Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-03 / 152. szám
f SEGÍTS MAGADON Azt, mondotéad Bujdosó elvtárs a Remény-pusztaiak kihívására, ■hogy JSrBMMk a versenynek, mert ebből azt látjuk, hogy Remény- puszt&n ugyanazt akarják, azért a célért dolgoznak, mint ml.” — Ott mondtad ezt az őszi árpa kévék között, amint éppen a kaszádat élezted fürge mozdulattal. Ott mondtad ezt, ahol az új „élei” dől a kaszavágásra. Csak az arcod árulta el, meg a Balog,Lajosé, a Balog Jóskáé és mindegyiké, hogy boldogok, nagyon boldogok vagytok, mert ez az első közös aratöstok. Boldogok voltatok, mert éreztetek, hogy az épülő szocializmushoz ti adjátok falutokból a legnemesebbet, a közös munkával termelt kenyeret Ax »rató brisr&d férfi ' &» as7>* szerryíagjai »erényen hajladoznak, sürgős a munka, mert amott a villányi hegyek felől egyre közeledik a sűrű fekete felhő. Pedig már csak egy forduló van hátra, hogy késsen legyenek ezzel az ősziárpa táblával Nem volna jó, ha a nyári zivatar a renden érné a levágott gabonát. Az aratók kaszái fényesek, a finom acél halkan cseng, amint az erő® szárat sorba dönti. Az asszonyok vidámak, tréfásan nógatják at; férfiakat, hogy csak gyorsabban haladjanak, pedig jó néhány kévére valóval ők maradtak el a kaszák mögött, dehát csak nem hagyják* nyugton őket Aztán, mikor az első kaszás az utolsó fordulóval f is , végzett a hozzá tartozó marokszedővel, meg kötözővel együtt nekilátnak a még sorban heverő késnék összehordásának. — Miért nem viszel négyet a kévékből te Jóska, — ugratja a társát Balog Lajos. A Jóska erre föl akar kapni .mindegyik kezébe kéirkét kévét, de sehogy sem tudja magánál tartani és kicsúszik a karja alól — Kát én nem tudom ral van ebben a kévében, de mintha egy zsák sóval lenne bélelve, olyan nehéz, meg akkorára ' kötötték ezek jars asszonyok, hogy .! át sem érem, tes- és a többiek nevetése kíséri, amíat k®t visz a rakásba. Nem Őt nevették, hanem az öröm hangja volt ez, hogy olyan súlyos a kéve, hogy kettőnél többet nem lehet elvinni. — Bezzeg tavaly hatot elvihettél a csenevész kévékből, minden uj- jadra aggathattál, mint a szódásüveget, csak lett volna elég abból is — szól mosolyogva Bujdosó elvtárs, aki egyben az intéző bizottság tagja is. Majd odaszól az aratókhoz: — Na, mit gondoltok «Márnák, mennyire számíthatunk holdanként ebből a szép ősziből? Egy percre megállnak a kaszások, a kötözők és kőtétterítők te, a kévehardók meg a karjukon egyensúlyozzák, vájjon mennyi lehet egy kévében? . Aztán egyik a másik után mondja: — Én tizen&ítrem mázsát gondolok holdanként... Én meg tizenkettőt A végén megállapodnak abban, hogy bizony a jó munkának, a sok műtrágyának legalább tizenkét mázsás átlagtermés lesz az eredménye. Mintha csak valami különös jó hírt kaptak volna, örülnek ezek a verejték es emberek, • örülnek, hogy szorgos munkájukat messze környéken a legjobb terméshozam fizeti meg. — Ezen a vidéken most mi rakunk először tizennyolc kévéből keresztet, eddig ez sem volt — mondja az egyik fiatalasszony. De a reménypusztai csoporttal ebben te versenyezhetünk, mert ők is így rakják, az alsó kévét ml is felhajtjuk mint ők... A munka serényen folyik, még csak néhány kaszavágásnyi ősziárpa hajladozik az eső előtti szélben és a bő termés, meg a. verseny lelkesítő hangulatában kötik be az utolsó kévét Súlyosak a 1c ér ék. nagyok * gabonakeresitek és a lippói termelőszövetkezet tagjai felemelő érzéssel, a közös gabona első aratásának ünnepi hangulatával a szívükben megindulnak hazafelé. Ma «st« csoportért ckezlet lesz. Kiér az úton hazafelé arról beszélnek, emit estére közösen te megtárgyalnak, hogy amikor majd • búzát aratják, akkor aratási ünnepet tartanak. X dffilő-flt két odaa!Ba sárgászölden bóHragatoak a nehéz Mcakaláazok, színié hívogatják, az embert, hogy: jöjjetek, én is itt vagyok, várok rátok. ügye fgy volt Bujdosó eívtárs. Közös munkátok első eredménye már az »Tatás első napján megmutatkozott a súlyos kévékben- És így lesz majd a búzánál is, a cnkkorépánál te, amiből kétszáz mázsás termést vártok. De lyen jól fizet majd a magsaláta te, amit olyan örömmel mutattál meg nekem. Büszkék lehetlek a körös munkára, nagyszerű eredményére és »rra. hogy igen sokan szeretnének köztelek lenni, mert jó példát mutattok. Mindenképpen p&danmfaió kezdeményezésnek kell tekintem a kaposszekcsőíek elhatározását. Példának, melyet bátran odaállíthatunk a többi község elé. Kaptosszekcsőn ugyanis ax történt, hogy a község vezetői a lakossággal történt közős megbeszélés alapján elhatározták: a kultúrházat saját erejükből, minden külső segítség, támogatás nélkül felépítik. Nem elégedtek meg az elvi jellegű elhatározással, hanem rögtön körülnéztek saját portájukon. Megvizsgálták lehetőségeiket és megállapították, hogy mível tud hozzájárulni a szövetkezet, mivel az erdőbirtokosság, mivel a legeltetési társulat, mivei 8 község dolgozó lakossága, A tárgyalások eredménye aztán az lett, hogy ma már biztosítva vau minden a gerendáktól kezdve a lovas- és gyalogmnnkákíg ahhoz, hogy a kitűzött időre álljon a kulíűrház, beépített színpaddal, olvasóteremmel. Nem mehetünk el szótlanul 8 kaposzekcsőtek lépése mellett, akkor, amikor az egész országban, minden városben, minden községben most tárgyalják a községi költségvetést. Meg kell említenünk ezt a nem egyedül álló példát, mert ellenkező példákat ís láthatunk. Olyan költségvetéseket, melybe a község a legnagyobb gonddal felvesz mindent, amire a községnek szüksége van, az iskola javítástól kezdve, a főtér parkosításáig ®afl a strandfürdő megépítéséig, aea» I gondolva arra, hogy ex álkor < pénze ennél fontosabb bt-niaá-» zásokra kell Persze helyes az, hogy egy?! község vezetőségének, lakosságának figyelme mindenre kiterjed, mindent meg akarnak javívt tani, mindent meg akarnak építeni, mindent meg akarnak adni : a község dolgozóinak. Nem be-1 lyes azonban, hogy mindezt csak az állam pénzéből akarják meg-, valósítani, elfeledkezve arról», hogy jó részét egy Ms önielái-! dobással saját erejükből is mag-! tudnák valósítani. Községeink egész »óra követhetné Kapossxekcső példáját*. A felszabadulás óta dolgozó pa—j rasztságunk hatalmas lépési tett] a jólét felé s arra, hogy méjN több kultúrát kaphasson, most! saját erejéből is áldozhat. Ne várjuk az állam segítségét min»'! denkor és mindenütt, nézzük.! meg saját lehetőségeteket fes,j Az ötéves terv sokat ad a községnek, de miért ne szaporítsuk a sok nagyszerű vívmányt önerőnkből Is? Miért ne sresrdtefc saját államunk» saját magunk segítségére? Különösen most fontos «rat gondolni, amikor az ötéves tengj első költségvetése készük Vés-, senek számot a községek erevj fűkkel, sok helyen járható az ári át, amin a kaposszekcsőíek elindultak. terv «sasyit .régxeísftottsk belőle“ — mondotta Lenin elvtárs. Eszerint a Norma olaj. gyár hároméves tervéből as első két év terve, pontosabban as első évi és az Bthónapos terv nem sokat ót, mert stem sokat valósítottak meg belőle. %**» hogy maga a terv sem volt terv, hanem csak azt csinálták, hogy fekték; „Ennyi gép van, eszel annyi .* termelés, tehát valószínű, hogy *aB7Í meg ennyi magot fogunk fel- goigornj“ Hogy mit akarnak elérni, hogyan akarják fokozni a termelést, m minőségét, a termelékenysé- évt, hogyan akarják olcsóbbá tenni az olajat, — arról nem sok szó esett líó te keresse Hagy elvtárs a régi fervet a szekrény aljában. Jó helyen ** ott- Inkább azt nézzük meg, hogy állunk most a tervvel? ’’z&á mégis meg kell ti éra! néhány régi adatot mari; csak így mjnk a fejlődóst PS1- ~~ nézzük, meg azt, hogy mennyi 'waj «surgott ki a esigaprésbőL Nem » Ken évekre visszamenni, elég, ha a mnlt év októberi adatát nézzük meg. Akkor még nem roft államosítva a öyárKrtft év oktőberében 522 mázsa óla- Js± adott a prés, az extraháló pedig, sznely. a kisajtolt magból is kivonja, *® olaj utolsó eeeppjeít, 1224 mázsa seáraz‘dárát :adott Idén májusban 871 mássá volt az «toJtormeTSsl A terv SCO mázsát írt elő. Darából 1785 mázsa lett, a terv fmnél 58 százalékkal kevesebbet irányzott elő erre a hónapra. Nézzük meg fa, hogyan vted- ted^k a gépek. MuTt év októberében loS óra hosszat nem termeltek, mert üzemzavar miatt le kellett állítani m üzemek Minden hétre 50-40 órányi gép síi ás jutott.. Májusban egész hónapban összesen 20 és fél óra volt sr így elvesztett idő. Számok ezek. de eleven számok. Azt jelentik, hogy tavaly,, amikor még nem a munkásoké volt a gyár. ». Terv ügye nagyon rosszul Alit. Ma már nem áll rosszul. Most már rendszeresen túlteljesítik. Hogyan sikerült **? Egyszerűen úgy. hogy észszerű 'torvet készítettek és az üzemben is igyekeztek észszerűbbé tenni a termeié, amennyit ffSsi Hég utnes ffflévu, hogy a dolgozók kezébe került a gyár, de máris egész csomó változást láthatunk. A toktalanítóban ma már nem háton, zsákban hordják fel a magot, hanem elevátor szállítja. De még a toktalani- tóig sem keil emberi erővel vinni a terhet, mert Iparvágányt vezettek odáig, a pogáosaőrlőben azelőtt három ember három mÖBzakb'an te alig győzte ellátni *s extrahálét, ma pedig már két ember ugyanazzal a géppel egy műszak alatt elvégzi ugyanazt a munkát. A terv rosszul indult a Norma otajgyárban, amely akkor még Mauthner óla jgyár volt és azt a rossz indulást akarják most behozni a munkások. Egy félév alatt máris sokat tettek, nekiláttak a komoly munkának. Ismét két számot kell elővennünk, ha ezt be akarjuk bizonyítani. Az egyik: a múlt év októberében az egy munkaórára eső termelés 24 forint volt. A másik: idén májasban ez a szám 38.40 forintot mutat. A Tervet azonban még nem fejezték be, még fél év van vissza bolőlo. Ezalatt a félév alatt még többet akar nak tenni, mint eddig. A terv megmondja, hogy mi a tennivaló. Előszűr is a csigaprést, az egész gyár lelkét át kell szerelni az újonna épült sajtolóüzembe. A munkát július 10-én kezdik meg. A kazánt ugyanakkor kicserélik egy nagyobb teljesítményűvel, s mindezt szeptember 1-ig befejezik. Uj osztályózógépet kapnak Miskolcról, az új Szivattyúk már itt is vannak és rövidesen megérkeznek a prés pótalkatrészei is. Szeptember 1-ig felfrissül és megújul az egész gyár. Még ogy új raktárépületet is kap. Az udvaron' már gyülekeznek a munkások. Tervismortető értekezlet lesz, ahol majd ők is hozzászólnak a tervhez. Érdeme« is hozzászólni! Ez nem lesz olyan, mint a régi, amit máV mindenki elfelejtett és ott porlad valahol az iratszekrény legalsó polcán. Ez a terv tele van élettel, éppen azért, mert a munkások készí tették és mert ami benne van, azt végre is hajtják. Kemény monk» volt behozni 8 mulasztásokat, kijavítani a hibákat, de megérte, mert ha rosszul indult is » terv a Normában, most már nyugodt lelkiismerettel nézhetnek az utolsó félév elé. Büszkén mutathatnak körül a gyárban: „Mi így állunk a tervvel!“ Mészáros Ferenc Déldunánhí! 588 községe termel cukorrépái a kaposvári üzem részére ns tfifa fö£ny S DkEdtsifnt® egyetlen cukorgyárán?*;, « kaposvári cukorgyárnál a feídóSgoeásra toerStfl ró. pában. Még jóénál a termelési szerző- dósek megkötése élőt" előirányozták, hogy tizennégyezer holdra kötnek termelési szerződést, de a valóságban még ennél te nagyobb terffietre 14.770 holdra szerződtek. — Répamüvejésseí Baranyában, Somogybán, Tolnában é« Zalában 588 községben fogbV koznak, éa összesen 53 ezer a tér- 1 u melók számat j Ä ettkorgyár vezeől nemcsaff a szerződés megkötésével'' törődnek, hanem továbbra te «egitaégére vaunak a doitógosati megmutatja, hogy roByea hes**-; nos és szükséges a mankó sosztSty és a parasztság összefogása. A gyárban megállós céSkiSí WszfJteóE er. Sozi üzemre, mert ekkor egy püj- kma 'ra eetn szabad leállni a gépeknek., Kin* s ÜökMrai pedig rekordtermés várható *.< $ * ' ftflt, I «*)■' ■•'-,7 BifSsIri nffWfc • j még jő aeereSS idő, sofc napfény és i vés eső «atűfaséges ahhoz, trogy olyan1 j termés Jegyen kSSn Magyarországodí j afkorU^äM, mriflyen még, aaa voll. J 'esiää'az else Déri ián 2 óra felé jár az idő. Az ölön jönnék * reggeli műszakról. Már oldódnak az arcok, enged a komolyság, am.it hoznak onnan a mélyből, fééény. Bk az első mosoly te, megindul a be- «zélgeté». Egy csoport áll font az aknán, 0 dSmánfek. Köztük van Puskás Anna,.az első rő, aki min? csillés szátl le a bányáiba. Háromheti szakadatlan harc, lebeszélés, számtalan „jó tanács” után teljesüld vágya: bányász leltet. A ltas zizegre sttban le velünk a hatodik szintig. Kísérőihát, Szabó József kerületi versenytitkár. Lámpájának fénye _ vógágpáisz- lázza a nedves fala':, feriffian az eiső, második ... ötödik szint Egy kte zökkenővel érkezünk hárcmszáxnyolcvan- métérré,a föld alá. Csodálatos világ! Mint a szel!wrr?árban, szűk folyosón kinyf'sz egy ajtót. Csend lesz. Azután bebajllk mögötted az ajtó, s mint az ohkáln zúg újra a levegő. Siriok száladnak végig a folyosón. Kiérünk a főkereszt-vágat in. Bányász elv társak lámpájának fénye csap az arcunkba. — Jő szerencsét! Széles, tóépíté'f vágat ez. Vasivdk tarlják barna váiteiikón a ropant terheket. Mintha vonaton járnál alagűíban. A csillék összeika.paszkodva állnak a sínen. Táholabb két lóval bajlódik egy bányász. Elmegyünk mellet iik. Ä szürke (elénk dobja fejéi, nem ijed meg a lámpától, ahogy szemébe csap. Az egyik beny®óbs» Wgnrftewak egy csillét elénk. . — No csak vlgyétvÜr tovább — mondja Szabó eivfáirs — (de jöttünk nozzái ok. Megnézzük: hogy doflgoz'ofc az el-ső né« nrurfknt ánsatoJakal. — Hogyan? Hát jój — mondják mindjárt eíölijárpbafi az elvtársak. Tovább tót jak a csillét azután vissza jönnek mimikájukhoz. Féli? megrakott _____ - ___________tálaink Pluskä s Annát. Fekete az arca, homlokát izzadtság fény esi i. Es még valami: a-r őszinte, lelkes öröm. Fél szeme a csíkién. Egyre gyorsabban beszél, látszik, inkább szeremé már a munkáját végezni. — Nagy megnyugvás vem bennem mosn — komolyodik el mosolygó arca — Elértem a céüoni. Lejutottam a bányába, dolgozhatom itt Végtelen meg. nyugvás van bennem — ismétli el újra. Ez cseng ki a szamaM is. — És ez hogy itt vagyok, újabb bizonyítéka annak: a nők egyenjogúsá ga nemcsak törvényben, de a való életben is megvan. Nagyon köszönöm az elvtársiak segítségét, akik mindent megmozdítottak, hogy elérjem oéioma' Rajluk keresztül a Pártnak köszönöm,. — Itt most minden munkát meg a- nuíok, 3—4 hónapig szeretnék itt maradni, ősszel főiskolára akarok men. ni, mint bányamérnök szere nein folytatni földalatti pályafutásomat — nevet vidáman. — De előbb ill minden' látni akarok, mindé» tnuaicáiatn ré*íS afc!-' rok venni, mert iga iáit «sok fej tehetek jó bányamérnök, Mit moadaaafc'J ' la, az első rtS esS3ifcrCI? — Mindenhez gyakorlat keS — tor' dúl felénk Bödő József rájár eWár*s — Réméi jűBc be fogja magát gyakorolni az elv'.áirsmő. MJ semszűlettfink rá.-1 járnak, efosaör enni, járni, anrtán doh ■ gozní keltéit taminunk. Majd megtanulja ő is a munkát. Szabó József segédvájár hasonlóan nyilatkozik. Kicsit furcsa és hát szokatlan is, hogy nő ckAgorlk rduk. De, ha eft végzi a munkájá", serikf oan szót. j ha-í semmi l. — Es ha szól vafctki, sít u Qntt»* « cfatosdbbalk mindig rendre telik. Nem j lesz itt rmmi hiba — *«gasefce^dmfc i neki hárman a megtelt «ttének. Annánk is nekífeszüí. Vissza jövet újra Arm'Sák feftft nxv : gyünk. Szeretném neki mondani-. Te ; Anna, ama bevjebb rnjgy forróság van. Anna, nehéz ksj, nehezebb sokkal, mint most. , Mindezt igv gomdcíalhan mondtam magamban, míg közeledtünk fe'é. És 5 málris a válasz: mondja rá. Kikiált munkahelyéről: — írd meg, hogy 'ha bármi történik, akármilyen neltéz is lesz, bányász ma. j tadok. — Jó szerencsét hozzál Lorenz Mária \
