Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-12 / 109. szám

REAKCIÓ: HABÖRÜ, N'YÓMÖR, SZOLGASÁG: NÉPFRONT: BÉKE, JÓLÉT, SZABADSÁG:

VÁLASSZ!

„Isten áldását kérem

íz ország újjáépítési mnnkájára64

Komócsy István prelátus-kanonok nyilatkozata

Szombat este a rádió mellett hallgatja a megye népe Rákosi Mátyás beszédét

Komócsy István római katolikus ’elátus kanonok nyilatkozatot ttatott cl közeli ismerősének, Boros Béla egyetemi tanárik, felhatalmazva öt, hogy nyi- tkozatát a sajtóban is hozza rilvánosságrta. A magyar sajtó — k5zte a Dunántúli Napló — már übb is ismertette Komócsy Ist- ffl nyilatkozatát, melyet most szletesebben közlünk,

Komócsy István prelátus kano- >k a választásokkal kapcsolat* n kiadott nyilatkozatában a bbi között a kővetkezőket' adja:

iA Függetlenségi Népfront na- on megtisztelő módon eljuttatta zzám a püspöki karnak a napitokból ismert nyilatkozatát, nilyen megtisztelő volt rám- zve, hogy Pécs katolikus közleményének reprezentánsakép- n interjúvoltak, ki kell etncl- m, hogy

válaszom nem egyéni állas- foglalásom, hanem minden bívő, békét szerető lélek állásfoglalása is, ttt azt a magyar püspöki kar a

napokban megjelent nyilatkozata is hirdeti.

Egyről nem szabad megfeledkeznünk, hogy ne lássunk az evolúcióban destrukciót, a közvetlen minden megnyilatkozásban ne szimatoljunk keresztény ellenséget.

Ha a mai idők zsurnalisztikái stílusával, vagy a népgyülések hangos kiáltásával merném magamat kifejezni, éppen azért, mert Krisztus békéje él bennem,

kiállnék a Népfront mellé a pódiumra és az egyház részéről beáilnék a béke szimfóniájának legszelídebb és leghar- mónikusabb hangszerévé és a feltámadt Krisztus szavait idézném: „Béke veletek“- Isten áldását kérem ez ország újjáépítési munkájára.“

A püspöki karnak a választásokkal kapcsolatban kiadott közleménye után, melyet Rákosi elv- társ az „első pozitív megnyilatkozásnak" nevezett, hatalmas lépést jelentett előre az a nyilatkozat, amelyet vtasárnap hoztak •nyilvánosságra, s melyet a katolikus egyházi és világi vezetők hosszú sora írt alá. Ez a nyilatkozat komoly szóval fordul a lelkészkedő papsághoz és figyelmezteti őket arra a felelősségre, mely vállai- kon fekszik. „A katolikus egyházi férfiak nem nézhetik közönbösen azokat az óriási erőfeszítéseket, melyeket híveik túlnyomó többsége tesz az újjáépítés, a dolgozók életszínvonalának felemelése és a béke megvédése terén" — mondja a nyilatkozat. — E nyilatkozat és Virág Ferenc megyéspüspök körlevele mellett — melyben a püspök felhívja a katolikus papságot, hogy „szívvel-lélekkel vegyen részt a nagy újjáépítő munkában" — további jelentős lépést jelent Komócsy István prelátus esperes nyilatkozata.

A katolikus hívek joggal várják ezután papjaiktól, hogy kivétel nélkül támogassák őket a püspöki kar és a felső papság útmutatása szerint, az építés nagy munkájában, támogassák az építő erők győzelmes összefogását: a Népfrontot.

Pécs és Baranya dolgozó népe nagy várakozással tekint Rákosi elvtársnak szombat esti rádióbeszéde elé, amely lezárja a választási kampányt. Megyeszerte megtörténtek az előkészületek, hogy a legeldugottabb falvakban is meghallgathassák a magyar dolgozók nagy vezérének, a Függetlenségi Népfront elnökének beszédét. Nem lesz falu, ahol ne csoportosulna a falu egész lakossága a rádiók körül és ne hallgatná feszült figyelemmel azokat a szavakat, amelyeket Rákosi elvtárs intéz a dolgozókhoz a választás előestéjén.

A hangulatot különösen ünnepélyessé teszi az, hogy a falvak akkor már a választás napjára

fellobogózvu és feldíszítve várják a népszavazás ünnepét. De ugyanez történik Pécsett is. Ünnepi díszt öltenek az üzemek, párt- szervezetek és lakóházak. A szak- szervezetben, a Doktor Sándor kultúrházban és a városháza, közgyűlési termében ünnepi hangulatban ezrek ülnek össze, hogy közösen hallgathassák Rákosi elvtárs beszédét.

Nem kétséges, hogy a szombat este a győzelem előestéje, a magyar nép felemelkedésének újabb állomása. Rákosi Mátyás beszédével szélesre tárja a jövő kapuját, amelynek küszöbét másnap, vasárnap lépi át a dolgozó magyar nép, hogy tovább haladjon a jólét, szabadság és béke útján.

LYENEK A MI

Ma beszél Aczél György

as MDP összevont pártnapján

Ma, csütörtökön délután 5 órakor a Magyar Dolgozók Pártja nagypécsi szervezete összevont pártnapot tart a Nemzeti Színházban. Az összevont pártnapon Aczél György elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja megyei titkára beszél a pécsi dolgozókhoz. Az összevont párhiap iránt nagy és lelkes érdeklődés nyilvánul meg a dolgozók körében és azon valamennyi pártszervezet résztvesz.

A Ml KÉPVISELŐ JELÖLTJEINK:

Szétesik- Édes fiam, — mondta. Laki István ’«esi Fém és Lakatosárugyár öreg Qkása a népnevelőknek — bennün- igazán nem kell megagitálná és le engem. Még apró gyerekek vol- , mikor én már benne voltam a ikásmoznalomban és azóta is benne

árok.

zérnyen büszkén hangzott ez a fe- bajusz alól, de Laki István nemit azén; mondta, mert büszke a 48 s munkásmozgalmi múltjára, hanem rt is, mert tudja, hogy ez a műit tlezL

teneih Imrémével is hasonlóképpen iák, csak annyi különbséggel, hogy körülmutatott a lánchegesrő mürben:

' Kérdezzenek meg itt akárkit, fud- ■< hogy mit kell lennünk. Nézzek, munkások vagyunk...

I Fém és Lakatosárugyár munkálják, hogy

1 a munkások kötelessége.

^tnerh Imréné nem azért mondta ^ sokatjcleralően azt, hogy „Mi lka sok vagyunk” mintha valaki 1 vette volna észre, hogy olajos *kan a munkapad mellett állnak, ha. 1 azért, mert egy munkásnál nem Vila arról, hova szavazzanak, ki- az oldalára álljanak.

' ilyenek a mi munkásaink — mo- ,02 Ranga elv.árs, az ÜB elnöK- ’^P például azzal jött az egyik.

I mozik

mai műsora

IPOLLO

^ kgújabb magyar film

. DISZMAGYAR

.^ereplők: Benkő Gyula,

' zár Mária, Bánki Zsuzsa s^öadások: 5. 7, 9 órakor.

J'Rasua

’«Sújabb magyar film

DISZMAGYAR

USfreplök: benkő Gyula,

Z*T MílTl'J RúnM 7fiit<re>i

íj&

*

Mária, Bánki Zsuzsa

tél fi fél 8 órakor

i$özkí

& a

K

O B L t, *

23 b»úh>

^‘vénafra! sr bányász család élele.

fcUBRak a tárnák

l“'Ö5Bo"fc,AVASOVA'

hogy minek most már a titkos szavazás. „Hát szcgyeljük mi azt, hogy jobb jövőt akarunk magunknak?" — mondta.

Valóban bárkit megkérdezhetünk, a munkások valamennyien így gondolkoznak. De nem is csoda. Annyiszor megbeszélték már a válasz ás kérdéseit, minden szabad percükben őrről beszélgetnek. Megállapodtak már abban is, hogy vasárnap azok, akik a gyárból egy körzetben laknak, összc- gyüiekeznek és

együtt mennek

a szavazóhelyiségbe.

Sőt egyikük megkérdezle nemrég Ranga elvtárslól, hogy a szavazásnál tei tétlenül be kell-c menni a fülkébe.

— Mert ha nem muszáj — mond a — akkor nem megyünk be. Most nincs csendőr, aki lesné, hogy a mi jelöltjeinkre merünk-e szavazni. Meg aztán legalább nem lesz torlódás. Mert képzelje el, hogy milyen sokan leszünk a délelőtti órákban.

Ranga elvtárs erre megmondta, hogy majd megkérdezi a Pártban- Meri Ran. ga elv.árs mosi nemcsak az üzemi bizottság elnöke, de helyettesíti az üzemi pártszervezet vezetőségéi is. Azok ugyanis elmentek' oda, ahol még szükséges megmagyarázni a választás kér- dóséit. Rózsa Sándor falura ment, I'clsömindszcn ón és környékén végez a do’gozó parasziság közt felvilágosító munkál/ Török Józsefné, Papp János pedig a városban kaptak beosztást, hogy a városi lakosság közt se legyen, egy ember sem, aki n© a 'helyes ulat választaná.

— Ki tudná, ha mi nem — mondja Anthoficr Arnoldné, — hogy kire kell mos; szavazni? Az csak természetes-, hogy ha a munkásosztály vezeti a többi dolgozót a Népfrontban, akkor nekünk munkásoknak meg kell mutatnunk, hogy mi a kötelessége minden becsületes embernek.

Azok a népnevelők, akik a muliko- rában itt jártak a Fém és Laka osáru- gyárban, akkor vidám énekszóra nyitottak be. Arlhoífer .Andorné volt a „lelles”. A nótaszó ütemére kigyózo't elő hegesztőgépéből a hosszú lánc.

— Mondja Arthofferné •— kérdezlek föle — maga

mindig énekel '/

— Hát... — gondolkozott el — mostanában majdnem mindig. Ne legyen az embernek jókedve, mikor Iája, hogy mennyire egyetért itt mindenki, szépen megy a munka és kevesebb a goa l.

— De nemcsak cn egyedül énekelek

— árulja ©1 — a többiek is sokszor szoktak énekelni és gyakran együtt harsogjuk, úgyhogy hangosabban szó! az ének, mint a szomszédban a lánc- simitó zörgésé. Az pedig éktelen hangosan zó-ög.

Arról mi" nem is beszél Ar.hoí[ciné, hogy mostanában a dalaik közö l egyre több a mozgalmi induló. Szorgalmasan tanulják őket, mert — mint Ranga '/'társ mord ja — „az jobban illik ehhez a választáshoz".

Az egész üzemben olyan a hangulat, hogy arról valóban akár egy jó pattogós indulót lehelne ko íázni. A gépek adnák az üteme4, a simító a dallamot, a szöveg pedig kikerülne abból, amit a munkások és munkásnők egymással beszélnek. Szép és igaz induló lenne ez, a címe lalán az lehetne: „Választásra indulnak a vasasok!” Mészáros Ferenc

Az Első Pécsi Bőrgyár munkás- nője. A nép elnyomóinak könyörtelenségével már gyermekkorában megismerkedett. Édesapját Horthyék Zalaegerszegen internálták s ott szerzett betegsége 1932-ben a sírba vitte. Apja halála után nyomorgott, éhezett a család, édesanyja mosással keresett annyit, hogy éppen csak tengődlek rajta. Ú maga is korán munkába kényszerült, csak hat elemit végezhetett.

1939-ben a Bőrgyárban dolgozott. Egy alkalommal bejelentette, hogy a gép, amelynél dolgozik, hibás. Az akkori tőkés vezetőség azonban' nem volt hajlandó a gépet kijavíttatni. Nem törődtek azzal, hogy a gép emberhalált okozhat. Nem sokkal később a gép elkapta Szefcsikné kezét, négy ujját levágta és azon kívül is súlyos sérüléseket szenvedett. Az akkori igazgató kijelentette, hogy ha nem hajlandó elismerni, hogy ő a hibás, eltávolítja a gyárból. így inkább vállalta a felelősséget más hibájáért, hogy tovább dolgozhasson.

Csak most, a népi demokrácia ismerte el jogos követelését. T0"„-os rokkantnak minősítették és kapja havonta a megállapított összeget.

— A felszabaduláskor — mondja — láttam, hogy ezután már mienk lesz a jövő. Szükségét éreztem annak, hogy tanuljak, ezért felnőtt fej jel végeztem el három általános iskoMt. Büszke vagyok: arra, hogy a munkások bizalmából a gyár igazgatási osztályának helyettesévé neveztek ki és örülök annak, hogy most a Párt segítségével egyre jobban képviselhetem a dolgozók érdekeit. elsősorban a dolgozó nők, munkás, paraszt és értelmiségi asszonyok érdekeit.

Szefcsik Imrénét mindenki szerette a Bőrgyár vaschettaműhelyé- ben és bizalommal figyelték munkáját akkor is. amikor íz Párt hívására nagyobb feladatok megoldására vállalkozott.

Osztályát, a dolgozókat az országgyűlésben is jól fogja képviselni.

Megalázott, üldözött napidíjasból

ddélal^fifQiii igazgató

Németh Kálmánt, az ötvenedik nagy öröm érte. Kineveztél; adóügyi nem számított. Kisemberek gyereke, futhatott he a múltban.

Németh Kálmán 18 éves korában 6 középiskolai végzettséggel került a városhoz raipdíjasként. Az is maradt hét éven keresztül, amig be nem hív- dák az első világháborúban, hogy frontra vigyék. Elment, de nelm boldogan, de mégis reménykedve, mert akkoriban jelent meg egy rendelet, amely úgy szólt, hogy a frontra kerültek minden pályázatná! előnyben részesülnek. Es mi történ a végén? Az, hogy Németh Kálmán, aki már 7 éve napidíjas volt, újra napidíjas maradi. Mert helyét elfoglalták azok a protekciósok, akik itthon voltak és nyugodtan vadászhattak állásokra.

Németh akkor fejére olvasta a mél- lóságos Nendlvich Andor konnányíő- ta.iácsos polgármeslernck, hogy be. csapták. A válasz az volt: majdhogynem az altiszttel dobatta ki szobájából.

Aztán jölt a forradalom és Némcili Kálmán a szabadságra vágyó emberek meÍJé szegödolt- Horthyék bevonulásakor kénytelen volt elmenekülni, ds egy év múlva súlyos betegen visszatért. Felépült. És keresni kezdte életének 11 esztendejét, ami- aklák között tonot,; el. Ez volt a megalázta'ásrak és az üldözésnek korszaka. Som el

évét túllépő tisztviselőt nemrégiben igazgatónak. Erre egész életében a szamárlétrán" ilyen pályát aligha

nem bocsátották, se vissza nem vetek.

Pert. indított és ügyé: közigazgatási bíróság elé vilié a végén. A város megegyezés; ajánlott, vonja vissza peréi és visszaveszik. Visszavonta. Visz- sza* is ve lék. Újra napidijasnak. 1937- ben V''"*ehaj:ó lett a XL. fizetési osztályba.- és az il!"imcnyzdó osztályon dolgozod.

Lassú. szrvós munka volt, talán senki sem velte észre. Mégis az egész ügyosziáiy munkája Németh Kálmán

vállára nehezedett. így ment ez 1914- ig, amikor az emberünket nyomorgóid rendszer összeomlott. Mindenki rí menekült, akinek vaj volt fejen...

1946-ban a demokrácia odáig ért, hogy negnyihaüa kapui a t kétségek előtt. Németit Kálmánt a közigazgatási tanfolyam vizsgájára híviák fel. Percek alatt vizsgázol kitűnő eredményei. A ' sga eredményeként a díjnokból elsőosztátyú ndóliszi lelt. Ugyanakkor beadta a rehabilitációs kérelmét. .Akkor "tár egy lépcsőt, ugró t a „szamárlétrán.”

A „X'-be" került. A rehabilitáció eredményeként a népi demokrácia elismerte küzdelmes éveit, munkáját és a VII. fizetési osztályba sorozta.

,A demokrácia mindenért kárpótolt.. .**

A népi demokrácia egyre határozo-- tabb megerősödése után Németh Kálmán éleiében is nagy fordulat történi. A városi adóhivatalt államosítod :ák és Németh Kálmán egy napon arról értesült, hogy kinevezték öt az állami adóhivatal igazgalójViVá, a VI. fi- zelési osztály 2. fokozatába.

Megyeri kertvárosi házának barackfái alatl Németh Kálmán egy súlyos operáció után igy beszél életéről:

— El sem tudom. mondani, mit l-.ü- szönliclek a demokráciának — j’z küzdelmes clctemér; kaptam meg a

kárpótlást. Es a mull u*án szó kft.3 jövőről is.

— Ismerem az ötéves eryet, liallc*- lám Rákosi legutóbbi beszédét, amelyben megigérle már a legközekbbi időben az értelmiségi, hivatali dolgozók

sorsának megjavítását- Az értelmiség, a tisztviselő réteg csak a munkásosztállyal együtt emelkedne . A hivatalnok elölt megnyíltak az új szabni élő; kapui. Nem alázza meg többé őket senki, ha a néppel tartanak.