Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-21 / 167. szám

DUNÁNTÚLI 111 Ä 11 Ä m M ' Nyolc nap alatt kétszázezer holdnyl búzarctést arattak te Baranya megyében ■ ...... .....-T A mázai erőmű dolgozói egyhangúan elítélték a Vatikán felháborító határozatát Megérkeztek Pécsre a francia bányászgyermekek . ,vy£ • vl Évfolyam, 167. szám ARA £Q FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1949 JÚLIUS 21 R felvilágosítás a verseny alapja Déldunántúl mindhárom megyé­ében, csaknem minden községben összegyűltek vasárnap a dolgozó parasztok, bogy íalunap keretében jelentsék be csatlakozásukat az pgy héttel azelőtt megindított be­gyűjtési versenyhez. Az a lázas készülődés, amely ezeket a gaz- / danapokat megelőzte, azok a lel­kes felajánlások, melyek Bara­nyában, Somogybán és Tolnában egyaránt elhangzottak, bizonyít­ják, hogy dolgozó parasztságunk Teljes egészében megértette a be­gyűjtési verseny jelentőségét, ha­talmas lendülettel teszi magáévá Kunszentmárton, Doboz és Vác­kisújfalu kezdeményezését. A verseny megindulásával egy- időben nyilvánosságra hozták a tavaszi eredmények , kiértékelése alapján a verseny jelenlegi állá­sát Jelentősek azok az eredmé­nyek, amelyeket elértünk. A fal­vak lakossága túlnyomó többségé­ben lelkesedéssel versenyzett és a legtöbb helyen szép eredménye­ket értek el. Hogy dolgozó pa­rasztságunk miként vélekedik a versenyről, arra talán legjellem­zőbbek ifj. Rigacz József mattyi dolgozó paraszt szavai, aki, mikor a versenyek felöl érdeklődtek tőle, széles mozdulattal mutatott körül a határban: „Sose volt még ilyen szép a határunk, ez többet beszél minden szónál a verseny­ről." Az eredmények különösen ott voltak szépek, ahol megfogták a verseny lényegét és szívós felvi­lágosító munkával tudatosították annak jelentőségét, mint többek közt Lippón, vagy Faddon. Eze­ken a helyeken rendszeres ver­senyértekezleteket tartottak, a dűlők is jól megszervezték egy- máskőzti versenyüket és ennek állását időnként dülőértekezlete- ken megbeszélték. A Párt állan­dóan kezében tartotta a verseny irányítását és ellenőrzését, végre­hajtását pedig a DÉFOSz végezte. A jó eredmények mellett azon­ban voltak községek, ahol a ver­senyt nem szervezték meg helye­sen és így eredményei is messze alatta maradtak a többi község eredményeinek. Több községben, — mint például Baranyában a pellérdi körjegyzőség legtöbb köz­ségében — a verseny csak papíron volt megszervezve. Papiron na­gyon is jól festett, a valóságban azonban^ a dolgozó parasztság széles tömegei alig tudtak valamit a versenyről. Hasonló volt a hely­zet Tolnában Kocsolán, ahol a verseny ak*agyártásban merült ki és összes eredménye az a néhány kiló pap:r volt, amit a jegyzőség összefirkált Ezekben a községekben nem volt felvilágosító munka, a dolgo­zó parasztsággal nem tudatosítot­ták a kérdést, nem tették őket érdekeltté a versenyben. Annál inkább rá kell mutatnunk erre a hibára, mert ilyen jelenségeket lehet látni a hegvüjtési ver­seny indulásánál is. Máris tapasz­talható helyenként, hogy a ver­senyt a közigazgatási szerveknek engedték át, hagyták, hogy a köz- igazgatás nyilatkozzék a község nevében a verseny elfogadásáról, pnélkűl, hogy a község dolgozó parasztjai egyáltalán megbeszélték volna egymásközött a kérdést. Ez azokban a községekben ta­pasztalható elsősorban — mint a fenteinlített pellérdi körjegyzőség községeiben, vagy mint Somogy­bán Heresznyén és Kadarkúton — ahol a tavaszi verseny is csak papiron futott. Hangsúlyozzuk, hogy az eredmények ott lehetnek csak jók, ahol a dolgozókban tu­datosítják a verseny politikai je­lentőségét és ott lesznek rosszak, ahol ezt elmulasztják. Ezt kell elsősorban szem előtt tartani! Egyes helyeken lehet olyan hangokat hallani, hogy „nálunk minden rendben lesz, olyan nagy a lelkesedés, hogy mindenki túl fogja teljesíteni a kötelezettségét," Helyes, hogy elvtársaink bizako- \ dással néznek a begyűjtési ver- “ seny elé. Ez a bizakodás indokolt,' de a fenti hangok komoly veszélyt is rejtenek magukban. Elsősorban azért, mert figyelmen kívül hagy­ják a begyűjtési terhek miatt még jobban tajtékzó ellenséget, a ku- Iákot. Ez az „érvelés" elaltatja a dolgozók éberségét, nem készít’ fel őket a máris szép számmal ta­pasztalható szabotázsok leküzdé­sére. De politikai tudatosítás kell még azoknál a dolgozó parasztok­nál is, akiknek feltett szándékuk, hogy túlteljesítik a begyűjtési kötelezettségüket. A dolgozók ál­lamának ugyanis nemcsak gabo­nára van szüksége, hanem arra is, hogy minden egyes falusi dolgozó meg legyen győződve arról, hogy az az egyetlen helyes út, amelyen most járunk és amelyen jelentős lépéssel megyünk előre a begyűj­tési verseny és a velejáró 'harc sikeres megvívásával is. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a verseny szervezését, ellenőrzé­sét ne bízzuk a közigazgatási szervekre. Már pedig erre igen sok községben megtaláljuk a haj­landóságot. A verseny- gazdája a DÉFOSz! A DÉFOSz kell, hogy a Párt segítségével irányítsa minden községben a versenyt, a DÉFOSz- nak kell lennie a szervező erőnek, neki kell végezni az ellenőrzést is. A DÉFOSz a verseny gazdája, amely a Párt állandó segítsége, irányítása melleit dolgozik. Egyes elvtársak nem értik meg a Párt, az clcsapat és a tőmegszervezetek viszonyát és innen adódik az, hogy néhol a Párt vezető szere­pét el akarják vitatni és azt mondják, hogy „a falu gazdája a DÉFOSz," mint ez Baranyában az egyik mohácsi járási községben történt. Ezekben a községekben meg kell értetni, hogy a begyűj­tési versenynél a gyakorlati lebo­nyolítás munkája a DÉFOSz-é amellett, hogy a Párt vezető­szerepe a legcsekélyebb mérték­ben is elsikkadna! A begyűjtési verseny most van indulóban, de a legtöbb helyen már jelentős ütemben folyik. A felajánlások és az eddig eltelt pár nap eredményei feljogosítanak í bennünket, hogy a legnagyobb bi­zakodássá! nézzünk a verseny végső eredménye elé. Hét mnnkás a főváros élést Budapest új polgármestere Pongrácz Kálmán elvtárs, alpolgármestere Köböl József elvtárs Szerdán délután a főváros törvény- hatósági bizottságának rendkívüli közgyűlésén megválasztották Buda­pest polgármesterévé a Függetlensé­gi Népfront jelöltjét, Pongrácz Kálmán clvítársai, » Ganz Vagóngyár NV eddigi ve­zérigazgatóját, alpolgármesterré pedig Köböl József elvtársat, a törvényhatósági bizottság eddigi elnökét. A szavazás után következő ünnepé­lyes beiktatáson megjelent Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, az MDP főtitkára és a kormány több tagja is. A fogadalom letétele mán Pong­rácz Kálmán, az új polgármester, székfoglaló beszédében hangoztatta: az a tény, hogy a főváros új pol­gármestere és alpolgármestere munkás, újabb bizonyítéka annak a hatalmas társadalmi átalakulás­nak, amely Magyarországon vég­bement. Ebből egyesek azt a következtetést vonják le, — folytatta — hogy a régi szakemberekre, régi tisztviselők­re többé már nem lesz szükség. Ezt a véleményt elsősorban a magyar nép ellenségei terjesztik, akik sze­retnék szembeállítani a munkásosz­tályt segítőjével, a haladó értelmi oeg-gei. A inuuna.soBíi«tiy uwuu ve­zető pozícióba állítása segíteni fog abban, hogy a szakemebrek, régi üszfiviseJők megtanulják tőlük, begy kell a magyar népért új módon dolgozni. A most következő időkben még fo­kozottabban lesz arra szükség, hogy a városi közigazgatásban is megta­nuljunk új módon dolgozni és vezet­ni. Az új polgármester ezután ismer­tette a megoldásra váró hatalmas fel­adatokat, Nagybudapest megteremté­sét ós Nagybudapest ötéves fejlesz­tési tervének kidolgozását. — A szocializmus felé haladó Ma­gyarországon a főváros viszonya az államhoz egészen más, mint azelőtt volt — mondotta. — Régen a város­vezetők egy' bizonyos kapitalista csoport érdekeit képviselve gyakran szembehelyezkedtek az államhatalom­mal. A mi tervgazdaságunkban nem lehet ellentét az 'állam és főváros között, semmiféle tekintetben. Az államot is ma már a munkás- osztály vezeti, a főváros vezeté­sében is a munkásosztályé a döntő szó. — Munkánkban nagy segítségünkre lehív — mondotta a továbbiak so-án tűk példaképünknek, a nagy Szovjefúniónak városépí­tését és városgazdálkodását. A Szovjetunió mindenben példaképünk és ha a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodunk, úgy szilávd alapra tá­maszkodunk. Bízom abban, hogy mint minden téren, e téren is, ha kérünk, segítséget fogunk kapni az irántunk mindig baráti és támogató Szovjet­uniótól. A beszéd elhangzása után Rákosi Máüiyás elvtárs mlniszter- elnökhelyetes a jelelavők nagy tapsa közben kezet szorított az új polgármesterrel. Ezután Köböl József alpolgármester szólalt fel: —Minden erőnkkel azon leszünk, —> mondotta, — hogy eleget tudjunk len. ni a nagybudapesti dolgozók kívánsá­gának: Fejleszteni tudjuk városunkat és növelni tudjuk dolgozóink életszín­vonalát. Hogy ezeket a feladatokat végre tudjuk hajtani, akkor a mi nagy Pártunkra, a Magyar Dolgozók Pártjára kell támasz­kodnunk. A közgyűlés végeztével a közgyűlés tagjai még hosszú ideig lelkesen él­tették Rákosi Mátyást és a Magvas: Dolgozók Pártjának többi vezetőjét Olaszország csatlakozása az Atlanti Egyezményhez a békeszerződés megsértése — állapítja meg a Szovjetuniónak a nyugati hatalmakhoz és Olaszországhoz intézett jegyzéke ^ dolgozó lömegek nyomására szabiira helyeifék Düsseldorfi Jelentés szerint Max' Reimannt, a Német Kommunista Párt fő ilkárát szerdán reggel 7 óra 15 perckor az angol katonai megszálló hatóságok szabadlábra helyezték, Reimann kiszabadulása után azt a meggyőződését fejezte ki, hogy rrahadonbocsáltása annak a nagyarányú népi mozgalomnak az eredménye, amely az ő kiszabadításáért valamennyi németországi övezetben megnyilat­kozol!. Hangoztatta meggyőződését, hogy az egész német nép rendületle­nül folytatja tovább harcát Németország egységéért és ígéri, hogy ebben 8 harcban minden tőle te’belő erővel továbbra is résztvesz. Reimann kő- wöneóel mondott a dolgozóknak, akik kit ári ó harcukkal hikényszeríteték es angol hatóságoktól a szabadonengo dóst. A világpolitikának nagy eseménye var.. Mint a TASzSz-iroda jelenti, a Szovjetunió kormánya Olaszországnak az Északatlanti Szerződéshez torién' csatlakozása alkalmából jegyzéket intő zett Olaszország kormányához. A jegy­zék így hangzik: „Abból ai alkalomból, hogy Olasz­ország csatlakozott az Északatlanti Szerződéshez és az olasz kormány ké­rést intézett az USA kormányához, se­gítse elő az olasz fegyveres erők meg­segítését, valamint az olasz hadiipar fejlesztését, a Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja a következőket ki­jelenteni: Az Olaszországgal kötött békeszer­ződésben utalás történik arra, hagy ez a szerződés ^ barátságos viszony alap­ja Olaszország és azon államok közöli, amelyek vele az említett szerződést kö­tötték, Olaszország a békeszerződés aláírásával kötelezettséget vállait, hogy nem követ cl semllyen cselekményt, amely a szerződést aláíró államok ellen irányul, következésképpen tehát nem iép be semllyen támadó szellemű célo­kat követő csoportosulásba. Azzal, hogy az Északatlanti Szerző­déshez csatlakozott, Olaszország tárna dó jellegű katonai csoportosulásba lé­pett. Ez a csoportosulás a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen Irányul. Az Északatlanti Szerződés támadó jellege kifejezésre jut azokban a nagyszabású katonai intézkedésekben, amelyeket a szerződés résztvevői fegyveres erőik és hadfelszerelésük növelése, hatalmas haditengerészeti és légitátnaszpontrend- szer megteremtése terén, valamint az atomfegyver felhasználására irányuló előkészületekben stb. tesznek. Ezeket a katonai intézkedéseket semmikép sem lehet az Északatlanti Szerződést aláíró államok önvédelmi szempontjai­val magyarázni, annál kevésbé, meri ezeket az államokat — beleértve Olasz­országot is — semmiféle fegyveres támadás sem fenyegeti. Az olasz kormány az Atlanti Szer­ződés aláírásival bekapcsolódott a szer­ződés aláírói 'által vállalt katonai intéz­kedések végrehajtásába. Erről tanús­kodik az olasz kormánynak az USA kormányához intézett kérelme, melyet folyó év; 'április 6-án hoztak nyilvános­ságra. Az olasz kormány ekkor katonai segítséget kért az olasz fegyveres erők megerősítésére és az olasz hadiipar fej­lesztésére. Az olasz kormánynak ezek a cselek­ményei sértik a békeszerződésnek az olasz fegyveres erőket korlátozó ren­delkezéseit. Ezzel kapcsolatosan szük­séges rámutatni a szerződés 45-ik cik­kelyére, mely szerint „a jelen szerző­dés valamennyi katonai, haditengeré­szeti és katonai légügyi cikkelye mind­addig érvényben marad, ameddig azt a szövetséges és egyesüli hatalmak, va­lamint Olaszország közölt kötött meg­állapodással egészen vagy részben — illetőleg miután Olaszország már az Egyesült Nemzetek tagjává lett. a Biz­tonsági Tanács és Olaszország közötti megállapodással — meg nem változtat­ják.” Ebből következik, hogy az olasz kormány hadfelszerelésének és fegyve­res erőinek minőségi és mennyiségi megváltoztatása sérti a 4G-!k cikkelyt. Az olasz kormánynak e cselekmé­nyei sértik az 53-as cikkelyt is, amely megtiltja Olaszországnak, hogy a béke- szerződésben megszabott határokat túl­lépő menyiségü, vagy típusú hadianya­gul és technikai felszerelést birtokában tartson, vagy gyártson, valamint az ŐS, cikkelyt, amely kötelezi Olaszországot, hogy haditengerészeti erőit a békeszer­ződés 12/a mellékletében megszabott határig csökkentse. A békeszerződés kizárja annak lehetőségét, hogy a hadi­tengerészen erőket más módon növel­jek, mint azt a békeszerződés 59-ik cikkelye megszabja. Ez a cikke'y meg­tiltja Olaszországnak bizonyos fajtájú hadihajók építését, megszerzését, vagy cserélését. A békeszerződés 61. és 64. cfkkfc!y$i ezenkívül előírja, hogy az olasz fegy­veres erők szervezése, felfegyverzés# és elhelyezése kizárólag az olasz hátán helyi védelmi feladatainak és belső jel­legű feladatoknak felelhet meg. Az olasz kormány az USA körmi— nyához intéze jegyzékében ennek eltó-a nére azzal a hivatkozással kér segítsé­get az olasz fegyveres erők megerősí­téséhez cs Olaszország hadiiparának' fejlesztéséhez, hogy az Északatlanti Szerződéshez történt csatlakozása olyan: további kötelezettségeket ró reá, me* lyek megkövetelik a fegyveres erők é* a haditermelés fejlesztését. Pacciardi nemzetvédelmi miniszter 19-18 október 9-én kijelentette a* olasz szenátusban, hogy az olasz fegy­veres erőket összhangba hozták a bé* keszerződés által előírt , szabályokkal. Ez ugyancsak megerősíii, hogy Olasz­ország kormányának az olasz fegyve­res erők növelésével kapcsolatban áru USA kormányához intézett kérése * békeszerződésben előírt határokon túl­menő katonai célokat követ. A fentebbiek alapján a szovjet kor-t rnány megállapítja, hogy Olaszország csatlakozása az Északatlanti Szerző-1 déshez ellentétben áll az Olaszország­gal kötött békeszerződés céljával és felhívja az olasz kormány flgyelirjét arra a felelősségre, amely a békeszer­ződés említett megsértéseivel reá há* rul.” A szovjet kormány egyidejűleg az** nos tartalmú jegyzéket intézett aS USA, Nagybritamiia és Franciaország kormányához. Ezekben a jegyzékek­ben a szovjet (konmíny felhívja at Északatlanti Tömb szervezőinek figyel­mét — akik Olaszországot a Tömbbe« való részvételre meghívták — a béke­szerződés említett megsértésére és arra a felelősségre, amely ezekre á kormányokra a szerződés megsértése miatt hárul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom