Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

*>

NAPLÓ

1949 MÁJUS t

Százegy évvel ezelőtt

Tames Mhalyt választotta képvisetfijének

Baranya megye „communislikus elvekkel eltelt'

lakossága

Baranya népének demokratikus hagyományai messze a múltba nyúlnak vissza. A baranyai munkásság, dolgozó parasztság és haladó értelmiség örök büszkesége az, hogy itt választották követté Táncsics Mihályt, a nincstelen parasztság nagy szószólóját, aki előfutára volt hazánkban a szocialista eszmének. Baranya népéhez ugyancsak utat talált a 48-as szabadságharc lelkes, forradalmi hangulata, de ennek visszhangja az ország más vidékeihez hasonlóan olyan vonásokat is mutat, amelyek bizonyítják, hogy népünk 48-tól bátrabb tetteket követelt. Úgy érezték, hogy ezeknek a követeléseknek legméltóbb szószólója Táncsics Mihály lehet, a „vörös republikánus”, akit a pesti nép szabadított ki börtönéből.

Választásra készülődtek Baranyában

akkor is, ezelőtt 101 esztendővel. Ez volt az első választás, amikor a nép is már úgy-ahogy beleszólhatott sorsának intézésébe. A siklósi kerületben már május végén megkezdték a választási előkészületeket és a korteskedést Táncsics Mihály, a takácslegényből lett tanító, író és újságszerkesztő jelölése érdekében.

Május 28-ra népgyűlést hirdettek Drávacsepely községben. Szaporca, Tésenfa, Drávacsehi, Drávapalkonya, Drávaszabolcs, Ipacsfa, Kovácshida, Drávaszerdahely és a kerülethez tartozó többi község kiküldöttei felkerekedtek és Drávacsepely felé tartottak. A küldöttségeket lelkes baranyai papok, tanítók és jegyzők vezették. Különösen nagy szerepe volt ebben a választási mozgalomban

Baranya falusi papjainak

Szente Zsigmond nagyharsányi, Kardos Pál tótfalusi .Fejes Sándor tótfalusi, Belevári Ferenc zitzlói és Munkácsy Albert szaporcai lelkészek híveik élén vonultak fel, hogy szót emeljenek az urak által akkor már ^bujlogatónak ’ hiresztelt Táncsics érdekében. A gyűlés szónokai közölt is ott látjuk az előbb említett Munkácsy Albert, Belevári Ferenc és Tóth Ferenc lelkészeket, akik mellett Tarnóczai Dániel nugyn&rsányi bíró is fe'szólalt és egyhangúan Táncsicsét javasolták a kerület követéül. Ez meg is történt, nagy lelkesedés mellett.

Akkori reakciós körökben nem kis megdöbbenést váltott ki a jelölés és a császárpárti feudálisok és uszályhordozóik feljelentették a gyűlés szónokait a megyei hatóságnál, amely kénytelen-kelletlen bizottságot küldött ki az ügy kivizsgálására. A feljelentés azzal vádolja a gyűlés szervezőit, hogy előzetes bejelentés nélkül gyűlést merészeltek összehívni és ezzel alkalmat nyújtottak a népnek „indulatos” kitörések hangoztatására, sőt Munkácsy Albert lelkészről azt jelentették, hogy

„communisticus” kijelentéseket

tett a fennálló alkotmányos rend és kormány ellen. Ezeket a „communisticus" kijelentéseket a megvádolt lelkész be is ismerte, mert nem voltak egyebek, mint annak hangoztatása, hogy a jobbágyság fenntartása burkolt tormájában is szűnjön meg. Lényegükben Táncsics követeléseit tartalmazták, amelyek a földesurak által clral'olt közlegelők visszaadására, a „szerződéses” jobbágyok (uradalmi cselédség) terheinek megszüntetésére, különböző „regálék” és dézsmál; eltörlésére, tehát a parasztság tökéletesebb felszabadítására vonatkoztak

A vármegye tiszti főügyésze ugyan ■cegállapi’.ctta, hogy a beszéd tartalma alka'mas az „úri jogok", valamint „magány tulajdon” ellen való izgalásra, de a megye hatósága a forradalmi közhangulat mellett nem kockáztatta meg a lelkész bíróság elé való állítását. A választás körülményeiről fennmaradt írások ezt mutatják, hogy a reakció a fel- jelente- sei nem fejezte be tevékenységét elhíresztelte, hogy Táncsics rvem lehet képviselő, mert

nincs birtoka

Táncsicsnak valóban igen nehezére esett volna, hogy kimutassa a kötelező 100 aranyat jövedelmező birtokát. de a lelkes Tarnóczai Dániel, a nagyharsányi bíró azzal válaszolt a híresztelésre, hogy felajánlotta: telkeinek felét Táncsicsra íratja. Másik akadékoskodásuk az volt, hogy börtönviselt embert nem lehet képviselővé választani. Táncsics hívei erre azt válaszolták, hogy Kossuth is börtönben volt, mégis megválasztották követnek.

Az aránylag haladószellemű Battyányi Kázmér földesúr túlbuzgó, uruk előtt érdemeket szerezni kívánó jószágigazgatói és ispánjai azt kezdeményezték, hogy földesurukat jelöljék Táncsics ellenében, A kísérlet persze kudarcot vallott, mert a siklósi kerület népe elsöprő győzelemmel Tánesicsot küldte az első népképviseleti országgyűlésre.

Táncsics maga ezt írja Siklóson történt megválasztásáról: „A siklósi derék választópolgárok hangsúlyozták, hogy kiváltkép azért választa nak meg, mert fogságban voltam és azért raboskodtam, mert a nép jogaiért, érdekei mellett küzdöttem.” Táncsics, mint országgyűlési képviselő is következetes szószólója maradt a parasztságnak és hangoztatta annak követeléseit, de ezzel egyedül lévén, elszigetelődött és sikereket nem tudott elérni Pedig Baranya népe mellette állt, sőt amikor látták, hogy követeléseik nem valósulhatnak meg, e'égedetlenkedtek is Táncsiccsal és

„hallja kend, láncsics”

kezdetű híres leve’ükben, amikor a haza áldozatot követelt tőlük, anélkül, hogy a forradalom vívmányaiból a nekik járó részt megadná, kijelentették: „vérünket potomra nem örömest ontjuk.” Majd a továbbiakban a nekik juttatott földekért kiszabott láltság miatt elégedetlenkednek- ..most megint milliókat fizessünk a váltságért? Akkor jöjj inkább muszka és irtsd ki a magyar- országi zsarnok urakat.”

A siklósi parasztok elégedetlensége nem állott magában, a drávamenti községek hangulatáról a megye alispánjához irt jelentés 1848 augusztusában azt írja az egyik szolgabíró jelentése, hogy „a drávai lakosság eltelve communisticus féle elvekkel, több helyen erőszakos foglalásokat tesz, sőt nemzetőrségi kötelességének teljesítésével szinte feljogosítva érzi magát ezen foglalásokat érdemlett díj fejében tehetni.” A szentlőrinci járásban, amint azt egy hasonló jelentés mondja: „Némely helység lakosai közt az elégületlenség és ebből származni szokott

élénkebb mozgalom

mutatkozik, jelesen Bicsérd 'helység lakói... Az egész legelőt elfogla- landják, az uraság birkáit onnan kiszorítva.”

A kormány nyugtalankodva szemlélte a történteket és legfőképpen Táncsicsban látta ezeknek okozóját, ezért Madarász László, az országos rendőri hivatal vezetője magához hivatta Tánesicsot és elébetárva „kártékony működésének tükrét”, megfenyegette, hogy „legelső alkalommal öt, mint a szabadság és országos függetlenség megvédésének akadályozására a camarilla érdekében lázítót törvény elébe fogják állítani.”

Más szóval nem egyébbel gyanú- stották Tánesicsot, mint azzal, hogy a bécsi udvar érdekében lázítja a népet. Nemsokára be is szüntették lapját, a Munkások Újságját.

Siklós képviselője, Táncsics

nemcsak a parasztság követeléseit hangoztatta, már 1848-ban, a pesti nyomdászok bérmozgalma idején oldalukra állt.

A szabadság elbukott, Táncsics évekig rejtőzött és bujdosott, majd később hét esztendőre börtönbe vetették, de nyolc és félévtizednyi hosszú életében semmi szenvedés nem tudta eltántorítani a dolgozó nép oldaláról.

Siklós és Baranya népe ma is büszkén, változatlan szeretettel gondol száz év előtti követére, és azzal rója le vele szemben érzett háláját, hogy most azokat támogatja szavazatával, akik Táncsics szellemében küzdenek a népért.

Ruzslts Endre.

— A mai fiatalság már nem tudja, mi az igazi május 1. — mondja enyhe megvetéssel Tóni bácsi és a többi rábóllnt. Hárman ülnek együtt, a munkából lassan kiöregedő kőművesek és már ahogy az öregek szokták, egy kicsit visszanéznek a múltba.

— Mintha tegnap történt volna — emlékezik Gyuri bácsi és egyszerre 43 évvel fiatalabb lesz.

— 1906-<ban megmozdultunk, mi munkások. A Gyár-utcából indultunk . *.

— És mikor az eleje már a Kálvária-utcánál volt, a vége még mindig a Gyár utcában tartott.

— Hát azért — méregeti gondolatban Józsi bácsi — a mai felvonulásokon még többen vannak.

— Többen, hát persze, hogy többen — vág vissza Gyuri bácsi —, hiszen most próbálja valaki megtiltani, vagy rendőrök közé szorítani a íelvonulástl Most a rendőrök is benne vannak a felvonulásban. Most ők is ünnepelnek, nem úgy, mint amikor ellenünk voltak. Akkoriban meg, akármennyire „liberálisak” voltak, arra vigyáztak, hogy nagyon nagy tömeg ne gyűljön össze. Emlékeztek, úgy-e; hogy jöttek volna a parasztok is ünnepelni? Május 1. a parasztoknak is ünnep, megbeszéltük, hogy bejönnek a városba és együtt ünnepelünk. De nem jöhettek, mert a csendőrök nem engedték ki őket a falúból. Még a templomba se engedték őket inkább, nehogy összegyűljenek és bejöjjenek hozzánk.

— Hát 31-ben — mondja most Józsi bácsi — akkor aztán nem volt sor- falazás, meg engedélyezgetés, meg mi. Ahogy jött a nép, a csendőrök csak íözibe, aztán üsd, vágd...

— Akkor volt az a nagy munkanélküliség is — mélyed bele az elbeszélésbe — Kiskunfélegyház|án dolgoztam éppen. Akik ott voltunk, elhatároztunk, hogy május 1-re felmegyünk Pestre, biciklivel. El is indultunk, aztán nagy kerülővel, hogy másokkal is

összetalálkozzunk, mentünk Gyöngyösnek, Hatvanon, Aszódon keresztül Pest felé. Máriabesenyőnél már voltunk is vagy ötvenen. Egyszerre csak kariká- zik ám visszafelé ijedt ábrázattal egy hatvani pék. Megállítottuk, erre elmeséli, hogy tizes csendőrjárőrök járnak az országúton és minden proliforma embert, aki Pest felé tart, megpofoznak és visszazavarnak, ö is kapott vagy kettőt. Mikor a piros nyakkendőmet meglátta, azt mondja: vegyem le gyorsan, mert annálfogva akasztanak föl.

— Hát mi nem féltünk, továbbmentünk, míg tényleg jöttek a csendőrök. Mindjárt ránkfogták a szuronyos puskákat. Az egyik megfogta a nyakkendőt és húzta irgalmatlanul, hogy majd megfulladtam. A másik meg közben „lekever” egyet jobbról, egyet balról. Szerencsére elszakadt a nyakkendő. — Vissza kellett fordulni De csak egy darabon, mert aztán a földeken át mégiscsak bementünk Pestre.

— Mi meg akkor 31-ben — emlékezik Tóni bácsi is — a Mecseken bújtunk el az erdőbe, de mégis megünnepeltük a május 1-eL

így ünnepeltek az öregek, amikor még fiatalok voltak. A ma fiataljai azonban már nem ilyen májusokra emlékeznek.

*

Visszaemlékeznek az első szabad május elsejére, 1945-ben, amikor még fel sem szabadult teljesen az ország. Pécs dolgozói akkor hosszú és tömött sorokban vonultak fel az utcákon, táblákkal, vörös zászlókkal. „Le a fasizmussal!” „Éljen a felszabadító Szovjetunió!”

— Ez az első szabad május — mondta Vas elvtárs — de ezután még több jön és mindegyiknek egyre szebbnek kell lennie.

Úgy is lett.

1947-ben már forinttal fizettek a pécsi dolgozók a május 1-i ünnepségeken a sörért, a jó ropogós süteményért és virsliért, A felvonulás is már

nem csupán reménykedve éhező emberek, hanem öntudatos dolgozók felv®- nullása volt, akik! már tudták, bogi miért dolgoznak. Az üzemek nagy műgonddal feldíszített járműveiken rdir az egyre jobbá váló életet hirdették. De még erős volt a reakció és a munkásokban harci tűz égett

— 1948-ban végre miénk lett az ország. A felvonuló üzemek feldíszített járművei államosításról, tervgazdálkodásról, munkaversenyről adtak jelt. A reakciónak nem sok kellett «áf a végső vereséghez. Sulyok életnagyságú mása egyik felvonuló kocsira állított akasztófán himbálódzott és * eredeti is nemsokára jobbnak látta odébbállni.

*

— Szép volt a régi májusokon szembeszállni a csendőrökkel — mondhatjuk Tóni bácsinak — de csak átért, hogy idáig eljussunk. Szép veil az áldozat, de csak az eredmény adod neki értelmet. Az eredmény pedig: 3 békebelinél, nagyobb jólétben, csend őrök, gyárosok nélkül ünnepli a né? a május 1-et.

1949 május 1-ét nézze meg Jói sí bácsi, amikor nem a Gyár-utcától 8 Kálvária-utcáig, hanem a szigeti vám tói a Zsolnay-gyárig, a vásártértől 8 iTettyéig hullámzik majd a tömeg és az egész városban egész nap vigadnak.

Gyuri bácsi pedig látogasson el néhány üzembe. Ott találkozik majd a parasztokkal, akiknek ma már senki seta tilthatja meg, hogy bejöjjenek a városba, együtt ünnepelni a munkásokkal.

Május 1-e a dolgozóknak mindig harcos napja volt. Régen az emberibb jogokért, nagyobb darab kenyérért vállaltak kockázatot a csendőrszuronyokkal szemben, ma ezeket a megszerzett jogokat, a szabadságunkat és nagyobb kenyerünket védjük meg a Népfrontban, a dolgozók egyesitett erejiéveL

Mészáros Fereinc

Cifie/dmvn^á

• ••

Már nem voltam új amikor feljöttem az ^ óvóhelyöl. Gazdám féltve, aggódva pillantott rám, mint egyet, •n használható jó cipőjére. Ahogy felnéztem rá, meg - ->gadtam, hogy amíg lehet kitartok mellette. EltruliU- •mk. Az utak meglehetősen rosszak. Jaj! — szilánkra íptünk. Az üveg végighorzsolta az oldalamat. Egy- ét hét és már stoppolni fognak. Előre félek tőle.

Tavasz van. De rámnézve nem jelent semmi jót. okát esik az eső s alig tudom tartani magam. Pedig azdám olyan jó hozzám, annyira gondomat viseli. riába. öregszem. Mindig hamarabb nedvesedem át. A ilpam is egyre vékonyabb lesz. Meglehetősen szomo- ian gondolok jövömre. Gazdám is esténként sóhajtva ■sz le. Sokáig forgat a kezében. Azt hiszem meg altar ilpaltatrn.

ügy lett. Most kicsit jobban érzem magam, új erőt yűjtöttem. Meg is stoppoltak. Kezdek mininkább este yulni, de még mindig hasznos jószág vagyok.

Ma nagy esemény történt körülöttem. Bementünk jy cipőüzletbe. Szégyenlősen álltam meg. Félve néztem polcokén lévő sok fehér dobozra. Mennyi, új testvérem •hét bennük. Gazdám kért egyet közülük. Kicsit fáj szivem. Azt hiszem féltékeny vagyok.

— Csak fatalpú cipőnk van — hallom a kiszet- úlónő hangját.

— Jó lesz az is, amúgy sincs sok pénzem — hal- rm gazdám halk hangját. Egyszerre megnyugszom. Az j csak fatalpú, nem veheti fel velem a versenyt. Azért iváncsian nézek a dobozok felé. A kiszolgálónő ki- yit egy párat. Mind üres.

— Rózsi tudja, hogy azok üresek, a másik oldalon annak csak cipők — hallom a boltos türelmetlen angját.

Megyünk hazafelé. Fejem fölött himbálózik becso- lagolva az új jövevény. Elég jól néz ki De csak fa- iIpú. Kicsit nyugtalan vagyok. Mi lesz velem.

Itthon vagynuk. Gazdám gyönyörűen kitisztított, H sámfát is dugott belém. Ahogy az éjjeliszekrény \pjóban megnézem most magam, nem is vagyok olyan iúnya. Hát pihenni tesznek.

Este van. Most jött meg a gazdám. Sietve lökte le íbáról új társamat. Azt hiszem nem tudtak még egy- lással megbarátkozni. Az új jövevény nem is olyan si- xulékony természetű mint én. És hogy kopog... Sajátom szegény gazdámat.

Fejjelre egymás mellé kerültünk a fatalpúval. Azt Iszom szeretne beszélni hozzám.

— Maga mikori cipő itt a háználT — mondja végül s szemtelenül nézi stoppolásaimat.

— Még békebeli cipő vagyok - vágom oda büst*<*

Elfordulok. tőle. Nem fogok vitatkozni egy 1*

talpúved. ,

Újra itt a tél. A fatalpú elrongyolódva hever. még otthon felveszik. Megint csak velem jár a gazdát«' Néha hosszan elnéz. Én is sóhajtok, ő is. Úgy szeretne* vtsszafiatalodni. ,, ,, .

Azt hiszem 1947 karácsony táján járunk. Úgy lehe _ A gazdám újra cipóüzletbe megy velem. Jó meleg bent. Sokan vannak. Úgy látom most már minden ff con van cipő. A kiszolgálónő egymás után rakja gazdát' elé a szép új cipőket. Irigyen nézem őket. De azért * új koromban szebb voltam — állapítom meg.

— Tessék parancsolni, 115.-- Ft-ot tetszik fizetni '' mondja előzékenyen a boltos.

A szomszédasszony is átjött megnézni ae új r vevényt.

— Típus? — kérdi — Igen — feleli a gazdám. T*f‘ cipő...

— Azt hallom nagyon tartósak — hümmögi a seov-’

szédné. De azért fintorít. ,

Most egyszerre új barátommal tartok. Drukká0’'

neki. Este amikor bekerül mellém, félig nyitott dob** ban odasugom: .

— Ne hagyd magad! Mutasd meg, hogy bőreif

vagy — biztatom. ..

—A gyárba azért én viszem a gazdát, vasárnapon!***, azonban már az újeipőben megy sétálni. Rengetenrt mer nekem a cipő, ha hazajönnek. Kint egyre változik ’ világ. Valamelyik nap táncolni is voltak. ,

Vasárnap. Típus barátom is itt van velem. Mi W az oka? ,

— De szép cipőd van — halljuk hirtelen. — V0*1 vetted? Biztos volt vagy 200 forint.

— Dehogy — nevet büszkén gazdám. — Nyolcvek'

kücnc forintért vettem napokban, az államosított gif' rakban készült. Jó és szép is. Olvastad különben? ötéves ’ terv folyamán bőripari termelésünk 65 •vzd»'” lékra emelkedik, évente kilenc millió pár cipőt foga*" gyártani... .,

El szomorodom kicsit bent a szekrényben. szerint engem teljesen félreáttitanak. De nem baj: kisrf gátiam qazdámat hűséggel. Társam a régi típuscipő Jöhetnek az újak... .

— Készültök már a választásra? — hallom még f* füllel, mert nagyon álmos vagyok és majdnem e*” szóm.

— Igen... — hangzik a válasz. >

Oda már biztos a szebb, új cipőjében fog me*"

gardám. Jó cipőben és jó úton. Lorenz Mórit-