Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-05 / 130. szám
4 N ül P L Ó 19« JÖNIUS *. EREDMÉNYEK ® a pécji izlnkáz ü^zeíhében mjlhSrty nap fnuTva befejezi év! müködösét a pécsi Nemzeti Színház. Régi hagyomány ilyenkor mérlegre tenni a társulat működését. Most különösen fontos ez a feladat azért is, mert ebben az idényben már nem magán- tőkés vezette a színházat, hanem a kultuszminisztérium által kijelölt igazgató. Meg kell vizsgálnunk, vá jjon milyen eredményt értek el és milyen hibákat kell kijavítaniok? Helyes volt-e a műsorpolitika, a színészek játékálban milyen fejlődés mutatkozik és milyen kapcsolatok teremtődtek meg a színház és a közönség között? A tt kezdjük, hogy az elmúlt év őszén a Nemzeti Színház vezetősége teljesen Indokolatlanul a szocialista színház megteremtéséről kezdett beszélni, holott az év további részében kitűnt, hogy sem a színészek magatartásában, sem a műsorpoMkában nem tudták távolról sem megközelíteni a szocialista színház típusát. Sőt! A k «polgári-burzsoá hatás különösképpen az operett műsornál rendkívül érezhető volt Baloldali elhajlás a szavakban éa jobboldali elhajlás a tettekben — ez jellemezte nagyjából a pécsi Nemzeti Színház ezévi működését. Voltak egészséges kezdeményezések is, amelyek többé-kevésbé megvalósultak. A kísérletezések láncolata vonult végig az elmúlt nyolc hónapon és ez díeséretreméltó, eltekintve attól, hogy egyik-másik kísérlettel szemben nem helyezkedhetünk helyeslő álláspontra. ik voltak ezek a kísérletek? Min- demek előtt az elavult színművek demokratizálása. Lendvai igazgató helyesén érezte, hogy ma már mást kell adni a közönségnek, mint néhány esztendővel ezelőtt. Azonban a „Csárdás- királynő" című darabban például a parasztlegényt játszó szereplő szájába rosszízű mondatokat adnak, a történetet oly módon alakítják át, hogy az sem jó operetté, sem hal adószol lem ű darabbá nem válik. Érthető volt tehát, hogy a restaurálás a legkevésbbé sem tetszett a közönségnek. Fali Leó gics- cses operettjébe egy szereplőt helyeztek be, aki, úgymond, állandóan 'közbeszól és „letőlija” a badarságokat mondó tényleges szereplőket. Annak idején már megírtok: nem értjük, miért volt erre szükség? Ha rossz az operett, adjanak elő máisikatl Szerencsésebb átalakítás volt Szolovjev „Csendháborító” című darabjának átalakítása vigoperává. A versbetét és • Hukvári zenéje fdkorta a színmű elevenségét és nem sikkadt «1 »z író mondanivalója sem. A színház műsorpolitikájában az egész évadban bizonyos kapkodást tapasztaltunk. A vezetés hibájából sokszor döcögött a műsor, az utolsó pillanatban szedtek elő színműveket és — holott lett volna lehetőség arra, hogy jól elkészüljenek, — legtöbbször „rohammunkával” betanult színműveket vittek a közönség elé. Előttünk van- a színház egész évi lejátszott, illetve lejátszásra kerülő darabjainak felsorolása. Kitűnik, hogy 15 prózai darabból mindössze három színművet adtak elő magyar szerzőtől és egy ősbemutató volt: a pécsi Vasváry László d rabja. Ez persze nemcsak a színház hibája, hanem a magyar íróké is, akik a felszabadulás óta nem sok színművet alkottak. De szovjet íróktól is mindösz- sze három színdarabot láttunk. Végül hiányoljuk Shakespeare színműveit, biztosak vagyunk abban, hogy a pécsi közönség szívesen vette volna a nagy angol drámaíró egy színművének bemutatását. r rdekes megállapításra jutunk, ha a műsort fajok szerint osztályozzuk. Kitűnik, hogy az előadott prózák háromnegyedrésze: 10 színmű. vígjáték, illetve szatíra. Ha hozzátesszük ehhez a 15 könnyűfajsúlyú operettet, akkor láthatjuk, hogy milyen egyoldalú volt a pécsi Nemzeti Színház műsorpolitikája. A színházvezetés a legkönnyebb ellenállás irányában végezte munkáját. A színdarabok rendezésében is ez mutatkozott meg. Minden egyes darabnak a vígjáték élemét hangsúlyozták ki a haladó szellemű tartalom kárára. Ezzel a rendezői felfogással természetesen a formalista színjátszást segítették elő. Ilyen körülmények között hogyan fejlődött a színe zek játéka? Veien- czey Itsván, akit, mint az egyik legtehetségesebb fiatal színészt taroltunk számon, ebben az esztendőben sajná- latraméltóan kevés fejlődést mulatott fel és ez főként a rendezők hibája. Szentirmai Éva biztonságosabban mozog a színpadon, mint az ősszel, de csak a színjátszás külsőségeit sajátíthatta el. Kautczky Józsefet modorosságáról leszoktathatta volna egy jó rendező, de nem így történt. Túlzott arcjátéka és indokolatlan geszíikulása még inkább tulajdonságává vált. Papp Ibolya sem bontakozhatott ki az elmúlt évadban, pedig megérdemelt volna egykét megfelelő szerepet. (Ezt bizonyítja-a Tartuffe-ben mutatott játéka.) Móricz Lili halványan szerepelt, Bodor Béla, aki a hadifogságból csak a szezon közepefelé került a pécsi Nemzeti Színházba, egy-két szereplésével megmutatta, ha kiesett is kissé a gyakorlatból, feltétlenül fontos foglalkozni vele. Zámbori János jó epizódista, mulatott némi fejlődést az elmúlt hónapokban. Lelkes Agnes még töhbet fejlődhetett volna, ha nekivaló szerepeket kap. Az operett-tagozatból Serfőző Ilona mutatja elsősorban a legnagyobb fejlődést. Amíg az első előadásokon jóadag bátortalanság volt benne, addig ma ügyesen játszik, emellett énektechnikája is kialakultabb. Vargha László is hasonló fejlődést mutathat fel. A pécsi színészek és a közönség kö- zött nem alakult ki az a jó kapcsolat, arrli szükséges lett volna. A színészek a színházon kívül alig találkoztak a közönséggel. Gondolunk itt a különböző előadásokon való szereplésre, az üzemi munkássággal való viszonyra. Voltak ugyan kezdeményezi.- sek, hogy egy-egy gyári kultúrcsopor- tot hivatásos színészek nevelik, de ez abbamaradt. (Szerintünk bizonyos mértékben ez jó is, mert a színészek hibáit átvették volna a pécsi munkás- színjátszók is.) Az a szekta-élet, ami régóta jellemzi a színészeket, ebben.az évadban sem változott meg, holott ma egészen mások -a társadalmi feltételek, mint, .mondjuk, 10 évvel ez- előlt. Mégis milyen pozitívummal dicsekedhet a pécsi :Nemzeii Színház? Elsősorban azzal, hogy jól megszervezett bérieírendszerrel állandóan biztosították a háromnegyed házat. Ezenkívül a falu-színház égy hónapja mulat fel em- lítésreimélíó eredményeket. A színház egy hónapig járta a baranyai falvakat, olyan emberek előtt is játszott, akik talán életükben először láttak színházat. A színházvezetés hibái ellenére is, mindig a jó Télé törekedett. Lendvai igazgató, Jia alaposabban magáévá tette volna a' bírálatot, amely a nyilvános vitákon olykor felszínre került, akkor nyílván kevesebb hiányossággal zárná szezónbeíi működését. "O emeljük, a következő évadban ke- vssebb hibát mutat-.majd fel a pécsi Nemzed Színház, Az a véleményünk; hogy -Pécs színházlátogató közönsége színvonalasabb előadásokat érdemel meg,- mint amilyenek az elmúlt évadban voltak. Biztosak vagyunk abban is, hogy, a Párt kulturális vezetői és a közönség: a pécsi dolgozók, irányító bírálatukkal jövőre hozzásegítik a színházat hibái elkerüléséhez. Katkó István M. Tyevelov: ,/^Cásztyenka“ Csak 'június végén, amikor elállt az északi szél, lettek melegek a napok. A gyermekotthonból most vitték először egy szál ruhácskában sétálni az apróságokat. A gyerekek sápadtak voltak, mert egész télen a bombamentes fede- zékben öltek. De most boldogan mentek párosával a park felé, a múlt évi május .elsejei zászlócskákat lengetve, apró vödröcskéket, babákat szorongatva. A csapás úgy jött, mint derült égből a villám. A levegő megrázkódoft. a. hirtelen erejű dörgéstől, nagy. göröngyök repültek, homok-tölcsér-. emeJkedett az .ég. feléi Fehér gyermeksapkák röpködtek a levegőben. — Agyutüz — kiáltotta bajtársának egy arrajáró szeplős őrmesteri Rachmanov és a park kerítését átugorva, a gyermekekhez rohant. —■ Libasorban, be a fedezékbe, — adta ki a párán- • eeat Rachmanov. — Csak nyugodtan! Az első jedtségből magukhoz tért óvónők gyorsan engedelmeskedtek a parancsnak és kézrő-kézre adogatták a gyerekeket. A homokon néhány mozdulatlan gyerektest maradt fekve. Az őrmester felemelt a földről egy vöröshajú kislányt. A kislány nem nyögött, hangtalanul, lelógó kezekkel feküdt az őrmester karján, majd kinyitotta a szemét, ránézett az őrmesterre és szorosan hozzábújt. Az ajkai szétnyíltak, valamit akart mondani, de kis karjai hirtelen lehanyatlottak és úgy maradt félig nyitott szájjá!. •'* Egy órával később az őrmester megjelent a gyermekotthon Igazgatójánál és megkérdezte a halott gyermekek neveit. Akkurátusán beírta a neveket noteszába. Este érkezett vissza az őrmester ütegéhez. Fáradt, beesett arccal ült a tü^érüteg parancsnokának fedezékében és ismételgette: 1 — Én magam megyek felderítöbe, kapitány elvtárs. • Nagyon kérem, ne tartson vissza. A kapitány végül is beleegyezett A járőr élén az őrmester haladt. Időnkint megállt, valamit jelzett a térképen és suttogva parancsot adott. Ha egy pillanatra behunyta kimerült szemeit, hogy megpihenjen, a park jelent meg csukott szemei előtt, a fehér gyermeksapkák, s a vöröshajú kislány. — A felderítést-kitűnően végezték Rachmanov elvtárs, — mondta a parancsnok a visszatérő őrmesternek. Június 26-án, hajnali négy óra tizenöt perckor Rachmanov őrmester tüzéreivel együtt elfoglalta helyét az ágyú mellett. Az őrmester kivette zsebéből a noteszét és kinyitotta ott, ahol sorjában egymás mellé gyermeknevek voltak írva. — Elvtársak! — szólalt! meg Rachmanov, — tegnap az ellenség ágyúzta Leningrádöt. Saját szemeimmel láttam,- hogyan robbanlak x gránátok és srapnellek az utcákon és a parkban,’ ahol kisgyermekek játszottak. Saját, szemeimmel láttam ... ■RachmatioV hangja elakadt. Nem bírt tovább nyugodtan beszélni és hírtefen felkiáltott olyaD hangosan, mintha azt akarta volna, hogy szavát barát és ellenség, mindenki meghallja: ' — Nikolajev Pariikért. — ágyú... tűz! Az ágyú závárzata csattant, az ágyú megrázkódott és csípős puskaporfüst szaga csapott az emberek arcába. — Szimicskina Katóért — ágyú... tűz! Ismét eldördült az ágyú és a nehéz löveg dörgése messze-messze hangzott a hajnali harmatos föld felett. A parancsszavak egymást követték. Rachamnov hangosan vezényelt, de most már nyugodtan és minden lövés után egy kis jelet rajzolt a noteszába. Es az ágyú lőtt. Tizennégy név, tizennégy gránát. A névsor utóján a vöröshajú kislány neve volt a tizenötödik. Rachmanov odalépett az ágyúhoz: — Az utolsót, a tizenötödiket ntagam küldöm, — mondta. És a. tizenötödik lövésnél vő maga töltötte meg az ágyút. Amikor a löveg becsúszott a csőbe, Rachmanov halkan vezényelt-: — A hároméves Rachmanov Násztyenkáért — ágyú ... tűz! És meghúzta a zsinórt. Felhangzott a tizenötödik így ülő vés. k&UéAzeie Az egész halad ószellemü világ ünnepli ezekben a napokban a költőt, aki 150 évvel ezelőtt született és aki Oroszország legnagyobb költője lett: Puskint. A nagy lírikus, aki egyben koránok bátorhangú forradalmára is volt, számos versében szállt síkra a szabadság és haladás mellett. A magyar könyvnapra díszes kiadásban megjelent a költő válogatott müve, amelyből közlünk egy-két költeményt. Csaádájevhez 1818 Elszállt korán ifjúi álmunk, A büszke hír, csalárd remény, Szétfoszlott. titkolt ideálunk. Mint köd egy új nap reggelén. De egy vágy ég szívünkben rejtve, Egy nagy teendő vár miránk: Lerázni végre rabigánk A harc hivó szavát követve Szilárd hittel várjuk mi egyre A szent szabadság perceit, Miként szerelmesek lesik A várt találkozást epedve. Míg csak lesz egy lehelletünk S a szent becsvágy lángol szívünkben Hazánkért áldozunk mi mindent, Barátom, itt egyek leszünk! Elvtársam, hidd: még eljön A boldogság hajnalsugára, Oroszhon föltárnád dicsőn S a zsarnokság romhalmazára Nevünk bevési a jövő. (Lány} Sarolta) A vihar 1825 ’ e>n Egy lány -állt fenn a bérctetőn, Tajtékverte fehér ruhában. Tombolt a tenger s törtetőn Nem ismert gátat rohamában. Vörös fények gyúttak az égen, S vörösre gyűlt a láthatár, Szélvész sikoltott át a légen, És némaságba fúlt a táj. Csodás a tenger vad viharban,. Félelmetes a vak homály, De a fenséges zivatarban Legbűvösebb a bérei lány. (Grigássy Év») Emlékművem 1836 Exegi monumentum Alj már emlékművem: nem emberkéz faragta, Nem lepi soha fű a nép útját oda. Égnek szegett fejet feinyujtja magasabbra, Mint Sándor emlékoszlopa. Nem, nem halok meg én egészen — énekemben Hat szellemem tovább, ha testem már nem él. Hírem ragyog, amíg a földi tereken lenn Költő csak egy is dalra kél. Nevemet Ismeri Oroszhon messzi tája, Szettében emleget a soknyelvű haza, \ büszke szláv, a finn, tunguz, s kinek tanyája A sztyepp, a kalmük nép fia. Népem szívébe zárt, ott folytatódik éltem, Mert ahhoz szólt dalom, mi benne nemesebb, Mert zord napokban a szabadságról beszéltem És szántam azt, ki elesett. Menj, Múzsám, hát s ügyelj csak istened szavára, Sérelmektől ne tarts, ne kérd a koszorút, Nem hallva gúny szavát, de tapsokat se várva, S az ostobákat tűrni tudd. (Gáspár Endre) A Terményforgalmi Nemzey Váll a latnak, Pécs, a következő tárgyak18 van szüksége: tizedesmárleg, Ka már-rosta, folcpá*. gobonásveder, hosszú steoher íszurócso). rövid Stecher (zsófeszuroi, tajsúlymérleg és kosarak Akik ilyen tárgyakkal rendelkeznek, ajánlják fel ármegjelöléssel * Termény forgalmi N. V. kirendeli sé gének, Pécs, Széclienvi-tér *3. s*. I
