Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-25 / 145. szám

JHONTUS 25 NAPLÓ Fordulat a hegyszentmártoni HETVENNYOLC ÉVES KORÁRA EMBER LETT MISKA BÁCSIBÓL Ráncos arcán verejjőkeseppek gyöngyöznek, fáradt mozdulattal emeli fel a rakás alomszalmát Dér- atötte, ezfl3tös feje megadóan hajol a föld felé, úgy viszi terhét, — ki tudja hány esztendeje? Maga sem emlékszik már arra. Valamikor álmo­dott meleg fészekről, asszonyról, édes gyermekarcról, telt kalászokról, amit magának aratna De nem vált valóra az álom, helyébe csak robot, lélekölő szürke hétköznapok követ­keztek. Mindig csak másnak dolgoz­hatok mindig más kezelába volt. „Itt az ennivalóu A* erős, délceg Miskából, aki két Mákot is vitt egyszerre a padlásra, ma már munkában megtört, megvé- núlt Miska bácsi lett. Ahová besze­gődött cselédnek, mindenhol szeret­ték munkájáért. Csak akkor nem. ha a bérét kérte. Akkor hitvány sennnirevaló lett egyszerre, még a kenyerét is kisebbre szabták bünte­tésből. így aztán már nem is kérte, csak ha adták, hát elfogadta. Nem I* tudja mikor kapott fizetést, a fo­rintot még alig ismeri. Még be sem fejezte az almolást, már hallja, amint nevét kiáltják: Miskal... Miska bácsi! A nagy ház tornácáról a gazda fele­sége morcos arccal, duzzogva Inte­get neki és egy bádog edényre mu­tat: — Itt az ennivaló! Azzal befordul vissza a konyhába Harminc éve eszi a cseléd keserű kenyerét ebben a gazdag házban. De még nem fordult elő, hogy a kony­hában adtak volna enni. Télen az is­tállóban, nyáron a tornáci végében. A kutyának Jobb dolga van ebben a házban, mint neki, mert annak tá­nyértan rétik oda az ennivalót és konyhába mehet télen-nyáron. Miska bácsi megindul az istálló fe- HH, félszegen leül a tornáé lépcső­jére és eres, fonnyadt kezével lassan emelgeti szájához a pléhkanalat. Nem szívesen látott vendégek Egyezer csak vad ugatással rohan fc kutya a bejárat felé. A DEFOSz szervezettől jöttek Kasza Józsefhez. Hegyezentmárton legnagyobb gazdá­jához, hogy utána nézzenek, megkap­ják-e mindazt a cselédek, amit a népi demokrácia törvényben biztosft szá­mukra? A gazda már várja őket az udvar közepén. Mogorva arcán ol­vasható, hogy nem szívesen látja az érkezőket. Mikor megtudja jövetelük célját, sötét pillantást vet a tornác lépcsőjén meghúzódó Miska hácsi felé, mit-ha minden baj okozója ő volna. — ügy hallottuk, hogy Miska bácsi megkapta az öregségi díját a biz­tosítótól — mondja az egyik DEFOSz vezető —, meg aztán megnéznénk, hogy él az öreg, elbeszélgetnénk egy kicsit vele. Kasza József kellemetlen arcot vág fis fejével a tornác felé int: — Hagyják csak, nem kell feltar­tani, hadd egyen és minél előbb men­jen a dolgára. Majd én megmondom, Matt, kell. Olyan mozdulatot tesz, mintha ki­felé mutatná az utat. De a jövevé­nyek a kijárat, helyett a tornác felé tartanak. Miska bácsi még mindig ott ül, de már letette a bádogedényt. Erősen, biztatón szorítják meg a ke­zét. Hetvennyolc éves. de mintha az édesapja kezeszoritAsát érezné újra, — Hogy van megelégedve a sorsá­val. nincs-e valami panasza, kíván­sága? Panasz, kívánság! Valahonnan a mélyről, reszketőn. egy emberöltő óta visszafojtott ke­serűség tört elő. — Nem élet es... nem bírom már... Mondani, de a cmzdát meglátja többiek mögött, aki vasvilla szeme­ket mereszt rá. A felbuggyanó keserű szavak elhaltak ajkán. Ijedtében m*g esak annyit mondott, inkább gazdája felé: Mint a „családtagot“ — Rétég vagyok, beteg ... Lassan felállt, a lépcsőről és meg roggysné leplekkel, egyik közevei fatat. tapogatva, megindult az istáRó felé. A látogatók kísérik, segítik. Az istálló sarkában, a borjúállás mellett rongypokróccal letakart deszka priccsre öl, mellé három látogató és csak újra kérdezik: — Megkapta-e Miska bátyám hetven forint öregségi segélyt a gaz­dájától? Az öreg lassan ingatja fejét és halkat mondja; — Nem tudom éa, fiam, hogy mi csoda, nincs nekem pénzem... A kérdések gyorsan követik egy­mást. — Mióta alszik az istállóban? Miiért az ámbi tuson ette meg a va­csoráját, miért nem a konyhában az asztalnál? A kérdésekre most már határozott hangon jött a válasz. — Mióta eszemet tudom, az Istál­lóban, nyáron meg a pajtában alud­tam ... A konyhába nem mehetek, nem engednek asztalhoz ülni. Szavaiból fojtott gyűlölet, szemé­ből leírhatatlan utálat árad élete tönkretevője, a kulák Kasza felA Az indulatosan kezd magyarázkodni: — Mit beszél kend? Hiszen úgy tartom, mint családtagot! Mindene meg van a vén hazúgna-k ... De a DEFOSz elnök szavába vág: — Magának van öt hektó pálinkája szeszfőzdéből, mikor kínálta meg egyszer is Miéka bácsit? — Hát, ha nem szereti, minek kí- nálgassam? — feleli a kulák, de Miska bácsinak megjött a hangja: — Sohse! — kiáltotta. Szinte bele remegett a teste, hogy. életében elő szőr szembeszállt a gyűlölt kizsák- mánvolóval. — Hát a hetven forint öregségivel mi van, hová tette? — jött (az új kérdés a kulák felé. — Minek ennek pénz? Jobban meg ran mindene mint a családomnak hát csak nem kell neki adni, mikor én tartom el? — ügy? Hát az előző hónapok hetven forintjai Is magánál vannak? Szóval elsikkasztotta a szegény em bér pénzét! Mély felháborodással a hangjában, gyűlölettel ejtette ki a szavakat a DEFOSz munkástagozatának vete tője. A kulák paprikavörösen somfor dál az istállóajtó felé. De a kérdés utoléri: — Azt mondta az előbb, hogy Miska bácsi „családtag“. Hit akkor miért nem ágyban, szobában hál, mi­ért nem eszik ott ahol maguk? Most már embernek számít Ö is A kulákot elönti a gőgös Indulat, a fogai közül sziszegi megvetően: — Csak nem eszem egy asztalnál, nem hálok egy szobában egy ilyen senkivel! Vissza akarja szívni az indulatos. sűTyos szavakat. Az ajtóból vissza­szól: — De mert azt mondta, hogy be­teg, hát máma ágyat vettetek neki .. . Négy ember az istálló szegletéből győztes tekintettel néz utána. Miska bácsi is tudja, hogy nem a betegség miatt kap ágyat. Van valami csodá­latos abban, hogy ez a három egy­szerű ember idejött és amire oly sokszor vágyódott: puha párna, ren­des étkezés, tiszta ruha, meg egy kis pénz, mindez meglesz. A fordulat, hetvennyolc éves korában bekövetke­zett Miska bácsi életében a hegy­szentmártoni kulákportán. Eralmrnek számít, ö is! Právicz Lajos ÜDVÖZLET ZAKOPANÉBÓL Kedves Elvtársak! Mi, mint a pécsi szénmedence dolgozói, akik részesei vagyunk Lengyelország- legszebb üdülőhelyén a zapanei üdülésnek, elsősorban köszönetün- ket fejezzük k'i a Párt és a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak, hogy mindezt lehetővé tette számunkra. Örömmel búcsúztunk e! családunktól és munkástár sainktól, mert úgy éreztük, hogy az üdülés után mi is szóvivői le­hetünk annak a barátságnak, amely a népi demokráciákat ösz- szeköti. Az örömünk már ott kéz dődött, amikor Harustyák elvtárs búcsúszavai után a peronon össze­gyűlt százak búcsúzó karlengeté­sei közepette elindultunk Buda­pestről. Már akkor azzal a büszke öntudattal tekintettünk előre, hogy hazatértünk után még na­gyobb tudással és lelkesedéssel kell dolgoznunk szocializmusunk építéséért. Tovább bővült az örömünk an­nak láttán, hogy csehszlovák elv- társaink milyen nagyarányú épít­kezést végeznek Amerre jártunk, vagy teljesen felépült, vagy épít­őben lévő hatalmas házak és ház­sorok jelentik a szocializmus erő­södését Csehszlovákiában. Természetesen tovább fokozó­dott az a boldog érzés, amikor n cseh-határt átlépve az első lengyel városba érkeztünk. ,,Üdvözöljük magyar szakszervezetek tagjait ngvelországban" felírás, üdvözlő beszédek, virágcsokor és hatalmas élelem-csomag voltak az első él­ményeink és az a forró lelkese­dés, amivel lengyel barátaink min­ket körülvettek. Ez a lelkesedé* megmutatta szánunkra, hogy a lengyel és a magyar nép közötti barátság nemcsak papíron van meg, hanem népeink, dolgozóink szívében él. A szeretet, a lelkese­dés hasonló megnyilvánulásával ía'álkoztunk Zakopanéba való megérkezésünkkor is, ahol a helyi pártszervezet, a Szakszervezeti Tanács és az üdülő vezetőségének üdvözlő szavai és virágcsokrok fogadtak bennünket. Szállásunk, ellátásunk kitűnő, A környék cso­dálatosan szép. Addig, amíg itt Zakopanéban süt a nap, a kör­nyező Tátra magasabb csúcsait hó fedi. Kirándulásokat teszünk, szebbnél-szebb élményekben van részűnk, amit valószínűleg Varsó, majd Krakkó és a katowiczi nagy­üzemek meglátogatásával tetőzzük be. Mindezeket számbavéve olyan gazdag tapasztalatokkal térhetünk haza, amelynek lehetősége azelőtt sohasem volt meg a dolgozók szá­mára. Reméljük, hogy tapasztala­tainkkal a jövőben még nagyobb hasznára leszünk a szocializmust építő hazánknak és pártunknak az MDP-nek. Forró üdvözletünket küldjük az MDP baranyamegyeí és nagypécsi pártbizottságnak, úgyszintén Pécs- Baranya minden dolgozójának. Elvtársi üdvözlettel: Sudár Ferenc Pécsbányatelep-Meszbárt, Szilas Adolf bányász Komló. A KALAPÁCS MŰVÉSZEI KAZÁN FALAZOK PARTIZ ANH A RCOS BOL szövetkezeti szervezőnő A dülőút saráéban cuppogva merül­nek a barna cipők, de a barnaruhás, asszony ezzel nem sokai törődik. Néha megcsúszik a sárban, de azért csak tovább folytatja útját, látszik, hogy megszokta a falujárás ilyen kis kellemetlenségei‘ # Az eső ntán már felszikkadtak a földek, majd minden kukoricatáblán férfiak, asszonyok kanálnak, akik kíváncsian néznek a még sáros úton feléjük tartó asszonyra, akinek kis táskájában a spárga kötés alatt könyvek, jegyzetek nehezednek. Meg­áll a földek végében és kérdezőskö­dik a közelállóktól, azok meg szíves szóval felelget.nek, hiszen jól isme­rik, azért jött ki már többszőr is Diósviszlóra, hogy segítse őket, ta­nácsot adjon szövetkezetük működé­séhez. A múltkor is késő éjjel végeztek a sok megbeszélnivalóval és nem lát­szott rajta fáradtság. Becsülik öt Diósviszlón, de úgy tudják más fa­luban is, mert nem ismer fáradtsá­got. — Jókor jött megint az elvtársnő ■ szólítja meg Erdőst Ferenc. — Ma estére a DEFOSz tagokat össze­hívtuk az aratási ügyben, segítsen nekünk a megbeszélésen.- Ott leszek Erdőst elvtárs — fe­leli t.í határozottan Kónya Istvánné. a diUőutak vándora. Es amit. mond. az úgy lesz. Ott volt akkor is, amikor 1044-ben fegyvert fogott a fasiszta hordák el­len, amikor az ellenálló« hőseivel küzdött a partizánharcokban, hogy most az áldozatos küzdelemmel meg­szerzett szabadság részeseként to­vább segítse a falu népét, mint a SzftVOSz szervezőnője. Ott van min­denütt. ahol a földmüvesszövetkeze- tek részéro útmutatást, tanácsot kel' adni. Most ismét harcban van. a mozgalom névtelen katonájaként a falusi osztályharc első frontión. Tíidö- lövése és az arcán végighúzódó go- lyószántotta sebhely, a köztársasági elnök által adomónvozott Szabadság Érdemrendje, örökké figyelmeztet ar­ra. amiért most mindenkinek össze kell fognia a háború ellen a békéért Erdős! Ferenccel beszélget Köz­vetlen hangon, néha tréfásan, ha kell komolyan, úgy ahogy két dol­gozó ember beszélhet a faluja, vagy a családja életéről, jövőjéről. Á szö­vetkezetről folyik a legtöbb szó és Kónya Istvánná elvtársnő magyaráz, oktat, jegyez ott, a föld végében, a dillőuton. Egymás után alakítja a szövetke­zeteket és amerre jár, lbafátöl Tere- hegyig, felvilágosítása eredménye­ként egyre erősebb a kalákák ellen i harc. Nem otthon keresi fel a dolgo­zó parasztokat, hanem kimegy a me­zőre, és ott tárgyal, veszi fel a pa­naszokat és ad útbaigazítást. Épülnek a szövetkezetek, mert Kó­nya Istvánné elvtársnő és még sok szövetkezeti szervező, kommunistához méltó munkaszeretettel látja el fel­adatát. Kónya elvtársnőt a köztársa­ság elnöke a ,,Szabadság“ renddel tüntette ki. SZÖVÖMÜHET.Y. Ttsrta, világot. A gépek zúgva zaka­tolnak. Az üvegtetőn árad he a napfény. Sugarai beragyog­ják a selyemfonalak tömegét a pamutot, ugrálnak a gépek sima lemezein, melengetik a fiaiul szövőmunkások fürge ujjait. Egy fiatal lány a gép fölé Érdem­A Eles kalapácsok ütése nyomán szanaszét ugrálnak a kemény samott-darabkák, szikrázik a ka­lapács és hajszálpontosan faragja le a tégla egy-egy sarkát A «amott- falazás nem 'akármilyen kőműves­munka, hosszú gyakorlat kell hozzá és érzék, mert itt nem úgy van, mint a közönséges téglánál, hogy ..majd a habarcs kitölti a hézagot”. Itt a legkisebb hézag sem marad­hat, mert azon keresztül a kazán tüze kikezdené a falazatot és idő előtt kellene újraépíteni. A pécsi egyetem Rákóczi-úti fütö- házának kazánját építi a pécsi kő­művesek Iegjobbjaiból összeállított kis csoport, a Gyárkémény és Kazánfalazó Nemzeti Vállalat meg­bízásából. A csoport minden tag­jának van érzéke a munkához és hosszú gyakorlata is, úgyhogy a munka igen jól halad. — Ilyen munkásokkal Igazán öröm dolgozni — fut végig Bül- bacher munkavezető szeme a ko- pácsoló csoporton — nem kell itt jóformán senkinek egy szót sem szólni, mindenki tudja a munkájút és úgy csinálja, ahogy a legjobban tudja. Egyikük éppen az egyik sarkot készíti el aprólékos gondossággal. A fal külső felére kell egy darab samott-tégla. Előbb kiválaszt egy a régi falból megmaradt téglát, azt faragja meg és illeszti a helyére. Itt a tégla nincs kitéve a tűznek, jó a régi is. De ezzel már 4 forintot takarított meg a lelkiismeretes kő­műves, mert ennyi egy új samott- tégla, ára. A csoportot Kovács Ferenc elv­társ szervezte meg. Beosztották egy­más között a munkát és összehan­golt munkájukkal 50%-kai túltelje­sítik a normát. Pedig a norma nem laza. A régi norma szerint 40 óra alatt kellett egy köbméter samott- falat elkészíteni, 120 atmoszférái nyomással készített samott-téglá- ból, most pedig 400 kg/cm nyomás­sal készült téglával falaznak, ami jóvál keményebb és ebből 37 orr alatt kell egy köbméternyit be­falazni. A közönséges agyagtéglával enné gyorsabban dolgoznak, de amit I samott-téglával művelnek, az való­sággal művészi munka. A kazái nyílásainál pontosan ékalakúra fa­ragott téglákból boltozatot kell ké­szíteni, feljebb pedig a kazán falú nem függőlegesen, hanem ferdét befelé dőlve építik. Nagy pontossá» és szakértelem kell a munkához es Wunderlich elvtárs szerint csak azért megy jól a munka, mert Itt senki sem féltékeny a tudására, aki valamit jobban tud, elmagyarázza a másiknak.-•A vállalat központja, a budapes­tiek sem dolgoznak Jobban és a pécsiek ki is hívták őket párosver­senyre. A pécsiek ebben sem fog­nak lemaradni. cAhlh nem pihennek Imbéxfaikön rakja át, rövid véget hagy. így takarítja meg a drága anyagot — darabkákból, Jqe Halakból. A tapaartalateaere, a eoee­ratos megbeszélés eredmé­nyesnek bizonyult. A brigád egyik szövőnője, Nin* Kop­tévá például, aki eddig ros­szul dolgozott, most terven felül teljesít és még anyagot is megtakarít. Kicsiből tesz a sok, — ezt bizonyítja az is, hogy az üzem ifjúmunkás brigádjai egy hónap alatt a hibákat, dicsérte azokat, A takarékosságban a dol- okik komoly eredményekéi gőzök nemcsak mag A igye- ludlak felmutatni. kéznek eredményeket felmtt­Ék talni. Egymást is segítik. — SZÉP EREDMÉNYEKET Észrevették, például, hogy az hajolva figyelmesen rákos- értünk el — mondja Galina egyik brigádban, ahol hét gntja a vékony, színes főim- Vorobiova, a kotnszomol- szövőnő dolgozik, nem ntin- lakrit. Pontoson, finomon szervezet titkára —, de 7t denki bánik gazdaságosan a dolgozik a gép. Egy óra komszomolista nein pihen nyersanyaggal. Klszámítol- alalt kél és fel méter szövet a habárain. Mindig előre — ez Iák, hogy eddigi másfél ki­termelés. Megfelelő iram. A a jelszavunk és kutatjuk, ke- logrammos megtakarításával 2.000 rubel értékű nyers- ftatai lány azonban tisztában rcssük, hol lehelne még ja- szemben a brigád több, mint anyagot és 1.500 rubel érté- van azzal, hogy a gép többet vítani a munkán. A legutóbbi két kilogrammot takaríthat- kő mvllékanyagot takarítol- ís tud. Csak ritkábban kell értekezletünkön került szóba na meg. A komszomol-bizott- tak meg. Ez pedig több-száz- megállítani és jobban kell az egyéni takarékosság kér- ság megkérte az egyik leg- méter szövetet jelent — töhb- v.gyázni, hogy ne szakadjon üésc. Elhatároztuk,. hogy, a kitünöbben dolgozó szövő- s*áz méterrel több szövetet a n fonal... A Scserbakovról megtakarított nyers- és mcl- nőt — Szima Liszicinát —, szovjet dolgozóknak. elnevezett pamutipari kombi- lékanyagokról minden hó- aki 3 kg fonalat takarít meg nát ifjúmunkásai, komszo- napban számadást készítünk, havonta, hogy közölje (*­malisták mindig jól dolgoz- A megtakarított anyagot át- pasztalatait a brigád tagjai- ESTE, AMIKOff vége van lak. Teljesítették — sőt túl- számítjuk rubelre, így a hó- vak Azóta Szima a déli szü n munkának, Szima meglitd- teljesítették — <i normát, nap elején, amikor a szám- Betekben a gépek mellett mu- ja, hogg ma is óránként 15 Sok anyagot megtakarítottak adást kifüggesztjük a faliúj- tatja meg munkatársnőinek cm-rel termelt többet a és abból még több vásznat, ságra, minden munkás lát- saját módszerét. Gyakran el- normánál. Elégedetlen, bnl- selymet termellek a szovjet halja, mennyivel járult hoz- elnörzi a gépel, ítogv meg- dogon indul haza. hogy más- dolgozóknak. A komnomol- zá takarékosságán keresztül akadályozza a fonalszaka, nap újult erővel folytassa bizottság ellenőrizte a vállalt a szovjet nép gazdagításé- dúst, a nem-tétjcsen feldob munkáljál a szovjet dolg»- l el ódat 111- telkesítését, bizálte hoz. gozott orsók»* máj gépre iákért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom