Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-13 / 212. szám

i *4* mrió s warmmm í Ahol az alvégl poros utca elága­zik Bicsérd Irányába, ott áll a sar­kon Lukácséle sárgára festett leis háza. A kövesút felé néző ablak­szemei szerényen húzódnak meg a fonnyadt lombok mögött, mintha az Éva József kulák terpeszkedő kú­riája elől szeretne elbújni, amelyik a túlsó soron az első hajlatban hi­valkodik a szemlélőre. Bent az udvaron, az estébe for­duló szeptemberi késő délutánon etetéshez készülődik a ház népe. Lukács néni meg a menyecske- lányuk a kis konyhában teszik a dolgukat, m?g az udvar végéből a fészer felől tompa huppogás hallat­szik. ' fik. fészer előtt sa;jr fialom napraforgó szemvesztett tányérja hever, benn a fészerben pedig id. Lukács József ütögeti serényen a napraforgó fejeket. A száraz sze­mek zizegve hullanak a fészer aljén lévő kupacba. A napraforgó az idén jól sikerült, még a madarak se csipkedték. Nyilván erre goadicíha- tott Lukács József Is, miközben ssaporftgatta az olajmag-rakást. ' —Termeltem volna én akkor is napraforgót, ha nem írják elő, — .mert ha nem csurran, csöppen. Sok trindeure jó, ha ezzel is foglalkozik az ember, — mutatott Lukács József a rakásra. Aztán előjött a szó a lovakról, amiket most a vője haj­tott el a szekérrel. Benéztünk az istállóba is, ahol a kis csirkék ka­parásztak az üszők körül. Aztán bekerültünk a tiszta szobába. Itt könyvel: fölé hajolva találtuk ifjabbik Lukács Józsefet, a föld- mívesszövetkezet igen tevékeny, lel­kes ügyvezetőjét és Sarbak Béla elv­iére párttítkárt, a termelési felelőst. SzSvet&esctl ügyeket tór- tysltak. A két ajtó közti asz- 1 talon a szövetkezeti újságok és a Szabad Nép között kis papírlap fe­hérük elő. Nyomtatott betűsorok, pbms rubrikák fölött vastagbetűs ;cím: Vetésterv az 1849/EO. gazda­sági évr*. Alatta a gazda neve: ki iLukáca József, lakóhely Szabadszent- pdrály, ezántóterülete 10 és fél hold. Ahogy késbe verazCk a vetésterv nyomtatván yt, megszólal Lukács bácsi: — Ex K én vetéstervem, most töltettem id, a fiam segített hozzá — és új lávái odamutatott, «hói az őszi búza rovatába be van írva »3 kh 800 n.-öl”. — Ugye megvan a 85 százaiéit? _ En betartom az előírást, már csal: naért is, mert magam is így tartom Jónak, hadd legyen jövőre még több gabonatermés. De tjau itt más Is, rnnlt tervbe vettem — magyarázza tovább. — Még «* őswzei elvetek három- hegyed hold árpát is, de olyant is belevettem a tervbe, amit eddig a faluban senki sem termelt: szöszös- bükkönyt. Leszerződtem egy holdra, de bíborherét is kötöttem egy hol­dat, így aztán hat és egynegyed Í tóidra kerekedett az őszi vetésterü- etem. infeáftí irard* belejött »ma­gyarázatba. Egyszerű szavakkal, de önérzettel a hangjában sorolta el, hogy a még fönnmaradó 4 és egy­negyed holdat a tavaszi vetéseknek szánta és ebbe háromnegyed hold tavaszi árpát, másfél hold kukori­cát, sőt egy ho’d új lucernát is el­vet majd tavasszal. — A magam példáján tudom, hogy Igen hasznos ez, amikor az ember saját maga mondhatja meg, hogy miből mennyit akar vetni, Így tény­leg hozzásegíthetünk az egész falu vetéstervéhez. — Nem sok a földem, dehát ami •van, nem lehet megnyujtani, így ■aztán a kicsibe is olyant vetek, árai annyit, jövedelmez, mintha feli­be! nagyobb földön gazdálkodnék. Kis szünet után még hozzáteszi: . — Már annyi biztos, hogy ha én a mostani tervem szerint vetem cl idén a gabonát, sokkal többre me- ‘ gyek vele. Tavaly is jónak tartot­tam, hogy a szerződéses termelésnél meg volt szabva a terület. Jó pénzt hozott a ricinus is, meg á napra­forgó is a nemesített gabonával ' együtt, de az idén azt gondolom, sokkal több közünk, van a tervhez, mert magunk csináljuk. Aztán meg versenyezni 1« »Karéit, ahhoz meg éppen terv­szerű munka kell. A falunk is ver­senyben van, nem maradhatok le én sem. A fiam is szövetkezeti em­ber, mit szólnának a faluban, ha mi nem végeznénk jó munkát. Hát én ezért, igyekeztem ezt az első vetéstervemet jól elkészíteni. Meg­tanultam, hogy amit a mi kormá­nyunk tanácsol, az jó és minden dolgozó parasztnak vállalnia kell ebből a tervből a részét, hát én is vállalom szívesen a rémesét. A kis szobába lassan beosont az alkonyat. Lukács József egyéni ve­tésterve ott fekszik az asztalon figyelmeztetőül, hogy amit beírtak a rubrikákba, azt szorgalmas, • jó munkával határidőre meg kell való­sítani. P. L FelÉigszti az ipari iizemeit Éipzóiaii szociális ás egészségügyi helyzetét A népjóléti min is: tórium elrendel­te, hogy a. tiszti főorvosi hivatalok dolgozzák fel az üzemek dolgozóinak szociális és egészségügyi helyzetét. Ennek megfelelően Baranyában és Somogybán az összes üzemekről és dolgozóikról készítenek jelentést a. tiszti főorvosok. A jelentésekben a legaprólékosabb gonddal adják meg az üzemek egészségügyi viszonyai­nak képét. A munkafolyamatból származó megbetegedések alakulását az utolsó félévben előfordult bal­esetek számát és más fontos adato­kat, amelyek pontosan tükrözik majd azokat az eredményeket, ami­ket a szocializmus felé haladó népi demokráciánk jelent a dolgozók éle­tében és munkájában. Az üzemek adatainak összegezése érdekes kö­vetkeztetésekre nyújt alapot, de egyúttal feltárja a tennivalókat is. . „Ifjúmunkások, kövessétek Rákosi elvtárs útmutatását“ A Magyar Ifjúság Népi Szövetsé­gének elnöksége örömmel üdvözli » WM kerékpár 1. ifjúmunkásainak lelke« versenyfelhívását. A WM ke­rékpár 1. ifjúmunkásai vállalták, hogy a hároméves tervet november 30-ig teljesítik. Ifjúmunkások! Elvtársai,! Vörös Csepel fiataljaihoz hasonlóan legye­tek jó harcosai annak a mozgalom­nak, amely az MÍ)P vezetésével az üzemekben, gyárakban a termelé­kenység fokozásáért- a hároméves terv időelőtti, teljesítéséért folyik. Rákosi Mátyás eivtárs szerető gon­doskodással mutatta meg hibáink ki­javításának helyes módját Az út­mutatást megfogadva, megszilárdít­juk a mnnkafegyelmet, minden ifjú­munkásra kiterjesztjük az egyéni versenyt, fokozzuk a termelékenysé­get, minden erőnkkel azon leszünk, hogy határidő előtt befejezzük or- szágépitö hároméves tervünkét. Ennek érdekében: 1. Megszüntet­jük a késéseket, indokolatlan hiány­zásokat. 2. Az egyéni versenyt ki­terjesztjük. Az ifjúmunkások hívják versenyre egymást a normák túltel­jesítésére, a többtermolésért, az ön­költség és a selejt csökkentéséért. 3. A fokozott takarékossággal az anyag és hulladék összegyűjtésével három­éves tervünk időelötti teljesítését szolgáljuk. 4. Biztosítanunk kell va­lamennyi ifjúmunkás szakmai to­vábbképzését. 5. Az építőiparban dolgozó ipari munkásokat mozgósít­juk, hogy a Pártunk által kijelölt 15 százalékos önköltségcsökkentést elérjük. E feladatok teljesítésében is követnünk kell a Komároméi nagy­szerű példáját. EGY FALUSI HÁZ BOLDOG LAKÓI !4 D zsűrik sztyepoei folyócska partján kis házikó áll. Vidámfehé- rcn kandikál ki a sárga- napraforgók, lila mák- virágok színes pompájá­ból. Ahogy rátekintesz, jólétet, boldogságot su­gároz magából... Váj­jon ki lakik benne* Mint mesebeli anyó­ka, úgy fogad a kis ház küszöbén a hófe­hérhajú, de bájosan fiatalarcú Mafla /ajki­na. Minden mesébe illő itt: kis szoba, a köny­vespolc tarka könyvei­vel, a szekrényekből ki­áramló ízes levendutail- lal... Micsurin köny­vei, mezőgazdasági ta­nulmányok, szépiroda­lom sorakoznak az áll­ványon, fölöttük pedig Sziálin képmása. Maria Zajkina fürgén terít, t megjelenik az asztalon az illatos méz, friss tej, s egy empor- ban málna is eper. Sa kis tzobábam torra is­merkedünk meg a mese­beli anyóka etedddtag. jaivai, — fényképekről. Íme, ez a szép, szőke fiatal láng az <5 kislá­nya. Már orvos! S ez a villogószemü, göndör fiú: Pjort, büszke kato­natiszt! Csöpp, szőke kislány nyit be. Napsugár szök­ken a nyomába. — Fo­gadott kisunokámt — mondja Maria Zajklna. — Felneveljük, s ha igaz. hogy tehetséges, zenére taníttatjuk majd. Azt hinné az ember, hogy Maria Zajklna fér­je legalábbis brlyádve- zető, traktorállomás gé­pésze, vagy ehhez ha­sonló tisztséget tölt be... De egyik sem. Egysze­rűen: pásztor, a „Vörös Frontharcos“ kolhoz pásztora. S ne higgy esz sze senki az ajkút csa­lódottan, mert a pász­tor a aovjet hazában nem lebecsült ember! Jó munkájáért megbecsü­lik, tisztelik a kolhoz­ban! Keresete, minden külön juttatás nélkül, 10.000 rabéi és ŐO má­zsa gabona évente. A kis ház gazdáját messze a falatól, Rffáf- őrzés közben találjak. Ki hinné, hogy ez az alacsony, szikár kis öreg­ember milyen komoly szaktekintély a faluban. s hány pásztort nevelt fel! Műveltsége, tudása híres. 40 éves korában tanulta meg a betűvetés és olvasás tudományát, de ma már mezőgazda­sági szakkönyveket ói­val. A kolhoz klubjában előadásokat tart, s a fiatalok nagy figyelem md hallgatják a kiváló szakembert... ... Valamikor f at óho­mok, pusztaság volt 9. „Vörös Frontharcos“ kolhoz helyén. Ma ker­tek virítanak, erdősávok zöldéinek, széles víztá­rolók csillognak Bt Éj- szakánként messze rrífó- git m kolhoz sCSrtngtele pémk fényt... A fef- szatxréhdt emberi munka csodát müveit... A szovjet emberek mapn* kevdcsoffók rrermesdjH, keit Jtt.it fi!int a. (BmkS- eiatádnak a 122 uuiatUkf Szábúszónkét százalék. Műszakon ként harminchárom forint és 9 fillér. Szép teljesítmény és szép pénz ugy-e? Benkő János eivtárs. me- csekszabolcsi vájár is így gondolja. Már bosszú idő éta tartja így a nor­máját. És nem is akar engedni be­lőle. — Mert ha megfogom jól a mun­kát, akkor menni kell annak. S ez­zel a jó munkával tartozom kis csa­ládomnak, de a nagyobbnak, a dol­gozók közösségének te. A kis család, egy kedve* aaazony, egy mosolygó vidám kislány, Mari­ka. Ma volt eóősiör iskolába». A S&k iemtWüM- vÁb U&s&v&ni ft■ád&ztei/ie&dte­A pécsi ASamosltofct Húsüzem pártszervezete gyesige lábon áílt eddig. A volt vállalatvezető, a való­ban hentes! terjedelmű Stein lészló, aki a tőkésektől játszotta át magát furfanggal állami szolgálatba és Kaposváron érte utol balvégzete, uszályába kerítette a volt párt tit­kárt, akt egyébként maga is be­furakodott elem volt és most jól megérdemelt büntetését tölti, ők ketten összefogva, amennyire csak lehetett, elzüllesztették az üzemi pártszervezetet. Gátat emeltek min­den értékes kezdeményezés elé és manipulációkkal, a bérek helytelen alkalmazásával, a kritika elfojtásá­val igyekeztek elvenni a munkások kedvét a munkaversenytől, újítás­tól, pártmunkától és mindentől, ami a munka megjavítását, a munkások felemelkedését jelentette volna. Minden! e!5?r5! ke!! kezdeni Bánkuti elvtárs, az új párttitkár, az új vezetőséggel együtt nehéz fel­adatot kapott, amikor átvette a hús­üzemi pártszervezet vezetését. O maga így mondja:­őszintén megvallva, amíg Steinék itt voltak, magam sem vé­geztem pártmunkát és különösen nem volt alkalmam megtanulni azt, hogy egy üzemi pártszervezetet ho­gyan kell helyesen vezetni. Most- elölről kezdtünk mindent és mégi akadály az is, hogy legjobb párt- f tagjaink szabadságon vannak. # Ha Bánkuti elvtárs és a vezető-# ség még nincs teljesen tisztában# feladataival, legjobb, ha megpróbál-# iul< elmondani ezeket a feladatokat# és azt is, hogyan lehetne legjobban# megbirkózni velük. # Az első jeladat a. múlt bűneinek J nyomait eltüntetni. Há Steinék el-# rontották a munkakedvet, vissza# kel! azt adni a munkásoknak. Igen# helyes lépés volt eddig a. teljesít- ? ménybérezés bevezetése. (A műnké- # sok 80%-a már norma, alapján dől- J gozik a Húsüzemben.) így á mun - # teások bére az addigi heti átlagos i száz forintról 130 forintra emelke-J dett, sőt jobb teljesítménnyel töb- f bot. is kereshetnek. A teiesítmény- J bér első eredménye-máris az, hogy J a nemrég megállapított normát a j munkások átlag 105%-ra teljesítik,f de sokan enné! többet is elérnek. * Kz azonban még nem elég. A pár*- * szervezetnek ne csak arra legyen# gondja, hogy a teljesítménybér jó# legyen, hanem meg Is kell magya- # rázni a munkásoknak, hogy azérti kaphatnak több bért, mert most már a saját üzemükben dolgoznak, ahol nincs tőkés kizsákmányolás, ahol a Párt vezeti a dolgozókat. A Húsüzemnek szép faliújságja van. Nem is egy, hanem kettő, a bejárat két szemközti falán. Csak­hogy ezeken az újságokból kivágott jelmondatokon és képeken kívül nincs más. Milyen Jó lenne és mi­lyen sokat tanulhatnának az üzem dolgozói, ha a faliújságon láthatnák: „Rábai Gyufa eivtárs és Csuli Jó­zsef elvtárs ezen a héten 10fi száza­lékot teljesítettek.” Mert így van, az üzem 25 kommunista munkása közül a legtöbben kitűnnek jó mun­kájukkal. De nem beszélnek róla, s így a példa nem talál követőre. Tapsz!ala!cssre — a fiófclus Ugyanígy vagyunk a tapasztalat­cserével. Az üzem két munkása a kaposvári testvérüzemnél töltött néhány napot, hogy az ottani jó munkamódszereket áthozza. Ez azon­ban hiábavaló költség és fáradtság, ha a tapasztalatcsere-látogatásról szóló jelenlést a fiókban őrizgetik. Arra való az, hogy minden munkás megismerje és aszerint javítson munkáján. Az üzem második, lett az ország valamennyi hds&ieme közül, mert a munkások értik a szakmájukat, mindannyian jól dolgoznak. De tud­ják-e, hogy ez milyen nagy dicső­ség számukra és mennyi kötelessé­get jelent? A pártszervezet dolga, hogy ezt jól megmagyarázza. Matasd Mihály eivtárs az Üzemből került a Sertésforgalmi NV élére. A dolgozók legtöbbje azonban úgy vélekedik, hogy „Matosinak sze­rencséje volt.” A pártszervezetnek meg kel! magyaráznia, hogy Matosi eivtárs .azért kerülhetett oda, mert Pártunit következetesen végrehajtja, hogy a vezetőállásokba jól dolgozó öntudatos munkások kerüljenek. Hogyan magyarázza meg mind­ezt a Pártszervezet? Úgy, hogy munkába állítja üzemi népnevelőit. A Húsüzemben azonban nem mű­ködnek a népnevelők. A vezetőség­nek tehát első gondja legyen a népnevelők rnegszervezése és ezzel nem szabad még addig sem várni, amíg a szabadságon lévők hazajön­nek. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy egy pártszervezet jó munkát végezhessen. A Húsüzemnél azon­ban most ez a legfontosabb feladat, tanulhat ebből sok más üzemi párt- szervezet ts. pécabányatalcpl gimnáziumban. JPa­gyoa meg vagyok elégedve, mert *M csak dolgozó gyerekek vannak“ — mondja Marika nagyon komoly»*, Körülnézünk a kis otthonban. As egyik sarokban rádió, rendes, zsúp bútorok, szőnyegek, kedves képek. As asztalon gőzölög a leves. Marik* beszéd közben oda-oda néz. Nem csoda, tényleg finom illata vau, — Most kap fara ruhát is, c#ysw szép sötétkéket, hogy 1 egyes, h* majd kivonulunk, meg Itthonit te, — büszkélkedik a család legfíatohrbb tagja. — £s Mi tdón akarunk «gy kft» mahacot I» — mondja Benkőoé mo­solyogva. — Mégis ende kiadósaSb úgy. Olcsóbb» jövünk H Nemcsak akarják, meg te ÍSí», Bcnkőné »agyon búsaké *t urfe*. ^ítcndee, dolgáé ember. Mindenki tudja róla és mi te megéraarSk asá bizony, hegy ő nem ara szájnak asfkri a munkát, hanem szívvel végzi. Meg is látszik a konyhánkon.“ — Meg van az «rredmfoty* a «Ma­lt áriak az Igán. Eb nemcsak ex a iő*- vetlen eredmény — tói}* fel * saj­kát fekete, szénpor»» arcáról Bankó János — hanem as, amit már ss inflációban tudtunk mi bteydesok, hogy mi adjuk a hajtóerőt a moto­rokhoz, gyárak gépeihez, morde- nyok kerekéhez, a meleget a kór­házakban, otthonokban. Es tudjuk, hogy ez mind vieexatér hozzánk. A mozdony, a gyár termékei, üdü­lök, kis lakásnak melege. Tudtuk As tudjuk, hogy érdemes dolgosul Jobban 6« többet mindennap. Miért mindennap jobb és wcebb lösz vele az életünk. KIleacfesmégnBüiM ístk&iy? Az Oroszországi Szocialista Ta­nácsköztársaság közoktatásügyi mi­niszterének rendeletére az új iskola­év megkezdéséig 94 millió tanköny­vet készítenek el. Augusztus 1-ig a tankönyveket kibocsátó állami Könyvkiadó Vállalat 65,800.000 könyvet bocsátott ki, túlteljesítve a tervet. // HADD DUNSZTOLÓDION A KULÁK" GHunnia község szegény- és lözépparasztjai, akik kemény nunkával igyekeznek részt- !enni országunk fclvlrágozla, '.ásóban, már hosszabb idő jla felháborodással és meg­vetéssel kísérik a község ley- :sirosabb lznlákjának, Hajdú Jánosnak éleiét és viselke­dését. Amikor azt mondjuk, hogy zsirosparaszt. ez a jel­lemzés a szó legszorosabb írjeimében ráillik Hajdú Já, noxra. aki 106 kilójával és (öldgönibnyi pocakjával va­lóban zsírosparaszt. Nekt sem­miből sem elég annyi, mint másnak, vagy akárcsak más kuldknak is. Már első házas­ságát a „legszentebb“ ládák hagyományok 'szerint intézte. Feleségét, akként választotta meg, hogy az 70 holdat ho­zott magával hozományként. Ennek eladásából és a maga \ get. Visszatartotta hát élő felesége búzafejadagját ész azt semmi rtmánkodásra teát volt hajlandó kiadni. A kxt- lák és laddkné perpatvará­ban komikus epizód történt, amelyről a község dolgozó parasztjai számoltak be le­vélben. 'A múlt napok egyi­kén, amikor a fejadagtól megfosztott különélő feleség a kidák portán tartózkodott, hogy fejadagját sürgesse, észrevette, hogy a hájtömeg a magtár-padláson tartózko- dik. Gyors mozdulattal rá- zárta hóit a feljáró >ajtaját és elfutott. A kulák lejönéi­kor hasztalan dörömbölt az ajtón, nem akadt senki a környéken a szegény párása, lók közül, aki az ajtót fel­nyissa. A levél így fejeződik be: hadd dunsztolódjon e kulák a padláson és üljön ra a fejadagjaira.'' birtokából vásárolták meg Tyoszicséktól a Jnlia-majort. Ezt a Jiília-majort ugyan a földosztás megtépázta, de azért még mindig elegendő maradt Hajdú Jánosnak. .Annyira elegendő, hogy jó módjában azt se tudja mit csináljon. Régebben, amíg lehetett, a földet gyűjtötte. .tr utóbbi időben az asszony- gynjtéste adta a fejét. Nyilván felbosszantotta az is. hogy feleségének 70 hold­ja, amit bevetettek a Júlia- majorba. odasírt a földosz­tásnál. Az asszony becse 70 holddal és 20 évvel alább szállott. A semmitevésben 106 kilóra zsírosodott kulák- r.ak bőségesen maradt ideje. Ezt úgy „hasznosította“, hogy megosztotta a kocsma és az asszonyok között. Az utóbbiakra nyilván nem fér­fiúi bájai hatoltak, hanem a kidókbirtokból adódó anyagi lehetőségek. Ügy mondják azonban, hogy Gilvánfa hasúja elég szűkkeblű az ilyen javak szétosztásában. Háreme tag­jai számára nem vásárolt sem diadémokat, sem kösön­tyűket, inkább búzával utó. ban fizette szolgálataikat. Fe­lesége, az egykori 70 hold szállítója, nem vállukozott a Validech Szultánná szerepé­re, ezért külön élt tőle. Ijz volt a helyzet a mos­tani gabonagijüjlés végén, amely erősebben sújtotta a kutakat mint a múlt évek­ben. Megszakadó szívvel és fogcsikorgatva adta le a kö­telező mennyiséget. Gutaütis- töl lila képe még lilábbra sötétült, amikor háremévé és a nép raktáraiba került szép búzahegyeirc gondolt. Vala­hol be kell hozni a vesztesé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom