Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-08 / 156. szám

mo jpoutrs a NAPLÓ S Zsebe Jánosné rászorítja a keszüi kulákokat A TORVÉNYTISZTEIETRE Egyszerű takaros lakás, ahova be­lépünk. Az asztalon 6zóp rendben sorakoznak a különböző iratok, szer­ződések, rendeletek, amelyek a sze­gény parasztságot védik a kulák ki­zsákmányolás ellen. Az asztal mellett Zsebe Jánosné fii. Gond exihelt arccal -vizsgái] a az előtte fekvő szerződéseket. — Mindig baj van ezekkel a kulá- kokkal — csóválja a fejét. — Egyik nem fizeti meg a jogos járandósá­got, a másik nem akar szerződést kötni. Szerencse, hogy mindez nem igen szokott sikerülni a keszfli kulákok- nak, mert a munkástagozat jól mű­ködik. Zsebe Jánosné a munkástago­sat vezetője, jól megállja a helyét. Igaz, nem most kezdte el a harcot a szegényparasztság érdekeinek védel­mében. Hosszú múltra tekinthet vissza. Saját bőrén tapasztalta: mit jelent kiszolgáltatott nincstelennek lenni. Azóta pontosan megadja... Éppé® Kistóth József, közismert keszüi kulák, Nagy Ferenc kebel - barátjának a szerződése fekszik előt­te, amit alkalmazottjával, Zsirman Jánossal kötött. Egy évre négy má­zsa árpa, húsz kiló szalonna, két öl fa, egy bakancs, egy talpalás, húsz liter petróleum, napi két liter tej jár az alkalmazottaknak a havi fizetésen, élelmezésen és lakáson kívül — ez áll a szerződésben. De nézzük csak meg, mit kap ténylegesen ebből Zsirman János? Nincs messze a „hivataltól“ a ku- ták háza. Bent. az udvaron áll a más verejtékén szerzett cséplőgép. Rövid keresés után megtaláljuk Zsirmant. — Mit fizet a kulák? — vetjük fel a kérdést. — Most már megkapom ami jár — válaszol — a rendes fizetést, meg a többi járandóságok — Hát a napi két liter tejet? — kérdezi Zseben é. — Azt is, mióta maga rápirított.. Azóta pontosan megadja — Tavaly nem fizette ám meg — fordul hozzánk Zsirman, — de ami­óta elmentem ide a na, hogy is mondják... a DÉFOSz-ba, azóta ha nehezen is, de megadja. Ez rendben van. Visszamegyünk Zsebe Jánosné lakására, a „hivatal­ba.“ Várnak már rá Kelenfi Ferenc kulák, a falu szegény paraszt jainak egyik legnagyobb ellensége 01 a szé­ken. A jogos járandóság — Eljöttem — hebegi mikor belé­pünk — szeretnék szerződést kötni, felvettem egy cselédet. Talán tíz perc az egész, kész a szerződés. Kelenfi kulák mielőtt alá­írja még egyszer megvizsgálja Hom­loka idegesen összeráncolódik, mikor olvassa a jogos járandóságok Szó nélkül nem állja meg: — Csak azt tudnám, miért kell még bakancsot is adni. De Zsebenó sem állja meg szó nélkül. — Miért, azért, mert jár — vág neki vissza. — Tudom, hogy maga legszívesebben vízzel meg kenyérrel tartaná. A kulák nem szól semmit, gyorsan elmegy. — Holnap elmegyek hozzájuk, megnézem megadja-e a járandóságot — fordul Zsebené Lukács Ferenc­hez, aki segít neki & sok munkában. — Nem meri megtenni, hogy ne adja meg, — mondja az öreg Lu­kács — mert tudja, hogy ráütünk a körmére. Csak hadd szívják ezek a fogukat... Az ezek-et úgy megnyomja, hogy érzik benne az indulak A napokban történt Keszüben, hogy Dicső Mihály felvett egy em­bert és annak a következő juttatást adta: istállóban lévő fekvőhely, és napi élelem. Dicső tettéről másnap tudomást szerzett a helyi DEFOSz munkástogazatának vezetője és ki- hancolta a jogos bért a kulák cse­lédjének. Muszáj nekik! — Hogy állunk a betegbiztosítási bélyegekkel? Fizetik rendesen a ku- lákok? — kérdezzük Zsebenét. — Nem nagyon akarják, de mu­száj nekik. A napokban voltam Kis- tóth Józsefnél, annál a bitang ku- láknál — feleli — és megnéztem rendesen fizeti-e az OMBI bélyege­ket. Elkezdett velem hadakozni, hogy az nem jár. Erre fogtam a ren­deletet és az orra alá nyomtam. Az­óta fizeti. Jönnek sorba®, nagy illedelmesen a nagygazdák, niert „nagyüzem“ lett a falu: megindult teljes lendülettel az aratás, egymásután készítik a szerződéseket a munkástagozat ve­zetőjénél. Elköszönünk Zsebe Jánosnétól. aki kemény kézszorítás mellett búcsú­zóul megerősíti bennünk a tapasztal­takat: — Nem fog itt a faluban egy ku­lák se szerződés nélkül dolgoztatni, megvédjük a szegényparasztokat! Szilágyi Dcziőnc újítással harcol a selejt ellen a Dohánygyárban Ütemesen kattognak a gépek, a levegőben a dohány illata és pora száll. A géptorkok zakatolva nye­lik az aranysárga szálakat, fehér ruhát kapnak és így futnak Szi­lágyi Dezsőné keze alá. Gépies munka? Nála nem az. A tekintete követi a gép minden mozgását, s a zörejeit úgy ismeri, úgy figyeli, mint orvos a betegét kopogtatás közben. S az sem csóválja komo­lyabban a fejét, ha hibát talál, mint Szilágyi Dezsőné elvtársnő, aki ha a selejtre néz, simi szeretne. Szeretne, de nem teszi. Hanem gondolkozik, nézi, miért ugrik ki a cigaretta fehér csíkja, miért kapja össze a g^p újra és újra. Lazít és Bzarít a csavarokon, egyik sem se­gít Elég idő telik el addig is, míg * hiba okára rájön. Ez az első 'TOJ.A35. — Megpróbálom elmondani ** újításomat — lép a gép elé Szi­lágyi elvtársnő. — Hajolj csak ide, nézd meg jól. Itt szalad a ciga­rettacsík, az elosztó ráviszi a két szalagra, mert a gép gyorsjáratú és úgy tud csak teljesértékű munkát végezni. Itt eddig két felfelé nyíló temez volt, azért, hogy ne ugorjon kd a sínből, a szalagról a cigaretta. De mgy volt köziük a hézag és BIBegtek is erősen, beleakadt a cigaretta és bizony volt elég selejt. Nem kellett hozzá sok tudomány, de azért gondolkoztam egy darabot, ^jöttem, hogy ha hosszában fektetjük ide a lemezt, nagyobbra csináljuk és szorosabban zárul, nőm ugrik annyiszor ki, kevesebb tesz a selejt. • 8 Kossuth' Akadémián fiú levelet ír, haza Pécsre édes­anyjának, aki dohánygyári mun­KaSnö ■ • a „...azt írod édesanyám, hogy baszké vagy rám, akadémlsta fiad­ra, arci a nép katonája. írsz nekem / munkádr6l, újításodról is. Hadd írjam meg Neked, hogy én is Tiü(?yon büszke vctQyok az édes- anyámra, aki talán az első, úttörő a nők között,^ akik most kapcsolód­nak be (x*. újítók mozgalmába. A fiúknak itt mondom, hogy te ho­gyan segítettél a gépnek, a. gyár­nak és rajta keresztül nekünk, és az egész országnak. Le is rajzolom nekik a gépet, hogy értsék s el­magyarázok nekik mindent leírásod után. Mama édes mégegyszer: na- gyon-nagyon büszke vagyok az én édesanyámra., Leteszi a tollat és gondolatban Pécsett van, a dohányszagú gyár­ban, egy asszonyt lát, Szilágyi De- zsőnét, az édesanyját. * — Szóval így. De nemcsak ez a hiba, tovább szeretném még fej­leszteni az újításomat. A sín, ami­ben a szalag fut „U” alakú, és a szalag az oldalánál meghajlik, ezért sok hevedert szakít, sokszor kell cserélni. De ha ezt simára hoznánk és keskenyebb szalagot helyeznénk bele, gyorsabban, kevesebb szaka­dással, anyaggal, jobban dolgozna a gép. — fia, magyarázd csak cl Teruskám — tolja fel a szemüve­gét Kelemen elvtárs, a műszerész és már indul is egy gépből kiszerelt sin után. — Mutasd csak meg ezen nekem, hogy képzeled te el — összehajlik a két íej és Szilágyi Dezsőné pár szóval elmondja és megmutatja a következő lépést a gép korszerűsí­téséhez. Kelemen József ránéz az asszony kipirult arcára. — Jól van Teruskám, meg lehet csinálni, megpróbáljuk ezt Is. Mert a Dohánygyárban így megy. Az újítóknak, akik maguk a gép technikájához, a rajzoláshoz nem értenek annyira, segítenek a szak- avatottabbak, a műszerészmeste­rek. — Neki különösen, mert 6 asz- szony, és „hát ne érezzék ám azt, hogy irigyeljük tőlük a dicsőséget, megpróbálunk mindent, amit kiter­velnek” — mondja Kelemen elv­társ. Igen, Szilágyi Dezsőné asszony. Nehéz, küzdelmes élet van mögötte., Huszonnégy éve dolgozik a Dohány­gyárban. Korán Kezdte, mert Kellett a kenyér, nyolcán voltak odahaza. Hamar férjhez is ment,, mert ke reste a támaszt, kereste a segítő' társat. De a férjében nem azt ka­pott. És „Teruska” itt maradt két gyermekkel, két szép, kedves fiú­val. De nem futott rossz vágányra az élete. Nem olyan fából faragták Szilágyinét. Dolgozott és élt a két fiának. Ma egyik a Magasépítési Nemzeti vállalatnál dolgozik. — A nagyobbik... ott már uno­kám is van — mondja meleg mo­sollyal az arcán. — S a kisebbik, a Jóska a Kossuth Akadémián ta­nul ... — de büszke is rá Szi- Iágyiné. Az újítók körének helyiségében ülünk most hárman. Kiss Antal újítási felelős és Szilágyi Dezsőné egymással szemben ülve beszélget­nek. Újra a gépekről. És a szak­nyelv után számunkra is érthetően tisztán halljuk a mondatot: — Hát ez nagyon jelentős dolog, ... ez nagyon komoly újítás. Na Teruskám, megint elővehetem a naplót. Egy kék nagy könyv. „Pécsi Dohánygyár. Újítási Napló” — ol­vassuk rajta. Kiss elvtárs fölé ha­jol s egymásután tölti ki a rovato­kat... Benyújtotta: Szilágyi De­zsőné ... Kelet, 1949, július 7-én. Újító foglalkozási köre: gépi mun­kásnő, tárgya: villany fúrógépbe esztergakészülék beszerelése, ezáltal kiszerelés nélkül' lehet a ragasztók melletti korongot esztergályozni.” Elégedetten csukja be a nagy köny­vet. — És most figyelj, holnap hozz le egy ragasztó korongot, van kisze­relve, én hozom a villanyfúrógépet és mindjárt holnap este letárgyal­juk ezt az újításodat is. Rendben van? Szilágyi Dezsőné mosolyog. Rend­ben van. Feláll, két keze az aszta­lon. Kérges, inas, igazi munkáskéz. Nem szokott finom rajzokhoz, de pótolja azt nála az a végtelen aka­rat és lelkesedés, amivel javítani akar a gépeken, amikről tudja, hogy most már az övék. És még valamit: részese akar lenni a szocialista munkaverseny győzelmének. „A Pár­tért, a gyárért, a fiamért.” S így is mondhatná: a hazámért. Mert a Párt, a verseny, ő és a fia ez mind azt jelenti. Lorenz Mária * 1 Hz ötéves terv végére a héberé eíőtti cukor* fejadag duplája jut minden dobozéra A REAKCIÓNAK a földosztás el­len az volt az egyik kedvelt érve, hogy vannak olyan növények, ame­lyeket csak a nagybirtok túd ered­ményesen termelni, pL a cukorrépa. A gyakorlat minden érméi világosab­ban bizonyította be, hogy a reakció­nak ebben az esetben sem volt igaza. 1938-ban 82.000 kát- holdat vetettek be cukorrépával, az első tervévben pedig nemcsak az előirányzatot ha­A háború előttinél nagyobb vetés­terület természetesen nagyobb ter­mést, ez pedig több cukrot eredmé­nyez. 1938-ban alig néhány száz ton­nával haladta meg cukorgyártásunk a 100.000 tonnát, 1947-ben pedig már többjimnt 141.000 tonna volt évi cu- kortermelésünk. Ebben az esztendő­ben pedig 230.000 tonna felé járunk. A cukortermeléssel párhuzamosan emelkedik a cukorfejadag is, ami a ladtuk túl 48 százalékkal, hanem ala­posan magunk mögött hagytuk a há­ború előtti vetésterület nagyságát is. A harmadik tervévben 180.000 kát. holdon termeltünk cukorrépát. A ve­tésterület növelése mellett azt is fon­tosnak tartottuk, hogy a termésátla­gok is emelkedjenek, ami azért is szükséges volt, mert a háború után alaposan leestek. dolgozók életszínvonala szempontjá­ból rendkívül fontos. A magyar dol­gozók hihetetlenül alacsony életnívó­ját az úri Magyarországon Jellemzően mutatta a 10.2 kg-os, párját ritkí- tóan alacsony cukorfejadag, is. Jelen­leg minden lakosra már évente 17 kg. cukor esik, az ötéves ím? végére pedig a háború előtti fdjáflagnak több, mint duplája, 22 kg. c/Uh-lUíl Moszkvából Piros bársony a kötése. Olyan pi- i bak legyünk. De Varga elvtárs te­ros és olyan mély csillogású, mint I kintete mögött nemcsak a fejlődő, az a szeretet, amellyel Varga Lajos réméhypusztai elvtárs ezt az albu­mot a Pártnak adta. A szavak, amit az első lapra írt: „Emlékül szeretett mindenünknek, a Pártnak, Moszkvából“. Olt messze tölünk sem felejtette el egyetlen egy percre sem, kinek köszönhette az él­ményt, a boldogságot, hogy ott jár­hat., tanulhat a hatalmas Szovjet­unióban: a Pártot, Vájjon hány vá­rosban, üzletben járt, míg megteltek az album lapjai ezzel a tengernyi százszépségű képpel. Lapozzunk 'Vé­gig rajta... Édes, napsugaras gyermekarcok mosolyognak ránk, végtelen termé­szetességgel is kedvességgel... « Kreml filmen annyiszor látott, min­dig lenyűgöző, gyönyörű képe... Moszkva a tűzijátékok ezerszinű fé­nyében ... Csupa fehér, csupa vas, csupa üveg, sokemeletes házak. Eb­ben a parkban szívesen ülnél, hosz- szan néznéd a játszó gyermekeket, a fákat, virágokat... És üt a világ­hírű Metro, a moszkvai földalatti pompás állomásainak sora... Mennyi, mennyi, szépség idezárva az album, szürke lapjai közé. Varga elvtárs ott járt, de ránk gondolt. Hozta nettünk, hogy mi is gazdagab­épűlő szovjet városok képei élnek. Sőt elsősorban nem is azok. Az utol­só oldalra ezt írta: „Ezúton mondok köszönetét, azért a felejthetetlen szép és megfizethe­tetlen tanulságért, amit láttam és szereztem a szovjet nép szabad ha­zájában és boldog népe között. Hogy megláthattam a világ egyet­len nagy szocialista népének éleiét, történelmi szépségeit, a szovjet em­berek egymáshoz való elszakíthatat­lan szeretetét, hazája iránti lelkese­dését, baráti nemzetek iránti leírha­tatlan vendés2eretetét. Meggyőződhettem arról a nagy szerétéiről, ahogy a Vőthozparaszt szereti az ő kolhozát. Megláthattam mezőgazdaságát, melyet az egész vi­lágon csak itt lehet találni. Kilenc- ven százalékig gépesítve van! Meg­tanulhattam a 'kolhozok parasztjaitól azt a nagy öntitdatot, hogy munká­jának gyümölcse nemcsak a megél­hetést, egyforma jogokat biztosítja, hanem egyben a nagy Szovjet Hasát is építi. Mindezek a meggyőződések áj em­bert kovácsoltak belőlem, -~^'új em­bert a mi életünkben, mezőgazdasá­gimk szocialista fejlődésének kü­szöbén. Mindezért köszönet a Pártnak." Mintagazdáh és szövetkezeti vezetők készítik elő o gépállomásokkal kötendő szerződéseket Július 9-én, szombaton délelőtt a DÉFOSz budapesti központjában ösz- szcgytülnek az egyéni gazdálkodók legjobbjai, hogy megbeszéljék a jövő gazdasági év mezőgazdasági munkála­tait és előkészítsék a gépi munka te­kintetében a gépállomásokkal kötendő szerződést. Az értekezleten a fizetendő összeget, a munka minőségét és min­den egyéb részletkérdést megbeszél­nek. Dolgozó parasztságunk munkáfa eredményesebb lesz, ha minél nagyobb mértékben veszi igénybe a gépállomá­sok munkáját. Július 10-én, vasárnap délelőtt • földművelésügyi minisztérium szövet­kezeti főosztályán a tennelőszőnetlee- zeti csoport elnökei, illetve a szövet­kezetek megbízottai dolgoznak ki a gépállomás és a termelőcsoportok kö­zötti — a gazdasági év gépi munkáira vonatkozó szerződést. E szerződések megkötésénél min­denkor a dolgozó parasztság munká­jának megkönnyítésén van a hang­súly. l&UateA'ina Bá&z{ukwa a% bWö-s-tudamdftpaU daUt&ui őt MOSZKVÁHOZ k fizd fek­vő kit Kosira városkában n huszas énekben feltűnt az is­kolában egri különösen tehet­séges kisleány. Jrkalcrina Bászjukovának hinták, vasúti kalauz leánya volt. Lelkese- íléssel, örömmel tunvlt, s kü­lönösen a természettudomá­nyok iránt' érdeklődött .. . Ez a „kisleány" ma a Szov­jetunió Kísérleii Endokrino­lógiai Intézetének igazgat ó- 1 helyettese. Hogyan jutott 1 idáig? ő maga mondja eb 1 —, 17 éves koromban, 1934- ben fejeztem be középiskolai tanulmányaimat Kasirában. Kitűnő tanuló voltam, s így felvételi vizsga nélkül vettek Jel a Moszkvai Állami Egye­bemre. Ezzel megnyílt előttem ,«. tudomány útja — — AZ EGYETEMEN leg­jobban azok a kutatások ér­dekeltek, melyek a belsőéi vá­lasztású mirigyek fejlődési rendellenességeivel foglalkoz­tak. Bekapcsolódtam az ezzel foglalkozó tanulókor munká­jába. Tanáraim hamarosan észrevették, hogy én magam is nagy hajlandóságot muta­tok a kutatás iránt, — már a harmadik tanévben tudo­mányon munkát végeztem a terapetikus tanszék mellett. — Az egyetemet éppúgy, mint annakidején a középis­kolát, — kitűnő eredménnyel végeztem. Utána az egyetemi -Imikém dolgoztam, s innen kezdődik önálló tudományos munkám története. Jekatcrina Bászjukova ed­dig húsz tudományos tanul­mányt irt. Nem elégszik meg az intézetben végzett munka, iával, jártas a pedagógiában is, felolvasásokat tart az or­vosokért képző központi inté­zetben, s segíti a fiatal kli­nikai orvosokat az előrehala­dásban. DE MEG EX SEM ELEG! Jekaterina Bászjukovának, az orvostudományok professzo­rának felrlősségteljes állása, pedagógiai munkája melleit van még ideje rs energiáin ahhoz is. hnuy társadalmi és pártmunkát végezzenl 'A kom­munista párt ltöriefí. fizott- sága irodájának tagja, 'doIgo. zik a körzeti szovjet egész­ségügyi tagozatában, rend­szeresen felügyel arra. hogy miként szolgálják ki ti körzet gyógyintézetei a lakosságot. Jekaterina Bászjukovát min­denki, aki ismeri, s az is, aki csak hírét hallotta — szereti és tiszteli. 1948-ban Moszkva 1‘rotelárkörzetének lakói meg_ választották n körzeti szovjet képviselőjének. Jekaterina Bászjukova havonta kétszer tagadja választóit a lakásá­ban, s gyakran meglátogatja őket, hogy mindig tudjon ügyes-hajós dolgukról... ÍGY EL, ilyen sokoldalú ez a szovjet nő. Tudós, pedagó­gus. pártmunkás és képviselő egyszemélyben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom