Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-07 / 207. szám

M R P L Ó 5 tus szeptember 7 Vörös Sarok az ilztelaejzetosíg^eji „ŐSSZEL MÁR Étf- orr LESZEK A KOSSUTH-AKADÉMIÁN“ Büsxliéii és boldogan jelentkeznek a nmokástialaiok legjobbjai Farka« cfviai'* felhívására A MÁV pécsi üzletvezetőség énük bejáratánál reánk köszönt a Vöt'fís Sarok. Messziről úgy tűnik fel phm- ~ pás színeivel, mintha a vörös Mező­ben szivárvány játszadozna? A (sörös muskátlik koszorújából kimagaslik a sarlókalapácsos szovjet zászló. Alat­ta nagy tanítónk, Lenin elvtárs arc­képe és felénk sugárzik új címerünk is, mint a magyar munkásság és a dolgozó parasztság győzelmének hir- ’ intője. Lejjebb, fehér alapon pirossal festett rajzok. Dalról egy tnunkára- ' karcra kész atléta. Mellétig egy trak­tor szánt új barázdákat a magyar ugaron. Középen hatalmon, gyárüzem, aztán egy nagy hajó tier hatalmas hullámokat. Jobbszélen egy erdő .mutatja a magyar táj txépségeit. És képek mutat jóit be a Szovjetunió élenjáró iparát és mezőgazdaságát, a következő felírással: Utunk a tzo- ■ dalizmushoz vezet. Még a napsugár is becsodálkozik (Álakon, hogy szemtanúja legyen “ Vörös Sarok felavatásának. Szi­getvári Illés elvtárs mondja az ava­tóbeszédet. — Ez a Vörös tjlarok mutassa min­ien dolgozónak azt az utat, amelyet a hatalmas Szovjetunió már megtett és amelyet mi is: meg oltárunk tenni, — Ügy van, úgy van — zúg fel a helyeslés és mindenki együtt érez Szigetvári elvtirssal, amikor ezt mondja: — El nem «púló hálával és forró szeretettel gondolunk azolcra a hős szovjet katonákra, öleik életüket és vérüket áldozták azért, hogy a ma­gyar nép szabad legyen, hogy mi is építhessük a szocializmust. Pintér elvtárson látszik, hogy szeretne valamit mondani, de szarai helyett egy könnycsepp buggyan ki a ssemesarkából. Pintér elvtárs tud­ja, a Vörös Sarok felavatása olyan ünnep, amit egyetlen dolgozó sem felejthet el. És amikor bárki a. dol­gozók közül elhalad nwjd a Vörös Sarok mellett, gondoljon arra: hogy mindent, felemelkedésünket, boldogu­lásunkat a Szovjetuniónak köszön­hetjük. Varga Ferenc elvtárs is arra gondol most, ahogy a Vörös Sarok­ban gyönyörködik, hogy csak úgy védhetjüh meg békénket, hn Pártunk vezetésével nem rés, hanem bástya vagyunk n Szovjetunió vezette béke- fronton. Szigetvári elvtárs befejezte beszé­dét, de senki setn mozdul. A csillogó szemek elárulják, hogy a Vörös Sarok elkészítése nem volt hiábavaló munka. Még sokáig álltak ott az eivtársak. Gyönyörködve nézegették a képeket, a felírásokat.. — Ragyogóan sikerült -— dOapi- tották meg valamennyien•. — Horváth János élmenőben a bejáraitól még- egyszer visszanézett és r,rm állhatta meg szó nélkül: — Innen merítjük majd. mindig munkánkhoz az új erőt. Iz „A mi honvédségünk a dol­gozó nép honvédsége, a béke és a boldogulás seTege." (Rá­kosi.) A Sztáhánov-brigád egyik leg­lelkesebb tagja. Tizennyolc éves. Most másodszor jelentkezett a Kos- suth-Akadémiára. — Már tavaly el akartam menni, de akkor azt mondták, még fiatal vagyok — sugározza bo az arcát a kisfiús mosoly. Aztán komolyra vál­tozik: — l»e most már semmi akadálya sem lesz. Ősszel ott le­szek köztük, én is. Hívott bennünket Farkas elvlárs és mi szívesen me­gyünk. Nem is szívesen: Boldogan. Sokat beszélnek erről az üzem­ben a fiúkkal. Egy-kettő húzódozik, pedig szeretne katonatiszt lenni, de fél. „Nem vagyok én olyan okos ... meg szeretem itt a munkát” mond­ják. — Miért, azt hiszed ott nem tud­ják, hogy honnan jöttünk, úgy tö­rődnek velünk, hogy jobban se kel! — mondja Feri és olyan szépen be­szél a fiúknak az akadémiáról, hogy előbb Ingadoznak egy kicsit, de az „egyet alszom rája” után jelent­keznek ők is. Wégner Feri régi vágya teljesül most. Mindig katona szeretett vol­na lenni. A múltban nem vették föl, mert bányász volt az apja. Sőt nem is akármilyen bányász. 1937- ben részlvett az éhségsztrájkban. Rajta volt a feketelistán. Persze mennie kellett, nem tűrték meg a sztrájk után. Németország fogadja be őket Olt is bányában dolgozik az idősebb Wégner Ferenc. 1941. Szomorú év. Wégner Feren­cet maga alá temeti a bánya. Há­rom gyermekkel marad az özvegy idegenben. Egyetlen utat érez, csak haza. — £s azóta ő dolgozik hármun­kért — bújik a kevés szó mögé Feri mély szerei ete munkásédes- anyja iránt. — Most én is segítek már neki. Feri a bőrgyár! boxősban dolgozik. De volt már bányász is. Nem fél a mukától. Nem a köny- nyebb életért megy tiszti iskolára. Hanem? — A mi életünket, az édesanyá­mét, a gyárat itt •— néz ki az abla­kon mindent, ami az új életet jelenti, azt akarom védeni. Tudom: most biztosítéka vagyunk a béké­nek. De nem fogok akkor se félni, ha harccal kell megvédeni azt, ami a miénk. Feri nem lelkesedik könnyen, de ha rábíznak valamit, ha egyszer egy munkára beáll, akkor azt végig is csinálja, nem hullámzik nála ... így mondja az ifi titkár. Eihisszük, mert Wégner Ferenc szavai is er­ről beszélnek. * A normát átlagban százharminc százalékra teljesíti. De vall már 158-on is. Jó munkás Farkas Ele­mér, a Magasépítési NV egyik ifjú­munkás;». És jó katona lesz. Mert ő is jelentkezett a Kossuth-Akadé- miára. — Sokat olvastam a* áj hadseregről. És láttam őket itt. kint a téren. Mennyire mások, mint a régi hadsereg tisztjei, katonái. Élen járnak a kultúra terén is. Maga­sabb célok vezetik őket. — És jöjjenek a fiúk, sokan le­gyünk mindannyian, egy hatalmas brigád. De tudja, hogy az Akadémia nem­csak kötelességeket jelent, hanem vidám, tart alommal teli élet vár ott rájuk. S nem puszta szavakként, hanem mint az elkövetkező évek biztos ígérete él benne a tudat: „Most szép lenni katonának...” Igen, most, amikor a miénk az or­szág. A népé, amelyet az új had­sereg véd, melynek tisztjei a i dol­gozó nép legjobb fiai.-„Azért vagyunk, hogy a nép igazsdsánalc. érrér^t *.„-.r7n^ te ítélőtábla 12 évi fegyházra emelte fel a necsekrákosi gyilkos kólák büntetését dönteni a munkaügyi pert, így akart megszabadulni a kollek­tív szerződés kötelezettségei alól, hogy zsebében maradhasson Nagy Jó­zsefnek, a kizsákmányolt dolgozónak járó pénz. Agyonvertek egy embert al­jas indokok alapján és a törvények mindössze több ember által halált oko­zó súlyos testi sértést állapítottak meg. A Nagy Józsefek joggal kérdezik: hát A pécsi törvényszék július közepén mondott ítéletet a mecsekrákosi gyilkos ktilák és társai ügyében, akik mint is­meretes, agyonverték Nagy József gaz­dasági ipunkást. Az ítélet többek bán­talmazásából származó halált okozó »úlyós testi sértésben mondotta ki bű­dnek'a vádlottakat, ezért Karácsony Józsefet kétévi, Hobán Károlyt I évi, id. és ifjabb Bugyik Gyalát, Baksa Józsefet és Kovács Sándort 8—8 hónapi börtönre, míg Sütő Lajost 4 havi fogházra ítélte. Az enyhe ítéletet a közvélemény fel­háborodással fogadta, mert a bíróság úgy bírálta el a felháborító bűntényt, mint egy kocsmai verekedést, holott *gy kizsákmányolt dolgozó tervszerű halálrakínzásárél volt szó. Egymást mentegeik a vádlottak Hétfőn került a bűnügy a tábla elé. A vádlottak, kezdve Karácsony József­ül, az embertelen kuláktól a cinkos­társakig, megmaradtak eredeti vallo­másuk mellett, igyekeztek a főbünös- nck alibit teremteni és mindent részeg­ségükkel magyarázni. Szemérmetlenül alkudoztak az áldo- zatra mért ütések szánra fölött, hogy ezzel kisebbítsék bűnüket. "~ Délután került sor az orvosszakértő véleményadására, aki három csoportba ^ztotta az agyonvert cseléd testén ta­lálható sérüléseket; mindegyik csoport önmagában is halálos volt *gy a bíróság megállapítása szerint is„ Valósággal háromszor verték agyon hfagy Józsefet. Azután a perbeszédek következte!?. Dr. Huszár István államügyéaz- fégi elnök vádbeszédében megdöbbenő *épet rajzolt erről a büncselekmáay- ■ [ól, amely szinte páratlanul ál! a M'n- ugyi krónikában és kiáltó bizonyítéka a kulákok suA- áilatiasságának. y yádbeszéd bevezető része abból in- dult ki, hogy népi demokráciánlcban a kgfőbb érték a dolgozó embefr, de mecsekrákoson nem tekintették annak, Jhert mintegy 20 ember vonult fel az- .> hogy — mint a tanuk is vallották, •cirkusznak tekintve” gyönyörködjék *Ky dolgozó ember agyonveréfieben. A “Cncselekményt a* amerikai négerüncsdfésekhez hasonlította ? megrázó színekkel rajzolta meg a Menetet, amikor a középkori kegyet- ■chséget megszégyenítő irrádon támad- ,ah'a fához kötözött, magéval iehetef- ‘Cn emberre ér három é/, íé! órán ;r útötiék, verték, majd í/iint egy rön­köt az istálló szalmájára dobiák. Karácsony, a kulák így akarta el­ennyit érhet az elsőfokú bíróság sze­mében a dolgozó ember? Joggal vár­ják, hogy most az ítélőtábla magyaráz­za meg a Karácsony Józsefeknek, hogy ezek a Nagy Józsefek, a dolgozó nincstelen folmunkások nem az ő szabad prédájuk, nem társadalmi kivetettek, hanem övék az ország, melyet verejtéke? munká­jukkal építenek. Példát« fielet ébe&tük, U&fyty tniétolt ősz Gk&fzáfy'' A védőbeszédek elhangzása után az ítélőtanács tanácskozásra vonult visz- sza, majd este fél 10-kor dr. K o- csis Mihály e'nök kihirdette az Íté­letet. Az í félő tábla a törvényszék ítéle­tét részben megsemmisítette, és bű­nösnek mondta ki Karácsony Józsefet sanyargatással súlyosbított személyes szabadság megsértésének bűntettében, ezért őt 12 évi fegyházra, Hobán Károlyt, mint tettestársat ugyancsak előbbi minősítésében 4 évi fegyházra, ifj. és id. Bugyik Gyulát fejenként 3 évi fegyházra, Baksa Józsefet és Sütő Lajost, mint bűnsegéd! bűn­részeseket másfél évi börtönre. Kovács Sándort pedig 2 évi fegy­házra ítélte, mig az ifj. Ko'ozsvári Bélát felmentet­te. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy Karácsony saját dolgozóját Glőtte és ő vezette az egész sanyargatást. Karácsony kulák, aki az őt körülvevő demokratikus renddel szemben áll, azt bírálja és szabotálja. Az ítélőtábla, mint az indokolás kimondja, egyetért a főügyész okfejtésével: azért vagyunk Itt, hogy a nép igazságának érvényt szerezzünk. Az ítélőtábla jogászilag szigorú Ítéle­te nem önmagáért,van, hanem Nagy Józsefekért, akik eddig ki coliak szol- gállatva falusi kizsákmányoóiknak Az ítélet nem jogerős. rTarka levelezőlap csomó. He- gyek képe, Badacsony, Mátra, a Balaton és a Duna, parkok, szál­lodái:. Egy halom levél Is. Dolgozók írlók, fürdőkről, üdülőhelyekről. A lapok között akad olyan is, amit külföldről írtak. Várnából, Zako­panéból. A sorokból boldog örömes frisseség árad. Mélységes hála Pár­tunk i ránt, amely nemcsak pro­gramjába Vrtattn, hanem, meg is valósította, hogy a fürdő-, iidiilő- cs gyógyhelyeket a dolgozók részére kell biztosítani. Az ország üdülői­dnek 05 százalékát ebben, az évben már a dolgozók vették igénybe. * A tok, nküc e levelezőlapokat és A*- leveleket küldték szerkesztő­ségünkbe a Balaton partjáról, Vise- grádról, a Mátrából és az ország sok-sok más üdülőhelyéről, gondol­hattak-e még néhány év előtt is arra, hogy valaha saját szemeikkel eleven valóságban is megpillantják ezeket a tájdkat. Képeslapokból is­merték már őket régebben, is, hiszen egész képsorozatokat láttak arról, hogy grófnő avagy gyárasnő itt mutatta be bájait, országnak, vi­lágnak. És mindez mégis valóság lett A „felsőbb tízezernek” épített szállo­dákat a dolgozók újjáépítették, de most már magulcnak. Terraszaikon PUSZTASÁG HELYETT VIRÁGZÓ ÉLET tési terv végrehajtása után kihajlanak a kertek, a hőség erejét felváltja a szellő jótékony hűvös lehcllete, amely az idctelepílendő víztárolók és tavak felől fog érkezni. f A szovjet ember azonban nemcsak a t pusztát akarja élővé varázsolni, hanem {azt is eléri, hogy ahol a gyilkos for- Cróságban az á'latok sem tudlak meg- J élni, bőség legyen a jószágokban. 0 ♦./<> Vn áhan | A herzonf puszta, közelében^“áll Asz- tkánia-Nova. Itt van Mihail Fjodoro- i vies Ivanov intézete, az új állatfajták »tenyésztő telepe. Az intézet tudomá- »nyos munkáját jelenleg — az 1935-ben I elhunyt Ivanov első tanítványa — Leo- rnkj Grebeny vezeti, f Aszkánia-Nova munkája arra irá- Jnytil, hogy a délukrajnai forró éghaj- i Iáihoz idomuló háziállatokat hózzon Iéi- f re. M"g Ivar.ov kezdte cl az „Aszká- ) ;::-n sztyeppe* fehér” elnevezésű sertés f kitanvész'é' ét, az innen vn'ó. és az an- f goi fajta kereszteződéséből. Az .új sér­ti lésfajta nagyságra, zsirhozamra, fejlő­döképességre épp olyan, mint a legjobb angol fajták, de sokkal szaporább, erő­sebb és teljesen alkalmazkodik a déli éghajlathoz. Ivanov részletes útmutatást dolgo­zott ki az állattenyésztőknek a keresz­tezésre szolgáló példányok kiválogatá­sához, hogy az utódokban a fajta leg­jobb tulajdonságai öröklődjenek. Iva­nov sémi ása kiterjed: arra is, hogyan folyjék az állatok helyéé nevelése. A táplálék adagolása és minősége. rend­kívül befolyásolja az új fajta kia’akulá- sát. <i.j állat: » hegyi merino Aszkánia-Novában új juhfajlát is ki- tenyészíettek, helyi juh és idetelepített merinói keverékéből. A legérdekesebb azonban, hogy az Ivanov-telepcn Gre­beny akadémikus vezetésével teljesen új állatfajtákat is kitenyésztettek. Az öszvér — ez a keverékfaj — pl. nem szaporodik. Aszkánia-Novában sikerült létrehozná szaporodó kevcTékfajokat, így a zebra és a bízón szaporodó le­származottját. A juhok nem igen él­nek még a meredek hegyeken. A szik­lákon viszont muflonok — vad bárá­nyok — tanyáznak, ezek apró, szívós állatok. A muflon és az uszkárnál juh keresztezésével hozták létre , a hegyi merinót, amely cos mint a muflon, de nagytermetű, mint a juh és ugyanolyan fínomszólú gyapja van. A hegyi merinó ma- kitűnően megél és áttelepítve sza­porodik a Kaukázus hegyeiben. K «truer, háziállat lesz Leginkább figyelemreméltó az a kí­sérlet, amely az Ivanov-telepen arra iránj'ul, hogy struccból, antilopból, szarvasból és zebrából — vadon élő ál­latokból — háziállatokat szelídítsenek és az emberek szolgálatába állítsák. Kétségtelen, valamikor az összes házi- Jtűk is állat vadállat volt. Évszázadok, évez-^rödve redek kellettek hozzá, amíg háziállattá; nevelődtek. Aszkánia-Novában teljesem gyakorlott ’módszerrel már második! nemzedékre sikerül a szelidítés. Valamikor a délukrajnai pusztákon] otthonosan mozgott a strucc, a zebra, a szarvas és más vadállat.. Igaz, akkor] a puszta helyén még erdő és viziélet( is volt. Később az 'emberek kiirtották! az erdőt és pusztává tették a tőidet. ] Ma a szovjet emberek a sztálini ter- mészetáta’akílő tervvel újra-virágzóvá! teszik a pusztát és rhire kiiombosódnak ] a most ültetett erdők, a vidék árira be-< és parkjaikban a dolgozók és dol­gozó asszonyok lába alatt si »eg a homok, vagy koppon a lépcső. A. zenekar nekik muzsikál és a pincér eléjük teszi le az ízletes ennivalót. Az ellenséges hírverés azt hazudja, hogy ez csupán kirakatvívmány Háromszázezer tanú bizonyítja az ellenkezőjét. . • .* Uarkányból hetenként kapunk több levelet. Többségüket bányászelvtársak írják.. Hadd idéz­zünk ezekből az egyszerű sorokból, amelyek túláradó örömről és büszke öntudatról tanúskodnak. A péca- bányateiepi dolgozók egyik csoport­ja irta: ,Megálltunk a gyönyörű Terrasz vendéglő előtt és volameny- nyien egyet gondoltunk. Azt, hogy valamikor ide munkásember a lá­bát be sem tehette. Elkülönített he­lyük volt a fürdőben is. Büszkén és vidáman mentünk a vendéglőbe, együtt étkezünk itt valamennyién és otthon érezzük magunkat. Petka elvtárs ezt írja: „A hang­adók mi vagyunk a fürdőben, a sé­tányokon. Az étteremben elvtár- süuain együtt étkezünk az iszap- hórdó öreg munkás, a. bányászveit- dégek, a vasutas eivtársak, akár­csak a fürdő igazgatója. Akadt köz­tünk dolgozó, aki első nap csak a szék sarkára mert ráülni, félve, de néhány nap elteltével teljesen ott- ■*hon érezte magát. Valamennyien béreztük, hogy mienk az ország.” b A Kyíregyiiáza melletti Sóstó für­dőről irja Kovács Lajosné elvtárs­nő: „Gyönyörű itt minden és úgy vágatunk, mint egy nagy család. A kosztunk jobb és izfetesebb, mbit otthon. De még szórakoztatásunk­ról is gondoskodnak. Esténként jazz zenekar játszik nekünk. Nagyon jó * itt lenni és hálával gondolok Pár­tunkra, hogy ezt a szép szociális intézkedést lehetővé tette, hogy. mi dolgozók egész évi munkánk után két hétre kiszabadulunk gondból és munkából. népesül azokkal az állatokkal, amelyek Í nvekr egykor itt hono’íak és'új állatfajták­’ * es a kai is. ( e nemcsak leveleiket olvastuk nyaraló eltvársainknak, lát­ókét a Balaton partján fü- a nap sugaraiban és meg- ifjult mozdulatokkal lubickolni a hűs hullámokban. Szabó Sándor elvtárs kovácssegéd mondta el ne­künk: — Soha ennyire nem éreztem, hogy ez az ország mindenestül a mienk. Mint most, amikor a várod nyaraló ablakából kitekintek a Ba­latonra. — Még jobb munkával és hűség­gel köszönöm meg a Pártnak,. hogy idejöhettem — ezt mondta. Igen, sok köszönni való van Pár­tunknak, amely minden eredmé­nyünknek szülője. És. háromszáz­ezer szív dobog forró hálával és sze­retettel, amikor ezekre az ererimé- gondol. Pártunkra, az erős tízre amely ezt a háromszázezer', öbbi sokszázezert a mélyből a csúcsra, a ragyogásba emelte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom