Dunántúli Napló, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-12 / 186. szám

*649 AUGUSZTUS iS NAPLÓ 5 1 dolgozó parasztság tömegesen lel sierzőiésf a gépáltomásokkal A gépállomás! tanácsok megala­kulása után megindult a termelő­szövetkezeti csoportok részéről a gé­pi művelésre vonatkozó szerződések kötése. Valamennyi gépállomás ta­nácsa aktívan látott hozzá, hogy a Pártunk által javasolt, gépi munkát megszervezzék. Ennek hata.lmas elő­nyét elsősorban a termelőszövetke­zeti c-soportok ismertek fel, ame­lyek szép számmal az elvégzendő munkált nagy részére, máris meg­kötötték a szerződést a gépállomás­sal. De komoly lépések történtek az egyéni gazdálkodást folytató dol­gozó parasztok részéről is, amikor értesültek a gépi munkák szerződé­ses elvégzésének lehetőségéről. Tömegesen jelentkeznek a föld­elivessző vet keze teli termelési fele­lőseinél és ez teszi szükségessé, hogy az ország minden községében és így Baranya, Somogy, Tolna megyékben is hétfőn, 15-ón este a földműves­szövetkezetek tagsága értekezlet ke­retében állapodik meg a gépállomás­sal, hogy mekkora területen kívánja egy-egy- község dolgozó parasztiága a gépállomás gépeivel elvégeztetni a szántási, tárcsázási’ munkát, vagy akár az ősziek vetését. Különösen nagy örömet váltott ki dolgozó pa­rasztságunkból az a messzemenő se­gítség, .amely a terményben való kedvezményes fizetésben nyilvánul meg. A gépi munkák elvégzésére a szövetkezetek termelési felelősé­nél jelentkezési lapot kell kitölteni és ennek alapján Déldunántúlon hétfőn többszáz községben tartanak szövetkezeti tagértekezletet, ahol a gépállomás vezetője, vagy helyette­se részletesen ismerteti a szerződés- kötés jelentőségét és módját. A szö­vetkezetek igazgatósága hasson oda, hogy a tagértekezleteken minden szövetkezeti tag, a falu minden dol­gozó parasztja résztvegyen. Eltűnnek « wésérekrél a kizsákmányoló Ä íöldműyesszövetkeseiek útján szervezik meg az állatfelvásáriást A dolgozó parasztság megelégedé­sére az illetékesek megteremtik a ku- pecrrientes állatfelvásáriást. Félreállít­ják a kizsákmányoló kupeceket és megszabadítják tőlük az állattenyész­tő dolgozó parasztságot. Hiába akarnak most befurakodni a földmívesszövetkc- zetekbe, eitűnrick a vásárok, a piacok kör­nyékéről, mint ahogy a központi szervekből és a nemzeti vállalatokból is kiseprűzték a kupeceket és cimboráikat. A kizsákmányolás elleni harc újabb területen indul meg tehát és ez olyan mértékben lesz eredményes, amilyen mértékben megérti dolgozó parasztsá­gunk, hogy a kupeeek kiszorítása is az 5 érdekében történik. Segítsék te­hát a földmívesszövetkezeteket, ame­lyek egyedül lesznek hivatva rövide­sen arra, hogy először a sertés, aztán valamennyi állatfajtánál a felvásárlást lebonyo­lítsa. A SZÖVOSZ Baranya, Somogy és Tolna megye központja a napokban ké­szíti el valamennyi szövetkezetre vonat­kozóan a felvásárlás ütemtervét és a kapcsolatos szervezési tervet. Minden szövetkezetné! sertésfelelőst állítanak be, ahol még ilyen nincs. Olyant, aki becsületes és dolgozó paraszttársai ér­dekét méltóképpen képviselik. Járáson­ként több gyüjtőtelepet létesítenek az arra alkalmas földmívesszövetkezetek- nél, ahová a körzetbe tartozó sertés- felelősök lejelentik, illetve leszállítják a felkínált eladó sertéseket. A földmí- vesszövetkezetek közvetítő szerepet töltenek be az eladó gazda és a Sertésforgalmi NV között. A szövetkezet által lejelentett, vagy a vásárokon eladni szánt sertést a Nem­zeti Vállalat a helyszínen, a mázsáláa után fizeti ki és így a tenyésztők a kilóra történő eladásnál többet kapnak sertéseikért, mint azelőtt a kizsákmá­nyoló kupeceklől kaptak. Eltűnik tehát a vásárokról Déldunántúl egyik legnagyobb kupeckulákja, a seflyei Hagyó Gyula Is és vele együtt a Pallaiak, a Hajdiná­itok és a Boczok is. Tisztultabb lesz a vásár és dagadtabb pénztárcával térnek haza a dolgozó parasztok, amikor a nemzeti vállalat végzi majd a földmí- vesszövetkezeí útján a felvásárlást. UöwátU l&iuén- Uűdaí A forxósáá foicsap a kemencéből. A kirakok ízemébe vág a tokok sárgája. Horváth István szeme össze- húzódik, ahogy végigszalad a „stó- szokon". •— Már megint! — Három sor összedőlve, a többiek között is sok az összeroppant. Csak nézi őket s a ' lába nehezen indul, hogy közelít­sen feléjük. Nehezek a tagjai, sze­dje csak uz összetört tokokat látja. Megkezdik s. kirakást. Egymásután szedik ki. Az eredmény siralmas, ozázhatvan motorszigetelőből negy­ven maradt épen. Ml lehet az oki, miért dűl össze mindig 6s miért roppannak el? Ho- fiy&n lehetne ezen segíteni? Egymús- ntán rakja szét a tokokat. Három részből állnak! két tok között egy keskenyebb gyűrű. Valami átfut Ilor- v‘ith István agyán. Üira kezébe vesz *Sy tokot. Ujjongó öröm t szalud át rajta. — Ig-en, 5&y Iclictne —mondja félhangosan — így lehetne ... és ak­kor nem törne össze ennyi tok, nem tenne ennyi selejt. Egy percig elfogja a kételkedés, ‘'yen egyszerű megoldással lehetne *®gíteni ezen a gyakori hibán? Nem ■kellene egyéb, mint a tokokat a gyűrű szélességével meghosszabbítani es három rész helyett csak kettőbe rakni a motorszigetelőket. Átlép a munkavezetőhöz. Pár szó- Tal elmondja neki. A végén már erős a hangja. Tudja, hogy :ó icsz 'gy. —* Gyerünk a korongosokhoz —■ ™0*idja Krausz Brúnó, a munka­vezető. Komolyak mind j ketten. rzik. hogy döntő percek ezek. Hát ezt nehéz lesz megcsinálni ~T fordulnak feléjük a mesterek — ?* Eogy jó, az biztos. Három helyett -®‘ darab lesz; így biztonságosabb a gyűrű kiküszöbölésévé, iob- pan kihasználjátok a kemencét is. ^anézneij Horváth Istvánra, őket is- D*egfogja valami. i~~. Szóval megcsináljuk, ITorválb ytars, ha nehéz is — mondják veíl mosolyogva. — Magunkért is an ez. Kevesebb lesz a se.ejtünk. j íls bekerül a napiéba Horváth] s 'áti neve. „Űjító lettem“ — gen ° la hazafelé menet. Gyorsabban] , aP°razza lépteit. Mintha megí:ati-(j fe-”t vokla< Valami nagy őröm .j Sz,1‘ benne. Fejében rajzanak a <1 ■fiolátok, amiket az újítókról oi-^ ej a Fi Hogy megbecsülik őket a szó-] l„. 'í,a versenyben, hogy együtt cm- ] mm»*c azújítókat az élmunkásokkal,] .1 3Z egész dolgozó nép jótevőit,] tét tan foraihk az értekezlet. Ke jl Ion V^roiigalják a munkatársai, vúl-^ kapják, jót ropogtatnak rajta.] gen nem volt ilyen ünnepe, mint] z a nap. ] gn~7 tudjátok, boldog vagyok, bőin1 ] neils használhattam a közösségünk-] tűk" 1' okíek, nekem é- mlndnnnyiunly ] j. mondja meghaíottan. f is ,-e, oenuisak elismerést kap. Meg] ,0r'.u. olmazzák. Amikor kézbe kapja.] /.J11' nézi a pénzt. Eszébe jut a] eltöltött. 21 év, a] ked-- Mennyit dolgozott é- milyen] eh*!? volt az eredmény. Ha valami] S0ro|°“‘ ^cvnnk;k- Ha összedőltek aé iru>*fS '? Zsolnav—Matlyasovszkyak ] JássS;?Jatík n módját, hogy ne ők] ze„kárát, lianem a munkás fi ] So ízt is meg. f lán,í* f®# n péu.’* Is n házhoz. Kis-j *ieLh!\ki , Eózsikán nk már régóta? ’ M0<t ne«ck c;rv szép ruhát venni.? évpo !?Ar nagyobbacska. tizennégy J }r ' 1. ,'k- rá n .szép ruha. 1 Yf k Istvánná is boldog. Olt? 8 a gyárban, pár műhelyei arrébb. Az asszonyok sokat beszéltek hozzá azokban a napokban. Büszke volt az urára. Elmondta az ismerő­söknek is: „Igen újító... é> jutalmai is kapott érte ..." De Horváth István nem a pénz­nek örül legjobban. Hogy minek? Ha megkérdezed, e.mondja: — A motorszigetelők a mátravídéki centráléhoz készülnek. £s én bol­dog vagyok, hogy újításommal részt veszek az újjáépítésben, hogy hasz­nálni tudtam Népköztársaságunknak, amelyben minden hatalom a miénk, a dolgozóké. Lorenz Mária. Emelkedik a cigarettafogyasztás 1938-ban 2.3 milliárd cigarettát ter­meltünk, amit már 1947-ben megdup­láztunk és 5.1 milliárdos termelést értünk el. A harmadik tervévre kö­zel 7 milliárd az előirányzat, 1954­gozök meg tudják venni a dohány­nál jóval drágább cigarettát, Szivartermelésünk viszont- csök­kent, mert a szivarfogyasztók tábo­rának általában dologiakul rétegét re pedig 8.9 milliárd. Ha most szár mításba vesszük azt is, hogy a ei- garettadohány fogyasztása és terme­lése csökken, akkor világosan lát­juk az életszínvonal emelkedését, mert mindez azt jelenti, hogy a dol­jórészt kikapcsoltuk a fogyasztásból. A háború előtti. 44 millió darabos szivartermelés Jelenleg 20.2 millió darabra csökkent, 19.'4-ben pedig már csak 24 millió darab szivart gyártunk. Gyerekek a hidak alatt­Törökország lakosságának egy je­lentős része a- legsötétebb nyomorban él. Jellemző az ottani helyzetre, hogy nemrégiben a kormány elnöke kény­telen. volt a parlament ülésén nyíltan bevallani, hogy nagyon sok hajléktalan gyerek az ország minden részén éjsza­kára híd'alatt húzódik meg és hulla­dékokkal -táplálkozik. A Teiepress tu­dósítója- megírta, hogy már nyolc év­vel ezelőtt megígérte, a kormány, hogy gondoskodni fog a hajléktól««, gyere­kekről. Azóta évek teltek el és a gye­rekek Törökországban változatlanul hidak alatt alusznaLk, hulladékokkal táplálkoznak. A kormátiy most ki jelen- ‘ette, hogy nincs pénze gyermekmeiv hely építésére. Persze lehetne pénze a török k ormán jutok, ha megadóztatná kissé a nagytőkéseket és kevesebbet költené amerikai fegyvervásárlásokra. A brigádnapló elmondja: Javult a mHakafáS'/elen, növekedett a termelés a kesztyűgyárban Másfél hónap munkája fekszik az asztalokon. Átlátszó papírba, dobo­zokba, azután ládákba kerülnek a sötétkék, barna kesztyűk. Holnap átveszik a külkereskedelmi igazga­tóság kiküldöttéi, hogy azután el­induljanak messzi útjukra: Hollan­diába. Ezeken dolgozott a Hamerli első brigádja, az Erős-brigád isi Tizen­egyen. Az első brigádértekezleten Erős Jenő, a brigádvezető így be­szélt hozzájuk: — Valamennyien tudjátok, Rá­kosi elvtársijuk mondotta, hogy a Tervet nemcsak egészében, de rész­leteiben is teljesítenünk kell. Sok függ ettől, jól kell befejeznünk az évet, hogy alapjain elinduljon, át­vegye helyét az új: hatalmas ötéves tervünk. G) Az egyszerű fehér lap erről az értekezletről itt fekszik a termelési felelős borítékjában. „ ... fokozot­tabb teljesítményre és minőségi munkára fektetjük a fősúlyt... k-ia,,-*». «k ■+*■+.•*.-»■ -» Amerre a szem ellát, mindenüt; sztyeppe. Olyan síma, mint az asz:at. ct.ak valahol távol tűnik feli eéha egy. egy bokor. Sókszáz kilométert teltünk rn<g autón a Döntői idáig, a roőZ.ov; terület remontqyeszki járásának „XVI!. Partkoii.gre.szus“ nevű kolhozáig. Gaz­dag állattenyésztő kolhoz ez. Több min, 2ü!Ő00 nagyrészt fínomgyapjás juha vm a kolhoznak, szarvasmarha állo­mánya meghaladja a másíé'.ezre: és több máit 500 lóval büszkélkednek. Ezenkívül sertés, házinyál — és szár- n vas lénye szele is van- a kolhoznak. A szántóföldeken több mint 21.000 !k>k- .•ácnyi területen erem meg a búza. a rozs, zab és árpa, köles és napra­forgó. oOK KITŰNŐ ÁLLATTENYESZ­O TŐJE van a kolhoznak. Igv Zaj- kin és Degtyarev, /yiária Buckája és Tatjána Tirarenko, a két híres tenc- nésznő. A leghíresebb ember az egész kolhozban Iván- Morgunov, a főpásztor. Több mint Hz esztendeje haj-ja ki Morgunov a juhokat a sztyeppére, több mint tíz esztendeje nyírja a gyapjas állatokat. Munkájában Pjotr fia, vala­min'. Lila és Nina lágyai segítik, Hír.-s volt ez az állattenyésztő kor­hoz már a háború e'őt.t Is, (le még hí­resebb k't' most. hogy a németek pusz­ilta«! után olyan gyorsan helyreállí tották. Pedig a német fasiszták min­dent. szétromboltak és elpusztítottak. A felszabadulás után Iván. Morgunovra bízta a kolhozvezetőség, hogy teremt­se meg az új életet. Megkezdődött a há'aimas munka, újból felépítették az isráiílókav, diákot. Leningrádbó! meg- jöl'.ek az új gépek és miközben épí­tették a villanyíelepet, épültek a kol­hozparasztok új lakóházai is. TVAN MORGUNOV LEGNAGYOBB A örömére évröl-évre jobban sza­porodtak az ágatok és egyre nőtt a juhok gyapjühozania. Nőt: az állat­állomány, emelkedett a marka hozama és gazdagodott a kolhoz. Természetes: a kolhoz gazdagodásá­val egyenlő arányban növekedői' a kokhoz tagjainak jóléte is. Például Ivan Morgunov családja 1948-ba.n 58 mázsa gabonát és több mint 38.000 rubek kapott Hurkájáért' a kolhoztól. Nagyszerűen emelkedett a kolhoz juh­állománya cs a vezetőség jutalmul 290 juhot és "öbb mint 1000 kilő gyapjút osztott 6zé‘ a munkában legkiválóbb á ;>! a“ ettyé s z tők k özöl t. A kolhoz nő. fejlődik és erősödik. Fejlődésével együtt emelkednek az .fii há'zek é« az új ta'ézmé-nyek a faluban. Már felépítitek az új kolhozklubot. a bö'csődét és a napközi• otthoni, az egészségügyi áHom-ást, könyvárai. — 1 a sz tyeppen meg szilárdabb munkafegyelmet akarunk elérni... versenyben ál­lunk a „Ködmün” brigáddal. Re­méljük és azon dolgozunk, hogy ml kerüljünk ki győztesen” jelentik a kék betűk. Hogy megvalósult-e? Erről beszél a brigádnapló és beszél a lángoló piros brigádzászló Erős János brt- gádvezetö aszt-Ua mellett. Fényes selymén csak úgy ragyog a két ke­resztbefektetett arany kesztyű. Mit mond a brigádnapló? „Július 11. A munka jól halad... július 14. (A betűk oldalt leszalad­nak a papírról, szemrehányóan néz­nek.) W. ma egy percet késett.” (A belük elmondják, hogy egy percet sem lehet késni.) Nem is fordul az­után elő többet egész hónapban. A többi bejegyzés már arról beszél: ,.A munka igen jól halad... a fe­gyelem kielégítő.. — Hatvanhat pár kesztyűt kel­lett megcsinálni mindegyik brigád­tagnak hetenkint. Naponta tizen­egyet. Tudták és igyekeztek rajta valamennyien — mondja Erős elv- . társ. ! Ä a De meg is leit az eredmény, győz­? tosen kerültek ki a „Ködmönösök”- ?kel folytatott versenyből s szemük .simogatva néz sokszor a piros zász­ló felé. Most? ] — Még jobban állunk mint. a múlt ihónapban — mondja Hajdú Gyula ielvíárs. — Mint brigádtag tudom #azt, hogy a munkát jól teljesíteni, ]kevés se’ejtlel mindnyájunk érdeke. ]s így. hogy a tervet egész a napi f munkánkig lebontva ismerjük, az a jó vérzés é! bennünk: kivesszük részün- ] két mi is a munkából, amivel sa­lját jobb jövőnket építjük. ? Tóth György most műszaki kősz­ívűket csinál. A Roessemann és ? Harmatta gépgyár munkásainak. ?Ugy-e szép dolog? Ez első ilyen ?kesztyű, amelyik nem az urak, ha- Jnem a dolgozó kezét védeni készül, i Egyik dolgozó készíti a másiknak. ] — Ismertük és teljesítettük a #mult. hónapban is a tervet. Most is ] mindennap azt nézem, hogy ami iram esik, elvégezzem, tervszerűen, ] pontosan. Tudom azt, hogy a h5- ] roméves terv sikeres befejezésével i tudjuk csak elindítani az ötéveset i ? i Nem is nagyon akar tovább be­szélgetni Tóth elvtárs. a munka J mindennél fontosabb számára. A i Terv rábízott valamit. Személy sze- i rmt őrá, Tóth Györgyre. TeljesítenJi ^kell és teljesíteni fogja. ] Úgy mint mindannyian, akik * munkánkkal épiljiUt a holnapot. Most erdőt üllőinek. Készül a védő erdőöveze:, amely a sztyeppét, ezt a pusztaságot, dúsan 'ermő vidékké vál­toztatja át. O LYAN ERDEJE VAN a kolhoz­nak, mint a mesebeli hősnek, — mondja Iván Morgunov a'.na pi mun­ka befe-jeztévéi, csendesen pipázhatva, — Valamikor csupa rossz, meddő ál­latunk volt, ma pedig merino juhaink vannak. Azo’ő’.t jutónként másfél-két kilogram durva gyapjút kaptunk csak, ma pádig három-négyszeresére emel­kedett egy-egy juh hozama és amel­lett a minőség is nagyszerűé:, javult. Higyjé'.ek .el —- fordult mosolyogva a körülötl® figyelőkhöz — nincs messze az idő, mikor minden egyes juh izen- keílő-:iz«M*őgy kilogram finom gyap­jút ad majd évinkén-:. — Valamikor a mi parasztjaink azt sem tudták, mi fán terem a trak or és az autó. Ma pedig 13' traktorunk és sok automobilunk van. És mos', sze műnk Iá Idára készül a legnagyobb cso­da: a mi pusz.aságtmkban tíz év múl­va ha«,'más erdők, állnak majd. — Mi valamennyien hiszünk a bol dog holnapokban — mosolyog elége­detten Iván Morgunov. — A mi hi­tünk olyan törhe'etlcn és igaz. min' amilyen tűrhetetlenül és ha ározoltár halad elő" - a kol-lrozpaiasztsái» — a sztálini úton.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom