Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-12 / 135. szám
6 T943 JÜNIUS \% HIP]u 6 * A szovjet gépállomások 20 éve A Szevesenfcéról elnevezett állami gazdaság 1927-ben már jelentő» eredményekkel dicsekedhetett a mezőgazdasági termelés területén. Munkájukat jóval a kitűzött idő előtt végezték el. így született meg az a gondolat, hogy a traktoraikat elküldik a parasztok földjeire: hadd segítsenek nekik a munkában. A gondolatot tett követte, melynek sikere minden elképzelést felülmúlt. Sztálin elvtárs, a Párt IV. kongresszusán már felolvasta azt a levelet, amelyet ezek a megsegített ukrán parasztok írtak: „Láttuk, hogy milyen munkát végeznek a traktorok, ezekután nem akarjuk tovább folytatni a szegényes magángazdálkodást. Elhatároztuk, hogy megszervezzük a társas traktoros gazdálkodást.“ Sztálin elviárs ehhez a levélhez csupán ennyit fűzött: „Még több ilyen példát elvtársak.“ Az els® gépállomás 1928-ban alakult meg és félévvel később, 1929 júliusában már törvényt hoztak a a szovjet nép még nagyobb erővel látott hozzá az ország újjáépítésének. Az új gépállomások, a traktorok, a kombájnok, vagy más mezőgazdasági gépék száma, ma már felülmúlja a háború előttit. Nemcsak számbelileg, de minőségileg is hatalmasat fejlődött a traktorhálózat. Az elmúlt évben Ukrajnában egy 15 lóerős traktor átlag 655 hektár területet művelt meg. De a legkiválóbb traktbristák, mint Pásá Angalina és Ivan Borta- kovszkij — és sokan mások is — ennél jobb eredményt értek el: 2700 hektárt műveltek meg. Ezek a számok ékesszóló bizonyítékai annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet a gépállomások jelentettek a szovjet mezőgazdaságnak. A gépállomások, a traktorok és kombájnok legyőzték a szovjet parasztok millióinak félénkségét és maradiságát megkedveltették velük a nagyüzemi gazdálkodást. Megváltoztatták a szovjet földművelés ftrmelési módját, a földművelést az rosziovi gépgyár udvarán elszállításra várnak az elkészült traktorok gépállomások rendszeresítéséről. Az első világháború előtt, 1910-ben, 10 millió facke, 4.2 millió vaseke, 17.7 millió faborona volt minden, az orosz parasztok „gépállománya“. A gazdaságik egyharmadának nem volt lova és 34 százaléknak semmiféle felszerelése. Ezzel szemben 1941-ben, a hitleri támadás megindulásakor 500.000 traktor, 162.000 kombájn, több tízezernyi teherautó állt a szocialista gazdaság rendelkezésére és már több mint 7.000 gépállomás küldte traktorait és mezőgazdasági gépeit a termelő szövetkezetekbe és az állami gazdaságokba. Ebben az időben a termelő szövetkezetek földmunkáinak 70—75 százalékát már a gépállomások traktorai végezték. így lett a szovjet mezőgazdaság a világ legkitűnőbben gépesített mezőgazdasága, ahol a gépeket három- négyszer gazdaságosabban használták ki, mint az Egyesült Államokban. \ agy Európa bármelyik országában. A imszííSó fasiszta üjáUorís mindezt nagyrészben szétrombolta. Amit nem romboltak szét, azt kihurcolták Németországba. A háború után ipari munkához hasonlóvá tettók, ezzel megkönnyítették a szovjet parasztság azelőtt oly nehéz életét és segítségükkel a nyomorgó paraszt helyébe a megelégedett, biztos megélhetési: kolhózparaszt lépett. A gépállomásoK ú j és nagy feladatok végrehajtásán dolgoznák. A nagy erdősítési terv jelentős részét ők hajtják végre. 570 erdősítési gépállomás létesül, amelyek közül 114 már ebben az évben megkezdte munkáját és tavasszal már 208.000 hektár területen végezték el az erdősítési ültetést. Ugyancsak ez évben kezdték meg munkájukat az első villamos traktor- állomások, amelyek a szovjet mező gazdaság fejlődésének új perspektívát nyitnak. A gépek a Szovjetunióban a milliós tömegek céljait szolgálják. A gépek fokozott igénybevétele azt jelenti, hogy mind könnyebbé válik az emberi munka, egyre jobban emelkedik a munka termelékenysége és ennek következtében jövedelmezősége is. Igv közeledik mindjobban a szovjet mezőgazdaság a nagy cél: a kommunizmus felé. P. Poijakov. „Inkább egy ián látnánk felakasztva, minthogy munkánk profitját dagassza“ F©rá ss akinek milliárdos üzlet a háború „Egy slaíssztikus (kiszámította, hogy az edső világháború minden halóit ja 3800 dollár hasznot jefentett az amerikai nagy tőiké seikr.ek. A második világháború még jobb üzletnek bizonyul!, mert ezen 52 milliárd dollárt kerestek. Ezek a halálgyárosok, a halál nagykereskedői irányítják az amerikai közvéleményt, ők azok, akik szerte a világon sürgetik a fegyverkezést, növelik a háborús hangulatot és uszítást” — mondotta Rákosi elviárs angyalföldi beszédéiben. Nézzük meg egy kissé közelebbről egy ilyen bailáígyárőst. Nézzük meg Fortlot, az autógyárost, illetve nézzük meg a Fopd-dimasztiát. „Business is business" — az üzlet az üzlet: ezzel az „elvvel” gázolt Henry Ford milliók vérébe, ezzel tette a Ford-dinaszliát a világ egyik leggazdagabb családjává. Az autó őskorának pöfögő, zörgő tragacsai, majd az áramvonalas suhanó autócsodáik milIJgasbb harcos „Szükségesnek tartjuk, hogy a békefront reánk eső részét változatlanul tartsuk. Ezért még júniusban Budapesten egy nfgy békekonferenciát tartunk“ — mondotta Rákost Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén. Ezt a Rákosi elvtárs állal bejelentett békekonferenciát tartjuk meg június 17-én. Az ország minden részéből ötszáz küldött fog összegyűlni Budapestre, hogy megbeszéljék azokat a teendőket, melyek népünkre várnak a bekefroní általunk tartott szakaszának további erősítésében. A magyar dolgozó nép minden rétegének képviselői részt fognak venni ezen a konferencián élükön a szervezett munkásság küldötteivel, akik mellett ott lesznek a dolgozó parasztság, a népért dolgozó érlemíség, az ifjúság, egyházak, nők küldöttei is. Ott lesz az egész dolgozó magyar nép, mindazok, akik egy hónappal előbb, más formában, a szavazás formájában már kinyilvánították bél-reakaraíukat, elszánt részvételüket a béke megvédéséért folytatott kemény küzdelemben. Újabb, meggyőző állásfoglalása lesz a 17-i konferencia a magyar népnek. Népünk képviselői már eddig is ott voltak mindenütt, ahol a tántoríthatatllói vitték szerte a világon Henry Ford gyűlölt!é vállt nevét. De mást is. Ford motorjai vontatnák két. világháború hatói tokádó ágyúit. Nemcsak az amerikaiakét, «emcsak a szövetségeseikét, hiszen fordol — akár a lobbi halál- gyárost — csak az üzlet érdekeli'.e. Az amerikai Ford autóin roboglak Hitler gyilkos hordái az elképzelt világuralom felé, Fond gáp>ei voniák a nácik pusztító ágyúit Kiev, SzláiingTád, Amsterdam és Budapest alá. Ford már a buszos évek legelején az amerikai fasizmus egyik leglelkesebb támogatójaként lépett fel. Maga köré gyűjtötte a leghangosabb nácikat: Coughiiin atyát, a rádióban uszító hírhedt pátert, Fritz Kuhnt, a náci kémsservazet későbbi amerikai főnökéi, » Ku-KLux- K'an, az ezüsíingesek és más fasiszta szervezett vezetőit, az óccánrepülö Lrnd- berget, a legmegálalkodotíabb ameriállásfoglalás lan Szovjeuníó vezetésével a népek felemelték szavukat az imperialisták háborús uszítása, a halálgyárosok mesterkedése ellen — a béke védelmében. Értelmiségünk képviselői ott voltak annakidején Wrodávban, legjobbjaink resztvettek Parisban és Prágában a világ népeinek hatalmas megmozdulásain. Mindenütt szorosan felzárkóztunk a szíklaszllárd bástya, a Szovjetunió mögé, mindenütt sz elsők között voltunk már eddig is a békéért vívott harcban. A békeharc első vonalába állottunk be és ez a cselekedetünk egész dolgozó népünk helyeslésével találkozott. A magyar dolgozó nép helyesli azt, hogy élharcosként küzdünk a békéért, mert tudja, hogy eddigi eredményeink megőrzésének és továbbfejlesztésének első feltétele: a béke. És a dolgozók milliói azt is tudják, hogy a háborús gyújtogatok minden kísérlete szertefoszlik, ha a népek szembefordulnak gyilkos törekvéseikkel. Ennek tudatában fog összeülni 17-én a békekonferencia, melyen az egész magyar dolgozó nép ismét be fogja bizonyítani, hogy soha nem látott egységben áll szemben az imperialista uszí tokkal, hogy hazánk, valóban „nem rés, hanem bástya“ a béke hatalmas frontján. kei fasisztáik egyike! és még sók máit. Nemeseik pénzzel támogatta őket, nem" csak munkát adott nekik, hanem ő maga is írt uszító, antiszemita és nácibarát cikkeket könyveiben és kétszázezres példányban terjeszt ott hetilapjában. Kik voltak a barátai? ... Mussolini, aki 1929-ben a Sunday Express c. lap- ban írt cikkéiben eszményképetek nevezte Fordot és természetesen a legnagyobb tömeg gyilkos, Hitler, aki a nőmet Sas-renddel tüntette ki. A vonzalmat nemcsak az eszmék azonossága szülte. Fo(d 1937-íöl 39-ig nagymennyiségű hadianya,got szállított náci Németországnak, sőt a náci kormánnyal kötött külön szerződés értelmében még a málsodűk világháború közepén is. A „dinasztia alapító” óreg Henry Ford két évvel ozelött halt meg, át unokája „II. Henry" az 5 szelTemichen vezeti tovább' a váü- latalot. Tavaly körutat tett a Marshail- terv által megpúhíioít nyugateurópai birodalmában, hogy újjászervezze fiók- vállalatait. Rövidesen megjelentek bi- valtalos kormányniegbizottaként ügynökei is, közöttük Lindbergh ezredes, akit Roosevelt közismert nác-fapc:,o latai miatt kitaszított a hadseregből. — Ford megint ott van a német támadó" szellem talpraállító) között. A Ford dinasztiának nemcsak' barátai, de ellenségei is vannak. Ezek elsősorban munkásai, akiket hatóiba hajszol az embertelenül felfokozott munka- iramrrial. A detroiti nagy ipartelepen sztrájkok, tüntetéseik követték egy" mást az elmúlt évtizedek alalt s a felbőszült Ford kópéival nem egyszer a muníkásoik közé lövetett. Most újra sztrájkol a Föd művek százezernyi dolgozója. Egységesen, szilárdan állnak kommunista vezetőik mögé, hogy emberi munkafeltételeiket: emberi béreket horcoljanak ki maguJdnak. Egységüket. II. Henry semmilyen mesterkedése sem tudja megboniiaini. A nagy gyártelepe® zeng a sztrájkoló munkások dala: „Büszkén dagadhat a mellünk: A „nagy” Fórának kell termelnünk Ka így élne, ily állati sorban A kutyánk is felfordult volna Ezren kiáltjuk: elég volt! Dóriinkét ne nyúzza tovább Ford! Inkább egy fán tátn’ánk felakaszd* Minhogy munkánk profitját dagassz* Ezrek kiáltják velünk: Tőkésnek nem termelünk!” Az ének bejárta a kihűlt kohókat, a hallgató gépeket. Behatol Ford ablakán is, figyelmeztetésiként: Amerikában i* ingadozik a Halál gyárosok uralma. Gazdasági katasztrófa fenyegeti Belgiumot Moszkvai jelentés szerint a belga kereskedelemügyi miniszter a nemzet- gyűlés legutóbbi ülésén, a ba'o.daii képviselők keresztkérdéseinek sú.ya árit kénytelen volt elismerni, hogy megkapta Washingtonból a hirhedt első és másodok számú jegyzéket, amelyek marshatlizált országoknak, tehát Belgiumnak is egész sor áru kivitelét tiltják meg Kc'eteurópa felé. A kereskedelmi miniszter azt állító1 la, h'gy ezek a jegyzékek csak „tájékoztató” jellegűek cs nem érintik a belga külkereskedelem függetlenségét. Ezzel szemben a belga sajtó, még a tőkés ér- dcksltségű lapjai is meghazudtolják a minisztert, amikor megállapítják, hogy az ország gazdasági helyzetet párán- c;olóan követeli nemcsak a kivitet íoBÉRMÁLÁSRA ÓRÁK ÉKSZEREK karikagyűrűk F UTÁSZ.tói, i 172 !rqo!mo*ok-u. 6. ** kozását, hanem új külföldi piacok megnyitását is. Ilyen szempontból elsősorban a közép- és kcle'.curópai országok jönnek figyelembe. A kormánynak tehát nem szabad ragaszkodnia jelenlegi gazdasági politikájához, amely erójsen megszorítja külkereskedelmének lehetőségeit. Ez a meg.nyilatkozás bizonyltja, — mondj« a moszkvai rádió hírmagyarázója, hogy a Spaaik-korniány a mer (kabar át politikája, amely a Marshall-íerv kényszerű következménye, katasztrófát jelent Belgium számára. Belgium a marshallizált országok egyik legfőbb hitelezője volt és mos! az amerikai verseny következtében kiszorul ezekből az országokból. A legsúlyosabb tünet, hogy ez év eteő négy hónapjában az Egyesült Államokba irányuló belga kivitet a múlt év megfelelő időszakához mórion nyolcvan millió dollárról <5 miliió dollárra csökkent. Belgium kereskedelmi deficitjének növekedése a MarshalKcrv következtében egyik fő oka, az ország ipari és mezőgazdasági válságának Marshaü-tcrv következtében erősen csökkentek Belgium kereskedelmi kapcsoltai Franciaországgal cs Hollandiával is. — Idén pünkösdkor a MÁV 371.479 utast szállított 35 különvonattal a tavalyi különvonatok 139.849 utasával szemben. kompiul fehérjedús, egységes keverékabrak fokozza a jószág étvágyát,) eme!! tej-, tojás- és sástaBSáli elősegíti fejlődé- j sét. 15V# emészt-! hető fehérje, 451 keményítöérték. Szállítja a HiTAIIT ÉRTEüEsilD h.v jirendeihéss! Pécs, Irgzlnusok-ufcá)» 22. S2áni. | Postafiók: 74., Telefon: 30-17 Amerikai legszéiii és ienki erkölcsi Sngütsii A MARSHALL-EGYEZMÉNY értelmében Anglia köteles helyet adni sa- já'l területén amerikai katonáknak. — Négy évvel a második világháború befejezés© után még mindig nagyszámú jenki katonásáig tartózkodik Anglia területén. Kaszárnyákat, repülőtereket sajátítanak ki maguknak és mint a megszálló katonaság ellenséges ország földjén, úgy gairázdáíkodnak. Az amerikai és angol sajtó most foglalkozik először alaposabban az amerikai katonák botrányos viselkedésével, mivel a helyzet már tűrhetetlenné fajúit. A The Worker c. newyorki lap a kővetkezőket írja: „Manchestertől 16 mérföldre van Burtonwood. Itt fekszik az amerikaiak repülőtere és katonai tábora, amely a környező falvak és kisvárosok réme. Hosszú ideig a sajtó agyonhallgatta az amerikai urak botrányos viselkedését, valamint a környék dolgozóinak többször megismételt keserű tillakozását. Most, amikor a helyzet annyira clmérgesedett Burtonwood környékén, hogy véres Összetűzésektől kell tartani, hallatja gyenge tiltakozását a reakciós sajtó is.” A londoni Daily Mirror c. lap arról panaszkodik, hogy a manchesteri vasútállomáson fiatal lányok várják az odaérkező amerikai katonákat. A lányok közölt sok olyan van, aki ceffl idősebb 12 évesnél. „Anglia jó hírneve forog kockán ■— siránkozik a Daily Mirror — és hozzáfűzi: a lányok je' lőttjeikkel együtt kocsmáiba mennek és onnan olcsó hotelekbe vonulnak. Ezt az árat fizetjük a Marshall-segélyért.” DE A DAILY MIRROR megijed saját kitöréseitől és arra gondol, hogy merészségét a Manshalt-dólUrok meg' vonásaival büntethetik, ezért szefide® így folytatja: „Borzalmas, ha összehasonlítjuk tzt’ két a „rendes” katonákat azokkal * 12 éves lányokkal, akik éjjelente cs*" portosan várakoznak”. Vagyis a Dady Mirror megvádolja a serdülő lányokat hogy „ők köveinek el erőszakot ** amerikai pilótákon”, Georg W. Hill őrnagy, a burtwrwoo- di tábor információs tisztje gúnyosan1 lerázta magáról az ügyet és azt mondotta: „Ez normális állapot, amely Írre szokott jönni a megszálló katonaság és a megszállott ország leányai között IDE JUTOTT ANGLIA: az amerik*1 katonaság már csak „megszállt” oT' szagnak tekinti. Es ilyenek az ámen- kai erkölcsök, amelyek nevében őrült Forreatal keresztes háborút h.-^ deleit a Szovjetunió cs a népi denm kráciák ellen. Ez az „amerikai éleim*5'’ jó «.kóla az angol nép számára.
