Dunántúli Napló, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-14 / 188. szám

mo AUGUSZTUS 14 NAPLÓ 5 (Th tt voltak valamennyien az ' ' összevont pártnapon. Iíogy miről volt szó? Akármelyiket elkér- dezheted: tudják. A nép alkotmá­nyáról, arról, hogy „...A Magyar Népköztársaság a munkások cs dol­gozó parasztok állama”, arról, hogy »••■A Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendjének alapja a munka.” Miért tudják ilyen jól? Mert fi­gyeltek, mert öntudatosak. Es ol­vasták, megvitatták. Más nincs? De klen. — A párttitkár tegnap is röpgyű- !ést tartott az alkotmányról. Figyel­tünk rá, pedig valamennyien hallot­tak már. De az alkotmányról nem tehet eléggé beszélni, mert olyan s~‘h> és olyan jó — mondja Reith Gézáné. j vezet az út. a párt­L. __,_______I helyiségből a gyár­os ba. Kallós Andorné szaporázza lépteit rajta. Kallós elvtársnö nép­nevelő. — Igen, falujáró népnevelő va­gyuk — mosolyog kedves szerényen. — Vasárnap Borjúdon voltunk. A borjádiak biztos emlékeznek még í Kallósnéra. — Vele beszéltünk a,versenytábláról — mondják estén­ként, ha előkerül a vita erről-arról. ~r A pécsi Dohánygyárból jött. Jó eivtársnő lehet, hogy belénk látott, megfelelt még arra is, amit ki sem mondtunk. . Ebédszünetben a dobogóra szoktak “mi, a gép aljához. Mint asszonyok a mezőn a hűs fa árnyékába. Vár- nai Ottóné viszi a szót: — Szóval, ha utána számoltok egy kjcsit, rájöttök ti is, hogy jobban tértünk így. Az OTI-nál jobb he­I, Wink ]esz. — Arról beszélgetnek, ami valamennyiüket érdekli, az OTI vette át őket is. Most azt tárgyalják nem jámak-e rosszabbul. Nem. várnái Ottóné pontosan számokkal megmagyaráz nekik mindent. Az- otán a VIT-ről beszélnek, a béké­ig» gyerekekről és újra az alkot­mányról. Várnainé vezette vissza rá “ szót. ö, meg Reilhné. A két legjobb harcosunk —• mondja róluk mosolyogva Petz elv­onó, a párttitkár. nir»-..-«, széle szakadozott a papírnak. „25 db Kossuth szivarka” piroslanak a be- rajta. Belül? Ez áll: „ ... ezen a eteu. arról beszéltünk a csoportom- ah milyen hatalmas jelentősége an a munkáskáderek kiemelésének, ez biztosítja az országban a eP ^ hatalmát és a munkásosztály hídszerepét. Csoportom tagjai cr­, {!!■ késsel tárgyalták a kérdést és Ja?1 2 * * értékes véleményt mondtak, /■.'amennyien helyeselték a Pártpo- kJ. ’Vit.” Aláírás: jó biztos betűk- Scmi .^elemen Józsefné. A többi ha- ^’ó papíron, hasonló jelentések. j,.Jegyzőkönyvek a taggyűlésekről. n ^ondják, hogy egyre többen van- töhi olí* S valamit: hogy egyre ehr as értékesebb a felszólalás. A Aőrban minden ügy a dolgozók (;^e- A dohánygyári pártszervezet 'Zeforrt a tagsággal, jól és ercd- kgwaen vonja be őket a mun­I ISoß-v*»« I kezdődött? Nehéz lenne — " I elmondani. Talán a vá­Poc 3 u'íin lazult meg az első ka- })o s- Bevallják a Zsolnai-gyáriak, a pártszervezeten belül elural- tál ^ a ”babérokon pihenés”. Lát- ■U ^r ióneot lazulni és szakadni? J 'ad, hogy ereszt egyre jobban a m, hogy lesz szélesebb a nyílás ^ végű] hogy szakad szét. Ez tör- a? ■? ^solnaynál. Nem volt hosszú Es U^‘ hónapokról van szó csupán. v az _é!en járó Zsolnay pártszer- mihmeglazult, rossz, vagy sem- rx munkát, végző szervezet lett. rgs aSok passzívak, a gyűlésekre kis feir- íór. Nincs olyan kérdés, ami •> J;“?ní}. őket •ti, a tacrielöltek nem érzik fétis "VA milyen dirsösév és kitiln- taíria lonni az élcsapatnak, móí- V'timni fontos és nagyon ko- ^ °z, ami rá ink vár. .»w 'iég nem dolgozunk, egyelőre kép ff? and iák', hogy milyen munkát ' ijú réyrz»Hnk mondja Bágyi tn%a elvtársnö. Be. nem mondónak Cin" *'''ár! Oergelv, Korsós Sándor. ■ ^dózsefné sem! * csak hogyan ál! a 7,sol­nayban a nártvozető- tin.;( "át. valahogv íerv: dolgozik a f”« K "ázdnsáyi felelős és a káde- \ az nlóiihi le akar mondani. ,,,''',l;ar is. ft» többiek? A prona- p,a ’í''a bárom betp éjszakás, nap­**pr»J*- Xem fejt. ki munkát. /I Te,, r~" öl l"le betegállományban. főszervező szabadságon. Az ok­tatási felelős még a párttitkár sze­rint sem dolgozik jól. Bent a személyzeti osztály vezető­jének szobájában kádereznek az elv- társák. Megszólítjuk az egyik elv­társnőt. Fiilöp Ferencnél: Ki az ok­tat,,'isi felelős elvtársnő? Maga elé néz pár percig, erősen gondolkodik: — Ki is.. . ki is? — mondja maga elé. Mi már tudiuk, de szeret­nénk Fiilöp elvtársntőől is hallani. Mond két nevet. Egvik sem az. — Párttag az elvtársnő? —■ — Igen! — hangzik , büszkén a válasz. Azt azonban nem tudja ki a pártszervezet oktatási felelőse. Megmondtuk neki. De jó lehet ott az oktatási felelős munkája, ahol még a nevét sem tudják. Menjünk' a népnevelőkhöz. l ássuk, hogyan jutnak el a dolgozókhoz a mindennapi politika kérdései. Iíaídu Máriát szólítjuk meg elsőnek. Meg­kérdezzük miről beszéltek legutóbb, beszélgetett-e az alkotmányról a csoportjával. Picin, én most vem fejlek ki 2 ________munkát mint népnevelő, cs ak a választások alatt dolgoztam. Nekem senki sem szólt, azóta sem voltam értekezleten. Menjünk tovább. Vámos Mária a kö­vetkező. Felcsillan a szemünk, ami­kor elmondja, hogy ö falujáró nép­nevelő. Végre! Aktív népnevelő. — Vasárnap voltunk kint. falun. Én a Magyar Szovjet Társaság gár­dájába tartozom — mondja el ked­vesen. Szóval öt sem az üzemi párt­szervezet viszi. Hogy az alkotmány­ról beszéltek-e? Még azt sem tudja, hogy van ilyen. Nem volt ott az összevont pártnapon és kissé zavar­tan bevallja, bogy mostanában bi­zony nem olvasott újságot sem. Zaraesi Béla „ma fogja“ áttanul­mányozni az alkotmányt, Dorr Richard megcáfolja, hogy ö népne­velő lenne. (Neve rajta van a lis­tán.) Kalmár Józseffel beszélünk, ö foglalkozik a kérdéssel. Igyekszik jól dolgozni. De elismeri, hogy nem minden bizalmi jár ezen az úton. így állunk a Zsolnayban. A ter- _______melésnél nincs hiba. A ter­vet teljesítik az elvtársak. De a párt- szervezettől elszakadtak. A szervezet beleesett abba a hibába, amitől Rákosi elvtárs óva intette a Párt tagjait a választás elsöprő győzelme után. El­felejtették mii mondott: „...egy pilla­natra sem szabad megszédülnünk a vá­lasztás hatalmas sikerétől, hanem’ erőt merítve dolgozó népünk egyhangú, lelkes támogatásából, új lendülettel neki kell gyűrkőzníink az előliünk álló hatalmas feladatoknak”. F . zt felejtették el a Zsolnayban és hagyták, hogy széthulljon a láncszem. De még eggyé lehet, kell is kovácsolni és mi tudjuk, hogy a Zsolnay párt- szervezet hamarosan izzítani lógja a vasat a forrasztáshoz. Lorenz Mária A MS CÍME!!Lt"NK Í Tikászait a lippói termelőszövetkezeti csoport előzetes elszámolása. -1 Jó néhány napig számolgattak a SZÖVOSZ és a mezőgazda­sági igazgatóság kiküldöttei, míg végül fáradton hátradőltek, aztán su­gárzó arccal közölték az eredményt a mellettük ülő intézőbizottsági ta­gokkal: egy mimkaegység 26 forint SS fillér. Ez a szám nem sokat mond annak, aki nincs tisztában a szövetkezeti termelőcsoportok elszá­molásának rendszerével, de annál többet jelent az intézőbizottság tag­jainak és a többi csoporttagoknak is, amit elárultak a felcsillanó sze­mek, a vidám tekintetek. Egyik csoporttagtól a másikhoz futott a hír: majdnem 27 forint a munkaegység, aztán mtir kezdték számolgatni, hogy mennyit is kapnak most, a betakarítás után. Fiilöp »Avid IiossizA időn ke­resztül kanász volt a károlymajori gazdaságban. Az élete semmivel sem volt jobb és semmivel sem rosszabb, mint akármelyik cselédé, egy nagy­birtokon: egyszóval nyomorúságosán élt. Aztán jött a felszabadulás, jött a földreform és Fülöp Dávid 9 hold juttatást kapott a lippói határban. Amikor megkapta a telekkönyvi végzést, amikor ott volt a kezében az "írás, úgy érezte, nincs nála bol­dogabb ember nemcsak egész Lip- pón, de talán még az egész megyé­ben se. Aztán elkezdett -dolgozni a földön. De bizony sokszor el kellett menni a kulákhoz robotba, hol szán­tásért, hol a vetésért, hol meg a boronálásért. S ekkor megint csal; nem maguknak dolgoztak. Sem ö, sem a felesége. Később sikerült egy lovat venni. Ekkor már valamivel jobb lett a helyzete. Most-már meg tudta azt csinálni, hogy összefogott egy másik gazdával és közös erővel végezték a szántást, a vetést, a hordást. öleli- iizonbiin sem lett túlságosan könnyebb. A kilenc holdon nem sok mindent tudott ter- me'ni. Ami takarmány termett, az kellett a lónak, mellette más álla­tokat se nagyon tudott tartani. A gabonájából pedig, ha kivette belőle a fejadagot, (fi személyre, akik kö­zül csak kettő dolgozik, a többi öreg, meg kicsi) kifizette az adót, beadást _ mert‘ennek becsületesen el eget tett mindig, tudta, mivel úir- tozík az "államnak, melytől a földet kapta — hfát nem igen maradt el- adnivaló a padláson. Nem panaszkodott, hisz meg így is sokkal jobb, sokkal könnyeob volt az' clotc, mint ezelőtt, amikor a banknak, meg a popoknak dolgozott az uradalomban- De amikor meg­alakult a csoport, az eisőu között lépett be. * Most. amikor meghallotta, hogy kész az elszámolás, felkereste Buj­dosó elvtársat, aki intézőbizottság! tag a csoportban. Nézzük hát meg, hogy is áll ő. 135 munkaegysége var... ugye Dávid bácsi — kezdi neki magya­rázni a helyzetet Bujdosó elvtárs. Fülöp Dávid előveszi a könyvét, összehasonlítja. Ez rendben van, ennyit számolt ő is márciustól, mi­óta a munkák megindultak. , F.sry Kis büs*tecsésel érc* most is, mint mindig, amikor a tag­könyvét előveszi. 1.2, 1.3, 1.5 sőt 1.8 munkateljesítések sorakoznak benne, sőt van olyan is, hogy egyetlen nap 2 és fél munkaegységet szerzett. — Látcd, — szokta mondani, ami­kor csoporton kívülállók érdeklődnek tőle a csoport munkájáról — e.z azt jelenti, hogy én egy nap másfélszer, meg még többször annyit végeztem, mint amennyi elő volt írva. És ez azt is jelenti, hogy aznap másféiszer, vagy kétszer annyit kerestem. Per­sze ezt mások is megcsinálják a cso­portban, nemcsak én. — Na nézzük tovább .... folytatja Bujdosó elvtárs. Van úgye 135, helyesebben 135.71 munkaegysége. Egy munkaegység "6.38 forint, ha ezt most beszorozzuk ... Nem folytatia tovább, mert látja, hogy Fülöo Dávid valamin erősen gondolkodik. — Min „studéroz” ahnyira Dávid bácsi — kérdi tőle. — Hát ezen a munkaegységen — válaszol Fülöp Dávid — hogyan jött ki ez a 26.83 forint. Bujdosó elvtársat nem éri várat­lanul a kérdés A többiek is, akik itt. voltak már nála elszámolni, meg­kérdezték ezt 1ö!e. Nagyon helyes, hogy mindenki tudni akarja ponto­san. hogv áll. mennyit ér a mun­kája, amit végzett­— 1! e g un nízv :> r:«■»« m earv t»sry­Ryeríí példával Dávid bácsi — folytatja Bujdosó elvtárs. — Gon­dolja cl, hogy az egész jövedelmünk ezer forint volna. ■ — Az nem volna valami túlságo­san jó — mosolyogja el magát Fü­löp Dávid — de azért csak folytasd. — Tehát ezer forint volna az ősz* szes jövedelmünk. Ezt az egész jö­vedelmet 100 munka egységnyi mun­kával értük volna el. _ Csak én meg a felcserem csi­náltunk 135-öt - szó! közbe isméit Fülöp Dávid, most.már inkább csak azért, hogy egy kicsit ugrassa Buj­dosó e’vtársat. B’Bdoső e’vtárs azon­ban elereszti a füle méltóit a meg­jegyzést. s úgy kérdi: mennyit ér akkor egy munkaegység? Fülöp Dávid egy kicsit gondolko­dik. Ezer forint elosztva száz mun­kaegységgel Ismétli magában a kérdést. Ez olyan, mintha száz fu­varral keresett volna ezer forintot. (Ebbe számol, mert mielőtt belépett volna a csoportba, járt néha fuva­rozni a lovacskával, ezzel csinált néha egy kis pénzt.) — Tíz forintot — vágja ki végül is diadalmasan. Boldog, hogy így rá­jött a dolog nyitjára. — Au Jáljsn »jIsííJ hányj. hát így számoltuk kt a 26 forint 88 fil­lért is. És ott hagytuk abba úgye, hogy ha a maga 135.71 munkaegy­séget megszorozzuk egy munkaegy­ség értékével, úagyis 26 forint 83 fil­lérrel, akkor megkapjuk, mennvi az egész részesedése az eddigi’ munka után. Most már érti Fülöp Dávid és a többi már gyorsan megy. 135x26 fo­rint 88 fillér az 3.647 forint. Ennek most a 70% -át kapja előlegképen, a többi 30°/o-ot a még .ezután vég­zendő munkák után’ járó részese­déssel együtt az év végén fizetik ki. — Tehát most fog kapni előleg- képen 2.553 forint 60 fillért — fejezi be Bujdosó elvtérs a nagy műve­letet. Fiilöp Dávid hazafelé tart. Hal­vány mosoly játszik az ajkai körül. Szeme elölt, pedig hol egy női téli- kabát, hol eay jó bakkancs. hol meg oyermekruhák váltakoznak két jő hízó képével egyetemben. Békés József ét miénk volt-e? Vájjon a magunké­nak tudtuk-e érezni azt a címert, melyben a hármashalom és a kettős­kereszt ékeskedett. A nii érzésein­ket, a mi vágyainkat fejezte ki ez a címer? Nem volt nekünk ehhez semmi közünk. Nem a mi soviniszta álmainkat fejezte ki a hármas halom, hanem az uralkodó osztályét, a gyú­rásokét, és főleg a feudális nagy- urakét, akiknek szükségük volt az olcsó, a társadalmi elnyomás mellett nemzetiségi elnyomás alatt is tar­tott, idegen nemzetiségű munkaerő­re, afriknak a haza csak földbirtokot, kizsákmányolási lehetőséget vagy vadászt er ide let jelentett. Nem a mi címerünk volt ez. Annál is inkább a miénk az új címer. Miénk, benne a kalapács, a munkásság szerszáma és egyben fegyvere, mely végig kísért bennün­ket munkánkban és szabadságunkért vívott minden karcunkban. Ölt volt velünk a tüntetésekben, a sztráj­kokban. lelkesített bennünket vörös lobogónkon, forradalmi könyveink­ben. Velünk volt mindig. S mienk a címerben a búzakalász, a dolgozó parasztság munkájának örök jelvénye. Miénk az arányló búzakalász, melyet régebben az uruknak érlelt a nyári nap. de amelyért mindig a paraszt homloká­ról csurgatt a veríték s amely vég­re felszabadulásunkkal nemcsak mint jetiié p, de mint élet ef adó Irá­nyár is a dolgozó parasztságé'lett. . Es miénk az ölágú Vörös Csillag, a világ dolgozóinak nemzetközi test­vériségét jelképező. Felemelő, le­győzhetetlen erőt sugároz felénk, azt üzeni, hogy nem vagyunk cgyr- dilt. velünk van a világ minden szo­cializmust áhifn dolgozóin, velünk virulok a szocializmust építő népi demokráciák és mindenek előtt ve­lünk van a már megvalósult szocia­lizmus országa, a hatalmas, a dicső­séges Szovjetunió. Ezért néz minden dolgozó szere­tettel. büszke és csillogó szemmel az új címerre, a mi címerünkre, a nép címerére. JSebrit® m ?mh»r az áoMezissk ijépesitéssraS A közlekedésügyi ininisztémuo. a Mélyépítő é« Kőbányaipari igazgató­ság a MÉM ŐSZ helyiségében önkő't- ségcsökkontóái ankétet tartott, ame­lyen megjelent Bcbrits Lajos közle­kedésügyi miniszter, Prieszol József csoportfőnök. Fodor Gyula építés­ügyi államtitkár, Somogyi Miklós, a MÉMOSZ elnöke, valamint a trié’y- épitöipar vezetői és a legjobb élmu.n- kások. Somogyi Miklós megnyitója után Bebrits Lajos minister mondott be­szédei. Hangsúlyozta, hogy a soron- következő nagy építkezési, faládáto­kat csak akkor tud ink megvalósíta­ni, hu megszüntetjűk az építőipar hiány jellegét és nagymértekben fo­kozzuk ■az építőipari gépgyártás és általában az építkezések gépesítését. A miniszter végül az újító mozga­lom, a munkaversenyek és a brigád­mozgalom fontosságára hívta fel a figyelmet. A miniszter e’ö,adása után Prieszol József foglalkozott a mi­nisztertanács határozatával és ismer­tette azokat, a hibákat, amelyek az építőipar önköltségének csökkenté­sé< a múltban akadályoztál'. A mély- építőipari ankét a közlekedésügyi minisztérium és a MEMOS/, küldöt­teiből ellenőrző bizottságot szervez, amely a határozatok végrehajtását ellenőrzi és rendszeres jelentést tesz az illetékes hatóságoknak. meddig a szivekben élt csak. Ez- után ott ragyog majd zászló on, sugárzó színekben mutatva a:, ’tat. Mindnyájan szeretettel nézünl lajd rá, hisz az tekint a cimerrö ■issza, reánk, ami mindnyájunk szí ének olyan kedves. Eddig is volt címerünk. De vajjot

Next

/
Oldalképek
Tartalom