Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-30 / 227. szám

í?faluba Yz* Öl ÉVES TER V ! legyezz Ötéves Tervkölesöntf Mecseliszalsolcstól Komlóig egymással versenyezve jegyeztek kölcsön! Á SZÉNCSATA HŐSEI A kölcsön jegyzés első napján a Magasépítő Kocsis János brigádja meghatszorozta eddigi teljesítményét Szívesen adtmk annak, akitol eddig mindig csak kaptunk — mondja Gotthardt Lajos dolgozó paraszt Éjjel fél tizenkettő felé jár az tdő... Szent István-aknán, a nagy csarnokban már csak néhány elv­társ áll, s a versenyfelhívást néze­getik. „... versenyt indítunk az ötéves Tervkölcsön lejegyzésére, hogy mindannyiunk jólétét, boldog életét meghozó 5 éves terv alap­jainak lerakásához hozzájáruljunk, hogy tettekkel álljunk ki forrón szeretett hazánk és népünk mellé, hogy tovább erősítsük a munkás- osztály hatalmát, saját hatalmun­kat!” Nézegetik az elvtársak, s azegyl kük csendesen mondja: — Csak azután tényleg kövessék Is a tettek ezt a felhívást, nehogy szégyenben maradjunk. — Az asztaloknál most számolják össze a jegyzéseket, fent a stúdió' ban is lázas a hangulat. Éjfél. A hangos híradón beolvassák a ver' seny fel tételeket és ugyanebben _ a , percben az aknákon is mindenütt 'ott. van a mecsekszabolcsi kihívás. Jönnek a válaszok a inecsekssaboicsiak kihívására FH egy. Cseng a telefon. Ties- újhegy jelentkezik. „A pécsiíjhegyi dolgozók örömmel csatlakoznak Szent István-akna felhívásához. _ A versenypontokat elfogadjuk; üze­münk valamennyi dolgozóija jegye: a jegyzést szeptember 29-én 1 óráig elvégezzükDe kihívja Pécs- újhegy a bányaüzemeket az októ­ber másodikén induló falujárásra is. Alig beszél le Pécsújhegy, Pécs- bánya jelentkezik. Széchenyi- és András-ákna Is elfogadta a ki­hívást. meg is loídot! Ók egy-feét lépéssel. A versenyfeltételek elfoga­dása után párosversenyre hívja ki az aknafelelóst, Farkas Ferenc SZÍT brigádja a Szent István-aknai bri­gádokat, a Széchenyi-aknai Berta József-csapat versenyre hívja ki a Ferenc-aknai fejtéscsapatokat. Azután Vasas, Petöfi-akna jelent­kezik. „Elfogadjuk a versenykihí- \»ást, de azt is megmondhatjuk, hogv ml már nyolcvan százalékra állunk.” Petőfi-akna elhagyta Me- csekszabolccot s a kihívók elé lé­Felcsendül a Köztársasági Induló, és kint a levegőben, telepek, aknáit fölött szál! a dal, benne él a len­dület, forró láz, az aknák dolgo­zóinak lelkesedése. Komló is felel Utoljára Komló felel. Komló fe­le] Vállalja a versenykihívást, a pontokat teljesíti, sőt túlteljesíti. Braun János komlói bányász 120 •'-os teljesítményének 20%-kal való felemelését, Kistar József csapata vállalja az eddigi 140 százalékos tel­jesítményük 10% -os emelését. Kom- ló íev válaszol... így is. De felel másképpen is. Felelnek a virággal, piros-feher- zöld szalaggal díszített házak, a vö rös lobogók, a Népköztársaság büszke címere az üzemelt ■ homlo- IcáTl Felel Kocsis János brigádja Magasépítő Nemzeti Vállalatnál, a G esztenyésben hazat építenek. Az egyiknél tizenegy fiatal munkás. vTük lánvok. Tizenegyen... Ko­csis János. a brigádvezető téglákat rak, Cukor Annus a maltert rakja rájuk, Hohn Éva, Suszter Irén a maltert hozzák. mioiiio, _Hí mit csinálsz? — ■•£<il "Ma* Ifo |i»v a. hogv az rigon- ÄozottVz egyik légin mellett. IK el. szégyellj magát, «»£" ™ 'S agy vogva adogatja*0™ ^ivánvra. Trónnoli A7 mcs rd,vJw , . ... W van felállítva: egy rakás légin. S nZ'”eU 35L hátra lépegetnie. A