Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-12 / 109. szám
Magyar Értelmiség! Építsd a néppel együtt az erős, független, boldog magyar hazát, mindnyájunk otthonát! Szavas« a Népfrontra! JHmihjtki azt akmja, h&qjj a ftagtj napon , az ő községe, az ő háza legyen a legszebb , EgyeSen hosszú, jó kilométeren fce|tesr!űl húzódó utca. Két oldalán esi- 009 kis házak rá!lakoznak a közép- jparasztok nagyobb házaival. Sok fa, tok virág mindenfelé. Általában jómódú, megelégedett emberek falatjának benyomását kefs a szemlélőben Téseny. Ha mqgáftsz az út közepén, az kkcia előtt végiglá sz az egész utcán, de egyúttal az égész falun is, mert es a hosszú utca alkotja a falut. Találomra álltunk meg Tésenyen. Sem szórt semmi sem amellett, hogy épp ezt a községet nézzük meg, de Süeae sem szólt semmi. Olyan ez is hint a legtöbb dunántúli község. Uj- gtzdikkel, aki!; szorgalmasan dolgoznak földjeikéin, középparasztokkal, akik «nos! különösen örülnek Rákosi újabb ajándékának a fejlesztési járulék elengedésének. Nem jobb, mint a többi községek, de nem is rosszabb.. Egy község Dé dunántülon ! Egy község, amely mirt* a Ifcbbi, lel késén készül a vá’asz ásókra, mélybe íp úgy, mint a többiben, mindenki ar- «* gondol, airól beszél, hogy vasár- top külsőségekben is meg kell mutatni, hogy a szavazás örömünnepe a magy.tr daljprrifknaV, melyen bebizonyítják hűségüket a Népfroot és az azt vezető Magyar Dolgozók Pártja iránt. — Felmegyünk majd a falu felső végére — mondja Sj. Füredi Mihály az EPOSz egyik vezetője. — Ott gyülekezik a Magyar Dolgozók Pártja, az MNDSz és az EPOSz, onnan indulunk el. Lassan megy majd lefelé a menet, hogy útközben minden házból csatlakozzanak hozzánk. Énekszóval jövünk az iskolához, mely az utca másik végén van. — Minden ház fel lesz díszítve Virágokkal, zászlókkal, felírásokkal. Csupa virág, csupa zászló lesz az egész falu. Az emberek szinte versenyeznek a készülődésben, mindenki azt akarja, hogy az ö háza legyen a legszebb a nagy napon. Különösen az ifjúság dolgozik nagy lendülettel, minden szabadidejükben a táblákat és a felírásokat készítik. De az idősebbeket is elkapta a készülődés láza. Május elsején Téseny lett az első a körjegyzőség őt községe között, most elsők akarunk lenni az egész járásban! Csupa lelkesedés sugárzik szavaiból. Lelki szemeivel már látja a menetet, amint egyre szélesebbre, egyre hatalmasabbra duzzadva hömpölyög lefelé az utcán. Zúg az ének, a zászlókat lengeti a szél, magasra emelik a felírásos táblákat. Minden Jtázból jönnek ki a szavazók, de azok Is, akik még fiatalok ahhoz, hogy szavazzanak, azok is csatlakoznak a menethez. Nevető, felszabadult emberek áradata hullámzik az utcán, a házak felvirágozva köszöntik őket, amerre csak elmennek. Megérkeznek az Iskola elé, ahol a szavazás lesz, megtorlódnak egy pillanatra és talán valaki, önkéntelenül, meghatódva el fogja kezdeni a Himnuszt ... Mindnyájan érezni fogják a pillanat szépségét, valami soha nem érzett felemelő érzés fogja őket átjárni. Nem fogják szavakkal kifejezni, de mindenki érezni fogja: elérkezett az a pillanat, mikor a nép egységesen dönt ä jövőjéről. Elérkezett az a pillanat, amikor együtt, egységesen hitet tehetnek a béke mellett, amikor ők, a nép, a múlt lenézettjei és koldusai hitet tesznek jövőjük, boldogulásuk, fel- emelkedésük mellett > Szép nap lesz, boldog nap lesz. A szavazás napja lesz. a meg a birkákat... Két feketetarka csacsi, egy tiszta fekete kutya: a „Bogár”, a gazdátok Halász József, Kékesd község tohdsza, 450 fehér, fekete, tarka Urka és kisbár&ny. Bogár időnként utána szalad egy fcfkalandozó birkának, mérgesen Vakkant egyet-egyet, nagyot kap a levegőbe, összecsattannak hófehér fogai, de mindez csak ijesztgetés, a birkák xüsszaszaladnak a nyájhoz. Bogár pedig mint egy győztes hadvezér tér vissza gazdájához. Bogár hadműveletei zavarják csak időnként a csöndet, egyébként olyan iyngodt, békés hangulat lebeg az lyész kép felett, mintha nem is a fazekasbodai országút mellett voltának, hanem valami idillikus képzeletbeli tájon. ~TT-------- j azt várná, hogy HZ CIRDer I ilyen környezetben —-------------— csak furulyázni lete t, avagy háton fekve, leterített *Grön nézegetni az égen tova- Mhanó felhőket. Finnyás szépleltek egész biztos ezt várnák Halász 'özseftől, őt azonban valószínűleg tem zavarná ez és ép olyan nyugtán olvasná tovább a vasárnapi «abad Népet, mint ahogy eddig |*vasta, míg meg nem zavartuk, kicsit gyűrött már az újság, a Wie szakadozott, látszik rajta, |°kat vette elő és sokszor süRyesz- tetta ismét zsebébe. J- Gyűlésekre nem igen tudok "Jutni a birkák miatt — mondja £ hát Így pótolom. Olvasgatni rá- J-k, sőt ráérek megrágni is, amit ?*vasok, és meg is szoktam azt, *°gy gondolkozzak mindenen. |A mesterségére terelődik a szó. is olyan egyszerű, mint ahogy egyesek gondolnák. mindenhez kelj értenie egy jó juhász- ^ nak. Csak ráa fűre és meg kell tudni mon- paJa, hogy jó-e vagy sem. Mert j birkának se mindegy, hogy mieten az a fű, az se eszik meg min- Jj&tt. Aztán érteni kell a gondolához, vigyázni, hogy ne koszoljanak el. Ismerni kell a külön- betegségeket. Tudni keli, olyan füvet nem szabad ve- íp legeltetni, amelyiken iszapos jpakódás van, mert az iszap bele- a májukba és „métör-t kap- Jp- Na és a kergeség! Ezt is is- JjTni kell egy juhásznak. Tudni 8V ’ hogy ha a birka balra forog, jpkor a íej baloldalán van a viz, °'cl fi**» forog, akkor a Jobbbch*.®4« számos apró mesterség- »Jí *ogást magyaráz el Halász Jó- „ p Nem fél, hogy eltanuljuk tőle Adományát, szívesen beszélget dr? 3*zal, aldt érdekelnek az Ilyen éve Juhász már, nem is tittoí “tor meglenni, ha nem vol- * a htaelébeo bárkák. Pedig amikor hazajött fogságból, nagyon úgy nézett kis a helyzet, hogy nem tudja folytatni a mesterséget. .7 mindenét elvitte a flmSje VOlt, háború. Se szamár, ————1 se kutya, se birka. Aztán valahogy mégis csak elkezdte és ma már ismét van két szamara, van Bogár, „akit” nem adna oda 10 mázsa búzáért sem és a nyájban is legelészik egy pár birka, aminek passzusára Halász József nevét írta a községi marha- levélkezelö. A birkák lábai között parányi egy-két hetes báránykák csetlenek- botlanak kedves ügyetlenséggel. — Figyelje csak őket — moso- lyodik el gyengéden Halász József, aztán halk, hízelgő hangon kezdi mondogatni: „Kicsi, kicsi, kicsi...” ötödször-hatodszor mondhatja talán, amikor egy tiszta fé- kete kis bárány előbujik a nagyok közül és aránytalanul bosszú lábain billegő Járással jön felénk. Odajön egész hozzá, megáll, majd fejét a térdére hajtja. Halász József megsimogatja, ölébe veszi, lassú mozdulatokkal simogatni kezdi, aztán újra megszólal: — Most olvastam a Szabad Népben emberekről, akik elmondták, hogy miért szavaznak a Népfrontra. Ha tőlem is megkérdeznék, én a birkákra mutatnék, Bogárra, meg a két csacsira. Ezért! Lehet, hogy kinevetnének, de én akkor is tudnám, hogy nekem van igazam. * Innen üzenjük Neked Halász József: Nem nevet ki senki. A birkák, a csacsik, a csillogó fekete szemű, értelmes tekintetű Bogár Neked azt jelentik, amit másnak vasreszelő, az élesrefent kasza, vagy a fehér papíron simán sikló írótoll: az életedet. S, ha ezt, úgy mint a többiek a reszelőt, a kaszát, a tollat meg akarod köszönni: igazad van. Békés József Nagy kedvezmények a népsznper-vásárléknak „Rádiót a dolgozóknak” akcióval kapcsolatban népszuper rádió készüléket az eddigi 12 havi részletfizetés helyett 18 havi résziedre lehet vásárolni. Ezen túlmenően a népszupeT készüléket vásárló, újonnan belépő rádió előfizetőknek a vosta hat hónapig díjmentes rádióhasznSato! is engedélyez. (Egy olasz újságíró tudósítása TUo estélyéről, mely május 9-én jelent meg Rómában.) Egy előttem fekvő, géppel írott meghívót kézbesítettek ki nekem, amelyből kiderült, hogy Tito bankettet rendez és én oda hivatalos vagyok. A meghívó sarkában — feltűnően — ez olvasható: „Megjelenés szmokingban Sajnos szmokingom nines, egyik jugoszláv kartársam kölcsönöz számomra egy ilyen ruhadarabot. Estére^ autóba ülök és a Fehér Palotába hajtatok. Ez a palota Dedinje dombján fekszik és a háború előtt Pál régenshereeg lakta. A kétemeletes szép palota most TIto székhelye. Az előcsarnokban Chopin zenéjének hangjai mellett Tito fogadja vendégeit. A nagyteremben háromszáz díszegyenruhás tábornok álldogál, tetőtől talpig aranyba, Bőrösbe és kitüntetésekbe burkoltul. Ezek az agyondíszített egyenruhák sem akadályozhatnak meg abban, hogy észre ne vegyem a teremben a nők lélegzetelállítóan nagystílű, drága estélyiruháit. Mindez és az aranydíszítésű hófehér frakkba öltözött pincérek a képet olyanná teszik, mint valami hollywoodi filmoperett díszlete Egy úr közeledik felém, aki először angolul szólít meg, majd amikor megtudja nemzetiségem, sóul mutatkozik be; * — Petrovics, Montenegro hercege vagyok. Sokáig éltem Olaszországban, rokonságban vagyok az olasz királlyal is. A kisöreg elmondja, hogy azelőtt Párisban élt, majd néhány hónap óta Jugoszláviában, a külügyminisztériumban dolgozik. Egy jugoszláv kolléga magas, csinos szőke fiatalembert mutat be, aki fekete öltönyt és fehér selyeminget visel. Ez Gorko Broz. Tito marsai fia. Tito első feleségének fia. Tito a háború alatt újból megnősült, szlovén nőt vett feleségül, aki megajándékozta őt egy gyermekkel. Tito ezt az asszonyt elhagyta, mert beleszeretett Olga Nincsicsbe, az egykori királyi külügyminiszter leányába. Olga Nin- csies, ez a nagyon intelligens,. arisztokrata nő magas, barna, cst- nos, végtelenül hiú és hüte len. Közben megnyílt az ebédlőbe vezető nagy szárnyasajtó. A tábornokok és az estélyiruhás hölgyek áradata betölti a termet. Az asztalok valósággal roskadoznak az óriási ezüst- és aranytűtökön tálalt sertés és kecskegida pecsenye alatt, amelyet szinte megszámlálhatatlan előételfajtákkal szolgálnak féL Bőségesen van ital is, tokaji, bordeauxi, frascatti, sherry és természetesen pezsgő. Tito egy mlnlattlr pipát tart a kezében. Csontkeretü szemüvegét \ *nost leveszi szemért és egy papírHuszonegy esztendővel ezelőtt Jack Boggis, London Stepney nevű kerületének plébánosa belépett az angol munkáspártba. Jack Boggis látta London munkásnegyedeinek elviselhetetlen nyomorát, látta az angolkóros gyermekeket, a vézna asszonyokat. Jack Boggis kiutat keresett, mert őszintén hitte, hogy nem lehet Isten akarata a szenny és a piszok, az éhezés és elmaradottság, a nyomor és a kevesek fényűzése. Jack Boggis belépett a munkáspártba, mert változtatni akart ezen és azt hitte, hogy az angol munkáspárt is ugyanezt akarja. Jack Boggis sok mindent látott huszonegy esztendő alatt. Látta a munkanélküliek millióit, a gazdasági válságot és az egyetlennek vélt kiutat, amit ebből találtak, a háborút. Látta a háború győzelmes befejezését és 6 maga is a munkáspártra adta a háború után szavazatát, mert azt hitte, ezzel egy új és szebb világ felépítéséhez járul hozzá. Látta a munkáspárt hatalomrakerülését és látta, hogyan adják el ennek a pártnak a vezetői hazáját az amerikaiaknak és ennek «párnán hogyan válnak újabb milliók munkanélkülivé és újabb dologtalanok milliomosokká. Jack Boggis, Stepney plébánosa, eleget látott. Amikor az angol munkáspárti kormány minisztere, Sir Stafford Crippe közzétette a nyomorköltségvetést. Jack Boggis levelet irt a mw- káspártnak. A levél így szólt: — Sir Stafford Crippsnek mw- k6eeUen.es költségvetése véglegesen eldöntötte elhatározásomat, elhagyom a munkáspártok Az angol munkáspárt vezérei világosan megmutatták szándékukat hogy kapitalista eszközökkel fognak kiutat keresni a vdlságbőL Politikai tapasztalatom arra tanít, hogy a válságból egyetlen kapitalista kiút vezet, — a háború. Ezt pedig nem akarom.., A stepney plébános felismerőm nem egyedülálló. Anglia dolgozói is látják, hogy megbízásukat érdekeik ellen használja fel az angol munkáspárt. Látják és egyre többen vannak, akik tenni is haf- landók ellene... W, SZEBB ÉLET VARJA ŰKET BALLAGTAK a nyolcadikosok Nyolc év mankója; tanulás, öröm és bánat marad mögöttük. Az emlékek sokasága, színe megy velük, amikor kilépnek nyolc év a tán az életbe. Bolyok és szomorúak, őrülnek és küny- nyes a szemük. Búcsúznak a régitől, a kedvestől, de az ij, ami vár Tájak, nem kevésbé lesz szép és kedves számukra. Ballagnak a nyolcadikosok. eb' ESTÉLY TITO FEHÉR PALOTÄJÄBAN Az Erzsébet leánygimnázium folyosóit mindenütt virág díszíti. A ballagok osztályában nagy az izgalom, zajongás. A lányok padjain tengernyi virág és egyre hozzák a kisebbek a csokrokat. A terem egyik sarkában a tabló; negyvenkilenc kedves, mosolygó, tisztatekintetfi leányfej néz ránk. ■— Hát elértünk ide is végre ... ballagunk ... — mondja Szabó Magdi. — Keze egy kis dobozon nyugszik. Ilyet csináltak a hetedikesek minden búcsú- zónák. Rajta egy dátum: 1941—1949. Benne egy karikagyűrű, pénz, egy pogácsa, fözőkanál. Ez mind jelkép. A kisebbek úgy látszik ezt kívánják a most indulóknak. Végigjárják a folyosókat Utoljára csendül fel kedves hangjuk a régi épületben. Azután bent a színpadon megkezdődik az ünnepély. Görcs László igazgató búcsúztatjaa lányokat. — Ti előttetek most más élet SÍI, mint azok előtt, akik az én koromban ballagtak. Mi akkor munkanélküliség, nélkülözés, bizonytalanság felé indultunk. Tirátok a saebb élet, a- biztos munkahely vár. De várnak benneteket az egyetemek is, ahová ma már minden magyar ifjú eljut, akinek tehetdarabot sodor össze, amit valaki a kezébe csúsztatott. Angolul szólítom meg: — A, ön olasz újságíró —mondja. Mutatja a pipát — ezt a pipát __ lássa *— egy angol tiszt ajándékozta nekem. — Marshall úr, hol van a híres kutyája? — Az nem illik ide — feleli — körülszaglássza az ismeretlen embereket és ha valaki nem szimpatikus neki, akkor megugatja! Megértem a célzást és visszavonulok. Kísérőm a hivatalos jugoszláv hírügynökség egyik képviselőjéhez vezet, aki éppen ananászt és banánt eszik. Részleteket kérdezek tőle Titot illetőleg, s 6 mosolyogva ad felvilágosításokat. Hajnal van, mire jugoszláv kollégám társaságában elhagyjuk a palotát. A Dunához érünk. — A Duna — mutat a folyóra kollegám elérzékenyülten. — Itt harcoltunk felszabadulásunkért. Ma a Tájékoztató Irodával való szakítás után azt sem tudjuk, hová tartozunk. Es hogy mi az a szabadság, amelyért állítólag harcoltunk, — azt még kevésbbé tudjuk.., • Edig tart az olasz újságíró cikke a rabságban sínylődő jugoszláv nép erkölcstelen, terrorista rab tartójáról. A nép éhezik, nyomorog, urai dőzsölnek a Fehér Palotában. Ha a jugoszlávok látnák ezeket az arany tálkát, szikrát vetne a gyűlölet, amely ott izzik a jugoszláv szivekben Tito iránt • - - - - — • —« » sége, rátermettsége és kedv« van a magasabb fokú tudomány elsajátításához. A nyolcadikosok nevében Cservény Melitta, a diákszövetség titkára mond köszönetéi és tesz Ígéretet a Jövőre. Ac ötéves terv vár mindenkit, aki dolgot. ni akar.A Népfront győzelme hozza meg számunkra a jövőt. A választás a mi jövőnkxe döntően kihat Ezért nagy most szüléink felelőssége. Mi bízunk a holnapban és becsülettel, egész szívvel indulunk feléje. A hetedikesek nevében Hübner KB*4 beszélt a búcsúzokhoz. — Diáktársaim, ígérjük meg egymásnak, hogy felépftjfík MagyaroTszá- gon a boldog, vidám fiatalok szabad országát, a testvériség, egyenlőség hazáját, a szocializmust. A Ugyanilyen kedves, meghatódott, kW moly hangulatban búcsúztak a Nagy Lajos gimnázium most végző növendékei is. Zászlókkal „ballagtak“ végig az nnyiszor járt folyósokon, tantermeken. Kint az udvaron Debrdfceni lAazló tanár búcsúztatta őket. — Ez a búcsúzás kezdete új életeteknek, mely része lesz egy hatalmon munkának, annak, mely új országot épít most, jobbat, szebbet, boldopab* t>at, mint a régi volt. Benneteket várnak az újjáépített üzemek, várnak a hároméves terv során épült és a* ötéves terv során épülő iskolák tanulóifjúsága. várnak orvosokra a betegek, mérnökökre a gyárak. Ne higyjetak senkinek, aki mást mond; szükség van az értelmiségre, szükség van rátok. Lo> gyetek derék, megbízható, akotó munkásaivá, igaz harcosaivá országunknak. Mikó Imre a Diákszövetség titkára beszélt a nyolcadikosok nevében, majd Sünön Géza a hetedikesek nevében szóR a régi diáktársaihoz. Az arcok elkomolyodnak, néma csendben veszik át a hetedikesek a nyolcadikosoktól az iskola zászlóját hogy tovább vigyék a kezdett, helyes úton. Ezután a futtatok a Magyar Dolgozók Pártjának megyehizottaágába» Aczél György elvtársat keresték M, hogy köszönetét mondjanak ae ágamnak’a diákság felé nyújtott aadmtata« segítségért. — Ezúton fejezzük ki köaoöaetűaka# Rákosi elvtársnak és egyben ígéretet teszünk arra, hogy mást haladó ér hűin is égi ck a munkássággal fa para—l Sággal kívánjak és fogjuk építed! ■ gazdag, erős, művelt aoocMhta hhr gyaroszágot — ipandta a fiatalság n* vében Muskát József nyokaadikos Aczél elv tára szeretettél efheasélgeMI a küldöttség tagjaival az Ifjúság egységének szükségességéről, az értebn'ség előtt álló nagy feladótokról d* lehetőségekről. Felhívta figyelmükét ina hogy felelősséggel tartósnak «épüknek. melyhez, ha munka tokban, d» Iwjr tükhau hűek és becsüli-(esek. boldog és szép étet vár rájuk. A fiatalok csoportja voltáig az erkélyen megjelent A-czéJ és a Népfrontot, majd vidám rViV
