Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-21 / 141. szám
KM JÚNIUS ti N Ä P L Ó S Áz éberséget necsak a portás •ezze üzemeinkben Hova tetszik menni, kérem ? jelkép» A Pártunkba befurakodott ellenség sleplezésével előtérbe került az éberég kérdés«. Az ellenség minden vo- laion a legaijasabb és legravaszabb szközökkei igyekszik rombolni építő «unkánkat. Éppen ezért az éberség ehol sem hiányozhat. Sem a politikai Jetben, ahoi politikai aknamunkát fejének ki az ellenség ügynökei, sem násutt, ahol az ellenség kémei és rártevöí ejthetnek rajtunk sebei. Üze- neink különösen érzékeny pontjaink, ihol a kártevők és kémek károkat »kozhatnak.. Az üzemekben már korábban bevetették a belépők ellenőrzését. Az cm- Kti belép a gyár kapuján és elindul. V portás — rendszerint öreg vagy okkant ember — megigazítja a szem. ivegét és utánaszól: — Hova tetszik menni kérem? Mondjuk, a Pécsi Bőrgyárról van i?ó, de mindegy, hogy melyiket vesz- izük példának, mert minden üzemben igy van — A cseres műhelyben keresem kovács elvtársat — mondja a látogató. Erre ki kell tőtleni egy cédulát, áztál, hogy a keresett fel majd aláírja. •4 cédulára rá kell írni a nevet, lak- leiyet és hogy milyen ügyben keresi i látogató azt, akivel beszélni akar. Igazolvány persze nem kell, az ember azt ír oda, amit akar. A látogató a cédulával bemegy, ide-oda szaglászik és Kovács eívtársat éppen nem ott találja, ahol gondolta, hanem a gyár másik végén. Megbeszéli vele a szükséges dolgot, de a zsebében lapuló céduláról megfeledkezik. Már menne ki a kapun, de a portás ismét megigazítja szemüvegét és utánaszól: — Kérem a cédulát. Odaadja. Es mire a portás rájön, hogy nem Íratta alá, már messze jár. Mit tesz a portás? Megállapítja, hogy hiányzik az aláírás, kicsit mérgelődik, aztán azt is abbahagyja. A vállalatvezető, párttitkár, üzemig bizottsági titkár pedig nyugodtan jelenti: a mi gyárunkba senki sem léphet be ellenőrzés nélkül. Arról megfeledkeznek, hogy nemcsak belépéskor és kilépéskor kell ellenőrizni a gyár látogatóját, hanem éppen akkor a legj | ban, amikor bent tartózkodik a gyárban. És éppen akkor nem ellenőrzik. Ez az eset nem egyszer fordult elő, nem szórványos, hanem gyakori. A portások úgyszólván megszokták már, hogy a látogatók rendszerint elfelejtik aláíratni az ellenőrző cédulákat. "X vállalatok munkásvezetői mégis elégedettek és azt mondják: „Az éberség terén mindent megtettünk.” Nem is kell külön magyarázni, hogy ilyen „éberséget” bármikor és bármilyen módszerrel ki lehet játszani, az osztályharc mai helyzetében erre pedig nem lehet alkalmat szolgáltatni. A másik eset Pécsújhegycn történt. Munkások álltak csoportban az udvaron és közülük az egyik arról beszélt, hogy „most is csak úgy van, mint régen, mi dolgozunk, mások meg húzzák a magas fizetést". Az- egyik gyűlésen pedig éppen ennek a beszélgető kis csoportnak egyik tagja szólalt fel. Ezt. mondta: „Minden párttagnak éberen kell ügyelnie arra, hogy ne juthassanak közénk a sorainkat megbontó ellenségek. Ha valaki ilyen ellenséget felismer, jelentse be a Párt vezetőségénél” Ha csak ebből állna az éberség kérdése, ha a gyárak kapujába állított portásokkal és szép felszólalásokkal akarjuk egyedül megvédeni Pártunkat és az eddig elért eredményeinket az ellenségtől, ezze! nem sokra mennénk Ettől az ellenség nyugodtan tönkre- tehetné gyárainkat és büntetlenül áskálódhatna Pártunk és országunk vezetői ellen. Az éberség nem azt jelenti, hogy bürokratikus intézkedéseket tegyünk és üres szólamokat hangoztassunk. Pártunk egységét és saját munkánkkal teremteti ériékeink épségét csak úgy tudjuk jól megőrizni, Ha valóban úgy teszünk, ahogy a' pécsújhegyi elvtárs mondotta: ha minden párttag éberen ügyel arra, hogy ne juthassanak közénk a sorainkat megbontó és a szocializmus megvalósítása ellen mindent elkövető ellenségek. De ezt nem elég mondani. Cselekedni kell! A dolgozó parasztokat fokozottan segíti az idei terménybegyűjtési rendelet József kukáknak saját nevén lévő 31 hold földje, 615 aranykorona a kataszteri tiszta jövedelme, ami után százlfz mázsát és negyven kilogramot köteles beszolgáltatni. Nem kell tehát sok számítás ahhoz, hogy megtudjuk: Kovács Jenő kisparaszt egy holdjára egy mázsa 11) kiló esik, míg Kasza József ku- lák egy holdja után majdnem négy mázsa a beadási kötelezettség. Először tartalmazza a felszabadulás óta ez a rendelet a termelőszövetkezetek terménybeadási kötelezettségét. Ezek a csoportok igen nagy kedvezményt kaptak. I. éa II. típusú termelőszövetkezetek tagjainál a terménybeadási kötelezettség mértékét az egyénileg bevitt földterületek után állapítják meg. Az I. típusú termelőszövetkezethez tartozó gazdák a földterületek után 10, a II. típushoz tartozó gardák 15 százalékos mérséklést kapnak. A III., a legfejlettebb közösen termelő szövetkezeinél együttesen terheli a tér. ménybeadási kötelezettség a csoportot Megkezdődőt a* aratás, közeledik a termés betakarítása. Az ország minden dolgozója a falu dolgozó parasztsága felé tekint. A gyárak, a városok dolgozói, a munkásosztály milliói, akik falvakat, utakat, hidakat építettek, akik villanyt, kultúrát vittek a vidék maradi, pislogó lámpása helyébe, akik mind annyiunk számára ruhát, cipőt, szerszámokat, gépeket, gyártanak, a tanítók, orvosok, mérnökök ezrei a sárguló gabonáktól színes magyar róna felé függesztik tekintetűiket, ahol mind. annyiunk kenyere kévékbe dől. öik, az ipari munkások segítették elő, hogy az idei aratás a több műtrágya, töb gép használata révén többet, jobbat adjon mindönki számára. És a dolgozd parasztság nagy vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja, a dolgozó nép kormánya most, az új termés betakarítása előtt újabb hatalmas kedvezménnyel bizonyította be segítségét a dolgozó kis- és középparasztság As idei terraénybegyfijtó rendedet lényegileg nem különbözik a hrvalyrtól. Elsősorban a termelő és családja elátásához, továbbá a gazdáJko. dátshox szükséges legnagyobb termény- mennyiséget biztosítja, a begyűjtésnél pedig a lehető legnagyobb mértékben tneqteslH a dolgozó parasztságot, «gyanakkor sokkal nagyobb mértékbe», sokkal több terhet ró a kulákok- te. A terménybeadási kötelezettség mértékét úgy állapították meg, hogy abban valóban kidomborodik a népi demokráciának a dolgozó parasztságot védő politikája és teljes egészében érvényre jut a progresszív teherviselés, •tjMBt Rákosi eivtárs mondotta, a »fiaessenek a gazdagok“ elve. A rendelet megállapítja, teent es üknek terménvgyüjlési tettség aiól. Azok a gazdák mentesülik, «kiknek szántóterületük nincsen, *agy akiknek szántóterületük 5 hold Ml nein több. De mentesül a termény- ^eadás alól az a gazda is, — a szer- Mdött területek arányában — aki •»erződéses termelést folytat. Hagy mennyire wgit • ter^éeybegyüjtési rendelet a dolgozó pa. **«ztságon, azt élénken bizonyítja egy •»ragadott példa is. Kisbicsérden Ko- He, Jenő kisparasztnak 9 és negyed ^old szántóföldje van, amelynek 275 Aranykorona a kataszteri tiszta jöve- ^lme. Ezután mindössze tizenegy mö- ^ a terménybeadási kötelezelfsége. és ha egy-egy tagra 5 holdnál kevesebb esik, akkor beadási kötelezettségük a földadóval egyenlő csak, viszont, ha egy tagra ennél több föld jut, akkor a beadási kötelezettség megállapítására a legkisebb szorzószámot Elet kell alkalmazni. A progresszív teherviselést, a földterülettel arányban lévő beadási kötelezettséget a kis. és középparasztság megsegítésére szánja az idei terménybegyűjtési rendelet és újból kihangsúlyozza a középparasztság mentesítését a mczögazdaságfejlesztési járulék alól is. így érthető az a lelkes készülődés, amellyel a dolgozó paraszti milliók szerte az országban ünneppé teszik azt a napot, amikor eleget tesznek terménybeadási kötelezettségüknek. Tudják, hogy ezzel a cselekedettel az ötéves terv alapjait vetik meg, a gyors és maradéktalan termény-beadással viszonozzák a népi demokrácia korma nvának saját kormányuk segítő támogatását. KÍSÉRT a múlt? Évek óta nem fordult elő a magyar sport történetében olyan fegyelmezetlen viselkedés, mint amilyet a Pécsi Lokomotív Vrancsics nevű ökölvívója tanúsított vasárnap este azzal, hogy mérkőzés közben leütötte a játékvezetőt. Ha ezt a példátlan súlyos viselkedést egyszerűen csak egy magáról megfeledkezett sportoló cselekedetének tekintenénk, akkor is súlyos felelősség terhelné a Lokomotiv vezetőit. Az eset azonban nem elszigetelt jelenség. És az nem is csak Vrancsics személyében jelentkezett. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy a jelenlevő sportvezetők, a közönség, sőt a karszalagos rendezők is kitörő lelkesedéssel fogadták és ünnepelték a „hős“-t. Idetartozik még az is, hogy a délutáni mérkőzés után a vasutas labdarugók közül néhányan nem éppen épületes módon viselkedtek a közönséggel. Hol Itt a hiba? Talán a sportolókban? Kétségtelen ott is, mert még mindig akadnak fegyelmezetlen sportolók. A döntő hiba azonban ott v«n, hogy a pécsi sportéletben még mindig kísértenek a múlt sportvezetői. Az egyesületi kiskirályok, a demokratikus tömeg- szervezetekből kiűzött reakciósok maradványai, az egyesületi sovinizmus szítói, akik közben nem feledkeznek meg saját érdekeikről sem.- Azok, akik mereven elzárkóztak a sportolók erkölcsi nevelése elől és nem támogatták a sportszemináriumok kezdeményezőit és akik féltek elkezdeni a közönség nevelését, mert ez ártott volna az „üzletnek“. Ezek az elemek a Lokomotív körül csoportosultak. A Dinamó ősszel hasonló esetben felvetette a felelősség kérdését ésmsg- tísztítotte a vezetőséget. A Lokomotív nem okult ezen, a vezetőségben nem érvényesült a becsületes dolgozók akarata és olyanok is komoly szerepet játszottak, akiknek semmi kapcsolatuk nem volt a vasúthoz. A Lokomotív vezetői elmulasztották a kellő éberséget és ez vezetett a tegnepi eseményekhez. Elfelejtették, hogy nálunk a sport nem öncél, nem kereseti lehetőség, hanem a dolgozók szórakozása és a tömegek egészséges mozgása. A pécsi sport felelős vezetői joggal döbbentek meg a vasárnapi események láttán és most minden szükséges intézkedést meg kell tcnniök a hibák kiküszöbölésére. Mindenekelőtt új vezetőséget a Lokomotívoak, új vezetőséget a becsületes vasutas dolgozókból, sürgősen kisöpörni a Lokomotív berkeiből a lerakodott szemetet! De valamennyi egyesülefnek le kell vonni a megfelelő tanulságot és a legsürgősebben pótolni kell a hiányokat. A felelős sporthatóságoknak erélyesen fel kell lépníök, mert nem tűrhetíük, hogv népi demokráciánkban tovább kísértsenek a múlt árnyai. Fokozzuk éberségünket minden vonalon! Kitartó munkával el kell érnünk, hogy sportolóinkra valamennyien büszkék lehessünk, de ne csak mint élsportolókra, hanem mint a szocializmus fegyelmezett, öntudatos építőire isi Pleskó Kálmán l'/Át* IIvwMjkov s&aticrt&íitunba tneyty fiz autóbusz Iván Vorenykov leszállt a vonat lépcsőjéről. Még körülnézni sem volt ideje, amikor már odalépett hozzá egy idősebb férfi: — Ugye, a szanatóriumba? Az igenlő válaszra együtt indultak a pályaudvarról kifelé. Az épület mögött hatalmas kék autóbusz várakozott duruzsíó motorral. Nem Iván jött egyedül: voltak vagy huszonötén, különböző gyárak munkásai. robogva, halkan zúgó motorral száguldott a nyílegyenes betonúton a Szovjetunió egyik leghíresebb fürdőhelye felé, SzGcsi-ba. Iván csak nézett ki az ablakon és a szíve szinte elszorult a gyönyörűségtől. Ilyen szépet még soha nem látott, pedig eddig is volt már üdülni sok nyáron. Az autóbusz viaduktokon, hatalmas hidakon robogott keresztül, melyek mély völgyek fölött iveitek merészen. A környező hegyeket zöld erdők koszorúzták, a völgyekben, — mintha játékoskedvű gyerekek dobálták volna a hegyek lábai közé — festői szépségű apró fill- \ak bukkantak fel. A lankákon sárgán ringó búzatáblák hullámoztak • simogató szélben. Az autóbusz lassított. épületek tűntek elő. Nagy kanyar, aztán emeletes palota előtt suhantak el. Homlokzatán ott díszelgett a felírás: színiláz. Balról az út mellett csodaszép parkot látott Iván, sétáló férfiakkal, nőkkel. A további csodálkozásra ideje sem maradt: az autóbusz csikorogva fékezett, tündérszép palota előtt állt. ilyenben luui a tra limitnél) eii Az árnyat fák alatt már ebédhez terítenek. A fehér tányérokon végigszalad a napsugár. A nagy üstből a leves jó illata 3zökik ki és keveredik a koranyári illatokkal. Bent a pártiskola termét zsúfolásig megtöltik a négyhetes és kéthetes szövetkezeti vezetőképző tanfolyam hallgatói. A terem előterében ötletes „kulisz- szát” csináltak a hallgatók, hogy mindén meglegyen a színes, gazdag műsorhoz. A falon piros betűkkel lángol felénk egy mondat: „A népi demokráda iránt! hfísésr. a szocialista munkaerkölcs és alapos szaktudás jellemezze a jó termény felvásárlót.” Es ahogy a vizsgáztatók elmondják, az elvtársak mindent megtettek annak h0_ fcjk f érdekében, hogy ehhez megszerezzék a tudást, s jól líötele (felkészültek az új harcra, a „kenyércsatára Molnár József, az iskola vezetője üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja megyebizottsága részéről megjelent Novics János és Vértes Géza elvtársakat, Molnár Károly elvtársat, a Szövosz. kiküldöttét és a tanfolyam előadóit. A záróbeszédet Novics elvtárs mondja. Figyelem és bizalom van a hallgatók tekintetében, ahogy hallgatják az útmutató lendítő szavakat. — Dolgozd népünk legjobbjai resztje kezűkbe idén a termény felvásárlást és a haszon nem a kulákok, nem a régi gabonavásárlók zsebébe vándorol mint régen a szegényparaszt rovására, hanem ott marad a faluban, hogy azoknak legyen hasznára, akik dolgoztak érte. — Hosszú taps követi Novics elvtárs szavait. Felcsillanó szemmel, kemény dolgos kezük erős szorításával veszik át azután a hallgatók Vértes- --------. . Géza elvtárstól a bizonyítványokat. Gyönyörködve ugy anakkor a kisbicsérdi garai Kasza (nézik a rajzot, mely a munkás-vara.sztegységr öl beszél. S milyen szépek a mondatat: „ ... kívánjuk, hogy a tanfolyamon szerzett tudását a népi demokrácia szövetkezeti mozgalmának fejlesztésére, a szocializmus építésének előbbre vitele érdekében használja fel." A tanfolyam hallgatói nevében ifj. Jakab József beszél. Az egyszerű, kemény szavak biztonságról, hűségről beszélnek, bizonyítékai annak, hogy az előadók jó munkát végeztek, hogy a tanfolyam hallgacsak királyok lakhattak hajdan — gondolta mosolyogva Iván. Később derült ki, hogy nem is tévedett nagyot: egy főidesúré volt a kastély még a óári világban. Most az Ivánhoz hasonió gyógyulást kereső munkásak hozzák itt helyre egészségüket. — Mégis csak a doktornak volt ^ igaza — mosolygott magában Iván. — Mert sehogysein akart eljönni, de az orvos szigorúan ráparancsolt: a tüdejének. bár komolyabb baja nincs, jót íog tenni egy kis magaslati levegő. Hát itt még a halottak is feléledhetnek — gondolta Iván. Este, a kényelmes fotöjökkel berendezett dohányzóban az intézet vezető főorvosa üdvözölte az újonnan •érkezetteket. TÖM? üdülőnk is van Itt Szocsiban, — mondotta a főorvos tói jó magokkal szívükben térnek haza nehéz mun-f— mindenki oda mehet, ahol gyógy u- kájukhoz. Azután elkezdődik a színes, kedves műsor. Egymásután nyílik az ajtó, a szereplők eltűnnek a „Jcu-i lisszák” mögött, hogy azután elénk kerülve versekkel, énekszámokkal, színdarabbal nyújtsanak igaz szórakozást. Wagry sikere van rey háromfelvonásos darabnak, amiben sok szó esik Bors elvtársról, a bányászfőispánról is. „Most van a nap lemenőben” a darab címe és ezúttal nem az istenek, de a magukat leg-{ alább félistennek képzelő kulákok alkonyáról beszélj sok igaz, jóízű humorral, De nemcsak a műsor, hanem a tanfolyamhallgatók szobái is sok élvezetet nyújtanak, ahogy végigjárjuk őket. Az egyik szobában egy szemétkosár, egy ( kulák van fölötte, s egy nyíl mutat a kosárra. Felirat így szól: „Ide valók vagytok ...” Számtalan öt- ( let, színes rajz mutatja, hogy a tanfolyam hallgatóit nemcsak harccal, de a gúny fegyverével is állják a frontszakaszt a kulákkal szemben. Az új harc, a „kenyércsata” harcosai lesznek < mindannyian, mért tudják és érzik jól, nem többről l ása érdekében a legtöbbet tehetünk '■ríe. Az üdvözlés után még hozzáfűzte: — Szeretnék pár számot elmondani vendégeinknek, hogy lássák, mennyi fürdőhely és üdülőhely között válogathat a szovjet dolgozó. 1925-ben 49 fürdőhely működött az országban 26 ezer szanatóriumi ággyal, 1948-ban a szanatóriumokban már egymillió 500 ezer embert gyógykezeltünk, pedig a németek az elfoglalt területeken rengeteg szanatóriumot, üdülőt pusztítottak el. örülnék, ha vendégeink látnák, hogy munkájuknak a sok szanatórium is egyik eredménye. Este Iván nagyot sétált a parkban, aztán felment szobájába levelet írni. A feleségének írt, így kezdte: — Csak most látom igazán, milyen és nem kevesebbről van szó, mint jövőnk rőt, a hároméves tervünk sikeres befejezéséről és hatalmas öt- f __,__. . „ , . , , , éve s tervünkkel valóra váló jobb életről, a szocialista r% ^S0' ls agyunk mi, szovjet dől Magyarországról. tS ozók..j
