Dunántúli Napló, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-13 / 187. szám
DUNÁNTÚLI W A PL O Mis bdwl a pécsltaranyal VIT-^SJdfttíek kűMnr«nata Budapestre üjabb csatlakozások a DÉFOSZ begyűjtési versenyéhez Ma teljes heti rádióműsor VL ÉVFOLYAM, 187. SZÁM Wmmm ÁRA ßO FILLÉR SZOMBAT, 1919 AUGUSZTUS 13 1 béke erei legySzbefetteBek Még cl sem hangzottak az amerikai szenátusban az Északatlanti Egyezmény becikkelyezésével kapcsolatos beszédek, Truman elnök máris azzal a felhívással fordult a Kongresszushoz, hogy támogassa a támadószellemű egyezményt aláíró országok felfegyverzésének programját. Truman üzenetében 1450 millió dollárt szán Amerika európai csatlósainak felfegyverzésére. Az Észak-Atlanti Egyezményben résztvevő országok fegyverrel való ellátásán kívül Truman javasolja Görögország és Törökország további felfegyverzését, Irán katonai megsegítését, Dél-ICorea és a Fulöp-szigetek katonai támogatást, továbbá a fegyverkezési Programnak a nyugati félteke országaira való kiterjesztését Az Észak-Atlanti szerződés szervezői ugyanakkor, amikor mindent megtesznek, hogy minél hamarabb megvalósítsák c hatal- masarányú fegyverkezési programot, lázasan dolgozik az Atlanti- Szövetség úgynevezett „védelmi" szervezetének összeállításán. Mint a „Sunday Times" washingtoni levelezője közli, az „Atlanti-szövet- *ég" szervezési terve négy földrajzi kerület létrehozását írja elő, amelyek lényegében négy hatalmas katonai körzetet képezné- jmk. E körtetek volnának az At- 'anti, a brüsszeli szerződés hatalmainak kerülete, az északeurópai a déleurópai kerület Természetesen mindegyik kerü- c‘ saját katonai parancsnokságfial rendelkeznék. A legfőbb parancsnokság az Egyesült Államok "özében lesz. Az amerikai ügynökök az európai parlamentekben minden eszközzel szeretnék bebizonyítani azt, hogy az Észak-Atlanti Egyezmény megfelel az Egyesült Nem- *etek Szervezete alapszabályzata 2elemének és előírásainak. Oe kérdezzük és joggal, menyemen mozdíthatja elő az Egye- SUH Nemzetek Szervezetének megerősödését egy támadószellemü latonai szerződés megkötése, amely az ENSZ egyik alapitója — a Szovjetunió ellen irányul? Hi- ' *Ca a nagyhatalmak egyhangúságnak elve sarokköve az Egyesült ,-fP?ZRíek Szervezetének, bizto- Lj.pha a békének, amelynek hizto- p asa Állítólag az Észak-Atlanti egyezmény megszervezőinek „leg- °l'b gondja"! l A való helyzet azonban az, C”.V az Észak-Atlanti Egyezmény i ' la éppoly kevéssé a béke biz- ^s}t4sa, mint a Truman által elő- ^*lesztett fegyverkezési tervnek . a fegyverkezés csökkentése. 8j,fmerzödés „védelmi jellegéről" . 2 ■ mesék a hiszékeny emberek üst vafók, akiket a kapita- r.'^a hérsajtó lépten-nyomon a n£övictunió „támadó szelleméről" h0fr meggyőzni. E rágalmazó ko- ]{;j.manyt maguk az nngol-ameri- irifll Vc«tó körök sem veszik korit ^an’ Tzt bizonyítja Taft ame- Llta,1 szenátornak, a Szovjetunió ^^pütltcbb ellenségének egyik féfÜ öhbi nyilatkozata is. „Semmi- Vcf ?.r°-'Z fegyveres támadás nem lyezteti Nyugat-Európát. — Íén?ii°^a Taft — az oroszok nem tfut , föl a Jaltában megállapí0tí határokat." • sZe z Észak-Atlanti Egyezmény Vezöi nem a „védekezésre", épDetn támadásra készülődnek, fömu”- Cz vo'f támadószellemű j\*.jfik nyélbeütésének célja. shal’Ismeretes, hogy a Mar- Eiir*'tCrv' am3lyct Amerika és de,j0Pa. gazdasági életének min- Ss-p ba>a ellen mindenható gyógv- látiioP- reklámoztak, szemmel- huW°a.n és elkerülhetetlenül a ' s útján áll. Az amerikai segítség legelfogultabb védelmezői is kénytelenek beismerni, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket A gazdasági jelzőszámok az Egyesült Államokban és a marshallizált országokban a termelés állandó hanyatlásáról és a munkanélküliség növekedéséről tanúskodnak. Az amerikai gazdasági életben szinte minden nappal kifejezettebbekké válnak a válság jelei. Minden nap a munka- nélküliek újabb ezrei kerülnek az utcára, összes számuk a részleges munkanélküliekkel már meghaladja a 15 milliót. Ugyanez a kép figyelhető meg a marshallizált országokban is. Gazdasági életük az amerikai monopóltőke jármába került, ezért hanyatlik az ipari termelés és ezért növekszik oly tömeges mértékbe» a munkanélküliek száma. 1949 elején a marshallizált országokban 4 millió teljesen munkanélküli és ennél jóval nagyobb számú részleges munkanélküli volt. Számuk azóta is szakadatlanul nő. Az árak emelkedése, a munkabérek zuhanása és a tömeges munkanélküliség — ime a Mársball-terv gyümölcsei, A kapitalista országok gazdasági hanyatlásával szemben különösen szembeötlő a Szovjetunióban és a népi demokrácia országaiban mutatkozó gazdasági fellendülés- A Szovjetunió és a széleskörű gazdasági segítségre támaszkodó népi demokratikus államok sikeresen haladnak előre népgazdaságuk fellendítése és a dolgozók életszínvonalának emelése útján. A Szovjetunió népgazdasága helyreállítására és fejlesztésére előírt állami terv teljesítéséről szóló közlemény gyorsütemű fejlődést mutat Nyugat-Európa és Amerika nincstelenségben sínylődő tömegei Kelet felé tekintenek, ahol a kapitalista monopóliumok bilincseiből felszabadult egyszerű dolgozó nép saját javára dolgozik. Az ősz- szdiasonlítás mindenesetre olyan következtetéseket eredményez, amelyek dühbe gurítják a tőkés országokban hatalmon lévő mono- pólista csoportokat. Minthogy c csoportok nem képesek megoldani a kapitalizmus belső ellentmondásait, igyekeznek elodázni bukásukat és igyekszenek megerősíteni a reakciós rendszereket azzal, hogy összeesküvést szerveznek a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen. Ezért jelent meg a nyugati szövetség nyomában az Észak-Atlanti Egyezmény, amelynek rendeltetése a demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom elfojtása az egész világon. Ilyen alapon egyesültek a „demokrata" Truman és Queuille, a „munkáspárti" Attlee és a fasiszta Salazar, a „keresztény-demokrata" de Gasperi és a luxemburgi hercegnő. Az Egyesült Államok vezetése alatt közös harcra szövetkeztek a béke és a demokrácia erői ellen, mint ahogy Metternich és Guizot, a római pápa és a francia radikálisok szövetkeztek a „kommunizmus réme" elléni szent háborúra. A történelem kerekét azonban semmiféle „szentszövetség" sem volt képes visszafelé forgatni. Nem sikerült ez a szabadság mostani elnyomóinak sem, akik Hitler és Mussolini nyomában haladva újabb „antikomintern" egyezményt kötöttek. Wroclaw, Milánó, Páris, Prága és a most vasárnap Budapesten megnyíló Világiíjúsági Találkozó azonban olyan győzelmes állomásai a Szovjetunió vezette békevílágmozgalomnak, amelyek bukásra kárhoztatják az imperialistáknak ezt a legújabb bűnös összeesküvését is. Szovjet Jegyzék Jugoszláviáihoz Tildék kétkutaesos politikájáról és árulásáról Szlovén-Karintia kérdésében Moszkvai Jelentés szerint, mint a sajtó már közölte, a szovjet kormány július 19-én jegyzéket intézett a jugoszláv kormányhoz, válaszul arra a jugoszláv jegyzékre, amely a Szovjetunió álláspontját tárgyalja Jugoszláviának Ausztria iránti követelései kérdésében az osztrák szerződés tervezetének tárgyalásával kapcsolatban. Augusztus 3-án a jugoszláv kormány újabb jegyzéket küldött a kérdéssel kapcsolatban a szovjet kormánynak. Augusztus lt-én a szovjet kormány a kővetkező tartalmú válaszjegyzéket intézte a jugoszláv kormányhoz: Rágalmazó kobolmánjok A Szovjetunió kormánya a jugoszláv kormány ez év augusztus 3-i jegyzékével kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni az alábbiakat: A Szovjetunió kormánya figyelmen kívül hagyja a jugoszláv kormány augusztus 3-i jegyzékének bárdolatlan hangját Ugyancsak figyelmen kívül hagyja a jugoszláv kormánynak a Szovjetunió külpolitikáját illető rágalmazó koholmányait, amelyeket a fasiszták fegyvertárából köcsön- zött. A szovjet kormány nein is várt egyebet a Jelenlegi jugoszláv kormánytól. Semmi csodálkozni való nincs azon, hogy a jugoszláv kormány — miután átszökött a szocializmus és demokrácia táborából a külföldi tőke és reakció táborába,— megszegi a két kormány közti jegyzékváltás elemi illendősági szabályait és a fasiszták nyomán szovjeteltenes rágalmazó vádakat ismétel. A szovjet jegyzék azután rátér a tényekre.' 1. Idézi Kardeljnek, Jugoszlávia mjnisztcrelnökhelyettesének még 1947 áprilisában a jugoszláv kormány nevében Vísinszkijhez intézett külön levelét, melyben Kardelj kifejti a jugoszláv kormány új álláspontját az Ausztria iránti jugoszláv igényekkel kapcsolatban. A levélben közölt változatok mindegyike lényegében Szlovén-Kartrrtia és Stájerország szlovén határteriikteinek Jugoszláviához kapcsolásához való lemondását tartalmazza a jugoszláv kormány részéről és a korábban hangoztatott területi Igények helyett beéri a határon épült két osztrák erőmű „igazgatásában való részvétellel”. A szovjet kormány jegyzéke ezzel a Kardelj-levéllel kapcsolatban megjegyzi: . , A belgrádi kormány árulta el a jugoszláv nép érdekeit — Ez abban az időben történt, amikor a szovjet kormány a nyugati hatalmak képviselőivel folytatott tanácskozásokon kiállt azért, hogy Szlovén— Karintia Jugoszláviához kerüljön. A jegyzék visszautasítja a jugoszláv kormány rágalmát, hogy a Szovjetunió „elárulta Karintia szlovén lakossága érdeket1.” és utat arra, hogy ha a területi igényekről való lemondás valóban Jugoszlávia érdekeinek elárulása, akkor — mint ez Kardelj leveléből is kitűnik — csakis a jugoszláv kormányt lehet árulónak tekinteni. 2, A jegyzék lerántja a leplet az áruló jugoszláv Titó-kükk kulisszák mögötti mesterkedéséről, mellyel a megváltozott jugoszláv kormányálláspontot mint népszerűtlen állásfoglalást a szovjet kormány nyakába akarta varrni. A jugoszláv kormány a háttérbe akart maradni azzal, hogy „nem kell semmiféle felelősséget magára vá! lilnia a Szlovén Karintiáról való lemondásért, amely lemondást a jugoszláv kormány 1947 áprilisában elengedhetetlennek tekintett”. Idézi a jegyzék Utónak 1947 augusztusában egy fogadáson tett kijelentését, amely szerint „Jugoszlávia inkább lemond még minimális követeléseiről is, semhogy hivatalos kormánynyilatkozatban mondjon le Szlovén-Karintiá- ra vonalkozó követeléseiről”. Vagyis a jugoszláv kormány úgy akarta feltüntetni a jugoszláv nép előtt a dolgot, mintha a Szlovén-Ka- rintiáról való lemondás nem a jugoszláv kormány, hanem a szovjet kormány álláspontja lenne. Természetesen a szovjet kormány nem vállalkozott erre a szennyes mesterkedésre. A szovjetkormány közölte, hogy kész védeni Jugoszlávia igényeit, ha a jugoszláv kormány becsületesen és hivatalosan, teljes felelősséggel kifejti ezeket az igényeket, de nem véd olyan igényeket, amelyekről a jugoszláv kormány voltaképpen lemondott. 3. Mint utóbb kiderül: — állapítja meg a szovjet jegyzék — a jugoszláv kormány a szovjet kormány háta mögül titkos tárgyalásokat foly'a'otl Anglia képviselőivel Bclgrádban és Londonban s a Szovjetunió előtt takargatva egyezkedett velük' a Szlovén—Ka- rintiáró! való lemondás ügyébe». Annak ellenére, hogy a Szovjetuniónak szövetségi szerződés« van Jugoszláviával', a szovjet kormány mindmáig nem tudja miben egyeztek meg ezek az urak. Bár ezóta mír két év telt el, a szovjet kormány élőit még mindig nem ismeretes, mivel végződtek ezek a kuli S6zamögöt:i tárgyalások és ki ellen irányulnak. A juwoMElár jegyzék bozngságai 4. A jugoszláv jegyzék hang és rágalmazó módon azt hangoztatja; hogy a szovjet kormány nem hajlandó visszautasítani az oertrák sajló közléseit, állítólagos „igére ékről, amelyeket Sziáiin adott Renner osztrák kőz'ár- sasági elnöknek az 1938-as osztrák határok szavatolásáról.*' A jegyzék utol arra, hogy • annakidején a jugoszláv kormányt tájékoztatták az említett levél tartalmiról, melyben szó sincs „az osztrák ha‘ár- szavatosságról” a szovjet szervek ezért nem is tartották fárkosnak az osztrák sajtó hazug közléseinek visszautasítását. 5. Mindezek a körülmények a szovjet kormány: arra a következtetésre vezették, hogy: a jugoszláv kormány megszegi a Szovjetunió iránti szőve-- ségesá kölelezeUtségét. Úgy viselkedik, mint a Szovjetunió elleniele és nem mint szövetségese. Valamiféle erős szálak fűzik a Jugoszláv kormányt a külföldi kapitalisták táboriéhoz. A jugoszláv kormány egyre jobban összefonódik az imperialista körökkel a Szovjetunió dien és tömböt alkot velük. A szovjet kormány nem támogathatja tovább a jugoszláv kormány ige- nyeit, különösen azokat aa igények© nem, amelyekről maga a jugoszláv kormány mondott le — ha ezt a lemondás: el is titkolja Jugoszlávia népei elöl. Ha a jugoszláv kormány a Szovjetunió holyeti rr. impcrlaíis a körökkel alkot egységfrontot, úgy támogassák ezek a körök Igé nyeit. A jelenleg* Tifo>kormánY Jngoszlávii ellenfele Ami a külügyminiszterek fanácsa legutóbbi párisi ülésszakát illeti, a szovjet kormány előtt világossá vált, hogy a jugoszláv kormány meg valósítja Szlovén-Karintiára vonatkozó kéfkulicsos tervét. E terv azt jelenti, hogy hivatalosan Szlovén- Karintiának Jugoszlávia számára vnló átadása mellett foglal állást — valójában a Szovjetunió elől eltitkolt tárgyalások során megegyezik a nyugati hatalmakkal ennek az álláspontnak a feladásáról és Szlo- vén-Karintiáró! való lemondásáról. . A szovjet kormány fermészefe- sen nem nkarf semmiféle viszonyba sem kerülni a jugoszláv kormánynak ezzel a politikájával, amely a jugoszláv népek becsapására irányult és nem volt köteles védeni egy olyan nllá-pontot, amelyről a jugoszláv kormány valójában még Kardeljnek 1947 áprilisában Vi- sinszkijhez intézett levelében lemondott. 6, A r-zovjet kormány végül visszautasítja a jugoszláv kormány jegyzékének „felháborodását", hogv a „Szovjetunió külügyminisztere Pariéban megtagadta n jugoszláv kormány képviselőinek fogadását." A ssovjet külügyminiszter — mint a jegyzék rámutat — ezzel is elejét »karja venni annak az arcátlan képmutnfásnak' mellyel a jugoszláv kormány azt • hazug benyomást akarta kelteni Jugoszlávia népeiben, mintha fovábbri is ápolná a baráti kapcsolatokat a Szovjetunióval. A Szovjetunió külügyminisztere azért nem fogadta a jugoszláv képviselőket, hogy hadd tudják meg Jugoszlávis népei, hogy a szovjet kormány nem barátnak és szövetségesnek tekinti Jugoszlávia jelenlegi kormányát, hanem a Szovjetunió ellenfelének. A szovjet kormány végű! Jegyzékéhez mellékeli Kardelj 1947 április 20-án Vísinszkijhez intézett levelének teljes szövegét, továbbá ennek a levélnek a jugoszláv kormány Jugoszlávia területi igényeiről való lemondását tükröző javaslatait.
