Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-07 / 105. szám

DUNÁNTÚLI w NAPLÓ tklmiPi a Hcpfnmt Barasya-föfeaí feSaveze! Farkas Mihály vezérezredes elvtársat! Ma ééfeföfS Faritas BIWHy és Srösgyíjl János beszélnek a Szécbesfl-téfen ' VL ÉVFOLYAM, 106. SZÁM ARA 60 FILL6R________________________________________________VASÁRNAP, 1040 MÁJUS 8 fl magyar anyák a békéi választják IRT At BEDŐ PALIDÉ Május 8. Az egész ország dol­gozó népe meleg szeretettel tekint a magyar édesanyák felé. Ün­nepli azokat az édesanyákat, akik önfeláldozó munkájukkal, minden áldozatot meghoznak gyermekeik­ért, hogy becsületes, gerinces em­bereket neveljenek' a hazának. Ez az ünneplés ma más mint fégen, amikor üres frázisokkal, kirakat-ajándokozással, érmekkel űzették félre a magyar anyákat. Ma nem frázisokkal, nem pilla- ,°atnyi segítséggel, nem odavetett koldusfillérekkel segít a nép álla- 'tea az anyákon, hanem arról gon­doskodik, hogy minél több terhet levegyen vállfáikról, emberibb éle- let biztosítson családjuk számára, ‘hogy több kenyér, több hús jus- *oa asztalukra, hogy több ruhát, dpöt és több műveltséget tudja- tek nyújtani gyermekeik számára A magyjex népi demokrácia in­tézményesen gondoskodik az toyák gyermekeinek jövőjéről, "em megoldhatatlan probléma többé a dolgozó anyák számára gyermekeik t>anít tatása, mert min­den tehetséges, jól tanuló gyerek főtt nyitva állanak a közép isko- *ök és az egyetemek kapuk A demokrácia meghozta az számára a teljes felszaba- t, meghozta számukra a jo- 5°t a férf.akkal egyenlő értékű fkához, a teljes emberi életet ,** * képességűk szerinti érvé- |®y*sűlést Népi demokráciánk lé- ffegét következik, hogy nem riadhatott fenn olyan társadal­mi berendezkedés, melyben az ^bereknek több, mint fele szolga­iban élt Népi demokráciánk 5e®csak papíron adta meg ezeket ‘'logokat — hisz ezek a jogok pa- j^on sok kapitalista államban / is "'gwannak — hanem biztosította i "ők, az anyák részére azt is, ?y módjuk legyen élni ezekkel I* lúgokkal Megteremtettük azt J?. életberendezést, amelyben va- gyakorlati előnyökké váltak J°áok, hogy könnyebbé, szebbé, szóval szabaddá tegyék az életét Mindenekelőtt biz- J^otta számukra a családvédel­mi' mely az évről-évre szaporodó ki;d4k, napközi otthonok, isko­la’ az új, nápfényes családi ott- J}.°k építésében jelentkezik. A dé v °llbon°k, a kollektív szerző- ^)en biztosított szülési szabad- J” mind, mind a családvédelem vNSy oszlopa, olyan oszlopok. n“^ekröl a múltban álmodni sem ek a magyar anyák. Ezek­jei ® családvédelmi intézmények- L. eredménye az, hogy a béke- jjdez viszonyítva Baranyában 3, ;^l?e?y megyében pedig 5.4 szá­jul j*1 csökkent a csecsemő- L^óság és az egész országban I ^ ,az annyira fontos statisztika. eredmény mindez a mult- [ k vf*zonyítva. jfey .®®> a múlt Jelenleg eredmé- . t akkor fogjuk csak iga- i értékelni, ha összehasonlítjuk js ^Jttal és visszagondolunk ar- s^a'ilyen volt magyar anyák Ü(4j. a múltban és mi volt egy- a miénk akkor ebben a ^ Ip®- A föld az uraságé volt, volt utolsó csepp veríté- dL ls> A gyár a tőkéseké, erőnk >oh 0 Maradékával együtt. Nem ftfe eSy szabad gondolatunk, |L, légiinket már a bölcsőben PjL °“ák, a thnulástól pedig alig ^dtűnk fel, máris megfosz- roj[ tőle. Egyforma elnyomás ebben az országbein a %^i^‘en paraszgasszonynak, a robotoló édesanyának, V>.°dában dolgozó értelmiségi .lkoknak. "^’.‘■nek, a felszabadító Szovjet ^ltellett jönnie, hogy ezek a viszonyok megváltozza­nak. A diadalmas Szovjet Hadse­reg elkergette a fasiszta megszál­lókat, magyarországi cimboráikat és velük együtt eltűntek a magyar nép, a magyar anyák elnyomói is. Még ezzel azonban nem oldó­dott meg minden problémánk. Jött az infláció és mindnyájan emlékszünk még a sokszínű, kiló- nyi pénzre, a billiókra, meg a mii­pengőkre, melyek egyik napról a másikra annyit sem értek, hogy egy skatulya gyufát lehessen venni rajtuk. De ekkor már sza­badok voltunk, megvolt rá a le­hetőségünk. hogy sajátmagunk, saját erőnkből segítsünk bajain­kon és Rákosi Mátyás útmutatása szerint meg is teremtettük a jó pénzt, a forintot. Megkezdtük a hároméves terv­vel az ország újjáépítését. Ennek eredményeképpen a dolgozók élet- színvonala meghaladta a háború előtti átlagot, van már ennivalónk, a ruhához és cipőhöz is könnyeb­ben jutnak a magyar anyák, nem­csak gyermekeiknek, hanem saját maguknak is. A hároméves terv óriási eredményei azonban nem jelentik azt, hogy most már meg lennénk elégedve mindennel és nyugodtan, karbatett kezekkel szemlélhetnénk az élet folyását. Tudjuk azt, hogy még nagyon sok téren van javítanivalónk, ezért tűztük ki magunk elé nemzetgaz­daságunk hatalmas ötéves tervét. Az ötéves terv a dolgozók s köz­tük az anyák életszínvonalának is hatalmas felemelkedését jelenti. Az ötéves terv az asszonyok szá­mára napközi otthonok, bölcső­dék, kórházak, iskolái: hosszú so­rát jelenti. Egymillió kerékpárt, félmillió rád’ókészüléket, 120.000 varrógépet, 200 000 fürdőkádat, villamos háztartási készüléket, villanyvasalókat, mosógépeket, villanyfőzőket ad az ötéves terväz asszonyoknak. Megszépül és sok­kal, de sokkal könnyebb lesz az anyák élete öt év múlva! Annak azonban, hogy mindez megvalósulhasson, legelső feltétele a béke. A magyar anyák pedig békét akarnak, boldog, nyugodt, gondtalan életet, nem az örökös rettegést, nem a szakadatlan ag­godalmat. Elég volt már ebből az anyáknak, elég veit már a szen­vedésből, a könnyekből, elég volt az elsiratott férjekből, meggyá- szolt gyermekekből. Mi nem gyá­szolni, hanem építeni nkat-unk. Házakat akarunk építeni villany­nyal és fürdőszobával, öntöző- csatornákat akarunk húzni végig a szántóföldeken, hogy a föld ne sóvárogjon megrepedezetten az eső után. Nagy karéj kenyeret akarunk a gyermekeink kezébe •adni s rá vajat, lekvárt^ mézet. Több hüst akarunk férjeink elé tenni az asztalra. Élni akarunk és gyerekeket akarunk szülni, sok­sok szép és egészséges gyereke­ket, akiket a betegség messze el­kerül s akikre szebb, boldogabb élet vár, mint amilyen szüleiké volt. Dolgozni akarunk és élvezni akarjuk szorgos munkánk gyümöl­csét. Békét akarunk! Számtalanszor elhangzott már az, hogy az asszonyok az előző két. világháborút sem akarták. De tőlük nem kérdezte meg senki, hogv békét akarnak-e, avagy há­borút Ma azonban már az anyák is hallatják hangjukat. A magyar anyákat is meg fogják kérdezni május 15-én, hogy vájjon a hábo­rút, a szenvedést, vagy a békét, az építést, a boldogságot akar- iák-e, a Népfront programját vál- laliák-e? Nem kétséges, hogy a magyar anyák a békét fogják választani. Katolikus egyházi és világi személyiségek felhívása a Népfront választással kapcsolatban Katolikus egyházi és világi közéleti személybégek az alábbi felhívással fordultak a katolikus hívőkhöz t közelgő Népfront-választással kapcsolatban: KATOLIKUS TESTVÉREINK! Országunk választásra készül, hogy népünk a jövendő idők munkájához hozzájárulását adja. E választás kérdésében mi, katolikusok sem maradhatunk közömbösek, hiszen hitünk tanítása és az azt Összefoglaló kiskatekiz- mus is a negyedik parancsolat tárgyalásánál lelkiismeret beli kötelességévé teszi minden hívőnek, hogy választó* fi gát gyakorolja. Őszinte örömünkre szolgál, hogy a püspöki kar épp a napokban hívta fel nyomatékkai az egy. ház híveinek figyelmét arra, hogy a Népfront-választások alkalmával híven teljesítsék állampolgári kötelességüket. Mi is ezt a felhívást akarjuk alátámasztani, amikor hívó szóval fordulunk rrinden katolikus testvérünkhöz. „Gyümölcseiről ismeritek meg a fát” — mondta az Ur Jézus a hegyi beszédben. E szavak visszhangzanak telkünkben, mikor szemünk előtt megjelennek a magyar demokrácia eredményei, melyek népünk életerejét és kormányzatunk bölcs irányítását matatják: kifosztott, megsemmisített, koldus országban rendezett, nyugodt, vi­rágzó életet teremtettünk. Felrobbantott, rombadőit templomaink ismét állnak. Még nagyobb távlatot nyit meg előttünk a jövő képe, mely az új ötéves terv nyomán bontakozik kfc — Egy fejlett, gazdag, független ország békés élete. Ez az építő munka nem nélkülözheti a mi közreműködésün­ket sem?. Hiszen nekünk is szól Szent Pál apostol szava: „Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis hatalom, csak az Istentől. Amik pedig vannak, azokat az Isten rendelte. Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll az Isten rendelésével. (A rómaiakhoz írt levél 13. rész, 1—2 vers.) Ugyanakkor látjuk azokat a bűnös törekvéseket is, melyek a békét veszélyeztetik. Mi, katolikus hívők, akiknek Krisztus Urunk legszentebb parancsként adta a békét, határozottan követjük hitünk tanítását és békét akarunk. Nem az elnyomott, leigázott népek néma békéjét, hanem az emberi életet megbecsülő, szabad népek tekéjét. Mindezt csakis teljes összefogással, minden népi erő egybegyűjtésével tudjuk elérni. Ezt az összefogást jelenti a Függetlenségi Népfront, ezért állunk a Népfront mögött. A katolikus tanítás szerint a keresztény elveket Jagjobban a demokratikus életforma valósítja meg. Most, amikor a nép megalkotta a maga demokráciáját, amikor a nép közös frontot alkot a jövő építéséért, a béke megvédésére, Isten áldását kérjük arra, hogy népünk mun­kája eredményes legyen. Külön szólunk a lelkészkedő papsághoz is, mely évszázadok viharában annyiszor adta tanujelét a néphez való hűségének. Nekik mondjuk most, amikor népünk évszázados vágyai vannak beteljesülőben szent Pál apos­tol szavaival, hogy vigyázzanak a nyájra, hogy az igaz útról senki el ne tévedjen, hanem mindannyian együtt, hazánk vezetői iránti bizalomban megerősödve, haladjunk a társadalmi igazságosság, az építő munka és a béke igaz útján.” Ä felhívás aláíróinak névsora ; Ambrózy Kálmán székesfővárosi ta­nácsjegyző, Antal József volt minisz- tér, dr. Abrahám Ambrus szegedi pre­montrei kanonok egyetemi tanár, Amb­rus Tibor hosszúpáiyi esperes plébá­nos. Bálint Sándor szegedi egyetemi ta­nár, Babits Antal budapesti egyetemi orvoskari dékán, Baróti Dezső szegedi egyetemi tanár, Bárdos Lajos zene­szerző, Bogár Cecil szepíibenedekren- dt szerzetes, szegedi egyetemi tanér, Bandi György nagymányokl plébános, Bárány Rezső csépai esperes plébános, Bánhegyi Béla érseki tanácsos, jász- feisőszentgyörgyi plébános, Becker Vendel dr. pápai kamarás, szegedi ka- nonok, Bihari János ároktői plébános, Borsos József kevermesi plébános, Ba­kos Józ *f esztergomi preiátus kano­nok, Bóna József dr. alcsuti plébános, dr. Barca Dezső pápai kamarás, nagybajpeni esperes plébálnos, Balin János tápiószezri esperes-plébános, Bá or Károly felsőnyéki plébános, Balassa András volt Actio Catholica vasmegyei titkár. Cavallier József rendkívüli követ, Csűrös Zoltán műegyetemi rektor, Cseh András hódmezővásárhelyi ka­nonok-plébános, P- Csaba Jenő békés­csabai kapucinus házi., Csernus Mihály derecskéi apátplebános, Csányi László csőri plébános, Czeyda Pommerszheim Ferenc budapesti egyetemi magánta­nár sebészfőorvos, Ditrói Gábor szegedi orvoskari dé­kán, Draskovich Sándor hódmezővá­sárhelyi egyházi-világi vezető, Donáth Antal makói gimnáziumi tanár, Dobozi Dezső hugyagi esperes-plebános, Dzsi­da Elemér győregyházmegyei és szé­keskáptalani főügyész, Ember Győző országos levéltári igaz­gató, Énekes Tibor ózdi esperes, Ele­kes Dénes kalaznói-, Fomith Dezső vasai-. Farkas István vilvit.ányi-, Fojtik Tibor egyeki plé­bánosok, Gerevich Tibor budapesti egyetemi tanár, Gerencsér András kiskoináromi esperes, Gulás Miklós vecséi tábori főesperes, Garai Rezső cetli egyházköz­ségi vezető, Huszti József budapesti egyetemi tanár. Herceg János túrái, Horváth Gyula ludanyhalasi esperes-plebánosok, Ipoly Ágoston dr. zalaszántói pre­montrei tanár, P. Juhász Jenő nyírbátori házfőnök, Kreuczer Ferenc galamboki esperes, Klemm Antal egyetemi tanár, szegedi szentbenedekrendi áldozópap, dr. Ke- resstury Dezső magyar tudományos akadémiai főkönyvtáros, volt kultusz- miniszter, Koch Nándor szegedi egye­temi tanár, Korányi András egyetemi rendkívüli tanár, főorvos, Kislégi Nagy Dénes pécsi egyetemi tanár, Kolos Ist­ván esorvási segédlelkész, Kassai Sán­dor patyodi-, Kovács Kálmán tiszabá- bolnai-, Kiss József dombirákosi plébá­nosok, Klein Endre sültői, Körmendi Béla csökölyi esperes-plebánosok, Kiss József ürgedi plébános, Krenyiczki Ist­ván alsóregmeci görögkatolikus lel­kész, Kászár Imre kölesdi plébános, P. Kocsis Ödön kerületi esperes, Sümegi szentferencrendi házfőnök, Karábé Mi­hály varsádi plébános, Lmg Pál esorvási pápai kamarás, Láng F- Alán idranyi kanonokplébános, dr. Lu­kács József zemp'.