sztahanovisták munka­módszerével dolgozik a falazóbrigád cw-ili inov-rernhzerrel dolgoznak. MS*{ 'ikr,i csuk egy falja inunkat 'é. iÄi . Titóm ágy mozog kezük, nil o’- Annus... mintás fejkendője *wj ívjimjjU rakoncátlan Är&kc haja, kríélicn maltcToskanál, keskeny kis ar­cán komolyság fénylik. Tizenhaté pcs szitista és kőművestanuló. — Jobban mondva átképzés — he­lyesbit Annus, egyetlen pillanatra sem emelve fel a tekintetét a falról, a lom­hán szétterülő malterról. Szereti ezt a mesterséget, ő válasrtotta. — Választhattam. De tudom, ha pél­dául Rajkék terve sikerűi, belőlem sose lesz kőműves, dolgozhatok tovább mint napszámos, nem lett volna a fel- emelkedéshez út. Ezért nagyon-nagyon hálásak mggunk — már mint én és n brigád is — Bábost elvtársnak. Neki köszönhetjük, hogy megmenekültünk. És meg* is köszönjük, ezzel a munká­val. Két ét fél köbméterén tizenöt köb­méterre emeli « brigád e terokölcsön- jegyzés napján a teljesítményéi. Lel­kesek, boldogok. —• Tudjuk, hogy miért csináljuk, az ötéves tervért. Szitisták vagyunk, pél­dát fogunk mutatni a többieknek. Ez<Irt dolgozunk. S a válaszért is, amit ezre! „ fallal Ht — mutat végig Annus az épülő házra — adunk Rajkáknak. Tizenegyen vannak. Ijtjörők az új munkamódszer frontján. Nevük fé­nyesen ragyog épülő új életünk aranyitól»!«ján: Kova® János, Czu- kor Anna, Nagy’ Irén, Bátei Ilona, Suszter írén, Holm Era. Dolmány János, Márk Lajos, Szilágyi Béla, Link József cs Tokács József, így hívják őket. Komló népe egy emberként jegyes kölcsönt De nemcsak ez a brigád, egész Komló lelkes, bízó hangulatban él és dolgozik. Az új aknát mélyítik fenn a tetőn. A völgyet befogják a he­gyek, fiatal szálerdők, ágaskodnak a kék ég felé, itt-óit felröppen egr-egy madár. Mindenben élet, lüktetés. Az aknáméiyítcsnél már lejcgvez- tek. — Valamennyien. Síeltek vele az elv társak. Most mintha jobban men­ne a munka is. Min'ha vidámabbak lennének a zsebükben lapuló igazo­lástól, mely a forintok százairól szól, «mit szívesen adtak az ötéves terv. ért — mondja Csuka Lajos lűmes­ter. Ezerhétszáz forintot jegyzett Csuka élő társ, többet, mini egy havi fizetése. Kitett magáért. Nem keres ennyit, de őzt mondja, úgy érzi eny- nyivel tartozik, sőt még jobbéi. — És többet is kapunk majd risz- szs. Igaz? Tudom én, hogy igaz... Az asssonyok is példát mutatnak Lent a városban asszonyok járnak bányász asszonytársaikhoz. A férjek jegyeznek, de az asszonyok is írják a lórin:óikat- Csuka Lnjosné is jegy­zett, nemcsak a férje. Sőt nzt mond­ja: „ha hazajön az uram megbeszél­jük, tudunk talán főbbet is, S így sorakoznak a listára rendre mind, Ehlics József né, Nagy Imréné neve után a többiek. A mikrofon szól, indulók vidám hangja röpül végig a városon, ve­gyül cl a villamoserömfi füstjével és szalad, oszlik szót a könnyű, tisz­ta levegőben. „Hosszú János komlói csillés 550 forint fizefése mellett 1.000 furinlo' jegyzett“ hangzik a mikrofonból. A beszélgető asszonyok megállnak: „Ez aztán szép dolog. Az erőműnél még a drótok is vidá­mabban zizegnek. „Mindenki jegyzett kölcsönt nálunk“ viszik szét züm­mögve a hír(. Százhatvannyolc dol­gozó 86,300 forintot. Ünnepiik a munka új hőseit nosné beszél a kultúrtermet zsúfo­lásig megtöltő asszonyokhoz: — A tervkölcsön népűn): hatalmát teszi szilárddá erősíti hazánk füg­getlenségét, hozzájárni gazdasági erőnk fokozásához, a béke megvédé­sének ügyéhez. S ezért járulunk valamennyien lelkesen és szívesen ehhez az új, de jobb életünket biz­tosító áldozathoz. ünnepe Komlónak ez a nap. Lel­kesen, boldogan és bízva jobb, szebb, gazdagabb holnapunkban: öt­éves tervünkben, eddig 014.000 fo­rinttal jegyezte a. terykölesönt Komló népe. Felsorakoztak új épü­lő életűnk, s győzelmeink szerve­zője: a Magyar Dolgozók Pártja mögé és forró szeretette! éltették népünk vezérét, akit legjobban sze­nének, akinek bölcs irányítása ve­zet bennünket a szocializmus felé vezető úton: Kákosi elvtáreaf. Midőn reggo', tsrnifcar átvette a jegy­zési fvet, valahogy úgy érezte magát, iránt akinek fegyvert adtak s aki most elindul, bogy ezt c fegyvert becsület­tel forgassa. Ügy érezte, mintha az ő kezébe volna letéve az ötéves terv sor­sa. Most óz ő munkáján fog eHöltú, milyen lesz az élet öt év múlva. Lesz­nek-e batelmas füstölgő gyárak, lesz­nek-e traktorok, zúgnak-e kombájnok a földeken. Egy kb fzjalraat Is érzett. Hátha nem fogják megérteni, hogy mi­lyen hatalmas dologról van szó, hátha nem tudja majd keHőképca megmagya­rázni, hogy mindnyájunk szebb jövőjé­nek kialakításáról van szó. Egy óra múlva azonban már sokkal magabiztosabban haladt Czirják József elvtárs a helésfai utcán. Kezében vit­te a jegyző-ívet (nem dugta zsebre, nem akarta összegyűrni). Az íven azonban ekkor már ott volt 3 aláírás. Ott volt rajta Stefán István neve, alat­ta Varga István, legelöl pedig Déri Antal jegyzése. . így ért oda Gotthardt íj joe hoz. At­tól tartott, hogy nem fogja már ott­hon találni a. gazdát és tu«: megnyu­godva látta, hogy ép ;rz istállóból tart a konyha felé. A Konyhában iilnrfe le. Szép rendes minden, az asztalról is eltakarí­tották már a reggeli maradványait. Gotthard* 1-ajos már tudja, hogy miért jött Czirják elvtársi Gyorsan híre sza­lad falun az ilyesminek. És azóta már gondolkodott maga is a dolgon. Sőt még azt Is elhatározta, hogy jegyez köt­vényt. Tudta, hogy neki a kőzép- paraszrn.sk is érdeke az ötéves terv és érezte, hogy kötelessége is hozzájárul­ni. De mennyit adjon? Nincs semmi hhxtta’as formája a látogatásnak, eleinte rém sokban kü­lönböznék egy megszokó it beszélge­tésnél, lia Gorihardt Lajos nem tere- ná rövktr-sez» a kölcsönre a szót. — Hát eddig mi bizony sokat kap tűrik — kezdi válaszul Czirják elvűre — Mindenki' tudja a fak&sn, hogy csak a két híd, ami* felépített"; beie. kerül- 135.000 forintba. Azt is tudja mindenki, hogy mennyivel könnyebb, ha valami baj van és telefonálni aka­runk, pár száz méter: kell menni a jegyzorégig, mint azelőtt, míg be nem vezették' a trief«? 3 kSométeri te*.. be-fagyba. — Ez k igaz — helyesei Gotfbaníi Lajos. — És rési séncs úgy» azóta, raíót» nem az árok szélére kaparják el *r. cthuUor* jószágot, hanem van rerdee dőgikút — folytatja Czirják ehriáirs — Es az se kutya, hogy mtudea to­jást, amit foeüesfsi tyfic tojt duplán íizertek meg, mert baromfitenyésztő mintafeözség lettünk államsegéllyel — EdcRg feapnmk, most nekünk kei adni. Colthardt Lajos Rözíppamzl megértőén bólogat. Nem kell őneki túlsókat magyarázni, hogy mit adói a hái-cméves -.érv. Érzi 5 azt a saját él.”, én. — Szívesen adunk annak, akitől ed. dig csők mindig kaptunk — mondj« — Kölcsönbe! — javítja ki Czirják elvtárs. Aztán elmagyarázza, hogyha nyereménykötvényt jegyez, akkor esetleg tízszeresen vagy százszorosán is, ha kamatozói:’, ölekor kamatostul. de mindenképpen mindenki visszakap­ja a jegyzett összegé!:* — Hát akkor én ár jegyzők, ameny. nyit csak tudok — mondja Gottbarj- Lajos. Czirják elvtárs előveszi az Ivet, ki teríti és beírja Gotthard: Lajos new: az első rubrikába. Aztán megái ée várakozóan néz rá, Gotthardt Lajos váír egy pillarra'tg aztán nem lets büszkeséggé hmgjábor tn orrá ja: — Hatsz áz! ÖjJípusó mezőgazdasági ishslák nyílnak í950ben Csütörtökön az ország minden részéből összeültek a mezőgazdasági igazgatóságok szakoktatási küldöt­tei, hogy a földmívelásügyi minisz­térium szakoktatási osztályának tagjaival háromnapos értekezleten megtárgyalják az 1950. évi mező- gazdasági oktalás problémáit. Az 1950. évi oktatási idény iskola­típusai a következők: Gépállomás vezetőképző-, gazdász gópállomés- tnester-, trnfetorosköpzö iskolák; állami gazdaságok gazdász-, üzem­egység vezetőképző iskolák; termelőszövetkezeti vezetők, bri- i gádvezető, könyvelőképző Iskolák. Leningrád a kölcsön jegyzés lázában... sabbra ért, palrimennyi dotgozó, min­den szovjet ember öntudatáig: — öreg, törzsbeli munkás vagyok, }5 éve dolgozom ebben a gyárban. Sokat éltem, sokat láttam és tudom, hogy pénzűnket reánk, s a mi gyer­mekeinkre fordítják. Valamennyien szívesen támogatjuk a: államot mun­kával keresett rubeljeinkkel. — Hurrá, Vasziljev — zengett a műhely a lelkesedéstől, amellyel az öreg írnád;ás szavait fogadták. S nyomban csángó női hang kiül tóttá fúl az éljenzést: —: Én is viszek agy téglát u kom muh izmus épületéhez-... A rádió átkapcsolt. — A moszkvai Szldlin-mitógydr préseidnek gyűlé­sén vagyunk — mondotta a rádió- riporter. — Makarin elvtárs láp fel az emelvényre ... — Tudjuk, — kezdte Makarin ten­gő hangon — hogy az ametfik'H állami költségvetés túlnyomó részét katonai célokra, fegyverkezési ver­senyre fordítják. A mi szocialista államunk költségvetése ellenben a népgazdaság további felvirágoztató sám irányul Szemünk előtt nőnek a lakóháztömbök, előttünk fektetik le a gázvezetéket a külső negye­dekben, szépülnek az utcák és n terek a mi kedves fővárosunkban. Hogy gyarapítsák az ország gazda­ságát, erősítsük hatalmát, megtakarí­tott pénzünket szívesen odaadjuk-. — Igen — mondotta Szavics fele­sége, aki férjéred együtt hallgatta a rádiót. — A szovjet emberek jól ■tudjál;, hogy milyen célokra költik nálunk a kölcsönre befizetett össss get!... ügyre tiaíaimasabb a hazafias megmozdulás Éjszakéira azután, amikor ntár az összefoglaló híreket közvetítették, befutottak a jelentések ar ország távolabbi területeiről is. Az Észt Szovjet Köztársaság va­lamennyi ■ dolgozója — gépszerelők, paiamunkások, a textilgyárak, papír­gyárak dolgozói, hadászok, tengeré­szek, kolhoz parasztok, — szinte ösz- szeforrva írták alá az új kölcsönt TalHhban cs Tar tubáit; Harcában és Kohllá-.] uránban. Valgában és ti köztársaság minden területén. A Karot-J'inn Köztársaságban, a fietrozuvndszki Kovaliov vwzdong- VeZeto a h’ölesöuró! Ing r V.'1 !,o zott: — új kölcsön lUihts: a hűheirá uszítóinak. Hadd tomboljori a: e.llen- féyj. országúul: évről-écre, erősebb és hatalmasabb, életünk egyre boldo­gabb. Örömmel adom megtakarított pénzemet köt csőn az államunk ét felhívok mihdenkit, hogy kövestr példámat! nemcsak a Karól-Einn Köztársu súg munkásul, tisztviselői, kolhoz parasztjai lelkesedtek fel Kovaljnr szacaui... A lelkesedés hullámti szélesen öntötték el a hatalma» szovjet ország egész területét a Kt leti-te.ngerlöl a Csendes-óceánig, at Északi-tengertől a Fekete-tengerig... Millió és millió szovjet ember bol­dogan, büszkén ajánlotta fel meg­takarított pénzét, keresetét az állam­És boldogok és löst mi is. hogy gjomán nálunk is :irtc!j)é vált. 0,3 egyzésűiüs. büszkék vagyunk a szovjet példa valóságos nemzeti első tervkölcsön­A leningrádiak ez év mája? A-iin a rádió híradásából értesültél: a Szovjet­unió új államkölcsönenck kibocsátá­sáról. A lakosság a hirt örömmel üd­vözölte. Ű jobb jelét látta ebben a Párt és a kormány fáradhatatlan gondos­kodásának, amellyel a szovjet orszá­got továbbfejlesztik és a szocialista ál­lam hatalmát topább erősítik. A Kirov-gy árban — amelyet már há­romszor kitüntettek a termelésben elért sikereiért — a traktorai űhelyben •Szavicx sstahánovlsta élmunkás. « ne- ves maró, felállt a munkapadra és ezeket mondotta: — Egész telkemből helyeslem az ái kölcsön kibocsátását. .1 kölcsön új gyá. rakat és üzemeket, új kórházakat és lakóházakat, ál színházakat és knltúr- házakat jelent. Felajánlom a kölcsön céljára egyhavi keresetemet! Szavai liörgü tapsba faltak. Munkás- társai követték Szatócsot a felajánlás. ban. A trak/orműhély mérnökei és mű­szaki alkalmazottal másfél havi kere­setüket kínálták fel. „Tudom, hogy pénzünkéi reánk, gyermekeinkre (ordítják“ .4 kölcsön jegy zés láza elöntötte a vá­rost. Sorra érkeztek a jelentések n különböző üzemekből és a Kirov-gy á- riak már kora délután értesültek ar­ról. hogy a Sztálin-fémyyár műhelyei­ben is együttesen jegyzik a kötvénye­ket ti munkások. Szavics, amikor este hazatért, újra a rádió elé ült és izgatottan hallgatta a helyszíni közvetítést Moszkvából, /t rádió munkatársa n moszkvai Dinamó, gyár tekercselő műhelyébe vitte el hallgatóit. ,t hangszórón keresztül öreges beszéli szavai gyűrűztek- fel - - mélyről jött a hány és mind maga­Délután két óra. Kiszállnak a reg­geli műszakosok. Es a legjobb bri­gádot, Kis Tar József brigádját, amely ezen a napon löli százalékra teljesítene előirányzatát, úttörők virággal köszöntik: — Mi fiatalok tudjuk, hogy a jö­vő, amelynek érdekében hősi mun­kátokat végzitek, amelynek érdeké­ljen ma újra áldozatot hoztatok, ér­tünk épül. Ezért köszönjük forró szívvel munkátokat, és igazi haza­fiakhoz méltó áldozatotokat — mondja a kis pajtás, » a komoly bá­nyászok arcát feloldja a meghatott, fénylő öröm. Lent a téren a hányászzenekar játszik. Hívás nélkül, , hamarosan férfiakkal, asszonyokkal, gyerekek­től telik meg a tér. Felvonulnak a t’ártszékház fellobogózott árkádjai dói a SZÍT és úttörő csapatok. Ki- lomlott selyrriíi zászlóikat el-e! kap­ui a szél. A téren ott állnak a munka bő­iéi, a Kocsis János építőbrigád agjai. Szeretettől és büszkeséggel léz'nek rájuk, nagyszerű teljesítmé- lyükért a Párt nevében Szabó Jó­sét titkár elvtárs, a SZIT-ese.k ne- 'ében Zsubla János és a Megyei iizottság részéről Lakatos József ivtárs köszönti őket. Aztán felzúg i. Köztársasági indulóval az éljen és aps. Komló város dolgozói köszön­ik a sztáhfinov módszerekkel dől- •ózó, hős brigádot Zenés felvonulás Azután a zenekar, a S7.1T és út-1 ölőcsapatok, de az egész közönség 1 acglndúl, végigjárják a telepet, egy-1 <ry üzemnél megállnak. Egyszerre1 "■ugrik a hároméves terv és ötéves * érvünkét éltető, lelkes taps, a fel-{ sut tanó éljen és hurrá. ' Az 11ND.SZ rsszonvok a kultúrre-' emben gyűlést tartanak. Tóth Já- j

Next

/
Oldalképek
Tartalom