Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-18 / 139. szám

I me^jcaam ts NAPLÓ S képet mindig- st$U. tíloUác&tak Ünnepélyesen adták át a kombinát részére a rohammunkával készített két transzformátort Elektromos Osztály. Csepel, 1949. június 14. Faith mérnök, aki a NIK kohó- ipari osztályának vezetője, felhívott bennünket és közölte, hogy rend­kívüli nehézségekkel küzd, mert a mohácsi kombinát munkálatainak megindításához szüksége ienne 2 drb 40 kw-os és egy drb 250 kw-os transzformátorra, mégpedig egy-két héten belük Ilyen rövid terminusra azonban sehol sem tudják elvállal­ni azok elkészítését Kérte osztá­lyunkat az igen fontos, országos érdekre való tekintettel, nem tud­nánk-e — nehézségeink ellenére — a legyártást elvállalni? (Részlet a csepeli elektromos ősz- táiy naplójából.) ■ • • így kezdődött az « bensőséges, megható ünnepség, amely Mohácson zajlott le, a Szakszerveaeti Székház Udvarán, Csepel és Mohács dolgozói­nak részvételével. De amíg az ünnep­ségből ünnepség lett, sok minden tör­téni. Faith mérnök levelének megér­kezte u*án a csepeli dolgozók értekez­het hÍvtak össze, amelyen elhatároz­ták, hogy rohammunkával az eilőirány- eott munkaterven kívül, elkészítik a kért transzformátort. Az elhatározást tett követte, mint ahogyan az kommu­nistához illő. A trafókból kettő a kitűzött időre ^készült, majd teherautóra került és •linduli Mohácsra. De nem egyedül, jöttek, elkísérték a készítő munkások is, hogy tanúi legyenek annak a ha­tártalan örömnek, amellyel a mohácsi kombinátot építő munkások várták őket. Nem volt nagy parádé, nem voltak nagy szavak. Fenn az emelvényen él- munkáteok, éimunkásnők vagy tizen­kettőn, mellükön csillogva ragyog az élmunkás jelvény, szemben hatalmas mását az Országos Lakásépf'ési NV dolgozói tartják magasba, jdéül a ki­váló munkájuknak. Amott tábla hirdeti a jelszót: a népi demokráciában legfőbb érték az ember. Igen, erről beszélt 0 r y elvtárs is, a csepeli dolgozók nevében: — Azért siettünk elkészíteni a transzformátorokat, hogy megkímél­jünk benneteket a nehéz fizikai mun­kától. Legyetek büszkék arra, hogy ti építhetitek fel ezt a kombiná­tot, amely szinte a motorja lesz az egész magyar nehéziparnak, mint aho­gyan a szocializmus építésének a Párt a motorja. (És itt felzúg a tapsorkán, összeverődnek a kérges kezek, Mohács és Csepel dolgozói ajkát egyszerre hagyja el harsogva a jelszó: Éljen a Párt!) Szenes Dezső tervmegbízott egysze­rű, szívből jövő szavait is percen-kiní szakítja telibe a lelkes tömeg tapsa, éljenzése. A brigádmozgalom jelentő­ségéről, a munkafegyelemről, a tanu­lás fontosságáról beszél, a mohácsiak feszült figyelemmel hallgatják. — Forduljatok máskor is hozzánk, Csepel mindig segíteni fog Mohács­nak, mert tudjuk, hogy a kölcsönös segítségnek az egész magyar dolgozó nép látja hasznát. "rombolóvá válik a lelkesedés, mikor Isivánfi Gyula elvtárs á'adja és Ga- rancz András éimunkás átveszi a tra­fókat. — ígérjük, — mondja — hogy mél­tók leszünk Csepeä dolgozóihoz, mél­tóak ahhoz a bizalomhoz, amelyet a Párt belénk helyezett. Idő előtt felépítjük a kombinátot, hogy ezzel is hozzájáruljunk a szocia­lizmus mielőbbi felépítéséhez, ezzel is segítsük azt a békeíábort, amelynek élén a Szovjetunió, Sztálin elvtárs áJJ. Voüár János elvtárs, az MDP mohá­csi pártbizottsága nevében köszöntöt­te Csepel dolgozóit, akik megértették Rákosi elvtárs tanítását: az urak or­szágából a dolgozók országa lett ha­zánk, amit építünk, magunknak épít­jük. Aki öt év múlva megnézi Ma­gyarországot, elcsodálkozik azon, hogy mit tud alkolni a muukásosztáiy, ha egyszer hatalomra jut. Brov János elvtárs befejező szavai után. felhangzik az Iniernacionálé, majd ezernyi ököl emelkedik a magasba, mintegy eskütételre: vörös Csepel dol­gozói utat mutattak. Mohács dolgozói követni fogják őket. Mától fogva még n-gyobb lelkesedéssel építik a szocia- H ta Magyarországot. Lantos Tibor FOKOZOTT ÜTEMBEN KÉSZÜLNÉK A TRAKTOROK ÉS A CSÉPLŐGÉPEK A MEZÖGAZDASAG gépesítettségé­nek foka lényegében hűen jellemzi egy- egy ország mezőgazdaságának fejlett­ségét, vagy elmaradottságát. A felszabadulás után sok akadályt, elsősorban a tőkések ellenállását kel­lett lakiizdenünk. Az 1948 mátreiusi álamosítások azonban lehetővé tették a mezőgazdasági gépgyártás átszerve­teít ki, az 5 hónapos terv során 77.8 mihlió forintot, vagyis 5 hónap alatt IC millióval többet fordítottunk a me­zőgazdaság gépesítésére, mint az első tervév 12 hónapjában. A harmadik tervév előirányzata 272.9 millió forint, tehát a 3 éves terv során összesen 312.5 millió forint szolgál mezőgazda­ságunk gépesítésére. Az 5 éves terv zését, amelynek következtében megin­dulhatott a gépek szériában való gyár­tása. Az eredmény szinte ugrásszerű fejlődésben mutatkozott meg. 1947 augusztusában például még csak 24 cséplőgép és 58 traktor készült el, nem sokkai az államosítások után, 1948 má­jusában már 49 cséplőgép és 143 Irak tor került ki a gyárakból. AZ ELSŐ TERVPERIÓDUSBAN a mezőgazdasági gépgyártásban a be­ruházások összegé 61.8 millió forintot során erre a célra közel tfzszerannylt, 3 milliárd forintot fordítunk. AZ ÖTÉVES TERV «órán egész sor olyan gépet állítunk elő, amelyet az­előtt Magyarországon nem gyártot­tak, sőt nem is használtak. Ezek kö­zül a legfontosabbak az arató-cséplő­gépek és az újtípusú traktorok, vala­mint az univerzális kist rak tor, am élv kapál, kaszál, behord, vontat és sok minden mate munkát is elvégez. AHOL A 240 EZER HOLD U3 ERDŐ CSEMETÉIT NEVELIK Karácsony táján szép meséket izoktak írni a karácsonyfáról, amely íz erdők szabad levegőjéről kerül * szoba négy fala közé. Pedig a karácsonyfa nem egészen a szabad trdők sejtelmes csendjében éli gyer­mekkorát, hanem a drótkerítéssel körülvett csemetekertben. Az Erdőgazdasági Nemzeti Válla­lat árpádtetői gondnokságának I.sz. csemetekertjében ilyen apró kará­házaíban már nem „karácsonyfa­termelés” folyik, ott ennél is komo­lyabb ipari célokra nevelik a maj­dan faóriásokká növő apróságokat. Ebből a csemetekertből az ötéves terv során legalább két és félmillió íácskát akarnak kiküldeni az eddig fát! an vidékekre. Nemcsak fenyőt — esonyfa-nővendékek sorakoznak egy­más mellett, szép egyenes sorok­ban. Még csak egy évesek és mind­össze 15—20 centi magasait Luc­fenyő a hivatalos nevük, de való­ban karácsonyfának készülnek. Ad­dig azonban sok idő, 10—12 év is eltelik. szárazlevelü vánnyadt kis fácskák is mutatkoznak. Egy egészen szárazát ki­lt i-Ott bár abból van a legtöbb —, ha­nem akácot, nyárfát és egyéb erdei fát is. ...... " az árpádtetői erdő­rÍ£í091 \Sm gondnokságnak, hogy---------------------- elszaporítsa a sima­törzsű fenyőt, amelynek most még csak egyes példányait lehet a Me­csek erdőiben megtalálni. Ennek a fenyőfajtának nagy előnye, hogy haságát is le fogjuk győzni. gyorsabban nő és anyagának 60% alkalmas „szerfának”, szerszám, bú­tor, épületrész és hasonló értéke sebb árunak az előállítására és ugyanazt a talajt és éghajlatot ked­veli, mint a bükk, amely pedig leg- nagyobbrészben csak tűzifának használható. Egyelőre még csak évi két kilónyi magot tudnak elvetni, mert ennyit termelnek a meglévő fák. A másik, gyors erdősítésre al­kalmas fafajta a japán akác, amit itt „Sofor” néven emlegetnek. Még ^ közönséges akácnál is gyorsabban bő, a legtöbb talajfajtát és a leg­kedvezőtlenebb időjárást is elbírja, fáját pedig a legkülönfélébb cé­lokra lehet használni. • A ják növésének gyorsítására még nem találtak ki eljárást Az ötéves terv végére a kis fünagyságú fenyők még csak derékig fognak érni, az aránylag gyorsan növő akác is csak husáng lesz még, de az öt­éves tervben az erdősítésre kerülő 240 ezer holdon ezek a kis fanöven­dékek minden másnál erősebben fogják bizonyítani, hogy a szocializ­mus építésében a természet mosto­„En gépész leszek, én meg műszaki rajzoló" Sok faiiisi fiatal készül ipari pályára Nagyobbacska fiúk, lányok sétálva annyira ismeri minden csavarját... Hát én akkor mondtam már édes­anyámnak, hogy én is gépész, ipari szakmunkás szeretnék lenni. Meg is kértem, engedjen továbbtanulni. Meg is engedte és még biztatott is, hogy csak menjek, szép dolog az... mennek végig az iskolaudvaron, aztáu belépnek az úttörő otthon ajtaján és kis. csoportokban nekilátnak a rajzo­lásnak. Néhányan az úttörő-szövetke­zet szekrényét állják körül, vagy az Ormányság néprajzi gyűjteményét szemlélik figyelmesen. Aztán a be­szélgetés is megindul, a lányok a fiúk dolgaival, is szívesen törődnek és igazi, pajtásias légkör alakul ki a vajszlói általános iskolások úttörő otthonában. Valamennyien nyolcadi­kosok, nemrég volt meg a ballagás és miről is beszélnének, ha nem a nyári vakációról, a bizonyítványról, a ter­veikről? — A vakációról nincs mit elmond­janak egymásnak, hiszen valameny- uyien otthon lesznek a kis gazdasá­gukban, szüleiknek segítenek az ara­tásban, a hordásban, kapálásban. Alig várják, hogy lesüttessék magukat a nappal. A bizonyítványokról sincs nagy vita, jól tudják, hogy állnak az osztályzatokkal. De a nagy kérdés­ről, hogy melyikük tanul tovább és melyikük marad otthon a gazdaság­ban, arról aztán érdemes beszélni. — Tóth Lajcsi, a félárva parasztgyerek hévvel magyarázza néhány pajtásá­nak: — Tudjátok milyen rendes dolog a traktorral bajlódni? — Én úgy cso­dálkoztam, hogy a traktorista a mi földünkön szántás közben egyből megtalálta a hibát, mikor leállt a gép, húz a földből Beivinkter elvtárs, a gondnok. '# — A cserebogár pajorja rágta el| a gyökerét — mutatja —, leettek róla minden hajszálgyökeret és a kérgét ts lekopasztották. Ez az első számú ellenség, amivelf,, meg kell birkóznia a kis csemeté­nek. Igaz, hogy az erdőgazdasági üzem munkásai is segítenek rajta. Szénkéneggel injekciózzák meg a földet és ettől kipusztul a kártevő. De akkor meg jön a gyom. Minden-^ féle gaz dugja ki fejét a földből,? “ ' ‘ ri I Versenyeznek BUZIMA TANÍTÓ ELMONDJA... Ketten ültek a kis kerékasztal mellett: az újság­író és Buzima, az őszhajú tanító. Barátságos beszél­getésben elevenítették fel régi, közös emlékeiket. A partizánharcokról került szó, melyekben mindket­ten resztvettek. Ezer veszélyen, ezer nehézségen jutottak át szerencsésen. — Várj csak egy pillanatra — szóit az újságíró. Hadd olvassak jel. neked valamit. A zsebéből te­teje fölé nő a kis fenyőnek, elveszi l'pedőnapj/sóffú amerikai újságot húzott elő. Fellapozta tőle a levegőt, a napfényt és a táp-Jé* az utolsóelőtti oldal egyik sarkából felolvasott egy anyagot. Ezen ügyeskezű munkás-' (egyszerű hírt: lányok és asszonyok segítenek.? „.lohn Smith fóliáim rokkant katona, tanító, Murcl Erzsébet a legügyesebb köz- ((lakásának padlásán felakasztotta magát. Mint bucsú- tük. Nemrég két brigádot alakítót-^levelében írta, tettét áltástalanságából eredő nyomora tak és őt választották bizalminak. J miatt követte el." egymással hogyl' Az újságíró összehajtogatta a lapot. melyiküknek azt* — Bevallom neked, barátom: nemcsak azért jöt­_____ ágyasaiból kerül el, hogy emlékeinket fölelevenítsük. Ez a hír ki több hibátlan csemete. Legutóbbi az ötletet Meg akarom írni hogyan él nálunk, teljesítményük: fejenként egy óraiSzovjetunióban egy kieracmesult harcos, akx a fá­zott 0.6 négyzetméternyi területet i'siszták ellen vívott harcban szamtalanszor kockáztatta tisztítottak meg a sűrűn nőtt gyom- taz el^tet/ Buzima tanító mosolygott, aztán beszelni kezdett: Ha nyáron hevesen tűz a nap,? “ Azt u,ídod’ ho.gy a [asisztátk ^erése uíán ide, nádból, lécből készített árnyékoló??“uen,kls ukrán varosomba, Patwl-be költöztem. A tetőt tesznek a kényes kis fenyők }habor“ megrongálta egészségemet. fölé, és így megy tfz éven át, míg J ftármennyire is fájj. az orvosok nem enged- végre karácsonyfává lehet. iték, hogy régi foglalkozásomat, a tanítást, amit sziv­Kz azonban csak a kisebb csc-fbéli hivatásomnak érzek, tovább folytassam. Annak tettekért, uagyobbikban, a József- ellenére, hogy nem taníthattam annyi éven keresztül, mint amennyit szerettem volna, az állam gondosko­dik rólam: teljes nyugdíjat kapok, ami bőségesen elég a nyugodt megélhetéshez. Sőt: ahhoz is hozzásegítet­tek, hogy gazdálkodni kezdhessek. Jöjj velem, meg­mutatom, mi mindenein van. Buzima tanító először lakásába vezette vendégét. Tisztaságtól ragyogó két szoba, függönyökkel, szőnye­gekkel, képekkel. Cscmpés fürdőszoba, konyha, mel­lékhelyiségek — bőségesen tágas lakás egy idős pár­nak. A házból a kertbe indultak. A tanító büszkesége szemlátomást a gyümölcsös volt. A virágbaborult fá­kon dús alma, barack, körtetermés ígérkezik. A szom­szédban, elkerített helyen méhkasok sorakoztak. — Nagyon szeretem a méheket — mondotta a ta­nító — figyelem szorgos, munkás életüket, gondosan kezelem őket. No, de a veternényeskertem se utolsó! Itizoiiy, nem. Inkább kiváló — gondolta az újságíró, — amikor végignézett a kétholdas kerten. Hagymától a paradicsomig minden termett ott. — Aztán ne hidd, hogy olyan öreg vagyok ám — mosolygott, a tanító hamiskásan. — Volt partizán sose öregszik meg! A feleségemmel ketten műveljük a kertet! Visszatértek a verandára, leültek újra az asztal­hoz. Hallgattak egy pillanatig. Mindaketten az ame­rikai városkában öngyilkosságra kényszerült tanítóra gondoltak. Buzima, mintha kitalálta volna barátja, az újságíró gondolatát, csendben megszólalt: élünk Barátom., mi a szocialista • A körülötte ülők letették a jegyze­teket az asztalra és úgy lesték Tóth Lajcsi szavait Közben arra gondol­tak, hogy bizony szép dolog géppel foglalkozni, csakhát egyiknek haza kell menni segíteni, a másiknak meg az orvosi pálya tetszik. Ezért nem is lepődtek meg, amikor Tót-h Lajos után a kis Egervári Laci is bejelen­tette, mi akar lenni: — Én a fémipariba megyek, én is szakember szeretnék lenni. Csak az a kérdés, hogy apám tud-e majd se­gíteni, hiszen tudjátok, hogy nekünk nincs földünk. Pedig nagyon szere­tem a gépet Mire végeznek a szak­iskolával, addigra készen lesz a mo­hácsi kombinát és ott aztán lehetne szép munkát végezni! Egervári Laci szülei napszámos emberek és nagyon szeretnék a fiú­kat taníttatni, hogy jó szakmunkás legyen belőle. Mégcsak tizenöt éves Laci, de máris a jövőbe lát, látja a mohácsi csodát ami neki is új vilá­got jelent — Attól ne félj Laci, hogy nem tudnak taníttatni, majd kollégiumban lakói és segélyt adnak neked — mondja Gérci Ilonka, akinek ugyan­csak kisparasztok a szülei és kitűnő rajzok fekszenek előtte az asztalon. — Látod, én is úgy tudok tovább­tanulni, hogy kollégiumba megyek. Én sem akarok itthon maradni, raj­zoló szeretnék lenni valamelyik szép, nagy gyárban ... *• De nemcsak ők hárman, akik most beszélgetnek, hanem a nyodradikosok több, mint fele tovább fanul és több­ségben ipari szakemberek szeretné­nek lenni. Fiúk, lányok, alig 15 éve­sek, Ambrus Mária, Vas Zoltán, a xKonezos Margit és a többiek is mind így gondolkodnak. Egyik rajzoló, a másik gépész, technikus, de olyan i* van, aki orvos, pedagógus akar lenni. És azok is lesznek. A népi demo­krácia segítségével tovább tanulnak, városi dolgozókká válnak. Lelkes, fiatal építői az ötévé« tervnek, a szocializmusnak. Kicserélik tapasztalataikat a termelőszövetkezeti csoportok Az ország több termelőszövetke­zeti csoportja — az ipari munkás­ság példaadása nyomán — elhatá­rozta, hogy kicserélik egymás kö­zött tapasztalataikat. Eddig több termelőcsoport végzett kölcsönös lá­togatásokat és a határjáró szemle #után értekezleten beszélték meg at Szovjetuniókan jf eléri eredményeket és a tennivaló­kat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom