Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-09 / 157. szám

DUNÁNTÚLI NAP Ma este 7 árakor a Mailt rov-gyászüniiepn Undies Erzsébet elvtársid beszél Ma leljos heti rádióműsor Tyiskov szovjjet nagykövet átnyuftotta megbízólevelét A. V. Tyiskov, a Szovjetunió ma- ; gyarországi nagykövete pénteken ■'ünnepélyesen nyújtotta át megbízó- levelét Szakasits Árpád köztársa- | sági elnöknek. A nagykövet fogadására , az elnöki palota előtt honvéd 1 fe díszszázad állott fel. cialista Köztársaságok Szövetsége legfőbb tanácsának elnöksége önt személyem mellé mint rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet akkreditálta. — Megelégedésemre és őszinte örömömre szolgál Nagykövet Ur­nák ama kijelentése, hogy az or­szágaink közötti együttműködés az 1548 február 18-án kötött barátsági szerződés szellemében fejlődik. A magyar nép szilárd és megin­gathatatlan ragaszkodással visel­tetik a nagy Szovjetunió iránt. Sohasem felejti el, hogy nemzeti függetlenségét és Szabadságát a Szovjetuniónak köszönheti, annak az országnak, amely a dolgozó em­beriség szabadsága és békéje s az emberi haladás élén jár. Ezért ezt a rokonszenvet, amelyről ön, Nagy­követ Ur beszélt, a magyar nép őszinte hálával és szeretettel viszonozza a Szovjet­unió népei iránt, amelyeknek a szocializmus építése terén olyan sikeres munkájára példakép gyanánt tekint. — Miután országainkat a barát­ság és a közös célok ilyen szilárd kötelékei fűzik egybe, biztosíthatom Nagykövet Urat arról, hogy a két ország közötti együttműködés még további kifejlesztésére irányuló tö­rekvéseiben úgy magam, mint a magyar kormány és a magyar nép teljes támogatására fog találni. Amidőn ezt különös nyomatékkai kijelentem és hangsúlyozom, öröm­mel üdvözlöm önt körünkben. A beszédek elhangzása után a szovjet nagykövet bemutatta a köz- társasági elnöknek a nagykövetség tagjait. Szakasits Árpád ezután magánki­hallgatáson fogadta az új szovjet nagykövetet. A kihallgatáson jelen volt Kállai Gyula külügyminiszter. A köztár­sasági elnök hosszasan és szívélye­sen elbeszélgetett a vendégekkel. A mindvégig barátságos légkörben le­folyt beszélgetés után a nagykövet és a nagykövetség tagjai beírtak nevüket az emlékkönyvbe, majd el­búcsúztak a köztársasági elnöktől. Amikor Tyiskov nagykövet az el­nöki palotát elhagyta, a fogadására kivonult katonazenekar a magyar Himnuszt játszotta. omlása után hiába vetette magát az amerikai imperializmus karjaiba. Ezalatt az idő alatt a néphadsereg a Kuomintang 5t és félmillió főnyi haderejét sem­misítette meg és biztosította a végső győzelmet. Kína történelmének legnagyobb változását éli és feudális félgyar­mati országból modern iparosodó népi demokrácia lett, elérte szabad­ságának és függetlenségének kor­szakát. Az amerikai imperializmus most Japánt igyekszik célkitűzéseinek szolgálatába állítani. Ezekkel a mesterkedésekkel szemben a Sza­bad Kína követeli, hogy haladéktalanul készítsék elő a ja­pán békeszerződést. Csu-Teh tábornok végül felhívta a kínai népet, fogjon össze az új szabad, független és békés Kína fel­építéséért. Jól értesült londoni politikai kö­rök szerint Anglia és az USA diplomáciai tárgyalásokat folytat Kína elisme- , rése V.rgyában. Amerika szeretné halogatni ezt az elismerést, hogy Kína minél később foglaljon helyet a Biztonsági Ta- -1 nácsban és a japán békeszerződést - előkészítő néilyhnt^ltw-i érlekezieica. IíoriBáayáele§áciÉt kiült ki a minisztertanács Dimitrov elvtárs temetésére A kormány Rákosi Mátyás minísz- terelnökhelyettes elnöklésével pénte­ken minisztertanácsot tartott, A minisztertanács elhatározta, hogy a Magyar Köztársaság képviseletében kormánydelegációt küld ki a baráti Bolgár Népköztársaság elhúnyt nagy miniszterlenökének, Georgi Dimitrov- nak szófiai temetésére. A delegáció vezetőjéül Gerő Ernő államminisztert, tagjaiul Olt Károlyt, az országgyűlés elnökét, Darvas Jó­zsef építésügyi minisztert és Bognár József belkereskedelmi minisztert Je­lölte ki, | A szovjet küldöttség tagjai, a Bolgár KP vezetői és a kormány tagjai állnak dsszőrséget a ravatalnál Csütörtök reggel nyolc óra óta vonul a bolgár nép nagy vezérének, Dimitrovnak a Nagy Nemzetgyűlés termében elhelyezett ravatalához. A ravatal mellett a Bolgár Kom­munista Párt vezetői és a kormány tagjai díszőrséget állanak. A dél­előtti órákban érkezett a ravatal­hoz a szovjet küldöttség, Vorosilov marsallal az élén. Megérkezésük után a szovjet küldöttség tagja! is dísz­őrséget álfák. A Szófiában akkreditált diploma­ták együttesen helyeznek koszorút a nagy halott koporsója elé. A koszo­rút az összes követek nevében Mihail Bodrov, a Szovjetunió nagy­követe helyezi el. Ezután az egyes követségek külön-külön megkoszo­rúzzák a ravatalt. A magyar kö­vetség koszorúját Safranko Emá- nuel követ helyezi el. Ezrével érkeznek a bolgár Kom­munista Párthoz és a kormányhoz a részvéttáviratok, a világ minden tájáról. Dimitrov halála az egész haladó világot mély gyászba borí­totta. A minisztertanács épülete előtt, a Szeptember 9-téren éjjel-nappal rohammunkával ké­szül a márványmauzoieum, amelybert Dimitrov földi maradvá­nyait nyugalomra helyezik. A mauzóleum építését önkéntes bri­gádok végzik. A Nagy Nemzet- gyűlés épületétől a Szeptember 9- térig vezető útvonalon véges-végig virágtartó oszlopokat helyeztek el. A házakat fekete-vörös gyászlepel borítja. A rádió sűrűn közöl megemléke­zéseket Dimitrov harcos életének egyes állomásairól. Bulgária minden városában és íal- vában gyászttíéseken emlékeznek meg a nép nagy halottjáról. A gyászvonat megérkezésekor az egyik szónok ezt mondotta: — Nem maradtunk egyedül, Di­mitrov elvtárs. Velünk van a Szov­jetunió, a népi demokráciák és a Sztálin vezette Kommunista Pártok testvéri családja. A Pravda szófiai különtudósítója ezt írja: „Dimitrov egész élete és tevékenysége a Szovjetunió iránti mély szeretet bizonyítja. DLmitrov- nak népe iránt tanúsított atyai gondoskodása mélyen bevésődött Bulgária dolgozóinak szívébe.” Mára várják a bolgár fővárosba a Francia Kommunista Párt kül­döttségének megérkezését. A kül­döttséget Maurice Thorez, a Párt főtitkára vezeti. Megválasztották a Szakszerv eze ti Világszovétség Főtanácsát A milánói kongresszus egyhangú lelkesedéssel elfogadta a Világszövetség határozatát A Szakszervezeti Világszövetség milánói kongresszusának csütörtök éjszakai ülésén terjesztették be a fő­titkári beszámolóval kapcsolatos ha­tározati javaslatot, amelyet a kon­gresszus kitörő lelkesedéssel tett magáévá. A határozat szövege a kö­vetkező: U A második Szakszervezeti Vi- lágkongresszus megállapítja, hogy a Szakszervezeti Világszövet­ség az atkotmányozó kongresszus óta eltelt 45 hónap alatt az alapokmány­ban lefektetett feladatokkal és cé­lokkal teljes összhangban működött. Állandóan ős részletesen foglalkozott az egyes országok szervezett dolgo­zóit érintő létfontosságú kérdések­kel. e% A’ második Szakszervezeti Világkongresszus teljes mér­tékben jóváhagyja a végrehajtó bi­zottságnak a Világszövetség meg­alakítása óta folytatott tevékenysé­get és politikáját. A kongresszus kü­lönösképp kiemeli a Világszövetség következő tevékenységét: a) A szakszervezetek és a szak­szervezeti vezetők üldözésének eré­lyes elítélését a kapitalista, gyarmati és félgyarmati országokban. b) Azt a gyakorlati támogatást, amelyet a Világszövetség a hozzá­tartozó szakszervezeti központoknak adott. c) Mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a Világszövetség az ipari szakosztályok felállítására hozott. 3 A második Szakszervozeti Vi- » lágszövetség teljes mértékben helyesli a Világszövetség harcát, hogy képviseletet kapjon az ENSZ- ben. A Világszövetségnek az Egye­sült Államok, Anglia és más kapita­lista országok rendszeres szembe- lielyozkedésc ellenére hosszú és ki­tartó erőfeszítések után sikerült el­érnie, hogy bizonyos jogokat kapott az ENSz gazdasági és társadalmi ta­nácsában. A Szakszervezeti Világ- szövetség az ENSz gazdasági és tár­sadalmi tanácsa elé vitte a világ munkásságát .érintő fontos kérdése két, így különöskép: a) A szakszervezeti szabadságjogok biztosítása. b) A szakszervezeti jogok korláto­zásával kapcsolatos kérdéseket. c) „Az egyenlő munkáért egyenlő bért“ — elv alkalmazását. d) Az infláció elleni harccal, vala­mint a bérek vásárlóképességével kapcsolatos konkrét javaslatokat e) A gazdaságilag elmaradt orszá­gok dolgozói életszínvonalának meg­javítására irányuló kérdéseket. f) A mukanélküliség ellen és a tel­jes foglalkoztatásra irányuló politi­kát, A kongresszus úgy véli, bogy a Világszövetségnek tovább kell foly­tatnia kitartó tevékenységét mind­ezekkel a problémákkal kapcsolatban anélkül, hogy megzavartatná magát a fennálló, vagy a jövőben felmerülő nehézségek által. /é A Világszövetség második kon- gresszusa tudomásul veszi, hogy a Világszövetség számtalanszor tiilakozott a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom nevében a spanyol és görög fasiszták diktatúrája, valamint az indonéziai gyarmati háború ellen. A Világszövetség síkraszálit Németor­szág gyors és teljes dernilitarizásáért, nácitalanításáért és demokratizálásáért, Japán demilitarizálásáért, valamint az­ért, hogy ezekben az országokban de­mokratikus szervezetek alakuljanak, amelyek a szervezett munkásság szé­les tömegeit képviselik. S A Világszövetség második kon- ® gresszusa jóváhagyta a vég­rehajtó bizottság akcióját, amellyel fi­gyelmeztette a világ munkásságát a nemzetközi reakció támadó céljaira. A Világszövetség felhívta a dolgozó tö­megeket, szánjanak szembe erőtelje­sen mindazokkal a kísérletekkel, ame­lyek a szabadságjogok megsértésére irányulnak. Figyelmeztet azonban arra, hogy a reakciósok és imperialisták tá­madása állandóan fokozódik. Szakszer­vezetellenes és mimkásellencs törvé­nyeket hoznak a kapitalista, gyarmati cs félgyarmati országokban, hogy megakadályozzák' a széleskörű osztály­harc kiterjedését. Az osztályharc azonban valmennyi országban tovább folyik, sőt erősödik. 6 A kongresszus helyesli a Világ— • szövetség főtanácsának 1947- ben tett nyilatkozatát, amely leszögezi: ,,A monopolkapitalista erők mindenütt megkísérlik a munkásosztály egységé­nek megbontását, erőinek meggyengí­tését, politikai hatalmának szétzúzá­sát”. A kapitalista monopóliumok politiká­ját legmesszebbmenően a kapitalisták akciói fejezik ki. így a többek között a világ gazdasági, pénzügyi, politikai cs katona leigázására törő Marshall- terv szintén ennek az erőszakos poli­tikának egyik megnyilvánulása. Ma már nyilvánvaló a világ szakszerve­zeti munkásai előtt, hogy a Marehall- terv a marshallizált oszágokban a ka­pitalisták profitjának jelentős növeke­déséhez vezetett, ugyanakkor a mun­kanélküliség állandó emelkedését idéz­te elő. A kongresszus megállapítja, hogy az imperialista erők vi- láguralmii törekvéseik elérése érdeké­ben hatalmas propagandát fejtenek ki azzal a céllal, hogy háborús hüsztéi iát teremtsenek új háború előkészítésére. Igyekeznek a munkásosztályt gyengí­teni, hogy megakadályozzák a szerve­zett eile sáli ás kifejtését tervezett bű­nös céljaikkal szemben. © A Szakszervezeti Víágszövet- ség az imperialista erők bűnös tervei megvalósításának űtjóiban, az egyik leghatékonyabb akadályt jelenti. Ezért igyekeznek befeketíteni, erejét megosztani és esetleg szétszórni. Q A kongresszus teljes mértékben m jóváhagyja a Végreh. Bizottság többségének akcióját, amellyé-' 1919 januárjában elutasította a brit szak- szervezeti szövet-ég és az amerikai CIO vezetőinek javaslatát. Ezek a ve­zetik azt javasolták, függessze fel a Világszövetség tevékenységét cs fel akarták száimo’ui magát a Világszö­vetséget is. A Szakszervezeti Világszö­vetség .fenn taxissá vat a végre! siló b:­7. Kíaa ieeiiis téliyainati országiéi ®Báeri, iparoséi népi demokrácia let! Csu-Teh tábornok rádiófelhívása a kínai ncphcs Ae Ujkína hírügynökség jelenti Sanghajból, hogy Hankautól nyu­gatra a néphadsereg hét Kuomin- tang-ezredet szétszórt. Sangháj népe csütörtökön hatal­mas tömegtüntetéssel ünnepelte a város felszabadítását. Rendkívül mély hatást keltett a néphadsereg felvonulása, nemcsak a csapatok fegyelme, ha­nem leszerelésük korszerűsége miatt ti. Csu-Teh tábornok, a néphadsereg főparancsnoka a japán támadás 12. évfordulója alkalmából rádióbeszé­det intézett a néphadsereg katonái­hoz és a kinai néphez. A főparancsnok megállapította, hogy a Kuomintang a japán hódí­tókkal szemben a passzív ellenállás politikáját folytatta, ugyanakkor, amikor a kínai nép forradalmi ele­meivel szemben az aktív elnyomó szerepét vállalta magára. Japánt nem a Kuomintang verle meg, hanem a dolgozó kínai nép, a nagy Szovjetunió segítségével, amelynek Mandzsúriába küldött csa­patai megsemmisítették a japán haderőt. Három esztendőn át ví­vott kemény harcában a Kínai Kommunista Párt és a néphad­sereg legyőzte a Kuomintang re­akciót, amely a japánok össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom