Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-11 / 134. szám
M3 JTÜNTOS 11. HAHÓ Jeepéi tát&cát káé&sUfa me# & ,$&#&$? Az öntudatos dolgozók ne tűrjék maguk között az álbetegeket A Justus-olajgyárban történt, íhány hónappal ezelőtt, amikor ég a névadó tőkés volt a tulaj - mos, hogy feltűnően sok munkás tt egyszerre beteg. Az eset előzménye az volt, hogy gyár munkásai teljesítménybérben Jlgoztak, a gyárnak éppen bőven )lt nyersanyaga és a normát ala- ssan túlteljesítették, ami csak di- iéretére válhat a munkásoknak, e egy szép napón elfogyott a apraforgó és egyéb olajosmag és a akarták volna, sem tudták a ormát teljesíteni. Ez aztán a bér- Istámolásnál Is jelentkezett és a zetés kevesebb lett az addiginál, kkor kezdődtek a „megbetegedé- :k”. : ne ©ssék: nem a túlfeszített munkától be- Justus oiajgyár más oka volt Hogy félreértés sgedtek meg a iunkásai. Egészen nnek, ami csak akkor derül ki, ha magok elfogyta utáni bértössze- asonlítjuk a magasabb teljesít- oénnyel járó bér utáni táppénzzel. — Ha ugyanazt a pénzt kapjuk, kár dolgozunk, akár nem, akkor okább nem dolgozunk — mondták léhányan és így is tettek. Beteg- apót kértek és különféle titokza- os bajokról szóló panaszokkal aegjelentek egy OXI orvosnál, aki ztán betegszabadságot engedélyeit számukra. Ez még nem is a legsúlyosabb eset, csak éppen feltűnő. De ugyanez megtörtént például a Zsolnay- gyárban is a normarendezés alkalmával, sőt ott voltaic sokkal „előrelátóbbak” is. között voltak néhányan, akik normarendezés A Korongoson előtt hetekig a szokottnál jóval kisebb teljesítményt értek el, pedig ugyanúgy dolgoztak, mint azelőtt. Csakhogy a kész munkadarabokat nem adták át, hanem félretették. A számításuk szerinti utolsó héten azután az egész készletet hozzátették a teljesített munkához. Ezzel hihetetlenül megnövelték teljesítményüket — heti 400 forint körüli keresetre is szert tettek. Az ezután következő négy héten elkezdtek „gyengélkedni”, munkástársaiknak panaszkodni, s négy hét múltán beteget jelentettek. Mindez nem az OTI kimutatásaiból derül ki, nem is az orvosi jelentésekből, sőt még az üzemek bérlistájából sem. Sehonnan sem derülne ki, mint ahogy annakidején a tőkések hiába kutattak az ilyen „lógási módszerek” után, ha a munkások nem ismernék jól egymást. tudja, hogy ki dolgozik mellette és az ilyen „betegek” többnyire el is dicsekszenek „csalA ninnkás hatatlan módszereikkel”. A tőkésnek nem árulták el egymást, mert akkor a munkás úgy segített magán a kizsákmányolóval szemben, ahogy tudott Ma azonban más a helyzet. Az ilyen lógó munkástársait és sajátmagát károsítja meg azzal, hogy érdemtelenül és indokolatlanul vesz fel táppénzt, élős- ködik társain és akadályozza az üzemében folyó termelő munkát Szerencsére a munkások túlnyomó része, az öntudatos munkások, tudják már jól, hogy kit károsít meg az, aki így akarja a maga hasznára fordítani a lehetőségeket Ma már nem az a dicsőség, hogy ki milyen fortéllyal tud kibújni a munka alól, hanem az, hogy ki milyen lelkiismeretesen dolgozik és milyen teljesítményt ér el. ellen védekezni csak A lógósok egyféleképpen lehet. A munkás ismeri legjobban azt a munkástársát aki szívesen szerez magának így fizetett szabadidőt és mivel ismeri, megveti. Ezt a megvetést kell csak tettekre átváltani. Ne tűrjék meg a „lógót” maguk között egy gyár munkásai sem, ahogyan a Bőrgyár dolgozói sem tűrik. Ott már senki sem élhet vissza társai kárára, mert tudják: a „lógás” is van akkora bűn, mint a lopás. Van már miről beszélni TENGERIBEN A rázós dűlőét óvatosan kanyarog l falu Irányában, föléje lombsátort épített a természet, csodás színekkel ivezve a határt. Az ember hallja izlve dobbanását a mély csöndben, Helyet osak az egymást kergető sár farigók csapongó jókedve zavar meg. Szinte fáj a szemnek, amikor az ár lyas út félhomályából egyszercsafc va. titó fehéren bukkan elő az alvég fe- lérremeszelt házsora. A falu egyetlen utcájában tangos csengelyűszőra ^nyílnak a kiskapuk és gyerekhad állja körül az tgyik szederfát. A csengő nem nekik izéi, hanem a fa ágán gomolygó méh- 'ajnak, amely megszökött a figyelő ttemek elől és a régi szokás azt tart- i&: amíg a csengetyű hallatszik, addig 1 méhek nem repülnek tovább. A gyerkek egymást biztatják, melyik az a lítor, aki leszedi a rajt. Mátrai Józsefek kiskapujában is kiült a ház népe és azok is, akik éppen Műk együtt jöttek haza a mezőről. Wes kendők és napszítta férfifejek "fztck kíváncsian az utcára, aztán — talán, mert megszokott dolog a méh- 'íjkeresés — komótos mozdulattal fordultak vissza az udvarba. Újra vé- Sigülik a lépcsőt, az asszonyok a kis- Padol és újra megered a szó. — Azért úgy látom, mióta Józsi taítyáui azt a nagy segítséget megtet- ta, azóta velünk van a falu — szólal Oicg Tóth I-ajos. Pallag József felé úánja a szót. •— Meg aztán a választáskor is há »Jan emlegették azt a tüzet, ami végett leégett volna a íalu, V maga nem lép közbe ... A többiek rábóiintanak és eszükbe ital, mikor április közepetáján hatalmas szélviharban, az esti etetés ide jfoi Kiss Dezső gyereke felgyújtotta a •azlai és ha Pallag József nincs ott fo*ony leégett volna az egész község ő tulajdon kezével ment neki a ^tanek, hisz ilyenkor nem lehet sokat ömlőik odúi. így sikerült megmenteni * falut az enyészettől. Igaz, hogy Mndkét kezét összeégette, sokáig nem fodott vele dolgozni, de megérte. Meg- tae azért, mert ebből is látták a kútfők, iiogv a kommunisták mindenütt «It V'i ket, mint eddig, még jobban kell szerelni a Pártot, mint eddig, hogy érdemesek legyünk a segítségre. Mi még nem beszélhetünk arról, hogy mink nincs még, hanem hogy mi van már Tengeri községben. Valóban, talán nincs Baranyában még egy község, amely úgy megsínylette volna az elmúlt rendszer népellenes intézkedéseit. Mindenre jutott, csak Tengeri nem kapott iskolát, emberemlékezet óla Alsószcntmártonba járnak iskolába a gyerekek. Nincs telefon, kövesül, nincs villany, de még kocsmája, boltja sincs, a lovakat a szomszéd faluba viszik vasaltatni, nincs kovácsmester a faluban, nincs kovácsmester a faluban. —Azért mégiscsak van már miről beszélni nálunk is — mondja Pallag József elvtárs. Hát nem veszitek észre, hogy amióta megerősödött a pártszervezetünk, azóta másképpen gondolkodnak itt a faluban, Ti magatok is. Másként megy a munka is a halárban, a fiatalság tiz év óta újra műkedvelőt játszik és nem drdemcl-e sok, nagyon sok szót a választási munka is? Van már eredmény a mi falunkban, az, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, hogy van egy kapocs, ami együttart mindannyiunkat, ami rávezette a Mátrai Jósikát, a Deák Jóskát meg engem, hogy hármasban, közösen dolgozzunk, hogy szövetkezetei indítsunk be. Az ötéves tervben nekünk is lesz villanyunk, kövesútunk, iskolánk, akkor majd „műkedvelőzni“ sem a pajtában kell. A virágos tornác lépcsőjén kommunisták diskurálnak. ök tudják legjobban, hogy Tengeriben valóban van már miről beszélni és rövidesen még több beszélnivaló lesz. EGYENESBE HOZTAK SZÖVETKEZETÜKET A KISH áRSÁNYIAK hogy a Kommunist vannak, ahol a legnagyobb segít- ‘‘Set, a legtöbb áldozatot kell hozni í* e5fész faluért. Azóta szerelték meg 'Ra?ái) a Pártot, a tüzeset óta. és egszerelté.k Pallaa József elvtársat !|ki most Hl ül a virágos tornác «I és hatalmas bajuszán sodorint úgy mondja ki a szót: Ne arról beszéljünk most, ami hanem, hogy mi lesz. Mi még kezdetnek is az elején vagyunk, »«éri még jobban kell törni a fejiin— Nem sikerül minálunk már semmi, — legyintettek a kisharsányi dolgozó parasztok a múlt évben, ha a földmívesszö vetkezet dolgaira terelö- lött a szó. — Ott van például a cséplőgép. Rossz volt, de meg lehetett volna csinálni. Meg is állapodtunk egy pécsi céggel, hogy kijavítják, hadd legyen jó, mire beérik a gabona. A munkát nem végezték el rendesen. úgy, hogy perlekedés lett a dologból. Vagy ott van a terményfel- vásárlás. Azt is megkezdték és a vége az lett, hogy hiányunk volt, amikor le kellett számolni. — Hát nézzük először a cséplőgéfiatalok, itt beszélik meg a termelés, az EPOSz, á spor£ aktuális kérdéseit. — Megy nálunk a demokratizálás óta a szövetkezet — mondják ma a kisharsányi dolgozó parasztok és már szinte el is felejtik, hogy volt idő, amikor kézlegyintéssel terelték másra a beszélgetést, ha az idegen a szövetkezet felől érdeklődött. Élfújta azokat az időket a szél, úgy, mint ahogy a Tenkes felöl fúvó esti szellő elfnjja az utak felkavart porát. Hazai termelésű rizsből a háború előtti színvonalon fedezzük szükségletünket A magyar mezőgazdaság fejlesztésének egyik feltétele az, hogy megvédj ük termésünket az időjárás viszontagságaitól, elsősorban az aszály pusztításaitól. Egyik legfontosabb fegyver az aszály ellen az öntözéses gazdálkodás kibővítése. A hároméves terv során ezen a téren is elismerésreméltó eredményeket érvetéstcrflletét nem emeljük ugyan, jfa fejadag mégis hajszálra elérte a itá-j ború előttit 2.9 kg-al, mert a hol dar»-.; kinti termésátlag sokkal jobb lesz as t előző évnél. 1948-ban 14 mázsa rizs i termett átlagban holdankint, az idén-« ez 17—18 mázsára emelkedik, sőt*; ha a kedvező időjárás folytatódik, \ még ennél is jobb termést érhetünk ! cL Az ötéves terv végére, amikor ma-4 e 5 ti tünk el, amit a legszemléitetöbben rizstermelésünk minden képzeletet felülmúló ugrásszerű fejlődése igazol. A t e r v k :i í (1 á I li e d á » eredményeként már az első tervóv- ben 24.000 holdon' vetettünk rizst és több, mint 800.000 mázsás termést értünk el. A rizsfejadag, amely 1947- ben 1.1 kg. volt — de már hazai termésből — 1948-ra 2.4 kg-ra emelkedett A harmadik tervévben a rizs zögazdaságnnk korszerűsítése máifj óriási léptekkel halad előre, 22 mázsás termésátlag várható, ami ah 30.000 holdra felemelt vetésterületi mellett 4.6 kg-os évi rizsfejadagnak felel meg. Mindezekhez még vegyük' hozzá azt is, hogy nemzetgazdaságunk életéből kikapcsoltuk a földbirtokosokat, a harácsoló nagytőkéseket, a kizsákmányolókat, a javak elosztása tehát sokkal egyenletesebb lett, így a rizstermelésünkből is vadéban a dolgozók fognak részesülni. Az. ivzcqx&zén ktíiXftűsf» &euáti A PÉKKEMENCÉK FŰTÉSÉNÉL A pócskörnyéki szénbányákban, te-. nemzetgazdasági szempontból évi tő kintettel a sűrűn előforduló vékony szénrétegekre, sokszor a legnagyobb elővigyázat ellenére is pala, vagy kő kerül a szén közé. Kézi válogatással lehetetlen a szénnek a palától való szétválasztása, ezért szükségessé vált mosómü létesítése, mely a palát a széntói különválasztja. A moeás után a felhasznált vízben rengeteg szénpor marad vissza. Ezt a vizet leengedik az úgynevezett iszaptavakba, ahol leülepszik. Ttt képződik az Í6zapszén, vagy ahogy köznyclven ismerik: a slarn. A felszabadulás utáni szénhiányban az ipar, köztük a pékek is, kezdte használni az iszapszenet. Ez indította a MESZHART vezetőségét arra, hogy javasolja az Országos Tanulmányi Hivatalnak az iszapszénnek az egész ország pékiparába való bevezetését. Felhívta a Hivatal figyelmét, hogy ezáltal 10.000 vágón fa behozatala válik feleslegessé, ami millió forint megtakarítást jelent. Az iszapszénnel való tüzelés a fafütée- sel szemben a pekdparban 40—50 százalékos önköltségcsökkentést eredményez, ez országos viszonylatban még további 12 millió forint» megtakarítást jelent. A MESZHART próbafűtéseket végzett a budapesti Községi Kenyérgyárban és a kísérletek kitűnő eredménnyel zárultak. Ezeknek alapján az Országos Találmányi Hivatal az iszapszénnel való fűtési eljárást komolyan javasolja a pékiparban az egész ország területére. A pécsi iszaptavakban 60 ezer tonna iszapszén van, amelynek felhasználása nagyban elősegíti ipari 6» gazdasági fejlődésünket. Másfélezer ujságró hallgató a szovjet egyetemeken A Szovjetunió kilenc egyetemén, a nyelvészeti fakultáson külön újságíró-képzőt állítottak fel. Az ujsógíró-fakultásokon 1410-en készülnek arra, hogy a szovjet újságírás munkájában majd résztvegyenek. pót — mondja Tóth Lajos ügyvezető. Azt bizony mi felajánlottuk---omá snak. Jobban tudjuk mi a gépál- 4 i is hasz-1 A immkásképviselő a nép szolgája 1 nálni így és biztos, hogy a legjobb kezekben lesz. A gépállomással egyébként is nagyon jó a viszonyunk — folytatja. . "— A termelési szerződések? Bizony tavaly ez se ment — tér át a másik fogas kérdésre. Az idén azonban már 102 holdat kötöttünk le a különböző szerződéses növényekből. — No és most már folyósítják a nyugdíját Mária Ivanovicsna? — Éppen megköszönni jöttem Vaszilijevna Guszjatnyikova. Folyósítják. Az „Ukrokábel” gyár klubjának várószobájában még vagy nyolcán ültek. A munkásklubot minden este sokan látogatják, de Vaszilijevna Guszjatnyikova csütörtöki fogadónapjain még zsúfoltabb a társalgó. Ilyenékor eljön a háziasszony, egyetemi hallgató, üzemi Nem sokat tétovázunk, elindulunk a szövetkezeti bolt felé. Már kezd szürkülni és a Tenkes felől kerekedő hűs szellő szétzavarja a mezőről hazatérő kocsik nyomában szállongó porfelhőt. A boltban 18—19 év körüli fiatal lány fogad bennünket. Biró Mariska, egy újgazda lánya. — A tavasszal nyitottuk meg az üzletet és azóta vezeti — mondja Tóth T.ajos. — Es mindnyájunk megelégedésére — teszik hozzá a késői vásárlók. A továbbiakban aztán megtudjuk, gv valóságos ifjúsági kultúrköz- nont alakult ki a szövetkezeti boltban. Itt szoktak estefelé összejönni a — Es a szövetkezeti bolt? Hát azt (> mérnök, egyszóval mindenféle dolgozó a maga problé- mog kell nézni. imájával. Ül.SZJAT.\YI KOV.íl 0 kiéül Ukrokábel dol- . gozói, illetve Kiev város molotovi kerületének választói először 1937-ben, majd 1947-ben küldték a ! Szovjetunió Legfelső Tanácsába. Azóta becsülete- ísen, lelkiismeretesen, mindenki megelégedésére teljesíti képviselői feladatait. Mi a feladata? Üljünk , Guszjatnyikova asszony mellé egy fogadódélutánján és lmegtudjuk. Nyílik az ajtó, jön a következő szovjet ember. Az [ő számára minden érkező egyformán a legtöbb: Szövőjét ember. IPS', l EVElH Í SR. most ketten jönnek. Két ) fiatal lányka. Nehezen leplezik zavarukat. — FoglaJ- 1 jatok helyet — szól Guszjatnyikova és a két lányról. \ mintegy varázsütésre röppen el a zavar. Fél perc ► sem múlik el és már versenyt beszélnek: most végeznék az iskolát, szüleik a háborúban pusztultak el. Tanácsért jöttek ide, hogy milyen iskolára menjenek.} Guszjatnyikova mindkettőjüknek a tanítónői pályát-J és a helybeli Gorkij Pedagógiai Főiskolát javasolja. Csak mikor már mindenki elment, veszi élőé Guszjatnyikova napi postáját: 30—40 levelét. F.nnéti{ kevesebb ritkán érkezik. Amit lehet, még aznap ej~# olvas és el is intéz. <• De ki ő és honnan jött? Hogyan fejlődött azzáJj ami? A történet roppant egyszerű. Guszjatnyikova a \ kievi élesztőgyár szegény munkásának, Vaszilij Gtzsz- j jatnyikovnak a lánya. 11 éves kora óta dolgozilc..) Eleinte naponta 8 kopeket keresett. Később sem sok- (i kai többet. — „Nagy szerencsének számított — mondja^ magáról — amikor a kábelgyárba apám juttatott baj napszámosnak. (i A FÓRRA»ALOM FTIa Guszjatnyikova kt-> váló képességeinek megfelelően csoportvezető lett, rö-ú videsan mester, majd műhelyfőnök. Tapasztalataival, ág egyszerű emberek életének mély ismeretével ésí seeretetével munkástársai szeretetét is elnyerte. Tísz- f telték, megbíztak benne. így érkezett el 1937, a kieviw Ukrokábel dolgozói éleiének emlékezetes esztendeje. AI1 sztálini alkotmány alapján ekkor választották képviselőjüknek a Legfelső Tanácsba Vaszilijevna Guszjat- <1 nyikovát, gyáruk érdemes dolgozóját. Azóta a nép1 képviselője és ami a szocialista Szovjetunióban ezzel egyet jelent — a nép szolgája. \
