Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-19 / 165. szám

DUNÁNTÚLI NAP Farka? Mihály honvédelmi miniszter elvtárs» nagy beszéde a néphadsereg áj lisztjeinek felavatásán A termelés fokozásával készülnek a Fesztiválra a pécsi ifi brigádok Átszervezték a városi ügyosztályokat VL ÉVFOLYAM, 165. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR KEDD, 1949 JÚLIUS 19 Rólunk is szól a határozat Nem mindennap szokott előfor­dulni, hogy a minisztertanács fog­lalkozzék egy iparág kérdésével. Sőt Magyarországon ilyesmi még egyáltalában nem történt. Márcsak ezért is nagyjelentőségű a kezde­ményezés, hogy kormányunk meg­vitatta az építőipar eredményeit és hiányosságait. Népgazdaságunk fejlődésében újból igen jelentős lépést tettünk előre. Aki rendszeresen olvassa a Sza­bad Népet, az előtt már a minisz­tertanács határozatát megelőzően sem lehetett kétséges, hogy építő­iparunkban valami baj van. A mi­nisztertanács vasárnap közzétett határozata aztán minden részleté­ben feltárta ezeket a bajokat, rá­mutatott a hibák okaira és meg­szabta azt az irányt, mely felé haladva azokat ki tudjuk javítani. Az építőipar kérdése, helyeseb­ben az építőipar lemaradásának kérdése jelenleg iparunk egyik központi problémája. Ez részben szinte természetes is, hiszen mind a három-, mind az ötéves tervben — különösen az utóbbiban — a beruházások nagy százalékát az építkezések, az új létesítmények teszik ki. Hatalmas feladatokat kell megoldania építőiparunknak a tervgazdálkodás folyamán, óriási üzemeket — mint például a mo­hácsi kombinátot — iskolák, kul- túrházak, kórházak, munkáslaká­sok tízezreit kell felépítenie. Építőiparunk jelenlegi állapotá­ban nem tud megfelelni azoknak a hatalmas követelményeknek, me­lyeket az ötéves terv ráró, annak ellenére, hogy az államosítás óriási léptekkel vitte előre ezt a háború előtt is fejletlen, minden tekintetben korszerűtlen, az inflá­ció idején pedig csaknem teljesen szétzüllött iparágat. Hogy az álla­mosítás milyen fejlődést jelentett, arra elég a pécsi Magasépítési NV termelési adatait idézni az álla­mosítás óta eltelt hónapokban. Ez a vállalat, mely a magasépítési munkákat nemcsak Baranyában, hanem az egész Déldunántúlon végzi, az államosítás óta 880.000 forintról 3,506.000 forintra emelte havi termelését! Az államosítás révén elért na fejlődés ellenére is komoly baj és hiányosságok vannak építőif runkban, így a déldunániúli ép kezéseket végző pécsi Mag; építési Nemzeti Vállalatnál is. Legnagyobb hiányossága épít iparunknak a magas önkölts; Míg az ipar többi területén 1939-es árakat figyelembe véve szorzószám átlagosan öt, addig építőipar nyolcas szorzószámn dolgozik. Az országos átlagnál pécsi Magasépítési NV. szorz száma valamivel jobb, de a töt iparágakhoz viszonyítva még ez igen magas. A magas önköltség okai e£ részt a tervezés, másrészt a ki' felezés szervezetlenségéből hiányosságaiból adódnak. A r nisztertanács határozata a ter\ zéssel .kapcsolatban leszögc hogy tervező irodáink munkájuk nem a szocializmus építésén szempontjai szerint vegz k, n< tekintik a gazdaságosságot ki ponti kérdésnek, ,,álesztétil szempontokra hivatkozva, a d gozek Ízlésének megfelelő és gr daságos megoldások helyett gya ran felesleges fényűzést fe'tßh ki." A tervek elkészítésénél íg gyakran hibákat követnek el építtetők is, mint például az ÁN központ, mciv a szentlőrinci és bölcskei traktorá’lr,mások terv és költ-értvetéseit egymástól > férőén dolgozta ki. Igv a műnk IVnkpt végző Magasépítés? N1 - k sík nótmunkát kellett vége ni«.. túllépve az - előirányzat n-ö—t-c e.r önköltséget. A tervezés hiányosságai jele fős mértékben hozzájárulnák építőipar önköltségének emelésé­hez, azonban az építkezéseket elsősorban a kivitelezésnél mutat­kozó hibák drágítják meg. A ki­vitelezés* hiányosságai mindenek­előtt a gépesítés rendkívül ala­csony voltából származnak. Építő­iparunkban a nehéz fizikai mun­káknak csak elenyészően csekély hányadát végzik még mindig gépi erővel. Márpedig Sztálin elvtárs mondása, amely szerint; „A mun­kafolyamat gépesítése az az új és számunkra döntő erő, mely nélkül nem lehet elvégezni a mi tempón­kat, sem pedig a termelés új mé­reteit", vonatkozik az építőiparra is. A gépesítés hiánya és egyéb okok miatt az építkezések ideje igen hosszú. Ennek következmé­nyé aztán az, hogy a rendelkezés­re álló csekély gépeket, állvány­zatokat egyes építkezéseknél túl hosszú ideig kötik le és így a munka elhúzódása miatt gyakran kihasználatlanul állanak, felesle­ges forgótőkét kötve le és ismét csak növelve az önköltséget. Erre példa a pécsi Sopiana gépgyár építkezése, mely a háromszor meghosszabbított határidőre sem készült el, 25 százalékos kiesést okozva a gépgyár termelésében. Ugyanakkor, amikor — rész­ben anyagi nehézségek miatt — ilyen hiányosságok vannak, az építőipar nem használja ki azokat a lehetőségeket, melyek anyagi eszközök nélkül is előbbre vinnék a termelést, csökkentenék az ön­költséget. Az építőiparban a mun- kaverseny, a brigád- és újítómoz- galom messze elmarad a gyáriparé mellett. A pécsi Magasépítési NV- nál — amit minden tekintetben nyugodtan felhozhatunk déldunán­túli példának, mivel Somogy és Tolna megyékben is az építkezé­sek túlnyomó részét ez a vállalat végzi — teljesen elhanyagolták a versenyt, a brigádmozgalom ki­alakulását pedig meggátolták az­zal, hogy még az állandó telep­helyen sem vezették be a telje­sítménybért. Legfőbb hiba azonban a szerve­zetlenség. És ez annál nagyobb baj, mert úgyszólván minden épít­kezésnek megvan a maga sajá­tossága. melyhez igazodni kell’ a szervezésben és ennek jó vagv rossz volta döntően kihat az egész építkezés költségeinek alakulásá­ra. Jó szervezéssel lehet csatát nyerni, de a szervezés hiánya, vagy a rossz szervezés rendkívüli módon megnehezíti és megdrágít-j ja az építkezést. Hogy csak egyl példát említsünk: Garéban a cse­rép 4—5 napos késéssel érkezett meg, minek következtében a tető­szerkezet félig kész állapotban el­ázott, hasznavehetetlenné vált és az egészet újra kellett építeni. Ez csak egy péld v de ennél még sok­kal súlyosabbakat is lehetne fel­sorolni a szervezetlenségből eredő károk megvilágítására. Hiszen az is a szervezetlenség következmé­nye volt többek közt, hogy a me- szcstelepi építkezéseknél egyik napról a másikra elhelyezték a szakmunkásokat, otthagyva a se­gédmunkásokat, szakmunkások nélkül. Hasonló szervezetlenség mutat­kozik az adminisztrációnál is. En­nek következtében nem tudják megállapítani sem az egy főre eső termelést, sem az egves üzemré­szek termelékenységét, ' sem az önköltség pontos alakulását. Hogy lehessen csökkenteni az önköltsé­get, ha még azt sem tudjuk pon­tosan. hogy mennyi, még ke- vérebé azt. hogy miből adódik? A pécsi Magasépítési NV, egyik jelentésében 14.70 forintbán álla- oltotta meg a május bőben egy főre eső termelés értekék mg másik jelentése szerint ugyaneb­ben a hónapban 19 forint értéket Vadászgépek, léglökéses bombázók, szállítógépek és ejtőernyősök káprázatos beiatatója Moszkvában a léprik Napián a műrepülés magasiskoláját. Ezután harci gépek rögtönzött csatája követ­kezett. A rögtönzött légicsata néhány percig tartott és ezután a pilóták a ha­direpülés magas technikájával szóra­koztatták a közönséget. Majd bemutat­ták a nehézbombázók és szállító-repü­lőgépek mérhetetlen tömegét. A légierő bemutatóját fürge vadász­gépek zárták le. Az ünnepség befejező része az ejtő­ernyősök tömeges ugrása volt. Az' ejtőernyősök a kiugrás után mintegy líz másodpercig zuhantak lefelé és csak akkor nyitották ki ernyőiket. A sok piros, zöld, sárga, kék, rózsaszín, fe­hér selyernernyő virágzó kertként him­bálózott a zöld gyepen. A légibemutatók sorát szovjet vitor­lázó repülők mutatványai zárták le. A felejthetetlen ünnepséget a szovjet lé­gierő körrepü'ése fejezte be. A hagyo­mányos tusinói repiilödíszbemutató a szovjet repüiéstudomány és repülés- technika újabb eredményeinek sereg­szemléje, a „Sztálini Sólymok” tudásá­nak nagyszabású bemutatója volt. Vasziljevszhig marsall napiparaneso Moszkva zászlókkal, virágokkal dí­szített utcái vasárnap kora reggel megteltek emberekkel. A jármüvek tízezrével szállították az embereket a Légierők Napjának hagyományos dísz­bemutatójára. Délben tizenkét órakor megjelentek a tusinói repülőtér díszemelvényén a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának ve­zetői. A Szovjetunió himnuszának hangjai közben harminc repülőgép je­lent meg a verőfényes égbolton. A vezérgépen Vaszilij Jozifovics Sztálin repülőgárda-aítábornagy foglalt helyet. A soronkővetkező öt gép hatalmas Sztálin arcképet vitt a levegőben, utá­nuk tizenhat gép „Dicsőség Sztálin­nak!:’ írást formálva hirdette a szov­jet nép háláját és szereíetét nagy ve­zére iránt. Az ünnepség első részében a Cska- lov nevét viselő központi repülőegye­sület tagjai mutatták be repülőtudo­mányukat. Azután spörtrepülőgépek emelkedtek a levegőbe, majd egyéni repülömulatványok következtek. A vadászgépek zárt egységben vo­nultak fel, rnajd a szovjet légihaderő büszkeséget, a léglökéses hatalmas bombázó repü­lőgépek következtek. A szovjet hadsereg piiótái nagy bátor­ságról tanúskodtak, mikor bemutatták A Légierők Napjának alkalmából Vasziljevszkij marsall, a Szovjetunió Fegyveres'Erői minisztere a következő napiparancsol adta ki: Elvtársak! Repülők és navigátorok, légltüzérek, rádiósok, technikusok és mérnökök, a repülőipar dolgozói! Katonák és tengerészek, tisztesek és tengerészaltisztek! Tisztek, tábornokok és tengernagyok! Elvtársak! Ma á szovjet nép és fegyveres erői a szovjet Légi Erők Napját és az elért sikereket ünnepli, a szovjet repülés azon feladatainak tel­jesítésében, melyeket nagy vezérünk és tanítónk, Sztálin elvtárs tűzött ki számára. Köszöntőm és üdvözlőn? önket egész népünk ünnepe, —= a Szovjet Lég? Erők Napja alkalmából. További sikereket kívánok hazánk légierejének megszilárdílásában a di­csőséges szovjet Légi Erők minden tagjának és a repülőgépipar minden dolgozójának. A szovjet Légi Erők Napja megün­neplésére elrendeler*: Ma, 1949 július 17-én húsz tüzérség? díszsortűz dördüljön el hazánk főváro­sában, Moszkvában és a Szövetséges Szovjet Köztársaságok fővárosaiban. Éljen a Szovjet Légierők! Éljen a Szovjet Hadsereg! Éljen hatalmas Ha- zánk! Éljen a Szovjetunió Kommunis­ta (bolsevik) Pártja! Éljen győzelme­ink lelkesítője és megszervezője, a nagy Sztálin! „Äz engol kik@t©munkások hangulata a végsőkig ©Issén!" Hatalmas tömeg a londoni dolgozók Trafalgar-téri felvonulásán Az esős idő ellenére óriási tömeg üdvözölte a londoni kikötőmunká­sok nagyszabású felvonulását a Trafalgar-téren. A sztrájkbizottság elnöke, Timothy, nagy lelkesedéssel fogadott beszédében kijelentette, hogy a kikölőmunkásokat nem lehet ki­éheztem és térdrekényszcríleni. Soha, sehol, semmi szín alatt nem leszünk sztrájktörők! — mondta. Thomas, az uszály- és dereglye­munkások szakszervezetének veze­tője, figyelmeztette a kormányt, hogy a munkások hangulata a végsőkig elszánt és elkeseredett. Platts Mills, független munkás­párti képviselő nagyhatású beszé­dében hangoztatta, hogy ezt a küz­delmet éppen akkor kényszerítették a kikötőmunkásokra, amikor az egész angol nép harcban áll az élet- színvonala leronátására irányuló ki­termelt egy munkás. Mikor aztán közelebbről megnézték, kiderült, hogy egyik szám se volt reális. A rossz adminisztráció miatt nem lehetett megállapítani, hogy egyes üzemrészeknek milyen a termelé­kenysége, melyik dolgozik rentá­bilisan, hol van lemaradás. A szer­vezetlenség következtében előfor­dult, hogy a harkányi építkezé­seknél ugyanannak a munkának 112 százalékos teljesítéséért ugyannyit fizettek, mint 115 szá­zalékos teljesítésért, sőt a bőr­gyári építkezéseknél olyan eset is előfordult, hogy 120 Százalékért kevesebbet fizettek, mint am’kor 110 százalékos veit a teljesítés. Az ilyen és hasonló esetek nagyban hozrá'á.; ultak ahhoz, hogy még jobban lerontsák az építőiparban amúgy is meglazult munkafegyelmet. A laza munka­fegyelem onnan ered, hogy a mun- kácokkál nem tud«!c~f!ctták a munkához való megváltóz-tt Vi­szonyukat. tehát nem volt clegen­sérletek ellen. Ez a harc, amely az egész világon folyik, sokkal keményebb és elkeseredet­tebb lesz, mint az előzők. — Vádolom a kormányt — mon­dotta, — hogy nem akarja megöl­u>WManaMu«nnsBH m ■■■■■■ ......mi— «v-mn—>-n—— dö a politikai felvilágosító munka. Ez a pécsi Magasépítésnél többek között abban mutatkozott meg, hogy az üzem dolgozói az üzemi konyha felállítását nem mint a demokrácia egyik vívmányát könyvelték el, hanem a napi 3 fo­rintos hozzájáruláson vitatkoztak naphosszat, ugyanakkor, amikor az üzemnek egy munkás ellátása napi 9—10 forintjába került. A minisztertanács kemény kri­tikát mondott az építőipairól és a felhozott helyi példákból látha­tó, hogy ez a kritika déidunántúk viszonylatban is érvényes. De ugyanakkor, amikor a miniszter­tanács kritikát mondott, meg­határozta a bajok orvoslásának módját is. A típustervek kidolgo­zása, a lervezőinféze'ek cs az építési nemzeti vállalatok szako­sítása, illetve decentralizálása, a felesleges adminisztratív hivatalok leépítése, a tervszerű munka be­vezetése minden vonalon, ar építő­ipari gépek gyártásának nagy,-rá- | dani, hanem húznl-halasztaiú akar­ja a viszályt. A nagygyűlésen foganatosított gyűjtés 338 fontot eredményezett a kizárt munkások segélyalapja ja­vára. nyú megindítása, a teljesítmény­bérben fizetett munkások arány- számának emelése, a verseny-, újító- és brigádmozgalom szerve­zése, munkavezetők cs szakmun­kások kép zése lesznek az eszkö­zök, amelyekkel a bajokon segí­teni tudunk és amelyekkel cl kell érnünk a magasépítésben a 15 szá­zalékos, a mélyépítésben a 10 szá­zalékos önköltség csökkentést. S ha ehhez még hozzájön és hozzá is fog jönni a tervszerű fel­világosító munka, a dolgozók munkához való megváltozott vi­szonyának tudatosítása, a sztaha­novista munkamódszerek clsajáU- tása, akkor építőiparunk a kom­munisták vezetésével le fogja küzdeni az összes nehézségeket, be fogja hozni Icmaradottságát. Biztosak vagyunk benne, hogy építőiparnak rövidesen a szocia­lista gazdaság egv k legerősebb bázisát fogja jelenteni. SSÍIKÍIS'JÖSISFS Thor ez s j népi erők, az imperialisták és a Vatikán minden mesterkedése ellenére az egész világ® Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára vasárnap Grenoble- ban hatalmas tömeg előtt beszédet mondott. Az Atlanti Szerződésről szólva hangsúlyozta, a francia nép mindent elkövet, hogy lehetetlenné tegye az Atlanti Szerződés gyakorlati alkalmazását. Újból kijlentetie, hogy a francia nép sohasem ragad fegyvert a m előre törnek66 Szovjetunió ellen. Utalt ezután ar­ra, hogy a francia kormány e ki­jelentése miatt vád alá akarta he­lyezni, de ez a kísérlet a népi erők ellenállása miatt, kudarcba fulladt. Megállapította, hogy az imperialista tábor és a Vatikán minden nieslerkedésc ellenére a né­pi erők Franciaországban és az egész világon előretörnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom