Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-05 / 130. szám

bsmczY Géza efrtárs beszél a keddi összevont pártnapon 1 meesekszabolcsí pártnap előadója Kende István elvtárs AUtódanántúl dolgozó parasztsága készül már az aratásra Három hangversenyt rendeznek a dalosok A munkásosztály vezetésével A magyar demokrácia fényes választási győzelmének értékelő­iékor Rákosi elvtárs részletesen elemezte, méltatta azt a fordula­tot, ami falvainkban lezajlott. A dolgozó parasztság országszerte megmutatkozó fejlődéséből egyíz- tan külön is kiemelte a Dunán­túlt: „Eltűnt az a különbség, ami ezelőtt a haladó keleti és az el­maradt nyugati megyék között Volt.“ Kovács elvtárs is hangsú­lyozta a Központi Vezetőség ülé­•én: „A Dunántúlról már nem le­ket úgy beszélni, mint demokrá­ciánk gyenge pontjáról.” Az or- ^ágos győzelmen belül kétségkí­vül külön győzelem volt a dunán­túli. A nemrég még legelmaradotr Jabb, az ellenség hatása alatt leg­inkább álló megyék a választás mérlegén nem bizonyultak köny- tyobbeknek a többieknél, sőt Ba- hnya megye lett mind között az riső. Ami áll az egész országra, az Vonatkozik, a déldunántúli megyék- [» is. így a választás eredményei közt mi is elkönyvelhetjük a talán mgfontosabbat, azt, amit Rákosi vlvtárs első helyen említett; „A választások megszilárdították a Munkás-paraszt szövetséget és "ártunk vezető szerepét... a Munkás-paraszt szövetségen belül megszilárdult a munkásosztály vezetése.“ A felszabadulás első .ércétől szívós, fáradha atlan mun­kával építik a kommunisták a dol- |ozó nép egységét. A földosztás k megszakítást nem ismeró tá­jirtás gyümölcse ért be május '5-én. Dolgozó parasztságunk is­mételten tapasztalta, hogy a mun- (bosztály gazdaságilag erősítette, Nitikaílag fejlesztette és a hata­tl részesévé tette s azon volt, % a technika vívmányaiból, a mltúra áldásaiból mind többet fusson az elmaradottabb falu fémára. Most a választási nevelő Jmnka során a munkásosztály ál- :?*atkész, lelkes ezrei rajzottak . m városokból, hogy a falusi dől--.a. őntudatosabbjaival együtt '^gyék mindenfelé a demokrácia ^osságát és igazságát. Á diadalmas nap elmúlott, de az Jh« eltelt néhány hét hatása to- él. A falvakban még ma is jpéd tárgya egy-egy munkás Jársunk odaadó munkája, okos Jíéde, közvetlen, természetes ?oeri magatartása. Olyannyira ^szerették a városi dolgozókat, iJV alig várják: mikor toppan- (JjfJbe újra, hogy felvilágosítással, S úrinűsorral újból hasznukra eaek. A munkásosztály nem ü.kledkezik meg róluk. Nem egy Ä adódott arra, hogy bányá­iig üzemi munkások bejöttek a ^vezetőséghez megsürgetni, hogy |)j °r mehetnek már újra falura. vvmtás lett a falujárás, legszebb ^mivaló a dolgozó parasztok ne- yse. Baranya, Somogy, Tolna Jvaiban vasárnaponként felbúg- (C a teherautók, viszik ki a kul­it! Ordákat, a falujárókat, viszik ta® nemes szórakozást, a politi- ijJ műveltséget. A falvak láthat- (jJ a munkásosztály segítsége C 1 választás idejére volt mé- k'*Ve. sőt azóta mind inkább Ndik. ^ munkás-paraszt szövetségnek ^’j'ár élesen kiraizolódott az y.^Ytartelrra. Ma már nyilván- v,rhogy ez nem akármilyen sző­kéit hanem osztálvszövetség. a '>^°*6k közős frontja a szocia- Hit* megvalósítására. v.V'nsi elvtárs beszélt arról, tó *lég gyakori jelenség a ku- V, . közti megkülönböztetés. ; IMett a „jó? kulik jóságától, ■íjú *sákmánvoló ..emberiességé- fe.» szocializmus halálos gyü- ti^'ianek „megtérésétől". Fogad- 'gs*,’eg és haitsuk végre maradék­ig. ’ll szavait: „Tekintet nélkül V nogv jó-e vagy rossz az kulák, megfelelően küzdeni kell ellene." A választások során a kulákok tekintélyes része a Nép­front mellett szavazott. De vájjon őszinte, szívbőljövő, természetes volt-e ez az állásfoglalás? Sok magyarázat nem kell hozzá, hogy belássuk: nem. Vájjon érdeke a kulákoknak, a falu kízsákmányo- lóinak az a fejlődés, amely vissza­szorítja őket a hatalomból és he­lyükbe a dolgozó parasztságot jut­tatja? Világos, hogy nem. Érde­kük-e a kizsákmányolás lehetősé­gének korlátozása, mind fokozot­tabb lecsökkentése, a szegénypa­rasztság saját lábán való megerő­södése? Világos, hogy nem. Érde­kük-e a gépesítés és a termelő- szövetkezetek hálózatának kiépü­lése, amely kizsákmányolói, kuláki mivoltuk megszűnését hozza ma­gával? Világos, hogy nem. Tehát a kuláknak néni volt érdeke a né­pi demokrácia választási győzel­me, s ha közülük mégis szépszám­mal igennel szavaztak, akkor ezt kénytelen-kelletlen csak azért tet­ték, mert nem volt bátorságuk ah­hoz, hogy a falu dolgozó népe előtt leleplezzék magukat, hogy mint nyílt ellenség széles mellel kiáll­tának. Gyávaságból, taktikából húzódtak meg és öltik most ma­gukra a „jóságos" álarcot. Csak néhol mutatták ki foguk fehérjét, emlékeztetőül arra, hogy léteznek s hogy még le kell számolnunk velük. így történt ez az Ormányság- ban, Zalátán. Bíró Dani Sándor, ugyan furfangosan nyíltan állt oda szavazni a Népfrontra, de előzőleg Kis-Gál Zoltán nyugatos katona­tiszt barátjával együtt megszer­vezte az ingadozókat a demokrá­cia elleni szavazásra. Zaláta Dél- dunántúlon a kulák mesterkedés­nek, a belül forrongó gyűlölet ki­robbanásának a jelképe, eleven figyelmeztető példa: vigyázzunk a falu kizsákmányolóira, mert ahol gyengeséget, bizonytalanságot érez­nek, ott azonnal támadnak. S hogy Zaláta erre nem egyedülálló pél­da, arra jó bizonyíték Jágónak is, ahol néhány nappal ezelőtt egy bitang összeesküvő, hazaárulásért elítélt 'kulák érdekében elbolondí- tott kisparasztokból küldöttséget szerveztek a cinkostársak. Emlékezzünk Rákosi elvtárs jó­zan, elbizakodottságtól óvó sza­vaira, amelyek még a diadal ma­gával ragadó mámorában tenni­valóinkra irányították figyelmün­ket. Van még munkánk dolgozó parasztságunk soraiban, a szegény­parasztok szilárd támasztékká való megszervezésében éppúgy, mint a középparasztság szövetségesnek való megnyerésében vagy a kulák elszigetelésében, a kizsákmányolok elleni egységfront kialakításában. Kimagasló eredményeinket most újakkal kell gazdagítanunk. Pár­tunk, az egész nemzet elismert, nagy vezetője erre készíti fel győ­zelmes erőit és a városok, falvak népe szívesen, öntudatosan követi élharcosait. Hogy ez mennyire igaz, azt bizonyítja azoknak a köz­ségeknek türelmetlensége, ahol ed­dig még nem volt pártszervezet. Néhány helyen odáig mentek, hogy már a választási kampány során „pártonkívüli pártszervezeteket” tákoltak össze maguknak a falu legöntudatosabbjai. Most pedig, hogy a tagjelöltfelvétel megindult, alig váriák már. hogy az élcsapat­hoz felsorakozhassanak. Minden falu azt akarja, hogy ott legyen a Párt élő valóságban, segítse, erő­sítse a falu népét termelő munká­jában, harcaiban. A Párt iránt ér­zett szeretet, ragaszkodás mind bensőségesebb, szorosabb lesz. Ez a legfőbb biztosíték arra, hogy a sok tennivalót az eddigieknél gyorsabban és mélyebben oldjuk meg, hogy a munkásosztály, a Párt vezetésével újabb sikereket, újabb győzelmeket aratunk. Bánó isii íi A nyugati jobboldali sojló gazdasági megegyezést sürget, mert ettől várja a válság enyhülését A külügyminiszterek szombaton is Berlinről tárgyaltak Az MTI párisi jelentése szerint a négyhatalmi értekezlet szombati ülésé­ről a külügyminiszterek a következő közleményt adták ki: A külügyminiszterek Acheson elnök- létével folytatták az USA és a Szov­jetunió Berlinre vonatkozó javaslatai­nak megvitatását. A legközelebbi ülés június hatodikén lesz. Az amerikai, angol és francia jobb­oldali sajtó még az eddiginél fokozottabban hangoztatja a gazdasági megegye­zés lehetőségét a párisi értekezle­ten. A lapok bizakodó hangon imák a zárt ajtók mögött folyt tárgyalásokról. A gazdasági megegyezés lehetőségét és a jobboldali sajtó ezzel összefüggő de­rűlátását hivatalos amerikai személyek, mint Wilkinson, az amerikai német ka­tonai kormányzat gazdasági ügyelnek egyik vezetője és Murphy, az Egyesült Államok németországi katonai kor­mányzóságának poíitikai tanácsadója is alátámasztják nyilatkozataikban. Angol-amerikai tárgyalások A jobboldali France Soir newyorki tu­dósítója azt írja, hogy az amerikai nagytőke tílrdH1 Ifienffl várja a*t a pillanatot, amikor üz­leteket köthet a Szovjetunióval és a keleti államokkal. Az amerikai üzleti körök remélik, hogy a párisi találkozó a nyugatiak és a Szovjetunió, valamint ji keleteurópai ál­lamok közötti kereskedelempolitika egyesítését fogja eredményezni Több fontos amerikai iparág a Ke- leteurópávai való kereskedelmi kap­csolatok újra felvételétől várja a válság enyhülését. Amerikai nagytőkés körök türelmetle­nül várják, hogy kereskedelmi kapcso­latokat vegyenek fel a népi Kínával. A lap ehhez még hozzáfűzi, hogy ebben a kérdésben Londonban az amerikaiak és az angolok között jelenleg fontos tárgyalások folynak. A lap megállapít­ja. Amerikában még jelentőséget tu­lajdonítanak a Newyork Times minapi cikkének, amely így fejeződött be: „Kelet az kelet, nyugat az nyugat, de az üzlet az üzlet Brestben és Mukdenben egyaránt.” Alap washingtoni tudósítója ezt a formulát állítólag az amerikai kormány egyik legtekintélyesebb személyiségé­től kapla. A gazdasági megegyezés szükséges­ségére és az amerikai külpolitika ne­hézségeire vet fényt a Newyork He­rald Tribune mai számában megjelent Lippman-cikk is. A nyugati világ — Németországot is beleértve — dekon; junktura küszöbén áll — ismeri be a cikkíró. Elkeseredett harc folyik a szűkülő piacokért. A gazdasági válság előjelei félre nem érthetően jelentkez­nek. A nyugati hatalmak helyzete gaz­dasági kilátások szempontjából korántsem ragyogó — fejezi be cikkét Lippman. 4 Szovjetunió elhomá­lyosította a tronni- alfcotntány cifraságait Az Economist elismeri, hogy a Szov­jetunió politikailag is nagy vonzóerőt gyakorolhat a németekre, majd így folytatja: A Szovjetunió elért már egy sikert Párisban: elhomályosította a bonni alkotmány aranyozott cifraságait. Harold Lasky, az angol „munkás­párt” végrehajtó bizottságának volt elnöke, az egyik hetilapban megállapít­ja, hogy egyáltalán nem erősek azok a kár­tyák, amelyeket a nyugati hatal­mak párisi értekezletükön kezük­ben tartanak. A nyugatnémet állam megteremtése inkább gyengítette, mint erősítette a nyugatiak helyzetét. Az Atlanti Egyez­ményről szólva megállapítja, hogy ez az egyezmény vagy közönséges vagy durva csalás vagy olyan terheket ró az európai országokra, amelyek összefér­hetetlenek gazdasági talpraállásukkal. A párisi amerikai küldöttség tagjai között egyébként — beavatott politikai körök szerint — éles ellentétek vetődtek fel Két szempont képviselői állottak ke­mény harcban egymással szemben na­pokon át. Az egyjk a Bohle által ve­zetett úgynevezett „hajlíthatatlanok” csoportja, amelytől Acheson külügymi­niszter sem áll távol. A másik a gazda­sági megegyezés híveinek csoportja, közöttük Bruce, az új párisi amerikai nagykövet és Harrayman. Pillanatnyilag állítólag „a ha|Htha- tók” kerekedtek felül A külügyminiszterek tanácsának pá­risi ülésszaka magára vonja az általá­nos figyelmet — írja Marinin a szom­bati Pravda nenwetközi szemléjében. A béke ügyének barátai az érte­kezlet sikerét kívánják, a háborús úszítók nyíltan kudarcára számí­tanak. Mint ismeretes, a szovjet küldöttség kezdettől fogva építő programmal lé­pett fel a német egység problémájának gyakorlati megoldására. Ez az irány­vonal elszakíthatatlan összefüggésbe hozza Németország békés, demokra­tikus állammá alakításának sikerét á négy hatalomnak a német kérdésben való gyümölcsöző együttműködésével. A továbbiakban azt írja, hogy Ache­son, Bevin és Schuman programjának célja korántsem a német probléma, ha­nem annak a kérdésnek a megoldása; hogyan szilárdítsák meg az Egye­sült Államok, Anglia és Francia- ' ország helyzetét Németországban. Németország jövőjét nem tudják el­gondolni a potsdami programmal, a potsdami elvekkel való határozott sza­kítás nélkül. Valójában tehát arról van szó, hogy a három nyugati hatalom megtagadja a potsdami értekezlet dön­téseit Ezt az igazságot senkinek sem sikerült még a legfélelmesebb szofiz- mával sem elhomályosítani FIATALOK EGYESÜLJETEK A DIVSz békefelhívása a világ ifjúságához A Demokratikus Ifjúsági Világ­szövetség végrehajtó bizottsága szombatra virradó éjjel ülést tar­tott, amelyen meghozta határoza­tait. A különböző határozatokon kívül a világ ifjúságához békefel­hívással fordult, amely többek közt így szól: Fiatalok! Előre a béke védelmé­ben! Előre a békéért tartandó világkongresszusérti Az ifjúság kész volt arra, hogy meghallgassa a párisi csodálatra méltó értekezletnek a háborúnak és az Atlanti Szerződésnek oda­vetett „nem”-et, kész volt ez a fiatalság, amelyik annyi tüntetés­ben kimutatta az egyöntetűségét, hogy „igen”-nel válaszoljon a pá­risi békeértekezlet határozataira. Egész világ fiataljai: egyesül­jetek! A DIVSz azt kéri tőletek, hogy egyre számosabban és egyre hatá­rozottabban sorakozzatok fel és védjétek meg a béke harcosai pá­risi értekezletének határozatait, támogassátok a béke harcosai nem­zetközi bizottságát és országaitok­ban, városaitokban vagy falvakok­ban, üzemeitekben vagy egyetemei­teken vegyetek részt a békebizott­ságokban. A DIVSz végrehajtó bizottsága azt kéri tőletek, szoros egységben a béke harcosaival, a dolgozók demo­kratikus szervezeteivel, az értel­miségiek és az asszonyok szerve­zeteivel, vegyetek részt a világ­ifjúság Budapesten augusztus 14— 28-a között tartandó nagy találko­zóján és a szeptember 2—10 között tartandó világkongresszuson. Fiatalok! Fiúk s leányok! Ifjú munkások, ifjú földmunkások és diákok! Szövetségünk biztos ab­ban, hogy meglallgatjátok felhívá­sát, mert az ifjúság tudatában van azoknak a veszélyeknek, amelyek­kel a háborús úszítók fenyegetik jövőjét. Ezt a jövőt a fiatalok meg akarják védeni, hogy boldo­gan és szabadon élhessenek. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség zászlaja alatt előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek nemzeti függetlenségéért, a ragyogó jövőért. Fiatalok egyesüljetek! A DIVSz végrehajtó bizottságé­nak szombati ülésén Guy de Bois- son megköszönte azt a vendégsze­retetet, amelyet a végrehajtó bi­zottság tagjai Budapesten élveztek. Az ifjúsági világtalálkozóval kap­csolatban Peszljak kijelentette, hogy a szovjet küldöttség 450—500 tag­ból áll majd és soraiban a szovjet ifjúság minden rétege képviselve lesz. Beszédét hatalmas tapssal, perce­kig tartó éljenzéssel fogadták. Csingtau Is felszabadult A kínai polgárháború a végefelé közeledik Pelpíngi jelentés szerint a kínai néphadsereg felszabadította Csingtaut. Az Uj-Kína hírügynökség jelenti, hogy a délkfnai tengeren fekvő Hainan szigetének nagy részét elfoglalták a szabadságharcosok és ott népi kormányt alakítottak, amelyhez a lakosság nagy lelkesedés­sel csatlakozott A Reuter hírügynökség, valamint az angol reakciós sajtó Is beismeri, hogy a kínai polgárháború a vége felé köze­ledik. Mao-Ce-Tung hadseregei tovább halóinak előre, főerejük most a Jangce folyótól délre van, majdnem egymillió emberük pedig már mélyen behatolt Dél-Kínába. A Kuomintang-csapatok utolsó menés déke Formoza-szigete, ahol minden ka­tonai és anyagi erejüket összpontosít­ják. A formozai csapatok létszáma at utóbbi időben negyvenezerről csaknem félmillióra növekedett. Ma a formozai Kuomintang-vezérkarnak több tankja, fegyvere, repülőgépe és csapata van, az amerikaiak jóvoltából, mint Japán­nak volt a háború alatt. Az idemene­kült kínai burzsoázia kormány és a vezérkar tagjaival együtt bízik a sziget bevehetetlenségében. A lakosság azonban a népi hadse­regtől reméli felszabadulását, füg­getlenségét, valamint a földreform megoldását és ellenségesen viseltetik a Kuornin- tang-csapatokkal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom