Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

DUNÁNTÚLI

NAP

r

V.Tcrt Ind fcljfsiícnl Bert« József 4. c*«pat'

149*43 százaléUot

Mindent cl kell követni, hogy az elsők közé kerüljünk a begyűjtésben

A pécsi Magasépítési NV versenyre hívta ki a komlóiakat

VT. Évfolyam, im. szám

ARA 80 FILLÉR

CSÜTÖRTÖK, 1940 SZEPTEMBER 1

A szovjet kormány újabb jeegyséke

megmutatja Jugoszlávia népeinek a Jugoszláv kormány valódi arculatát

A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a jugoszláv kormány válaszát tarta.mazta o szovjet kormánynak augusztus 11-i jegyzékére, amelyben a szovjet kor- tnány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetőm.

A szovjet kormány jelen, augusztus 29 i jegyzékében a következő tartalmú választ közölte Jugoszlávia kormányával:

A szovjet kormány augusztus 20-án Jegyzéket kapott a jugoszláv kor- wánytóJ.' A jugoszláv kormány új Jegyzéke újabb pletykáik és légből kapó * rágalmak halmaza* amelyekkel * jugoszláv kormánynak az a célja, . £y álcázza kétkulaosos politikája; 65 becsapja Jugoszlávia népei:.

A jugoszláv kormány, amelyet a ^ovjet kormány augusztus Il i jegy- *eke, mint a karintiai szlovének értie- *'nek és Jugoszlávia nemzeti jogaink árulóját megcáfolhatatlan tényekkel teiePIezef — igyekszik eatüníetni árulásának nyomait, Igyekszik kibújni a te. telősség álói és a tőle máx megszokof hazug és rágalmazó fogásokhoz folyamodik. A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alább’ megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a jugoszláv kormányt, amely már régó’a meggyőződések nélkül é’. és csak nyugati gazdáinak ulasi áaait köve!ve működik, Iranern azért, hogy lerántsa róla a leplet és bozzásegí se Jugoszlávia népeil, hogy megpillant- hassák a mos'afri jugoszláv kormány valódi arculatát.

^güiílária nemzeli jogainak gyára dárulá$a

i A jugoszláv kormány éoct állítja

r^?y Sztálin Renner osztrák kancellár. í1?2 inlézet kvelében „garantálta az ,38- évi osztrák ha árokat“ (a-ugusz- j.1*5 3-1 jugoszláv jegyzék), hogy Alin „ígéretet tett, hogy az ősz rák árok változatlanok maradnak", hogy «««n „minden segítséget megígért i * j*>z trí k-jugoszláv határ változat* l^^gának megőrzésére", hogy tekin- lt) erre a szovjet kormány nem tá- . ^ga'.hatta Jugoszláviának az osztrák v.<ír°k oly értelemben történő meg- j,^tQ2tatására vonatkozó követelésé., jtjp Szlovén-Karántiát a Jugoszláv -lársaságTtak adják át.

, Nézzük Sz'álinnak Renn« osztrák "Mellárhoz 1945 májusában intézeti *v*lét:

^’■Karj Renner 6r Öméltóságának, 'zinia kancellárjának.

Cl önnek, igen tisztelt

'ársam, április 15-í levelét. Coih?^03, ,e^w- afelől, hogy az ön il? ‘ _ f’3 Ausztria épségét és jólétét ■ Ryot*31 81 <?on^0,rn 's- Kész va'

háj* a'z erőinkhez és leheíőségelnk- jj.j, márten bármily szükséges se- Bzáfr^^ uyujarri önnek Ausztria

I^Jf^zését kérem a késői vádért.

• I. Sztálin.“

M •*

lg* látható, Sztálin levelében '^airpu 52 “ sincs sem „Ausztria ha- sem „ez 1938. é.vi osztrák ''aj,4°. garantálásáról", sem „Ausztria Nip alí válloz a:Ian.6Íigárór‘, sem 'álí'o, arT<5,1, h»gy „Ausztria határai % maradnak“. Mindezt a

lU*i|."^v kormány találta ki és ha- Szu,^

'^1*5 m iveiét két olyan körülmény amelyek szétszakítással és [ék Al‘cnsége elvesztésével fenyeget. i Egyrészről, egyes angol

x.«1 ,erveket szőttek, liogv Atisz- ^szj- '52yarországot és Dél-Némeí- részei: dunai monarebiá. A szovjet kormány ha- fisuí ez ellen a terv ellen foglalt GSge’,j 'te'entve, hogy ez Ausztria jj. Őségének elveszesével fenve-1 H ytt Ausz'riänak független állam- rjítnok ’Maradnia. Másrészt e sz'áv f , 'ük Jugoszlávia, bizonyos iyr'> ? a köo.ében felvetették azt a !2°ni5j • l^y osszák fel Ausztriát a L^átív ?"a'mok között. A szovjet í »;aJt éppoly határozóban állást 1 *!len is, kijelen ve, hogy

Ausrtría felosztása reakciós intézkedés lenne, amely ellentmond a demokratizmus elveinek, hogy Ausztriának egész államnak kel! maradnia.

Ezen az alapon jött lére Sztálin levele. A jugoszláv kormány azt tar ja, hogy a nemzetek önrendelkezési elve csupán Jugoszláviára és a győztes nemzetekre alkalmazható. így azonban csupán olyan emberek gondolkoz- hanak, akik az imperialista hódítás- vájgv szóelemében nevelkedtek. A de. mokVatizmiK ezzel szemben abból indu’

ki, hogy a nemze’ek önrendelkezésének elvét alkalmazni kell mindert nemzetre, köztük a legyőzött nenize- lekre is. Éppen ibböl indul ki a szov. je: kormány, amikor elvetet1« mind a dunai monarchia megalakítátónak tervéi, mind pedig Ausztria íeldarabolá. sának lervét.

Vájjon ez azt jelenti-«, hogy a szovjet kormány azzal, hogy Ausz ria fel. darabolása eilen és Ausztria függetlensége mellet foglalt állást, elismerte Ausztria „ha árainak megváV.ozha'at- lanságát", hogy nem engedhető meg Ausztria határainak módosai ás t Jugo szlávia javára? Természetesen nem. L’gyik vagy másik állam épségére vonatkozó kérdés és ennek az államnak „ha árai mcgváltoz-iathatatlanságára’- Vonatkozó kérdés kél teljesen különböző problémát jeleni. Csak olyan <’m- berek, akik a marxizmus u olsó maradványait is elvesztették, keverhetik össze ezeket egy ha’omba és tehernek közéjük egyenlőségjelet. A szovjet kormány állás: foglalt Lengyelország felosztása elleti és amelfeá:, hogy minden lengyel földet egy egységes teljes államiba egyesítsenek. Jelenti-e ez azt, bogy a szovjhí kormány ezze’ ugyanakkor Lengyelország határainak megváltozta haallansá-ga melte'l foglak áfást, hogy nem tartotta akkor leltet, s égősnek Lengyelország halárainak ki-igazi ását egyik vagy másik oldal felé? Természetesen nem jelen i. Az ezután következő lények ezt teljes

világossággal mutatták meg. Amikor az amerikai po'.i.ikusok egy része előáll: azzal a tervvel, hogy részben osszák fel Olaszországot és azt követelte, hogy válasszák el Szicíliát Olaszországul ,a szovjet kormány ez ellen a terv ellőtt foglal, állást é6 megvéd«!, mez c O'aszorsság épségét. Az; jelenti-e ez, hogy a szov je kormány Olaszország halárainak megváltoztál ha allanságáérí szálló t síkra, hogy nem: tartotta lehetségesnek Olaszország ha árainak kiigazítását Jugoszlávia javiára? Termesze esen, nem azt jelenti. Az ezi követő tények egész világosan megmutat ok ez. Ugyanezt kell elmondani Ausztriáról is. A szov jel kormány Ausztria épsége mellet' állóit és áll továbbra is. Azt jelenti-e ez Hogy ezzel együtt Ausztria határainak megváToziatha’nl'ansága mellet; .nyilatkozik, hogy nem találta lehe’sé- gvsnok Ausz ria határainak kiigazítását Jugoszlávia javára? Világos, hogy nem ezt jelenti. Az, ezt követő események teljes világossággal megírni- f-ati-ák ezi, mert a szovtjet kormány Ausziria épségéi védelmezve ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára törénő kiigazításának szükségessége melle t foglak ál'ást.

I Nem 1-ehet kélséges. hogy Jugosi'á via megkapta volttá Szlovén-Karin iái ha a jugoszláv kormány nem viselke de'.t vo'na gyáván és gyávasága kő ve kéziében nem ám','a volna el Jugo sziávia nemzeti jogait.

Minden emberségből kiveökőxött, fékíeten fasiszták

A Jugoszláv kormány felismerve, hqgy Sztálinnak Rennerhez intézett leveléről hangozta ott rágalmazó kitalálásai larlhatatlanok, a rágalmazó kitalálásoknak más fajtájához folyamodik és jegyzékébrn azt állítja liogv a szovjet kormány nem iái ta már to vább lehetségesnek Jugoszláviának a Sztovém-Karintiára vonatkozó régi igényei védelmezésé: — amelyekről a jugoszláv kormány lemondott — áUlftó- lag azért, mer: ennek fejében még külön 50 millió dollárt kapóit akkor, amikor az ausztriai szovjet vagyonit az osztrák kormánynak eladták. Min: ismeretes, a Szovjetunió a potsdami értekezlet döméseitick megfelelően m- lajdonjogot kapoti a Kelet-Ausziriában taláiJia ó német vagyonlárgyakra, ép- úgy, mint Angíia, az USA és Francia- ország tulajdonjogot kapóit a Nyugat. Ausztriában, Nyuga’.-Európában és az amerikai országokban 'aláíhaió német vagyoníárgyakra. A szovjet kormány Ausztria kívánságának megfelelően beleegyezel', liogv megfelelő kompenzáció ellenébtíi eladja Asszíriának ennek a vagyonnak egy részét. Es íme, a jugoszláv kormány azt állf ja, hogy ,a szovjet kormány beleegyezve abba, hogy a karintiai szlovénok osziirák kormányzat o'o t maradjanak, saját hasznára kivívta, hegy Ausz'réti ban lalálha ó német tulajdonért neki járó kárpóilást 50 millió dollárral 'elemeitek“, hogy ezzel kapcsola osan a szov- jat kormánynak az említet: vagyonért nem 100 millió dollárt kell kapnia, amint ezt a szovjet kormány állí ó'ag követelte, hanem 150 millió dollárt.

Nem gondoltuk, hogy a jugoszláv kormány o'v mélyre süllyedhe., hogy Szovjetunióról ennyire ocsmányul és aljasul vélekedjék. Kétség'e'en. hogy csak a szocializmus cs demokrácia

zött féktelen fasisztákká vált emberek képesei; a Szovjetunióról és kormányáról ennyire pimaszul'és zabolátlanul fecsegni.

A jugoszláv kormány állításainak minden szava hazugság. Nem igaz, hogy a szovjet kormány 100 mi liő dollárt követelt kárpótlásul a vagyontárgyakért. A valóságban a szovjet kormány 200 millió dollárt követeli. Nem igaz, hogy a szovjet kormány 50 millió dohárral többet kap a megállapított árnál. A valóságban a megállapított árnál 50 millió dollárral kevesebbet kap. Nem igaz, hogy Karintia kérdésének va amilyen köze van az ausztriai szovjet vagyon eladásához, mert még a jugoszláv kormány aljas feltételezése mellett sincs üt helye Szlovén- Karintia kérdésének. Mindezt a jugoszláv* kormány agyaita ki és hazudia össze.

Nem, Urak! Nem a szovjet kormány, lianem a jugoszláv kormány árulta e! a karintiai szlovének érdekeit, minthogy még 1947-ben lemondott minden IcrO'eti igényről Ausztriával szemben. Van egy okmány — Kardeüjnek A. J. Visinszkijhez 1947 április 20-án intézett levele — amelyben a jugoszláv kormány lemond Szlovén-Karintiárói és csupán arra szorítkozik, hogy két villamoserőlelep igazgatásában különleges jogokat kopjon. Az okmány a következőket mondja:

„A kérdést kisebb haíárkiigazítással el lehet intézni. Erre vonatkozólag két változatot terjesztek ön elé, a) Végső esetben ezt meg lehet oldani azáltal, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaságnak különleges jogokat biztosítanak ezen erőmülelepek igazgatásában.”

Ez elöl az árti'ó okmány e'öl a jugoszláv kormány cpúgy nem térhet

ki, ahogy nem terhei ki saját árnyéka

elöl.

Figye'mct érdemel, hogy ugyanakkor, amikor a jugoszláv kormány Kar- delj levelében lemondott Szlovén Ka- riníiáról, a szovjet küldöttség a külügyminiszterek tanácsának moszkvai ülésszakán 1947 április 21-én, egy nappal később Kardelj levelének vétele után, kijelentette:

„A szovjet küldöttség indokoltnak ismeri el a jugoszláv kormánynak’ azt a javaslatát, hogy egyesítsék Szlovén- Karintiá: Szlovéniával, amely Jugoszlávia ' területéhez tartozik, továbbá Stájerország szlovénlakta területeire vonatkozó javaslatait és azt a javaslatát, hogy adjanak a burgenlandi hor- vátoknak különleges szabályzatot, amely biztosítja ezek nemzetiségi jogait, miként ezt a jugoszláv küldöttségnek ar, az emlékirata fejtette ki, amelyet 1947 január 22-én terjesztettek Londonban • külügyminiszterek helyetteseinek értekezlete elé. A szovjet küldöttség támo. gatja a fent említett javaslatokat." „

Mint ismeretes, a szovjet kü'dön- ségnek ezt a nyilatkozatát a továb- biakban belevették a Külügyminiszterek Tanácsának az auszáriai szerződé« ügyében 1947 októberében készített jelentésébe.

Van egy másik okmány is. A Jugoszláv kormány 1949 augusztus 3-in kelt jegyzékében kijelentette, hogy „» jugoszláv kormánynak azokról a javaslatairól, amelyeket 1947 június 14-én fejtettek ki Noel Baker angol miniszter előtt, a Szovjetunió kormányát tnég 1947 április 20-án tájékoztatták abban a levélben, amelyet A. J. Visinszkij miniszternek küldtek”, azaz Kardelj fentebb említett levelében.

Ilymódon a jugoszláv kormány augusztus 3-i jegyzékében elismerte, hogy az angol kormányt a jugoszláv kormány 1947 júniusában tájékoztatta arról, hogy lemond Szlovcn-Karintiát illetően mindennemű területi igényéről Ausztriával szemben. Ezzel nemcsak Anglia kormánya, hanem az Egyesült Államok és Franeiaor&zág kormányai is, amelyek az Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényekre vonatkozólag közös elutasító vonalat követtek, értesültek arról, hogy a jugoszláv kormány — a látszat kedvéért fenntartva a külügyminiszterek tanácsában Szlovén-Karintiára vonatkozó területi igényeivel kapcsolatos formális kijelentéseit —, valójában lemondott ezekről az igényekről és elárulta a Karintiá- ban élő szlovének érdekeit és Jugoszlávia nemzeti jogait.

Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy hazug a jugoszláv kormánynak augusztus 20-i jegyzékében tett kijelentése, amelyben azt mondja, hogy „mindenki előtt ismeretes, hogy Jugoszlávia kormánya sohasem mondott le Szlovén-Karintia visszacsatolásáról és nem szűnt meg ezért harcolni..."

lilboü alku 1947-hen a* an«;ol kormánnyal

nagykövet kérésére, hogy tájékoztassál; a szovjet kormány: azokról a tárgyalásokról, amelyeket Noel Bakerral folytattak Belgrádban, Tito eleinte ki- je'entc'.te, hogy ezeken a tárgyalásokon a jugoszláv kormány kitartót: * Sztovén-Kariniiával kapcsolatos hivatalos javaslatai mellett, amelyet a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztett, de E. Kardelj nyomban kijavította, amennyiben elismerte, hogy Noel Bakert a Szlovcn-Karintiával kapcsolatos minimális területi igényekről is tájékoztatták. A jugoszláv kormány 1949 augusztus 3-i jegyzékéből azonban ismeretessé vált, hogy Noel Baker angol miniszterrel közölték a jugoszláv kormánynak azokat a javaslatait, amelyeket Kardelj 1947 április 20-i levele fejtett ki és amelyek a jugoszláv kormánynak a Szlovén-Karintiára vonatkozó mindennemű területi igényéről való lemondását foglalták magukban.

Ezek a lények elsősorban arról tanúskodnak, hogy a jugoszláv kormány még 1947 nyarán tájékoztatta az angol

A jttgoszálv kormány hazugsága és kétkulacsossága annál nyilvánvalóbb, minthogy az angol miniszterekkel az említett tárgyalásokat a szovjet kormány elöl eltitkolva, a Szovjetunió háta mögött fo'ytatták. .Mint ismeretes, Kardelj április 20-i levele egy szót sem szól arról, hogy a jugoszláv kormány tájékoztatni szándékozik Anglia kormányát a Szlovén-Karintia kérdésében tett engedményeiről. A szovjet kormány előtt semmi sem volt ismeretes ezekről a tárgyalásokról egészen addig a pillanatig, amikor 1947 júliusában Jugoszlávia egyik képviselője Becsben az ausztriai szovjet politikai tanácsos helyettesével folytatott beszélgetés során el nem szólta magát erről. Csak ezután fordult a szovjet kormány be'grádi nagykövete útján kéréssel a jugoszláv kormányhoz, hogy teremtsen világosságot ebben a kérdésben. 1947 augusztus 5-én beszélgetés folyt !p A. !. Lavrentyev szovjet nagykövet s Tito miniszterelnök és helyettese, Kardelj között. A szovjet