Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-24 / 170. szám

nun d um Jűutm 24 : KÜZDELEM A KISPOLGÁRI ELHAJLÁSOK ELLEN az üzemi kultúrmunkában Első Pécsi Bőrgyár Üzemi Icai- j gazdink kulturális trtrwo nótának emet­túrgárdájának kezdeti nehézzé- j kedéséről. Az Idő természetesen min­gélről már 3 hónappal ezelőtt írtam Most arról szeretnék írni, hogyan küz­döttünk b kall ármunkánk bon vagy sietnie xncgsr.nlatkozó kispolgári elhaj­lás és a fflccact darabok ellen. Ho- trgm Kljük esd üzend kultúrjeltlősők a hivatáson is amatőr színjátszó* kő. zőttí különbséget. Amikor egy évvel etetőit tok nehéz­séggel és a munkatársaink meg netn értésével küzdve elindítottuk a kultu­rális. munkákat, nem láttuk tisztán a helyes útot és heißet adlunl: műso­runkban a gitcsne.k. Egyrészt kevés volt ebben az időben a haladószcllemu darab, másrészt szereplőink át voltak itatva kispolgáriassőg, az operett és egyéb giccscs vígjátékok iránit rokon- izdnovel éjt ár na efső etőadásnnkom láttuk azt, hogy József Attila és Ady forradalmi költeményei mellett nagyon nevetségesnek tilnlk a ,,ftázas- ségközoetitö" malacságokkrú teletűz­delt fércmű. Ezért az előadás után Osz- sz tül tünk és elhatároztak, hogy szám­űzzük müsorunlcról a szlnmiitrodalom szakjait. Ez a határozat még körünk­ben b ellenkezést váltott ki. Voltak olyanok, akik azzal fenyegetőztek: in­kább kilépnek, semhogy o megérde­melt „siker“ clmarandjon. Egyeseket rákerült meggyőzni, mátok pedig ki­köptek a csoportból. Ezek nem tudták megérteni azt, hogy nem öcs egyéni ■■sMkwekrSl“ mm most szó, hanem dói­két igazolt. A dolgozóinknak mindin­kább tetszettek azok a darabok, ame­lyeken az ő problémáikkal foglalkoz­na!!. Elértük azt, hogy ha egy giccset kísérelnénk műsorunkra tűzni, éppen a munkásság lenne tíz, amely nem­tetszését nyilvánítaná. P gy év alatt 24 helyi ét tS vidéki ^ szereplésünk volt. Azonban (ne legyem ez részűnkről szerénytelenség) egyik műsorunk sem adott alkalmat arra, hogy a sajtó, amely különösen napjainkban a selejtes, giccses dara­bol: ellen hadjáratot indított, ezek mirítt kiszerkesszen bennünket. Elő­adásaink miiidenütt a megérdemelt si­kert váltottál.ki. Ezt tekintjük r\un- kánk legnagyobb jutalmának. Most talán valamit a munkás szín­játszásról. En úgy érzem ez ma még közelebb áll a valóság ábrázolásához, közelebb áll a realizmushoz, mint a hivatásos színjátszás. Hogy miért? 14 mi színjátszóink a munkapadok mel­lől kerülnek időnként tíz „életet jelen­tő deszkákraSokkal közelebb van­nak a valósághoz, mint az, aki a múlt­ban a Színművészeti Akadémiáról ki­kerülve a munlcásság, a dolgozók éle- (ét, gondolatvilágát, érzelmeit csak ■könyvből, vagy éppen helytelenül be­állított előadásokból ismeri, auagg tá­volról sem Ismeri.-JL hhoz, hogy valaki fi mániás- *"■ ábrázolást, Jó jelleszirajzot nyújtson, Ismernie kelt annak minden küzdelmét, örömei!. 'Már pedig ki is­merné ezt jobban, mint az aki közöt­tük él, velük érez, velük lélekzik. (Egy ízben egy színésszel próbát tartottunk és akkor csodálkozva tapasztaltam azt, hogy az egyébként a színpadon kong- rrjedén, gátlásmentesen mozgó tagjaink darabosakká, pózoló maszbábakká váltak. Ekkor láttak azt, hogy meny­nyivel közelebb vagyunk mt a realiz­mushoz adott esetekben, mint az, aki szemüvegen keresztül igyekszik azt. megismerni). Természetesen távol áll tőlem az, hogy a színészek játéka felett pálcát törjek. De ha megnézzük azt, hogy a múlt neveltjei; nem csodálkozunk ra­gaszkodásukon a múlt elavult hagyo­mányaihoz. Hála Pártunk helyes kul­túrpolitikájának ma már az új Aka­démián a dolgozók, az ipari munká­sok és paraszldolgozók fiai és leányai tanulnak, akik már magukkal viszik a falu, a munkás lakónegyedek leve­gőjét, a dolgozók érzés és gondolatvi­lágát. Ezekből válnak a realista mű­vészek. f ekünk kuTtűrvezetSknek tokot v ■* kell tanulnánk, de ugyanannyit a kultúrcsoportok összes tagjának is, ha közelebb akarunk kerülni a szo­cialista kultúrához. Ezt pedig csak egyféleképpen érhetjük el: ha felhasz­náljuk azokat az útmutatásokat, me­lyeket a Szovjetunió tapasztalatai alap­ján merítettek, és ha tanulunk szaka­dat lemül. Tők* b*v*n ktHtárfoleJö*. PETŐFIAREAUSTAKÖLTŐ .................................. íSem, «täßadäst I S okszor k5v<*5 v,tf^n> i__________________hogy valójában enl 3b a realizmus? Mindig szívesen Tesszük, ha a magyarázat mellé példái •te kapunk. Ezért a legtöbben nem és * realizmus magyarázatát kérték, ha­nem azt kérdezték: Isi az a költő, akit realistának mondhatunk? Sohasem jöttem zavarba. Könnyű roll válaszolni. Eíég volt Petőfi nevét mon­danom s a hallgatóság nagyrésze már abban a pillanatban tudta, hogy mit értünk költői realizmus alatt. Petőfi neve mellé, úgyszólván mindenki, tár­sítani tud néhány yerssort. Versso­rokat, amiket gyermekkorunk óta őriz emlékezetünk, verssorokat, amc- Jvek oly magától' értetődően léteznek számunkra, mind miindenna.pl élelünk «szavai Petőfi — vfeszölliam a kérdezőnek,* mire nemcsak 5, de a többiek is,1 «szinte gyermeki őrömmel felfedezték, | hogy hiszen van nekik kedvenc költő-( Ipik, akinek szavait idézni tudják s akit ( idéznek olyankor is, amikor beszélgetés, közben azt hiszik, hogy a saját szava-« itat mondják Ezért aztán minden ma-« gyártatnál többet mondott a kérdezők ( számár«, hs feiolvartam egy , Petőfi j verőét , Í . , „ mtoóerme* a refiüzmns- < ml KÖZE hoz? Hallgatóim, a pest-j környéki munkások csak-J így nthrt a békési parasztok, már tud-^ Iák, hogy Petőfi 0 valóság, a teljes( valóság költője. Azé a valóságé, atne-, ívet náluk jobban senkise ismerhet, de< náluk jobban megfogalmazhat, kife-< jezhot. S Pelflli ezt ‘ette. MegfogaM mazia, elmondta azt, amit a nép i«* mond, de azt is, amit a nép csak vá-^ gyeit elmondani. Ezt tette politikai ^ verseiben, szerelmes verseiben és úgv-( nevezett tájleíró verseiben is. Petőfit ajkáról mindig a nép szólott. A nép ti érzelmeivé vált ez a nagy-nagy költő,* de a nép politika! öntudatává le. A XIX.’ században e'.sősorbnn ő volt a magyar í nép -hangja, és tekintete,- dühe,*keserű- j sége és reménye, az ö verseiben í enyeiífetr, tréfálkozott, vagy káromkor dott a nép. Ezért írt olyan nagyon köz- é érhető rcmékmilveket. Ezért értette« meg, federe ír! minden egyszerű ern-r bér a maga cl0‘öt, de vágyait, jövőjű-i ért való harcait is Petőfi verseiben. J , ’ Ezért volt Petőfi a nép költője. v He hogyan volt, az? Uoy iáién, hogy* - romantikusan, „költői módon“ ezeretkj a népet? Dehogyis! 0 úgy •volt a nép^ kö.íSjo, ő te/y szerepe a népei, Itngyjl r2v fej'et'.ebb, haladottabb fársadamtá • rendszr-rt harcolf. Ezért íria, hagyj „akísszátok fel a királyokat’', ezért Pia, j hogy „trónra a népei”, c -é5'i volt re-y pnMffcánns. | A szabadság Fegyvert mindhalálig! harcos« volt. De váj­jon csak azért, mert az romantikussá teszi a költőt? Nem! Azért, mert mindennél jchban szerette a munkás, alkotó éle­tei, a békét. Es ezért az eljövendő bé­kéért harcolt. Az ő évszázados szava­ival válaszolhatunk a háborús uszítok fegyvertársainak, a képmutató modern pacifistáknak. * Békét, békát a világnak. De ne zsarnokkénytől, Békét csupán a szabadság Föl,szentelt kezéből. Majd, ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs: addig fegyvert így volt é nép költőle és tgy, ezért volt realista Petőfi. Realista volt, mert a tel­jes valóságról besséit Ha a jobbágy­ról, akkor a jobbágy fölött zsarnokos­kodó főldesurról is. Ha a magyar nép szabadságharc áröl, akkor a világsza­badságról is. Ha a bekéről, akko a harcról is, amely megvedd a békét. Ha a szamáirháíon ülő juhászról, akkor a vasútról is. Arról a technikai civili­zációról, amely a népet szolgálja a szocialista társadalomban. Ha korának harcairól, akkor a jövő társadalmáról is, amelyért korának legjobbjai harcol­tak. Milyennek képzelte Petőfi ezt az el­jövendő társadalmat? Arany Jánoshoz írt leveléből tudjuk, olyannak, ami­kot „a nép úrrá leszen a politikában". Ezt pedig csak a szocializmus valósít­hatja meg. Ezért lett végre valóban Petőfi országa Magyarország, a szo­cializmust építő népi demokrácia. Zclk Zoltán. LENIN az irodalomról Lenin a politikai gazdasági kérdé­seken kívüi nagy érdeklődéssel fordult a művészet és irodalom kérdései felé. Erről számos cikke, tanulmánya és glooszája tanúskodik. A lenini gondo­latok a. szovjet irodalom ideológiai alapkövét rakták le. A vfcsszatükrőzö- dési elmélet zseniális megfogalmazásá­val vált világossá • szocialista Írók feladata. Leninnek az Irodalomról szóló írásait gyűjtötte egybe a Szikra könyvkiadó, hasznos szolgáltatót téve ezzel a magyar realista Irodalomnak. A tanulmányon kívül leveleket és rendeletiket olvas­hatunk, amelyek megmutatják, a nagy szocialista gondolkodó és forradalmár kapcsolatát kora művészeivel, elsősor­ban Gorkij-al és szcrtc-ágazó érdek­lődését a kultúra kérdései iráni. „A Pártszervezet és a pártlrodaTun" című cikkében, amelyet Lenin 1905-ben írt, így vázolja az új irodalom jelleg­zetes vonásait: „Ez szabad irodalom lesz, mert nem a haszon és a karrier, hanem a szocializmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés vérbubá! ú; meg új erőket soraiba. Szabad irodalom lesz, mert nem valamely életunt hős­nőt fog szolgálni, nem az unatkozó és elhíz á& tói szenvedő „felső tízezrei", ha­nem a dolgozók millióit és tízmillióit, akik az ország ereje, jövendője. Sza­bad irodalom lesz, amely az emberiség forradalmi gondol korájának tegüjabb eredményeit megtennék-nyitt a szo­cialista prole! áriá tus tapasztalatával és ©levett munkájával.” Több’ tanulmányba« foglalkozik Le­nin a XIX. század nagy írójával Tok sztojjal Éleslátásával boncolja a klasz- tofktts orosz író emberi és politikai magatartását. „A* ellentmondások Tolsztoj alkotásaiban, nézeteiben, tanításaiban, iskolájában — valóban kiállók. Egy­felől itt van — egy zseniális művész, akt nemcsak az orosz éleinek adta pá­ratlan alkotásait, hanem a világiroda­lomnak is elsőrendű alkotásait terem­teti* meg. Másfelől — annak erőszakos hirdetése, hogy „ne szállj szembe a gonosszal" erőszakosan. A későbbiek scram Lenin így határozza meg az író­ban megmutatkozó kettőssége!: „De a Tolsztoj nézeteiben és tanításaiban mutatkozó ellentmondás nem véletlen, hanem azoknak az eltentniosdásos vi­szonyoknak a kifejezése, amelyek közé a XIX. század utolsó harmadában az orosz élet jutott.” Es litt ILanin megrajzolja a múlt század gazdasági helyzetét. Ezzel bi­zonyítja be, hogy a társadalmi helyzet visszatükröződik minden művész alko­tásában. Lenin szoros barátságban volt a szo­cialista realizmus megteremtő jőve] Gor­kijjal. A két hallhatatlan emlékű férfi» áUandóan levelezett egymással Gorkij először ex orosz szocl fid«nc4rr»te párt londoni kongresszusán találkozóit Ito- ninueí. Gorkij iecirja, hogy az első pillanatban túlságosan „egyszerűnek” találta, nem vett észre benne semmi, „.vezérszerűt", azonban árúkor több­ízben beszélgettek, Ikíiátrult dőlté a nagy forradalmár csodálatos léfkléleté, d finomságokhoz való szokattam ÓTzéke. Az. első találkozásukon már az író „Anya” icímű regényének Wányossá* igáról' beszélgettek. A későbbi évek folyamán is megmaradt Lenin a re­gényíró barátjának és étesszernű kri­tikusának. Lenin felkérésére Gorkij ve* zelte az orosz munkásmozgalom több lapjának szépirodalmi rovatát. Rend­kívül érdekes Leninnek egyik í 1908- ba-n keltezett) levele, amelyet Gorkij­nak irt és benn© azokról a filozófiai vitákról számol be, «melyek annak Idején az orosz szociáldemokrata pár­ton belül a boisevikok és * mensevi- kek között zajlott le. Gorkij válaszá­ban tompítani próbálta Lénia heves kitöréseit és a munkásmozgalom egy­sége érdekében kiegyezésről beszéli. Lenin kővetkező levelében fgy ír; „Milyen kibékitésről lebet fit, kedves Alexej Maximo vies? Bocsásson meg, erről nevetséges csak egy, szót is szólal. A hare N. TYIHOISOV: f — Menjünk, látogassuk meg! — mondta az £ anya, — és kislánya Olga azonnal tudta kiró a gondol. s Boriszra gondolt, Olga testvérére, az önkéntes d harcosra. Ez egy napon közölte anyjával, hogy i tamilótársaival egjrfltt beáll a hadseregbe.. Anyja a megállt előtte — kiesi volt, egyenes cs gondokkal a teli... A — Rövidlátó vagy és gyenge — mondta vé­lj gén —, nem félsz? é — Nem anyám! — válaszolta Boris*. b — Sohasem volt kezedben fegyver. Nehéz lesz. A — Sommi, anyám! — nyugtatja meg Borisz és ^csomagolni kezdett ^ Az anya többször ellátogatott Olgával a fa­luba. ahol Boriszt kiképezték. Pia fáradtan, fel- ihevülten, porosán, napbarnítottan érkezőit meg a ) gyakorlatról. Leült melléjük és beszélgettek a vá- irdsról. ismerősökről és barátoktól. $ A kis Olga úgy tekintette ezeket a látogatáso­kkal, mint nyári sétákat, ismeretlen helyeken. Vi- J rágokat szedtek a mezőkön, aztán villant onvas- ft úttal tértek vissza, a városba, melyet már az al­konyat árnyai borítottak és mely háborús sür- ^góssei-forgással és aggodalommal volt teli. £ De az utóbbi időben minden összezavarodott. 4 \ frontvonal nagyon közel jött és Olga aggódott, a tnikép találják meg ma testvérét« t * j| A mező. amelyen haladtak elhanyagolt volt. t'-z*mben az. úton szekerek és teherautók jöttek, var, út mentén menekülök, ültek, vállukon hátizeák­! .al: az árokban egv ló hullája hevert, merev lá­bait az ég felé nyújtotta: katonák meneteltek »nagy csörgéssel; nem messze élénk lövöldözést le- Iholott hallani. t A forgalmas útról már régen letértek. Ugvan- ye-'.'oi nz ösvényen haladtak, mint eddig, de körli- j öltök minden ináé volt, mint valamikor. A/, első A lain, ahová, értei; üres '. olt. Tökéletesen cüiagya- {‘Ott. .Még csak verebek sem játszottak a porban, >sehol egy tyúk. vagy kutya... ? A második falu lángokban állt. Mikor egy ?d«’mh tetejére értek, Önkéntelenül' megálltak. A Jó..: vörös nyelve már a tetőket, csapkodta és * cuki s'Mtt igyekezett oltani a lángokat. Néhány J hájból csők inégszotu’st deft gerendák maradtuk, '•'dee me.-'áiitotta anyja ruhti,uí 1, de ez nvngodtim * UiotMlta: ..KI k• ■!I jutnunk addig a ki« ofilölg". Es J av'iyoittaii haladtak tovább ;i lángoló házak hu- hőit. LÁTOGATÁS A bokrokon túl kékes és fekete fOst,felbők emelkedtek s, magasba. Balról a szól ágyúzás tompa zaját hozta. * A falu, amelyben Borisz élt és gyakorlatozott,, eltűnt. Házak helyet csak néhány fekete gerenda maradt és itt-ott szeszélyes csomókat alkotó égett deszkák. — Anyám — mondta Olga —, hová megyünk most? Anyja csendben megállt. Olgának összeszorult a szíve, amint anyjára nézett, aki kicsi, fáradt, de annyira kitartó volt. — Menjünk egy kissé tovább — válaszolt anyja. — Ott megkérdezzük... * P.s mentek tovább, mezőkön, árnyas erdőkön és elpusztított falvakon át. Mindenütt vörös katoná­kat láttak, a fűvön, árokban feküdtek és halfáié néztek. Egyszerre egy kunyhóból bárom katona jött ki: feléjük indultak. Az anya is feléjük tar­tott és övömmel szélitől meg egv magas, karcsú, szeplős fiút: „Azt hiszem, maga I’dvlik“. A katona meglepődve nézett rá. Egv darabig merően szemlélte a kis asszonyt, aztán felkiáltott: — Ah, Borisz.naK az anyja, úgy-c? — igen. Látni szeretném. Hol találom meg? —Megtalálni...? — mormogta Pávlik kissé za­vartan. — Jobb, ha. nem megy... Nehéz/, lesz megtalálni. Hiszen itt — mondta mosolyogva. — mindenütt, harcolnak és majdnem he vagyunk ke­rítve. Aliért Bétáinak erre? — Nem sétálunk — válaszolt az anya , a fiamhoz akarok menni. „ Oly hévvel és meggyőződéssel mondta, hogy Pávlik — aki ugyanabból az intézetből való volt, mint Borisz és egy zászlóaljbaii szolgállak, nem szótantól mást: „.tó, menjen..,“ Egy ösvényre mutatott, egv nagy mocsaras nevűre, melyet cserjék borítottak és itt-ott ra­gyogóan csillogó, kanyargó patakok törtek meg. A rét az erdőig ért, mely mögött, a dombon ott teljességgel clkerülheíeüm Es f pM embereinek nem arra ken forditaniok erőfeszítéseiket, hogy elkenjék, vagy elodázzák vagy kitérjelek dől«, ha- nem arra, hogy a gyakorlatilag nélkü­lözhetetlen páirímunka ne ezen ved jen kárt miatta. Levele végen bejelenti Lenin, hogy meglátogatja Capriban Gorikjt, de szeretné ezt „a filozófiai vitától függetlenül tenni." A Szlk.a könyvkiadó 'Alte! kiadott szemelvényekben éri ékesebbnél - érté­kesebb gondolatot találunk. Megtalál-1 hatjuk benn© feleségének Krupszká- já-nak emlékezéseit is. Kitűnik belőle, milyen alaposan ismerte Lenin nem­csak az orosz, do a világirodalom va­lamennyi jelentősebb alkotását. Min­denkinek aki a szocialisia kultúra kér­déseivel foglalkozik, ismernie k*!I ezt a könyveli ! K. L volt .1 falu. Az egész helyet villogó dörgés uralta. — Rohamra indultak — mondja egy vörös ka­tona. — Most várnia kell, vagy elmeket. A mieink mennek arra... támadnak... — Ismeri Boriszt — kérdezte az anya. — l’erszo, hogy ismerem, ő is ott van ... — Hogy há'nik a fegyverrel? — Nem 1Ő rosszul... — Es nem gyáva? A vörös katona felhúzta a vállait,, szinte sfts­todöbtcn. — Ha,gyáva lenne, nem tartozna ena,páfánk­hoz. Elhallgattak ós csendben nézték, mini ha a falu a domb tetején, mfg az erdőből hangok hal­latszol trk, melyek „hurrához“ hasonlítottak, de nem lehetett, pontosan kivenni. A lángoktól meg­világított erdőt mintha vér festette volna be, Az anya felállt, és a dombba jiat hoz köze lodert. Mintha innen akarta volna észrevenni a fiát, meg­látni a csatától megszaggatott erdő fái között, amin puskával a kezében szalad a lángokban álló falu felé. Sokáig állt,. Ha Olga nem tudta volna, hogy anyja ném hívő, azt gondolta volna, imád­kozik. « Aztán risszafordíilf. Azt mondta: „Induljunk''. Es anélkül, hogy visszanézett volna, az ösvényen az út felé indult. — Nem vár? — kérdezte a katona. — Nem — válaszolta. — Köszönöm, hegy el­kísért. fivérünk Olga. 1 Az útra értek. — Olga — mondta az anya —, nem fáradtál el, kislányom? — Nem anyám. De hogyan jutunk innen ki? Úgy látszik félős lettem... Az anya finom, halvány ajkán mosoly jelent meg. —- Nem lesz semmi baj. — Rövid szünet ntán hozzátette: most már nyugodt vagyok. Attól fél­tem, hogy nőm tud harcolni, hogy gyenge, rnsz- i'óln. Most, mikor már tudom, hogy fiam éppúgy r/ol iát és ezért, elhatároztam, hogy meggyőződöm hun ol. mint a többi, nem kell egyéb. Idejében kel! érkeznünk az őrség miatt. Estére beérünk... Es iímggyorsitotta lépteit. Aprókat Ié|ml,t, maga is kic/i volt. Egyenesen, köunycdéu ment.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom