Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-20 / 244. szám

{949 OXTÖ3EK n a p s. 6 5 99 w Siettünk, hogy megmutassuk it Titoék szomszédságában • 09 66 Drávaiványibau már bokrosodik a rozs és kihajtott a búza Mintha az Alföld végheíetlen síksá­gát taposná lábunk, csak az akácosok, az erdővonulatok, no meg a Dráván túlról a fekete hegyek törik meg a Drávavidék sík terepét. Az utak men­tén évszázados fák, nyárfasorok mint megannyi ittmaradt emléke a hajdani nagybirtoknak, a Draskovich-grófok birodalmának. Némelyik nyárfa tövében vagy ágára akasztva tarisznya, egy-egy berliner kendő, vagy a fűbe rejtve bütykös. Gazdáik tették le, munka közben nincs rá szükség. Mert a mun­ka úgy ég itt a drávaiványi határban, mint amikor a láp meggyűl és bizto­san emészti fel az útjába akadó avart, növényzetet. Már a tavasziak alá szántanak Mintha a sok-sok kocsitengely fekete kenőcse festette volna évszázadokon keresztül, a zsíros, fekete főidben fé­nyesei» hasít az eke. Már a tavasziak alá szántanak! Az ősziekkel készen vannak, a búzát is elvetették 6záz : zúzalékig, az egész drávaiványi ha­lárban. Az ember, a gép, az állat gyönyörű erőpróbája volt ez a munka. Amerre a szem ellát, simára boronáit, tele- vény, őszi mélyszántást végző foga­tok és haragos, smaragd-zöld korai ve­tés, mint egy óriási szőnyeg puhán hívogatja az embert. Némelyűr táblán a rozs már bokro­sán hajt, amott meg, ahol Raposa Imre űjgazda szánt mélyen, ott most hajt a búza. Ha ujjadda! lenyúlsz a szik*évéihez, érzed: milyen csodálatos, milyen hatalmas erő ran a kicsiny magban, amely ott gyöngyözik, él és felküzdi magát a nap felé, hogy; zöld levelével megörvendeztesse dolgos pa­rasztjainkat. Érdemes volt! Drávaiványiban örömmel beszélnek az emberek arról, hogy megvan a korai vetés eredménye, már javában két minden. Matoricz Mihály, aki édesapja földjén dolgozgat, éppen a falurádió híreit hallgatja. — Hallgatom, begy raj jen. az or szágban hány falu van még olyan, mint a miénk — mondotta, miközben hellyel kínéi. Matoricz elvtárs joggal büszkélke­dik azzal, h így Drávaiványi község­ben már Október 12-ig- befejezték úgy a rozs, mint az árpa és a búza veté­sé:. — Látta volna akikor a mi hatá­runkat Minden épkézláb ember, öreg je, Matatja, kínt volt és gyúrta <£ földet. Az eke u’áfo már a vetőgép ment. Sioifürik, hogy megmutassuk ií; Titoék szomszédságában: megfogan­juk a Magyar Dolgozok Pártja ve­zetőségének tanácsát és elvetettünk olyan korán, athogy csak tudtunk. De aJcát 51, alkar Nagyvárt Györ­gyöt, akár Rapos^ Imrét kérdezzük, mind azt válaszolják: — Most látjuk, hogy érdemes voi ? hogy nem hangtanunk a kés-lelte!ökre. Kukoricás zárat alig látni már a határban, az: is inkább kupacban. A répaszedés is megy, nincs fennakadás. — Népnevelőm!'? is jó munkát, vé­geztek— mondja búcsúzóul Matoricz eívfárs, — de legelsősorban amifaík 'köszönhetjüík ez: a jó eredmény:, hogy a mi falunk szegényebbjei leg­először értették meg, hogy «mit j Párt javasolt, a karai vetést, azt va lóban úgy .kell végezni, ahogy tana csőtták. Mert a mi Pántunk mándi-g azt tanácsolja, ami nekünk a legjobb, a legelőnyösebb! TANULJUNK SZÓFIA TURBINÁTÓL Encsin, tíz Affirmi Golyóscsapé^?' gyér művezetője figyelte Szófiát aki nemrég került ez üzembe. — Kérése, Mihail Fjogorovics — mondta a leány Kirjcsinaak -— azt hi- *j**rwI soha nem tudom majd teljest terű a normát A művezető sűrű pipa füst mögé rej­tett» mosolyát í— Látom, hogy nem megy *—< szólt. — De nti okozza szerinted a nehéz­séget? fc-i A gép, Mihail FjedoTovics. Nem Ismerem. Kirjusin csak erre várt Tudta, ab­ból lesz igazán jő nrtmkás, aki nem nyugszik bele, hogy selejtesen dolgoz­zék, akit bánt és gyötör, ha nem megy neki a munka. Bekísérte Szófiát a KfinyTtásúba. 1 ahogy nem elégít ki az egyéni siker. Mit szólna ahhoz, ha összefognám itt a műhelyben, a barátnőimet azokat is, akik elmaradtak, mint én az elején... — Ne mondd további — vágott a szavába Kirjusin és ünnepélyesebb arckifejezéssel folytatta: — üdvöz­löm az ifjú csiszolómunkásnők brigád­jának vezetőjét! Azután mi a terve­tek? Szófia alig tudott szóhoz jutni az őrömtől: — Ez tehát azt jelenti hogy meg, alakíthatom a brigádot? S amikor Kirjusin beleegyezően bó­lintott, elsorolta: — A tervem, helyesebben a tervfiuk a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaverseny terjesztése. Minden jobban fog menni, ha a brigádon be­lli! elwársiasan segítjük i3 egymást.,, Egy hónappal később Szófia bri­gádjában dolgozók teljesítménye el­érte a 185 százalékot, A termelékeny­ség fokozásáért külön munkaversenyt indított a brigádon belül. Azt >s szorgalmazta, hogy munkatársai ol­vasgassák a műszaki segédkönyveket és tovább sem fogyott ki észszerűstfö javaslataiból. Sikerült az egyéni fele­lősséget oly magas fokra emelnie, hogy a gépveszfeglés csaknem telje­sen. ismerő len fogalommá válf. Már 2?0 százalékra teljesítették a normát. Amikor 'azután a műhelyben tovább növelték az egyéni versenyzők szá­mát: és újabb versenyszerződést kötőt tek egymással a brigádok is, Szófia munkacsoportjában a havi tervet 231 százalékra teljesítették, 0.2 százalékra csökkentett »elejt melleti*. Moszkva Zsdánov-kerületének ifjú­sági brigádversenyében Szófia Turbi­na neve magasra szökött a munka hőseinek tábláján. Egy év alatt ő és brigádjának tagjai másfél év normá ját teljesítették. Sifnmé a Ammkáí^ öreges, kusza betűkkel íródott! a levél. Látszik, hogy írója jőcskSS letaposta egy emberöltő keserves, nyomorgatott éveit. Valahol Amerikában, valamelyik Seneklady-i bér-kaszárnya sivár falai között, hazavágyó szívvel fiira levelét Kéri Sándor. Egy a hárommillió koldus közül, aki a nyomor, csendörszurony, úri rablók elől menekült a tengerentúlra 1906-ban, ahol azt hitte, emberként élhet a becsületes munkája révén. De csalódott. Most, negyvenhárom évi távoliét u(án a megújhodott Óhazából szeretne hí­reket kapni, hogy legalább levélben érezze azt a gyönyörű, lüktető életet, amelyet az »itthoniak élnek, építenek. Kéri elvtárs levelére megkapta a vái laszt. A nagyharsányi DÉFOSZ titkára, Schiott István írta; A LEVEL A VÁLASZ „Tiszteli kedves előtártak, régi is- kalatársak. Szerelnék a nagyharsányi dolgozó parasztok Földmunkások Szövetsége révén valakivel levelezni. Én ugyanis oft születtem 1876-ban és talán még, aki emlékszik a Kéri-féle késes családra, aminek én voltam a légiidalabbja, no meg egyben a fala- rossza ... Szeretném tudni, milyen vi­lág van otthon, hogy illeszkedik bele az új rendbe az a büszke, gazdag lala ... lletvenhárom éves vagyok, de még nagyon szeretnék hazulról hírt hallani. Talán lesz önök között vala­ki, aki érdemesnek tartja, hogy so­raimra válaszoljon. Én ugyanis Írtam a jegyző úr címére és kér em tőle felvilágosítást, de úgylátszik, a jegyző úr még a régi világból való, nem ér­demesített válaszra. Kéréseméi meg­újítva maradok elvtársi üdvözlettel: Alex Kér y 1141 Altamontaoe, Shenektady 10-rty. USA. Nagyharsónyban, ide ser, egS‘i or­szágban már n®m n zsírosparaszfok az urak, más a munkásság helyzete, mint a mull rendszerben volt Ebbe« az országban a dolgozó nép már nem kizsákmányolt rabszolga, hanem a ha falom birtokosa, az ország gazdája És ez a nép szeretettel gondot távol élő testvéreire, visszavárja azokat a kike! Horíhyék csendőrei, bankárai és végrehajtói szétszórtak a nagy­világba, a tőkések martalékává vál­tak. A 73 éves Kéri efvíársaí is Sze­retettet visszavárjuk, addig is sűrűn küldjük a leveleket, A nagyharsányi dolgozó parasztok tje feledkezzenek meg Kéri etvtársrót, nem úgy, mint a jegyző, aki nem tartotta érdemes, nek egy magyar munkásnál? vála­szolni. Igaza votf Kéri etvfársaík. A volt jegyzőnk valóban a „régi vi­lágból vníó“. De nemcsak a nagy- harsányiak, hanem a megye sokasok dolgozója tollat és levélpapírt ragad, hogy megírják, mi az igazság, milyen az életünk így szabadon, boldogan építve a jövőt, az éj országot, a szo­cializmust — végre magunknak. PÉCS ÉPSÉGÉT Tolbuchin marsallnak köszönheti 1944 november 29-én, szerdán Pé­csei « diadalmas Szovjet Hadsereg csapatai felszabadították. A német p&noék>saTakuiatok eszeve­szetten rohantak n Zsolnay-utcán és P Rákóezi-úton visszafelé. A nómét ha dics! parancsn okság terve megdőlt. Nem tudnak a Havihegy ol­dalában és a Kofcszműveknél tankcsa­tára felfejlődni. A szovjet csapatok hatalma^ harapó­fogóban készülnek összeroppantani a németeket, ha azok utcai harcokat kezdenek a városban. A szovjet ékek máxr északról teljesén Lm-kerti ették o várost és délről is elvágással fenyege­tik a szentlőrjnci vasútvonalat. A német vezénylő tábornok már meg sem lepődött. Megszokhatta, hiszen soles fáz kilométeren át piifö'Me csopa­kit egy- félelmetes ellenség: Tolbuchin marsall és a vezetése alatt S. ukrán hadsereg. Tolbuchin marsall kiválóan alkal­mazta a sztálini stratégiát és kihasz­nálva a Romániában keletkezett „lég­íqg-egg kieitégla megmondják. 'Megszorítják kezünket és bátran „vág- 1 jük“ ki: ' — Arató Marika vagyok. Lakom Pécs, Bercsényi utca hat. — Az én nevem Antal Marika és a papám él­munkás! Ezt egy szőke kislány mondja. Aztán hozzáteszi: ( — Apuka mór nagyon korán felkel és elsiet az ( üzembe. maga, választotta ki a szakkönyveket, hogy a leány ezekből tanulmányozza a szerszámgépek berendezését. Ismer­kedjék meg velük alaposabban, A géptől is elvette néhány hétre a, leányt. Szófia tovább tanult az üzem-2 ben is, kezdett megbarátkozni a gé-f pekkel. Ide-oda osztották be a leg-» jobbak mellé, figyelt, magabiztosabb! lett Amikor visszakerült a gépéhez,! mtniiba csoda történt volna, könnyen 5 teljesítette a normát. A műhelyben egyszerre mindenki) figyelni kezdte Szófia Turbinát. Nap-1- ról-napra növelte teljesítményét, 150,< 156, 172 százalék. A legjobbak isf kezdtek elmaradni mögötte. Felfedez ! te azonban, hogy a m6sza&i lehetáségfttrti még nem aknázta ki teljesen. Egy-cgyf munkadarab két gépen készült. Egy! munkás végezte az előcsiszolást, majd! végleges elkészítésre tovább adta egy' misük gépre,. Szolia ügy gondolta, ez> a rendszer azért sem jó, mert 'az így 4 összedolgozó két munkás ebben a 2 rendszerben kénytelen alkalmazkodni! egymás munkaüíemébcz. Ha az egyik! lassúbb, kevesebbet termel, befolyásol-! ja a másik munkateljesítményét is,! hiszen egymás kezéből veszik át a! munkadarabokat. Szófia ezért azt ja ) vasolta, bízzák a munkadarab teljes! elkészítését egy csiszolóra. Ez nem- < csak jobb versenyeredményeket Hizto- ( sít, de növeli a munkások felelősség-< érzését is. í Szófia javaslatát elfogadták « mű-* helyben. Ezt követően a leány úiitáso] kát vezetett be a gyorsított eljárásra való áttérés érdekében. Kezdeménye-] zése nyomán ' a csiszológépek lendítükerekeinek át-^ mérőjét, megnövelték a tárcsák átmé-( rőit Is. A forgási sebesség ezáltal 40 j százalékkal emelkedett. Szófia tekintélye méginkább meg nőft társai előtt. Egt napon Kírju-in^ ismét elgondolkodva láfa a leányt. ^ w **- Tudja, Mihail Fjedorovies, va-4 Pécs, Rákóczi-úti óvóda. Kívülről nagy barna kapu, fehér ablakok. Ha belep az ember, kedves gyermek- hangok ütik meg fülét. A nagy előcsarnok falún végig csupa gyerekholmi^ kabát, sapka, óvódástáskák. Szép faliújság, közepén az új magyar címer. Ahogy fellépünk a szőnyeggel borított lépcsőkön, az Arkin profesz- szorról elnevezett kis óvódáscsoport ajtaja elé érünk. Belépésünkkor üde gyermekhangok repdesnek ff levegő­ben. — Jónapot Mvánokl — mondják kórusban. — Sokan közülük nem, tudnak beszélni, mert uzsonnáz­nak. Jó étvággyal fogyasztják a finom vajaskenyeret, frketeszcmü szólót, pirosarcu almát, sárgára érett kör­tét és mindazt a sok jót, amit édesanya gondoskodása folytán a kis óvódástáskába reggel belekerült. A . tisztaságra gondosan ügyelnek valamennyien. Ügyes kézzel tartják a, szalvétát, az uzsonna alá, hogy le ne hulljon egyetlen morzsa sem. Az egyik kisfiú alaposan oldalba böki mellette ülő társát,. —- Nem látod, hogy írszórod a, kalácsodról a má­kot? — kérdezi méltatlankodva. Az összehúzza kis térdét és kiigazítja rajta a szal­vétát. A míg a sycnnefcelc uzsonnáznak, szemünk vé­gigfut a barátságossá varázsolt termen. As ablakokon '. tiszta, könnyű függönyök, színes muskátlik, vizivirág, .a falon virágtartóban szép zöld futó. Vetette Arkin professzornál;, a nagy szovjet tudósnak a mondása: ...Minden anyagi cs szellemi vagyonnál többet cr a gyer- I mek! Gondozd és szel esd!“ , Odébb a falon meseképek, színes rajzok, a gyerme­kek kézimunkái. Arkin professzor mondásának feliratú- , Vttl szembeni falon piros papirosból kivágott zöld-szárú t tulipánok virítanak. Kilenc szál tulipán. Vérvörös fejük­ében fehér betűk világítanak: ..Szabadság!“ Két oldalt Lenin és Rákosi elvtársak arcképe. A szoba másik ré- 1 szélien madarak, törpepapagályok vannak fehérre festett > kalitkában. A kalitka alatt akváriumban apró halacs- • kők gyönyörködtetik a szőke, barna kislányokat, kis- 1 fiúkat. I Átmegyünk a másik szobába a „kicsikhez". így \ mondial: a négy-ötéves óvódások, is: a. kicsikhez. Itt 1 már befejeztek az uzsonnázást Most rövid versikéke/, I gyermekdalokat tanulnak. 1 ..Sárgul már a falevél. I Meg fújta as őszi szél..." i Körülfognak bennünket. Okosan, értelmesen felel- 1 nck, amikor nevüket kérdezzük. Mindjárt lakcímüket is Egy Kisfiú elénk áll. Garami Lacika medikus — mutatkozik be. Csodálkozunk. Ilyen kicsi és medikus? Hiszen nincs több háromévesnél. Nem hagy sokáig, bennünket gon­dolkodni. megmagyarázza. — Még nem vagyok medikus, majd az leszek, ha megnövök. De, az biztos ám! A Rákosi bácsi, megígérte, hogy mindenki úgy tanulhat, ahogy szeretne. Én me­dikus szeretnél: lenni, — Azért jegyeztem tervkölcsönt is a többi óvódással — vág rá. büszkén. — Abból a. pénzből, amit mi a Rá­kosi bácsinak adtunk, ö fog nekünk jó iskolákat, meg kollégiumokat építeni. — Meg még óvodát, meg vasutakat, meg hidakat! — teszi hozzá a másik kisgyerek. A „nagyok“ hamarosan rögtönzött kis műsorral, kedveskednek. Amint, ott ülnek szépen sorban a barna fapadokon, szemük a várakozás füzében’ csillog. Nagy nap van ma. Már jó ideje készülnek rá és alig várják a pillanatot, amikor kézhe.zkapják gyermekszívük áldozatának gyümölcsét, a kétszáz forint tervkölcsön befizetéséről szóló nyereménykötvényt. A kötvényt Szalai Mária megyei óvodai előadó nyújtja át. A befizetésről szóló okmányt a gyermekek nevében Bököiuji Lacika vette át, és Hír Gézánc óvónő köszönte meg. A páraás kis kezecskék összeverődi el­és kórusban mondták: — Köszönjük szépen! Amint Hir Gézánc Lacikát felemelte, hogy a szé­pen bekeretezett képet a falra tehesse, a kicsikék kör éje sereglettek. — Ugye most már mi is országépítök vagyunk? — ezt kérdezgették. A falón lévő felirat megadja a választ: „Minden forint, amit. az ötéves tervkölcsönre lejegyzel, egy-egy tégla a szocializmus építésében!“ A kicsi, ujjúkon mutatják, kezecskéjük elördcndül, Uilvejkujjukat magesbacmciik: — Egy-egy téglával.., A DolcozA Parasztok és Földmonkísok Országos Szövetsége kiadásában újabb képes füzet jelent mer a Szovjetunióban járt magyar parasztktildöttscg útjáról. ÖT HÉT A SZOVJETUNIÓBAN efmmel. Ih/.t a fiizefot a majsrynr parasztkíilddtt* seg hal tn^-ja: Balogh Marcit kiskirály- sági földmíves, a?- r,Tfjú Gárda" nevű. termelőcsoport tagja. Boros Gergely sár kadi földmunkás. Dunai Fercucnc, nj- gazda, desrekeffyházai községi bitó. H, Najry Gábor balmazújvárosi földtmv.es« Tóth László, n Szolnoki Állami Mező- gazdasági ^ Gépállomás alközpontjának vezetője és Raj László földmíves* a lettkési Termelőcsoport elnöke írta. . . A fiizot írói az élenjáró szovjet mesŐ gazdaságban . szerzett í a paszta! afaikröt számolnak be. Minden szavukból a ri híg legfejlettebb mezőgazdasága közvet­len tapasztalatának, nagy élménye világ lik ki. 40 oldal, ara SO fillér. Kapható: MDL pártszervezetekben, DÉFOSZ szerveze­tekben, földmívesszövefkezetekben és Szikra könyvcFboltokbaB, üres tért“, irányítás« alatt a hairoadüt ukrán front el őre zúdult, szétverve s németek és a nyilasok válogatott sas*, gét, benyomult Erdélybe majd az Al­földre. Dicsőséges fegyvertény volt a baja! átkelés, majd követlenül utána a sze­derkényi áttörés. I Az áttörés ntán I *® * ! _________________l szovjet csapa­tok Pécs halárába. Tolbuehin marsall vóg’g a front közelében tartózkodóit és az 6 hadvezéri éleslátása húzla át a nácik szándékát: nem „védhettek meg“ Pécset. Pécs épen maradit Még a bányatelepek népének ujjou. gé> sorfala közt vonult a szovjet tan­kok egy csoportja, amikor egy másik csoport, már délről keresztülrobogva 0 városon egész a szőlőhegyekig üldözte és széria szét a német csapatokat. Pécs szabad és a szovjet csapatok hősise harca nyomán lépésrffl-lépésre szabadul fe] az. egész ország. Tolbuehin hadserege töretlen lendü­letei nyomul fel Budapest határáig, ahol a második ukrán fronttal egyes- sülve, acélgyürűbe fogják a fővárost pusztító náci seregeket és ezt az acél- gyűrűt sem a Székesfehérvár felől ma­kacsul támadó, sem a budai Várból kitömi készülő fasiszta seregek nem tudják szójjéKörni. Budapest is fel­szabadul. I majrti, I Szjrtgjg járt és egy ideig innen irányítót'» csapatait. Tolbuehin marsall szállása a Ma­gaslati úton lévő Beren-cz-villában volt és ítj többen felkeresték a váró* katonai és közigazgatási vezetői kö­zül. Aki csak beszélt és találkozott vele, mind azt mondja, hogy ez a kiváló katona közvetlen és szívélyes ember volt, aki a hadmozdulatok irányításá­ban mindig szem elölt 'tartotta, hogy lehetőség szerint megkímélje városain, kát és falvainkat. így is történt- Pcc* is neki köszönheti épségét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom