Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-24 / 170. szám
DUNÁNTÚLI Ünnepeljük meg városon, falun, megyénk minden községében PETŐFI ÉLŐ EMLÉKÉT A Népfront Baranya megyei Népi Bizottságának kiáltványa I parasztember munkájának könnyebbé, életének szebbé és jobbá tételére egyetlen járható ít van: ci társas, szocialista gazdálkodás A Szovjetíimióhaii járt pamsstkfildotteh közös nyilatkozata X Szovjetunió földmívelésügyi miniszterének meghívására nyolcvan magyar dolgozó paraszt őt hétig tanulmányozta a Szovjetunió_ mezőgazdaságát. A küldöttség tagiai hazatérve előadások, nagygyűlések és a közeljövőben rendezendő vándor- képkiállítások útján ismertetik meg a dolgozó parasztságunk legszélesebb rétegeivel a világ leghaladottabb mezőgazdaságának, a szovjet mezőgazdaságnak világraszóló eredményeit. ■A kíSUlliitség tagjai közős nyilat kozntlxxn foglalták össze tanulmányújuk gazdag tapasztalatait. A nyilatkozat szövegét szószerint közöljük. »A szovjet nép vendégszeretetéből öt hetet tőKhettünk a Szovjetunióban. Nyolcvan dolgozó paraszt- «nber és parasztasszony — első ízben a magyar parasztság életében — kormánysegltséggel külföldre utazott, hogy világot lásson, tanuljon ás a látottakat azután Idehaza felhasználja népünk továbbhaladására. Nagy esemény ez parasztságunk körében, még inkább a mi életünkben, akik résztvettünk a paraszt- küldöttségben. \ Mert hiszen Jő! tadjuk, a régi világban dolgozó parasztok nem nagyon utazhattak külföldre. Az úri Magyarországon külföldre csak uráli jártak nyaralni és dorbézolni. Munkás vagy paraszt csak mint katona került ki háború Idején, amikor idegen célokért hajtották vérezni más népek elnyomására, vagy pedig a nyomor, a íöldesurak önzése kény- szeritette kivándorlásra, hazájától való elszakadásra. A mi mostani külföldi ütünk egészen más út volt. Nem nyaralás, hanem tanulmányút, tapasztalatszerző, felelősségteljes, komoly munka. A Szovjetunió földmívelésügyi miniszterének meghívására módunkban állott öt héten át közelről tanulmányoznunk a világ legfejlettebb mezőgazdaságát. Módunkban állott, hogy saját szemünkkel lássuk meg a helyszíneit, milyeij is a kol- hözgazdálkoaás, mire jutott a parasztság a szocialista társasgazdálkodás rendszerében, hogy elmondhassuk idehaza az igazságot, feleletet adjunk azokra a kérdésekre, amelyeket a falú népe tudni akar. A gok hazugságból egy szó sein igaz Hazatérve al keli mondanunk _ a magyar népnek, hogy a fogadás, vendégszeretet, amelyben küldöttségünket mind a helyi szervezetek emberei, mind a kolhózok vezetői és tagjai részesítették, őrökre felejthetetlen marad mindnyájunk számára. Több helyen a kolhózok lakói teljes számban kijöttek az állomáshoz küldöttségünk elé és virágokkal és nagy szeretettel fogadtak bennünket Másutt a falu élén felállított diadalkapu alatt várt bennünket az egész falu népe és régi orosz szokás szerint a legöregebb koíhóz- paraszt kenyérrel és sóval fogadta küldöttségünk tagjait A fogadtatásoknál minduntalan éreztük annak * baráti megbecsülésnek megnyilvá- ~*át» amelyet a nagy Szovjetunió a Oatal demokratikus Magyarország dolgozói iránt érez. Minden Igyekezetük arra tr5- **TuH, hogy Jól érezzük magunkat körükben és megmutassanak nekünk mindent Nem csináltak előttünk semmiből titkot, nem csináltak kirakatot sem számunkra. Láttunk mindent amit akartunk. Kérdéseikre türelmesen válaszoltak. Az igazat mondották és mutatták meg bökünk. A maga valóságában múlták meg a kolhózok szervezését, ^unkáját, a kolhózparasztok házasát, mindennapi életét A saját szemünkkel győződtünk meg arróL hogy abból a sok hazugságból, szemenszedett rágalomból, amivel 25 év alatt Horthyék és a reakció azóta is illették a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát, egyetlen szó sem igaz. Meggyőződtünk arról, hogy milyen aljas és ostoba a reakciónak, a kulákságnak a vályú- és csajkarendszerről terjesztett különböző rágalma. Az önkéntes elhatározásból alakult kolhózokban, amelyekben együtt van az egész dolgozó parasztság, láttuk a művelt haladó kolhózparasztsá- got annak Igazi közösségi szellemét, a jómódú és vidám parasztok becsületes, tiszta családi életét. Az egykori nincstelen és kevésföldű kis- parasztok mellett ott vannak a volt középparasztok mint öntudatos kol- hózgazdák, valamennyien együtt munkálkodnak, lelkesen fáradoznak a szocialista mezőgazdaság felvirágoztatásán. Saját tapasztalatainkból állapítottuk meg, hogy a kolhózokban nincsenek más munkáján élő dologkerülők. A kolhoz jövedelméből minden kolhóztag az általa év közben becsületesen elvégzett munkája mennyisége és minősége arányában részesül. A tisztességes megélhetés mindenütt és minden kolhoz- paraszt számára biztosítva van. A mezőgazdasági nmohák hileiacvesi százalékát gép végzi Äst is móduimkban vott Utat, hogy ® koihozpE.ra.8st munkája sokkal könnyebb, mint a mi parasztjainké, ökik ma még egyénileg gazdálkodjak. Könnyebb a kolhozparasst munkája, mert segítőtársként ott van kellette a gép. A mezőgazdasági munkák 90 százalékát, kezdve a tar- ú'hántástól az arató-cséplőgéppel való betakarításig, mindent a gép végez “h A gép és a villany segít a kolhoz- araeztembereknok a gazdálkodás ')úiden területén. Saját szemünkkel ,!,uk, kezünkkel tapintottuk, sőt ki próbáltuk azokat a nagy, korszerű "[''•kel amelyek a társasgazdálko- ;!á> keretében" a kolhózparaszt munkái megkönnyítik és életét szebbé, Jobbá teszik. Idehaza jól tudják a mi parasztjaink, milyen nehéz defékfájdító munka a fűkaszálás, de még_ inkább az aratás. Odakint a kolhózokban láttunk olyan önliajtásos fűkaszáló- gépeket, amelyek a réten tíz méter széles sávot vágnak le egy menetben. Napi tízórai munkával több, mint 100 hold területet kaszál le ez a gép. Kövér réten nálunk ennyi terület levágásához legalább 100 kaszás kellene. Az újtípusú szovjet fűkaszáló gép kezeléséhez pedig elegendő két ember, a gép vezetője és helyettese. Láttuk a gépállomásokon a gabona- arató, traktorvontatású arató-cséplő gépeket s a legújabb típusu „Sztálinyec“ magánjáró arató-cséplőgépeket is, amelyeknél a traktor, az arató- és cséplőszerkezet egybe van építve. Ez a gép egyidöben arat és csépel, sőt tárcsákat is lehet utána akasztani és a gabonatakarítással együtt egy flist alatt elvégzi a tarlóháútást is. Láttuk a 60—S0 lóerős hernyótalpas traktorokat, előhántoló ekékkel, kul- tivátorokkal, könnyű és nehéz boronákkal felszerelve. Láttunk korszerű, gépesített tehénistállókat, ahol a jószágnak síneken hozzák a takarmányt. A tehén betonvályura szerelt önitatóból iszik. Elektromos fejőgéppel fejik a tehenet és a tej nem a sajtárba, hanem egyenesen a hűtőtar- táiyba folyik anélkül, hogy valaki közben kézzel hozzáérne. A kolhoz- istállóban persze megláttuk mindenekelőtt azt is, milyen szép és jé- fajtájú állataik vannak, jóltejelő teheneik, gyorsfutású, de jó teherbíró lovaik, jól szaporodó és könnyen hízó sertósfajtáilc. Meggyőződtünk arról, hogy a nagy korszerű gépek alkalmazása apró, egyéni parcellákban teljesen lehetetlen. A parasztember a gépek áldásos előnyét egyes egyedül a nagyüzemi társas gazdálkodás rendszerében tudja maga javára fordítani, munkája megkönnyítésére felhasználni. Meggyőződtünk arról is, hogy a gép a szocialista mezőgazdaságban nem veszi el a dolgozó paraszt kenyerét, mint ahogy az egyéni gazdálkodás rendszerében, vagy a kapitalista mezőgazdaságban szokott lenni. A gép a szocialista gazdálkodásban felszabadítja az emberi munkaerőt, így több erőt és időt fordíthat egyéb üzemágak kifejlesztésére, az állattenyésztés fellendítésére stb. A kolhózokban láttuk, hogy sehol sincs munkaerőfclesleg. Ellenkezőleg: mindenütt azt mondták, hogy a fejlett, sokágazatú, magas színvonalú gazdálkodáshoz ma már kevés ,a meglévő munkaerő.‘A munkaerőhiányt újabb gépesítéssel akarják megoldani. Van védekezés a szárazság és a kegyetlen kideg ellen A szovjet paraszt munkáját nemcsak a fejlett, korszerű gépek, hanem a fejlett mezőgazdasági tudomány is segíti. A természet erőinek, az időjárás viszontagságainak sem olyan kiszolgáltatottja a kolhózparaszt, mint az egyéni kistermelő. A szovjet mezőgazdasági tudomány olyan korszerű eszközöket adott a kolhózparasztság kezébe, amelyekkel a termést nagy mértékben meg tudja védeni az elemi csapásoktól. Küldöttségünk tagjai meggyőződtek róla, hogy van védekezés a szárazság és a kegyetlen hideg ellen és lehet a természet felett is győzelmet aratni a tudomány és a technika segítségével. Láttuk a füves vetésforgót, amely a híres Dokucsajev intézet szava szerint „nem fél semmitől, a legnagyobb ellenségtől: a szárazságtól sem.” Es valóban, amerre jártunk, egybehangzóan mindenütt azt mondották, hogy mióta a kolhozokba bevezették a füves vetésforgót, megkétszerezték termésátlagaikat. A rosztovi kerületben levő „Sztálin”-kolhózban a füves vetésforgó bevezetése előtt 5—6 mázsa volt a termésátlag hol- dankint, azóta pedig 14—15 mázsa. A Lenin-Gorkij faluban levő „Vla- dimir-Iljics” nevű kolhozban a füves vetésforgó bevezetése óta 10 éves átlagban a búzatermés soha sem volt 16 mázsa alatt katasztrális holdankint. Megismerkedtünk a védőerdősávok nagy jelentőségével is. Itthon a fásításnak még csak a kezdetén vagyunk, ezért ezen a téren szerzett tapasztalatainkat Is minden bizonnyal nagy haszonnal tudjuk majd értékesíteni. Nagy meglepetés volt számunkra. hogy a kolhózok népe ma már olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a természet átalakítása. Amerre csak jártunk, minden ltolhóz klubjában ott láttuk a falon a természet át-< alakításának nagy sztálini tervét, amelyet a Bolsevik Párt s a szovjet kormány a múlt év őszén emelt törvényerőre. Ennek részleteit min-» den egyes kolhózparaszt aprólékosan ismeri. A kolhózok azon versenyez-» nek, hogy melyik ültet nagyobb területen védőerdösávot, melyik teljesíti határidő előtt az erdőültetési tervet. , Mikor Micsurinszkban megkoszorúztuk Micsurin sírját, a nagy tudós egyszerű márvány siremlékén ezt ?, bátor mondatot olvashattuk? Az ember megteremtheti a növények új formáját — jobban mint maga a természet.” A mondat igazi jelentőségét kint a kolhózokban értettük meg valójában. A voronyezsi kerületben például azt hallottuk, hogy régen ott őszi búzát egyáltalában nem lehetett termelni, mert, mindig kifagyott. A szovjet tudomány azonban, Micsurin módszerével olyan új fagyálló őszi búzát nemesített ki, amely kibírja a leghidegebb telet is s ezt ma már termesztik a kerület összes kolhózai- ban. A Szovjetunió középső, hidegebb területein, ahol azelőtt déligyümölcs egyáltalában nem termett meg, ma már a micsurini tudomány módszereivel termelnek meggyet,' cseresznyét, szőlőt, dir.y- nyét, barackot, stb. A szovjet tudomány segítségével a kolhózparasztok olyan új, ízletes gyümölcsfajták, hasznos mezőgazdasági növényfélék termesztésére térhettek át széltében-hosszában, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak előttük. Ez is szebbé, kellemesebbé feszi az életüket. A kolifeö£©k!baii dolgozó parasztság jÓHitódlbaii él Láttuk saját szemünkkel a Szovjetunió kolhozai népének életmódját. Meggyőződtünk arról, hogy a kolhoz parasztjainak igen szép jövedelmük van. Ennek legnagyobb része a végzett munka után való részesedés, de van kiegészítő, ház- köriili egyéni gazdasága is minden kolhóztagnak. Van személyes tulajdona, családi háza, tehene, disznaja baromfija és van egyéni használatra veteményes kertje is. Jövedelmét — mind a koihózban nyert részesedést, mind a háztáji magángazdaságból származó bevételeit — úgy használja fel a kolhózparaszt, ahogyan akarja. Termését, miután az állammal szembeni kötelezettségének eleget tett, bármikor és bárhol, szabadon és szabad áron értékesítheti. A beszolgáltatásokból azt is megtudjuk, hogy a kolhózparaszt a személyes tulajdonában lévő házát, tehenét, egyéb jószágát, éppen úgy, mint ingóságait is, gyermekűnek végrendeletben tetszése szerint örökségül hagyhatja, ahogyan a2 nálunk is szokás. Beszolgáltatás és adó a Szovjetunióban is van, de csak olyan arányú, hogy teljesítése sem a kolhozt, sem annak tagjait nem érinti súlyosan. Ezek igen könnyen elviselhető kötelességek, atnelyekot a szovjet parasztság szívesen teljesít, annak az államnak, amelytől olyan sok segítséget kap. A kolhózokban dolgozó parasztság jó módban él. Erről főként a kol- hózcsaládok látogatása folytán győződött meg a küldöttség. Megnéztünk igen sok házat, kertet és háztájat. Láttuk a kolhózparasztok saját háztartását, családi tűzhelyét. Láttuk, milyen, szép családi életet élnek. Láttuk, hogy a szovjet parasztasszony éppen úgy saját háztartásában süt, főz, mos, gondozza gyermekeit, mint a mi asszonyaink. És mégsincsen agyonterhelve munkával, mint a mi asszonyaink. A kolhózparasztok házában villany ég, rádió szól és szép bútorok, ágyneműk, edények és egyéb háztartási eszközök vannak. Udvarukon saját állataik számára istállókat és ólakat építenek. Pár héttel aratás előtt több helyen találtunk a kolhózparasztok kamráiban 15—20 mázsa búzát, ami még a tavalyi jövedelemből maradt meg feleslegként. Meggyőződtünk arról is, bogvan gondoskodtak a koihózban a munka- és keresetképtelcnekről. Minden kolhoznak van segítő alanja — az évi összjövedelem két Százaléka — és ebből tartják el a munkaképtelen öreg embereket, rokkantakat, badi- t'zvt’gveket és árvákat. A kolhóz gondtalan és nvugodt megélhetést biztosít a munkában megöregedett, munkaképtelenné vált öregeknek. Eltartja az öreg parasztokat. Nagy got*» dot fordítanak a kolhózokban a gyér-» meknevelésre is. Minden koihózban) van napközi otthon és bölcsödé, ahol képzett gondozónők vigyáznak a gyermekokre és ebbe minden dolgozó parasztasszony beadhatja a gyermekét. A kulturális élet is igen fejlett al kolhózokban. Mindenütt van kultúr- ház. könyvtár, sportegylet, vannak ének- és tánccsoportjaik, zenészeik. A legtöbb koihózban látogatásunk végén azzal kedveskedtek, hogy a kolhózkórus ének- és táncbemutatót rendezett, számunkra. A kolhóz népe olvas, sportol, szórakozik, ideje és kedve van arra, mert nem kell oly sok munkát vé- genie, hogy az minden erejét és ideiét igénybe venné. A kolhozok népe sokat tanul is. Al felnőttek számára téli tanfolyamok vannak, a fiúk és leányok számára pedig a legkülönbözőbb közép- és főiskolák. Á régi cári időben k ét- három járásra jutott egv-egy középiskola. Ma a szovjet rendszerben minden nagyobb falúban van középiskola. A kolhózparasztok. gyermeket eljtibtatnak a legfelsőbb iskolába is. Nem számit már származás és rang, csak a tehetség. A dolgozó parssi- tok gyermekei kitanulhatnak gazdáéinak. orvosnak, mérnöknek, topárnak. amire éppen hajlamuk és képességük van.