éwnegyei fölevélíé- ros, nyugalmazott piaris a gimnáziumi igazgató­Miklós József szentesi egyházközségi tanácstag, Molnár Endre mikófalvi plébános, Molnár Is.ván tüskevári es­peres, Mitró János porcsalmai esperes, plébános, Medve János váWhorváti plébános, Megyeri Ferenc sáíai püspö­ki tanácsos, Mag Béta nagykamarást, Maurer Ferenc nadapi plébánosok, Mi- hálovics Ernő tb. kanonok lajosmizsei esperes-plébáhos, Mozner József kano­nok kadarkút! • peres-plébános, Ma­gyar János vádudvardi, N-cmes János máriás zeni Imrei plébánosok, Nagy Béla nylrlugosi esperes-plébános, Neueinbel Gusztáv jászfelsőszentgyörgyi kántor Návay Kapisztrán szegedi ferencrendi rendifőnők, Nagy József nyiracsádi, Nagy Árpád hajdudorogi plébánosok. Oltványi Imre a Magyar Nemzeti Múzeum telnöke, Ozsváry Lajos bujáki esperes-plébános, öveges József dr. Kossuth-díjas egye errri tanár, a peda­gógiai főiskola anára, Péczeli Gyula budapesti egyházközségi elnök, dr. Pa­taki Antal csongrádi egyházi tanács­tag, Polgár Albert dédesi plébános, Pollák Miklós domosi esperes, Pa- róczy Sándor dr. püspöki tanácsos, pusztaszaboicsi plébános­Rimóczy özséb dr. budapesti Wt“ an ár Rónai György író, volt országgyűlési képviselő, Réz Dezső jászfényszarui, Rajna János mezőcsáti, Redling .János gyönki plébános. dr. Somos Lajos egri tanítóképző intézeti igazgató. Sőtér István szegedi egyetemi tanár, Sályi László rudabán- nyacskai görögkatolikus lelkész, dr. Spikel Ignác celli egyházközségi einök. Szakmálry Gyula békéscsabai igaz­gató, Szabó Sándor sümegi érseki ka­nonok Szokolai Leó székesfővárosi ár­vaszéki elnök, dr. Szőke György csongrádi egyháztanácsíag, Sterling János lovászpatonai esperes, Szentpé- tery Imre budapesti egyetemi tanár, Szexerák Oszkár dr. fővárosi kórháZ- vezető orvos, Tóth József egri állami jogakadémiai dékán, Stongli Gyula nyirabonyi esperes-plébános, Tóth Ká­roly lajosmizsei esperes-plébános, Tu- rányi Miklós görőgkatoiikus esperes- plébámo-, Udvardi Ignác vajtai plébá­nos, Vatamir Imre hajdudorogi görög- katolikus lelkész, Vajjafs Béla a buda­pesti Széchenyi könyvtár főigazgatója, Verebéliy Lá z!ó budapesti egyetemi ta­nár, Vlagyovics István békéssrmsoni plébános, Voloson Ödön címzetes ka­nonok nyirvásári görögkatolikus p«. rochus, Világos Ödön dr. göilei espe­res-plébános, Weuckheim Frigy s dr. jáki apát, Zsámibéki Pál esztergomi egyházi és világi vezető. Küszöbön áll Háncsaiig elfoglalása Sanghajt jelentés szerint Sanszi tar­tományban a körülzárt Tatunk helyőr­sége letette a fegyvert, ezzel a Kuomintang elvesztette az utolsó támaszpontját is a Jangce folyótól északra. A népi hadsereg csapatai Hangcsau elfoglalása után átkeltek a Csiontang folyón éj félsz badi ot’.ák Sziszosant. A Jangcétől délre a néphadsereg közvetlenül fenyegeti Nancsangot, Kiangszi tartomány fővárosát, amely négyszáz mérföldre van Hong­kongtól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom