első hcfyef .vívták ki. Meggyőzci- dé-űnk, hogy munkájukkal a jövőben is fökéíctesífcai fogják a fémvágás gyorsított eljárásait." — Már az első ötéves tervek esztendeiében hozzászoktunk ahhoz. — folytatja kísérőnk, — hogy a műhelyekben, az építkezések állványain ..VILLA M“-ujságot, plakátokat, röplapokat láthassunk. Feltűnt az élmvrn- kások neve. A gyárak rajzolói ábrákat^ készítettek, amelyekből azonnal kitűntek a brigádok munkaeredmé- nyei. S,e«iis 11918-ban „A szovjethá- talont soronlevő föladatai" .című cikkében a példa erejéről írt. Megállapította, hogy a termelés szervezésének legjobb példáját a munka elkerülhetetlen köuúyebbedé\ se és a tervezés iránti igények, nö \| vekedése fogja kísérni. A lenini — távolabbi célok elérésére irányuló — szempont világosan és pontosa» elénk vetítette, amit reások elöl x' idő függönye eltakart. Már a sztálini ötéves tervek haj ralán hatalmas jelentőségre emelké (lett a példa ereje. A szovjet emberek akkor átlépték a régi — méo- z kapitalista időkben megállapított — normák határait. És egvrc gyakrab ban jelentek meg az újságokban a táviratok: -----'------■* ra ényekrö! azftőtt olyan nagy inunkaered- számoltak be, amelyek hihetetlennek tűntek volna tol. Az élmunkások tapasztalatéit átvette az ■ egész ország. Az új technika alapján kialakult,, a. sztáhánov- moznldom, amely a szocialista műn- kaversenynek új, magasabb fokát jelenti. A sztáhánovist’ák, ahogy Sztálin. elvtárs mondotta: teljesen úrrá lettek munkájuk technikája felett, azt, megnyergelték és előre hajtották. A mozgalom mai fokozatát a „Vörös Proletár“ műhelyében kifüggesztett ..VILLÁM“ híven tükrözi visz- S7.a. Ennél a fokozatnál az élmunkás munkája elszakíthat^ttanul összefügg az alkotással. — Manapság csak a ken ddel nem »tégy sokra, fejjel kell dolgozni.' uKjndia Szicsov fémgyaluló.' aki a legújabb „VILLAM“-ban szőrénél.
