Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-07 / 155. szám
1049 Jtrr.m? 7 NAPLÓ BÁTRAN KIÁLLUNK MELLÉ A TAGGYŰLÉSEN !tó A TECHNIKA CSODÁJA: A VILLAMOS TRAKTOR Két ér» mindjárt Az eszterga- műhelyben az ifjúmunkások már söp- rik a cementpadlót, halomba gyűlnek az összekunkorodott vaSforgácsok, mindjárt, jön a váltás, a másik műszak. Tisztán kel!, hogy kapják a műhelyt. Exnor András vasesztergályos eltekint padja felett, talán a vándon.ászlót keresi, amit két hétig mindennap ott látott a saját padján. Múlt héten elragadták tőle. összeszorított foggal fekszik neki a munkának. Keffel elvtárs halkan súgja mel- lettem: — Exner szak társ még nem is tudja, de a héten ismét visszakerül padjára a vándorzászló. Különben minden bizonnyal tagjelölt lesz. En vagyok az egyik ajánlója. Exner szaktárs arcképe A mondat utolsó részéből bizonyos büszkeség ia kicsendül. Keffel elvtárs büszke ajánlottjára. Hamarosan előkerül a másik ajánló is, Hauk Károly elvtárs, az esztergamühely vezetője. A két ajánló azután egymással varsenyezve állítja előttünk össze Exner szaktárs arcképét. — Még fiatal segéd voltam akkor, 1933-ban, András pedig tanonc volt, ahogy akkor mondták — kezdi Hauk elvtárs. Itt szabadult fel pianában, akárcsak bátyja, a Miklós. Az apja is vasas volt. — Kitűnő szakmunkás, — dicséri Keffel élvtárs. — Nagyon jó szaktárs is. Emellett kiveszi részét a szakszervezeti élet munkájából is. Egy szóra elvállal minden feladatot. Hauk elvtárs: Titkár» » versenybizottságnak ... Keffel elvtárs: Brigádvezetői Hauk: Helyettes propagandista ... Keffel: Szakszervezeti szemináriumot végez... Hauk: Asztalt és széket cipel a kultúrterembe, ha kell... Keffel: Elsőnek fogja meg & zászlónyelet a felvonuláson... Hank: Első a termelési versenyben és szereti a Pártot... Hauk—Keffel: Bátran kiállunk mellé a taggyűlésen ... Exner elvtárs biztosan elpirult volna ettől a sok dicsérettől, ha meghallja. „Közöttük lenne a helyem“ A tflzoltószoba asztalához most letelepszik Exner elvtárs és foltos sötétkék overáljában kicsit félszegen ül be a viaszkosvászon paanlagra. Rápillant kemény, széles kezére, piszkos még a munkától. Kicsit habozik, de azután kinyújtja kézfogásra. Szürkés-kék szeme derűsen tekint ránk. Úgy mondják szűkszavú. Ez úgylátszik Így is van, mert a beszélgetés kicsit nehezen indul. — Tavaly jöttem meg fogságból. Egyideig betegeskedtem és amikorra a Sopianában munkát kaptam, már tagzárlat volt. Nagyon rosszul esett, hogy nem léphettem be. Pedig ott volt a szaktársak legjava. Közöttük lenne a helyem. Úgy éreztem mindig, mintha kisebb ember lennék. Pedig szerettek és megbecsültek. — Megbíztak sok mindenféle tennivalóval. Örömmel vállaltam, hogy bebizonyíthassam: méltó vagyok bizalmukra- Most már tudom, hogy a Párt nyújtotta felém segítő kezét. Felemeltek. Most, hogy a Párt megnyitotta kapuit, arról van szó, hogy tagjelölt lehetek. Az dönti el: mit szól majd taggyűlés? Megfelelek-e? szól majd a taggyűlés? Megfelelek-e? lenti számomra, mint amikor inasból segéd lettem, most pedig végleg em bérré leszek ... Egy mondat, egy rag — Az öntudat egyik formája az is. hogy az ember a maga ügyének tekinti a termelés, az üzem munkáját — mondja Vóber Kálmán elvtárs. Az udvar alsó részén épül az új nagy műhely, Véber elvtárs erről ennyit mond: — Képzelje hány százalékkal emel jük majd meg a termelést, ha minden együtt lesz! Sajnos még nem kész — a szeme huncutul megvillan, amikor hozzáteszi: — Július 15-6n kellene a Magas- építési NV-nek átadni a befejezett épület kulcsait, de ez nem igen lesz meg akkorra. Egy vígasztal bennünket: mindennapi késedelemért hétszáz forint bánatpénzt kapunk. Eiffellel, ITaukkal számontartjuk majd. hogy hányszor hétszáz forintot vágunk zsebre. Ebben a mondatban, ebben az első snemély 1öbbess xAji ahan j a ragozásban pontosan benne volt a munkás gyárhoz való új kapcsolata, az a munka, amivel a Párt új embereket formál. A tagjelöltségre vágyó Exner Andrásból és a többiekbőL t A mos! érettségizett munkás- és parasztfiatalok lelkesen készülnek a továbbtanulásra 'A* Iskola árnyas udvarának hatalmas fái között még ott száll az érettségizett gazdá-szok búcsúdba. Már csak néhány an vannak az udvaron, tekintetükkel mógegyszer végigsimogatják az öreg fűzfát, a rózsalugast a parkban, mégegyszer felnéznek a tantermek ablakaira és négy év után véglegesen elbúcsúznak az iskolától, amely második otthonukká vált és ahol a gyakorlati életre nevelődtek. Akik most utoljára lépnek ki a szentlőrinci mezőgazdasági középiskola kapuján, azok biztos cél felé haladnak, számukra nyitva áll a jövő ás ők ezt tudva, bátor léptekkel indulnak el az élet útjára, az építő munka útjára- A nyári szünetben Czupi György, aki az Ormányság *gyik falujából, Piákéról jött ide, most özvegy édesanyjához tér visz- eza, hogy a vakációt hasznossá tegye és az aratásban, behordásban és cséplésbcn segítsen. Igaz, nem sok, mindössze két hold földjük van, de biztosan szívesen veszik a cséplőgép mellé, vagy még előbb az aratásban a falubeliek az ilyen erős, izmos fiatalembert- A szentlőrinci állomáson beszélgetünk Cznpi Györggyel. Csomagjait maga mellé rakta és el- mcrülten olvasgatja az érettségi bizonyítványt az egyik pádon. Már szinte kívülről 'a TOiu<len betűjét, de azért csak előszedte a táskából, hogy újra, meg újra megnézze. magunkfajta szegény gye,rek » múltban nem igen érettségizhetett — mondja Czupi György. P?, ^.n ^mondhatom, hogy szerencsés időben születtem, azért, mert már a felszabadulás után jöhettem el a gazdasági középiskolába és így özvegy édesanyámnak nem kellett megkophatnia a tanulásom, nekem meg nem értéktelen papfr az érell- ségt bizonyítvány, hanem még nagyobb lehetőség a továbbtanulásra. Mert ez a célom ..-. A sellyei vonat indulását jelezte a forgalmista. A szőkehajú Czupi György gondosán, összehajtogatja négy évi gondos, szorgalmas tanulás bizonyítékát, aztán csomagjaival megindul a vonat. feló. Még elmondja, hogy mi is a célja az érettségi után.. — Az agráregyetemre megyek az ősszel Tovább tanulok. A diákszövetségen keresztül Is alkalmunk volt megismerkedni & továbbtanulás lehetőségeivel és ezek a lehetőségek korlátlanok. Közben felszáll a vonatra és az ablakból kihajolva, mosolyogva, A rohamos léptekkel fejlődő szovjet technika új alkotása a villamos-traktor. A moszkvakőm yéki kolhozokban, amint a kép«« látjuk, már munkába is álb'lották. Az új, egyszerűen kezelhetői villamosárammal hajtott gépeknek hatalmas előnyeik vannak. Biztosítják a talaj kitűnő megmunkálását, az alapos mélyszántást, könnyen kezelhetők, hosszú élett armtamuak, szántásra vetésre és cséplési munkálatok elvégzésére kitűnően alkalmasak. Ä kolhozparasztok elégedetten vizsgálják a villamos-traktor szántotta mély barázdákat. Ez aztán az igazi mélyszántás! Ahol ez a traktor jár, ott biztosítva van az alapja a jövő esztendei jó termésnek. Erről győződtek meg a Szovjetunióban járt magyar paraszt- küldöttség tagjai is, akiknek szintén bemutatták a Szovjet mező- gazdaság , világraszóló éredményeit és azt az óriási arányú gépesítést, amelyről eddig csak előadásokban és ismertető cikkek ré- ?vén szerzett tudomást a magyar i dolgozó parasztság. A villsmos- } traktort szovjet kolhozokban ^volt először alkalma munkaközien látni a magyar küldöttség tagjainak, akik azt remélik, hogy az ötéves terv végén, amikor már nálunk is villamosítanak minden falut, szintén felhasználjuk majd a traktorok hajtóerejéül mintha titkot áruin» «1, úgy mondja.: i — Akik Itt Szentlőrincen érettsé-1 giztünk, majdnem valamennyien kér-1 tűk felvételünket az agráregyetemre. Messziről is látszik, amint Integet 1 felénk és ml is búcsút intünk Czupi £ György felé, akinek a Párt, a népi ^ demokrácia lehetővé tette, hogy a f többi munkás- é* parasztszármazású f fiatallal tovább tanulhasson az egye- ) temen. Právlcz Lajos ^ NEMCSAK A VENDEGEK, 5 - A VENDÉGLÁTÓK ÉLETE IS MEGVÁLTOZOTT,' Nem kSszönnck sem „alázatos szolgája", de nem köszönnek k e z it- csókotammal sem." Így mondják egyszerűen, de s-ívböl: Jó napot. A mecseki Üdülőszállóban nemcsak a vendégek változtak meg, de az alkalmazóiak, s főkép az étet ük is. Menjünk végig. Itt balra Nyerges bácsi mo- solgog ránk, a portás. Hatvannyolc éves, ezüstös bajával, vidám tekintetével úgy fogadja az érkezőket, mint a gyermekeit. — Amióta ők járnak ide, a dolgozók, más itt minden — mondja Nyerges bácsi. — Nem érzi magát az ember szolgának, nem úgy veszik át a kulcsot, hogy rá sem néznek az emberre, hanem idejönnek cs beszélgetnek velem. Jól érzik magukat itt és én ennek nagyon-nagyon örülök. Horváth Lajos a kővetkező, akivel beszélünk, ő mint pincér dolgozik ill. 0 a párltilkár is. — Sokkal jobb a jize- lésünk a kollektív szerint, kevesebb munkáért többet kér sunk mint eddig — közli velünk —. I's a munkánk sem idényszerű. Fáy Miklós is pincér, ö így beszél: — Nincsenek már nálunk válaszfalak vendég és a kiszolgáló között. Ok ts dolgozók; mi is azok vagyunk. És vacsora után a pincér és a beutalt dolgozó együtt táncolnak, anélkül, hogy ezek a híres falak Összedőlnének. Átmegyünk a konyhába. Hatalmas tűzhely, edények, jó ételszag. Kardos István, a szakács két éve működik itt De szívesebben, több gonddal és szeretettel dolgozik azóta, amióta munkások üdülnek a szállóban. — Nincsenek lehetetlen kívánságaik, nem sze- szélyeskednek, de meg is leszünk mindent, hogy minél íresebb, minél jobb legyen a falat, ami eléjük kerül. Es ebben nagy segítségére van dr. Tamás Györgyné is, aki a vásárló a vállalatnál. — Sokszor azt hisz- szük már elveszett, pedig csak addig járja a piacot, míg olcsó, jó és szép árut nem talál. Nun kiméi fáradtságot — mondja mosolyogva a szakács, akinek Szentül Jcnöné, Horváth László, Tgukodi József- né, Bóder Teréz dolgoznak a kezére egész nap. Szívesen, jókedvvel. — Ez Darabos bácsi, a csapos — mondja a vállalat vezet ó, De Darabos József önérzetes, javítja ki: „Pincekezelő, kérem, pincekezclö.“ Hamar megtwljuk tőle. p hogy ő is máskép látja J ánt a világot, szeminá- f riumot végzett, sőt nép- f nevelő is. j) És így dolgoznak lel- f lcesedéssel, megváltozott f életkörülmények között valamennyien. Komitee: Károhjné a kávéfelszolgáló, Csarankó Jánosnc a mosónő, Ditrich József né, aki a sokszáz edényt mosogatja, Magyar József, aki a „vérkeringéshez“ szükséges anyagot kormányozza a szürke üzemi kocsin és folytaiul lehet a bosszú sort, dicsérhetnénk őket, mert van miért. De inkább beszéljenek azok, akik többet vollak velük, mint mi. A vendégkönyv egy lapja így szól. „Nem hiszem, hogy akár a kapitalista országok leg- , előkelőbb üdülőhelyén \ is igy fogadnák a pénz- \ mágnásokat, mint aho- \ gyan itt fogadták az \ üdülő dolgozói a gyét- \ rak, bányák és szántó- ? földek munkásait. Eb-\ ben a fogadtatásban i nemcsak a fizetett, szók. J mabeli udvariasság, ha- * nem az egyik dolgozónál; a másik iránti szereidé és megbecsülése is benne volt. Aki szabadságért itt töltötte, mindenhová elviszi a me- , rsrki üdülő-szálló és a pécsi öntudatos dolgozók jóbirét. — Szekeres József." És ez igy is igaz. Honnan kapja a traktor az áramot? Ez a kép megadja a feleletet. Teherautón viszik a mozgó transzformátort..« Gyorsan, gyakorlottan felállítják a transzformátort, összekötik a vezetéket és a feldűbörgő traktorok éles ekevasa mélyen szántja a kolhozok földjét.., Ijne a szovjet ember előtt nincs lehetetlen. A szovjet tudomány és technika csodálatos fejlettsége így teszi lehetővé, hogy a szocialista termelésben a munka eszköze ma már úgyszólván mindenben a gép és az ember, amely eddig rabja volt a munkának, felszabadult. Amennyivel könnyebben szántunk mi fogatos eke helyett a benzinvagy nyersolajhaj tásu traktorral, ennél még gyorsabban, jobban és olcsóbban szántanak a szovjet kolhozok villamos-traktorai. Újabb megtakarítás ez időben, emberi munkaerőben és önköltségben. De egyúttal tervszerűbb és mindenképpen több termést biztosító korszerű újítás is ez a technikai csoda. Megháromszoroztuk a cigarettagyártást Dohánytermelésünk a felszabadulás óta rohamosan emelkedik és ez lehetővé teszi a cigarettagyártás hatalmas fokozását is. Amíg 1933- ban 2.3 milliárd cigarettát termeltünk, addig 1947-ben 5.1 milliárdos termelést értünk el Az idei évben 7 milliárd cigarettát gyártunk, tehát háromszorannyit hozunk forgalomba, mint a háború előtt. Az öléves terv végére a gyártási mennyiség 8.9 milliárd cigaretta lesz. %
