Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-10 / 158. szám

4 H8PLÓ 1949 JÚLIUS 10 kt set áir tyb she her? :a<k )or ’ a fel' pro iCOl 92 fe-i dew feg* • J m :es iso é! atc‘ • i \S7 els :e el las /é» vé B a IC< JVc :o: lő e< t a. rí ik GEORGI DIMITROV! A Szovjetunió a világbéke legfőbb őre Georgi Miha j lövics Dimiíro- vo!> a bolgár nép nagy véré­rét, a Bolgár Kommunista Párt főtitkárát, a nagy Sztálin ta­nítványát gyászolja a munkás­osztály mindenütt a világon. Dimitrov munkássága, egész élete példaképe a kommunista mozga ómnak világszerte, a nemzetközi proletariátusnak, köztük a magyar kcmmunis ak­nait, a magyar munkásosztály­nak, az egész magyar népnek. Dimitrov eivtárs 1948 december 19-én a Bolgár Munkás (Kommu­nista) Párt ötödik kongresszu­sán mondott beszédének leg­főbb részleteit idézzük emléke- zetünkbe a nagy kommunisita harcos elhúnyta alkalmából : A z emberiség életében két tény jellemzi a jelenkort: az első tény — a kapitalista rendszer álta­lános válsága és bomlása; a máso­dik a Szovjetunió szocialista társa­dalmának állandó fejlődése és fel­virágzása. A kapitalizmus általános válságát egész fejlődése készítette eiö. Az­után, hogy a tőkés rendszer a tár­sadalmi termelő erőket hallatlan mér­tékig kifejlesztette, megoldhatatlan ellentétekbe keveredett. Már az 1914—18-as első imperialista háború jelezte, hogy a tőkés rendszer álta­lános válságának korszakába lépett. Az Oroszországban lefolyt Nagy Októberi Forradalom a világkapita­lizmus rendszeréből kiszakította a földkerekség egyhatodát. A kapita­lizmus nem volt már egységes töb­bé, s a mindent átfogó világgazda­sági rendszer elvesztette előző szi­lárdságát. A második világháború, amelyet a nemzetközi reakció erői készítet­tek elő és a fasiszta támadók indí­tottak meg, mégjobban elmélyítette és kiélezte a kapitalizmus általános válságát. Mint az első háborúban, Itt is a kapitalizmus feltétlen gyen­gülése lett az eredmény. A fasizmus főfészkeinek és a világméretű támadó szellemnek megsemmisítése, megfosztotta a nemzetközi reakciót a Szovjetunió és a szocializmus, a munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom el­len megszervezett előőrseitől. Né­metország, Olaszország és Japán kétségkívül ilyenek voltak. A Szovjetunió nemzetközi tekin­télye és hatalma mérhetetlenül megnőtt, mert hősi harcával nem csupán megvédelmezte szabadsagát és függetlenségét, de egyben fel­szabadította az európai népeket a rabság alól. A Szovjetunió döntő szerepet játszott a támadók felett kivívott diadalban és megvédte az emberi civilizációt a fasiszta rab­lóktól, az egész világnak meg­mutatta, hogy a szocializmus és a demokrácia erői győzhetetlenek. A Szovjetunió a nemzetközi politika döntő tényezőjévé vált. A béke és a népek biztonságának szilárd tá­masza, a haladás és az igazi demo­krácia felé vivő fejlődésük biztosí­téka. Az egész világ imperialista­ellenes egységfrontjának élén álló Szovjetunió ledönthetetlen akadálya anno.k, hogy a nemzetközi reakció megvalósítsa a, népek új világ­háborúba sodrására irányuló fekete terveit. A mint az első világháború az- -é k zal fejeződött be, hogy Orosz­ország kivált a kapitalizmus világ­rendszeréből, így a második világ­háború és a fasizmus szétzúzása azt eredményezte, hogy több kelet- és délkeleteurópai állam kiesett az imperialista rendszerből. Ezek az országok, amelyeket a szovjet had­sereg szabadított fel, lehetőségeivel nyertek arra, hogy szabad válasz­tás útján határozzák meg népeik sorsát és a Szovjetunió önzetlen támogatását élvezzék. A háború minden tőkés ország­ban eddig nem látott mértékben elszegényítette a tömegeket, növel­te a munkanélküliséget, a nyomort és az éhínséget, és kiélezte az osz­tályellentéteket, mert a burzsoázia mindenütt át akax'ja hárítani a há­ború és a háború utáni nehézségek főterhét a munkások vállára. Ezzel együtt bekövetkezett a háború után a nemzetközi munkásmozgalom nagy fellendülése. A fasiszta támadók szétverése után a nemzetközi reakció áttette székhelyét az Egyesült Államokba. A hitleri világuralmi tervek, ame­lyek a múlt háborúban megbuktak, az amerikai imperialisták világ­uralmi terveinek adták át helyü­ket. Ezek a kalandor-tervek, ame­lyek Európa és az egész világ gaz­dasági, politikai és ideológiai rab­ságba döntésére törekednek, az országok és népek túlnyomó több­ségének érdekei ellen irányulnak. A finánc-oligarchia kapzsi, impe­rialista törekvései és a szocializmus valamint a népi demokrácia meg­erősödésétől való félelem diktálta azokat. A z úgynevezett „nyugati demo­krácia” zászlaja alatt az ame­rikai imperializmus reá akarja kényszeríteni az európai országokra a dollár mindenhatóságán s néhány monopolista uralmán alapuló rend­szerét. Az a célja, hogy az ENSz-t terjeszkedési politkájának eszközei­vé tegye, megsértse a tagállamok függetlenségének és egyenjogúságá­nak elvét. Az amerikai imperializ­mus le akarja igázni a kis és időle­gesen meggyengült népeket, impe­rialista tömböt akar létrehozni a Szovjetunió, a népi demokráciák és a szabadságukért küzdő gyar­mati népek, valamint munkásmoz­galmak ellen. Az esztelen fegyver­kezési verseny politikáját folytatja. Az artgol, amerikai imperialisták szemérmetlenül beavatkoznak más országok belügyeibe, mindenütt tá­mogatják a reakciós és nyíltan fa­siszta elemeket. A második világháború után meg­alakult angol-amerikai tömb, mely­ben Anglia másodrendű szerepet játszik, aligha lehet hosszú életű. A mai imperializmus két főhatalma — az Egyesült Államok és Anglia — valamint a többi kapitalista or­szág között fennálló ellentétek fel­tétlenül kiéleződnek a felvevő pia­cokért és befolyási övezetekért folytatott közdelemben. A Szovjetunió iránti viszony ma vízválasztó a demokrácia és a re­akció tábora között a nemzetközi porondon. Ez különíti el a háborús uszíiókat és a tartós demokratikus béke bajnokait. A Szovjetunió határozotian el­hárítja az imperialisták próbálko­zásait és törekvésüket, hogy az atomfegyverrel ijesztgessék a né­peket. Kipróbált békepolitikájának és a barátságos nemzetközi együtt­működésének megvalósításával, a Szovjetunió növekvő gazdasági és politikai hatalmára, győzhetetlen szovjet hadseregére, az egész világ munkásainak és dolgozóinak fel­G AVRIL SZERGEJEVICS ítzokásos reggeli sétáját vég­zi a kertben: megáll minden fa. minden bokor elölt; mindegyik barátja, jóisme- röst. Remény munkában eltöl­tött élet eredménye c: a kert, a kis nyaraló. Gavrll Zabo­lodszkij itt tölti a nyári hó­napokat családjával együtt Hétköznapokon kara reggel oillamosvonat röpíti sok dol­gozó társával együtt Man­kódba, a Dinamó-gyárba; n vasárnapok minden percéi a család jónak, kis házéinak, kertjének szenteli• Sokan nyáridnak ill, Apre- lovkában, a Dinamo munká­sai közül, meg más gyárak­ból is. A házat, meg a kertet megtakarított pénzűikből vet­ték ágy, mint Zabolodszkfj. Gavrll Zabnlodszkij hóid­ban több már az ősz szál, mint a sötét, — rimáit már fíá éves. Élete: valóságos tör­ténelem. VI évvel ezelőtt munkásként kezdett dolgozni, s így dolgozott tíz és féléven kérésziül... Nélkülözés, sze­génység. ez jutott osztályré­szül a fárasztó munkáért. Ha akkor valaki azl mondta iml­A ZABOLODSZKD CSALÁD VASÁRNAPJA i MEQÉRDEMELT PIHENŐ . ■: - r- ■■ Szovjet Cdülő a tenger partján. Lakói munkások, dolgozók. Azok, akik egész esztendőben vers enymunkával, kitartó szorgalommal fáiadhatatlanül dolgoztak a szocializmus építéséért. Üdülési jogu­kat a szovjet alkotmány biztosítja. Ez az alkotmány nem papírt ér, mint az imperialista államok ban, ennek az alkotmánynak min­den szava valóság. Az üdülő társalgójának falat szebbnél-szebb festmények ^ díszí­tik, a falak mellett öblös fotöjök sorakoznak. Könyvek, folyóira­tok állnak a dolgozók rendelkezésére..« ■ 1 jpy Nyugszékkel, jó levegővel Várja a terrasz a pihennivágyókat. forraszról csodaszép a kilátás a tengerre. A nyugszékekben k menyarca munkások pihennek, olvasnak. Lent, a tengerparton p dig a hús hullámokban vidáman f üldöznek az üdülők. Családfa púkkal,^gyermekeikkel cs ha visszatérnek üzemeikbe, felfrissüld fokozott lendülettel doboznak majd a szocializmus építéséért. Az ameriksi érteiséjs elítéli az íszafcalfaiiti [gyezwyl Newyorki jelentés szerint kétszáz- iizcnliai kiváltó, amerikai Dedapóguü szakszervize1 i vezeiö, művész, író is lelkész közös levelei ír! ,1 szená'us tagjaihoz és ebben az Eszakatlanli Egyezmény elveiéért követők. Az amerikai közélet képviselői ha­lározoltan elífélkk az Eszakatla Egyezményt, mint „veszedelmes ka’ iwi szövetsécel“ és az a vélemény! bogy az USA-nak teljes mérlékb lám ogat nia kellőre az Egy sült Nei «tokot és folytatnia a békés négylb tamil tárgyalásukat. tétlen támogatására támaszkodik. Az utóbbiaknak létérdeke a béke fenntartása. A támadók és háborús uszítok tervei kikerülhetetlenül ku­darcba fulladnak. Az új világháború uszítólt lelep­lezve, Sztálin elvtárs nemrégiben megmondotta, hogy végződhet ez a politika: „Ez a politika — mondotta Sztá­lin elvtárs —, csak az új háború uszítóinak szégyenteljes bukásával végződhet Churchill, az új háború legfőbb gyújtogatója, máris elérte, hogy elvesztette népének és az egész világ demokratikus erőinek bizalmát. Ugyanilyen sors vár min­den háborús uszítóra. A népek emlékezetében még elég­gé élnek az elmúlt háború borzal­mai és a békéért küzdő társadalmi erők elég hatalmasak ahhoz, hogy Churchill tanítványai az agresszió­ban ne tudjanak megtörni és új há­borúba taszítani őket” \! alőban elmúlt már az az Idő, v amikor a népek vak és tehe­tetlen eszközei voltak az uralkodó tőkés-klikknek. Mindkét félteke békeszerető népei egyre határozol-, tabban mozgósítják erűiket a béke, a demokrácia és a világkultúra vé­delmében, egyre világosabban raj­zolódik ki az imperialistaellepes világfront, melynek élén a nagy Szovjetunió áll, s melynek erői szünet nélkül gyarapodnak. Most, midőn az imperialista klikkek nyíl­tan fenyegctődznek az atombombá­val, minden nép a Szovjetunióban látja a világbéke legfőbb őrét és a civilizáció védőjét a kapitalista bar­bársággal szemben. A békeszerető népek eleget tanultak, különösen a háború és béke erői között le­folyt párbajról, amely az Egyesült Nemzetek közgyűlésének mostaná­ban befejeződött ülésszakán játszó­dott le. Az angol, amerikai impe­rialistákat, akik elutasították a Szovjetuniónak az atomfegyver be­tiltásáról ' és az öt nagyhatalom fegyverzetének harmadával csök­kentéséről szóló javaslatát, az egész világ előtt leleplezték, mint a béke és a népek közötti együttműködés ellenségeit. A két világtábor közötti viszony­latban különös jelentősége van an­nak a hosszú évek óta tartó ki­tartó és hősies harcnak, amelyet a kínai nép folytat függetlenségéért az imperialisták és azok megvásá­rolt kínai ügynökei ellen. Ma Kína milliós népi felszabadító hadserege, •amely a Kínai Kommunista Párt kemény .irányítása alatt több el­söprő győzelmet aratott a kínai re­akció csőcseléke felett, — bár azt az amerikai imperialisták támogat­ták, —■ már felszabaditotta Mand­zsúriát, majdnem egész Eszak- Kínát, majdnem egész Belső-Mon- góliát és erősen közeledik Csang- Kai-Sek fővárosa, Nanking felé. Az 500 milliós kínai nép demokratikus erői már a reakció fölé kerekednek ás a végső győzelem világosan ki­rajzolódik. T gy szüntelenül növekszik és erősödik az imperlaüstaellenes arcvonal. Most is -törhetetlen ereje van már. A népi tömegek, az orszá­gok imperialistaellenes erői, ame­lyeknek első sorában a kommu­nista pártok állanak, meg tudják bénítani a támadó szellemű imperia­lizmus harcias mesterkedését és dymódon biztosivá lesz a tartós béke áz egész világon. pót, sütemény - csak győzze enniI A fiák izgatottak, az órá­jukat nézik, el ne késsenek a meccsről- Flnudija Andre■ irnnn, n hfÍ7Ín*srovij nliy győzi felszolgálni a fogáso­kat. S miközben a rakott tá­lakat az asztalra teszi, arca boldog pirbnn ég. hiszen olyan nagy öröm egy ilyen vasárnap, mikor együtt iit a család... Anyagi gond in nincs, a férje .1000 ezer ru­belt keres havonta, Jevgénii Vn kétezret, a két kisebbik fin ezer.ezer rubelt a háztar­táshoz. Nincs is más gondo­láin. minthogy milyen jó fa­lainkkal örvendeztesse meg a CSnládnf. i MERT ZABOLODSZKU fő-' mérnök, volt munkás, tudó-1 Hiányos könyvet ír ... A ( munkájáról. az üzemi prob-{ léniákról. S ilyenkor n let7-* boldogabb. Kézirata falé ha. ^ joluy mro gondol, hogy a\ szocialista ország megbecsüli( a dolgozóit, s arra, hogy j minden munkásnak alkalmaj nan olyan boldognak ét meg-i elégedettnek lenni, mini ami-( Igen a Zabolodtzkij család. hallgatja, KonszlapHn. a leg­kisebb fiú a dolgozók esti iskolájában most végzi kö­zépiskolai tanulmányait. Kon. sztantin ugyanis kicsit elma­radt a tanulásban; még gyer- rnckfővcl fegyvert fogott, hogy megvédje szovjet hazá­ját a fasisztáktól. .. MILYEN VIDÁM IS egy ilyen vasárnap reggeli csalá­di-köri Ezó kerül a mali­ról is. de a jelen mindennél fontosabb. A gyári híreket vitatják meg, a fiúk a dél­után fiitball-eseményeiröl be­szélgetnek. Az asztalról pil­lanatok alatt eltűnik a reg­geli s ki-ki szórakozás utón néz. Az „öreg" a lugasben üldögélve várja az ebédet, a fiatalok azonban szeilelőzj.öd- nrk; egy l:is fürdés jól esik majd ebéd elölt. Sok friss, fiatal hang veri fel a folyó­part csendjét Révül az Idő! alig nézte ál Gavrll Zahtdudszktj a mosz­kvai lapokat, máris lerilett asztal várja. ízes, élvágyger. jesztö saláta, borjúsült, koin­na neki; „Gavril Zabolod szkij, magának szép háza meg kertje lesz S0 év múlva' ÁZ OKTÓBERI FORRADA­LOM változtatta meg az <: életéi is, mint sok másét Zabnlodszkij megértette, hogy a szocialista ország áj, ad­dig elképzelhetetlen lehelő- ségeket nyitott meg számára, tanulni kezdett, elvégezte a gyár mesterképző tanfolya­mát, beiratkozott az elektro­technikai szakiskolára, majd a: egyetemre, s elérte azt, amiről álmodni sem mert volna a forradalom előtt: ma a gyár egyik főmérnökeként dolgozik ... Gavril Zabnlodszkij három fia már szabad hazáiban, sza­bad és boldog emberként ne­velkedett. A legidősebb ‘ Jev- génlj, a szovjet hadsereg hi­vatásos tisztje. A két másik; Anntoloj és Konsztantln ugyanabban a gyárban dol­goznak, ahol az apjuk. Egy. szerre dolgoznak és lanul- riák: Anatoli], az idősebb; a Dinamó gyár technikumát

Next

/
Oldalképek
Tartalom