Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-21 / 167. szám

T9« JTTT.rUS 21

M P L O

*3

„EGYHANGÚAN ÁLLÁST FOGLALUNK

a Vatikán lélekkufárpolitikájával “

S tü^oi villamos erőmű dolgozói üzemi gyűlésen ííéliék el a Vatikán leiliábarítá üatárezaiáí

Vasárnap röpítette szét a világsajtó a hírt, hogy a Vatikán határozatot hozott a kommunista párttagsággal és a kommunista sajtóval kapcsolatban. Vasárnap tudták meg a világ katolikus dolgozóinak tíz és százmilliói, hogy a Vatikán utolsó álarcát is ledobva, nyíltan a lelki terror útjára lépett. Vasárnap vált nyilvánvalóvá mindenki előtt, hogy az a ' Vatikán, mely gátlás nélkül támogatta a legvéresebb fafasiszta rendszereket és ma is dédelgetett kedvence Franco gyilkos diktatúrája, amerikai gazdái és saját nagytőkés érdekei parancsára ki akarja közösíteni az egyházból a békéért, a szabadságért, a fel- emelkedésért küzdő katolikus milliókat.

Azóta csak pár nap telt el, de ez a pór nap is elegendő volt ahhoz, hogy megmutassa: milyen hatalmas íelháborodást váltott ki a dolgozókból, elsősorban a katolikus dolgozókból a Vatikán szégyenteljes határozata. A felháborodás hulló ma csapott fel a Déldunántúion is minden becsületes emberből, mindenkiből, aki látja az imperialista háborús gyújtogatok gyilkos szándékait s aki küzd a világ népeinek békéjéért.

A határotai nem lepi meg az öntudatos do gozókat

Ebben a hangulatban gyűltek össze önkéntes elhatározásból a mázai villamos erőmű dolgozói, hogy megtárgyalják a Vatikán ú, inkviziciós határozatát. Úgyszólván idő sem volt közzétenni a gyűlést, mégis, alig hogy vége van a munkának, egy emberként gyűlt össze az üzem minden dolgozója. Az arcokon a felháborodás tükröződik és az elhatározás: „Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni még az amerikaiak vatikánbeli zsoldosaitól sem! Tovább harcolunk és megvédjek a békét!”

Bodor Mihály elvtárs ismerteti a felháborító határozatot.

,— Ismét bebizonyította a Vatikán, hogy nem a népek megbékélésének ügyét szolgálja, hanem az imperialisták eszközévé vált. A határozat szerint kiközösíthető az egyházból mindenki, aki kommunista sajtót kiad, terjeszt, vagy akárcsak ilyet olvas. Ez a lépés nem lepi meg az öntudatos dolgozókat — folytatja —, akik már tudják, hogy a Vatikán érdekei ösz- sze varrnak fonódva az imperialistákéval, hisz a Vatikán egyike Olaszország legnagyobb nagybirtokosainak, gyárosainak és bankárjainak.

Bodor elvtárs a továbbiakban ismerteti azokat a külföldi sajtóhangokat, amik a vatikáni határozattal kapcsolatban napvilágot láttak.

— A világ minden dolgozója mélységesen elítéli a Vatikán szégyenteljes lépését, mellyel...

Nem tudja folytatni beszédét. *

— Mi is! — hangzik minden telő.1 a felháborodott kiáltás, szavait cl-* nyeli a tömeg zúgása. Jó időbe te-* •ik, míg folytatni tudja beszámoló- * ját. Aztán megkezdődnek a hozzá-1 szólások. Egymásután emelkednek * szólásra a dolgozók, hogy elmond-1 ják véleményüket a Vatikán gyalá- 1 »atos határozatáról. Egymásután' mondják el, hogy nekik a béke, az építés, a szabadság mindennél fon- fosabb és hogy nem engedik ma- ( fiukat megingatni ebben az elható- rovásukban.

Nincs eue erkölcsi alapja ! a pápának

Az egyik hozzászóló Sulyok Já-» nos. i

— Szerintünk nincs erkölcsi i alapja a pápának kiközösíteni az1 egyházból becsületes dolgozókat —1 kezdi felszólalását. Nincs erkölcsi1 alapja erre annak a pápának, aki1 sohasem emelte fel szavát az öl-1 döklő gyilkosságok ellen. Felháborodottan tiltakozunk az ellen, hogy1 a pápa kiközösítéssel fenyegessen békéért harcoló milliókat, ugyanakkor, midőn elnézi, sőt áldásátadja a görögországi gyilkos monarcho fasiszták üzelmeire, midőn lepak- tál Franco borzalmas rendszerével, midőn szó nélkül eltűri az imperialisták szörnyű gyilkosságait a gyarmatokon.

Egymásután hangzanak el a hozzászólások, melyek kivétel nélkül megbélyegzik a Vatikán elhatározását.

— A katolikus emberek csak igazi emberi együttélés szellemében akarnak élni — mondja az

egyik hozzászóló, — nem pedig lelki terror alatt.

_ Gondoljon a Vatikán az 5. parancsolatra! — hangoztatja a másik.

— Az amerikai imperialisták fegyvereit is hajlandó volna megáldani a Vatikán — mondja a harmadik — épúgy, mint a fasisztákét, de a békéért küzdőket ki akarja kö- " illeni.

A felszólalások után került sor a rögtönzött határozati javaslat felolvasására. A gyűlésen részi vett dolgozók a következő szövegű határozati javaslatot fogadták el:

A lelki teiror ha'óslalan Ies7

„A mázai viiiamoserőrr.'ű dolgozói az 1949 július hó 19-én tartott üzemi gyűlésükön egyhangúan állást foglalnak a Vatikán lélekkufár politikájával szemben. Az üzem minden dolgozója tudatában van annak, hogy a Vatikán lelki terrorja hatástalan lesz a világ milliói békéért vívott harcának nugaka- dályozásában. A Vatikán lépését annál inkább elítéljük, mert még mindnyájan emlékszünk a Vatikán fasisztákat pártoló és támogató politikájára. Tudjuk azt is mindnyájan, hogy ennek a politikának magyarázata abban keresendő, hogy a Vatikán egyike Olaszország legnagyobb kapitalistájának és sorsát az amerikai imperialisták szekeréhez kötötte. De azt is tudjuk, hogy volt a történelemben olyan idő is, amikor már kinyilvánította a Vatikán, hogy anyagi érdekekért szívesen eltekint bizonyos dolgok felett. Tudjuk, hogy volt idő. amikor gyilkosoknak, hazaárulóknak, betörőknek, liázasságtörőknek csak azért adott bűnbocsánatot a Vatikán, mert adakoztak a Szent Péter Bazilika felépítésére.

Emlékezünk arra az időre is a történelemből, amikor a pap: inkvizitorok ártatlan embereket házasak karóba, törettek kerékbe, vagy négyeltettek fel. Ennek az időnek azonban már vége! Ma már nem lehet lelki inkvizícióval megfélemlíteni a világ békéért aggódó millióit, nem lehet őket eltéríteni a béke megvédéséért vívott harcuktól, bármilyen jó iisíeí volna is ez a Vatikán amerikai megbízói számára.

Es előttünk lebegnek ruég fájdalmasan azok az aktusok, amikor az Egyház áldását adta a dolgozók millióit gyilkoló Hitler, Franco, Mussolini, Horthy, Szálasi borzalmas fegyvereire.

Nem ergedjük magunkat- ebbe a börtönbe bezárni

A most íeiáiiított csapdába nem fogunk beíelépni, a vallási érzelmekre épített rabláncba nem fogjuk bclebi- liucselni engedni magunkat. Mi tisztában vagyunk válási köteíezettsé- geinkkcl cs jogainkkal is és tiszteljük mindert ember meggyőződését, de elsősorban tisztában vagyunk népi demokráciánkkal és a világ dolgozóival szembeni kötelességünkkel. Nálunk minden embernek biztosítva van vallását szabadon gyakorolni, de ha a Vatikán a vallás kereteiből börtönt akar csinálni, akkor vegye tudomásul, hogy a magyar dolgozók és köztük a mázai villamos erőmű dolgozói is nem hajlandók bezárni engedni magukat ebbe a börtönbe!”

A gyűlés résztvevői hatalmas lelkesedéssel szavazták meg a halároza ti javaslatot és felhívták a többi űzetnék dolgozóit is. hogy emeljék fel lakozó szavukat a Vatikán bakíroza- ellcn.

IS

Központi beisniteverii és haitarcsltészüő telep és szárítógépek az épHőiparisűn

A minisztertanács július 17-1 határozata, amely megszabja építőiparunk jövő feladatait, hangsúlyozza az építés gépesítésének fontosságát. Az építőipar gépesítése nemcsak azt jelenti, hogy az egyes munkálatokat könnyebben, gyorsabban és olcsóbban tudjuk elvégezni, hanem lehetővé teszi olyan feladatok megvalósítását, is, amelyeket kézierővel egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben oldhatnánk meg.

Az építkezésekhez általában 10 20 százalékkal több kavicsot., cementet, vizet, homokot szállítottak mint amennyire szükség volt, nehogy éppen a. legutolsó murikasza használ kifogyjon az építőanyag. A többlet ott maradt, kárbaveszett, növelte az önköltséget. Ezért központi. beton- és habarcsgyártó telep létesítését tervezik, ahonnan készen szállítják az építkezéshez szükséges betont és habarcsot.

Az építkezéseknél egyre nagyobb számban szárítógépeket alkalmazunk. Ezek nagymennyiségű forró levegőt fújtatnak be az épülő házba és így pontosan szabályozni lehet a száradás időtartamát.

Pintér Lajos pályaőr fiát is

tisztté avatták

Sem is fariad ja Pintér elvtárs, hogy könnyekkel volt tele a szeme a feldíszített kertben. Nem tagadja és nem. is sségyevlL Tisztté avatták a fiát. Igen; Pintér Lajos fiát tisztté avatták a. Kossuth Aakadéntián.

— Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki annyit szenvedett a múltban, ak inek annyi reménye nem volt a jó élethez, mint nekem — mondja Pintér elvtárs, aki már három éven keresztül a pályafenntartás üzemi bizottságának elnöke.

Hat gyermeke van. S mindegyikre büszke lehet.

A legkisebb

most Itt ül a vasút területi titkárának szobájában. Elhozta megmutatni, mi lett a gyerekből, aki két éve, még itt a vasúton dolgozott. Itt ül

adonulúj egyenruhájában, tiszta, fiatal arcával a világos, napfényes szobában. Biztonság sugárzik tekintetéből. fis milyen kedves, szerény mosollyal felel a sok feléje siető szóra. Dicsérik gyönyörű ruháját, fényes csizmáját, szorongatják karját.

— Szép!1 Hát szép is lehet. Dolgoztak a szabók velünk együtt ele get. Mindegyikre külön elkészíteni a ruhát. nem kis dolog! — mondja if). Pintér Lajos.

Tizennyolc éves rrz alhadnagy baj- társ. Édesapja csaknem könnyes szemmel, meséli el, hogy milyen „sta- iirungot“ kapott a f<a.

— Van abban a zsebkendőtől kezdve a törülközőig minden. Alig bírtuk elhozni két- bőröndben, fin ilyet soha, de soha nem tudtam volna adni neki.

— Igaz édesapám? Azt hiszem ,

ez a második új ruha,

amit életemben kaptam — néz ét apjára az alhadnagy bajtárs.

Igaz, mert hatan voltak otthon és a kis Lajosnak; minthogy a legkisebb volt, mindig a báty jut kinőtt ruhái jutottak.

— Előképzésen itt voltam Pécsett, azután kerültem Pestre — mesél tovább Pintér Lajos. — Akkor még nem volt igazi fegyelem. Amióta Farkas elvtárs vette kezébe a hadsere- get, egészen más minden. Rengetegei tanultunk, dr senki, sem tartotta soknak, mert mint amiltor a szél kivág egy kaput,

úgy (árult ki

előttünk a világ tiszta képe.

Sokat olvastak. Nagyon sokat. „A volokalamszki országutatis olvasta, fis ha fegyelemről van szó, soha egyetlen pillanatra sem felejti ezt a könyvet.

Most hazajött. Itt kapja meg a parancsot, hova kell mennie, borra kapja beosztását.

— Bárhova kerülök, az lesz előttem, hogy amit másfél éven keresztül ott fent kaptam, továbbadjam az újoncba ] társaknak. Elsősorban azt, hogy egyetlen pillanatra sem fejelt- sék cl, hogy ki küldte őket, kinek n hadserege ők és mi az, amit vedének, A nép hadserege, a nép országát!

'Tizennyolcéves. De komoly szavas többet mutatnak. Nem időben, de mélységben és öntudatban.

Hire jó a tarlóbuktatás ?

I . ..... I a gazdák előtt.

A fok 1 akik az elmúlt

esztendőben csak a földművelésügyi minisztérium rendeletének hatására végezték el a tarlóhántást, anélkül, hogy valóban felismerték volna au nak a korszerű mezőgazdálkodás szempontjából való jelentőségét, az idei jó termés következtében már megvilágosodott: a bő aratás és tarlóhántás között valóban összefüggés van. Nézzük meg: mit jelentett, a tar lóhántás a magasabb termésátlag elérésében.

Sokan azt gondolják, hogy a tarlóhántás csak arra jó, hogy az aratás utáni csapadékot, a késő nyári és őszi esőzéseket hasznosítsa. Mindez valóban így igaz. Van a tarlóhántásnak — ha lehet -— még enné! is fon tosabb szerepe, mégpedig az, hogy azon a földön, amelyen idejében elvégezték a tarlóhántást, akkor is

V1KTOH CORTAcSEY :

Ó-Ifit ozzttió

összegyűlik a talaj „beéredéséhes** szükséges vízmennyiség, ha arató# után, a szántás idején egyáltalán nem esett eső.

A Szovjetunióban járt parasztküldöttség tagjai ezt már a szovjet kolhozokban megtanulták. De el kell mondanunk azoknak is Viljarosz. szovjet mezőgazdásznak, a talajművelő» tudománya legnagyobb mesterének megállapításd 1, akik nem jártak a szocializmus országában. Nyáron a talaj melyen átmelegszik és a felgyűlt meleg a következő év márciusáig sem megy veszendőbe. Télem a mélyebb talajrétegek melegebbek a felszínieknél és a hőmérsékleti különbség következtében az alsóbb, melegebb rétegekből vízgőzök szállnak felfelé, amelyek a felsőbb, hidegebb rétegekben vízzé sűrűsödnek. E* a folyamat ősszel a legjelentősebb ét úgy nő, ahogy a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti különbség emelkedik. Ha a tarlót nem törik fel a zdák, az éjjel összegyűlt nedveselpárolog a felsőbb rétegekből .Oldjuk vízkészlete elvész.

y. . j| azonban arról

______________ sem megfeledkeznünk, hogy a tarlóbuktatásnak a ryommagvak pusztításában is jelentős hatása van. Minden gazda tudja, hogy a gyomnövényeknek az a. közös tulajdonságuk, hogy magjuk korábban beérik, mint azok a hasznos növényfajták, amelyek között teremnek. Tehát akárhogy és akármilyen időben arat a gazda, a föld felszíne "!o lesz a gyommagvak millióival.

I "■'» I .Äff

a mezőgazdaság szempontjából a tarlóbuktatás, arra még csak egyetlen példát. A hántólatlán tarló őszi mélyszántása «5 százalékkal több üzemanyagot igényel, mint az idejében buktatott tarlóé. Ezt a tényt a Szovjetunióban sokévi tapasztalat alapján állapították meg. Idejében! elvégzése a szovjet mezőgazdaságban sokmilliárdos, nálunk sokszázmilliós |megtakarítást jelont. Ha az őszi szán- it;ís igaorövel történik, akkor az (egyénileg dolgozó parasztok számára la tarlóhántás jelentős takarmány- Imegtakarítást hoz és kiküszöböli az »állatok erőnlétének a nehéz munká- I ban való leromlását.

Összegezve az elmondottakat: a far. yóheintás tehát jelentős önköltség, f csökkentést biztosit a mezőgazduság- yjcrn. Vessük meg már most az rlkö- } vetkezendő év jó let »lésének előfej- f lélcleit.

Másodszor 1949 tavaszán. Moszkvában találkoztam Gólpasszal, s egészen más ki riiimények között, mint az e' só alkalommal. A mező cs erdőgazdasági kérdések ossz- vezetőségi tanácskozására jött el, a földrrrive!ésűgyi mi nisztérimnba. Tele volt ti; tervekkel, új sikerek vágva Víil.

Figyeltem őt a tudósok é> szakemberek előadásai közben. Büszkén jegyzett. A szünetekben felkeresie az előadókat és tanácsaikat kérte Azok átadták neki tudomá r.yos tapasztalataikat, s utána ügyein;-ser» hallgatták meg Golopasz beszámolóját az eléri eredményekről.

Ai esjHi szünetben nőkor láttam, bogy egymagában álldogál a hatalmas már ványcsarnok kellős közepén, odaléptem hozzál s megszól!- ti Káin. Büszke határozottsággal mondta:

— Ebben az évben kolhoz- parasztjaink Sztálin ol.vtárs- hez irl levelükben számtalan út kötelezettséget vállaltak Nagyobbak ezek a feladatok minden eddiginél. De teljesíteni fogjuk őket!

Mikor elbúcsúztunk, egyenes derékkal, kemény léptek- ke' halad; lefelé a széles már vány lépesön. Szinte áradt be- lő'e az erő és akarat, s ahogy ti'ánanéziem, tudtam, hogy mindent teljesítenek, amit megfogadlak.

szó:

— Terméíeredményeipk év- f ről-évre jobbak. 1948-ban a gabona átlagos termése bek- r iáronként 20 mázsa volt. s Emelkednek a szövetkezeti c jövedelmek, a parasztok egy- 5 .•■« jobban élnek. A szövetke- í zet.k tagjai a múlt évben 1 minden ledolgozott munka- • napra 5 kiló kenyeret. 10 kiló 1 ;.'j dséget és burgonyát, 7 rubel készpénzt kapiak. Egy ; közepes kolhozcsalád évi jó- 1 vedelnie 20—22 mázsa gabo- ' na, 4—5 tonna zöldség és bur- 1 gonya, ezenkívül 10—12 ezer • rubel készpénz volt. Nem szá- 1 miiva azokat a lermér.ye.kei, * melyiket magángazdaságuk 1 pénzben jövedelmezett. Mivei 1 a vetőmagról, a íelszere-ís- ró!, a termelési költségek fe- i dezéserő! a szövetkezet gon ! doskodik, a jövcde'ern telj-s egészében a személyi kiadá- i sokra szolgál.

Itiiszkéii imitálja Szerve- i Golopasz kolhoza kincseit:

.1 majorságot, az asztaiosmű- ÍKlyt. Végül hozzáfűzi:

—- Legnagyobb kincsünk azonban maga az ember. A :r.-l parasztjaink olyanok, hogy még a hegyeket is ki tudnánk mozdilani velük!

Golopasz. a kommunista ismeri' az emberei.!, személy szerint mindegyiket kü'ön- kü.ön. Bizalommal mennek hozzá a fiatalok, de még a tapasztal: öregek is szívesen ■ hallgatják tanácsai!.

ien szeretet dobogtatta n;e,g. egész lényét átjárta népe megbecslése. Tudták ezt a parasztok jól, s nem. hiába választották kolhozelnökkó..

— Nagy izgalommal vállaltam felelősségiét jós hivatásomat. Számoltam a nebézsé- gekkel, 3 ezek nem is maradiak el — mondja mély. ürfias hangján. — Kü'öncsőn nehéz volt az 194(3-os, aszályos év. De nein csüggedtünk egyetlen percre sem! Dolgoztunk’ megfeszített erővel, mélységes bizalommal vezetőink iráni és nem csa- lód-tunk. A segítség megjött: vetőmag, gabona, pénzkölcsön, építkezési anyagok ...

Napról-napra .épüli, gazdagodott a kolhoz. A közös munkából mindenki kivette a részét, de nem fe.edkezeti meg senki sem a kolboze'nök eiöfeszítéseiről sem.

— íázy voll az. hogy az elnök eljött hozzánk, mindenki: meghallgatott, minden bajra tudóit tanácsot, minder nehézségből India a kivezető irtat. Ha elcsüggedtünk, biztatón, tréfált, móká'zoti, s jó- bídvre deríieM minket is. új bizakodás! öntött a szivünkbe — ígv beszélnek őreg-k fiatalok Golopasz kolhozelnök. rö;.

Golopasz valósággal belepirul a dicséretbe, szemérmesen lehajtja a fejéi. De büszke láng villan ismét a szemébe:1, mikor a kolhozról esik a

, Szergej Golopasznak hívI iák.

, Először Iszkrinya község I falusi mulatságán találkoztam vele. A tágas szobában ír harmoniká's körül tolongtak »! fiatalok. Szememmel Go'.ö- Ipaszt kerestem,' de egy pji- (íanatig. sem jutott eszembe, (i;ogy a legények, leányok cső. poriját fürkésszem. Inkább az »"reg paraszlokat nézegettem, »— melyik vájjon a ko'-hoz- pinök?

) A legnagyobb meglepetésemre Golopasz a legények H- őzül lépett hozzám. Jól meg- í Termeit, vállas, kékszemű !e- >2énv, s éppen a legfiatalab- Uhuk’közül való!

> «olopnsz I« éves Tolt. >mikor kitört a háború. Ön- tpn 1 jelentkezett a frontra, s Colkor visszatért' szülőfalujáéba. már számos érdemrend ^di=zstette melléi. Mégis, ez a ^visszatérés nem volt zavarta- é;mul boldog...

> _ Minői köze.ehb erlern a f faluhoz, anzál hevesebben K?ert a szívem —- meséli. — ^Szülőföldemen bizony nem úrikat lalállam életben roko- ^nnírT-’ barátaim. jóLsmerüseim r.-öziT! Húgocskátn nem tér; 'vissza a német rabságból... iS a feldúlt-házak, porig égett kükhozépüMek szörnyű látvaí ^Go'opasz szíve fölö't ekkor ♦ már oK lapult _ a Bolsevik Ipart vörös tagság’ könyvecs- 1 kéje. Szivét pedig mérhelel