Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-19 / 165. szám

1949 JCUUS 19 NRPLO 5 c/t S-zLlá^L-eiaLádELE TE Kesztyűs kézzel bánt a bíróság a meesekrákssi gyilkos kólákkal Jlír annaK is van kedvessége, ahogy barna gombolyagként Mackó, a kis kölyök- kutya etébed hempereg. A házat kö­rülfogja a virág, a léckerítésen simo­gatva szalad végig az alkonyat piros lénye. Meghitt, békés hangulat szalad eléd, azután a lépcsőn beszélgető Szí. bigyiék barátságos, kedves mosolya. Kimondod mi járatban vagy, írni sze­relnél arról, amit látsz: egy üzemi munkás családi életéről. ~ Szívesen látjuk, nézzen szét, az­után elbeszélgethetünk — mondja Szi­lágyiné. A ház ajtaján nyilt arcú, ma. gas fiú lep ki. — Lad, az egyik nagy fiam — mo­solyog fel rá, ügy ültéből az apja —, mert van ám belőlük négy. Ezt tudjuk meg leghamarabb. Elso­rolja valamennyit. Elmondja, hogy •lóska a legnagyobb, aki tisztviselő a bőrgyárban, ott ahol apja mint tímár- segéd dolgozik, most a Balatonon üdül. — Én is holnap indulok útnak MINSz táborba — szól közbe Laci. Hangjából öröm és büszkeség sugár­zik. Laci kereskedelmibe jár, és az is. kólában végzett munkája jutalmául vi­szik most a Balatonra. De nem feledr kéznek el a család legkisebbjéről Bé- lusról sem, aki elóric az útíöröpnjtá' sok legnagyobb álmát: — Csillebércen van a kisöreg, az út­törő köztársaságban — mondja végte­len melegséggel a hangjában S/.ilá- gviné. . Ehhez előbb persze öcsi jótanulási érdemrendet szerzett és most valóba» megérdemelt pihenőre ment Csillebérc­re. A kertből jön Sándor is, a középső fiú. ö tavaly volt a csillebérci tábor­ban. Az egész család tele van élmé­nyekkel, emlékekkel. Beszélni kezdünk, úgy otthonosan, mintha valahonnan messziről érkez­tünk volna s most elmeséljük, mi tör­tént azóta. Azóta, hogy DKU-lxus a*E.‘st! — ________________________Pécsi Bő rgyár Szilágyi Józsefet, a jó szak­munkást ide Pécsre hozta. Tíz évig ígérgettek neki és családjának lakást, mfg végre beköltöztek ebbe a kedves, kertes házba. — Akkor persze nem ilyen volt. A házból sugárzott a kopárság. üresség. Azóta nőttek a fák... — néz vissza a múltba Szilágyiné. A kertben az őszibarack sárga ara­nya kiömlik a zöld levelek között, annyi gyümölcs van a fán, hogy le­húzza az ágakat. — Nőttek a fák és nőttek a gyere­kek ... Nehéz volt az élet. Én magara szegény paraszt lánya voltam — foly­tatja Szilágyiné —, akinek nem tellett arra, hogy taníthassanak, bármennyire is szerettem volna. Háztartási alkalma, zott voltam, de amikor este holtfárad* tan lefeküdtem a kuckómban s elha­tároztam, hogy ha fér jhezmegyek bár­mi történik, ha a tíz körmömet ledol­gozom, akkor !s tanulni kell az én gj crftickemnek. Valósággá lelt. |~S/~Í»ligyc~Kó Wfcfils I nem VCl1 I---------—___________^_j reszt a moz­galo mban, pedig a férje a felszabadu­lás óta párttag volt. Szilágyi hagyta az asszonyt, hadd jöjjön rá maga: mit jelent a Párt. És eljött az ideje annak is. Először a MNDSz-ben dolgozott, most jelentkezett tagjelöltnek. Ba felvesznek, a Pártban foly­tatom még fokozottabban azt a mun­kát, amit most végzek.. Mindig azt mondogattam, hogy nem lehet a ház­tartás miatt, ki főz, ki mos akkor? De ma már tudom, hogy így is lehet. És higyje el elvtársnő, aki egyszer megkóstolta, mi az a közösségért dol­gozni, az. nem hagyja abba. A múltban arra tanították a nőket: maradjon a fözökanál melleit, vagy legfeljebb annyi adatott meg neki az egyenjogúságból, hogy dolgozhatott ugyanolyan keservesín a gyárban, mint a férje, csak éppen kevesebb bérért. És amikor megtudták, hogy a férje kommunista érzelmű, a legelső szanó'úsoál kiv*'-’- ■ ■.-árból. Pedig tudták, hogy négy gyermeke van ott­hon. ■— Más meg bent maradt, akinek se férje, se gyermeke nem volt. Ezt Laci mondta. Ahogy beszélge­tünk sokszor beleszól. Minden szavából kiérezni, mennyire egy a Szilágyi család, közös az emlék, a jelen, a gond és az öröm. Körülnézünk a kis házban. Kis ház? Nem is olyan kicsi. Két szép szobá­juk van. — És fürdőszoba — mondja Szi­lágyiné, és ahogy mondja, annak je­lentősége van. — Igen, ezt is most kaptuk. Amióta új gyárvezetés van — simít végig Szi­lágyi József a kád fehér, csillogó zo­máncán. I vélemény, gyü- ______________ m ölesfák, vi­rág. Távolabb disznóól, négy süldő dörzsölődik. kocog benne. Szilágyiék büszkén állnak meg előtte. Lábunk al att elszaladnak a csibék, már olyan jó rántani valók. A faház ajtaja nyit­va, szépen fclpoicolva benne a hasá­bok. Egy család jól felszerelt Ids gaz­dasága. Visszamegyünk. A szoba asztalán könyvek. Egy szakkönyv a bőriparból és mellette Lenin: „Materializmus és e m piri okra t i znius “. — Ez nehéz könyv — veszi kezébe Laci — ezt csak Jóska érti, a bátyám. De ha visszajövök a táborból, én is áteszem magain rajta. Akkor már itt­hon lesz a Jóska, ő is segít. A fiúk télen tanulnak az iskolában, de nyáron mennek be dolgozni egy hónapra a gyárba. — Mert így soha nem fogják elfe­lejteni, ha tanult emberek is lesznek, hogy mi az, dolgozni, mit végeznek a munkások — mondja nagyon mélyről, nagyon komolyan Szilágyiné. — Ezért küzdöttem, ezért dolgozom ma is — szólal meg az étidig mclipt- Iülik hallgató Szilágyi elvlárs. nem értjük. Meg akar­juk kérdezni, miért küzdött és miért dolgozott. De azután ránézünk Szilágyi elvtárs kezére és megértjük, kérdés nélkül. A barna munkáskéz egy könyvön nyugszik. Bákosi elvtársé: „Építjük a nép orszá­gát“. Igen, Szilágy: József nemcsak mun­kájává!, de boldog, tiszta családi életé­vel is építi azt, ami tetőt von életünk fölé: a nép országát. Lorenz Mária Hirtelen Tegnap iá'rgya'.ía a törvényszék kü- löníanácsa Karácsony József mecsck- rákosi kulák és bűntársai ügyét. A tárgyalás kora délutántól a késő estébe húzódott. A tanuk tömegét hallgatta ki a bíróság az ügyben, hogy felderítse a bestiális gyilkosság minden részletét a maga borzalmas valóságában. A kulák hazúg védekezése Karácsony József persze tagadja, hogy Nagy Józseffel, cselédjével bár­miié’,e összeütközése lelt volna a kol­lektiv szerződés be nem tarlása miatt. „Vele jól bántunk, asztalunknál étke­zett velünk együtt. Bár nem volt jó munkás, annyit nem ért a munkája, amennyit megevett, de azért elnéztük neki;” így fest a kulákvédekezés. A valóság persze más. A tanuk tudnak ró'a. hogy Nagy József még a gyilkos­ság napján is kérdezte barátai:: „Mond­játok meg hát mennyi fizetés jár ne­kem a kollektív szerződés szeriní?" Hovecz Ferencnek arról panaszkodott Karácsony', hogy hiába ő többet nem tud fizetni, mint 150 forintot a meg­járó 350 forint heiyeít és ami a leg­nehezebb: elküldeni sem lehet Nagy Józsefet, mert rendelet van rá. Elkül­deni n tn lehetett, de meggyilkolni igen! Sizo nyílónak a tanuk ér a többi vád ott Nagy Józsefei a kulák, amikor jogos béréi kérte, véresre verte. A táruk leg­Anyagi jóiéi, emberhez méltó élet — erről számol he egy uráli kolhoz idős elnöke „A szocializmus hajnala“ nevű kol. hoz egy a sok közül a molotovi terület vorhivaja-nullái körzetében. A kolhozt Mafláit Nyásin vezeti, aki most 60 éves. A dolgozók 1047-ben az Orosz Szövetséges Köztársaság legfelsőbb, szovjetjébe képviselőjükké választot­ták. . 'S r i Mihail Nyásin így beszél mezőgazda, sági szövetkezetének életéről: — A szovjet hatalom kolhozunknak örök. használatra több mint 900 hek­tár legjobb minőségű földet engedett át.. Segítséget nyújtott a mezőgazda- sági felszerelés c.s a gépek beszerzésé­nél s földszakértöt küldött. Földjein­ken jobbnál-jobb gépek és traktorok, kombájnok dolgoznak. A kolhoz fejlő­dik és gazdagodik. Növekszik a dolgo­zók száma is, s egyre több a kitűnő, jólképz.ett szakember kolhozunkban. — Jelenleg több, mint hatvan trak. torista, kombájnos, gépész, elektro­technikus dolgozik a faiunkban. Ezek az. emberek kulturális színvonal tekin­tetében semmivel sem maradnak el az ipari dolgozók mögött. A falu 24 taní­tója közül. 11 a helyi parasztok közül került ki. 4 iskolánk közül az egyik tízosztályos középiskola. Több mint 15 paraszt gyermeke a nagyvárosok egye. temem tanul. Rengeteg földszakértő, pedagógus, orvos, technikus nevelődött ki a mi parasztcsaládjaiuk gyermekei közül. — S a villamosítással valóságos csodákat értünk el a faluban! Minden paraszti)ázban villanyvilágítás van, vil­lanymotor hajtja a közös malmot, da­Eihés&ülí Budapest gyorsvasán hálózatának terve Az Építéstudományi Központ el­fogadta Budapest gyorsvasúti háló­zatának kiépítési tervét. A tervet külön munkabizottság dolgozta ki. Kilencvenhét. kitométer hosszúságii gyorsvasúti hálózat kiépítését vet­ték tervbe, amelyből 28 kilométer hosszúságban a föld fölött, G0 kilo­méter hosszúságban pedig a föld alatt haladna a gyorsvasút. Az öt­éves terv keretében a legfontosabb földalatti útvonalrész mintegy 6—10 kilométer hosszúságban már egy-két éven belül megépül. Természetesen nngyfontosságú szempont, hogy az utak irányvonalát úgy állapítsák meg,'hogy az úthálózat megfelelhes­sen az egyre fokozódó közúti forga­lomnak. Á közlekedésügyi miniszté­rium megbízásából a Műegyetem vasúti és közlekedési tanszéke hét- ízben U úgynevezett forgalmi szám­lá'ást végzett a fővárosba torkoló főközlekedési utakon. A téli szám­lálás szerint egy napon összesen 13.571 jármű, ebből 10.002 gépkocsi és 3479 lófogatú kocsi érkezett Bu­dapestre, illetve távozott a főváros­ból. A nyári számlálás 18.609 jár­müvet jegyzett fel. amelyből 14.010 volt az autók száma: Kérdést intéz­tek a vidéki gépkocsivezetőkhöz is, hogy megtudjálc, kívánatos-e a fő­városnak. csupán, külső részeit érin­tő útgyű'á kiépítése az átmenő for­galom számára. Érdekes, hogy a megkérdezetteknek csak 7.2 százalé­ka kíván a. várost körülvevő útgyü- rii (r.z elgondo'ás szerint a Hungá- ria-körút) igénybevételévéi, a vá­rosközpont elkerülésével áthaladt’.’ ■ Budapesten, míg a többi a leehr’tn- rozottabban kijelentette: érin4"'- ’ kívánja a város belső útvonalait rá’ót és köpülöt, víllányerő látja cl vízzel a közös »Halgazdaságot. áil!any_ erővel csépelik a gabonát és olcsó vil­lanyáramot használnak a kolhoz ter- melőmühclyei is. A villany bizony ala­posan megváltoztatta a paraszti életet! — A munkák elvégzéséhez fgv keve­sebb ember kell, mint eddig, sok dől. gos kéz szabadult fel, hogy más mun­katerületeket fejlesszen ki. így például a tiikörp only tenyésztés tízszeres jöve­delmet biztosít kolhozunknak. A múlt évben először hozlak gyümölcsöt és különféle bogyós-növényeket az újon­nan létesített epreskcrlben, — s ez sem megvetendő jövedelemforrás! — 194S-ban a gabonafélék átlagter­mése hektáronként 19.á mázsa, a bur­gonyáé pedig 240 mázsánál is több volt. Fellendült iakarmánytermcszfé. síink is a füves vetésforgó alkalmazá­sával, s így állattenyésztésünk is fejlő­désnek indult. i>2 tehénnel gyarapítot­tuk szarvasmarha-állományunkat, egy újabb juhlelepct és 2 baromfigazdasá­got létesítettünk. A melegágyi- és zöld­ségtermelés majdnem megkétszerező, dőlt. — Nagy lendülettel folyik a mocsarak kiszárítása is: a kolhoz legelője az utóbbi 4 év alatt 72 hektárral bővült, s bőséges ga­bona terem a hajdani mocsarak he­lyén. Mihail N'yásin nem kisebb büszke­séggel beszél a kolhoz dolgozóiról sem. Újítók, növénynemesítők fejlődnek a kísérleti állomásokon, s ebben az év­ben kél kolliozosnöt tüntetlek ki Lc- nin-renddel. De még sokkal több ki­tűnő munkásról lehetne beszélni, — De nemcsak a kolhoz maga, — a koihozlagok anyagi jóléte is növek­szik. Például Andréj Gladkij kolhoz.os családja, amelynek három munkaképes tagja van, az elmúlt évben végzett munkájáért 77 mázsa rizsi és búzát, 2700 kg burgonyát, 1040 kg zöldséget, 17 kg mézet és mintegy !!.000 rubel készpénzt kapott. Ö éppen úgy, mint a többiek, teljesjogú gazdája a kolhoz minden közös vagyonának. — A mi embereink, — mondja a kolhozéi nők —, jól dolgoznak, de ér­tenek althoz is, hogy kellemes S2óra hozással és üdüléssel töltsék el szabadidejüket. A falusi klubban mozielőadások, sakk, kocka, dominó, újságok, folyú- j iratok, felolvasások, előadások s/ór.-r kozlalják és művelik a kolboztagokal. Szerelik a táncmutólságokat és a sok 'lall is. Szfnielőadásol.at rendeznek D szeretnek színházba is járni: a 10 ki­lométerre fekvő Mololovba gyakran ellátogatnak egv-egy színházi vagy operai estre. De nem szorul háttérír a sport sem! A kolhoz saját stadion­jában könnyűátlétikai versenyeket rcn. deznek, s népszerűek a labdarugó­meccsek is. Télen a síelés járja. Nyásinna! folyíalott beszélgetésünk a vége felé közeledik. — Tervek? Kilátások? A kolhozpa rasztok elhatározlak, hogy a folyó év. ben 15 hektárja bővítik a gyüruöl- csöskertekcf és falusi kullúrnapokat létesítenek. Uj klubépületek, telefonkészülékek, nagytermel'ékenységü tehenek, Micsu- rin-féle alma- és meggy-fajták, villany, szántás, iidülőotlhon —: ezekről beszél Nyásin. Ha az ember hallgatja, szinte kézzelfogható máris az a jövő, melyre még csak készül a kolhoz. A kolhozeinök nagytudású, széles- látókörű ember, igazi gazda. Gyakran tart beszámolókat, s tájékoztatja a fi­atalságot saját értékes tapasztalatairól. Kezdeményezésére a terület sok kol­hozában szervezlek „líolhosenyetemei” ahol a parasztok az új mezőgazdasági technikát sajátítják el. ö maga meg könyvalakban is megírta tapasztalatait: „Hogyan kell magas gabona- és zöld­ségtermelést biztosítani“ címmel. Mihail Nyásin kolhozeinök a szovjet rend és a Kommunista Párt által -fel­nevelt új szovjet parasztság jellegzetes képviselője. nagyobb része IJt‘.a ő1., amint véresen mosakodott délután a patakban. Anti azután ettől kezdve történt, arra „nem emiékszenek," a vádlottak és nem tud­nak a tanuk. Nem tudják, hogyan do1- goziák ki ördögi tervüket a cinkosok, akik az eszmé.eí'.en Nagy Józsefet a kulák. Karácsony József kisleányának szobájába vitték és az ágya alá fektet­ték. A tanuk már csak azt iáttá'k, hogy az eszméletlen Nagy Józsefet IJobán Károly és iíj. Bugyik Gyula kihúzták az ágy a'ól és ül.egeiték. Karácsony minden tagadása ellenére bebizonyítot­ták a tanuk és saját vádlotlársai, hogy többször bent a lakásban is és kint az udvaron is íejb^rúg’.a az eszméletlen Nagy Józsefei. Érdekes volt hallgatni a kulák fele­ségének vallomását. Az összes enyhítő körülményekre, „jóságos’’ szavaira em­lékszik, de lm másról kérdezik, semmit sem tud tisztán. Szeme többel keresi férje tekintetét, mint a bírákél... A kuióic nem iszonyodik A vádibeszédnél is borzalmasabb vád­beszéd a szakértői jelentés. Iszonyodva hallgatják végig a tárgyalás hallgatói azokat a sérüléseket, amit a szerencsét­len Nagy Józsefen ejtettek a „felhábo­rodott’’ gyilkos és tettestársai. .Csak a kulák, Karácsony József nem iszonyodik. Nyugodtan nézi Nagy Jó­zsef koponyáját, amin a szakértő meg­mutatja- a haláltokozó sérülést. Egyet­len gondja van csak: hogy lehetne minél könnyebben kiúszni ebből az ügyből? Nincs benne megbánás. S ez nem meglepő. Olt állt a hírősig előtt a kulák a maga vadállati voltílb n, a falu mindenre elszánt kizsákmányolója, ak' nem válogat az eszközökben: ha kell hujtogat, ha kell szabotál, lia kei! gyilkol is, csak az 5 vagyonában re essék kár, csak az ő kapzsiságában na essék csorba! Enyhe ítélet Késő este hozta meg a küiöníanács ítéletét.. A bíróság, töhbek bántalmazásából származóit, haláltokozó súlyos festi sértés miatt Karácsony Józsefet 2 évi, IJobán Károlyt egy év.i, i-fj. Bugyik Gyulát, -id. Bugyik Gyulát, id. Baksa Mihályt és Kovács Sándort 8—8 hó­napi börtönre, Sütő Lajost 4 hónapi fogházra ítélte. A fiatalkorit Kolozs­vári Bélát a bíróság felmeníetle. Az ítélet ellen, mely nem jogerős, mind az ügyész, mind a védő fellebbezést jelen­tett be. Az ítélet meghozatalánál nem a vád alapját képező' szándékos emberölés bűntettét vette alapul a bíróság, ezáltal sokkal enyhébb biintetőszakasz alkal­mazását tette lehetővé. A tábla, mely ele következő fokon az ügy kerülni fog, remélhetőleg nem lesz ilyen elnéző a gyilkos kólákkal szemben, jobban szem előtt fogja tartani népi demokrá­ciánk érdekeit. Szenzációs eredményű űúzanemesifő kísérlet A lovászpatonai növénynemesítő telepen a micsurini elv alapján erős trágyázással, bőséges öntözéssel si­került olyan búzakalászokat produ­kálni, amelyekre szinte már rá sem fér a sok duzzadt mag. Már mutat­kozik az első jele annak, hogy meg­kettőződik a kalász — „ágasbúza” lesz belőle. Jól sikerüli a hagyományos Qáiiűs-iiüjp, A pécsi nyomda- és papíripari dolgozók ezévben is megtartották vasárnap a hagyományos János ün­nepélyüket Gutenberg emlékezeté­re. A TTE'menedékház kerthelyisé­gét színes papírzásziócslcákkal dí­szítették íei. Az érkező autóbuszok egymás után öntötték a többszáz főnyi vendégsereget. Az ünnepélyt Leikauf Tibor elv- társ, szakszervezeti titkár nyitotta meg. Köszöntötte az egybegyűlteket közöttük a kaposvári szaktársakat, Szita Lajost, a kaposvári nyomdász szakszervezet elnökét, Orosi Gyula, Visnyei József, Fciczán Gyula és Tátrai Béla szaktársakat. Az üdvöz­lés után Tanner Ilonka szavalta el a Gutenberg című verset. Ezután Ráció István főszerkesztő eivíárs mondott ünnepi beszédet, ama yben kiemelte, hogy a magyar nyomdá­iknak most az a dicsőséges törté­nni feladat jutott osztályrészül, hogy a szocializmust építő népünk szellemi fegyverzetét ők termelik, a marxizmus-leninizmus igazságait a nyomtatott betű útján ők teszik közkinccsé. Az ünnepély megnyitása után kezdetét vette a vidám szórakozás, különösen népszerű volt a „Szív küldi Szívnek” című gramofon hanglemez-akció. A délután legtöbb derűt szolgáltató meglepetése a „Szikra” című alkalmi újság volt, amelyet a nyomdász elvtársak munkaidő után szerkesztettek és nyomtak ki. A lapban a komolyabb cikkek és versek mellett helyet kap­tak a nyomdászok mindennapi éle­tével, egymás gyengéivel foglalkozó vidám, ingerkedö írások is. A derűs és mozgalmas délután nagyban hozzájárult az elvtársi és szaklársi szolidaritás elmélyülésé­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom