Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-05 / 103. szám

tm MJtTOS $ it a p li ő ECSV A HAWAfMEZER IDŐÉÜL Kis-Tóth Jenő 23 holdas középparaszt elmondja, /«// f elült a Hieziußa zdaiAg- fefltszteji já vidék c/etigedése TTasámap-lcorábban befejezik az fe­v táDó körüli munkát, elkészítik az almot és betámasztják a kétrészes is- táílóajtól éjszakáira, nehogy a csikó vagy borjú kiszökjön az udvarra. Aztán a ház mépe vacsora tf án kiül az utcai kispadra és pihenéssel ün­nepli a vasárnapot, amint ez mák rég­óla szokás. Jt>ort piros-, meg flebérpárirtikás májusiak nyújtogatják csupasz tör­zsüket a házak fölé, alattuk leányok, legényeik állnak csoportban, tréfálkoz­va. A Kis-Tó'Jvák padján is kint ütnek az idősebbek és várakozón néznek az tttcán feléjük tartó kis csoportra- A Jenő fiúk és a menyecske jöntnek po­rosán kis táskával a kezükben. Közre fogjáik őket a kis pádon ülők és azon ímefegfbe el mond alják velük a gyönyörű május elsejei ünnepségen hallottakat. Mer Kis-Tóth Jetó 23 holdas közéipparaszt úgy ünne­pelte május 1 -ét, hogy eknent 5 is sokezer dolgozó paraszttámávai a tá­voli Vajszióba, hogy meghallgassa Aczél György elvtársat, bogy hitet legyen ő is a Függetlenségi Népfront és a béke gondola'a melletti. Be sem mennek a lakásba, még ott az utcán sebükön el keil neki mondani az ünnepség részleteit és míg az út porát törőigei magáról, azalatt folyik a szó. .. - Aztán azt is mondta Aczél György, hogy 25 ivóidig nem kell már a mezőgazdasági fejlesztési járulékot fizetini. — Es a fiatal gazda szép sor­jában eámanrija a családtagoknak, mi mindent hallott még, ami jó és hasz­nos lesz számukra. Előkerül a szomszéd is az asszony­nyal és amint ilyenkor szokás, megindul a vita. A magrJk módján meghónyj<ák-vet(k az új híreket. — Egy kiadós eső vei nem cseréi- nőm el. •. ezt a májusi «játndékot, mert többet ér annáü is — mondja Kis-Tóth néni. Rábólindarsvk az öregek, Kis-Tóth Jenő pedig már számolja is, hogy mennyi; jelent az, hogy nem kell mezőgazdaság fejlesztési járulékot fi­zetni. — Tavaly mázsát adtunk fc bú­zából a gazdaságfejlesztést alapra, meg aztán 11 maisát a földadóba — mondja a többieknek Kis-Tóth. — Adriit járulékba kellene fizetni, azt az időn már a földadóba adjuk, cminek a járulék majdnem a felét teszi ki. Ennyivel többet adhatunk «J, több pén­zünk fesz. •. — Meg aztán ebből azt látom, hogy végre leszedik rólunk a ránk kent ku- lák neve: — Mondja Deák Lajos. — Mert újabban egyszer úgy mondták, hogy mindenki kukáik, akinek járulé­kot kél! fizetni. Azok mondták ezt, akik tényleg kdákok, de mos: már nem bokvndíihatnak, mert a kormány jól tudja, hogy kinek adja ezt a kedvezményt Végig a poros főutcán megtelnek a Mspadok és arról folyik a szó Kaesó- táa, «miről az egész országban be­szélnek a dolgozó kis- és középparasz­tok: az őszinte segítő készségről, az újabb há almas kedvezményrői, mely- lytel a népi demokrácia .ereje és mo­tor ja” a Magyar Dolgosok Pártja se­gíti és a jómód fejé emeli a paraszt­ságot. Amint Deák Lajos mondja: — Azért kaptuk, mer; Rákosi Má ■yás megígérte . •. Minden Ms faiuban megelégedetten és örömmel fogadták az újabb segít­séget. A :öbb mint hatvanezer 15—25 hoídas kőzépparaszt újabb bizonysága, kapott arra, hogy a népi demokrácia megbecsüli és segíti ökok ICu^euk toéüud Cs áil a Tarka kendők, szoknyák sokasága, por, szekerek, looak, iellenek, mézes­kalács és a lószerszám, egy öltöző új ruha, bugyli-bicska: pásár. Kiabálás, lónyeríiés, hegedűcincogás, anyjuk­tól elszakított Hs borjak bőgőse, gyereksírás, játékduda, fütyülő: oá­tár. S ha mindez úgy van elrendezve, hogy az út egyik oldalán bőgnek a marhák, futtatják az eladó looakat, * másik oldalán pedig mustrálják a csizmákat, a kötőnek valót, a fejben- dől, akkor: nísdi vásár. A színek úgy forognak, kavarog­tak, a hangok olyan hevességgel ost­romolják a dobhártyát, hogy szinte beleszédülsz enij pillanatra, hogy az­tán a gyerekkori kedves emlékek jussanak eszedbe, “mikor korán kel­lett felkelni és jöttetek apáddal a cézárra. Már az elűző este csupa várakozással feküdtél le. Bármilyen korán keltetek, az éjszaka hosszú- colt. Nyugtalanul aludtál, óriási mé­zeskalácsló vetett le hátáról álmod­ban. Ijedten riadtál fel, ismét elalud­tál, érezted szádban valami titokza­tos cukor ízéf, mikor anyád megrá- tott; kelj fel, mentek a vásárra. — 1.250, többet: egy fillérrel *e. — 1.300, annál alább nem lehet. . Az alacsony, barna ember újra (kezdi az egészet. Körüljárja a tehe- ía®t, megnézi a szarvát, meghúzogatjj 4 tögyit, hogy illja-e a fejé*., látszik :r*j'n, hogy te szik nek- a tehénke. Meg í* fogja venni. Elhimarkodni azonban nem lehet, komoly dóig ez '‘agyon, jól meg kell, hányni-veini Magában. Ehhez pedig idő kell, hát i addig is körülnézi, körű tapogatja xnég- !*íyazer: rendben vin-e- minden por- idiája. Aztán meg valahogy tetszik ® egy kicsit az alkudozás Már- “ József alfóleperdi 14 holdas újgaz- “éttak. Van már otthon két lova, meg fíy csikó ie, jó le« most ez a tehén Wzájak. Jó tejelőnek néz ki,-ha nem 'Wzza, már pedig mm fogja, meg- •Ü'a a 15—16 litert i«. Márfi József íerH is habozik továhb, mgvot csap *£ elébe tarro'.i tenyérbe: kész a vá- lár. * Még körülményesebben folyik en- is a lóvásár. Ko-zorús János ge- “fyesi gazda két gyönyörű almásoc- jYóre alku zik már több mint egy ?rMi Fülöp János hoS3Zúhetényi JÓ aídas gazda. Koszorús János régi, ®£épparaszt, két c ikót akar venn , ?^rt adja cl loviit. Lgy marad egy* " ezer forint ruhára, meg egyébre, ípbe a családnak szüksége van. (°-_-zan folyik az alku.'több-zör ki- |$*k a lovakat, körbe szaladnak ve­il' nu’g végre megkötik a vásárt, «'íy niegy ez a többi helyeken i;. d0.Ä°*6 parasztok adnak el állatokat ^gozó parasz.oknak, régi és újtnz- ]j egymásnak. Kupecckct egyálta* "n nem látni az egész vásáron. De m b hiányzanak senkinek. * fj?s jdtor mögött, ül egy ládán bácsi. Elölte fősük, játékok, edények, bicskák, nadrágtartók, ké­sek, villák, kanalak. A forgalom nagy ré-ze már lebonyolódott, a sok válogatás közben összekeveredd árúikat rendezgeti. A forgalom u án érdeklődünk tőle. — Nem panaszkodható® — vála­szol — elég jó vásár voliL Észre le­het venni, hogy a gatsdák egyre többe* tudnak vásárolni. 1946-ban; őrülteim, ha egy bicskát nágynehezen el tud­tam adni. Ma már igen sok játéka is eladtam. Mostmár jut egy ki« pénz ilyesmire js. Aztán meg olcsóbban is tudunk adni sok mindent. Szép agancsnvelü bicskát t«sz fel. Ez tavaly még 14 forint volt. Moest tizén; adja, Czving Lajos pécsi szabó is megelé­gedett’:. — Vásároltak máma szépen. De ta­lán. még ennél is sóikkal többet ér, hogy nyugodtak vagyunk — mondja. — Hisz minket, akik. vásárokra já­runk, állandóan úton vagyunk, veszé­lyeztetlek legjobban a zavaros idők­ben. A biztonság, r nyugodj, légkör a mi munkánk alapja. Ez a. hangulat a többi vásári árus között is. Hálásak azért, hogy bé­kében., biztonságban, nyugodt légkör­ben dolgozhatnák. És még valamiért. Mielőtt a szállí­tás lebonyolítására nemze.i vállalat alakult volna 26—40 fillért fizettek az árujuk mázsája után kilométeren- kén-. Mióta nemzeti vállalati vette át: a szállítást azóta egységeeea 13 fillér a szállítás díja kilométerenként. És ez nagy segítség nekik, mivel költsé­geik nagyrészt. < szállítás teszi ki. * Zajlik az élet a sásdl vásáron. Dol­gozó parasztok szükségletét dolgozó kiskereskedők elégítik ki. Nem a ré­gen szokásos „vásári bóvlival“, ha­nem rendes jó árúval. A sátorban áldomást isznak eltikkadt férfiak, az. asszonyok nehezen válnak meg a színes kartonok, selymek világától. Megrakott kosarakkal, kezükben edényekkel vidáman beszégefve in­dulnak hazafelé. Csak egy öl-hat éves kisfiú sir hüppögve. Talán az új fütyülő veszett el, vagy a mézes- kalácshuszár es^tt le és összetapos­ták. De az is lehet hogy az eladott kis borjú fényes, nagy szemei jutot­tak eszébe. (Békés) 120® zmuskás dolgozik már a déldunántúli ^házgyárban“ Az idei május 1-én felvonuló pécsi dol^oeök között már egy új és hatal­mas csoporttal találkoztunk. Hétflzáz ember vonult fel a Magasépítési Nem­zeti Vállalat táblája alatt, Fgv új üzem dolgozói voltak ebben a cso­portban. Tavaly még nem találkoz­hattunk vele, mert nem volt. Az el­múlt ősszel lelt, úgyszólván a semmi­ből. Először ar építőmunkások alakítottak. szö­vetkezetei, hogy szaktudásukat és munkaerejüket sa­ját erejükből hasz­nosítsák. Külön szövetkeztek az tiosnmnkások és külön a bányászok, hogy házat épít­hessenek maguknak. Ez a három szövetkezet egyesült akkor, amikor az állam elhatározta, hogv építőipari üzemeket létesít. \ R;lkóczi-úíi,' volt F.ngel-fürészte.lep helyén kapott helye,t a ..házgyár“. Januárban még csak 200 munkás kezdte meg a. munkát, de ez a lét­szám ma már hatszorosára. 1200-rn ’őH és amint egyre iöbb és nagyobb ■építkezés kezdődik az országban úgy nő tovább az üzem. is. \ Magasépítőipari Nemzeti válla­lat megérdemli a ..házgyár“ elneve­zést. Az építőipar minden szakma iához tartozó szakmunkások készítik i*t előre házak alkatrészeit. Az épü­letek sok tartozékát ma már készen szállítják a helyszínre és ez a mod v/,er jelentős mértékben teszi olcsób­bá az építkezést. Maga az üzem négy holdon, fekszik, külön üzemrészekben kaptak helyet az asztalosok, ársok, bádogosok, sze­relők, mintegy 13 építőipari szakma. Kót fűrészgép szabdalja a hatalmas tönköket és a parkettgyár gondosko­dik arról, hogy az új munkás- és parasztlakások padlózatát tartós és szép parkett burkolja. A semmiből emelkedett, ki Dél- dunántúl első és legnagyobb építő­ipari üzeme és máris komoly ered menyeket ért el. A saját munkájuk­kal épült üzemben a dolgozó munká sok közül már eddig öten érték cl az él-munkás kitüntetést. A Magasépítőipari Nemzeti Válla­lat igen szép példája országunk fej­lődésének. Az építőipari munkások előtt még’ nemrégen megvalósítha­tatlan álomnak tűnt az állandó, (izemben végzett munka, amikor a kőműves, á,os vagy tetőfedő nem kénytelen egyik kismestertől a má síkhoz vándorolni. Áfa már sok más sál együtt ez is megvalósult és a jö­vőben még több ilvcn csodát látunk. Újból Kuznyecitó i Szovjet ssaksservcseiek elnöke A Szovjetunió szakszervezeteinek X. kongresszusán megválasztott központi tanács most tartotta ülé­sét Moszkvában. A központi tanács; teljes ülése a szervezeti kérdések megvitatása után ismét Vaszilij I ICuznyecovot választotta elnökké. * AZÉRT VAGYUNK, I HOGY EGYMÁSNAK SEGÍTSÜNK Városi munkás érkezett a faluba. Kezében a Párt lapja, ajkán, barátságos mosoly. Szőbaelegycdik a hazafelé igyekvő dolgozó parasz­tokkal. Elbeszélgetnek sokmindenről: arról is, hogy milyen jól szánt a gépállomás traktora, meg arról is, hogy a kulák lókupec ícehes lá­vát adott el nemrégiben az egyik szegényembernek, aki bizony hó­napokig kuporgatott, úgy készült a vásárlásra. Egyre többen veszik körül a lelkes népnevelőt. Olyan értelmesen és égyszerüen beszél. Nemcsak úgy elmondja a dolgokat, hanem min­den szavát lelkesedés fűti. Szó kerül persze a politikáról: hogy fi tat­ul kok. mesterkedéseit akkor verheti túsza könnyen, úgy juthat előre a dolgozó paraszt, ha szorosan összefog, ha erősíti a munkások és a pa­rasztok építő szövetségét. Mert ott a traktor: úgue, hogy a munkások küldték? . ’ Nem lefu-t, hogy az asszony ne legyen itt, mikor otyan értelme­sen beszél ez a mi munkás barátunk — így gondolkodnak sokan é* küldik is a fiatalokat: hívják az asszonynépet, elvégre nekik is kö­zük van a. politikához. De még mennyire! Hiszen a faluban még dü/C- felelős is akad, aki szoknyát visel, nem is egy! Az asszonyokat se kell kétszer hívni: előbb érnek vissza, mint a gyerek, aki hívta őket. Mire alkonyodul kezd, inkább barátok letek a falu parasztjai és a népnevelő, semmint idegenek. A Népfront, a választás kérdéséről beszélnek, de a népnevelő tanácsot ad a legkisebb családi ügyben Is. Mert azért vagyunk, hogy egymásnak segítsünk — így mondja. El se akarják engedni, amikor késő este hazajelé indul... Lelte iteseissps a Szsvjetmiite A nyugati k piUT.ista állatnokban a dolgozók ha almas tömegei ínagukévá -.et.vk a Szovjetunió Kommun is a (Bol­sevik) Pártjának, kiáltványát és a béke meUcl't öntették — monclot.a a rnoszk- kvai rádió hírmagyarázója. A Szovjet­unió nemzet-közi tíkio-Gyét döntően bizonyítja a bíkeszere-tő népek szero- ,e!e és támogatása. A háborús uszí­tok mesterkedéseinek sorsa nicgpecsé: telődöíi. Ezután rámutató; arra, hogy a Stovje unió kőícsönei a . békét, az építés' szolgálják, míg á nyugati ál- temek kölcsönökrök célj*'háborús fegy­verkezés. A Szovjetunió szaikszarvczeii t-ná- csíi íyhívást bocsátót! ki, amet-yfen megá.tapi-ja, hogy a szovjet nép sike­resen eljesííi .a ■ iiáb jrú u.j’ii ötéves terv harmadik événeik etdfrányzaUf. önieiíédozöan harcol az ötéves terv határidő elő 1 történő eljosilésőírl. A s. ívj.'t kormány ennek eredmé­nyeképpen szüntelenül csökkenti az Ipari cikí ek és élelmiszerek árát és ezzel növekszik a szovjet dol­gozók reálbére, anyagi és kulturá­lis életszínvonala. A negyedik újjáépítési és nemzetgaz^ dasági fejlesztési kölcsön — folytatja! a kiáltvány — nagy jeléntőségíi a há­ború utáni őéves terv batáridő előtt történi teljesítésében. Az új kölcsön megerősíti a Szov­jet állam iialelmát és n szovjet nép anyagi jóiélének további emelke­dését jelenti. A n egyedik új jáiépítési és gazdaság­fejlesz ;ö köJCcön j.gyzfce — írja » Pravdt i — az c igész Szovjetunióban nagv ieikcseddsse ■1 és c 'ivekvő sikerek­kei fo :y:k. /. sz ovjet kölcsönhöz ha­s emlői a törl-éTKle­rn ezelőtt netu ismert A , szovjet kőiesö nük igazi népi jeti*?­gaek. A hatadás , az alkotás céíjaf­szolga ják, a do. gőzök jó'.é'énok etiK­Lésére irányulna'; Er.rv’k követkéz ő­ben r< Tűkivöl n> ‘.pszcrüek a nép szá­iCS l'-jrt egei között Mos: zkva ipari jízeméiben is nagy lol* kesédé esel fo'-yik a kölcsön j- gyzf^«í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom