Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-31 / 176. szám

19-19 jruxros 31

O.

m ä p l o

„PetOT Sándor nem sí err ul legendákra, bogy nagy légyen”, — írta egy olasz költő 1879-ben, olyan Időben, amikor a világsajtó még évente hozta a. legkülönbözőbb meséket az életben maradt szabadságit öltőről, vagy idegen (földön megtalált sírjáról. Ugyanebben ez évben, a Koszorú, a Petőfi Társaság folyóirata' így emlékezik a költő halálának évfordulóján: „Harminc éve ma, hogy uto'3zor láttáit a véres csata- mezőn íutr.i fedetlen fővel, szétterjesz- tet-t Jnggalérral, lengő zubbonyában. Üvöltve, kurjongatva a lovas kozákok ezrei követték; egy huszár állítólag szemtanúja volt, midőn két kozák megtámadta, de a hely, hol mellét a fegyver átszúrta ismeretlen; valamint ismeretlen előttünk a sír is, melyek mélyében piheni a vesztett ütközet rövid, d? gyilkos keserveit.” A cikk frója mindazáital bizonytalan ebben a kérdésben. Talán meg sem halt?,

KI T,ÁTT A EXESanr?

A magyar nép a szabadságharc levezetése után, az elnyomatás legsötétebb 'idejében, a jelek és látomások oltha- tatkvn szomjával szőtte a legendákat a költőről. Látták a legkülönbözőbb helyeken, beszéltek la vele, a bujdosóval, védelmükbe vették. Aradon, Zilahon 'éppúgy, mint Pécsen, ahol egy gyögy- > ezerkereskedő rejtette napokon át. Minna több a szemtanú, a hirtelen támadt jóbarát (még legdurvább blrá- ■ lója: Hazucha is jóbarátságba lépett (■vele és segítette a „bujdosót”), annál 'jobban elmosta az idő e nyomokat, annál inkább nehezült a később! kutatók dolga. Ekkoriban terjesztik azt Is, bogy elevenen temették el a költőt a 1 csatatér közös sírjában.

A Koszorúnak ugyanéraszärateBeszámol az első tárgyilagosább kutatá- f okról, vPákb Albert nyomozásiról, i tudni vöt, hogy ha megholt... „abban i a' közős sírban alussza őrök álmait,

‘ (melyben ama balvégzetes nap bős! áldozatait egymásra halmozták, a fehér- egyházi határ felső felén, az északról lefutó kis patak partján.”

A Koszorú ugyanakkor közli Lengyel Józsefnek, a fehéregyházi orvosnak egy írását, amely elsőízben a Vasárnapi Újság 1860-as évfolyamában jelent meg. Ez az írás azért is méltó az érdeklődésre, mert minden további és eredményes kutatás igazolta szavahihetőségét és végül ,

A siiuraxT

pontos megállapításhoz vezetett A csata napján az orvos mindvégig egy ült volt Petőfivel, az arcvonásból jövő sebesültek gondozása közben figyelte az ida-oda járkáló költőt és menekülésekor, lováról visszanézve utoljára látta egy úthajlatnál á gyalog menekülőt.

Azok a kutatók, akik intézményesen és tudományos módszerekkel szerették volna végleg lezárni a vitát, egészen a legutóbbi évekig nem találkoztak sem megértéssel, sem a legparányibb segítő-készséggel a hivatalos kormányzat részéről.

Várnunk kellett erre a szabadságra, a Petőfi által hirdetett népszabadságra.

Áfa már kezünkben van egy könyv, a Dienes Andrásé, a Petőfi-tfíok legvalószínűbb megoldása. A kiváló író évtizedeken át, a szakértő igényével gyűjtögette és rostálgatta a százéven át felhalmozott adatokat, a leghitelesebb hadtörténeti és szemtanul adatok nyomán, a helyszínen végezhetett méréseket 1948 júliusában és jelentés- szerfíenszámol be

„A PFTŐn-TITOK“

című könyvében kutatása eredményé- rőL „Száz évvd a költő eltemetése után —• írja —, amikor már csak a legendák élnek, de nem azok a buni parasztok, akiit a holtak eltakarításánál segédkeztek, amikor a szétszórt

magányos honvédsiroV szemmel többé ( nem láthatók, a halmok eitűntok.t nincs ember többé, aki meg tudná mii- < ■tattni, mert félszázaddal ezelcftt fan- J taszta nemzedék vétói mögött elsikkadt ] az okkor biztos eredményekre j vezető sírhelykutatás... Eszközeim — 4 a mesterember eszközei —■ alkalma- 4 sak voltak arra, hogy a költő halál-1 helyéig eljussak, de ahhoz, hogy Pe- i töfi testereklyéit megtaláljuk, más j mesterembereket Igénylünk.”

Dienes könyve vád és útmutatás. 4 Amint elevenné teszi a Petőfikutatók i százéves tevékenységét, vádat emel a t valóságtól félő vezetőrélegek ellen J amelyek száz évig tűrték, hogy „nagy- J birtokosok, nyomdalulajdonpsok és te- J met késési vállalkozók,” vitatkozzanak a az ütközet részletei felett, hogy had- 4 történetíróink a Pcíőfi-probióma he- 4 lyett a Mária Terézia Rend történeté- t nek és hasonló, a közösségnek érdek-f télén dolgoknak szenteljék idejüket és \ hagyták, hogy honvédségünk valóság- a gal Petőfi-eilenessé neveló'djék, leg- z szebb hagyományairól ne tudjon s rivatalos honvédség, a hivatalos hon- f véd-irodalorn úgy bánjék vele, mintha f nem is magyar, hanem bolíviai sza- * radsághőa lett volna. A jogos vádon» túl az írónak, az eredményre jutott kutatónak: ma már meg)valÓ6Ífiatá cívánsága áll: a kihantolást, még ha dlátástalan is, meg kell kísérelni, egy intropológusokból, kutatókból álló magyar román munkacsoport utján.

Megoldódik-e véglegesen a Petőfl- itok, az esetleges sír-felírás után?

,Hinni akarunk, a vitát majd a Cson- ;a-kertl kibontott simái folytatjuk.”

Lehet hogy maradandó jelet emeltek egyszer a végleges sír fölé. Az ányomatás és az egyezkedés magyarsága, amelyik sokáig szabadító hős- ;ént várta vissza költőjét, a legendákban emelt jelet szeretetének. A felszabadult nép a szabadság megvédésében őrzi a költő eszmeinek örökségét, 8. A,

AT IFJÚ PETŐFI

(Barabás MiTtl&a- meftssa

Cfi&f*adalml özetek

címmel rutin M a Franklin könyvkiadó Petőfi válogatott verseit 5A S&

alakú könyv borítólapján Beck András Petőfi-plakettje. 128 olddktn mint' egy 5S versel tolat áss olvasó. A bevezetőt Barabás Tibor, áss írószövetség főtitkára írta. }

A költő hafdldndk századik 'évfordulójára kiadott gyűjtemény, akti mindössze egy forint Százezer példányban kérdi ki az olvasók hősé, soha ilyen nagy példányszámban nem adtak ki "Magyarországon könyvet. Bizonyos, hogy a dolgozók szeretettel vásárolják meg a centende riumra kiadott verscskőtetet.

A kötetben megtalálhatjuk a Honfiú áltól kezdve # Szőmifű M5 dmű verset. Valamennyi költemény időszerűbb, mint valaha. Lajozgamuk át a könj/vet, olvassuk el a nagy magyar, költő verseit. Itt van a szabadsághoz intézett verse:, | ;

PETŐFI TOLNÁBAN- ( Pettn kora Ifjúságától kezdve be járta az egész országot ütijegyzetei i »zhu:3 és változatos képét adják a múlt század eleji Magyarországnak. j. Petőfi főként az Alföldön, Erdélyben és Felvidéken utazgatott sokat, mint vándorszínész, mint katona, majd, mint elismert költő, a pesti lapok i munkatársa. Dundntiílon aránylag keveset járt. Diákkorában töltött néhány hónapot Tolna megyében, Sárszentlőrincan. Ittartózkodásának em- . lékeit a tolnamegyeiek szeretettel őr zik.

iÄ mészáros ‘fia a sárszenllőfind 1 jegyzőnél lakik — írja Illyés Gyula —. A ház száz év múlva Is a falú legszebb háza volt Az L alakú épület hosszabb szára gyümölcsfák és virágágyak mentén húzódik a kert felé. Az ’ oszlopos tornácról a szőlőhegyekre látni, a tolnai táj, a Völgység feledhetetlen édességgel húzódó lankáira. A kis diák az épületnek a gyönyörű, széles főutcájára eső rövidebb szárában, padló*, tágas, háromab akos szobában lakik, harmadmagával. Legjobb barátja. Iskolai padszomszédja Sass fetván. Gyakran eljár a borjádi kúriára és Sass néni nem győzi becézni” *

Ige« eíötőek azok az írások, amelyek Petőfi sárszentlörinci éveivel foglalkoznak. „Sárszentlőrlncen minden volt — írja Illyés Gyula —. Volt jólét, megbecsülés, dicsőség és kitűnés az iskolában, életre-halálra szóló barátság, még szerelem is volt méghozzá boldog és ráadásul helyben, a háznál, a jegyző űr leánya, a kis Hittig Amália személyében.”

„Szülei körében a fiút mogorvának, magfnakvalónak ismerik. Sárszentlö- rincen vidám, nMzgékony: első nemcsak a tanulásban, de a futásban, ugrásban, sőt dobásban ... Még énekel is.” Ezt alátámasztja egy halvacsoráva! kapcsolatban fennmaradt sárszenllő- rinci, szájrój-szájra Járó mondat: „a jókedvű Pctrovics ezen a hal vacsorán kitűnően szórakozott, táncolt, sőt énekeit is.”

Afcgint más följegyzés itt. Sárszcnt- löríncen is mogorvának tiiníeti fel, amiről Illyés Gyula is Ír, de va'arr.évcl későbbi időre vonatkoztatva: „Zsebredúgo.t kézzel egésznap az utcán csavarog, tekintetet a földre sze- zve, m!:,l ki olvesztett valamit, vagy i n n. n vesztett el, va'arnl; keres.

‘ szó volna, ha erre a íőprengőre rnondanánk* hog« önmagát keresd? Azt heréid” ' ;

Vagy elemezzük a borjádi napokét, amellyel kapcsolatban egy biederma- yer levegőjű levelet irt Sass Erzsébet Kárt Gyulához, a „Petőfi-kutató- hoz“.

„Látom a költőt — Írja Sass Erzsébet — édes mosolyával, amikor kedvéért táncot lejtettem és eldaloltam a régi dalt:

„Csipkés a szöUŐ levele Vártalak rózsám az este..

Újra láttam a kis méhesszobdt, ahol felújult kedvvel borozgatának, pipázgattak: hol Károly bátyám gitár mellett dalolt a mélyérzésű kői tőnek, hogy jókedvre derítse. Es meg- telt a szívem, lelkem a múltnak ma- gasztos érzésével, mint miitor a költő 4 csókját rém lehelte."

Jla ez az anyag — írja Hatvani, Lajos tanulmányában — véletlenül egy Petőfi-mondagydrló kezébe kerül. akkor az menthetetlenül kicifrázta volna az cbéduláni dalolgatást, gitározást, hogy a gyanútlan olvasót ahhoz a frázis-Petőfihez' vezesse el akinek talán még a túrostészta fogyasztása közben is azon járt az rsze, hogy a szabadság örökéletű dalaival térjen a halhatatlanságba.“

*

A bon lakozó, sarjadó költő a „Magyar nemcV’-ben tárja fel igazi énjét, mutatkozik ir.eg valójában, ad véleményt a borjátli kúria (anya, henyélő é’etéröl. A mag/ar nemes é'elé- röl, a magának élő. ember-ország bajától elzárkódó' nemesi c etről:

„Munkátlanság csak az élet.

. Van cetem, mert henyélek.

A paraszttá a dolog!

En magyar nemes vagyok!

Van igaz, rgy tudományom.'

Ebben párom ritkán látom:

Enni, inni jól Indok.

Ln magyar rentes \agyok!

A ..Mrtrvjr innét" már a gondoládét vc'iíi clank. Hőse: mái’ a passziók, akik a földeken dolgoznak, betakarítják az aratást — de a kenyeret nem ők eszik. Idegen csordákat őriznek, Idegen ménesre vigyáznak, mások házait építik. Ok maguk szegénységben és nyomorban élnek, a megéne- kelte gazdagságban, fényűzésben élő semmittevő urak, a pipázgaíó, a haza száz bajára fittyet hányó nemesek, a gyomruknak élő, ősi jognak.

Ezért irta Révai elvtárs tanulmányában: „az ő költészete nem nemesi lelkiismcret költészete többé, hanem egy öntudatra ébredő népnek a hangja.” Ebben a költeményben már a „felülről jövő nemesi gondolat helyett az alulról jövő nép! felszabadulásnak a gondolata szólal meg.”

FtHBp János.

Oh szabadság hadd nézzünk szemédbei

Oly sokáig vártunk rád epedve.

Annyi éjen által, mint kísértet, >

Bolygóit lelkünk a világban érted •-■

t'OI

Ne fél] semmit, megvédünk,^., csak egy szót,

Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zdszlódt " .

S lesz sereged ezer, és ezernyi, j

Kész meghalni vagyl diadalt nyernO > ,

Amikor az ellenségről fr, senki sem tud ügy gyűlölni, mint S. Sw. különösen ma aktuálisak számunkra:,

Hol az ellen, kérdezed? ne kérdez'

Mindenütt van, ahová tek intesz,

S legnagyobb és legveszélyesebb az,

Ki mint testvér simul kebleinkhez.

Könnyű bánni külső etteninhkcl, Ha kivesznek e belső bitangok... Félre most lant... futok a toronyba. Megkongatom azt a vészharangot!

A forradalmi versek kiadásával méltóképpen emlékezünk meg Petőfi Sándorról. A kötet olcsó'ára és nagy példányszáma lehetővé teszi, hog% a forradalmi költő tanítása még mélyebben áradjon szét a dolgozó magyar nép lelkében.

TALÁLKOZÁSOM PETŐFIVEL

gám is szavaltam. Nem vétettem el egyetlen egy sort sem, pedig nem suhogott -előttem a tanító párcaja. Ha nehéz volt a, sorsom: Petőfi versei adtak erőt. Mindegyik sora biztatás volt és hit, hogy az igazi szabad* ság olkövctkozik. Gondolataimat legkifejezőbben Petőfi verseivel tudtam és tudom azóta is kifejezni.

As észten difit íiorfm litegíaimltatu azt is, hogy Petőfi szellemi örökösei a kommunisták. Röpcédulákon Petőfit idézték, jelmondataikat verseiből vették Hórthyék üldözték, a kommunistákat és üldözték Petőfi forradalmi verseit. Amikor Petőfi képével a kezünkben tüntetésre indultunk 10-ld március 15-én hitet tenni a szabadság mellett és kifejezni a németek elleni gyűlöletünket, a menőt élén olt haladt láthatatlanul Pptöfi.

Evekkel ezelőtt sokat gondoltain arra, 'hogy mire bekövetkezik a szabadságharc azáaidik évfordulója, már szabadon ünnepelhetjük Petőfit. A felszabadulás bekövetkezett. Azok a szovjet katonák, akik 1941 tavaszán elhozták hozzánk a negyvennyolcas zászlókat, 1915-ben felszabadították hazánkat, megadták a lehetőséget, hogy megvalósítsuk Pctöíi álmait. Az első május elsején sokezer emberrel együtt hallgattam Rákosi elvtárs beszédét, aki többízben is hangsúlyozta: Petőfi -szellemében építjük újjá hazánkat.

Mit illinpt I’ctfifi és mit valósítottunk meg tanításaiból? Először is szétosztottuk a földet. A ország- be11 a mnikárok és a dolgozó parasztok vették kezükbe a hatalmat. Szabad és független lett az ország. A „bőség kosarából“ a dolgozók közül mindenki egyaránt vo- hol, helyet foglaltunk a jognak asztalánál is, a szellem napvilága pedig minden házba beragyog.

így tört óim lakVikozásoni Petőfivel. A mai iskolások sokkal hamarabb találkozhatnak vele. mb én. Most M igazi Petőfit, ismerhetik meg és szerethetik. Ma, amikor halálának századik évfordulójáról emlékezünk meg: az .egész ország őrzi Petőfi tanításait és munkálkodik az 0 üzcllemcber Katkó István.

i -Sokáig nem tnlálkozlam vele. Még akkor

\ sem, amikor verseit kellett bemagolnom az iskolában. 'Milyen versek voltak ezek? Szóltak a Tiszáról, az Al- yföldről, a szerelemről. Mindezeket „kőtelező olvasmányaként“ tanították be, megintve, ha egy-egy sort elvétet* \ tünk. Ahelyett, hogy az igazi Petőfit ismertették volna f meg velünk: a nép költőjét, a forradalmárt, ahelyett el- J kenték, megszelidltették Petőfit. Amikor március 15 cl- \ következett, levonultunk az iskola tornatermébe. Az ?igazgató unott hangon beszélt Petőfiről és azt magyarázta, hogy a költő milyen zengő nyelvezeten irt. Semmi \ mást nem mondott. Azok a vertsek sem, amit társaira f szavaltak el, hadarva, mint ahogy a felelésnél szokták. \ Később, jóval később ismertem meg csak Petőfit. J Amikor már gyárban dolgoztam, az egyik március 15-én \elmentem a munkásotthonba. Nem voltunk sokan. A J munkások ültek a teremben és velőm tegyütt hallgatták i \ '‘'Zonokot. Petőfiről beszélt. J)o milyen Petőfiről? Az y Petőfije más volt, mint amilyent az iskolában isnicr- a te ni meg. Megtudtam, hogy verseiben milyen kövotkoÍ

ietesen* küzdött a nép boldogságáért. .Megtudtam, hogy harcos híve volt a köztársaságnak és gúnyos verseket > irt a királyok ellen. Ekkor ismertem meg Petőfit igazán. iA világrszabad• ágról szóló versét akartál: előadni, de a ,\rendőrtiszt, a hatalom képviselője erélyesen intette le la szavaiét, a dobogóról. 1

íkoSint gonifolkozbiiti ezen, Az iskolában is P lapítják a költő verseit, a nomzotiszinii kokárdák köze- Ppélic aromását teszik é; mégsem engedik elsznvalni a •ri'dtö verseit. Ezt az eleintiuondú'.t akkor tudtam ma- ■gamnak megmagyarázni. amikor felismertem: az urak I országa flld.ö/.i a nép költőjét, meghamisít ja a forra- [dalom bátor; zavú zseni iónok lanításál. Ereztem: Petőfi ’a-, urak ellensége, a Uöiiő! nem az unott hangulatú (lump; k őrzik, hanem a nép .ápolja igazi emlékét.

1 Petőfi \' i :'■■kü!":él azontúl állandóan olvastam. Találkoztam Petőfi vek Megtanultam harcos verseit éö 111a-